Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-13 / 285. szám, kedd

•Siuäwta­A Szlovák Nemzeti Színház új évadja A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. év fordulójának ünnepségei mellett eb­ben az évben más évfordulókról Is megemlékeztünk: A Szlovák Nemzeti Színház fennállásának és a Hviez­doslav Színház működésének 10. év fordulójáról. A színház opera­együttese felszabadulásunk évforduló­jára Suchoň Örvényének új szlnreho­zatalával készült fel. Az új 1964/65-ös operaévadban Bed­íich Smetana halálának 80 és szüle­tésének 140. évfordulójáról emléke­zünk meg a nagy cseh zeneszerző Két özvegy című operájával. A bra­tislavai közönség körében bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot Verdi drámai erejű operája A végzet hatalma. Az operabemutatók között szerepel Hindemith Cardillacja, drá­mai tanulmány a sárga fém fogságá­ban vergődő aranyművesről. Aztán Halévy A zsidónő című műve, amely a zsidók üldözésének korát eleveníti fel. A halhatatlan Szevillai borbély helyét egy másik Rossini-opera fog­lalja el, Az olasz nű Algírban — a commedia del arte szellemében, te­lítve Rossinl zenéjének melodikus szárnyalásával és egzotikus légköré­vel. Az évad figyelemre méltó balettbe­mutatója Sztravinszkij Tavaszi áldn­TELIBE TALÁLÓ POLITIKAI KARIKATÚRÁK Az NDK tizenöt éves fennállását ün­neplő rendezvényeink egyike a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság Házában szeptember végén megnyílt kis tárlat. Itt Boyer-Red professzor 1925-től 1962­lg visszapillantó karikatúráinak válo­gatása vonja magára közönségünk fi­gyelmét. A 61 éves művész 1924-ben még munkanélküli nyomdász volt. A maga bőrén érezte az első világháborút kö­vető társadalmi nyomort, amelytől leg­többet a munkásosztály szenvedett. Világosan látta, hogy kik voltak en­nek a nyomorúságnak előidézői. Elle­nük fellobbanó gyűlölete egy karika­túrában robbant ki, melyet a Rote Fahne (Vörös Lobogó) közölt. A te­hetséges Beyer Red néven ma ls a legjobb német karikaturisták közé tartozik Tudását, energiáját a dolgo­zók szolgálatába állította, s kímélet­lenül, szenvedéllyel harcolt a Welmar Köztársaság alatt a munkáslapokban s az Illegális sajtótermékekben az egyre vészesebben terjeszkedő fasiz­mus ellen. Helyzetét elképzelhetjük a Hitler-korszakban. Felszabadult hazá­jában töretlen elvhűséggel harcolt to. vább osztálya érdekeiért, a gyarmatok felszabadításáért, az atomhalál ve­szélyének kirekesztéséért, a világ bé­kéjéért. Szüntelenül felröppenő ötletek és világos marxista mérlegelésből ötvö­ződő, politikai és művészi egységet jelző meggyőző rajzai szinte naponta jelennek meg a pártorgánum lapjá­ban, a Neues Deutschlandban és. más újságok hasábjain. Bárkány Jenöné zása lesz, amely a XX. század szimfó­nikus balettzenéjének iskolapéldája. A Raymond című balett a keresztes­hadjáratok romantikáját Idézi; értéke és jelentősége az olasz klasszikus ze­nén alapuló szimfonikus felépítésű és rendkívül dallamos muzsikájában rejük. A drámai művek közül kerül bemu­tatásra többek között Peter Weiss nyugatnémet író P. Marat üldö­zése című darabja. A francia forradalommal foglalkozik, s írója fel használ minden trükköt és furfangot, amit a színpadi technika nyújt. Az ember keresése cimű Rusnák darab­ban megismerkedünk majd az Ahol a rókák Is jó éjszakát mondanak hőseinek további sorsával. Mahler A malom című darabjában a tnegszál lás idejébe nyúl vissza témáért, s a koncentrációs táborok és az Illega­litás légkörét eleveníti fel. Művé szeink ezzel a darabbal méltón ün­neplik a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját. Az Űj Színpad évadjának egyik be­mutatója Figueiredo népszerű brazil író Amfitrynn című komédiája lesz A szerző egyik jól sikerült darabját — A róka és a szőlő — már Ismeri közönségünk Ezúttal Amfitryon, a di­cső görög hadfi mulatságos mitoló giai történetével szórakoztat majd bennünket. Érdemes megemlíteni La­sica és Satinsky ismert humoristák Pályázat című vígjátékát. A színház dolgozóival folytatott rö­vid beszélgetésünk keretében termé­szetesen nem értesülhettünk az évad valamennyi újdonságáról. Tehát nem marad más hátra, mint hogy türelem­mel várjunk a meglepetésekre ... E. SUTKOVA • A BEATLES-CSOPORTRÖL szóló filmet bemutatták Londonban. A 20 000 Beatles-rajongó olyan zavart keltett, hogy a rendőrségen kívül a tenge­részeknek is be kellett avatkozniuk a tüntetésbe. 85 személyt elsősegélyben részesítettek. H A KÖZELJÖVŐBEN megjelennek Charlie Chaplin emlékiratai Angliá­ban és Amerikában. A világhírű film­színész memoárjainak angliai és ame­rikai szerzői jogáért félmillió dollárt kap. • ÖRÖM az amerikai színházláto­gatóknak! Hatályon kívül helyeztek egy félévszázados törvényt és ezután a színházak büféjében szabad szeszes italt árusítani... H FRANCIAORSZÁGBAN kormány­rendelet szabályozza a filmgyártást. Sokszor előfordult, hogy könnyelmű vállalkozók tőke nélkül fogtak hozzá filmek elkészítéséhez. A jövőben a film forgatásának megkezdése előtt a vállalkozónak legalább 300 000 fran­kot kell felmutatni, rövidfilmnél öt­venezret. • AZ EURÖPAI és ázsiai politi­kai riportjairól híres John Gunther, amerikai újságíró űj riportkönyvet Irt. Az Egyesült Államokban kiadott mű címe „Az elveszett város", és Ausztria fasiszta megszállásáról szól. Az alkoholizmus és következményei „Az alkoholizmus gátolja a szocialista együttélés megszi­lárdítását és fejlesztését, társadalmi, gazdasági, erkölcsi és egészségügyi károkat okoz, és megzavarhatja a fejlett szo­cialista társadalom felépítését." ' (Idézet az alkoholizmus elleni harcról hozott törvényből.) DR. JAROSLAV SKÁLA, a prágai el­megyógyászati klinika alkoholellenes osztályának főorvosa, a központi al­koholellenes testület elnökségének tagja, 1946-tól az Egészségügyi Mi­nisztérium fő tanácsadója, egyetemi tanulmányainak befejezése óta min­den idejét, tudását az alkoholizmus elleni harcnak szenteli. Az ő nevé­hez fűződik az országban működő al­koholellenes testületek, tanácsadók, elvonó osztályok, kijózanító szobák hálózatának kiépítése. Mint a leg­hivatottabb személyhez, hozzá fordul­tunk, válaszoljon az alkoholizmussal kapcsolatban néhány kérdésünkre. A Nemzetgyűlés két esztendővel ezelőtt új törvényt hagyott jóvá az alkoholizmus elleni harcról. Hogy vált he a törvény a gyakorlatban? A Nemzetgyűlés egészségügyi bi­zottsága tavasszal foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította, hogy a tör­vény gyakorlati érvényesítése sok kí­vánnivalót hagy maga után A sze­szesitalok termelése és fogyasztása ál landóan növekvő irányzatot mutat. Sörtermelésben a világon a második helyen állunk, a fogyasztás azonban olyan iramban nő, hogy az igényeket nem lehet kielégíteni. Ennek az is az oka, hogy nincs olyan üdítő ital, amely helyettesítené a sört, és fel­venné vele a versenyt. Szó van arról, hogy megvesszük a v Coca-cola gyártá­sának szabadalmát, s két nagy üzem épül, ahol valóban üdítő, a sört né­miképpen pőtló italt állítanak majd elő. A törvény hangsúlyozza, hogy az alkoholizmus elleni harcban minden­kinek segítenie kell, mivel az nem­csak az egészségügyi dolgozók, ha­nem a nemzeti bizottságok, társadal­mi szervezetek, egyszóval az egész tátsadalom ügye. Az emberek lebe­csülik az alkoholizmus problémáját, nincsenek tisztában annak társadal­mi, gazdasági és természetesen egész­ségi következményeivel. Hogyan lesz valakiből alkoholis­ta? Az alkohol azok közé az anyagok közé tartozik, amelynek fogyasztásá­hoz az ember fokozatosan szokik hoz­zá, míg végül Is úgy megszokhatja, hogy nem képes róla lemondani. Még akkor sem, ha tudja, milyen kelle­metlen, sőt végzetes következmények­kel jár. Mindenkivel megtörténhet, hogy az alkohol rabja lesz, általá­ban azonban a szeszesitalokat fo­gyasztók 5—7 százalékán lesz úrrá ez a szenvedély. A megszokás ideje elég hosszú, 10—15 év. Éppen a fo­lyamat lassúsága az oka annak, hogy a legtöbben nem veszik komolyan az alkoholizmus veszélyét. Meggyőződé­sük, hogy velük semmi baj sem tör­ténhet. Klinikánk elvonó osztályának ta­pasztalatai is bizonyítják, milyen ve­szélyt jelent az alkoholizmus. A be­tegek közül, akik a gyógykezelést be­fejezték, csak minden harmadik em­bernek sikerül a tartós absztinencia. Márpedig ez az egyetlen segítség azok számára, akik ivás közben kép­telenek mértéket tartani, és saját ma­gukat ellenőrizni. A másik harmada a szó szoros értelmében átissza az életét — az alkoholisták átlagos élet­kora alacsony, 52 év —, végül a har­madik harmad tragikusan, öngyilkos­sággal végzi életét. Ha már az öngyilkosságról van szó, szeretném megkérdezni, mi­lyen része van az alkoholizmus­nak a bűntettek elkövetésében, és milyen szociális következményei vannak. Ertem ezalatt az öngyil­kosságot, a válásokat, a munkából való távolmaradást. A kérdés helyénvaló, annál is In­kább, mert az alkohol hatása alatt elkövetett bűntettek, kihágások szá­ma évről évre több. 1962-ben az al­kohol hatása alatt elkövetett nagyobb bűncselekmények (gyilkosság, lopás) 20,7 százalékot tettek ki, 1963-ban 22,1 százalékot, botrányok, verekedé­sek kirobbantásánál az arány 1962­ben 38,1, 1963-ban 51,3 százalék; sér­tegetések: 1962-ben 53,7, 1963-ban 77 százalék. Ez a statisztika nemcsak azt bizonyltja, hogy az alkohol ha­tása alatt elkövetelt bűncselekmények száma emelkedő irányzatú, hanem azt is, hogy a bűnözések oka túlnyomó többségben az alkoholizmus. Az alkoholizmus szociális követ­kezményei igen súlyosak. Azelőtt min­den hetedik, ma már minden ötödik, hatodik válást az okozza, hogy a há­zastársak egyike alkoholista. Ez szo­morúan hat a velük élő gyerekekre. Az alkoholizmus nem örökölhető, de „fertőző". A szülők példája, a légkör megfertőzi a gyermekeket, és rá­nyomja bélyegét a gyermek szemé­lyiségének, jellemének kialakulásá­ra. Prágában a legmagasabb színvo­nalon áll az alkoholellenes harc, mégis 15 000 alkoholistát tartunk számon, az egész országban mintegy 200 000-t; ez körülbelül 400 000 gyer­meket érint. Nem ritkaság, hogy a nyilvántartott apa néhány éven belül fiával együtt keres segítséget. Rész­letes statisztikát készítettek, amelyből kitűnik, hogy az alkoholisták gyer­mekei sokkal gyakrabban válnak alko­holistákká, mint a rendezett családi életet élő szülők gyermekei. Ami az öngyilkosságokat illeti, minden hete­dik férfi öngyilkossága valamilyen kapcsolatban áll az alkohollal. Az alkoholisták elhalálozásának 30 szá­zalékban öngyilkosság az oka. A munkából hiányzó dolgozók kö­zül kétszer annyi az alkoholista, mint a többi dolgozó. Négy üzem száz nyilvántartott dolgozójáról készítet­tünk statisztikát, és összehasonlítot­tuk hasonló munkafeltételek között hasonló munkát végző száz másik dolgozóval. A dupla hiányzás oka nemcsak maga az Ittas állapot. Az iszákosoknak kisebb az ellenállóké­pességük, könnyebben betegszenek meg, gyakrabban érik balesetek, to­vább tart a gyógyulásuk. Gondot okoznak a fiatalok. A prá­gai kijózanító szobába 1951—1953 között az Ittasan beszállított szemé­lyek 4,5 százaléka volt 20 éven aluli, 1961—1963 között 16,5 százalék. Fia­tal korban sokkal nagyobb a megszo­kás veszélye, a szervezet könnyebben az alkohol rabjává válik. Miért isz­nak a fiatalok? Az ok legtöbbször a környezetben keresendő. Rossz társa­ságba keverednek, otthon nyomasztó a légkör, a szülők veszekednek stb. A legszigorúbb megtorlást kellene al­kalmazni azokkal szemben, akik pél­dául fiatalkorúaknak vagy Ittas sze­mélyeknek alkoholt szolgálnak ki. Az alkoholt kedvelők rendszerint nem egyedül Isznak, partnert, társaságot keresnek, vidámságukkal vonzzák az embereket, s amikor már visszataszí­tóvá válnak, késő a beavatkozás, a megbánás. Melyek a leghatékonyabb eszkö­zök az alkoholizmus elleni harc­ban, az alkoholizmus megelőzésé­ben? Csehszlovákiában az alkoholizmus elleni harc — hogy úgy mondjam —, pontosan megszervezett egységekben, alakulatokban történik. A megelőzés, tehát az alkoholellenes propaganda, a törvény betartásának ellenőrzése, az Egészségügyi Minisztérium mellett működő központi alkoholellenes tes­tület, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett alakult alkoholellenes testületek feladata. Az alkoholellenes testületek felelősség­teljes munkájukat csak a nemzeti bi­zottságok, társadalmi szervezetek tá­mogatásával és segítségével végezhe­tik eredményesen. A nyilvánosság már hallott rőluk, és egyesek a sa­ját bőrükön is megismerték a kijó­zanító szobákat. Ide azokat hozzák be, akik az öntudatlanságig leisszák magukat. Ilyesmi persze akárkivel megeshet, és ha az Illető nem vissza­eső „bűnös", megússza 118 koronával, ennyi az éjszakai kijózanítás költsé­ge. Negyven kijózanító szoba van az országban. Az elsőt itt Prágában ja­vaslatomra létesítették, és csehszlo­vák mintára a Szovjetunióban és Len­gyelországban ls bevezették. Ha va­laki rendszeresebben a kijózanító sza­ba vendége, vagy közismerten iszá­kos, az alkoholellenes tanácsadókban tartják nyilván, és ott részesül meg­felelő kezelésben; 150 tanácsadó mű­ködik az országban. Végül is a ti­zennyolc elvonó osztályon a legne­hezebb eseteket próbáljuk az alkohol fogyasztásáról teljesen leszoktatni. Vannak, akik önként vetik alá magu­kat a hónapokig tartó kúrának, van­nak akiket rákényszerítünk. A keze­lés igen bonyolult. Nehéz egy embert alapjában megváltoztatni, átnevelni. Az osztályomon pszichológusok, pe­dagógusok ls dolgoznak, komplex gyógykezeléssel igyekszünk a bete­gen segíteni. Befejezésül még annyit, az alkoho­lizmus elleni harc nem rövid lejáratú, határidőhöz kötött akció. Ha rendsze­resen és következetesen foglalkozunk ezzel a társadalmi problémával, az eredmény nem maradhat el. Feljegyezte: KIS EVA Életszeretet, egészséges kritikai érzék, igazságérzet hevíti A. Fran­cé írásait. Mint a francia huma­nista hagyományok folytatója a szabad, emberhez méltő élet esz­ményét hirdette, s szembeszállt a vallási dogmákkal is. Humanizmu­sa és demokratizmusa szembefor­dították a dekadens l'art pour I'art-irodalommal. Műveiben mint a szocialista eszmeiség aktív har­cosa merészen hírálja a polgári társadalmat, a militarista, sovinisz­ta, korrupt szellemet. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalmat lel­kesen üdvözölte, annak győzelme végképp eloszlatta világnézeti ké­telyeit, s teljesen a kommunista táborhoz csatolta. Műveit a szel­lem csillogása, aforizmák, para­doxonok, ötletes fordulatok kedve­lése, klasszikusan tiszta, egyszerű stílus jellemzi Halálának negyve­nedik évfordulójára emlékezve kö­zöljük Fábry Zoltán írását. FÁBRY ZOLTÁN: CrainquebiSle védőügyvédje NEGYVEN ÉVE HALT MEG ANATOLE FRANCÉ Szerte a világon a nagy francia fróra: Anatole France-ra emlékeznek, ki matuzsálemi korban negyven év előtt halt meg. Ha volt író, kiről el­mondhatjuk, hogy francia, akkor A. France-t illeti az elsőség ós még a né­met kormány is kötelességének érez­te, hogy párizsi követe útján fejezze kl részvétét a francia kormánynak az író halála alkalmából Makszim Gorkij egy könyvrevtlóra gyűjtötte össze kortársaira való visszaemlékezéseit. Csupa orosz név, az egyetlen nyugati: A. Francé, mert „francia volt, fana­tizmus nélküli és optimista", Anatole Francé tradicionalista volt: humanls­sta, az antik szellem megszállottja, a középkor értője és a reneissance pogánya és mégis, ma talán Moszkvá­ban ünneplik a legjobban: élte alko­nyán, ez a francia humanista feléjük bólintotta az igent. Anatole Francé a könyvek szerelme­se volt, egész életét fóliánsok közt töltötte, a szellem szabad szárnyalá­sát követte, néha azonban kilesett a résen és kilátott az éppen jelenvaló életre és e pillanatok közében felfog­ta az egészet: megértette. Megértette szomorkás, kesernyés mosollyal. Ez a könyvszerelmes tiszta volt, mint a gyermek és e tisztaság birtokában óriásra magasodott embertartásai kö­zött. O volt a felnőtt és így meglátta emberek egymást kínzó Infantilis zsar­nokságát: emberek kiskorúságát, kora társadalmának hazug pózalt és Illú­zióit. Gyűlölték, mert megértette őket, mert sajnálta és szerette őket. Ment­hetetlenek voltak. Anatole Francé nem vehette komolyan társadalma fa­rizeusalt, embereik nagyképű játékát, megzavarta önelégültségüket: ellen­ség volt, Idegen, más. De gyűlöletre, korlátoltságra nem felelt gyűlölettel és átokkal, bölcs volt, gyerektiszta­ság végkicsengése: megértő. A megér­tés, a bölcsesség telje, a szellem er­kölcsi alázata, ha úgy tetszik — peda­gógiája. A kiskorú felnőttek azonban semmit sem gyűlölnek annyira, mint a mindig újra kezdő pedagógiát, az átváltást, az illúziórombolást, a valö­ságradöbbenést. A. Francé a kényel­mes gondolatmegrekedés helyett a gondolat tavasz! szabadságát sürget­te, mely virágról virágra szállva, színt színre, ízt ízre kóstolgatva hordja be a termést. Anatole Francé, akárcsak annakidején a német Lessing, a gon­dolati konzervativizmus ellen hegyez­te a tollát, a dogmává keseredés el­len. Ezt a magatartást Makszim Gorkij értékelte először és végszövegezés­ben: „Sokszor úgy éreztem, hogy A. Francé az észt különös lényben látja megtestesítve: szőrös pókot lát dü­hödt arcú fejjel, mely az embert Igyekszik különböző igazságok háló­jával befonni, hogy a megismerést és megértést Ily módon megakadályozza. A. Francé Irónikusan mosolygott, ha látta, hogy egy rész mint mesterkedik azon, hogy a komplikált egészet le­igázhassa". Az Ilyen farizeus mesterkedés el­len egy állásfoglalás használ: az Iró­nia. Nem a harcosan prüszkölő lelep­lezés, nem a gyilkosan vitriolos gú­nyolódás, nem ls a voltaire-l ciniz­mus, de az a készség, mely a pofon mellett már készenlétben tartja a si­mogatást, ezt a legeredményesebb pe­dagógiai párosítást, mely lényegé­ben nem más, mint a humanizmus: megértő megismerés. A segítő szándék elmaradhatatlan erkölcsi mozdulatai „Bíróként és tanúnak állítsuk az em­ber mellé az Iróniát ós részvétet": íme a humanisztikus Irónia france-1 kulcsa: Iránia, mely részvétből fakad. De a részvétnek van egy ellenpólusa: a kétely. Rosszul mondtuk: a szkep­szis nem az egyik sarok, de maga a lényeg. A kétely: Anatole Francé és ez a kétely foglalja magába alkotó részként az iróniát és részvétet. A megismerés és megértés Innen fa­kad. Ez a kétely: erkölcsi fenomén, pozitív magatartás egy negatív kor­ral szemben. Erkölcsi poszt az ön­elégültséggel és kizárólagossággal szemben. Hogy ez mennyire így van, azt elárulja A. Francé egyik mon­data: „A kételytől a segítőkészségig visz az út". Ennek a segítőkészségnek legigazibb megnyilvánulása: halhatat­lan novellája, a Crainquebille. Az osztályállam kerekei közé került pro­letárnak, az államhatalommal szem­ben tehetetlen kis utcai zöldség­árusnak, A. Francé lesz történelmi védőügyvédje. Ez a Crainquebille, ez a kis senki ember ragadja kl könyvei közül, Crainquebille és — Dreyfus, a reakció e másik üldö­zöttje, a militarizmus ártatlan bűn­bakja. A világ a Dreyfus-per nagy szenzációja mellett elfeledkezett Crainquebille ügyéről, pedig Crainque­bille és Dreyfus A. Francé mérlegén egy súlycsoportba tartoznak. Az igaz­ságot Coignard abbé szájába adja: „Az emberek, fiam, ugyancsak fel­színesek és tökfejűek, ha egy katona cselekedetének több dicsőséget jut­tatnak, mint egy földműves munkál­kodásának és hogy a háború omla­dékait többre becsülik, mint a béke művészetét." Anatole Francé meggyőzően pél­dázza, hogy az igaz „széplélek" az Igazság feltétlen elkötelezettje és hogy ez a szép elkötelezettség reagál a legvillanyozottabban olyan ember­telen realitások ellen, mint a prole­tárélet és a háború. A széplélek A. Francénál nem önelégültséget és nem kizárólagosságot jelent, de mint lát­tuk — segítőkészséget. És ez a segí­tőkészség tészvétnél többet akar és tud adni. A részvét kiállássá, tetté keményedik és a társadalom elodáz­hatatlan feladata világosan szövege­ződik: „Kíméljétek meg a szegényeket a magatok részvétével. Miért részvét és nem igazság? Ti vagytok adósaik. Ez nem érzelem doJga, ez nemzet­gazdasági kérdés. A szegények sor­sán ne foltozgassatok, a szegények sorsát egyszerűen meg kell szüntet­ni." Negyven év előtt írta Makszim Gor­kij: „A sírkövön nem áll más, mint Anatole Francé. És ez jól van így. Ez a két szó maradéktalanul meríti kl az ember értelmét, aki csak azért ment el tőlünk, hogy varázslatos mű­vét Jobban megérthessük és méltat­hassuk". — E negyven év alatt a vi­lág kissé elszokott A. France-tól. Ideje, hpgy újra fellapozzuk. ŰJ SZŐ 4 * 1964. október 13.

Next

/
Thumbnails
Contents