Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-28 / 331. szám, szombat

BBD030Í E 3 3 El 3 S O B13 H D i 1319 A kongói dráma újabb fejezete M itnikor az év derekán a kongói 'kormány úgy döntött, hogy nem ünneplik meg a függetlenség kikiáltásának évfordulóját, senki ezen a világon nem lepődött meg. Mit ünnepeltek volna. Az, amiről Patrice Lumumba, a kongói nép nemzeti hőse álmodozott, és amiért életét áldozta, korántsem valósult meg. Ellenkezőleg: mindinkább visszatérnek Kongóba azok, akiknek egy része az 1960-as 'őrségváltáskor látszólag elhagyta a volt gyarmat területét. • Csőmbe itt újra színre lép Az Adoula-kormány napjai már megszámláltattak, amikor a kongói hatóságok beszüntettek minden ünneplést. Kiwu, Kwilu és Észak-Katanga tartományok felől már erősen hallatszott a Lumumba híveiből toborzódó kongói felkelők „Majaj, o!" csatakiáltása, s a tengeren túl már eldöntötték: erős kezű ember kell Adoula helyére. Az amerikai és a belga monopólumok urai Csombéban, az elűzött katangai diktátorban találták meg „erős kezű emberüket". „A hatvan arcú farkasember" — ahogyan a tuniszi Asz-Szabab Csombét jellemezte — egyenesen Madridból jött, hogy elfoglalja miniszterelnöki székét. Hivataloskodását alakoskodással kezdte: lerótta kegyeletét a közreműködésével meggyilkoltatott Lumumba emléke előtt, gondolván, hogy ezzel a gesztussal közelebb kerül a néphez, ugyanakkor nyomában további fehér gyarmatosítók jöttek elfoglalni régi pozícióikat. Csőmbe mint központi miniszterelnök azonnal hozzálátott erős zsoldoshadsereg toborzásához, hogy letörje a lumumbista felkelést, melyet Mulele és Gbenye volt miniszter vezetett. A dél-afrikai és a dél-rhodesiai toborzó irodák bővet) szállítottak emberanyagot — a Nyugaton akadtak vállalkozó szellemű fiatalemberek, akik jó pénzért vására vitték a bőrüket. A forradalmi népi kormány ellenőrzése ennek ellenére kiterjedt toA GATT PLENÁRIS ÜLÉSE Genf [ČTK) — November 17-én és 26-án Genfben tartották az Általános Tarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) rendkívüli ülését. Az ülés napirendjén a vám- és kereskedelmi egyezmény új, a fejlődő országok kapcsolataira kiterjedő fejezetének jóváhagyása szerepelt. Az új fejezet leglényegesebb része az, mely leszögezi, hogy a fejlett országoknak ki kell küszöbölni azokat az akadályokat, melyek megnehezítik a fejlődő országok kivitelét. Az ülésen jóváhagyták egy új bizottság kialakításút, mely a fejlődő országok problémáját fogja tanulmányozni. vábbi kongói területekre, s Gbenye kormánya Stanleyville-ben alakította meg központját. • A monopóliumok nem engednek Kongói viszonylatban is tekintélyes területek kerültek a forradalmi népi kormány fennhatósága alá, s a Nyugat csalódottan látta, hogy „erős kezű embere" is csődöt mondott a népi erőkkel szemben. Itt nem alkalmazhatta a dél-vietnami taktikát, azaz hogy mindig azt a diktátort veszi pártfogásába, aki éppen felülkerekedik a nagy hatalmi vetekedésben. A New York Herald Tribúne már Csőmbe hivatalba lépésekor megírta, hogy „Csőmbe és a baloldali erők együttműködése csupán taktika lenne". így tehát a Nyugatnak, vagyis Belgiumnak és a rendkívül erős pozíciókat szerzett Washingtonnak csak két választása lehet: vagy Csőmbe, vagy Gbenye követői. Az utóbbi esetben vége szakadna a látszólagos függetlenség ellenére folytatódó gyarmati rablásnak. Éppen ezért Nyugat csak az első lehetőséget választhatta: mindent megtesz Csőmbe, s általa saját uralmának megszilárdítására, magára vállalva az afrikai népek nagy közösségének haragját. Az Egyesült Államok sokat kockáztat: még azokat is eltántorítja magától, akit; balgán tisztességes együttműködést remélnek a tőkés nagyhatalommal. • Mi történik Kongóban? A kongói eseményekről érkező hírügynökségi jelentések a héten az egész világot lázba hozták. Az Ascension-szigeti támaszpontokról bevetett belga zsoldosok meglepő támadása még az ENSZ-körökben is zűrzavart okozott, hiszen mégcsak U Thant főtítárt sem értesítették a készülő intervencióról. Az amerikai—belga intervenció (az Egyesült Államok kormánya éppen úgy felelős érte, mint a harcokat elindító belga kormány) azonban csak egy láncszem az imperialista hatalmak évek óta folyó kongói be avatkozásában. Az utolsó eszközhöz, a fegyverekhez folyamodtak. Ürügyért pedig sohasem mennek szomszédba a* monopolista bajkeverők. Most állítólag néhány száz „veszélyeztetett" fe-, hér európait és amerikait mentek „kiszabadítani" a felkelők kezéből. Lehet, hogy a nyugati kisemberrel ezt el is hitetik. A valóságban nem az állítólagos túszok sorsa miatt történik az intervenció. A háttérben a nagy monopolista érdekeltségek állnak. Hisz a Societé Generale belga—amerikai társaság Kongó gazdaságának 70 százalékát ellenőrzi, a szintén erős Rockefeller-csoport pedig az Union Miniere keretében vetette meg lábát, és részt vesz Kongó természeti kincseinek kifosztásában. Tehát a moz, gató erő most is a profit. • Összeesküvés az afrikai nép ellen Spaak „szocialista" belga külügyminiszter a belga ejtőernyősük kongói beavatkozásáról nyilatkozva kijelentette, hogy az ejtőernyősök küldetésük, azaz az „európai túszok megmentése" után azonnal visszatérnek. Naiv áltatás! Stanleyville-ben a legutóbbi jelentések szerint még mindig folynak a harcok, bár a hírek szerint az európai személyek az ejtőernyősök kezében vannak. Az, ami Kongóban történik, nem egyszerű jegyveres beavatkozás, hanem szervezett népirtás. Van der Velle ezredes, a kongói belga hírszerző szolgálat egykori vezetője, majd a a függetlenség kikiáltása után leopoldville-i belga főkonzul és Michael Hoare őrnagy zsoldosai kegyetlenkedésükben túlszárnyalják a fasiszta gégemetszőket. Az egyik zsoldos, akinek idegei pár hét után felmondták a szolgálatot, s megszökött, így ecseleli a kongói csendéletet: „Ha férfiak, nök, vagy gyerekek térdelnek elélek, és könyörületért esedeznek, legyetek kemények. Eszetekbe ne jusson ingadozni: lőjetek, öljetek'. — ezt verték a fejünkbe a támadás előtt." Mennyire nem egyedülálló akció a stanleyville-i beavatkozás, az is bizonyítja, hogy nem a véletlen játéka folytán lepleztek le a kongói intervenció előestéjén Tanzániában egy szélesen elágazó összeesküvést, melyben a fő szerepet bizonyos angol és portugál szervezetek játszották, s nem véletlenül kerül sor állandó provokációkra a Kongóval szomszédos Burundi és Rwanda állam határain, továbbá a volt Francia Kongó f Brazzavillej légiterében. Ezek a provokációk egy hosszú lánc szemei. Az afrikai országokat ért újabb imperialista gaztett minden jóérzésű embert felháborított. Az Afrikai Egység Szervezete az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében lázas tárgyalásokat kezdett, hogy megakadályozzák a helyzet elfajulását. A stanleyville-i események intőjeliil szolgálnak az afrikai kontinens valamennyi népének: nincs megalkuvás az imperialistákkal! Találóan jellemezte ezt Ben Bella, az algériai nép vezére: „Az afrikai országok számára reális fenyegetést jelent bizonyos hatalmak játéka, s az a kísérletük, hogy a függetlenséget puszta homlokzati külsőséggé változtassák, és ez arra kötelez bennünket, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, és hogy éberek legyünk!" LŰRINCZ LÁSZLÖ Befejeződött az INTERMETALL tanácsának első ülése Az INTERMETALL vaskohászati együttműködési szervezet tanácsa november 23. és 26. között Budapesten tartotta első ülését. A szervezet célja a tagországok szükségletének lehető legjobb kielégítése vaskohászati termékekből. Az együttműködés legjobb formáit kívánják alkalmazni a termelési kapacitások ésszerű kihasz nálására, azok fejlesztésére a termelés műszaki és gazdasági színvonalának emelésére. Az ülésen részt vettek a szervezet tagállamainak delegációi: a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköz társaság, a Német Demokratikus Küz társaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szo cialista Köztársaság küldöttsége. Az ülést dr. Horgos Gyula magyar kohó- és gépipari miniszter nyitotta meg. A tanácskozásokon a magyar delegáció vezetője, dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes elnökült. A tanács határozatot hozott tevékenységének és feladatainak alapvető irányairól, valamint az 1NTERMETALL-irodának, mint végrehajtó szervnek a felépítéséről. Az iroda 1965. január 1-én kezdi meg működését; igazgatójául Osztatni Mihály magyar kohómérnöküt nevezték ki. A tanácsülés a baráti egység légkörében zajlott le. BELGIUM NEM VESZ RÉSZT A SOKOLDALÚ ATOMÜTÖERŐBEN Spaak belga külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt kijelentette, hogy Belgium nem kíván részt venni a sokoldalú NATO-atomütöerőben. A külügyminiszter hangoztatta, hogy Belgium a kérdéssel kapcsolatban folytatott ugyan eszmecseréket, de ez nem jelenti azt. hogy részt kíván venni a vállalkozásban. A belga külügyminiszter kifejezte azt a véleményét, hogy sürgősen tárgyalásokat kellene Indítani Franciaország, NyugatNémetország, Olaszország és a Benelux államok kőzött egy esetleges európai unió kérdéseiről, előzőleg azonban a közeledést kell létrehozni Franciaország és az Egyesült Államok között. SZÉLJEGYZETÜNK o.. i/> i/> O A nyugati katonai szövetség dzsungeljében • éldegélt egy amerikai fajkakas, amelyet mindenki csak ivheelernek szólított. Nem volt akármilyen közönséges szemétdombon hangoskodó kakas, hanem a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöki tisztségét viselte. Nagy érdemeiért fényes tollazatát sok-sok kitüntetés ékesítette: De akármilyen sok érdemrend csillogott büszke mellén, egyetlen kis keresztecske hiányzott közülük, és Wheelernek éppen erre az egyre fáft a foga. Tudta, hogy a német sas most igen keresi a barátságát, és tőle könnyen megszerezhetné az áhított keresztet, de hetykesége nem engedte, hogy tőle egyet kérjen. Végül ragyogó ötlete támadt. Elhatározta, hogy márpedig ó ezentúl közönséges kakukknak fogja tekinteni a sast, és a kakukkot nyugodtan kitüntetheti ő mondjuk a „dzsungel törvényének betartásában szerzett érdeméiért". Talán csak lesz annyi esze a sasnak, hogy nagylelkűségét meghálálja. Az elgondolást tett követte. Meghívta a sasok főfelügyelőjét, akit Trettner néven ismer a dzsungel, és nyájas mosollyal átnyújtotta neki az érdemrendet, mire Trettner kissé megtépázott tollazatából előkotort egy keresztet, és azt az örömtől majd elolvadó Wheeler mellére tűzte. Egy kicsit csak akkor szontyolodott el, amikor a sas magabiztosan megveregette a vállát: — Azért, mert te csak kakas vagy, én meg sas jöntelten kidiillesztette a mellét j, még jóbarátok lehetünk. — Ah, nem is vagy te olyan ragadozó természetű, mint a sas. Csak mesebeszéd az a sok rossz, amit rólad kitaláltak — motyogta zavarában a kakas — egészen olyan vagy, mint egy. .. egy kakukk. — Sasból sohasem lesz kakukk, kappanból sohasem lesz sas — vágta rá a sas sértődötten, villogó szemekkel. Az amerikai kakas elgondolkozott az éles szavakon, és úgy rémlett neki, hogy ezt már valahol hallotta. Sőt! Nagyon sokszor hallotta. (sz.j GÚNYOSAN SZOKTÁK MEGJEGYEZ NI, hogy a statisztika a pontatlan számok pontos összeírása. Ezt már bevezetőben kénytelenek vagyunk megcáfolni. Maga Lenin is, aki sokat foglalkozott közgazdasági problémákkal, nagy fontosságot tulajdonított a statisztikának, hozzá folyamodott, rá hivatkozott. így nyilatkozott róla: „A szocialista statisztika, s különösen a gazdasági statisztika, az utóbbi kéthárom évtized alatt nagy sikereket ért el. A modern államok gazdasági rendszerével és ennek fejlődésével kapcsolatban egy csomó kérdés, mégpedig a legfontosabb kérdések, amelyeket korábban általános feltevések és hozzávetőleges adatok alapján döntöttek el, ma nem dolgozhatók ki csak valamelyest is komoly formában azoknak a tömeges adatoknak a számbavétele nélkül, amelyeket a statisztikai szakemberek valamely ország egész területére vonatkozólag egy meghatározott program alapján egybegyűjtöttek és összesítettek". (Lenin Művei, 16. kötet. 441. oldal. Szikra kiadás 1955.) Ez ma Is teljes mértékben érvényes, mert sem az ötéves tervek, sem a távlati tervek nem képzelhetők el anélkül, hogy kidolgozásuknál ne támaszkodjanak a meglévő statisztikai adatokra. E napókban került a künyvpiacra a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1964. évi statisztikai évkönyve (577 oldal — ára 68,— korona), melynek táblázatai, ábrái- és grafikonjai átfogó képet adnak köztársaságunk életéről. A statisztikai adatok korántsem száraz számok, ahogyan némelyek gondolnák. Sok cselekvést, folyamatot fejeznek ki, a számok mögött élet pezseg, gyermekek születnek, emberek halnak meg stb. A közgazdasági jelenségek is általában bonyolultak. Egy-egy kiragadott jelenség vagy folyamat is az összefüggések egész láncolatából tevődik össze. Aki el tud Mi rejlik a szamok mogo ött? Megjelent az új statisztikai évkönyv igazodni a számok között, sok érdekes dolgot tud meg belőlük. Hadd ragadjunk ki mi is néhány számot és összefüggést, s nézzük, mi rejlik mögöttük! AZ ORSZÁG NÉPESSÉGE 1964-BEN meghaladta a 14 milliót. Érdekes, hogy a halálozási szám csökkenése ugyanakkor a lakosság ún. öregedéséhez vezet. Míg 1937-ben a hatvan éven felüliek arányszáma az összlakosság 11,5 százalékát tette ki, most már elérte a 14 százalékot. A múlt évben 235 000 gyermek született és 132 000 ember halt meg, tehát a lakosság szaporulata 103 000 főt tesz ki. Ezzel szemben 1950-ben 2H8 062 gyerek jött a világra. Azóta csökkent a születések száma, viszont nz átlagos életkor 1937 óta a férfiaknál 13, a nőknél pedig 15 évvel hosszabbodott. Felvetődik a kérdés, milyen betegségekben haláloznak el az emberek? Az elhalálozások 34 százalékát — főleg az idősebb évfolyamokban — az érbetegségek, 20 százalékát a rákos megbetegedések, 11 százalékát az idegbajok, 9 százalékát légzőszervek' megbetegedése okozza. Több mint 7 százaléka pedig mérgezésekre, balesetekre esik. 1937 óta erősen csökkent a fertőző és tüdőbetegségek száma, viszont növekedett az ér- és rákbetegségek száma. Több volt a házasságkötés (1962 — 108 008). ugyanakkor több a válás is (1962 — 16 603). Érdekes adat, hogy a házasságok 55,5 százalékát a feleség, 44,5 százalékát a férjek hűtlensége miatt bontották fel. Ez az arány Szlovákiában csaknem fordított. Ezek szerint Szlovákiában kevesebb lenne a hűtlen feleség (46,8 százalék)? A felbontott házasságok oka 1690 esetben a részegség volt. Feltűnő az, hogy a legmagasabb arányszám az olyan felbontott házasságokban van, amelyek már 10—14 évig tartottak (3332 eset). A felbontott házasságok egyharmadában nem volt gyermek. A lakosság sűrűsége 1930 óta körülbelül egy szinten mozog (107 egy négyzetkilométerre) és 1000 férfire 1022 nű esik. A férfiak elérték a 67,2, a nők pedig 72,8 átlagos életkort. Valamivel csökkent az országban a lakóhelyüket változtató személyek száma, még mindig többen kültüznek Szlovákiából a cseh országrészekbe, mint fordítva. Köztársaságunkban 3,8 millió háztartást tartanak nyilván, ebből 2 milliót a városokban. A háztartások fele 1—3 tagú. 20 százaléka 4 tagú, 10 százaléka 5 tagú család stb. A foglalkoztatottsággal és jövedelemmel kapcsolatos adatokból kitűnik, hogy a keresők száma 1963-ban 338 ezerrel növekedett. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1390 korona. A nők a dolgozók 44 százalékát teszik. A nemzeti jövedelem 1948-hoz viszonyítva 165 százalékkal növekedett, viszont 10 százalékkal alacsonyabb, mint 1958-ban, ezzel szemben a személyi fogyasztás 30 százalékkal emelkedett. Hazánk ipari jellegét bizonyítja. hogy a nemzeti jövedelem 67 százalékát az ipai\ 13 százalékát a mezőgazdaság adja NEM ÉRDEKTELEN, hogy a lakosság milyen módon és mire költi el jövedelmét. Így például egy négytagú munkáscsalád jövedelmének 45 százalékát élelmiszerekre adta ki, 12 százalékát közszolgáltatásokra, s a maradékot más célokra. Tehát a legfőbb pénzt élelmiszerre költik. Ha össze akarnánk hasonlítani e?eket az adatokat néhány tökésország adatával, talán „optikailag" előíiyösebb ott, azaz, az élelmiszerek arányszáma kisebb, mert néhány élelmiszer olcsóbb. Ezzel szemben ott aránytalanul magasabbak a lakbérek, sokba kerül a tanulás, a kultúra és a közszolgáltatások. Énnek következtében a legöregebb és legelhanyagoltabb lakásokat is inkább tartják, vagy a nagv családok összehúzódnak. Nálunk a lakosság döntő része egyre inkább a kereskedelmi hálózaton keresztül elégíti ki szükségleteit Összehasonlítva az 1936-os évvel, hazánkban erősen fokozódott a hús, a zsír és olaj, a tojás, a cukor, a zöldség, a sör, és az alkoholmentes italok fogyasztása, viszont csökkent a tej, a burgonya és hüvelyesek fogyasztása. 1963-ban már minden niáxudik háztartásban volt mosógép, minden ötödik háztartásban hűtőszekrény, minden háztartásban rádió, és minden második háztartásban TV-készülék. MÉG MINDIG SOK AZ IPARI HIÁNYCIKK, úgyhogy az utóbbi években sokkal gyorsabban növekedett az élelmiszerek, mint az ipari gyártmányok eladása. Ugyanakkor helytelen irányba fejlődik az élelmiszerfogyasz tás struktúrája Is, amit az egészségügyi dolgozók erősen bírálnak. Étlapunk jelentős részét képezik még a liszttermékek és az édességek, ami elhízáshoz és külünféle betegségekhez vezet (érelmeszesedés, szívelhájasodás, cukorbaj, érbetegségek slb). Lássuk csak, mit mutat a statisztika? Tavaly gabona- és liszttermékekből 9 milliárd koronát, friss züldségbol csak 1 milliárd koronát, édesipari és cukrászcikkekből 3,6 milliárd koronát, viszont gyümölcsből csak ennek a felét forgalmaztuk. Sört 4 milliárd, tejet csupán a fele értékben adtunk el. Okvetlenül tenni kell valamit, hogy a lakosság a saját egészsége érdekében helyesebben táplálkozzék. Még mindig rengeteget adunk ki dohánytermékekre (5,3 milliárd koronát), ami szintén nem szolgálja a lakosság egészségét. Az erősen megnövekedett sörfogyasztás is arra vall, hogy ez a szeszes ital aránylag a legolcsóbb, de mértéktelen fogyasztása gyakran forgalmi baleseteket idéz elő. Sok adat azt bizonyltja, hogy a lakosság kulturáltabb körülmények között 61. mint azelőtt. Az életviszonyok egyik általános jellemzője, hogy a lakosság az utóbbi években jövedelmének egyre növekvő hányadát készpénz és takarékbetét formájában tartalékolta. Ez szoros összefüggésben van a tartós fogyasztási cikkek nagyobb arányú vásárlásával, családi házak és szövetkezeti lakások építésével. Sokszor a lakosság nem jut hozzá olyan választékú és minőségű cikkekhez, amelyek kielégítenék igényeit. A piacra kevés újdonság, kevés bútor, személygépkocsi kerül. Ezért a lakosság tartalékolja a pénzt. Az 1964. statisztikai évkönyv Igen sok hasznos és érdekes adatot tartalmaz az iskolaügy, egészségügy, a pénzügy terén. Sok olyan gazdag számadattal rendelkezik, mely a gazdasági szakemberek, tervezők, újságírók gazdag kútforrása lehet. GEREK IMRE ÜJ SZÓ 4 * 1964- novem,,er 2

B-