Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-09 / 281. szám, péntek

A jó bornak is kell cégér Egy tanulságos kiállítás margójára Köztudomású, hogy a jó minő­ségű, tetszetős áru önmagában vé­ve nem elégíti ki a fogyasztókö­zönség igényeit. Még kevésbé a külföldi megrendelőket, akik jog­gal elvárják termelő vállalataink­tól, hogy a célnak megfelelően, szakszerűen és ízlésesen csoma­golva juttassák el termékeiket rendeltetési helyükre. Kár, hogy nem minden esetben ez a helyzet. Minthogy ez a nem kívánatos és népgazdaságunk számára gyakran tetemes károkkal járó jelenség lépten-nyomon megismétlődik, a külföldi bírálatok alapján elke­rülhetetlennek látszik saját hibáink pellengérre állítása. Ezért érdemel dicséretet a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara kezdeményezése, mely az Állami Biztosító Intézet prágai székházá­ban több külkereskedelmi vállalat­tal karöltve megrendezett kiállítá­son párhuzamot von, összehason­lítást tesz a mi, és a fejlett ipar­ral rendelkező nyugati államok csomagolástechnikája között. Az eredmény? Ha tárgyilagosak akarunk lenni, meg kell állapíta­nunk, hogy csomagolástechnikánk még gyermekcipőben botladozik és ha a jövőben lépést akarunk tar­tani, ha versenyképesek akarunk lenni ezen a téren is a kapitalis­ta államokkal, akkor sürgősen vál­toztatni kell a helyzeten. A kiállításon bemutatott, egy­mástól lényegesen eltérő csomago­lási mód — a mienk és a nyuga­ti államoké — közötti különbség kirívó. Szinte kínos ez a szem­től szembe való igazmondás, de nem volna értelme hallgatólago­san tudomásul venni. Már csak azért sem, mert a külföldi meg­rendelők nagy része nem titkolja elégedetlenségét, őszintén közli csomagolástechnikánkkal kapcso­latos bírálatát. Itt sorakoznak a véleménynyilvánítások a kiállítá­son a visszaküldött, hiányosan csomagolt, tönkrement áru mellé függesztve. Persze olyan esetek is vannak, s ezek a gyakoribbak, amikor az áru épségben megérkezett ugyan, de a csomagolás elavult módja keltett elégedetlenséget. Üzemeink többnyire kevés súlyt fektetnek a burkolatra, nem készítik azokat korszerű anyagokból s így az áru nem kelti a várt hatást. A gondos csomagolás ne csak az áru épsé­gét védje. Küldetése az is, hogy ízléses, tetszetős legyen, csábítsa a vevőket. Mert hiszen az ötlete­sen előállított buroknak reklám­ként is kell szolgálnia. A svájci és más külföldi sajtok csinos dobozaira, feltűnő, színdús felirataira kétségtelenül mindenki felfigyel a kiállításon. Azokkal el­lentétben hamupipőkeként egysze­rű köntöseikben ott szerénykednek az asztalon a mi sajtjaink ls és bármily ízletesek legyenek, hát­térbe szorulnak a sokkal díszesebb ruhába bújtatott kollégáikkal szemben. Miért van ez így? kérdezi az összehasonlításokból kitűnő óriási különbség láttán a szemlélő. Ha­nyagság? Nemtörődömség? Hely­telen takarékoskodás? Sajnos, többnyire így igaz. Bár az ls elő­fordul, hogy a korszerű igények­nek megfelelő csomagoláshoz szükséges anyag sem áll rendelke : zésre. A külföldi megrendelő joggal kérheti számon exportárut tartal­mazó palackjainknak még az ido­mát, formáját is, nem beszélve arról, hogy alig vannak menetes záródású üvegeink. Pedig a para­fadugót, ezt a régen elavult, a hi­giénia szabályaival ellentétben ál­ló eszközt rajtunk kívül talán már sehol sem használják. Festékeink ügyes, csinos csoma­golásáért méltán illetné dicséret a Chemapol külkereskedelmi vál­lalatot. ha arra is kiterjedt volna a figyelme, hogy a vevők külön­böző mennyiségben csomagolt áru­ra tartanak igényt. A termelőüzemek gyakran celo­fánba csomagolják gyártmányai­kat. Mit mondjon azonban a vevő, ha a celofán törik, reped és az árut nem védi? A polietilén zacs­kók, bár drágábbak, sokkal meg­felelőbbek. A Ligna külkereskedel­mi vállalat hangszertokjai, bár megfelelnek a követelményeknek, túlságosan magas áruk miatt nem exportálhatók. Hanglemezeink cso­magolását nem érheti bírálat. ízlé­ses dobozaik valóban minden igényt kielégítenek. Divatos bizsu­tériánk szerte a világon ismert és kedvelt. A külföldi, többnyire gyengébb minőségű, kevésbé tet­szetős árunak azonban a csino­sabb csomagolás miatt sokszor mégis nagyobb a sikere. Mindebből mi a tanulság? Ter­melőüzemeinknek végre tudomásul kell venniük, hogy termékeik megérdemlik a megfelelő, korsze­rű csomagolást. Már régen idejét múlta az a közmondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Igenis kell, de még mennyire kell. Minél vonzóbbb a cégér, minél nagyobb gondot fordítunk a csinos, tet­szetős csomagolásra, annál na­gyobb lesz majd az érdeklődés termékeink iránt, melyeket ily módon is versenyképessé kell ten­nünk külföldön. Ezért tanulságos az Állami Biztosító Intézet helyi­ségeiben megrendezett kiállítás. KARDOS MARTA Korszerű mosoda épül A bratislavai Magasépítő Vállalat e napokban kezdte meg a bratislavai helyi szolgáltatási üzem további kor­szerű mosodájának építését. A nyolc­millió korona költséggel épülő mo­soda tisztító és festőüzemének építé­sét 1966-ban fejezik be. . . . -ifii iráiJé Mipiii Királyhelmecen ezekben a napokban fejezték be az új 225 férőhelyes kórház és poliklinika építését. Négy osztályán már november végén több mint 40 orvos gyógyítja majd a betegeket. (R. Berenhaut felvétele) r • • Könyvsorozat a zeneművészet fejlődéséről A Mladá fronta kiadóvállalat és az olasz Scala-cég közös kiadásban könyvsorozatot ad ki a világ zenemű­vészetének fejlődéséről. A könyveket hanglemezek és színes diapozitívok egészítik ki. Mindegyik kötet cseh, olasz és angol nyelven jelenik meg. asltóink jelenti k: A bukaresti opera vendégszereplése Csehszlovákia a közeli napokban a bukaresti opera balettegyüttesét lát­ja vendégül. A csehszlovák—román kulturális egyezmény keretében ha­zánkba érkező együttes Prágában ok­tóber 20—21-én, Brnóban 23—24-én, Bratislavában 26—27-én Prokofjev, Manuel de Falla, Maurice Ravel és Mircea Chiriac balettjeivel lépnek fel. Romániában a táncművészet régi hagyományokra tekint vissza. A hi­vatásos és műkedvelő balettcsoportok rendkívül népszerűek az egész or­szágban. A bukaresti opera balett­együttese és kiváló szólistái külföl­dön is nagy sikereket arattak. Tavaly a Szovjetunióban, Bulgáriában és Olaszországban léptek fel, hozzánk lengyelországi és berlini vendégsze­replés után látogatnak el. —va. Néphadseregünk életéből A duklai harcok és a csehszlovák hadsereg fennállása 20. évfordulójá­nak megünneplése alkalmából egy közép-szlovákiai alakulatnál a leg­jobb katonákat kitüntetésben részesí­tették. Bednár és Koželuba tisztek a „Ha­zának tett szolgálatért" kitüntetést kapták meg, Kaňka és BaCe közka­tonák elnyerték a „Példás katona" jelvényt, Strnadel, Kaümárik és Fele közkatonák őrvezetői rangot kaptak. GOTTLIEBER FERENC Az automatizálásé a j m Népgazdaságunk valamennyi ágazatá­ban évről évre mind jobban tért hó­dít az automatizáció. Ma már olyan mun­kaszakaszok automatizálását is megkezd­ték,. amelyeknél a nagyarányú gépesítés néhány évvel ezelőtt még merő lehetet­lenségnek tűnt. Figyelemreméltó könyv látott például a közelmúltban napvilágot. Dr. Juraj Storka mérnök, a műszaki tudományok doktora kidolgozta a betonkészítés auto­matizálásának leghaladóbb, módszereit. A Tudományos Akadémia gondozásában megjelent jelentős elméleti és egyúttal gyakorlati mű mind a főiskolai tanárok és hallgatók, mind a gyakorlati szakem­berek körében élénk visszahangra talált. A neves tudós sok évtizedes tapasztala­tait felhasználva bebizonyította, hogy napjainkban már misem gátolhatja egy­egy. az egész országra kiterjedő közpon­ti betonkészítő automata felépítését. A kiváló tudós véleménye szerint a köz­ponti irányítás is megoldható, csak meg­felelő diszpécser-berendezést kell hozzá előállítani. E. SUTKOVA FellceszillneSc a telre AKI GYAKRAN megfordul az új la­kótelepeken, nemcsak örül a szép épületeknek, utcasoroknak, de bosz­szankodhat is. Látja, hogy egész sor tető alatti épületen csak Imitt-amott dolgozgatnak, pedig már csak a befe­jező munkálatok vartnak hátra. Különösen az időjárás rosszabbra fordultával találkozhatunk ilyen je­lenségekkel. Az építkezés idénymun­ka — mondják a laikusok. Van eb­ben sok igazság Hiszen még nem is oly régen valóban az volt. Akkor az építkezéssel összefüggő munkála­tok zömét maradi módszerekkel, kézi erővel végezték. Ma, amikor a korszerű technológia az építkezéseken is túlsúlyba került, kizárólag a munkaszervezésen múlik, hogy az évszak bármely időszakában dolgozhassanak az építők. Amikor előregyártott elemekből sze­relik össze az épületeket s a munká­latok többségét gépesítették, a kedve­zőtlen időjárás, a téli fagy beállta ugyan lassíthatja, de feltartóztatni már nem tudja a munkálatok mene­tét. Ebből következik, hogy az építők egész évi feladatainak teljesítése szo­rosan összefügg a téli időszakra való felkészüléssel. A Kelet-szlovákiai Épí­tőtröszt Igazgatóságán tudakozódtunk efelől. A tröszt Irányítja a kerületben a legtöbb dolgozót foglalkoztató, a legtöbb lakás és ipari épület kivite­lezésével megbízott Košicei, Poprádi, Prešovi Magasépítő Vállalatot. Jozef Kolkovič mérnök, a tröszt igazgatóhelyettese kérdéseimre az alábbiakban válaszol. — Jelenleg lefontosabb a téli üze­meltetés biztosítása szervezési, tech­nikai és anyagellátási vonalon. A múlt évek tapasztalatai mindennél ékeseb­ben igazolják, hogy az egész évi fel­adatok határidőben történő elvégzése a helyes téli felkészüléstől függ. Ezért a nyári és őszi hónapokban tettük és tesszük meg az elengedhetet­len előkészületeket a téli hónapok sikeres munkálatainak biztosítására. Az 1964—1965-ös téli munkálatok folyamatos és zökkenőmentes elvégzé­sére irányelveket dolgoztak ki. Az irányelvek ellenőrzése már folyamat­ban van. A dolgozók figyelmét külö­nösen a következő szempontok betar tására hívják fel: Az egyes építkezé­sek felkészülése a téli időszakra, a folyamatos téli üzemeltetésnek az üzem! tervekbe való beütemezése, a fedett munkahelyek előkészítése. Intézkednek róla, hogy 345 leglé­nyegesebb épület — köztük egészség­ügyi építkezések, áruházak, a slavo­sovcei papírgyár — a tél folyamán is tovább épülhessen. A lakásépítkezéseknél a befejező belső munkálatokra helyezik a fő súiyt. Elsősorban szakmunkások, sze­relők, parkettázók, festők foglalkoz­tatását készítik elő. A télre való jó felkészülés kedvező kihatással van a tervteljesítésre. Adott esetben attól függ, valóra vált­hatják-e azt, amit a terv előír: 957 lakás átadását a jövő esztendő első negyedében. Nagy gondot fordítanak arra ís, hogy a téli hónapokban ne növeked­jék az ún. tervezett veszteség, mert éppen az év első hónapjaiban szok­ták a kevésbé kifizetődő és a terme­lékenységet kedvezőtlenül befolyásoló munkálatokat (átadási hibák eltávo­lítása) elvégezni. Az ez évinél fel­tétlenül jobb eredményeket kell elér­ni. Hiszen az első negyedévben nem kevesebb, mint 36,5 százalékot tett ki a tervezett veszteség, és most a vállalatok nem tudják, hogy ezt a számot az év végéig miként csök­kenthetik. Gondoskodnak az anyagfogyasztás gazdaságossá tételéről, az improvi­záló munkálatok eltávolításáról, vala­mint a munkaerő-vándorlás csökkené­séről. AZ ÉPÍTÔVÄLLALATOK az említett szempontok figyelembevételével ilyen elhatározással indulnak a téli idő­szaknak. A kelet-szlovákiai építők a közelmúltban bebizonyították, hogy jó teljesítményre képesek. Az idei fel­adatok teljesítéséért elnyerték a kor­mány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlaját. Arra törek­szenek, hogy a központilag irányított beruházási építkezéseket sikeresen elvégezzék, a télre való gondos fel­készüléssel megalapozzák a jövp évi feladatok maradéktalan teljesítését. MÖZES SÁNDOR Gyilkosság Marseilleben Szép űszi vasárnap volt 1934. október 9-én, igazi vénasszonyok nyara. A kikötőben horgonyzó jugoszláv torpedórombolótól egy mo­torcsónak indult a part felé. Marseille népe e verőfényes vasárnap délután a Quai des Belges és a Canabiere két oldalán sorakozott, hogy üdvözölje Sándor jugoszláv királyt. A Quai des Belgesen a jugoszláv uralkodó, Ĺouis Barthou francia külügyminiszter meg Georges tábor­nok hatalmas fekete gépkocsiba ültek. Sándor királynak egy pillanatra gyászkocsinak tűnik a pompás limuzin és eszébe jut Milicsevics rendőrtiszt figyelmeztetése: vigyázni, az uszta­sák merényletre készülnek ... Kö­rülnéz, látja az ujjongó tömeget és elmosolyodik ... Barthou is a Paris Midi és a Paris Soir aznap reg­geli kiadására gondol. A két párizsi lap szenzációként közölte, hogy a marseille-i rendőrség Idegen anarchis­ták összeesküvését leplezte le. Azzal senki sem számolt, hogy a két lap aznap esti kiadásában a század leg­nagyobb politikai merényletéről szá­mol majd be olvasóinak. Délután fél négy voltl Az autó las­san haladva a virágesőben, éppen a marseille-i börze épülete elé ért. Sán­dor király kihajolva vidáman viszo­nozta az üdvözléseket, amikor egy férfi kirohant a tömegből. Odafutott a gépkocsihoz, felugrott a lépcsőjére és néhány lövéssel leterítette a ju­goszláv vendéget. Piolott rendőralezredes, akinek lo­va megbokrosodott, kardjával leütötte a merénylőt. Ez azonban még a kö­vezeten feküdve is lövöldözött. Egy királyt lőtt agyon a tettes meg egy külügyminisztert, és három kíváncsi nézőt. Egy tábornokot s to­vábbi három bámészkodót pedig meg­sebesített. Elfogni nem tudták, mivel a feldü­hödött tömeg meglincselte. Ami vi­szont kapóra jött felbujtóinak és ezek cinkosainak. A francia reakció pedig mindent elkövetett, hogy a merény­let feledésbe merüljön. Doumergue francia köztársasági elnök André Lémeryt bízta meg a nyomozással, a fasiszta „Tüzes Keresztek" egyik is­mert tagját, aki a nyomozást való­ban zsákutcába ís vitte. A valódi bű­nösök büntetlenek maradtak. Jóllehet, mindenki tudta, ki adta a merénylő kezébe a gyilkoló fegyvert! Geneviéve Tabouis, ez a bátor és okos francia újságírónő a második világháború alatt, Cassandrának hív­tak című, Amerikában kiadott köny­vében megírta, hogy Kestner, párizsi német nagykövet, aki nem szerette Hitlert, egy ízben kijelentette: „A Wilhemstrassen úgy vélik, hogy elég hat politikai gyilkosság és Né­metország háború nélkül is eléri cél­ját." Az első áldozat Duca román poli­tikus volt, a kollektív biztonság híve, a második Dollfus, majd Sándor ju­goszláv király és Barthou követ­keztek a listán... űk ls kollektív biztonság megteremtésében és a Szov­jetunióval való szövetségben látták a német imperializmus megfékezésé­nek lehetőségét. Nem titok, hogy az új Szarajevói az olasz és a német kémsznlgálat készítette elő, de Mussolinin és Hit­leren kívül részt vett ebben a béke elleni összeesküvésben Horthy és Gömbös is. És Ante Pavelics neve mellett nem­csak Mikhajló, hanem Hans Speidel kapitány neve is feltűnik, aki a pári­zsi német katonai attasé szárnysegéde volt. Hitler, Göring és Canaris őt bízták meg a „Teuton kard" akció megvalósításával, vagyis Louis Bar­thou és Sándor király meggyilkolásá­val. A gyilkosokat pedig Gömbösék pártfogása alatt a magyar-jugoszláv határ közelében fekvő Janka-Pusztán képezték ki. Ami ezután következett, az a kép­mutatás' csimborasszója volt. A belg­rádi temetésre eljött Göring és Göm­bös ls. A gyilkosok megkoszorúzták áldozatuk koporsóját, mint Patrice Lu­Lumumba emlékművét Csőmbe. Szívesen tették, mivel a kollektív biztonság gondolatának és a Szovjet­unióval való szövetségnek két leg­nagyobb harcosa, Barthou és Sándor király már nem éltek. Barthou utód­ja Laval lett, az auvergni vendéglős fia, aki rokonszenvezett a német fa­sizmussal. És Belgrádban Sztojadino­viccsal az élén szintén germanofil kormány alakult.. . A marseille-i gyilkosságot valóban új Szarajevónak nevezhetjük .. Utá­na rövidesen megindult a fasiszta gőzhenger: Abesszínia, Spanyolország, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, rövidesen a porban hevert, majd Belgium, Hollandia, Franciaor­szág, Jugoszlávia, Görögország és Al­bánia, Dánia és Norvégia került sor­ra. A gőzhengert nem lehetett meg­állítani. Barthou és Sándor vértanú •halált halt, Beneš gyáva, Chamber­lain és Daladier pedig áruló volt.. Moszkvánál és Sztálingrádnál >< gőzhenger azonban mégiscsak össze­tört... BARSI IMRE Selejt nélkül dolgoznak Kanyargó szerpentinen jutunk el a domášovi Kovodrevo üzembe. Ebben a kis fióküzemben nélkülözhetetlen cikkeket gyártanak háztartásaink, iro­dáink, munkahelyeink számára: füg­gönytartőkat, más szóval „garnizso­kat". Már a főbejárat mellett felhalmo­zott pléhkupacok is elárulják, milyen anyaggal dolgoznak ebben az üzem­ben. Kučera mester elvezet bennün­ket Ingr elvtársnőhöz, az üzem mű­szaki ellenőréhez, aki kísérőként csat­lakozik hozzánk. A rúdgyártó-részlegen keresztül — ahol a különböző nagyságú és vastag­ságú függönytartórudak, valamint a karikák és egyéb alkatrészek készül­nek — falépcsőkön keresztül elju­tunk az első emeletre, ahol a ruda­kat kifényesítik és az alkatrészekkel együtt b-scsomagolják. Elnézzük a villámgyorsan cikázó kezeket, s arra gondolunk, hogy bi­zonyára szoros a norma. „Hát, ala­csonynak éppen nem mondható, de mi magunk állapítottuk meg" — mond­ja Chmeláf elvtársnő. Az itt dolgozó asszonyok a földekről, a háztartás­ból vagy az iskolából jöttek ide, s az évek múltával nőtt kézügyességük, mesterségük egyre több fortélyát sa­játították el s így a normák is szilár­dullak. Pedig nem kell őket hajszolni. Va­lamennyien tudják, hogy keresett cik­ket gyártanak, s a kereslet is foko­zódik, ha többet termelnek. Ha meg­kapják az új gépeket, szeretnék ki­elégíteni a hazai keresletet. Ugyanis akadna külföldi megrendelés is, de erről egyelőre szó sem lehet. Az üzem dolgozói — közöttük a csomagolórészleg szocialista munka­brigádja — mindent megtesznek, hogy az újonnan jötteket mielőbb beavas­sák a mesterség fortélyaiba. Itt a tervteljesítés az ügyességtől és a gyorsaságtól is függ. Ez azonban nem zárja ki, hogy az asszonyok, lányok lelkiismeretes munkát végezzenek, s a műszaki ellenőrök is mindent megtesznek annak érdekében, hogy selejt ne kerüljön ki az üzemből. Miroslav MezuliánUi C] SZÖ 4 * 1964. október 9.

Next

/
Thumbnails
Contents