Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-21 / 324. szám, szombat

SZÁZ PROBLÉMA VÁROSA AZ OJ SZÓ SZÁMÁRA IRTA: LUCJAN WLODKOW5KI Ä LENGYEL TEXTILIPAR KÖZPONTJÁNAK HÉTKÖZNAPJAI L

engyelország szíve az a váró*, amelyet még nemrég a kémények egész erdeje vett körül, s amelynek címerében egy csónak ékeskedik evezővel. A rosszmájúak ezt a várost nagy falunak nevezik. S csakugyan, az első benyomás nem a legvonzóbb. A világon semmi sem jelzi, liogy a lengyel szövőipar központjába érkeztünk. Száznegyvennégy évvel ezelőtt még sötét, vail erdők borították e helyet, amelyet számos patak és folyócska szelt keresztül-kasul. Éppen ez a vízbőség döntötte cl a vadon jövőjét. Megvetették itt a textilipar alapjait. A 793 főt számláló falut csakhamar nagyvárosként emlegették és rövid idö múltán Innen exportálták a textilárut Oroszországba és a TávolKeletre. Mint eső után a gombák, úgy nőttek ki s földből a szövődék, fonódák a kelmefestő míihe Ivek. Szaporodtak a házak. A gyárosok maguknak palotákat, a 1 munkásoknak vörös téglafalú kaszárnyákat építettek. Hogy a várost tervszerűen is lehetne építeni, az senkinek sem jutott az eszébe. Csak úgy ,,magától" tere bélyesedett. Egyszeribe — váratlanul — a könnyűipar központja lett. A kémények százai okádták a füstiit és a port. A vigasztalanul sivár téglaházak körül 3 tollasodó szövőinesterek faházakat építettek. Ez a csúnya és üssze-vissza épített város, — (amelynek még csatornázása sem volt. nemhogy üzlethálózata) — rosszul kövezett szSk utcáival épségben vészelte át a háborút, és — mint az egész ország — a szocialista építés útjára lépett. 9 A LAKOSSÁGNAK TÖBB MINT A FELE MUNKÁS Lodzsnak ma 734 ezer lakosa van, a munkások száma ebből 370 LOIJZS ÚJ VAROSNEGYEDE (A. Nowosieíski — AR-Press felvétele) ezer. A textiliparban 119,8 ezer, a ruhagyártó iparban 12,7 ezer és a bőriparban 3,8 ezer ember dolgozik. Tehát továbbra is a textilipar az egyeduralkodó. A felszabadulás óta eltelt húsz esztendő alatt lassan megváltozott a város ipari arculata. Határában éplilt szupermodern gyárban transzformátorokat és ELTA jelzésű trakciós aparatúrákat gyártanak. A gyár nemcsak a hazai piacot látja el, gyártmányait afrikai és ázsiai országokba is szállítja. Az „Eítá"-n kívül még a textilipari gépeket gyártó „Wiiama", a selyentszövőgépeket gyártó ,.Majed" és a csiszológépeket, élelmiszeripari komplett gépsorokat gyártó J. Strzelczyk Müvek képviselik a nehézipart. Maga a város is megváltozott az eltelt 20 év alatt. Mindenekelőtt megszépült. Megritkult a kéményrengeteg. Sokat lebontottak, és az üzemeket a Lenin Fűtőerőmű hálózatára kapcsolták. Tehát keve sebb a por, a füst, a korom. Ámbár a kevesebb még mindig nem jelenti a keveset. Lodzs még ma is Európa legporosabb városa, és így egyáltalán nem segít a város szívében épült házak újra- és újrafestése — hamarosan szürkék lesznek megint. Lodzs díszei a külvárosok. 9 ITT A KÜLVÁROSOK A LEGSZEBBEK Doly, Kurak, Dabrowa. Zubardž, Rokicie — így hívják ezeket az újonnan épült városnegyedeket. Ám a város közepén is épülnek új házak, többnyire korszerű toronyházak. Az új városnegyedek házai tobzódnak a színekben — így hosszabb ideig maradnak tiszták. Az új épületek teljesen korszerűek. architektúrájuk inkább nyugodt, mentes a különcködő, kirívó, meglepő megoldásoktól. Ebbeu az évben 11 ezer szobát építenek ipari módszerekkel — azaz előraf yárlotl elemekkel. A slatisztika szerint Lodzsban a háború előtt egy lakásra 2,45 személy jutott, 1950-ben 1,93 és 1963-ban már csak 1,63. Ez a szám még mindig túl magas, annak ellenére is, hogy az 1945— 1963 közötti években a városban több mint 121 500 lakás épült. Ebben az évben a lodzsiaknak löbb mint 19 ezer lakást adnak át. Vajon incgoldódik-e ezzel a lakáskérdés? Még nem. A tervezők szüntelenül kutatják a módját, miként építhetnének még több lakást. Lodzsban még mindig sok jó, napos, világos lakásra van szükség, habár a nyirkos alagsorokban vagy fülledt padlásszobákhan lakó dolgozók többsége már új otthonra talált. Lodzs Barátainak Köre minden évben egyszer érdekes városnéző körutal rendez — fiákkerekkel. A közlekedés egyébként szintén a város számos megoldatlan problémai közé tartozik. Mint már említettük. a város tervezetlcniil, ..magától" épült fel. még akkor, amikor a közlekedést lovakkal bonyolították le. Két gyáros lovaskocsija könnyen kitérhetett egymás útjából. De Lodzsban ma már sem gyárosokat, sem lovaskocsikat nem találunk. Ezzel szemben egyre több az autó, a robogó, a motorkerékpár. Egy lodzsi ismerősöm panaszkodott, hogy a robogóval hosszabb idő alatt jut el a munkahelyére, mint gyalog. Lodzsban nagy a zsúfoltság. Persze, igyekeznek rajta segíteni. Az új negyedeket már széles, egyenes utak szelik át. Beljebb, ahol lehet, lebontják a régi házakat, és széles keresztutakat építenek. A főutcán — a Piotrkovskán — milícia minden szombaton lezárja a gépkocsiforgalmat, s az utat kizárólag a gyalogosoknak engedi át. Itt ugyanis olyan szűk az útca, hogy a szombati bevásárló, vagy sétáló tömeg között igazán nem férhetnének el a jármüvek. 9 HÉT ÚJ FŐISKOLA Lengyelországban furcsa városrak tartják Lodzsot. Különösen a szociológusokat érdekl!. A háború előtt egyetlen főiskola sem volt a városban, ma mér hét van. Többek között műszaki főiskola, egyetem, orvosi akadémia és Lengyelország egyetlen filmfőiskolája. A városban három filmstúdió működik: az egyikben játékfilmeket, a másikban ismeretterjesztő filmeket forgatnak, a harmadikban pedig rövidfilmeket. Lodzs négy színháza közül az Cj Színház országszerte híres érdekes rendezéseiről. A kulturális élet még mindig a belvárosban összpontosul. Annak ellenérc, hogy valóban sok minden megváltozott, a hagyományok még mindig elég szilárdan tartják magukat. Különben a lodzsi művészegyütteseket az ország határain túl is ismerik. Még mindig problémát okoz az értékes kultúra, a jó szórakozás megkedveltetése a külvárosi ifjúsággal, amely esténként még mindig az utcasarkokon vagy a sörmérések előtt ácsorog. A társadalmi és az ifjúsági szervezetek több-kevesebb sikerrel keresik a probléma megoldásának kulcsát. A lod7siak ragaszkodnak városukhoz, szeretik, és törődnek vele. A Zubardž nevü új városnegyedet szinte elborítják a rózsák, amelyeket az itt lakók ültettek. És ilyen tarka vagy zöld foltot sokat találhatunk a városban. Mindez a lakosság közös munkájának eredménye. A város korán tér nyugovóra. A késői villamosok csak néhány moziból, vagy szórakozóhelyről hazatérőt szállítanak, és az éjszaka nyugalmát csak itt-ott zavarja meg az éjjeli műszakkal dolgozó gyárak zaja. Reggel viszont annál tömöttebbek a villamosok, amelyek az első műszakos lodzsi textil- és vasmunkásokat fuvarozzák, munkába. írass?* fi z Adenből Dhalába vezető országút nem is mondható útnak. Csak hasonlít rá. Viszont ez az egyetlen egy útfélé, amely a jemeni határ felé átszeli Dél-Arábiát. Ezért az angol csapatok fő célja, hogy mindenáron biztosítsák a szabad közlekedést ezen az egyetlen egy úton. Az angolok olyan hadműveletbe kezdenek, amelytől nagy áttörést remélnek. Az ellenség ott rejtőzik az országút északi része fölött meredező megközelíthetetlen sziklák között. A britek a „Radfan vörös farkasainak" nevezik az irgalmat nem ismerő lázadókat. Az éjjeli összecsapásra készülő angol katonák jól tudják, hogy a ..Radfan-farkasok" kitűnő mesterlövészek, jó fegyvereik vannak. és nagyszerűen értenek az álcázás művészetéhez. TÁMADÁS A SZIKLÁK EL LEK A hadművelet célja: két sziklacsúcs megrohanása, — persze mindkét sziklacsúcsra kötélen kell eljutni. Egyik szírt ugrőhíd lenne a másik meghódítására. Ha a roham sikerrel jár, az angolok hadállásokat foglalnak el, ahonnan egyrészt a Dhanaba-medencét, másrészt az Időnkint kiszáradó Tajm folyó népesen lakott völgyét is ellenőrizhetik. Hegyi harcokra kiképzett mintegy 500 válogatott ejtőernyőst és tengerészgyalogost szemeltek ki. Alkonyatkor elindult a 45. tengerész-gyalogezred két százada és a 3. ejtőernyős zászlóalj egy százada Thumairtől északkeletre. Az egyes századok a „röntgen", a „yankee" és a bravo" fedőnevet kapták; az utóbbit az ejtőernyős század kapta. A dombot, mely mögött meghúzódtak, „coca-colának" nevezték el. A katonák csak töltényt, minimális mennyiségű élelmiszert és fejenként három üveg vizet visznek magukkal. Hallgatagon a kiszáradt folyó medrét követve bandukolnak a két csúcs felé. Estére elérik a Dhanaba-medencét. Rövid pihenőt tartanak, megkóstolják a báránysültet, elfogyasztanak néhány szem őszibarackot, aztán három csoportra oszolva újból megindulnak. A „yankee" század az első csúcs ellen vonul, de ott legnagyobb meglepelésükre — nem ütköznek ellenállásba. Cgy látszik, a lázadók megneszelték a támadást, és jóval előtte elillantak. A „röntgen" század megkerüli az első csúcsot, és a második északi nyúlványa felé nyomul. Ugyanakkor a „brávók" a Tajm ködös völgyét szállják meg, hogy majd délről rohamozzák, és bekerítsék a második csúcsot. Alig virrad fel az első hajnalsugár, déli irányból, a folyómeder felől ágyúlövés és gépfegyverropogás hallatszik. Két perc múlva a csúcsot elérő „röntgen" csoport ts tűz alá kerül. Kitör a harc. A „röntgen" csoportnak sikerül a „farkasokat" megelőzni, elfoglalni a hadállásokat. A folyó népesen lakott völgyében óvatosan előrenyomuló ejtőernyősök azonban elkéstek. A virradat AlCaquil falu (fedőnevén „Pegazus") mellett éri őket. Néhány száz méterre a céltól, a második csúcs déli szakadékától a lázadók tüzeléssel foagdják őket, és megakadályozzák előnyomulásukat. A lázadók most két irányból tüzelnek. Alulról felfelé, vagyis a második csúcs alatti hadállásaikból, a „röntgen" csoportra, és felülről lefelé a környéken szétszórt ejtőernyősökre. A „röntgen" csoport tűzzel válaszol, és kedvező hadállásaiból végül is megtisztítja a csúcsot a „vörös farkasoktól". Tűzirányt változtat, hogy segítsen a szorongatott ejtőernyősöknek, ám túl nagy a távolság ahhoz, hogy komoly pusztítást végezzenek a „farkasok" soraiban. A kelepcébe esett ejtőernyősök bőszen, de eredménytelenül lövöldöznek. Az első csúcsrúl a „yankee" csoport aknavetőtüzet nyit, hogy támogassa az ostromoltakat. - A Bo^szCr MMMMMM A sziklák közé befészkelődött lázadók gyilkos pergőtüzet zúdítanak a támadókra. Fegyverzetük géppisztoly és gépfegyver. Az ejtőernyősök nehezen találnak fedezéket. Egymás után hullanak. Futnak vagy lapulnak, mindegy — a golyők mindenütt megtalálják őket. Egyikük megsebesül. Egy kapitány előbújik a fedezékből, hogy morfiumot adjon neki, de őt meg halántékán találja a golyó, s menten összerogy. A britek tüzérségi támogatást kérnek. Százhúsz ejtőernyős — nem várva, hogy mindnyájukat lemészárolják, — végső elhatározásában szuronyrohamra indul. „Pegazus" falut rohamozzák. E bátor hadmozdulatot — melynek lényege a „vörös farkasok" meglepetésszerű lerohanása volt. — siker koronázta. Rövid tűzharc után reggel 9 óra körül elfoglalják „Pegazus" falut. Délután félhat körül egy harmadik század és lökhajtásos repülőgépek segítségével a Tajm völgye fölött is biztosítják a brit uralmat. Helikopter érkezik, hogy ciszállítsa a halottakat és a sebesülteket. Rövid pihenő. — Már amilyen pihenő a tűző napsütésben lehetséges. Árnyék sehol sincs, s a nappali hőmérséklet eléri a 130 Fahrenheit-fokot. Nemsokára meg kell szervezniük a védelmet, mert a „vörös farkasok" nem sokáig váratnak magukra, csakhamar lecsapnak, hogy boszszút álljanak. A „VÖRÖS FARKASOK" JORDÁN BONFANTE ARÁBIAI ÜTIJEGYZETE ÄTGEr. JfANKEE" PÜtóilS ELLEN K0N6Ö CSILLAGA NYIKOLAJ HOHLOV KONGÓI RIPORTJA KA Ü ÍTTTTHH M N sHl A

z első bányát, mely nagy mennyiségben ontotta a rézércet, Etoile du Congo-nak, Kongó csillagának nevezték el. Elisabethville-től több kilométerre fekszik. Amikor a kíséretemben levő belga mérnöktől érdeklődtem, honnan ered a bánya elnevezése, tréfásan válaszolt: — Nincs összefüggésben a kommunizmussal. A réz fogságában Ha a bányát a szomszédos dombról nézzük, valóban csillagalakúnak tűnik. Lehet, hogy a bánya elnevezése egykori gazdáinak aranylázas álmát fejezte ki. Az Étoile du Congo most sajátos temető, s képet ad az Union Mindére első lépéseiről. Akkoriban kezdetleges eszközökkel folyt a bányaművelés. A falvakból összeterelt parasztok ágyékkötőt öltöttek, és kapával, lapáttal, puszta kézzel távolították el a kőzetet, s kaparták ki a gazdag ércet. A malária tömegével szedte áldozatait: a statisztika szerint a falvakban kiválogatott atlétaterme, tű legények átlag életkora nem haladta meg a 21. évet. „Gonosz erő rejtőzik a rézben" — ez a babonás hiedelem uralkodik még ma is a falvakban. A „Kongó Csillag"-ít elöntöt. te a víz. A hajnali és az alkonyati napsugár fényében csodálatos színek jelennek meg a víz tükrén. Az Union Miniére birodalma Halotti csend. A víz mindent ellepett. A sárga, fehér és lila virágú akácfák ágai mintha gyászéneket suttognának az elesettekről. A víz alatti birodalomban mozdulatlanul hevernek a csillék, a kapák, a lapátok, a sínek, a gaztettek nyomai is elmosódtak. Az Union Miniére azonban tovább virul és fejlődik. Pilléreit semmilyen esemény nem tudja megingatni. Kongóból megfutamodtak a belga tisztek, tanácsadók, tisztviselők. A társaság igazgatói, mérnökei azonban ott maradtak, s a munkások tovább robotolnak. A bányabirodalom átvészelte a nehéz időket. Birtokai több száz négyzetkilométeren terülnek el; 25 ezer munkást foglalkoztat, családjaikkal együtt százezer ember sorsát irányítja. A réz-kobalt birodalom három fő területből áll: nyugati, déli és központi bányavidékből. Ezt a gazdasági egységet vasút- és úthálózat köti össze, ehhez tar toznák még olyan hatalmas iparközpontok, mint fadotville. Kolwezi, Kambove és Luilu. Luiluban réz- és ' kobaltkombinát működik, mely már most Katanga évi réztermelésének harmadát adja: százezer tonna rezet és négyezer tonna kobaltot szállít. Elisabethville közelében — Lumumbasiban csilletologató munkásokat pillantottam meg a gyárudvaron. A kész terméket targoncán tolják, és puszta kézzel rakják vagonokba. — Látja, itt nincs korszerű technika, de mint mindenütt, itt is bevezettük a munkások modern életbiztosítását. Nyugdíjat folyósítunk, támogatjuk a családokat — dicsekedett az egyik részlegvezető. Ne legyünk naivak: lehetetlen, hogy egy ilyen évi több százmillió dollár jövedelmű nagyvállalat ne alkalmazkodjék a korszellemhez, és ne vessen oda néhány garast az elaggott munkásoknak. A bányászok, a napszámosok és a tisztviselők általában a társaság pénzén emelt barakkokban laknak. A házak körül kis kertet létesíthetnek — megterem a kukorica, a zöldség és a maniókagyökér, A kongóiakat csak addig tűrik meg, amíg fel nem bontják szerző désüket. Nyugdíjat pedig a társaságnál végzett legalább 25 évi szolgálat után folyósítanak. Szomorú színjáték Nyugaton általában félmeztelen, kifestett, amulettekkel teleaggatott, íjjal és mérgezett nyílheggyel felfegyverzett vadembereknek képzelik a katangaiakat. Az amerikai, francia, angol és belga lapok szívesen közölnek riportokat és fényképeket katangai törzsfőnökökről. Mi történik a katangai falvakban? Ezt csak a várostól jó messzire tudhatjuk meg. Kangolele faluban nem találtunk Kangolele urat, a falu elöljáróját (nem tudjuk: a falutól kapta-e nevét, vagy a falut nevezték el rólaj. Beszédbe elegyedtünk két helybelivel. Egyikük, /ean cigarettázás közben elmondja, hogy 42 évvel ezelőtt ebben a faluban született. Anyjával, feleségével és gyermekeivel együtt öten' vannak. Kukoricát és maniókát termesztenek, ez a család fő elesége. A faluból sokan világgá mentek, hogy megélhetési lehetőséget találjanak. Iskola, üzlet nincs a faluban. Újságok nem járnak, a rádió sem jutott el ide. Érdeklődöm, hogyan szereznek tudomást a politikai eseményekről? — A közelben katolikus miszszió van. Az arra járó muzugok I fehér emberek I elmondják, mi történik Elisabethville-ben. Az agyagviskóktői pár száz méternyire megállunk egy pásztorkalyiba mellett. — Apáink és dédapáink pénzt csináltak itt... Igen, Katangában most is őrzik azokat a vastag rézkereszteket, amelyek valaha a pénz szerepét töltötték be... Egy kecske például 2—3 keresztbe került, egy tyúk ára 1 kereszt volt, a tehéné tíznél is több. Rézkereszttel ment a vőlegény leánykérőbe. Ez a pénz azért is népszerű volt, mert az ellenséges törzsek fegyverként is felhasználták. Alapos ütéssel nagyvadat is elejthettek vele. Bantu filozófia Marcel Pascal atya, a Kolwezi környéki katolikus missziók vezetője beszélgetésünk során gyakran emlegette Kangolelét. — Az igazi afrikai, a busman a cserjék, a szavannák és a dzsungelek lakója. Határozottan állíthatom, liogy ha egy afrikai elhagyja faluját, elveszett ember. A városban elveszíti vele született pozitív tulajdonságait, az európai civilizáció fonákságai megmételyezik... Mintha már olvastam volna erről... Hol is? Igen Placido Temple katolikus író könyvében, a Bantuk filozófiájában. Sajnos, a kongói valóság nem egy esetben azt bizonyítja, hogy a bevándorolt európaiak jobban ellátják munkájukat, mint az afrikaiak, ám a kongóiak nagyon is távol állnak a. katolikus papok által jellemzett gondolatvilágtól. Ananis Gohi, a Kongói Nemzeti Mozgalom tartományi szervezetének elnöke, aki büszkén lumumbistának vallja magát, nagyot nevetett az ügynevezett bantu filozófián. — Nincs különálló bantu filozófia. Mint minden népnek, az afrikaiaknak ls vannak sajátos vonásai. Legalább annyira becsüljük a szabadságot és függetlenséget, mint mások, s mi is önálló útra akarunk térni. Az biztos, hogy Európától nagyon elmaradtunk, de most már senkinek sem sikerül visszakényszeríteni bennünket a dzsungelekbe. Ha már sajátos filozófiáról beszélnek, akkor ez egyszerű: Afrika az afrikaiaké, Kongó a kongóiakéi Ezt a filozófiát még a legelhagyatottabb vidékeken is megértik. UM. november 21. (j| SZÖ Í