Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-30 / 333. szám, hétfő

m / fe * jiWT^ ? j Épül, szépül, a bratislavai Duna-part. Szerelik a díszkő korlátot. (Erdősi felvétele) Megjelent a Magyar irodalom történetének elsó kötete A Magyar irodalom történetének hat kötetre tervezett, nagyszabású összefoglalójából — a magyarországi Akadémiai Kiadó gondozásában — megjelent az első kötet 20 000 példányban. Ez az első „nagyszabású, teljességre törekvő magyar irodalomtörténeti szintézis". Korábban inkább csak tanulmánygyűjtemények jelentek meg, vagy Szerb Antal szellemesen megírt munkája, amely inkább esszészerű részek összetűzése, mint iroA Z ÖSZ1 VERŐFÉNY ^ sétára csábítja a kisváros lakóit. Szép időben szombat délután a megszokottnál Jóval kevesebben veszik igénybe az autóbusz járatot. Az első lakótelepi megállónál egy fiatal asszony várakozik 3 év körüli leánykájával. Karjára emelt a kicsit, úgy hozza fel a lépcsőn, Jobbja az önkiszolgáló kasszája fölé lendül, tízfilléresek villannak a napfényben. Csengésüket elnyeli a becsapódó ajtó zöreje. Felbúg a motor, megmozdul az autóbusz. A sofőr csupán megszokásból még egyszer hátratekint. — Nézd csak!... Akkorát rándul az autóbusz, mintha mély kútba esnénk. Az utasok felfigyelnek. — Fizessél, de gyorsan ... Hét év körüli szőke kislány húzódik az üveglap mögé. A fiatalasszonnyal dalomtörténeti rendszerezés — mondotta Klaniczay Tibor, az irodalomtudományok doktora az új műről. Az irodalomtörténeti mű szorosabban vett munkálatai 1962-ben kezdődtek, s a hat köteten, Sőtér István főszerkesztő irányításával 55 szerző dolgozott. December végére a második kötet is megjelenik, s a jövő év tavaszára mind a hat kötet elhagyja a nyomdát. — mn — BOTLÁS Válasz bírálatunkra A komáromiak segítséget kérnek Lapunk november 17-1 számában szóvá tettük, hogy a komáromi köztisztasági fürdő nem és nem akar elkészülni. Idestova két esztendővel ezelőtt az illetékesek elhatározták, hogy „generál javításnak" vetik alá a fürdőt. A munkákkal azonban csak nem tudtak elkészülni. A városi nemzeti bizottság — a város lakóinak többszöri sürgetésére — a közszolgáltatási vállalat igazgatójának szavai alapján ígéretet tett, hogy szeptember végéig elkészülnek a munkákkal. Mivel az ígéret csak ígéret maradt, feltettük a kérdést: Meddig várjanak még a komáromiak? November 21-én kaptuk kézhez a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság levelét, amelyben a következőképpen válaszolnak: A fürdőben végzett munkálatok már a befejezéshez közelednek. Jelenleg a festők a kádakat hozzák rendbe. Rövidesen megkezdik az ablakok és ajtók tisztítását is. A kazánházban végzett munka befejezése sem váratna sokáig magára, ha ... Itt a bökkenői A kazán jóformán rendben is volna, de képtelenek beszerezni egy úgynevezett redukciós szelepet. A Komáromi Városi Nemzeti Bizottság kérelmét tolmácsoljuk most, amikor lapunk valamennyi olvasójához szólunk: ha netán valamelyik vállalatnak vagy üzemnek volna ilyen nyomásszabályozó szelepje (8 atmoszféráról 0,5 atmoszférára) raktáron, adjanak hírt róla a komáromiaknak, hogy a fürdőt legalább az esztendő végéig üzembe helyezhessék. A fáradságért, az esetleges segítségért a városi nemzeti bizottság Komárom lakossága nevében előre is köszönetet mond. (i-n) szállt fel, felsurrant mögötte. Egyenesen a sofőr mögötti üveglap mellé állt. Senki sem figyelt rá. Ahogy kikandikált, meglátta a sofőr. — Ugyan, ott az anyja... méltatlankodik egy idősebb nő. — Én nem ismerem — magyarázkodik a fiatalaszszony. — Most látom először ... Az utasok vitatkoznak. — Kár az időért... ugorj gyorsan... még gyerek ... — Tegnap is mondtam, hogy hozzál pénzt. Menj, mondd meg a mamádnak — csattan a sofőr hangja. A lányka dacosan leszegi fejét, előre lép, megmarkolja a feljáró korlátját. Mozdulata elárulja elhatározását: csak akkor megyek, ha kidobtok! Az utasok egy része mosolyog, lám nem lehet kifogni rajta, mások fejcsóválva rosszalják: milyen makacs, ennek ugyan beszélhetnek. Múlnak a percek, az utasok zsibonganak. A sofőr hátrahajltk az ülésen, de kinyújtott karja és a korlátba csimpaszkodó kislány között egy méternyi a távolság. — Lefele! Gyorsan! — Itt marad! Egy hatvanon felüli szemüveges férfi emelkedik fel az ülésről. Körülnéz, szemléli a hatást. Méltóságteljesen előre lép, s egy koronát dob az önkiszolgáló kasszájába. — Elég...? — hangja fölényes, kihívó. A sofőr elvörösödik. — Nemegyszer, vittem Ingyen! Enyém lesz a harminc fillér? Másról van itt szó... Legyint. Az ajtó becsapódik. Gurulunk a város felé. A szőkeség visszahúzódik az üveglap mögé. Innen surran le a park melletti megállónál. Lecsoszog az öreg úr is. A megszokott padon két barátja várja. Nekik mondja el először a történteket. Itt alkotnak lesújtó véleményt a sofőrről, akt szívtelen alak, a mamáról, aki feledékeny, s egy fillér nélkül engedi sétálni a kislányt. A PARKI PADON még ^ fonták a történet fonalát, amikor a kicsike „nagylányos" mozdulattal helyet foglalt a szemközti cukrászdában. Dobostortát kért és meglobogtatta kezében a kékszínű háromkoronást. CSETÖ JÁNOS Üres konzervdobozokból alkot hegesztéssel a svájci Walter Weibel. A képünkön látható páva Weibel legutóbbi műveinek egyike. (CTK felvétele) SZ. RIHTER neves szovjet zongoraművész a Loire megyei Tours közelében egy 700 éves csűrt fedezett fel, amely akusztikailag kifogástalan s ezért elhatározta, hogy Tours város zenehetének keretében hangversenyt rendez benne. A csűrtől 3 km-nyire katonai légitámaszpont van. Az a veszedelem fenyegetett, hogy a repülőgépek motorjai megzavarják a hangversenyt. Amikor a támaszpont parancsnoka tudomást szerzett Riliter elhatározásáról, a hangverseny idejére betiltotta a repülőgépek fel- és leszállását. LINDER heidelbergi professzornak a bécsi orvoskongresszuson elhangzott véleménye szerint a dohányzás a tüdőrák keletkezésének egyik fő oka. Kiszámította, hogy az, aki 40 éven át naponta 20 cigarettát szív életében — bár átmenetileg — 3 kg tiszta kátrányt termel és helyez el tüdejében. MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV TANSZEREK kölcsönös cseréjére, illetve megvételére került sor az idén. A csere értéke több mint 1 millió forint, jövőre pedig meghaladja a 2 millió forintot. ABBAN A 75 ORSZÁGBAN, amelyben ivóvíz címen ankétot rendeztek, 320 millió ember él. Ezek közül csupán 33 millió személy jut ivóvízhez közvetlenül a házakban, 130 millió kutakból és forrásokból, a többi pedig szennyes folyókból meríti ivóvizét. Igy például Hongkongban az ivóvíz a legnagyobb probléma és a város lakossága hetenként kétszer több kilométeres sorban várakozik a kutak előtt. AZ AUSZTRÁLIAI KORMÁNY államosította a felségvizein található hajóroncsokat. Az intézkedést állítólag az indokolta, hogy a XVII. és a XVIII. században elsüllyedt hajők roncsait a búvárok állandóan fosztogatják. EGY SVÉD GYERTYAGYÁR meglepetést készít az idei karácsonyra. Olyan gyertyákat gyárt, amelyek égés közben erdei illatot árasztanak. A BRATISLAVAI HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ Tennessee Williams színdarabjai közül elsőként a Vágy nevű villamos című müvet mutatta be szombaton Július Pántik rendezésében. A bratislavai közönségnek lehetősége nyílik Miller színdarabjai után megismerni annak a szerzőnek alkotását, aki Millerrel együtt áll az amerikai drámaírók élén. £ URINAMEBAN, a Holland Guayanai- gyarmati hadseregben szolgált a második világháború után egy altiszt, akinek a kormány 72 gyermek után fizetett családi pótlékot. E nagyszámú család apja 1950-ben mind a 72 törvénytelen gyermekét törvényesnek ismerte el. Az akkor érvényes holland törvények szerint a kormány olyan nagy összegű családi pótlékot volt kénytelen fizetni az altisztnek, hogy fizetése felülmúlta Suriname holland kormányzójának fizetését. A kormány most úgy döntött, hogy csupán azok után a gyerekek után jár családi pótlék, akik a családfenntartóval közös háztartásban élnek. A RHEINHAUSENI BÁNYAHIVATAL (Német Szövetségi Köztársaság) közölte hogy a szombatra virradó éjjel a tárna felvonója 270 méter mélységbe zuhant. A bányaszerencsétlenségnek 3 nyugatnémet bányász és egy török munkás esett áldozatul. AZ OLVASÓK élénk emlékezetében él az R. Kulesova képességeiről szóló jelentés, aki ujjaival olvas, és megkülönbözteti a színeket. 1898-ban hasonló esetről írt Hovrin orosz orvos. Patrícia Stanley asszony, aki Michigan amerikai államban él, hasonló tulajdonsággal rendelkezik. Dr. A. V. Leontyev szovjet pszichológus már 40 évvel ezelőtt megállapította, hogy tulajdonképpen minden ember bőre bizonyos részeken érzékeny a fényi A FRANCIA ÍNYENCEK SZÁMÁRA békákat szállító teherautó Cerdon közelében felborult. A megrongálódott ládákból mintegy 6000 béka elmenekült. — TAVALY 0TA JÖL ISMERIK EGYMÁST ... S

okszor és sokféleképpen mutattunk már rá a munkafegyelem hiányosságainak következményeire. Az esetek többségében rendszerint azt magyaráztuk és bizonyítottuk, milyen komoly károkat okoz a laza munkafegyelem, a lógás, a tessék-lássék munka, amely lényegét tekintve nem több a puszta Időtöltésnél. Ezzel kapcsolatban nemegyszer Irtunk már a szocialista tudatformálás nagy jelentőségéről, arról, hogy a nevelés eszközeivel kell leküzdeni az emberek tudatában élő és cselekedeteikre ható, polgári, kispolgári maradványokat, nevezetesen azt, hogy az ember nemcsak muszájból, akkor dolgozzék jól és fegyelmezetten, ha vagy a sarkában állnak, vagy pedig a kapitalizmusból oly jól ismert létbizonytalanság, a holnaptól való félelem kényszeríti arra, hanem a munkában ismerje föl létének és életének alapját, előrehaladásának, fejlődésének legfontosabb feltételét. De mindezek ellenére, nagyon jól tudjuk, a munkafegyelem még Igen sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig társadalmunk, gazdasági életünk fejlődése a munkafegyelem kérdését egyre élesebben veti fel, s hovatovább elérkeztünk oda, hogy a munkafegyelem nem csupán a fegyelem, még csaknem is az ebből eredő gazdasági károk kérdése lesz, hanem a szocialista rendszer egyik alapvető elvi kérdésévé válik. Azzá válik annál az egyszerű oknál fogva, hogy az egyre igényesebb és bonyolultabb feladatok teljesítése mindinkább megköveteli a követelményeknek teljes mértékben megfelelő munkát, ez pedig a szilárd munkafegyelmet. Az emberek, szükségleteik kielégítésében egyre igényesebbé válnak. Tegyük hozzá rögtön: joggal és indoA munkafegyelem: elvi kérdés koltan. Az ember, aki dolgozik, aki munkájával — és sokszor nem is olyan könnyen — keresi a pénzt, joggal elvárja, hogy pénzéért a legjobbat, a legcélszerűbbet és lehetőleg a legolcsóbbat kapja. Ám ki ne tudná, még hozzá a saját tapasztalatából, hogy e téren még sok a kívánnivaló. Hogy gyakran nem kapjuk meg azt és olyat, amit és amilyent szeretnénk, s éppen ezért megveszünk olyasmit is, amire csak a muszáj kényszerít rá. Ez pedig, mondjuk meg őszintén, lényegében pénzkidobás. De hát kinek van kidobálni való pénze? Melyik munkájából élő ember engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy pénzéért ne azt vegye, amire szüksége van, amit szeretne, hanem azt, amit éppen kap? Gyenge minőségű, divat jamúlt, és, mi tagadás, nem egyszer selejtes árut? Ki csinálja ezt és miért csinálja? S itt nem lehet takarózni ilyen, vagy olyan kifogással, hiszen a párt azt hirdeti, azért harcol, határozatai, feladatkitűzései arra Irányulnak, hogy az emberek szükségleteit a lehető legjobban kielégítsük. A mindent az emberért, az ember javáért, — nem közhely, nem frázis, hanem a szocialista rend lényege és célja. Ebben a jelszóban ölt testet mindaz, amiért a párt vezetésével a társadalom harcol és dolgozik. Ám éppen itt, ezen a ponton válik a mun kafegyelem a szocialista rendszer egyik alapvető elvi kérdésévé Ugyan is a laza munkafegyelem, az ezt kö vető hanyag munka s a hanyag inun ka következtében létrejött, a kívánalmaknak sokszor nem megfelelő E termék diszkreditálja a szocialista termelés hitelét, a szocialista társadalmi rendszert, s mindennek következtében gyengíti a szocialista eszmék meggyőző erejét. zzel kapcsolatban nem árt a kapitalista világról szólni, No, nem a kapitalizmus dicsőítéséről, hanem arról az egyoldalú, illúziókat kifejező szemléletről van szó, amely nálunk az emberek egy részénél megnyilvánul. Köztudott, hogy sok nyugati turista fordul meg nálunk, Az is ismert, hogy tőlünk is elég sokan ellátogatnak nyugati országokba. Végeredményben semmi csodálni való nincs azon, hogy a nyugati turisták azt mondják el hazájukról, ami ott a legszebb, a legjobb. Azon sem lehet különösebb kivetnivalót találni, liogy a Nyugaton járt csehszlovák turisták — legalább is egy részük — azzal jön vissza, hogy „ott milyen szép, és milyen jó holmikat látni". Ideje már szakítani azzal a nézettel, tiogy ami kapitalista, az minden rossz és vacak. Ez egyszerűen nem igaz, viszont ugyanakkor — többek közt —, szembe kell szállni azzal a egyoldalú nézettel, amely a nyugati országokból csupán a szép és tetszetős használati cikkeket látja és semmi mást. Mert a nyugati országokról alkotott képhez — a sok többi között — hozzátartozik a munka intenzitása, a legkisebb kilengést és hanyagságot nem tűrő munkafegyelem s. Hozzátartozik a képhez az is, amit az egyik, Nyugaton tanulmányúton járt szlovák kolléga tapasztalt és mondott el. A kolléga Dániában az egyik üzembe is ellátogatott és mert nálunk oly nagy probléma a selejt, érdeklődött, hogyan is van náluk a selejttel. Selejt? — csodálkoztak — nem, nálunk ilyesmi nincs. De ha mégis volna — tették még hozzá — akkor azt a munWfesal megfizettetjük, ha pedig isméíiCdne, akkor a munkást, mint alkalmatlant elbocsátjuk. Még figyelemre méltóbb az a körülmény hogy az üzemben a tulajdonos a munkásoknak óránként tíz perc pihenőt ad. Ad? Nem jó a kifejezés, mert ad, vagy kénytelen adni, vagy erre kényszerül, mivel a munka intenzitása oly erős, hogy a tízperces pihenők nélkül a munkások az iramot nem bírnák. A tulajdonos minden bizonnyal kiszámította magának, hogy számára ml előnyösebb, mi profitál többet: az-e, hogy munkásait megszakítás nélkül dolgoztatja és így fokozatosan csökken teljesítményük, vagy pedig az, ha óránként tíz perc pihenőt ad, amely után újabb 50 percen át kifacsarhatja a munkásokat. M em arról van szó, hogy mi is " hasonló útra lépjünk, és ilyen módszereket alkalmazzunk. Nem lehet erről már csak azért sem szó, mivel a munka intenzitásának fokozása egy bizonyos határon túl embertelenné válik. Már pedig Ilyesmi idegen a szocialista rendszertől, De nem eshetünk a másik végletbe sem, abba, hogy egyesek a fizetést csupán jelenléti díjnak tekintik, a fegyelmet pedig valamiféle antidemokratikus, a szocializmussal összeegyeztethetetlen dolognak és megnyilvánulásnak. Helytelen volna hallgatni arról az álhumanizmusról, arról, ahogyan egyesek a szocialista rendszert, a demokráciát, az emberiességet értelmezik és gyakorolják is. Arról a mentalitásról és megnyilvánulásokról van szó, amelyek szerint a munkafegyelem megszegői ellen fellépni jogtalan, a fegyelmet és munkát megkövetelni embertelenség, a felelősségre vonás pedig antihumanista dolog, holmi kapitalista-kizsákmányoló csökevény. Kell-e magyarázni és bizonyítani, hogy az ilyesmi milyen céltudatos félremagyarázása a szocializmusnak, hogy az ilyen mentalitás és gyakorlat csak a hanyagok, a lógósok és végső soron csak a más bőrén élősködni akarók teóriája és gyakorlata lehet. Mi az, ami éppen most oly különösen időszerűvé teszi, hogy a munkafegyelem megszilárdításának kérdését a szocializmus építésének egyik alapvető elvi kérdéseként vessük fel? Ismeretes, hogy az új gazdaságirányítási rendszer sok vonatkozásban lényegében a kollektív és az egyéni anyagi érdekeltségre épül. Az új irányítási rendszer alapelveiből ítélve valóban megvalósul a szocialista elosztás alapelve: a mindenki képességei, mindenki munkája szerint. Igen óm, de az anyagi érdekeltség maradéktalan érvényesítése eleve feltételezi a szilárd munkafegyelmet. Éppen ezért, amikor az új gazdaságirányítást magyarázzuk és fokozatos bevezetésének feltételeit készítjük elő, feltétlenül beszélni kell arról is, hogyan, mi módon szilárdítsuk me£ az új követelményeknek megfelelően a munkafegyelmet. Mert, hogy az új gazdaságirányítási rendszer az életben hogyan válik be, ez döntő mértékben a munkafegyelem megszilárdításától is függ. BÁTKY LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 418 * 1964. november 25-