Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-17 / 350. szám, csütörtök

VITAMINTARTALMÚ LUCERNALISZT — egy lépés a takarmánygyártás iparosításához Külföldön és hazánkban is terjed a zöldlucerna ipa­ri szárítása. Az eredmény vitamintartalmú liszt, amely­bűi — további anyagokkal kiegészítve — teljes értékű takarmányt nyernek. A cél a betakarítási veszteségek Bkkentése, és nagy fehérje-, valamint vitamintartalmú takarmány. Ez a legtöbb országban hiánycikk. A lucer­nánál a takarmányérték mennyiségét és minőségét — tokkal inkább mint más növényeknél — a betakarítás technológiája és a tartósítás módja határozza meg. Pél­dául ha egy hektár hozama 250 mázsa zöldtakarmány, mely B75 kg emészthető fehérjét tartalmaz, a szárítás­iéi alkalmazott kUlönböző eljárással 641 kg emészthető fehérjét nyernek, míg a renden szárításnál csak 439 kg az emészthető fehérje. Ez 32 százalékos különbséget is jelenthet. Igaz, hogy a veszteségek, illetve a tápanyagtartalom különböző feltéte­lek mellett eltérő lehet. Több szerző átlagos adatait véve alapul (Crase­man, Neehring, Mikulík, Cvanőaraj az évi 250 mázsa zöldanyag-hektár­hozamból — ami a szénakészítésnél a gyakorlatban legtöbbször előfordul, — az alábbi takarmányértéket nyer­hetjük: Veszteségek Hozam kg/ha-ban Szárítás emészthető keményítő emészthető keményítő fehérje érték fehérje érték renden (földön) 35 45 439 1513 állványokon 31 37 468 1733 légáramlásosan 15 28 573 1980 takarmányszárítóban S 15 641 2338 Az Ipari takarmányszárítőkban ké­ahol a begyűjtés silőkombájnnal ol­szített lucernaszénában hektáronként a renden szárítással szemben 202 kg­mal, az állványos szárítással szemben 175 kg-mal, és a hideg levegős szá­rítással szemben 76 kg-mal több emészthető fehérjét nyernek. A há­rom legfontosabb vitamin mennyisége 1 kg szárazanyagban leggyakrabban az alábbi átlagok körül mozog: Beta­karotin a szénában 35—50, a takar­mánylisztben 130—250, Bt a széná­ban 2—4, a lisztben 15—20, B2 a szé­nában 9—12, a lisztben 35—40 mg. Ezek az adatok természetesen az egyes években, kaszálásokban és üze­mekben Ingadoznak. A lucernaszéná­ban gyakran kisebb emészthető fe­hérjetartalmat érnek el, mint ami­lyennel a takarmányozási előirány­zatban számolnak, mert a széna meg­ázik, elkésnek a begyűjtéssel stb. A múlt évi eredmények A vitamintartalmú takarmányliszt előállítása az elmúlt évben kezdő­dött. Szlovákiában 7290 mázsa lisz­tet gyártottak, ebből a surányi és az oroszkai cugorgyárak takarmányszá­rítóiban 3900 mázsát, a Bajcsi Állami Gazdaságban 3390 mázsát. A lucerna­liszt takarmányértéke eléggé eltérő volt, ami a nyersanyag — zöldlucer­na különböző minőségéről tanúsko­dik. A minták szerint a lucernaliszt át­lagosan a másodosztályú minőségű volt. Az első osztályú lucernalisztből legtöbbet a bajcsi ÁG takarmányszá­rítóiban készítettek, ahol a saját gaz­daságukban termesztett zöldlucernát szárították. A cukorgyárak szárítói­ban nagyobb mennyiségben előfor­dult másod- és harmadosztályú lisz­tet főként az okozta, hogy a lucernát a környék EFSZ-eiben vásárolták, gyakran mint rosszabb minőségű, már virágzó vagy elvirágzott nyersanya­got. A szántás első évében szerve­zési hibák és a tapasztalat hiánya okozta, hogy a zöldanyagot a szárí­tás előtt hosszabb ideig raktározták, minek következtében részben befül­ledt, veszteségek keletkeztek a táp­anyagokban, főként a Beta-karotin­ban. A zöldtakarmány raktározása közben ugyanis a Beta-karotínból óránként 3 százalék semmisül meg. Az említett hiányok ellenére a vita­mintartalmú lucernaliszt gyártása kö­vetkeztében növekedett az emészthe­tő fehérje és a Beta-karotln-készlet. A vitamintartalmú takarmányliszt gyártását egyelőre a takarmánytartó­sítás eléggé drága módjának tekin­tik, különösen, ha az 1 kg emészthető fehérje előállítási költségeit tekint­jük. A lucernaszéna gyártásának gaz­daságosságát értékelve több emészt­hető fehérjét nyernek, mint a lucer­naszéna készítésénél. Lényegesen na­gyobb a vitaminkészlet. A takarmány­adagnak két alkotóeleme hiányzik mezőgazdasági üzemeinkben. Ez a tény döntő jelentőségű a lucerna szá­rításának bevezetésében, emellett ter­mészetesen megfelelő intézkedéseket keli; tenni az előállítási költségek csökkentésére. Tartalékok a szárítás gazdaságosságának növelésére A vitamintartalmú takarmányliszt gyártása és általában a terimés ta­karmányok ipari szárítása nagy költ­ségeket jelent. Emellett tudjuk, hogy a szárító üzemek külföldön egyre ter­jedő s jövedelmező vállalatok. Melyek tehát a költségek döntő tételei, és mi­lyen tartalékokat tartalmaznak? Előnyös a zöldlucernát a szántó­földről szecskázva behordani, azaz a begyűjtést silókombájnnal — mégpe­dig 2—5 cm hosszúra szecskázva — végezni. Így a költségeket nemcsak a mezőgazdasági üzemben csökkentik, csóbb mint a fűkaszálógéppel, hanem a szárítóüzemben is, ahol a szecská­zás munkaerőket foglalkoztat. A szá­rítóberendezésben a zöldlucerna szecskázásának költségei egy tonna lucernalisztet 51,14 koronával drágí­tanak, azaz 1 kg emészthető fehér­jét 0,43 koronával. A szecskázott anyag szállítását a szecskázógépek helyett az üzemekben futószalaghoz hasonló megoldással végezhetik. A szárítás gazdaságosságát igen komo­lyan veszélyezteti a nyersanyag rend­szertelen behordása. A répa és a bur­gonya szárításánál ez a probléma nem olyan nagy. A répa és a burgonya raktározható, a szárítóberendezés üzembe helyezésével várnak megfele­lő készletek beérkezéséig, és a szárí­tás folyamán megszervezik az után­pótlást. Igaz, nem kívánatos, hogy nyersanyaghiányra kerüljön sor, de nagy készletek felgyülemlése sem. A lucernaliszt készítésénél sokkal fontosabb a rendszeres nyersanyagel­látás. A múlt évben a zöldanyag rend­szertelen behordása 12—15 százalék­kal növelte a költségeket. A fennaka­dás nélküli anyagszállítás kedvezően befolyásolja nemcsak az idővesztesé­get, hanem a lucernaliszt minőségét is. Hosszabb raktározáskor az anyag befülled, s veszteségek állnak elő a tápanyagokban és a karotinban. A zöldlucerna feldolgozásánál fontos az összehangolt óraterv elkészítése és betartása, miközben a tartalék zöld­anyagkészlet feleljen meg az ado­gatóasztal teljesítőképességének. Na­gyon nehéz a zöldlucerna több ter­melőtől való rendszeres szállítása. Legcélszerűbb azért úgy építeni a szárítóüzemet, hogy a nyersanyagalap alkotórésze legyen. Például az órán­ként 15 mázsa szárított liszt teljesí­tőképességű szárítóberendezés (beho­zatal a Magyar Népköztársaságból) 50 napos (1000—1200 órás) üzeméhez 300—400 hektár betakarításra szánt lucerna szükséges. A lucernaliszt készítésére használt lucerna legyen nagyon zsenge, de ok­vetlenül virágzás előtti. Az így elő­állított lisztben 1 kg emészthető fe­hérje költségei — helyes szárítási eljárással alacsonyak. A lurecna ko­rai kaszálásánál a hektáronkénti fe­hérjehozam nem csökken, mert na­gyon zsegén, vagy a virágzás előtt kaszált lucerna — rendszerint egy negyedik kaszálást is ad. Zsenge lu­cerna szárításakor több vitamint is nyernek. A Beta-karotin megőrzésével kapcsolatban fontos megemlíteni egy nálunk még meg nem oldott kérdést, a már kész vitamintartalmú lucerna­liszt zsákokban való tárolása folya­mán keletkező veszteségek korláto­zását. A zsákos tárolás legnagyobb hibája ugyanis az oxidáló enzimek hatása és a Beta-katrotintartalom gyors csökkenése a szabad levegő hatására. A veszteség hat hónap alatt eléri a 30—40 százalékot is. A oxidá­ciós veszteségek korlátozására kívá­natos a vitamintartalmú lucernalisz­tet légmentesen elzárva tárolni. Milyenek a jövő tervei A lucernaliszt gyártása nálunk még csak a kezdetnél tart. Fejlesztése sok szervezési és műszaki intézkedést kí­ván. Nem csupán a már meglevő szá­rítóberendezések gazdaságos kihasz­nálásáról, hanem főként a legjobb műszaki feltételekkel rendelkező és gazdaságos szárítók építéséről van szó. Alapvető tartósítási módokként a silózás és a megfelelő szárítás — hideg levegős utánszárítással — ma­radnak. Föltételezzük, hogy hazánk­ban a jövőben mintegy 150 000 ton­na vitamintartalmú lisztet gyártanak majd, ami a jelenlegi teljesítőképes­séget 15, sőt húszszorosára növelné. A tervezett gyártást körülbelül 100 szakosított és a köztársaság legalkal­masabb körzeteiben létesített üzem­ben szervezik meg. Tizet már az idén kellett felépítenünk. Felhasználjuk a külföldi tapasztalatokat, ahol hasonló üzemekben a vállalat egész szántóte­rületén termesztik a lucernát, miköz­ben a vetésforgóban két, sőt három­évenként rendszeresen váltogatják. Egyre jobban kiterjesztik a lucer­naliszt felhasználását. Ez idő szerint — tekintettel korlátozott előállítására — a lucernalisztet hozzáadják a to­jóstyúkok takarmánykeverékéhez, to­vábbá alkalmazzák a pulykák hizla­lásánál és kisebb mértékben a fejős­tehenek számára. Nagy karotintartal­ma miatt jelentős lesz az anyaálla­tok (kocák, tehenek) tenyésztésénél. A vitamintartalmú lucernaliszt kedve­zően befolyásolja a táparány szűkíté­sét, a takarmánykeverékek növényi eredetű fehérjékben és ásványi anya­gokban, valamint vitaminokban való gazdagítását. M. BARTOS, a Trnavai Egyesült Cukorgyár dolgozója A Dolný Ohaj-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetkezet tagjai közis­merten jó gazdák. Szép eredményeiket a termelés új módszereinek, a ta­karmányozás új technikájának köszönhetik. Felvételünkön: Ludovit Solár inszeminátor, Jaroslav Augustín mérnökkel, zooteohnikussal megvizsgálja a fejősteheneket. (CTK felv.j SOK FEHÉRJE - NAGYOBB HOZAM Száján keresztül fejik a tehenet • 120 ezer korona jövedelem a tej új árából • Mindenkit érdeme szerint Sokat vitatott kérdés napjaink­ban a tejtermelés. A legutóbbi párthatározatok is foglalkoztak a tehénállomány csökkenésének meg­akadályozásával, és a tejhozam növelésének lehetőségeivel. Ismeretes, hogy 1961-ben 1871 li­ter volt az évi átlagos tejhozam, az elmúlt évben mindössze 1704 litert tett ki. Tavaly egész sor intézkedés tör­tént, hogy a mezőgazdasági üzemek a tartozást kiegyelítsék, és egyenle­tesen teljesítsék eladási tervüket. Be­vezették az élesztősített takarmányo­zást, az egyedi etetést. Különböző tanfolyamokon a fejőnők tízezreit ké­pezték tovább. Mindezen intézkedé­sek ellenére a tejhozam az 1962. év­hez viszonyítva néhány tized száza­lékkal csökkent. Mi lehet a fő oka a tejtermelés csökkenésének, vetődött fel a kérdés tanácskozásokon, szakemberek köré­ben, szövetkezeti zárszámadásokon. Az 'egyszerű parasztlogika most is az örök igazmondást emlegette: „Szá­ján keresztül fejik a tehenet". Ezek szerint főleg olyan fehérjedús takar­mányféléket kell termeszteni, amely­től nemcsak jó húsban lesznek a te­henek, hanem tejet is adnak. Mindenki előtt ismeretes, hogy a legjobb fehérjedús takarmányok a pil­langósok. Ez elsősorban Dél-Szlová­kiában jól bevált évelő takarmány, a lucerna termesztése ls a legjelentő­sebb. Ján Janik elvtárs, az SZLKP Köz­ponti Bizottsága legutóbbi ülésén hangsúlyozta: „Az utóbbi években az emészthető fehérjeszükséglet szem­pontjából bizonyos javulást eredmé­nyezett az, hogy több hüvelyest ve­tettünk, s az évelő takarmányok ve­tésterülete 16,8 százalékról 18 száza­lékra növekedett. A lucerna és a hü­velyes takarmányok vetésterületét azonban továbbra is bővíteni kell, A szövetkezeti lakásépítés előnyei Öt éve alakult a.z első lakásépítő szövetkezet, s az építésnek ez az új formája aránylag gyorsan elterjedt. Bizonyítja ezt a szövetkezetek és tagjaik számának növekedése is. Az egyre kedvezőbb lehetőségeket biz­tosító rendeletek mind jobban fel­keltették a lakosság érdeklődését, s a 485-ös kormányrendelet életbe­lépése, — mely szerint a kiválasztott termelési egységekben az állami la­kások juttatását felváltja a szövet­kezeti lakásépítés — újból gyara­pítja a lakásépítők táborát. A CSKP XII. kongresszusának ha­tározata hangsúlyozta a szövetkezeti lakásépítés nagy jelentőségét a la­kásprobléma megoldásában. Ná­lunk ez az életszínvonal nö­vekedésének egyik fokmérője. Az új intézkedések a kongresszus határo­zatának következetes teljesítését igazolják. Társadalmunk elsőrendű érdeke a probléma megoldása, de szükséges, hogy az egyének és a csa­ládok anyagilag hozzájáruljanak la­kásviszonyaik rendezéséhez. A jövő évben az állami lakásokból csak a sokgyermekes családok, a lebontás­ra kerülő házak lakói, s különleges esetekben a nemzeti bizottság által javasolt családok kaphatnak. Prágában, Brnóban és Bratislavá­ban a lakásépítő szövetkezetek tag­jainak továbbra is a tervezett épí­tési költség 40 százalékát kell befi­zetniük tagsági járulékként. Az újabb kedvezmény — az önsegélyes építkezést kivéve — az említett vá­rosokra nem vonatkozik. Szükséges megemlíteni, hogy a 121-es kormányrendelet értelmében a KNB ajánlatára az Állami Bank az 1963 június l-e után kezdett épít­kezésekhez hosszú lejáratú hitelt nyújt, a tervezett építkezés értéké­nek 30—50 százaléka erejéig. A tag­sági járulék összegét a KNB szabja meg; ez különböző az egyes városok­ban, mégpedig a lakásépítés költsé­gének 20—40 százaléka. Az elmúlt években a fontos gyá­rak, építkezések s egyéb termelési egységek állami lakások juttatásával is igyekeztek szakembereket meg­nyerni. A szakemberek ilyen irányú helyhez kötése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ez­ért a kiválasztott termelési egysé­gek, bányák, gyárak és a mezőgaz­dasági üzemek 1965. január l-től le­hetőséget kapnak szövetkezeti laká­sok építésére, s így alkalmazottaik­nak ezután állami lakás helyett szö­vetkezeti lakást juttathatnak. Remél­hetőleg ezáltal jobban sikerül hely­hez kötni az üzem számára fontns szakembereket. A4 ütemek terme­lési ágazatok szerint 10—15 évre szerződést kötnek azokkal az alkal­mazottaikkal, akiknek szövetkezeti lakást adnak. Ha például az EFSZ épített lakást, és azt főiskolát vég­zett agronómusnak adja, akkor 10 évre szóló szerződést köt vele. A szövetkezet kamatmentesen köl­csönzi az agronómusnak a tagsági járulék teljes összegét, az viszont vállalja, hogy 10 évig dolgozik az EFSZ-ben. A kölcsön kapott összeg 10 százalékát a beköltözéstől számí­tott 2—5 év alatt kell kifizetnie, a megmaradt 90 százalékot pedig 10 évi szolgálat elteltével elengedi ne­ki az üzem. Ha azonban a dolgozó közben megszakítja a munkavi­szonyt, akkor teljes egészében ki kell fizetnie a kölcsön kapott össze­get. Nagyon előnyös az önsegélyes szö­vetkezeti lakásépítés, mivel a ter­vezett építési költség 50 százalékát 1 százalékos kamattal az Állami Bank kölcsönzi. Az állami hozzájárulás itt is m építkezési költség 30 száza­léka. További kedvezmény, hogy az üzemek és a munkaadók segíthetnek az üzemanyag szállításában, elvé­geztethetnek egyes munkálatokat stb. Az üzemeknek érdekük, hogy alkal­mazottaik lakásviszonyai rendeződ­jenek, s ezt az önsegélyes építke­zéssel az eddiginél lényegesen job­ban biztosíthatják. Hazánkban a la­kásprobléma megoldása társadalmi ügy. Ezt bizonyítják az újabb épít­kezési kedvezmények. —ős— s emellett a fő feladat, hogy ezek­nek a növényeknek hektárhozamát jelentősen növeljük". Természetesen a jő minőségű, ele­gendő takarmány mellett nagyon fon­tos, hogy az állatgondozók anyagilag érdekeltek legyenek a tejtermelésben. Ma már néhány elmaradott szövet­kezetet kivéve a tejtermelés alapján ju­talmazzák az állattenyésztőket. Több szövetkezet saját alapjaiból bevezette a premizálást, s ez szintén serkentően hatott a tejtermelésre Még jobban buzdította a tehéngondozókat az a 250 millió, amelyet az állami alapok­ból kapnak azok a szövetkezetek, amelyek az előírt normákon felül tel­jesítették a tejeladást. A tejprémium eleinte sok vitára adott okot. Helyesen érveltek azok, akik azt állították, hogy a tejtermelés nemcsak az állatgondozóktól függ, hanem elsősorban a jó minőségű ta­karmánytól. Ennek alapján sok he­lyütt megosztották a prémiumot azok között, akik hozzájárultak a tejter­melés fokozásához. Az 1800 hektáron gazdálkodó nagy­ölvedi szövetkezetnek ebben az év­ben már 260 hektár lucernája volt. Nem kevesebb, mint 106 vagon kivá­ló minőségű lucernát takarítottak be, amelyet légáramlásosan szárítottak. Azzal is törődtek, hogy a panelekből épített silógödrök is megteljenek, s a takarmány ízesítéséről sem feledkez­tek meg. Az ölvedl EFSZ-ben a takarmány­termesztés már elsődleges feladattá vált. Ám mégis sokat vitatkoztak a tejprémium elosztásán. Végül abban állapodtak meg, hogy a prémium 55 százalékát kapják a tehéngondozók, a többit pedig azok, akik a terme­lést közvetlenül elősegítik. A helyes, arányos elosztásnak az eredménye nem maradt el. A takarmány betaka­rításában a falu apraja-nagyja részt vett. Éjt nappallá téve gyors tempó­ban kazlazták a lucernát. A takar­mány-előkészítők sokkal lelkiismere­tesebben adagolnak, mint a múltban. A tehéngondozók nemcsak pontosan etetnek, hanem tisztán is tartják az állatokat, és közülük senki sem akar munkahelyet változtatni. A zootechni­kus állandóan azon töri a fejét, hogy olyan takarmányadagot állítson ösz­sze, amelytől a tehenek még jobban tejelnek. S íme az eredmény! Ez Ideig nem kevesebb, mint 168 500 koronát kap­tak februártól prémiumként. A fejésl átlag 6,2-ről 7,l-re emelkedett, és így majdnem 70 000 liter tejjel adtak a közellátásnak többet a tervezettnél. Emellett az év folyamán a tbc-t is teljesen száműzik. S ami talán a leg­lényegesebb, 1,71 koronáért termelték a tej literjét, ami a jelenlegi árak mellett rentábilis. A január elsejétől életbe lépő húsz filléres áremelkedés ebben a szövet­kezetben, ahol több mint 800 000 li­ter tejet adnak el évente, újabb 120 ezer korona bevételt jelent. Nemrégiben a losonci járásban le­vő Vilkén panaszkodtak a fejők, hogy habár a szövetkezet kapott prémiu­mot, ők abból egy fillért sem láttak. Az utóbbi időben számos jelentős intézkedés történt a tejtermelés fo­kozása érdekében. Ami a legjelentő­sebb, nem ígéretekkel és adminiszt­ratív intézkedésekkel akarja pártunk és kormányunk e jelentős kérdést megoldani, hanem jó minőségű, fe­hérjedús takarmányok termesztésének fokozásával, az árak rendezésével, premizálással, szemes takarmány jut­tatással. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemeket anyagilag teszik érdekeltté, hogy a tehénállományt minél gyor­sabban feltöltsék. —tt— 1964. december 17. * (JJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents