Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-17 / 320. szám, kedd

MWM ftraiiwii* *'MN KDZPÖÍWÍ BimTsásÁm-Mnupj*. PRÁGÁBAN november 17 25. évfordulóján a prágai diákok és dolgozók nagygyűlésen vettek részt. A Lucerna nagyterme az utolsó helyig meglelt és a jelenlevők lelkes tapssal üdvözölték maguk között a párt és kormány küldöttségét. J. Procházka, a Károly Egyetem rektora üdvözölte J. Hendrychet, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagját, a párt- és kormányküldöttség vezetőjét, valamint a küldöttség többi tagját: B. Kouckýt, a CSKP Központi Bizottságának titkárát, C. Císart, az iskola- és kulturális ügyek miniszterét, F. Šorm akadémikust, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökét és N. Zavadilt, a CSISZ Központi Bizottságának elnökét. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt A. Krfíek, a CSKP városi bizottságának főtitkára, A. Šach, a CSKP főiskolai bizottságának vezető titkára, L. Černý, Prága főpolgármestere, ]. Hűsek, a Fasiszta Ellenes Harcosok Szövetségének elnöke, Z. Vokrouhlický, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke, Hasszan Bashir, a Nemzetközi Diákszövetség alelnöke és további nemzetközi szervezetek képviselői. J. Procházka, a Károly Egyetem rektora megnyitó beszédében többek között hangsúlyozta, hogy november 17ének hagyománya még ma is él. Ez a nap a haladó diákság és fiatalság szolidaritásának jelképe lett az elnyomatás, a fasizmus, a fajüldözés ellen, a szabadságért, a nemzeti függetlenség, a demokráciáért és a világbékéért folytatott harcban. A nagygyűlésen J. Hendrych elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja tartott beszédet. Többek között kiemelte: összejöttünk azoknak az eseményeknek 25. évfordulója előestéjén, amelyek felháborították a világ haladó szellemű közvéleményét, s erélyes tiltakozást váltottak ki — megszilárdítva ezzel a fasisztaellenes nemzetközi ellenállást, s végső fokon a nemzetközi diákszövetség megalapításához, illetve a nemzetközi diáknap kihirdetéséhez vezettek. 1939. november 17-én a fasiszta katonaság — hogy megtörje a néptömegek ellenállását, s hogy mégtorolja a viharos diáktüntetéseket — megszállta a cseh főiskolákat. Kilenc diákot agyonlőttek, és kétezret bebörtönöztek, illetőleg koncentrációs táborokba hurcollak. A hitleri fasizmus ismét megmutatta az egész világ előtt, hogy kérlelhetetlen ellensége a haladásnak, a nemzeteknek, a nemzetek kultúrád jának és tudományának. E november 17-e harcos hagyományai még ma is élnek a haladó szellemű diákok és valamennyi ország haladó szellemű értelmisége között. Mégpedig azért, mert a hitleri Németország leverése távolról sem jelentelte a reakciós és háborús erők felszámolását. Sőt új harc kezdetét jelentette a reakciós erők ellen, amelyek örökké tudatlanságban akarják tartani a gyarmati országokat. E helyütt szeretném megemlíteni, hogy annak a történelmi napnak diákhősei hűek maradtak a haladó szellemű eszmékhez, életüket szocialista társadalmunknak szentelik, és sokan közülük felelősségteljes vezető beosztásban dolgoznak. Engedjék meg, hogy velük együtt önöket valamenynyiükel üdvözöljem, s hogy átadjam Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és Csehszlovákia kormányának üdvözletét. Hendrych elvtárs ezután a szocialista építés eredményeiről, s azokról a legfontosabb feladatokról beszélt, amelyeket társadalmunknak meg kell oldania a gazdasági élet terén. Ezután áttérve népünk politikai és szakképzettségének problémáira, megemlékezett a párt Központi Bizottságának azokról a tárgyalásairól, amelyek iskolaügyünket érintették. A szocialista forradalom — mondotta — óriási változásokat idézett elő társadalmi viszonyainkban. Mindörökre eltűnt a kizsákmányolók osztálya, s a munkásosztály és a parasztság mellett társadalmunkban dolgozó értelmiségünk is elfoglalta az őt megillető helyet. Az előttünk álló igényes feladatok megoldása egyre elképzelhetetlenebb a dolgozók magas képzettsége nélkül. Tudjuk, hogy a műveltség és a szakképzettség terén még sok a hiányosság, de azok az elvi változások, amelyeket most kezdünk bevezetni népgazdaságunkba az anyagi érdekeltség helyes érvényre juttatásával együtt bizonyára ösztönzőleg hatnak majd dolgozóinkra, hogy fokozzák műveltségüket és szakképzettségüket is. Az ideológiai kérdéseket taglalva Hendrych elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista iskolaügy egyik alapvető küldetése, hogy a diákokban kialakítsa a kommunista világnézetet. Ugyanis az a célunk — mondotta — hogy jól képzett szakemberekké, - s elvhű kommunistákká is váljanak. E célt követve egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kommunista elvek harca a burzsoá ideológia ellen még nálunk sem fejeződött be. Ezért fontosabb, mint bármikor máskor, hogy gondosan őrködjünk ideológiánk tisztaságán. Tanúi vagyunk annak, hogy a kommunizmus eszméi az utóbbi években Világszerte mindinkább tért hódítanak. Természetes tehát, hogy a burzsoá ideológia különböző formában igyekszik ellenállást kifejteni. A nemzetközi kommunista mozgalom és kommunista pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a burzsoá ideo-> lógia elleni rendszeres harcnak. Ezek a kérdések közvetlenül érintik diákságunkat is, mert az ö helyes magatartásuk fontos szerepet játszik ifjúságunk és egész társadalmunk világnézetének kialakításában. Hendrych elvtárs beszéde további részében a nemzetközi kérdéseket fejtegette. NÍiközben a nyugat-németországi revansistákról, a NATO tagállamainak fegyverkezéséről beszélt, aláhúzta, hogy mi ezeket a jelenségeket nem szemléljük tétlenül. A varsói szerződés tagállamainak fegyveres erői biztonságunknak szilárd záloga. Majd hangsúlyozta: eltökélt szándékunk, hogy a világ valamennyi nemzetével jó viszonyban legyünk, természetesen nyugati szomszédainkkal is. Ami a netnzt ú együttműködésünket illeti, népgazdaságunk valamennyi ágazatának fejlesztése, valamint biztonságunk érdekében döntő szerepet játszik baráti viszonyunk a Szovjetunióval. Ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak alapja a két ország kommunista pártjának eszmei egysége. Egyre szorosabbá fűződő kapcsolataink széles távlatokat nyitnak termelő erőink, tudományunk és kultúránk előtt. A kommunizmusért és a békéért vívott harcunk alapvető követelménvének tartjuk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítását. A kommunista mozgalom 1957-es és 1960-as tanácskozásai határozatainak, valamint az SZKP XX., (Folytatás a 2. oldalon) Antonín Novotný elvtárs szívélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. (Mevald felvétele — ČTK) (CTK) — Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke tegnap a prágai Várban fogadta a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság küldöttségét, amely A. A. Bulgakov, az SZKP KB póttagjának, a társaság alelnökének vezetésével részt vett hazánkban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója ünnepségein és a barátsági hónap megnyitásán. A küldöttséget V. F. Nyikolajev, a prágai szovjet nagykövetség ügyvivője kísérte. A fogadáson jelen volt Zdenék Fierlinger, a CSKP KB elnökségi tagja, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának elnöke, Ján Némec, a szövetség központi titkára és Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője. BARÁTSÁG HONAPJA - EGESZ ÉVBEN Akár a bratislavai lakos, akár az idegen, ha a Nemzeti Színháztól a Dunapart felé veszi útját, az egyik épület előtt akaratlanul is megtorpan. ízléses rajzokkal, élénk színekkel, nagy betűkkel dekorált, árkádszerű reklámépítmény vonja magára a figyelmét, majd néhány lépéssel odébb, az egykori Berlin kávéház ablakaiban szebbnél szebb fényképek, könyvek, ábrák. S bizony, ha nem különösen sürgető az útja, enged a csábításnak. Ali, szemlélődik, nézelődik, addig-addig, míg egyszercsak meggondolja magát és átlépi annak az épületnek a küszöbét. És béviil sem éri csalódás. A rendezett előcsarnok, a szép modern berendezés egyre tovább húzza, vonzza, míg arra ébred, hogy a kiállítást nénemzetközi diáknap alkalmából rendezett ünnepség résztvevői a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. (Bachan felvétele) 1939. november 17 öröke MA ÜNNEPELJÜK A NEMZETKÖZI DIÁKNAPOT Dr. František Buriánek neve nem ismeretlen az irodalmi folyóiratokat lapozgató olvasók, a prágai Károly Egyetem hallgatóinak népes tábora előtt. Irodalomkritikus, 1955 óta egyetemi tanár, a cseh és szlovák irodalnm tanszékének vezetője. Diákjait különös gonddal neveli, tanítja, talán mert aránylag fiatalon, 38 éves korában lett egyetemi tanár és jól megérti tanítványainak gondolkodásmódját, problémáit, talán mert diákkorában olyan megrázkódtatáson ment át, ami örök nyomot hagyott benne, hatással volt sorsának, jellemének, politikai meggyőződésének további alakulására. Egyetemi hallgató volt, amikor az országot megszállták s hamarosan

a saját bőrén tapasztalta, mit jelent a fasizmus álcázatlan, kegyetlen valósága. Azoknak a prágai diákoknak egyike volt, akiket a nácik 1939. november 17-én elfogtak és koncentrációs táborba hurcoltak. E napnak ma van a negyedszázados évfordulója. František Buriánek visszaforgatja az idő kerekét és így emlékszik az eseményekre. A német megszállók alattomos tervüket éjszaka, a sötétség leple alatt hajtották végre. Az SS, a német rendőrség és a Gestapo felfegyverzett osztagai váratlanul bekerítették a prágai kollégiumot. Álmukból verték fel a mit sem sejtő, fegyvertelen diákokat. A Masaryk Kollégiumban laktam. Taaz ébredés volt a legszörnyűbb azon a borzalmas éjszakán. Akkor még nem tudtam, hogy később mi vár ránk. A folyosók a nehéz katonai bakancsok dobogásától visszhangzottak. A durva rúgásoktól felcsapódó ajtókban a felriadt diákok először álltak szemtől szembe a puskacsövekkel. Az egész csak pillanatokig tartott, aztán már minde

n olyan gyorsan folyt le, amilyen gyorsan csak a fasiszták képesek a brutális parancsokat teljesíteni. Ütlegelés, rúgások, ordítás, fenyegetések és már valamennyien mezítláb, éjszakai öltözetben, felemelt kézzel álltunk a fal felé fordulva a folyosókon. Még kábult tudattal kétségbeesetten igyekeztünk elhitetni magunkkal, hogy ami történt, az csak valami irtózatos, hihetetlen álom. De a szörnyű álom folylatódik. Újabb parancsok, újabb ütlegelés. Az épület előtt sorakozó rendőrautókba lökdösnek- A ruzynéi kaszárnyák sáros udvarán részeg, megvadult SS-legények fogadnak. Egymás után érkeznek a rendőrautók és öntik magukból a többi kollégium hasonló sorsra jutott diákjait. 1850 főiskolai hallgatót szedtek így össze Az idő csigalassúsággal múlik. Hajnalodik, délelőtt van. Délután a húsz évnél fiatalabbakat és a fasiszta Vlajka szervezet tagjait szabadon engedik. Akik ott maradtunk a kaszárnya lovardájában géppuskáktól köIFolytafas a 4. oldalon) ző „körmenetben" topog, a moziban izgalmas filmet néz, az olvasóteremben rengeteg könyv és újság között válogat, egy-egy művész, tudós előadását hallgatja, Csajkovszkij muzsikáját élvezi, vagy a közeli óvoda mesét hallgató apróságainak aranyos kis arcocskájában gyönyörködik. De hát mi ez a meseország, ez a színes, tarka élményt nyújtó, tudományt, művészetet, ember- és világIsmerést kínáló épület? Csak az idegen nem tudja: ez a Csehszlovák-«• Szovjet Baráti Szövetség Háza. Igen, már három éve az, pontosabban éppen ma három éve. Azt is mondhatnánk, hogy csak három éve, hiszen milyen rövid idő is az a három esztendő. így igaz, rövid. De sokaknak, ezreknek, sót tízezreknek elég hosszú volt ahhoz, hogy itt, éppen itt találják meg azt, ami szórakoztatja, vonzza, érdekli őket. Bizonyíték? Lássuk csak: 1961. november 17-től december 31-ig 59 300-an keresték fel ezt a házat. 1962-ben már kereken 320 000-en, 1963-ban pedig már 400 000-en, és 1964 első felében nem kevesebb mint 230 000-en. A három év alatt tehát több mint egymillió embert látott vendégül ez a ház. Olyan látogatottság ez, amilyennel alig dicsekedhet nálunk hasonló intézmény. És nincs ebben semmiféle boszorkányság. A nagy érdeklődés titka az, hogy a ház évi, több mint 2000 rendezvénye olyan, amilyent az emberek várnak, kedvelnek, szeretnek. Űgy mutatja be, szemlélteti, ismerteti a szovjet emberek életét, munkáját, örömét, gondját, baját és csillagokig csúcsosodó eredményeit, sikereit, hogy élvezet hallgatni, érezni, látni. Az igazgatóság (mindössze hatan szervezik, végzik ezt a roppant munkát), szigorúan ügyel a rendszerességre és a magas színvonalra. Az előadások, beszélgetések, tudományos, műszaki, művészeti vitaestek, hangversenyek, kiállítások, gyermekműsorok a lehető legjobbat, legtöbbet nyújtják. Rendkí* vül sokrétűek, szórakoztató, de mindannyiszor tanulságosak is. A cél az, hogy a ház minél több ember érdeklődését kielégítse. Mennyire sikerült ezt a célt valóra váltani? A látogatottság adatai meggyőzően beszélnek erről... Nem kerek számú az évforduló, de nem is ez a fontos. A CSSZBSZ Háza ünnepel. Eredményes, s ritka szép sikerekkel teli három évre emlékezik. Olyan évekre, amelyekben ez a ház mind a 36 hónapot a barátság hónapjaként élte. Azét a barátságét, amelynek bensőségességét, igazát, mélységét és nagyságát aligha lehet szavakkal elmondani... (szól Kiállítás a Szlovák Műszaki Könyvtárban (ČTK) — A csehszlovák—szovjet barátság hónapjának keretében hétfőn a bratislavai Szlovák Műszaki Könyvtárban megnyitották a szovjet szakirodalomból rendezett kiállítást. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jozef Tokár, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság szlovák bizottságánajj vezető ttikára. Jelen volt M. N. Kuznyecov, bratislavai szovjet főkonzuL valamint a képviseleti hivatalok tď* vábbi ügyvivői. BRATISLAVA 1964. NOVEMBER 17. Kedd XVII. ÉVFOLYAM 320. szám Ä köztársasági elnök fogadta a szovjet küldöttséget 1 nemzetközi diáknap ünnepségei Prágában Jirí Hendrych elvtárs, Bratislavában Alexander Dubček elvtárs mondott ünnepi Ára 30 fillér beszédet a diáko

k gyűlésén Vil

ág proletárjai, e

r{ y e ďd jete bf