Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-13 / 316. szám, péntek

Akik nem adják fel a harcot Társadalmunk úgy gondoskodik a Világtalanokról, ahogy eddig soha semmiféle rendszerben nem tették ezt. A vakoknak ma már lehetőségük nyí­lik arra ls, hogy * társadalmunknak hasznos polgáraivá váljanak. Többen közülük rendes munkaviszonyban van­nak. Megállják a helyüket az üzemi, kórházi, vállalati stb. távbeszélő köz­pontokban. A vakok a tapintáson ala­puló jelzőrendszerrel dolgoznak. Mun­kaadóik nagyon meg vannak velük elégedve. Néhányan mint zenetanítók működnek. Szívós kitartással végzett eredményes munkájukat mind a tanít­ványok, mind a szülők és munkatár­saik nagyra becsülik. Fürdőhelyeinken — Sliáčon, Bardejovon, Piešťanyban. Raj. Teplicén, Trenč. Tepllcén stb. — mint masszőrök dolgoznak. A pácien­sek szeretik őket, sohasem kifogásol­ják munkájukat. Mások hangszerek hangolásával keresik meg kenyerü­ket. A legtehetségesebbek főiskolát is végeztek. Egyikük a košicel Šafárik Egyetem orvosi karán a marxizmus­leninizmus tanszékének asszisztense. Számos világtalant alkalmaznak a ter­melőszövetkezetekben, ahol kárpitos-, szövő-, kosárfonó-munkát végeznek. Az első bánya célban (ČTK) — A Nový Strašec-I szénbá­nyák bányászai tegnap elsőkként tel jesítették a szénfejtés egész évi ter­vét a kladnói Egyesített Szénbányák közül. Az ez évi tervfeladatot — 211000 tonna szén — már a délelőtti órák ban túlszárnyalták. Ez év végéig 41 munkanap alatt még legkevesebb 25 000 tonna kősze­net szeretnének fejteni. A vakok kulturális életéről, fejlő­déséről sem feledkeztek meg. Köny­vek és folyóiratok állnak rendelkezé­sükre, mindegyikük megtalálhatja az őt érdeklő témakört. A sajtóterméke­ket és különféle segédeszközöket, mint magnetofont, különleges órát, hőmérőt, írószerszámokat stb. ingyen kapják az államtól. Kitűnő sakkozók vannak közöttük. A fiatalok szép eredményeket érnek el a különböző sportokban, elsősorban kedvelt sport­águkban, a könnyű-atlétikában. A vak gyermekek iskolája Levočán van, a gyenge látóképességű gyerme­kek pedig Bratislavában (Karlová Ves) tanulnak. A gyermekek kivétel nélkül valamennyien elvégzik az alap­fokú iskola kilenc osztályát, ezután pedig — ugyancsak Levočán — kü­lönböző szakmákat tanulhatnak. Azo­kat, akik tehetségesek a zenében, Prá­gában képezik tovább, ahonnan öt év múlva érettségizett zenetanítőkként lépnek ki az életbe. Valamennyi vak tagja a Csehszlovák Rokkantak Szö­vetségének, amely gondoskodik szük­ségleteik kiegészítéséről, segít nekik az elhelyezkedésben, beszerzi a segéd eszközöket és irányítja kulturális éle tűket. November 13 a vakok napja. Ezen a napon mindnyájan gondolunk világ­talan embertársainkra. Megemléke­zünk azokról, akiknek szemevilágát a háború vette el, azokról, akiket mun­kájuk közben ért a csapás, s azokról, akiket a természet fosztott meg az em­ber legfontosabb érzékszervétől. Vég­telenül nagyrabecsüljük őket szorgal­mas, Igyekvő munkájukért, azért, hogy nem adják fel a harcot, nemcsak ke­resik, hanem meg is találják helyüket az életben. (S.) Bensőséges megemlékezés A levočai Vakok Intézetének ne­veltjei bensőséges ünnepség kereté ben emlékeztek meg a világtalanok nagy patrónusának, a Párizsban 1746 novemberében született Valentin Hauy-nak születési évfordulójáról. Va­lentin Hauy 1784 ben létesítette Pá rizsban a világtalanok első intézetét, hogy ezzel a nemes cselekedetével megdöntse az addig uralkodó téves nézetet, mely szerint a világtalan em­ber semmiféle munkára nem használ­ható, s csak a társadalom kárára és terhére él. Hauy példája nyomán az idők fo­lyamán Európa-szerte több Ilyen In­tézmény let'esülV.' Hazánkban 1807 ben Prágában, majd 1922-ben a kelet-szlo­vákiai Levočán alapították meg a Va­kok Intézetét. Az akkori kezdetleges intézmény jelentős korszerűsítésen ment át. Mai formájában már túl is nőtte a hazai kereteket, és európai hírnévre tett szert. Évről évre tanúbi­zonyságát adja annak, hogy a világ­talanok népgazdaságunk számtalan fontos posztján társadalmunk haszná ra 'álhatnak. A levočai intézetben eddig 700 növendék kapott megfelelő előkészítést, s ezek Ipari és tudomá­nyos életünk sok fontos pontján ér­vényesülnek. A levočai Vakok Intézetének inter­nátusa, öt szakra képző iparitanuló­iskolája, jól felszerelt vegytani, fizi­kai, földrajzi, természetrajzi kabinet­jei, vakírásos anyaggal ellátott hatal­mas könyvtára, nyomdája, számos kulturális és testnevelő szakosztálya záloga annak, hogy az Intézetben még számos vak vagy hibásan látó polgártársunk válik társadalmunk hasznára. /ukl A trenčfnl ruhagyárban a napokban bevezették a férfinadrágok derékbőségét szabályozó oldalszalagok korszerű mód szerek szerinti gyártását Képünkön Eva Vyderňáková szalagvégre rögzíti a fém csatot. (CTK — T. AndrejCák felv.) Bővítik a szántóterületet A košicel Járásban a mezőgazdasági területek feltárására alakított a ibizott ságok megkezdték munkájukat. Abaújsza kályon, a Kelet-szlovákiai Vasmű kör zetében egy 10 hektárnyi területre akad tak, amely már három éve sem ipari, sem mezőgazdasági célokat nem szolgál. A Javaslat értelmében e területet még az ősz folyamán felszántják és előkészítik a tavaszi vetés alá Hasonló földek fel­tárása folyamatban van. A komárócl szövetkezetesek a mocsa­ras rétek és legelők túlnyomó részét le csapolták és felszántották. Az idén négy hektár klshozamú rét helyett 12 hektárt felszántanak, mert a szántóterületről kétszer annyi termést nyernek, mint a rétekről. Iván Sándor Példás újítók A humennél Chemko vegyipari üzem három női dolgozója — Magda Jacefcková, Marta Malá és Marle Jakubová — leg­utóbbi közös újítása azt bizonyttja, hogy az asszonyok tevékenyen részt tudnak venni a munkaszervezés problémáinak megoldásában. Az újítók, akik a polia­mid-részleg fonalgyártó műhelyében dol goznak, a munkaerők létszémcsökken tésére adtak be újítási javaslatot. Javas latukat elfogadták, s így a műhelyben az eddigi hat mester helyett csak egy lesz, az eddigi egy adminisztrációs dol­gozó feladatkörét pedig — a munkások teljesítményének kiszámítását — automa­tikus számológép fogja ellátni.v A műhely irányítóapparátusa kisebb, a munka pe dig könnyebb és jobb lesz, mivel a mű­szakvezető mesternek és a technikusnak nemcsak a műhely helyzetéről lesz na­gyobb áttekintése, hanem a munka irá­nyítására is jobb lehetőségek nyílnak. Mikuláš L, Večerný PLZEŇI KÜLÖNLEGESSEG Háromszáz méteres hengersor csupán egy dolgozóval • Elektronike a kohóiparban • Jogosan büszkék a plzeňiek LEGHOZZÁÉRTŐBBEN a hengeré­szek nyilatkozhatnak arról, milyen nagy előnyt jelent a hengerdék au­tomatizálása. Mert míg egy műszak alatt több ezer tonna acélrudat, le­mezt vagy nyersvastömböt lehenge­relnek — van mit tenniük. Ismert ténv ugyanis, hogy az állandó és fe­szült figyelmet igénylő, félbeszakítás nélküli hengerlés rendkívül megeről­tető. És minél bonyolultabb a mun­kafolyamat, a müveletirányítók annál nehezebben állapíthatják és tarthat-, ják meg a hengerlés legelőnyösebb módozatát. Nem is csodálkozhatunk tehát azon, hogy ennek a gazdasá­gosság s a munkatermelékenység vallja kárát. Az ember úgyszólván észre sem veszi, hogyan és mikor ke­rül ki selejt a keze alól ... Képzeljünk el egy háromszáz mé­ter hosszú hengersort. A központi irányítóállomás kezelőasztala mellett ülő műveletirányltó Időnként az előt­te levő televíziókészülékek képernyői­re tekint. Tizenhét televíziókészülék — a műveletirányltó tizenhét távolba látó szeme — amelyek segítségéve) az egész hengersort áttekintheti. A hengersoron pillanatnyilag mondjuk egy 1Ó tonna súlvú emelőkar halad végig. A hengerszékek taszítják, húz­zák. nyomkodják, majd kiegyenesítik. A szemlélő sehol sem Iát embert, de a motorok, a hengerek és az egyes gépek ennek ellenére „szót fo gacinak" valakinek, aki ugyan látha­tatlan, de biztos kézzel irányítja a munkaműveleteket. A végén óriási ollók felszabdalják a hengerelt anya­got. A plzeňi V. I. Lenin Művek dolgo­zói nemrég ilyen hengersort gyártot­tak a Szovjetunió számára. A beren­dezés egy részét már el is küldték BÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN mind ez egyszerűnek látszik, — a műve­letirányító csupán a leolvasó beren­dezés lyukasztókártyájára helyezi a rejtjeles műveletprogramot és meg­nyomja a gombokat — nem lehet szem előtt tévesztenünk, hogy rend­kívül bonyolult gép végzi el sok-sok dolgozó munkáját. Igaz ugyan, hogy az elektronikus és kibernetikus be­rendezések adják az utasításokat, végzik a kiszámításokat, figyelmeztet­nek, nyilvántartanak, s ellenőriznek is, de ... a mintegy kilencven üzem­viteli egységet uraló programvezérlésű gép súlya 11 métermásza! Most pedig vegyük az izzó, henge­relt darabok arányait pontosan meg­állapító, érintkezés nélküli elektro­mos fényképező mérőeszközt szem­ügyre. Csupán 0,8 másodperc alatt hajszálpontosan leméri a hengerelt darab hosszát, s a kibernetikus gép­pel együtt szempillantás alatt kiszá­mítja, milyen részekre kell feldarabol­ni, hogy mindegyik egyenlő nagyságú legyen, de ugyanakkor ne ma­radjon sok hulladék sem, — egyide­jűleg pedig „utasítást ad" a már em­lített ollóknak. A hulladékmentes fel­darabolás évente csaknem 80 millió korona értékű acél megtakarítását te­szi lehetővé. Ennyit az egyes részle­tekről. Am minden szónál ékesebben beszél az a tény, hogy ez, a plzeňi Lenin Művekben készített, jelenleg világviszonylatban is maximális tel­jesítőképességű hengersor óránként 560—680 tonna anyagot hengerelhet, — és évente sok millió tonna acélt munkál majd meg a Szovjetunióban. Csupán az a körülmény, hogy a hen­gersor teljesen automatizált, az emlí­tett idő alatt több mint 140 millió korona megtakarítását teszi lehetővé. A plzeňi V. I. Lenin Művekben már több éve gyártanak hengersorokat. Ez már éppoly hagyományos, mint a turbinák, mozdonyok, az elektromoto­rok, a cukorgyári berendezések, a megmunkáló gépek, vagy íorgattyú­tengelvek gyártása. Viszont tudnunk kell azt is, hogy míg külföldön nagyot fejlődött a második világháború évei ben a hengerberendezések gyártása, a Skoda Művekben úgyszólván egy helyben topogott. 1945 után mindent ott kellett újból kezdenünk, ahol a fej­lődés tíz évvel azelőtt megállt. Egye­sek úgy vélekedtek, hogy lehetetlen behozni a lemaradást. Az üzem mű szaki dolgozóinak egy csoportja ezért 1960 februárjában elhatározta, hogy Josef Hrubý vezetésével meg szervezi az első műszaki brigádot. A brigád teljesítette a vállalt felada tot: Plzeňben elkészült az első auto­matizált nehézhengersor és ma már mindenki elismeri kiváló minőségét. A komplexbrigád nem kitaposott úton haladva érte el célját. A szép ered mény szinte véget nem érő tanács­kozások, újabb és újabb számítások, s egymást követő kísérletezések gyű mölcse. A brigád tagjai elkészítették a tervrajzot, majd hozzáfogtak a min tapéldányok gyártásához és aztán tü relmetlenül várták a próbaüzemelte tés eredményeit. Az automaták egyes elemeit laboratóriumokban szerfölött tüzetesen s a hengerde működésének feltételei alapján vizsgálták felül A programvezérlő-berendezést példá ul félbeszakítás nélkül 50 órán át működtették. Egyhuzamban akkor sem működne Ilyen hosszú Ideig, ha öt évig üzemeltetnék. Ezután fél évig figvelték a kibernetikus és egyéb be rendezéseket, míg végül megállapít­hatták, hogy minden kitűnően műkő dik. Elgondolásuk összhangban volt tehát az elméleti feltételezésekkel. A LENIN MÜVEK szakemberei most már további automatizált hengerbe­rendezések tervezésére gondolnak. Az új berendezéseket azonban már félve zetők, s a gyengeáramú technika új donságai hasznosításával egybekötve tervezik. Reméljük, nemsokára eljön annak az ideje is, amikor újabb plze­ňi különlegességről adhatunk hírt. H. K. JCuCtáta­Harc az új szlovák művés 7etérfc A harmincas évek vége felé, a ve­szedelmesen közeledő háború és fa­sizmus fenyegető légkörében, a ha­ladó és visszahúzó irányzatok között — megalakult egy haladó szellemű kulturális csoport, az Avantgarda-38. A fiatal szlovák értelmiség java, tu­dósok, írók, költők, kritikusok és képzőművészek — mintegy harminc­nyolcan tömörülnek ebben a csoport­ban. Közös gond és gondolat forraszt­ja őket szoros egységbe. Hadat akar­nak üzenni a háború és a fasizmus embertelenségének, s meg akarják védeni a hazai kultúrát a reakciós erők befolyásától. Nemcsak igehir­detők, de törekvéseiket gyakorlatilag ls megvalósítják. Erről ad számot a Városi Képtár különösen vonzó és ösztönző tárlatá­nak anyaga: képek, szobrok, irodal­mi és tudományos dokumentumok. A kiállítás célja, hogy a szlovák kul­túrának ezt az izgalmasan érdekes és értékes, 1938-tól 1948-ig terjedő, a dogmatizmus éveiben elhallgatott, vagy torzított fejezetét a valósághoz hiven megismertesse. Az 1937-ben megalakult Tudomá­nyos Szüntézis egyesületének az új típusú tudományért vívott harcáról (tagjai többek kőzött Bakoš, Hrivíov­ský, Považan) a kiadott művek egész sora tanúskodik. Kulturális folyóira tok, vers és prózakötetek világítják meg ezt a korszakot. A művészek ke­resik az új ember új érzékenységé­nek megfelelő hangot, az akkori vi­lágművészet áramába bekapcsolódva kívánnak szólni. Tagadói a polgári szokványosságnak s a fasiszta Ideo­lógiának és már-már közelednek a marxizmus eszmeiségéhez. Elkésve csatlakoznak a világ szűrrealista moz­galmához, melynek legfőbb teoretiku­sa a francia A. Breton. A szlovák költők közül Fábry, Rak, Reísel, Zá­ry és még többen követői ennek az iránynak. Az új irodalom erősen kü­lönbözik a hagyományos realizmus­tól, a lírikusok művészi látása ár­nyaltabb, képzeletük szárnyalóbb, metafórákban gazdag verseikkel zékeny tolmácsoló! a lélek „titkos re« megéseinek". Ezt a jelenséget észlel­hetjük a képzőművészetben ís. Majer• níknak lovai hátán egyensúlyt hasz­talanul kereső Artistája, Mudroch gyászt, gyötrelmet, értelmetlen vér­ontást vádoló Katasztrófája, — Kôst­ka Anya szobrának bronzba mereve­dett kétségbeesése, — Zelibský lírai zengésű vásznai, Hoffstätter költői hangvétele — Millý forrongó tájké­pel, — PribiS szenvedélyes vallomá­sa a Bukásban, — Cemický drámától feszülő rajzai, — mindannyi megrá­zó dokumentum. Matejka imaginárius arcképei, s Nevan átszellemített nő­alakjai ls új színnel gazdagítják a szlovák festészet palettáját. A fiata­labbak: V. Hloinlk Menekültjei, Ván­dorkomédiásai dermesztő zöld s kék fényben árnyak módjára róják nehéz útjukat. Chmel képzeletében élő fe­keteholdas városképei, — Guderna elemző intellektusát, érzékenységét jelző kompozíciói, — Uher szintetizá­ló plasztikái e termékeny művészi korszak eredményei. Eredmények, amelyek nem Illenek bele a klérofasizmus programjába. Az ún. szlovák állam rendőrsége, a cen­zúra megindítja a rezsim eszmeiségét aláások ellen a hajszát. A Slovan 1937-ben a szűrrealizmust rontásnak, tagadásnak minősíti s ezt a legújabb Irodalmi divatot a fiatal szlovák köl­tészet rákfenéjének nevezi. A Gardis­ta 1941-ben a szűrrealizmusban a bomlasztó irányzatok hordozóját látja. A támadások és tilalmak még szoro­sabb összefogásra serkentik a 38-ak Élcsapatát, akik példamutató mun­kásságukat 1948 ig folytatták. Az elmélyült fbgalmazású, kitűnő­en rendezett tárlat jóval több, mint történelmi Vi szapillantás. Korszerű a mondanivalója, mivel az akkor sugal­mazó törekvések immár szerves ré­szekként nőttek bele szocialista művé­szetünkbe és kultúránkba. Bárkány jenőné Román balett-táncosok fellépése A felszabadulás óta most jártak elő­ször nálunk. A táncművészetet szere­tő közönség nagy érdeklődéssel várta őket. Csak két estét tölthettek Prá­gában, hogy azután Brnóban és Bra­tislavában ls" szerepelhessenek — de a műsort oly ügyesen állították össze, hogy keresztmetszetét adták a román balettművészet jelenlegi tartalmi, for­mai, alkotói és előadói fejlettségé­nek. A román balett-táncosok csehszlo­vákiai vendégszereplésének viszonzá­sak ;nt a prágai Nemzeti Színház több mint száztagú együttese jelenleg a román főváros — Bukarest — vendé­ge. Az a vágy, hogy egymás kultúrá­ját megismerjék, hozta létre ezt a cserét, amely a nemzetközi kulturális kapcsolatok szempontjából is nagy jelentőségű. A szomszéd fogalom ba­rát fogalommá csak abban az esetben válhat, ha az egymás mellett élők kölcsönösen megismerik egymást. Egy nép igazi megismeréséhez — kultú­rája megismerésén keresztül vezet az út. Kultúrájában sűrűsödik össze egész élete, létezése. Ezért is vártuk és fogadtuk a ro­mán művészeket olyan nagy szeretet­tel és őszintén kívánjuk, hogy az ilyennemű cserék rendszeresebbé vál­janak. Az együttes a Rómeó és Júlia című egész estét betöltő klasszikus balettal és három rövidebb táncjátékkal (Bű­vös szerelem, Iancu Jianu, és Boleró) szerepelt. Bűvös szerelem: témája a szerelem, keresni és megtalálni az igazit. Kül­ső hatásában igen erős, nagyon szép térformákat alkalmazó kiváló fényha­tásokkal dolgozó balett. Szépek a ru­hák és ötletes a színpadterv. Ólyan nagy erejű volt a külsőségekkel való tudatos dolgozás, hogy sok esetben a nézőnek az volt az érzése, hogy a külsőségek felülmúlják a koreográfus munkáját és a táncosok teljesítmé­nyét. Iancu Jianu. Betyár, szabadlegény, román népi hős, aki az elnyomás, az igazságtalanság ellen szervezkedett. A hozzá hasonló népi hősök íratlan törvénye szerint a gazdagok ítélőbí­rája és ítéletének végrehajtója is. A gazdagoktól szerzi meg azt, amit a szegények között akar szétosztani. Formájában népi — nemzeti balett. Sajnos az elgondolás nagyságát a koreográfia nem tükrözte. A számunk­ra szokatlan leíró módon meséli el a történetet. A táncosok inkább jel­zik, mint megjátsszák az eseménye­ket. Az egész mű a szólisták kiváló teljesítménye ellenére is vontatottnak, nehézkesnek tűnt. Bolero. A zene nagyon ügyes, ko­reográfiai kifejezője Tilda Urseanu művészien, a zene dinamikai fokozá­sának megfelelően bővítette a tánco­sok számát — kettőtől az egész kar bevonulásáig. Egyszerű, világos tér­formák, a szín térbeni tökéletes ki­használása, jellemtisztaság — ez volt jellemző a táncra. Takács András Századik évfordulóra készül a rozsnyói énekkar A rozsnyói énekkart nemigen kell külön bemutatni, hiszen az elmúlt tíz esztendőben minden jelentős he­lyen fellépett. Minden alkalommal ott volt Gombaszögön a dal- és tánc­ünnepélyen, a kosúti emléknapon, Zselízen az I. Ének és Zenei Feszti­válon, hogy csak a legfontosabb he­lyeket említsem. Ezt az aktív tevé­kenységet bizonyára befolyásolta az a tény is, hogy tíz esztendővel eze­lőtt megható ünnepség keretében került sor megalakulásának 90. év­fordulójára. A rozsnyói Munkás Dalárda útja párhuzamos a munkásmozgalommal. Alapítása a Bach-korszakra esik. Mű­ködésének íve a nemzeti ellenállás­tól az osztályellenállásig terjed. Ipa­rosok, bányászok szövetsége volt ez az énekkar, és a művészet eszközéyel harcolt mindig. Tömörült, szétvert sztrájkok részese volt, majd a kom­munista párt megalakulásával a hú­szas, harmincas évek mozgatom éle­tének részese Méltó és jogos tehát az ünnepi elő­készülődés. Hiszen minden időben új, ifjú tagok sorakoznak fel, hogy a köl­tők szavával zenei alkotó művészek hangjával mondják el a művészet vé­leményét, gondolatát, ami egyben minden dalos, kórustag gondolata is. Azon múlik most minden, hogy Rozs­nyó városa mennyire tartja szívügyé­nek a Munkás Dalárda működését, mennyire támogatja erkölcsileg és anyagilag. Ugyanakkor az énekkar tagjai mennyire lesznek tudatában küldetésüknek, és méltók arra, hogy egy a századik évfordulóra készülő Munkás Dalárda tagjai. Bízunk abban, hogy mindkét részről lesz elég aka­rat. /Gyí) • Chaplin legidősebb lánya, Geral­dine, megkapta első jelentős filmsze­repét. Cézare Zavattini írta, Vittorio de Sica rendezi az újdonságot, amely­nek a címe „Párizsi diákok". tflM. november W. * ÜJ SZÓ S V

Next

/
Thumbnails
Contents