Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-01 / 304. szám, vasárnap

MUTASSUNK PÉLDÁT Eredményes erkölcsi és világnézeti nevelést ISMERETES, hogy az utóbbi hónapokban számos bírálat látott napvilágot a kulturális rendezvényeken tapasztalható Igénytelenséggel kapcsolatban. A i írások végklcsengése szinti. mindig azonos volt: a giccs, az alacsony színvonal, a rossz példa Igen károsan befolyásolja az erkölcsi és világnézeti nevelést — óvakodjunk hát mindattól, ami gyenge, kisszerű, emi nem előbbre visz, hanem visszahúz. Helyes, hogy rámutattunk a fogyatékosságokra és helyes, ha ezentúl 9em hunyunk szemet a ferdeségek fölött. Mind az^erkölcsi, mind a világnézeti nevelés társadalmunk tartozéka. Nem mindegy, hogy ez a nevelés hol és milyen formában érvényesül. A mai társadalom erkölcse nemcsak formailag, hanem tartalmilag is más, mint a régi erkölcs. A szocialista erkölcs nem korlátozódik pontokba foglalt „parancsolatokra", meghatározott számú, egyszer s mindenkorra megállapított elvre, hanem magában foglalja az ember erkölcsi, magatartásának valamennyi vonatkozását. Ennek tulajdonítható, hogy ige

n erős, egész magatartást meghatározó hatások érhetik és érik is, például ö kulturális együttesek tagjait, mikor valamilyen műsort bemutatnak. És munkájukkal nemcsak saját, hanem mások erkölcsét, magatartását, világnézetét is befolyásolják. Ezért nem lehet egy pillanatra sem közömbös számunkra, milyen a kulturális együttesek műsorpolitikája és milyen egyegy előadás színvonala. A bírálat frissítően hatott és frissítően kell, hogy hasson a jövőben is. Nem ártana azonban, ha az általános és néha egyoldalú megállapítások helyett ezentúl összefüggéseiben vizsgálnánk az eseményeket, és kimutatnánk mikor, miért jó, vagy rossz valamelyik bemutató, vagy kulturális megmozdulás. A szellemi offenzíva Igazán csak akkor lehet eredményes, ha marxista szintézissel párosul, ha nemcsak a fogyatékosságokra mutatunk rá, hanem feltárjuk és kimutatjuk az eredményeket is. NEVELÖMUNKÁNK általában két Irányt követ. Az egyik a régi erkölcs és világnézet leküzdése, a másik a szocialista erkölcs és a materialista világnézet kialakítása. Joggal hihetnénk, hogy az ifjúság nevelésénél az első szükségtelen. Hiszen a fiatalok már a szocializmus nevelt jel, nézeteiket a mai élet határozza meg. Igaz, csakhogy a múltból eredő környezethatás, nem utolsósorban a rossz példa Igen számottevően meghatározza a fiatalok életét, magatartását. Nemcsak a huligánságra, a mértéktelen italfogyasztásra, a társadalmi tulajdon iránti rossz viszonyra, hanem az illetlen viselkedés látszólag kevésbé veszedelmes megnyilatkozásaira, a fiúk és lányok közötti helytelen kapcsolatokra is gondolunk. Az, hogy a fiatalság szocialista körülmények között nő fel, döntő tényező, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy többségüket nemes vonások jellemzik. Nein vonakodnak például a fizikai munkától, képesek az áldozathozatalra, vállvetve dolgoznak a közös ügy érdekében stb., stb. Mindezt a mai kor kölcsönözte; örülünk neki. A pozitív tényezők mellett azonban sok negatív tényező is éri a fiatalokat. Ezeket kell lekiizde ni és kiküszöbölni mindenütt. Sajnos mindenütt ma még a családi élet sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A vallási és más Idealista előítéletek, valamint az önzés, az Individualizmus és a kispolgári magatartás sokszor a helytelen családi nevelés következménye. Az iskola nem képes mindent ellensúlyozni. Pedig igen sokat tesz a helyes, és egyenes jellem kialakításáért. Ha azonban a szülő következetesen mást mond, mint a tanító, csökken az Iskolai nevelés hatása. S az Ilyesmi nem ritkaság. E nevelés „eredményeképpen" a szülő fölénybe kerül, de ennek a „diadalnak" a gyermek érzi kárát. Talán mondani sem kell: a pedagógusok igen tapintatosak. Nem akarják, hogy a kettős nevelés károsan befolyásolja a szülők és gyerek viszonyát. Ám az iskola egyoldalú igyekezete elégtelen. A szülőknek is arra kell törekedniük, hogy ne rontsák az iskola és a tanító nevelőínunkájának az eredményét, ne ártsanak az iskola és a tanító tekintélyének. Az iskola, a leghaladóbb ideológia: a marxizmus—leninizmus szellemében nevel. A szülők akkor cselekszenek helyesen, akkor segítenek gyermekeiknek, ha maguk is az iskola törekvését támogatják. Az iskola, a tudományosan alátámasztott álláspontot képviseli. Nem hátrálhat meg és nem is szabad meghátrálnia a maradi nézetek előtt. Abban a küzdelemben, melyet az ifjúság erkölcsi és világnézeti neveléséért vív, támogatást érdemel mindenkitől, elsősorban a szülőktől. Ha a szülő megérti, mi forog kockán, és gyermeke Javát akarja, eleget tesz az új helyzet követelményeinek. Ebben az esetben a neveléssel nincs baj. Ugyanez vonatkozik a társadalmi hatásokra. Az a műsor például, amelyik a valódi igényt követi, a nevelést júl szolgálja. Ellenkező esetben nem használ, hanem árt. AZ ISKOLA ÉS A CSALÁD nevelőmunkáját nagyszerűen kiegészíthetik a társadalmi és tömegszervezetek. A szervezetekkel és az intézményekkel fenntartott kapcsolat igen gyümölcsöző az okta'ő-nevelö munkában ls. Különösen, ha az együttműködés személyes példamutatásra épül. Kommunista erkölcsre és tudományos világnézetre a jó példa erejével nevelhetünk a legjobban. Ha a szavak és a tettek ellentétesek, a nevelés eredménytelen. A társadalmi és tömegszervezetek az önkéntes- dolgozókra épülő munkájukkal nemcsak mint egész mutatnak példát, hanem az egyén példamutatására is lehetőséget teremtenek. Munkájuk tartalma kettős: egyrészt a régi erkölcs és világnézet leküzdésére, másrészt a szocialista erkölcs és materialista világnézet kialakítására vonatkozik. Az erkölcsi és világnézeti kérdések Iránt nemcsak a fiatalok, hanem általában mindenki érdeklődik. Ám nagyon sokan arra már nem hajlandók, hogy ezeket a kérdéseket behatóbban vizsgálják. Nagyon fontos ezért az a mód, ahogyan e problémákról beszélünk. A túlzott magyarázgatás, az erőltetett „meggyőzés" gyakran ellenkező hatást váll ki: nem leikelti, hanem eltereli az érdeklődést. A MI KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEINK esetében a nevelés negatív tényezője a már említett igénytelenség és a hanyatló kultúra termékeinek a beszivárgása. Az igénytelenség azért káros, mert eltereli a figyelmet az igazi értékekről, és hamis illúziókba ringat, a hanyatló kultúra terméke meg azért, mert egy-egy hamis beállítású film, színdarab, sláger vagy táncjelenet hosszas nevelés eredményét ingathatja meg. Joggal mondhatja erre bárki: gyenge lábon áll az a meggyőződés, amelyet egy rossz film, vagy színdarab megingat. Ez valóban így van, de ezúttal másról van szó. Nem egy vagy két, ilyen „alkotás", hanem ezek együttese hathat és hat is rosszul. Ezenkívül az említett kulturális termékek azért romboló hatásúak, mert nagyon megtévesztöen — ós mondjuk meg őszintén — vonzóan tálalnak Ha-' mis eszméket, s csillogó külső alatt nehéz felismerni a sekélyes belső tartalmat. A rossz hatás — nem utolsósorban az említett bírálatok révén — egyre csökken. Az eredmény ott a legjobb, ahol az Intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, és általában a műsorok rendezői értettek a szóból, és most már nemcsak a formára, a mennyiségre, hanem a tartalomra, a minőségre is gondolnak. Sok helyen nagyon helyesen utóbbit helyezik előtérbe. E gyakorlattal igen Jól szolgálják nemcsak az együttesekben dolgozók és az ifjúság, hanem általában mindenki nevelését. És ez a fontos: nem az egyéni és nem a csoport, — hanem mindenki, a közösség érdekét szolgálni. EMLÍTETTÜK, hogy nevelőmunkánk a régi erkölcs és világnézet leküzdésére, a szocialista erkölcs és világnézet kialakítására irányul. Villanásszerűen, távolról sem érintve számos Igen fontos kérdést elemeztük, miért szükséges a kétfrontos harc, miért szükséges a nevelés, mindkét irányát az ifjúság esetében Is alkalmazni. Itt rnég azt szeretnénk nyomatékosan aláhúzni, amit a CSKP Központi Bizottságának a napokban megjelent határozata az iskolaügy és az Ifjúság iskolai nevelése továbbfejlesztésének feladatairól minden iskolára vonatkoztatva tartalmaz: „Az ifjúság kommunista szellemben történő nevelését az egész pedagógiai folyamat alapvető és elválaszthatatlan részének kell tekinteni és a nemzeti bizottságokkal, a társadalmi szervezetekkel, elsősorban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséggel együttműködve a marxizmus—leninizmus elvei alapján következetesen tovább kell fejleszteni; különös gondot kell fordítani az első és másodfokú iskolákban a polgári nevelés tartalmi, módszertani és káderszempontból történő biztosítására, a főiskolákon pedig a marxizmus—leninizmus oktatásána.. a megjavítására." A CSKP KB határozatának életbeléptetésével az iskolai nevelésben új feladatok várnak elvégzésre. S e feladatok nem korlátozódnak csupán az iskolákra. A siker értlekében jó munka, sok példamutatás szükséges mind a családi, mind a társadalmi életben. Legyünk azon, h így ezentúl kulturális együtteseink is jobban szolgálják nevelőmunkánkat és az eddiginél is több jó példát mutassanak. AZ EMBERFORMÁLÁS, a szocialista erkölcsre és világnézetre nevelés nehéz és bonyolult feladat. Az eredményes munka Igen sok tényezőből áll. A siker érdekében azonban — mivel nemes ügyről van szó — érdemes megfeszített erővel dolgozni, fáradozni. BALÁZS BÉLA NEM KELL MÁR FÉLNI A ROBBANÁSTÓL A magyar ipar egyik legutolsó világsikere az ALARMIK-1 elnevezésű robbanásveszélyt jelző automatikus készülék. Ez a berendezés jelzi a köolajből felszabaduló gázok és gőzük jelenlétét (a metán kivételével). A készülék első része a tápegység. Ebben tisztítódik meg a gázzal szennyezett levegőből vett míuta a szennyeződéstől, luneu a minta az elemzőegységbe kerill, ahol mérőkamrán halad át. A minta éghető összetevői (amelyek a robbanást okozhatják) a kamráben elhelyezett platinaszálon meggyulladnak. Ennek következtében megváltozik a platinaszál hőmérséklete, következésképpen elektromos ellenállása ls. Ha az üzemi helyiségből származó mintában a robbanásveszélyt okozó gázok mennyisége elér egy bizonyos szintet, akkor az AI.ARMIK-1 jelzi, ňWWVWWV A csehszlovák gyártmányú, „Zuzana" elnevezésű tranzisztoros zsebrádió. Mérete 130x65x30 milliméter, 9 voltos miniatűr elemmel működik. A „KONDORKESELYU" LEZUHAN Rommel tábornagy válogatott csapatai 1942 augusztusában erősen szorongatták a keletre hátráló angolokat. Rommel merész haditervet eszelt ki: a Líbiai-sivatagon áttörve eléri a Nílus partját, hogy innen könnyűszerrel meghódítsa a gazdag arab országokat és behatoljon Indiába. Berlinben a fővezérkar egyes tapasztalt stratégái nem bíztak Rommel hadműveleti tervének sikerében, mert tudták, hogy a marsallnak nincs elég autója, víz- és élelmiszerkészlete arra, hogy egyszerűen átláboljon a homoktengeren, de a csábító idea megnyerte Hitler tetszését. Azt viszont Rommel Is belátta, hogy az operáció, amely az El-Alamein-i csata néven vonult be a világtörténelembe, csak a titkosszolgálat együttműködésével valósítható meg. Canaris tengernagy kőmhívatala azonnal munkához látott... MEGFELELŐ EMBER Az Abwehr először is alkalmas embert keresett arra, hogy Afrikában pontosan tájékoztassa Rommel vezérkarát az angol csapatmozdulatokról. Ilyen megfelelő embernek bizonyult John Eppler, azaz Husszein Gaafer. Német szülők gyermekeként 1914-ben Alexandriában született. Anyja később férjhez ment Száll Gajer dúsgazdag egyiptomi ügyvédhez, aki a fiút örökbe fogadta. John Éppler több nyelvet beszélt és Igen művelt volt, amit nevelőapjának köszönhetett. Az Abwehr már 1938-ban beszervezte Epplert. S titkosszolgálat ügynökei felkeltették benne a német nemzeti büszkeséget és eszmeileg egészen „megdolgozták" emberüket. Eppler 1939 júliusában őrmesteri rangban gyalogsági kiképzést kapott Poroszországban, ezenkívül megtanították a rejtjeles titkosírásra, rádiókezelésre, gyors adatelemzésre. Megismertették az angol hadsereg szervezetével, felszerelésével, a főtisztek életrajzával. Ö volt az a bizalommal kitüntetett ügynök, akire Canaris rábízta a Condor jkondorkeselyü) akció végrehajtását. AZ ELLENSÉG BARLANGJÁBAN Eppler 1942 áprilisában Rommel vezérkarához repült. Itt segítségül kapta Moncaster náci ügynököt, rádiószakértőt, s kettejüket gróf Almássy magyar származású német repülőhadnagy kísérte a sivatagban. Eppler poggyásza két bőröndből állott: az egyikben rendkívül erős hatósugarú rádióadóberendezés, a másikban 50 ezer hamis font sterling lapult. 1942. május 11-én a három ember öt önkéntes náci diverzáns kíséretében útnak indult. A sivatag homokjában többször elakadtak, egyszer pedig az angol járőr Is észrevette őket, de angol kocsikat látva rájuk sem hederített. Három hét múlva elérték a Nílus deltáját. Az ügynökök és Almássy magukra hagyták Epplert és Moncastert. Eppler, aki nagyon hű amerikai akcentussal beszélt angolul, az útjukba kerülő első angol járőrnek elmondta, hogy ők KeletAfrikában tevékenykedő amerikai kereskedők, különben a franciáknak „dolgoznak", A barátjával egy kicsit kocsikázni mentek a sivatagba, de eltévedtek. Az angolok bedőltek a mesének, s mindkettőjüket megszidták óvatlanságukért. fipplert és Moncastert Kairóba szállították. A két ügynök a feltűnést kerülve Kairó peremén bérelt szobát. Moncaster elküldte az első rádiógramot, hogy szerencsésen megérkeztek. Nyomban hozzáláttak megbízatásuk teljesítéséhez. Először is segítőtársak kellettek. Sikerült beszervezniük Kairó éjszakai életének egyik csillagát, Hekmath Fathmi táncosnőt, ak! rendszeres kapcsolatot tartott fenn az angol tisztekkel, s igyekezett katonai titkokat megtudni tőlük. Fathmi a Zamalek negyedben lakott. 0 tanácsolta a két ügynöknek, hogy béreljenek egy bárkalakást a Níluson. Moncasternek ez nagyon kapóra jött, mert a táncosnő közvetítésével éppen egy angol felderítő őrnagy úszó háza mellett kaptak bárkaházat; innen nyugodtan küldhettek rádiójelentéseket, senki sem fogott gyanút. A berendezést egy zenegépbe rejtették el. „REBEKKA" Eppler, azaz Husszein Gaafer kiépítette kapcsolatait. Fathmi estélyeket adott, amelyekre az angol parancsnoki karon és Illusztris vendégeken kívül természetesen Gaafer is hivatalos volt, „egyiptomi mecénást" játszott. Míg a két kém gondtalanul élte világát a kabarékban és éjszakai klubokban, az angol had. sereg rajtaütésszerű támadással a sivatag kö zepén elfoglalta Rommel előretolt híradós egységét. Az angolok kezébe került az a rádióállomás is, amely lehallgatta az angol vezérkar utasításait és jeljogta a Kairóban tevékenykedő két ügynök üzeneteit. Az angol kémelhárítók tudták, hogy a németek kémeket küldtek Kairóba, s ezek igyekezni fognak még a vezérkarba is bejutni, kilétüket azonban még csak nem is gyanították. A rádióállomáson zsákmányolt felszerelés között felkeltette figyelmüket egy könyv: baphnie du Morie: Rebekka című regénye, melynek címlapján valaki kitörölte a portugálul megjelölt árat. Az angol kémelhárító azonnal érintkezésbe lépett lisszabonni embereivel. Megállapították, hogy a kérdéses könyvből nemrégen a néyiet konzul felesége vagy hat darabot vásárolt. AZ A VÉGZETES NARANCSHÉJ Az angol kémelhárítók úgy érezték, nyomon vannak: e könyv bizonyosan rejtjelkódex gyanánt szolgált. Közben Eppler szorgalmasan látogatta a zárt jellegű klubokat. Egyszer angol egyenruhában jelent meg s whiskyt rendelt és fülelt, hogy kihallgassa a szomszéd asztalnál vezérkari dolgokról folyó csevegést, amikor észrevette, hogy az egyik tiszt meretfen figyeli őt. Bátortalan lépéseket tett a telefonfülke felé, majd amikor kémelhárító tisztek léptek be, gyorsan kiosont. Vesztére megállapították, hogy hamis ötfontossal fizetett, s ez reá terelte a figyelmet. Kairóban ugyanis az volt a szokás, hogy a vendéglők és üzletek a valutát nem a bankba fizették be, hanem átadták a katonai gazdasági szervnek, mely beváltotta egyiptomi pénzre

1. így könnyű volt megállapítani, hogy a főváros melyik kerületében tűnnek fel hamis bankjegyek. Semmi kétség: a hamis ötrontosok egytől egyig angol tisztektől is látogatott klubokban tűntek fel és egy sorozathoz tartoztak. Eppler annyira megfeledkezett az óvatosságról, hogy egy táncosnőt is felvitt bárkalakásukra. Yvette, a könnyű táncosnő „civilben" a kairói ügynökség embere volt, s mindjárt felfigyelt néhány gyanús körülményre; Utasítást kapott, tartsa szemmel embereit. LEBUKÁS Július végén Fathmi lélekszakadva rontott be a bárkalakásba: — Hé, fiúk, legyetek résen: itt a nagyvadl Elmondta, hogy egy fülig szerelmes őrnagy jön hozzá búcsúlátogatásra, mielőtt rendkívül fontos küldetésben az arcvonalra távozna. A szerelmes kakadút leitatja, illetve álomport önt poharába, itt a cselekvés ideje... A két ügynök vaskos térképet húzott elő az alvó tiszt táskájából, és lemásolta azokat a Jeleket, amelyek mutatták:hol vezet szilárd út a sivatagon keresztül. — Nagyszerű fogás — dörzsölte a kezét Eppler, de jókedve mindjárt lelohadt, amikor Moncaster eredménytelenül hívta a rádióállomást. Elhatározták, hogy másnap Görögországon keresztül keresnek kapcsolatot. Bánatukban leitták magukat. Amíg a két jómadár horkolt, látogatójuk érkezett. Yvette. Látta a szanaszét heverő üvegeket, s körülnézett a szobában. Tekintete megakadt a Rebekka furcsa jelekkel telerótt négy lapján. Gyorsan lemásolta a furcsa ákombákomokat és távozott. Kinn markos rendőrök ragadták meg és bekísérték az őrszobára. A házat ugyanis figyelték, mert a görög borkereskedő, akitől előzőleg jófajta itókát vásároltak, rájött, hogy a kapott 300 font hamis, és jelentette a rendőrségnek. Még este letartóztatták a két ügynököt és Hekmath Fathmit. A zenegépből épségben kiemelték a rádióleadőt... EL-ALAMEIN-I GYÁSZNAP 1942 augusztusában a németek már majdnem elérték'a Nílus deltáját, amikor elfogyott az üzemanyaguk. Az angolok közben megfejtették a Rebekka-kődexet s elhatározták, hogy megtréfálják a verhetetlen „Rommelt". Az elfoglalt rádióállomásról rejtjeles táviratot fcüldtek Rommel vezérkarának, s közölték, hogy az El-Alamein-i frontszakasz leggyengébb pontja Alam-Hajjánál van. A valóságban azonban itt volt a legerősebb. Kairóban pedig ebben az időben a következő beszélgetés folyt le: — Nézze őrnagy, nagy szégyent hozott őfelsége katonájának egyenruhájára. Ugyebár érti, hogy meg kell válnia a kardbojttól. Volna azonban egy lehetőség, hogy lemossa magáról a szégyenfoltot ... 1942. augusztus 29-én, egy nappal Rommel El Alameln-i támadása előtt a német megfigyelők angol katonai kocsit pillantottak meg. Figyelemmel követték, de hirtelen aknára futott és felrobbant. A roncsok közül egy őrnagy holttestét húzták ki, vállán vaskos tiszti táskával. A táskában egy térkép is volt, mely a sivatag járható útjait mutatta ... Rommel megörült a becses leletnek és elindította csapatait a „biztos, szilárd úton". Hadseregének színe-java ottrekedt a sivatag homoktengerében. A térkép ugyanis hami

s volt, az angol parancsnokság cselül szánta Rommel vezérkarának ... így végződött dicstelenül a Condor-operáciŕ. Következő vasárnap: 9. A dél-afrikai „Fiihrer" SZÖ 4 * 196

4' naveml,e

r