Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-22 / 325. szám, vasárnap

Vitágproľetá r ja i, eyyesuľjeiek ! UJSZO S Z LOVAK IÄ MMMBHlSľfi PARTJA RlZPSMT! BÍWTSÁSÁSJAK Mtft?)l BRATISLAVA 1964. NOVEMBER 22. Vasárnap XVII. ÉVFOLYAM 325. szám Ára 30 fillér Ülést tartott a kormány Napirenden: a gyártmányok minőségének javítása • üzemeinkben javul a termékek minő­sége • A kohóiparban sikeresen folyik a selejt elleni küzdelem • A technológiai folyama­tok több figyelmet érdemelnek • Üzemeink fő feladata továbbra is — a minőség javítása • A szántóföld jobb kihasználásának egyik alapvető feltétele: a VÍZ • Védjük eraeinket! Csehszlovák párt- ás kormányküldöttség látogat a Szovjetunióba (CTK) A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, i Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kor­mány meghívására a napokban csehszlovák párt- és kormánya küldöttség utazik a Szovjetunióba. A küldöttséget Antonín No­votný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá-i gának első titkára, köztársasági elnök vezeti. Megrendíthetetlen örök barátság A barátság és béke stafétája utolsó állomásához érkezett (ČTK) — Köztársaságunk kormánya e heti ülésén a Központi Népi El­lenőrzési és Statisztikai Bizottság elnökének és néhány ipari ágazatunk miniszterének jelentéséről tárgyalt. A jelentések a gyártmányok minősé­gének javításával s az erre vonatkozu intézkedésekkel foglalkoztak. Ezen intézkedések betartását ellen­őrizve és értékelve megállapították, hogy sok üzemünkben eredményesen javítottak a termékek minőségén. Egyes iparágukban ebben az évben a selejt csökkenéséről s ezzel össze­függésben a panaszok csökkenéséről adtak számot. Szép eredményeket értek el különösen a kohóiparban, ahol a tavaiyi évhez viszonyítva ez idén 37,5 százalékkal csökkentették a selejtet. A kormány ugyanakkor megállapí­totta, hogy a nagyszerű eredmények ellenére még mindig sok a kifogásol­ni való a gyártmányok minőségét ille­tően. Ennek oka foként a technoló­giai folyamatok hanyag kezelése, a termelési feladatok teljesítésében mu­tatkozó kiegyensúlyozatlanság, vala­mint az, hogy a termelésben és a szolgáltatásokban nem használják ki kellő mértékben az anyagi érdekelt­ség adta lehetőségeket. A rosszabb minőséget részben az is okozza, hogy az ellenőrző szervek műszaki felsze­relése színvonalon aluli, valamint a jó minőségű nyersanyagok és egyéb kellékek hiánya, illetve hézagos szál­lítása okozza. Mindazok a konkrét Intézkedések, amelyekről a miniszterek tájékoztat­ták a kormányt, mindazok a felada­Fehér zsoldosok Slonleyville felé nyomulnak A gyarmatosítók átlátszó ürüggyel arcátlanul beavatkoznak a Kongói Köztársaság belügyeibe • Washington és Brüsszel egy húron pendül • Összeül az Afrikai Egység Szervezete Kongó­val foglalkozó bizottsága • A Szovjetunió elítéli az imperia­lista beavatkozást, és támogatja az afrikai államok békés tö­rekvéseit A TASZSZ nyilatkozata a kongói helyzetről tok, amelyeket a kormány kitűzött, az említett fogyatékosságok mielőbbi könyörtelen eltávolítását célozzák. El­sősorban a technológiai fegyelem megszilárdításáról, a dolgozók anya­gi érdekeltségéről és a gyártmányok minőségéről van szó. A kormány ugyanakkor hangsúlyoz­ta, hogy a minőség javítása továbbra is egyik központi feladata marad üze­meinknek. Kormányunk a továbbiakban az ön­tözéshez szükséges víz biztosításáról, mint a szántóföld jobb kihasználásá­nak egyik alapvető feltételéről tár­gyalt. Az öntözéshez célszerűbben kell felhasználni a halastavak vizét. A községekben az adott körülmények­nek megfelelően intézkednek, hogy az öntözésre szánt vizet megfelelően gondozzák — azaz a víztartályokat és (Folytatás a 2. oldalon) (ČTK) — A barátság és béke stafé­tája tegnap érkezett diadalútjának utolsó állomására Vyšné Nemecké-be. A stafétát különösen a kelet-szlová­kiai kerület városaiban és falvaiban fogadták kitörő lelkesedéssel — itt már most ünneplik felszabadulásuk 20. évfordulóját. Ebben a kerületben a Szovjetunió baráti segítsége a leg­szembeötlőbben mutatkozik meg. Ko­šicén a szovjet szakemberek hathatós segítségével épül legnagyobb meta­lurgiai kombinátunk, amelyben a szé­les nyomtávú vasútvonal felépítése után a Szovjetunióból érkező vasér­cet dolgozzák majd fel. Az ünnepélyesen feldíszített Vyšné Nemecké-i csehszlovák—szovjet határ­állomáson Csehszlovákia népének sta­fétája a délelőtti órákban találkozott a szovjet stafétával. Az ünnepélyen or. Václav Skodának, a. Nemzetgyűlés alelnökének vezetésével részt vett a csehszlovák dolgozók küldöttsége, va­lamint Pjotr Tyimofejevics Tronyko, Ukrajna minisztertanácsa alelnökének vezetésével a szovjet küldöttség. Je­len volt Marat Nyikolajevics Kuznye­cov, a bratislavai szovjet főkonzul is. A csehszlovák és a szovjet díszőr­ség szemléje után következett a sta­New York (ČTK) — Az ENSZ szó­vivője bejelentette, hogy a belga kor­mány nem tájékoztatta U Thant ENSZ-főtitkárt a belga ejtőernyősök készülő kongói beavatkozásáról, s a főtitkár csak a sajtójelentésekből ér­tesült a készülő intervencióról. Az agressziós előkészület indokolá­sára Belgium kormánya azt hozta fel ürügyül, hogy Brüsszel és Washington megítélése szerint Stanleyvilleben „eu­rópai életek" forognak veszélyben. U Thant javasolta Belgiumnak, hogy ezzel a kérdéssel forduljon a Bizton­sági Tanácshoz. Nyugati jelentések szerint a stanleyville-i kormány által ellenőrzött területen mintegy ezer fehér él, köztük 700 belga, 75 angol és 60 amerikai. Az amerikai külügyminisztérium pénteken jelentette, hogy a stanley­ville-i népi forradalmi kormány és az Egyesült Államok megállapodott, hogy Nairobiban tárgyalásokat kezd az em­lített területen tartózkodó amerikai állampolgárok kérdéséről. Hírügynökségi jelentések szerint a belga ejtőernyősök Ascension-szigeten, Afrika délnyugati partvidékének kö­zelében 6—10 repiilőórára vannak Stanlevvitle-től. A CBS amerikai rá­diótársaság jelentése szerint a belga ejtőernyősök azonnal bevetésre kerül­nek, „ha akár egyetlen európainak bántódása esik". Fehér zsoldosok csoportja a dél­afrikai Michael Hoar vezetésével teg­nap elfoglalta Punia várost és Stan­leyville-től 360 kilométerre átlépte a Lowa folyót, egy másik zsoldos, Fre­derlck van de Walle, az egész had­művelet főparancsnoka kindui vezér­karát Puniába akarja áthelyezni. A zsoldosok támaszpontja Kindu vá­ros, amely a hírügynökségek szerint Dr. V. Škoda, a Nemzetgyűlés alelnöke (jobbra) a Vyšné Nemecké-i cseh­szlovák—szovjet határon átadja a barátság és béke stafétáját P. T. Trony­fffnlyiatás a 3. oldalon-) konak, az ukrán minisztertanács alelnökének. pPetráä felv. — ČTWf fétát vivő futók találkozása. A cseh­szlovák stafétát Ludvík Danék érde­mes sportmester, olimpiai ezüstérmes és Mária Kamacajová-Stanüíková ér­demes sportmester, ejtőernyős világ­csúcstartó vitték. A szovjet stafétát Polina Kovacsová és Viktor Gyerev­janko, a szovjet DOSZAAF (honvédel­mi sportszövetség) tagjai hozták. A himnuszok után dr. Václav Skoda, a Nemzetgyűlés alelnöke emelkedett szólásra. Szívélyes szavakkal tolmá­csolta Csehszlovákia valamennyi népe baráti üdvözletét a Szovjetunió né­peinek, majd megemlékezett a dicső duklai harcokról, amelyeknek 20. év­fordulóját nemrég ünnepeltük. P. T. Tronyko, a szovjet küldöttség vezetője a Szovjetunió dolgozóinak nevében üdvözölte Csehszlovákia dol­gozó népét, majd méltatta a csehszlo­vák—szovjet kölcsönös segélynyújtá­si és együttműködési szerződés törté­nelmi jelentőségét, valamint a két ország megrendíthetetlen örök ba­rátságát. Ezután a két küldöttség vezetője viharos taps közepette kicserélte a stafétákat, a két ország megingatha­tatlan szövetségének szimbólumát. Az ünnepélyt az Internacionálévai zárták. A manifesztáció csehszloválc és szovjet kultúregyüttesek fellépésé­vel ért véget. Az ünnepség után a csehszloválc dolgozók küldöttsége háromnaposuk­*ajnai, a szovjet dolgozók küldöttségé pedig háromnapos kelet-szlovákiai lá­togatásra utazott. Túlszárnyalták kötelezettségvállalásaikat (ČTK) — A rozsnyói geológusok aa év elejétől kezdve több uilnt egymil­lió koronát takarítottak meg. Ezzel túlszárnyalták azt a kötelezettségvál­lalásukat, amelyet akkor tettek, ami­kor üzemük a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 20. évfordulójának üzeme címet vette át.' Ez a szép eredmény legnagyobb­részt a Nižná Slaná-i szakasz dolgo­zóinak érdeme, akik több mint 600 ezer koronát, és a jelšavai dolgozók érdeme, akik több mint 470 000 ko­ronát takarítottak meg. A Hliník nad Hronom-i Gépgyár dol­gozói szép eredményeket érnek el. A harmadik negyedévben exportlei­adataikat 124,8 százalékra teljesítet­ték. Évi exporttervüket pedig decem­ber 15-ig szeretnék teljesíteni. Flotá­toraikat és szeparátoraikat szovjet megrendelésre gyártják. fBachan felv.) A NAPOKBAN EGY JELENETNEK voltam szemtanúja. A termelési inst­ruktor észrevette a traktorost, aki vetés helyett most, amikor égetően fontos a határi munka, fuvarozni ment. A hetes esők a rozsnyói járás­ban is akadályozták a vetést és a be­takarítást. Ezért az instruktor szólt az elnöknek: mindennél előbbre való a határi munka, a fuvarozást később­re is halaszthatnák. Az elnök igazat adott az instruktornak, ám a trakto­ros magából kikelve tiltakozott ez el. len. Az instruktor elkeseredett. Pedig jót akart. S kinek akart jót? A szövet­kezetnek és egyben az illető trakto­rosnak. Vagy neki nem? Elgondolkoz­tam a történteken. Miért végez in­kább szállítást, ahelyett, hogy a ha­tárba menne? Pillanatnyilag előnyö­sebb neki a fuvarozás: többet keres, mint ha az átázott talajú földön szán­tana, vetne. Ezért futotta el a düh. Es amint megtudtam, ez nem volt az első eset. Az elnök több ízben meg­tiltotta az illető traktorosnak, hogy fuvarozzon. Mégsem cselekedett az utasítás szerint. Ez is lehetséges? Bi­zonyos az ilyen önfejű emberek ked­vét szegik a munkáját különben lel­kiismeretesen végző termelési okta­tóknak. A termelési oktató talán azt akar­ja, hogy ne keressen a traktoros? De­hogy is akarja. Csak azért figyelmez­tette a vezetőséget, mert elsősorban a köz, a társadalom érdekére gon­dol. Természetesen az egyén érdeke nem választható el a társadalmi ér­dektől, ám a mi társadalmunk alap­igazsága: nem helyezhetjük az egyé­ni érdeket a társadalmi érinek fölé. Ebben az esetben kinek volt igaza? Sürgős volt a veíés? Nagyon, annyi­KINEK VAN IGAZA? ra, hogy egyes szövetkezetekben még arra sem vártak, hogy megszikkad­jon a föld. Kézzel szórták el a magot, mert november derekán a búzának már a földben a helye. Az illető szö­vetkezetben is volt még vetni való, A traktornak a határban kellett vol-. na dolgoznia. Ebben az esetben hely­telenül érvényesült az anyagi érde­keltség. Pedig azt állítjuk, hogy ennek tekintetbevétele nagy ösztönző a ter­melés fokozására. Ebben az esetben ellentmondásba keveredtünk volna? Az utóbbi időben sokat beszélünk és írunk az anyagi érdekeltségről. Érthető, hiszen volt időszak, amikor elítéltük azt az embert, aki meg mer­te kérdezni, mit kap az elvégzett mun­káért. Anyagiasnak bélyegeztük. Ez áthatotta egész népgazdaságunkat, de legjobban talán a mezőgazdaságban „eresztett" mély gyökereket. Kétség­telen, részben ennek a káros szemlé­letnek a következménye, hogy az if­júság zöme elkívánkozott, s egy ré­sze el is ment a mezőgazdaságból az üzemekbe. Állításunkat bizonyítja, hogy azokban a szövetkezetekben, — mint a búcsi, a szímöi, a kistárkányi, vagy a lekéri —, amelyekben nem szo­rult háttérbe az anyagi érdekeltség elve, sok fiatal maradt otthon. Ter­mészetes dolog ez. Pénzből él min­denki, ezért nem mindegy, mennyi lesz a borítékjában. Ám az öntudat, a tudom, mit miért teszek a társada­lom érdekében, szintén szoros tarto­zéka életünknek. A TÁRSADALOM iránt érzett fele­lősség nélkül nem születhettek volna szebbn^ szebb sikerek, hiszen tény, hogy a pénz önmagában véve még nem minden. Azt sem mondhatjuk, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol nincs hiány fiatal dolgozókban, nem csupán az anyagiak kötötték a földhöz a fiatalokat. Ahol megfelelő életkörülményeket, szórakozási, spor­tolási lehetőséget is teremtettek az ifjak számára, nem volt és ma sincs hiba. Akkor sem lettek 'hűtlenek a faluhoz, a mezőgazdasághoz, ha egy­egy esztendőben megcsappant a mun-. kaegységek értéke. Azért szólunk erről, nehogy ®z anyagi érdekeltség elvének érvénye­sítésénél a másik végletbe essünk, s ne tegyünk keresztbe egy szalmaszá­lat sem, ha a vele járó munkát nem „értékelik" kellően. Mindennek meg­van a határa. Az anyagiasságnak is. Természetesen nem kívánhatjuk sen­kitől, hogy ellenszolgáltatás nélkül dolgozzék. Erről szó sincs. Viszont arra is ügyelnünk kell, nehogy az ön­ző érdekek felülkerekedjenek. Arról szeretnénk hát elmondani néhány szót, mit jelentett a helyesen értel­mezett anyagi érdekeltség az őszi munkák során. Kétségtelen, az már nem lehet vitás, kinek volt igaza: a traktorosnak, vagy a termelési okta­tónak. Az is kézenfekvő, — az őszi tenni­valók idején bebizonyosodott —, hogy a helyesen értelmezett anyagi érde­keltség a munkák hajtómotorja, ösz­tönzője. Vegyük például a cukorré­pa betakarítását. Évekkel ezelőtt még nem egy szövetkezetben belepte a hó a termést. Az idén? Sok volt a cukor­répa. Talán több is, mint évekkel ez­előtt. Ennek ellenére sem a szedés­sel, sem a szállítással nem volt Kik lönösebb baj. A szeptember végéig kapott 3 koronás, és október dere­káig kapott 2 koronás felár úgyszól­ván emberfeletti munkára serkentefe te a szövetkezeti dolgozókat, JÖLESÖ ÉRZÉSSEL vesszük ezt t$. domásul. Megnyugtató azért, mecí végre rájöttünk, hogy a mezőgazda­sági termelés fellendítésében mily nagy szerepet játszik a 'helyes premi­zálás, a jutalmazás. Azt viszont rnirt« denkinek meg kell érteni, hogy terv­gazdálkodást folytatunk, közösségi életet élünk, tehát nem csinálhat min­denki azt, amit akar. A „rosszabb", 9 kevesebb anyagi előnyt jelentő murr« kát is el kell végezni, nem lehet csa­pén az előnyökhöz ragaszkodni. Akadnak szövetkezetek, amelyeBy ben még most is azt mondják. Ad­nánk mi prémiumot, de honnan ve^ gyük a rávalót. Erre van a prémium­alap. Ha többet termelnek, erra az alapra is többet tudnak félre­tenni. Az idejében elvetett búza na­gyobb termést ad, a legjobbkor betaka­rított cukorrépából és kukoricából is több haszna a szövetkezetnek, mint; abból, amelyet megtizedelt a fagy> tönkretesznek az esős napok. AZ IDEI ŐSZÖN a legtöbb szövefr kezet parasztsága bebizonyította: ha megfelelően értékeljük a földműves munkáját, helyesen jutalmazzuk az embereket, képesek megbirkózni a legnehezebb feladatokkal is. Tovább­ra is az a fontos, hogy a jövőben — a túlkapásokat mellőzve — helyesen jutalmazzuk a dolgozókat, s ha van rá lehetőség, necsak szóval értékeljük, hanem a jó munkának kézzelfogható eredménye is legyen. MÉRY FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents