Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-01 / 304. szám, vasárnap

MUTASSUNK PÉLDÁT Eredményes erkölcsi és világnézeti nevelést ISMERETES, hogy az utóbbi hóna­pokban számos bírálat látott napvi­lágot a kulturális rendezvényeken ta­pasztalható Igénytelenséggel kapcso­latban. A i írások végklcsengése szin­ti. mindig azonos volt: a giccs, az alacsony színvonal, a rossz példa Igen károsan befolyásolja az erköl­csi és világnézeti nevelést — óvakod­junk hát mindattól, ami gyenge, kis­szerű, emi nem előbbre visz, hanem visszahúz. Helyes, hogy rámutattunk a fogya­tékosságokra és helyes, ha ezentúl 9em hunyunk szemet a ferdeségek fö­lött. Mind az^erkölcsi, mind a világ­nézeti nevelés társadalmunk tartozé­ka. Nem mindegy, hogy ez a nevelés hol és milyen formában érvényesül. A mai társadalom erkölcse nemcsak formailag, hanem tartalmilag is más, mint a régi erkölcs. A szocialista erkölcs nem korlátozódik pontokba foglalt „parancsolatokra", meghatá­rozott számú, egyszer s mindenkorra megállapított elvre, hanem magában foglalja az ember erkölcsi, magatartá­sának valamennyi vonatkozását. En­nek tulajdonítható, hogy ige n erős, egész magatartást meghatározó hatá­sok érhetik és érik is, például ö kul­turális együttesek tagjait, mikor va­lamilyen műsort bemutatnak. És mun­kájukkal nemcsak saját, hanem má­sok erkölcsét, magatartását, világné­zetét is befolyásolják. Ezért nem lehet egy pillanatra sem közömbös számunkra, milyen a kulturális együt­tesek műsorpolitikája és milyen egy­egy előadás színvonala. A bírálat frissítően hatott és frissí­tően kell, hogy hasson a jövőben is. Nem ártana azonban, ha az általános és néha egyoldalú megállapítások he­lyett ezentúl összefüggéseiben vizs­gálnánk az eseményeket, és kimutat­nánk mikor, miért jó, vagy rossz va­lamelyik bemutató, vagy kulturális megmozdulás. A szellemi offenzíva Igazán csak akkor lehet eredményes, ha marxista szintézissel párosul, ha nemcsak a fogyatékosságokra muta­tunk rá, hanem feltárjuk és kimutat­juk az eredményeket is. NEVELÖMUNKÁNK általában két Irányt követ. Az egyik a régi erkölcs és világnézet leküzdése, a másik a szocialista erkölcs és a materialista világnézet kialakítása. Joggal hihet­nénk, hogy az ifjúság nevelésénél az első szükségtelen. Hiszen a fiatalok már a szocializmus nevelt jel, néze­teiket a mai élet határozza meg. Igaz, csakhogy a múltból eredő kör­nyezethatás, nem utolsósorban a rossz példa Igen számottevően meg­határozza a fiatalok életét, maga­tartását. Nemcsak a huligánságra, a mértéktelen italfogyasztásra, a tár­sadalmi tulajdon iránti rossz viszony­ra, hanem az illetlen viselkedés lát­szólag kevésbé veszedelmes megnyi­latkozásaira, a fiúk és lányok közöt­ti helytelen kapcsolatokra is gondo­lunk. Az, hogy a fiatalság szocialista körülmények között nő fel, döntő tényező, ami leginkább abban nyilvá­nul meg, hogy többségüket nemes vo­nások jellemzik. Nein vonakodnak például a fizikai munkától, képesek az áldozathozatalra, vállvetve dolgoz­nak a közös ügy érdekében stb., stb. Mindezt a mai kor kölcsönözte; örü­lünk neki. A pozitív tényezők mel­lett azonban sok negatív tényező is éri a fiatalokat. Ezeket kell lekiizde ni és kiküszöbölni mindenütt. Sajnos mindenütt ma még a családi élet sem olyan, mint amilyennek len­nie kellene. A vallási és más Idealis­ta előítéletek, valamint az önzés, az Individualizmus és a kispolgári ma­gatartás sokszor a helytelen családi nevelés következménye. Az iskola nem képes mindent ellensúlyozni. Pe­dig igen sokat tesz a helyes, és egye­nes jellem kialakításáért. Ha azonban a szülő következetesen mást mond, mint a tanító, csökken az Iskolai ne­velés hatása. S az Ilyesmi nem rit­kaság. E nevelés „eredményeképpen" a szülő fölénybe kerül, de ennek a „diadalnak" a gyermek érzi kárát. Talán mondani sem kell: a pedagó­gusok igen tapintatosak. Nem akar­ják, hogy a kettős nevelés károsan befolyásolja a szülők és gyerek vi­szonyát. Ám az iskola egyoldalú igye­kezete elégtelen. A szülőknek is arra kell törekedniük, hogy ne rontsák az iskola és a tanító nevelőínunkájának az eredményét, ne ártsanak az iskola és a tanító tekintélyének. Az iskola, a leghaladóbb ideológia: a marxiz­mus—leninizmus szellemében nevel. A szülők akkor cselekszenek helye­sen, akkor segítenek gyermekeiknek, ha maguk is az iskola törekvését tá­mogatják. Az iskola, a tudományosan alátá­masztott álláspontot képviseli. Nem hátrálhat meg és nem is szabad meg­hátrálnia a maradi nézetek előtt. Ab­ban a küzdelemben, melyet az ifjúság erkölcsi és világnézeti neveléséért vív, támogatást érdemel mindenkitől, elsősorban a szülőktől. Ha a szülő megérti, mi forog kockán, és gyer­meke Javát akarja, eleget tesz az új helyzet követelményeinek. Ebben az esetben a neveléssel nincs baj. Ugyan­ez vonatkozik a társadalmi hatásokra. Az a műsor például, amelyik a va­lódi igényt követi, a nevelést júl szol­gálja. Ellenkező esetben nem hasz­nál, hanem árt. AZ ISKOLA ÉS A CSALÁD nevelő­munkáját nagyszerűen kiegészíthetik a társadalmi és tömegszervezetek. A szervezetekkel és az intézményekkel fenntartott kapcsolat igen gyümölcsö­ző az okta'ő-nevelö munkában ls. Kü­lönösen, ha az együttműködés sze­mélyes példamutatásra épül. Kommu­nista erkölcsre és tudományos világ­nézetre a jó példa erejével nevelhe­tünk a legjobban. Ha a szavak és a tettek ellentétesek, a nevelés ered­ménytelen. A társadalmi és tömeg­szervezetek az önkéntes- dolgozókra épülő munkájukkal nemcsak mint egész mutatnak példát, hanem az egyén példamutatására is lehetőséget teremtenek. Munkájuk tartalma ket­tős: egyrészt a régi erkölcs és világ­nézet leküzdésére, másrészt a szocia­lista erkölcs és materialista világné­zet kialakítására vonatkozik. Az erkölcsi és világnézeti kérdések Iránt nemcsak a fiatalok, hanem ál­talában mindenki érdeklődik. Ám na­gyon sokan arra már nem hajlan­dók, hogy ezeket a kérdéseket beha­tóbban vizsgálják. Nagyon fontos ezért az a mód, ahogyan e problé­mákról beszélünk. A túlzott magya­rázgatás, az erőltetett „meggyőzés" gyakran ellenkező hatást váll ki: nem leikelti, hanem eltereli az érdeklő­dést. A MI KULTURÁLIS RENDEZVÉ­NYEINK esetében a nevelés negatív tényezője a már említett igénytelen­ség és a hanyatló kultúra termékei­nek a beszivárgása. Az igénytelenség azért káros, mert eltereli a figyel­met az igazi értékekről, és hamis illúziókba ringat, a hanyatló kultúra terméke meg azért, mert egy-egy ha­mis beállítású film, színdarab, sláger vagy táncjelenet hosszas nevelés ered­ményét ingathatja meg. Joggal mondhatja erre bárki: gyen­ge lábon áll az a meggyőződés, ame­lyet egy rossz film, vagy színdarab megingat. Ez valóban így van, de ez­úttal másról van szó. Nem egy vagy két, ilyen „alkotás", hanem ezek együttese hathat és hat is rosszul. Ezenkívül az említett kulturális ter­mékek azért romboló hatásúak, mert nagyon megtévesztöen — ós mondjuk meg őszintén — vonzóan tálalnak Ha-' mis eszméket, s csillogó külső alatt nehéz felismerni a sekélyes belső tar­talmat. A rossz hatás — nem utolsósorban az említett bírálatok révén — egyre csökken. Az eredmény ott a legjobb, ahol az Intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, és általában a műsorok rendezői értettek a szóból, és most már nemcsak a formára, a mennyiségre, hanem a tartalomra, a minőségre is gondolnak. Sok helyen nagyon helyesen utóbbit helyezik előtérbe. E gyakorlattal igen Jól szol­gálják nemcsak az együttesekben dol­gozók és az ifjúság, hanem általában mindenki nevelését. És ez a fontos: nem az egyéni és nem a csoport, — hanem mindenki, a közösség érdekét szolgálni. EMLÍTETTÜK, hogy nevelőmunkánk a régi erkölcs és világnézet leküzdé­sére, a szocialista erkölcs és világné­zet kialakítására irányul. Villanássze­rűen, távolról sem érintve számos Igen fontos kérdést elemeztük, miért szükséges a kétfrontos harc, miért szükséges a nevelés, mindkét irányát az ifjúság esetében Is alkalmazni. Itt rnég azt szeretnénk nyomatékosan aláhúzni, amit a CSKP Központi Bi­zottságának a napokban megjelent határozata az iskolaügy és az Ifjúság iskolai nevelése továbbfejlesztésének feladatairól minden iskolára vonat­koztatva tartalmaz: „Az ifjúság kom­munista szellemben történő nevelését az egész pedagógiai folyamat alapve­tő és elválaszthatatlan részének kell tekinteni és a nemzeti bizottságokkal, a társadalmi szervezetekkel, elsősor­ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség­gel együttműködve a marxizmus—le­ninizmus elvei alapján következetesen tovább kell fejleszteni; különös gon­dot kell fordítani az első és másod­fokú iskolákban a polgári nevelés tartalmi, módszertani és káderszem­pontból történő biztosítására, a főis­kolákon pedig a marxizmus—leniniz­mus oktatásána.. a megjavítására." A CSKP KB határozatának életbe­léptetésével az iskolai nevelésben új feladatok várnak elvégzésre. S e fel­adatok nem korlátozódnak csupán az iskolákra. A siker értlekében jó mun­ka, sok példamutatás szükséges mind a családi, mind a társadalmi életben. Legyünk azon, h így ezentúl kulturá­lis együtteseink is jobban szolgálják nevelőmunkánkat és az eddiginél is több jó példát mutassanak. AZ EMBERFORMÁLÁS, a szocialista erkölcsre és világnézetre nevelés ne­héz és bonyolult feladat. Az eredmé­nyes munka Igen sok tényezőből áll. A siker érdekében azonban — mi­vel nemes ügyről van szó — érdemes megfeszített erővel dolgozni, fáradoz­ni. BALÁZS BÉLA NEM KELL MÁR FÉLNI A ROBBANÁSTÓL A magyar ipar egyik legutolsó világ­sikere az ALARMIK-1 elnevezésű robba­násveszélyt jelző automatikus készülék. Ez a berendezés jelzi a köolajből felsza­baduló gázok és gőzük jelenlétét (a me­tán kivételével). A készülék első része a tápegység. Ebben tisztítódik meg a gázzal szennyezett levegőből vett míuta a szennyeződéstől, luneu a minta az elemzőegységbe kerill, ahol mérőkamrán halad át. A minta éghető összetevői (amelyek a robbanást okozhatják) a kamráben elhelyezett platinaszálon meg­gyulladnak. Ennek következtében meg­változik a platinaszál hőmérséklete, kö­vetkezésképpen elektromos ellenállása ls. Ha az üzemi helyiségből szár­mazó mintában a robbanásveszélyt okozó gázok mennyisége elér egy bizo­nyos szintet, akkor az AI.ARMIK-1 jelzi, ňWWVWWV A csehszlovák gyártmányú, „Zuzana" el­nevezésű tranzisztoros zsebrádió. Mérete 130x65x30 milliméter, 9 voltos miniatűr elemmel működik. A „KONDORKESELYU" LEZUHAN Rommel tábornagy válogatott csapatai 1942 augusztusában erősen szorongatták a keletre hátráló angolokat. Rommel merész haditervet eszelt ki: a Líbiai-sivatagon áttörve eléri a Ní­lus partját, hogy innen könnyűszerrel meghó­dítsa a gazdag arab országokat és behatoljon Indiába. Berlinben a fővezérkar egyes tapasz­talt stratégái nem bíztak Rommel hadműveleti tervének sikerében, mert tudták, hogy a marsall­nak nincs elég autója, víz- és élelmiszerkészle­te arra, hogy egyszerűen átláboljon a homok­tengeren, de a csábító idea megnyerte Hitler tetszését. Azt viszont Rommel Is belátta, hogy az operáció, amely az El-Alamein-i csata néven vonult be a világtörténelembe, csak a titkosszol­gálat együttműködésével valósítható meg. Cana­ris tengernagy kőmhívatala azonnal munkához látott... MEGFELELŐ EMBER Az Abwehr először is alkalmas embert kere­sett arra, hogy Afrikában pontosan tájékoztassa Rommel vezérkarát az angol csapatmozdulatok­ról. Ilyen megfelelő embernek bizonyult John Eppler, azaz Husszein Gaafer. Német szülők gyermekeként 1914-ben Alexandriában született. Anyja később férjhez ment Száll Gajer dúsgaz­dag egyiptomi ügyvédhez, aki a fiút örökbe fogadta. John Éppler több nyelvet beszélt és Igen művelt volt, amit nevelőapjának köszön­hetett. Az Abwehr már 1938-ban beszervezte Epplert. S titkosszolgálat ügynökei felkeltették benne a német nemzeti büszkeséget és eszmeileg egé­szen „megdolgozták" emberüket. Eppler 1939 júliusában őrmesteri rangban gyalogsági kikép­zést kapott Poroszországban, ezenkívül megtaní­tották a rejtjeles titkosírásra, rádiókezelésre, gyors adatelemzésre. Megismertették az angol hadsereg szervezetével, felszerelésével, a főtisz­tek életrajzával. Ö volt az a bizalommal kitünte­tett ügynök, akire Canaris rábízta a Condor jkondorkeselyü) akció végrehajtását. AZ ELLENSÉG BARLANGJÁBAN Eppler 1942 áprilisában Rommel vezérkarához repült. Itt segítségül kapta Moncaster náci ügy­nököt, rádiószakértőt, s kettejüket gróf Almássy magyar származású német repülőhadnagy kísér­te a sivatagban. Eppler poggyásza két bőrönd­ből állott: az egyikben rendkívül erős hatósuga­rú rádióadóberendezés, a másikban 50 ezer hamis font sterling lapult. 1942. május 11-én a három ember öt önkéntes náci diverzáns kísé­retében útnak indult. A sivatag homokjában többször elakadtak, egyszer pedig az angol jár­őr Is észrevette őket, de angol kocsikat látva rájuk sem hederített. Három hét múlva elérték a Nílus deltáját. Az ügynökök és Almássy magukra hagyták Epp­lert és Moncastert. Eppler, aki nagyon hű ameri­kai akcentussal beszélt angolul, az útjukba kerü­lő első angol járőrnek elmondta, hogy ők Kelet­Afrikában tevékenykedő amerikai kereskedők, különben a franciáknak „dolgoznak", A barát­jával egy kicsit kocsikázni mentek a sivatagba, de eltévedtek. Az angolok bedőltek a mesének, s mindkettőjüket megszidták óvatlanságukért. fipplert és Moncastert Kairóba szállították. A két ügynök a feltűnést kerülve Kairó pere­mén bérelt szobát. Moncaster elküldte az első rádiógramot, hogy szerencsésen megérkeztek. Nyomban hozzáláttak megbízatásuk teljesítésé­hez. Először is segítőtársak kellettek. Sikerült beszervezniük Kairó éjszakai életének egyik csillagát, Hekmath Fathmi táncosnőt, ak! rend­szeres kapcsolatot tartott fenn az angol tisz­tekkel, s igyekezett katonai titkokat megtudni tőlük. Fathmi a Zamalek negyedben lakott. 0 tanácsolta a két ügynöknek, hogy béreljenek egy bárkalakást a Níluson. Moncasternek ez nagyon kapóra jött, mert a táncosnő közvetíté­sével éppen egy angol felderítő őrnagy úszó háza mellett kaptak bárkaházat; innen nyugod­tan küldhettek rádiójelentéseket, senki sem fo­gott gyanút. A berendezést egy zenegépbe rej­tették el. „REBEKKA" Eppler, azaz Husszein Gaafer kiépítette kap­csolatait. Fathmi estélyeket adott, amelyekre az angol parancsnoki karon és Illusztris vendége­ken kívül természetesen Gaafer is hivatalos volt, „egyiptomi mecénást" játszott. Míg a két kém gondtalanul élte világát a ka­barékban és éjszakai klubokban, az angol had. sereg rajtaütésszerű támadással a sivatag kö zepén elfoglalta Rommel előretolt híradós egy­ségét. Az angolok kezébe került az a rádióállo­más is, amely lehallgatta az angol vezérkar uta­sításait és jeljogta a Kairóban tevékenykedő két ügynök üzeneteit. Az angol kémelhárítók tudták, hogy a néme­tek kémeket küldtek Kairóba, s ezek igyekezni fognak még a vezérkarba is bejutni, kilétüket azonban még csak nem is gyanították. A rádió­állomáson zsákmányolt felszerelés között fel­keltette figyelmüket egy könyv: baphnie du Morie: Rebekka című regénye, melynek címlap­ján valaki kitörölte a portugálul megjelölt árat. Az angol kémelhárító azonnal érintkezésbe lé­pett lisszabonni embereivel. Megállapították, hogy a kérdéses könyvből nemrégen a néyiet konzul felesége vagy hat darabot vásárolt. AZ A VÉGZETES NARANCSHÉJ Az angol kémelhárítók úgy érezték, nyomon vannak: e könyv bizonyosan rejtjelkódex gya­nánt szolgált. Közben Eppler szorgalmasan látogatta a zárt jellegű klubokat. Egyszer angol egyenruhában jelent meg s whiskyt rendelt és fülelt, hogy ki­hallgassa a szomszéd asztalnál vezérkari dol­gokról folyó csevegést, amikor észrevette, hogy az egyik tiszt meretfen figyeli őt. Bátortalan lépéseket tett a telefonfülke felé, majd amikor kémelhárító tisztek léptek be, gyorsan kiosont. Vesztére megállapították, hogy hamis ötfontos­sal fizetett, s ez reá terelte a figyelmet. Kairóban ugyanis az volt a szokás, hogy a vendéglők és üzletek a valutát nem a bankba fizették be, hanem átadták a katonai gazdasági szervnek, mely beváltotta egyiptomi pénzre 1. így könnyű volt megállapítani, hogy a főváros me­lyik kerületében tűnnek fel hamis bankjegyek. Semmi kétség: a hamis ötrontosok egytől egyig angol tisztektől is látogatott klubokban tűntek fel és egy sorozathoz tartoztak. Eppler annyira megfeledkezett az óvatosság­ról, hogy egy táncosnőt is felvitt bárkalakásukra. Yvette, a könnyű táncosnő „civilben" a kairói ügynökség embere volt, s mindjárt felfigyelt né­hány gyanús körülményre; Utasítást kapott, tartsa szemmel embereit. LEBUKÁS Július végén Fathmi lélekszakadva rontott be a bárkalakásba: — Hé, fiúk, legyetek résen: itt a nagyvadl Elmondta, hogy egy fülig szerelmes őrnagy jön hozzá búcsúlátogatásra, mielőtt rendkívül fontos küldetésben az arcvonalra távozna. A szerelmes kakadút leitatja, illetve álomport önt poharába, itt a cselekvés ideje... A két ügynök vaskos térképet húzott elő az alvó tiszt táskájából, és lemásolta azokat a Je­leket, amelyek mutatták:hol vezet szilárd út a sivatagon keresztül. — Nagyszerű fogás — dörzsölte a kezét Epp­ler, de jókedve mindjárt lelohadt, amikor Mon­caster eredménytelenül hívta a rádióállomást. Elhatározták, hogy másnap Görögországon ke­resztül keresnek kapcsolatot. Bánatukban leit­ták magukat. Amíg a két jómadár horkolt, látogatójuk érke­zett. Yvette. Látta a szanaszét heverő üvegeket, s körülnézett a szobában. Tekintete megakadt a Rebekka furcsa jelekkel telerótt négy lapján. Gyorsan lemásolta a furcsa ákombákomokat és távozott. Kinn markos rendőrök ragadták meg és bekí­sérték az őrszobára. A házat ugyanis figyelték, mert a görög borkereskedő, akitől előzőleg jó­fajta itókát vásároltak, rájött, hogy a kapott 300 font hamis, és jelentette a rendőrségnek. Még este letartóztatták a két ügynököt és Hekmath Fathmit. A zenegépből épségben ki­emelték a rádióleadőt... EL-ALAMEIN-I GYÁSZNAP 1942 augusztusában a németek már majdnem elérték'a Nílus deltáját, amikor elfogyott az üzemanyaguk. Az angolok közben megfejtették a Rebekka-kődexet s elhatározták, hogy megtré­fálják a verhetetlen „Rommelt". Az elfoglalt rá­dióállomásról rejtjeles táviratot fcüldtek Rommel vezérkarának, s közölték, hogy az El-Alamein-i frontszakasz leggyengébb pontja Alam-Hajjánál van. A valóságban azonban itt volt a legerősebb. Kairóban pedig ebben az időben a következő beszélgetés folyt le: — Nézze őrnagy, nagy szégyent hozott őfel­sége katonájának egyenruhájára. Ugyebár érti, hogy meg kell válnia a kardbojttól. Volna azon­ban egy lehetőség, hogy lemossa magáról a szé­gyenfoltot ... 1942. augusztus 29-én, egy nappal Rommel El Alameln-i támadása előtt a német megfigyelők angol katonai kocsit pillantottak meg. Figye­lemmel követték, de hirtelen aknára futott és felrobbant. A roncsok közül egy őrnagy holttes­tét húzták ki, vállán vaskos tiszti táskával. A táskában egy térkép is volt, mely a sivatag járható útjait mutatta ... Rommel megörült a becses leletnek és elindí­totta csapatait a „biztos, szilárd úton". Hadse­regének színe-java ottrekedt a sivatag homok­tengerében. A térkép ugyanis hami s volt, az angol parancsnokság cselül szánta Rommel ve­zérkarának ... így végződött dicstelenül a Condor-operáciŕ. Következő vasárnap: 9. A dél-afrikai „Fiihrer" SZÖ 4 * 196 4' naveml,e r

Next

/
Thumbnails
Contents