Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-31 / 303. szám, szombat

térnek napirendre a dolgok felett: így is Jó. Mennyi nehézségbe, értetlenségbe, vagy rajta kívül álló okokba ütközhet és ütközik az ember csupán a munkájában, a munkahelyén. Igy állhat elő aztán az a helyzet, hogy azok is, akik őszintén és becsületesen gondolják munkájukat, sokszor ütköznek akadályba, értetlenségbe, vagy más körülmények alakítanak ki bennük olyan nézeteket, hogy: így ls S

okszor Irtunk már a közönyről, az érdektelenségről, a vállrándító, mi közöm hozzá szemlélet megnyilvánulásairól. Sajnos, úgy látszik, a közöny elleni harc szinte kimeríthetetlen téma nemcsak az újságíró, hanem a pártmunkások, a kommunisták és mindazok számára, akik tömegpolitikai munkát végeznek. Hiszen a közönynek, a nemtörődömségnek számos, szinte ezernyi a megnyilvánulási formáj'a. Éppúgy kifejezésre jut ez a hanyag munkában, mint a közérdekkel szemben tanúsított passzív magatartásban, éppúgy a mi közöm hozzában, mint a fásultságot jelző „így is jó" kijelentésben, jó. Vegyük csak példának azt az Viszont ezeket a megnyilvánulásokat, utóbbi időben mind többet emlegetett, ezt a magatartást csupán megállapí- és hovatovább mind életbevágóbb kértani és tudomásul venni, s nem har- dóst, a gyártmányok, az ipari cikkek colni ellenük, ugyancsak nagy hiba minőségét. Annyi sok szó esett erről volna, s végső soron a közöny egy már mostanában, hogy szinte közhelyIGY S 0? újabb megnyilvánulásává válna. nek tűnik beszélni róla. Pedig senMiért, ml okból a közöny? Ez az kinek sem közömbös, hogy pénzéért a lényeges pont, amelynek ismerete milyen árut kap: jót vagy pedig aztán megszabja a közöny elleni har- gyenge minőségűt. És ha az ember cunk hogyanját és mikéntjét, de ez gyenge minőségű áruhoz jut, akkor az a pont, amelynél sokszor a leegy- becsapottnak érzi magát, szidja a haszerűsítés hibájába esünk. Márpedig nyag munkáját annak, akinek keze mint minden téren, úgy a közöny alól a selejt kikerült, okának megállapításánál is óvakod- Most már viszont az a kérdés, vanunk kell a leegyszerűsítéstől, lé- Jon mindig és minden esetben csupán nyegében attól, hogy mindent egy az a munkás hibáztatható a gyenge zsákba hányva, ne tegyünk különbséget az okok között, amelyek az emminőségű termékért? A feltett kérdés Illusztrálásához egy jelentéktelenbert közömbössé teszik. Miért szíiksé- nek tűnő, ám annál jellemzőbb példát ges ezt hangsúlyozni? Legfőképp említek. Egyik barátom beszélte el, azért, mert gyakorta esünk abba a hogy édesapja, aki asztalos és az hibába, hogy a nagyon is bonyolult egyik kommunális vállalatnál dolgokérdést leegyszerűsítve, a közömbös- zik, otthon, munkaidő után valami kis séget csupán mint a régi világból itt szekrénykét készített. Amikor az ajtó, maradt, az emberek tudatában még illetve a sarokpántok felszerelésére élő és magatartásukra ható mentali- került sor, az idős mesterember, aki tást fogjuk fel és így ls harcolunk pedig kiváló és lelkiismeretes munellene. Márpedig a kérdés nem Ilyen kás hírében áll, ahelyett, hogy a egyszerű. Bár való igaz, hogy sok pántokat felerősítendő, a facsavarokat embernél a közömbösség eredője a csavarhúzóval csavarta volna bele a kapitalizmusban élt emberének az a fába, fogta a kalapácsot és egy ütésfelfogása jut kifejezésre, hogy „én sel beverte őket. Egy facsavar, egy megteszem a dolgomat és a többi en- kalapácsütés! Barátom meglepetéssel gem nem érdekel". Az is igaz, hogy kérdezte édesapjától, hogy a facsavart jócskán akadnak olyanok is, akik ha miért nem csavarja be csavarhúzóval, már dolgozni kell, akkor azt csak mivel az csak úgy tartós, és ha kaazért teszik, hogy „megekeressék a lapáccsal veri be, akkor az csak anypénzt", ám nem érdekli őket sem a nyi, mintha közönséges szöggel erősímunka, melyet végeznek, sem a szak- tené fel a pántot, ami előbb utóbb ma, melyben tevékenykednek, és még meglazul és leesik. Ez így igaz, vákevésbé érdekli őket a munkahely, laszolta az idős mesterember, ezt én az országos, a társadalmi kérdésekről nagyon jól tudom, de hát így csinálja nem is beszélve. A közömbösség, a mindenki. A facsavart csavarhúzóval nemtörődömség ilyen megnyilvánulá- becsavarni egyszerűen nem fizetődik sai valóban a múlt, a kapitalizmus ki, mivel az 1—2 percig tartó munkarilágának mentalitását tükrözik. D

e ha azt mondjuk, hogy a közömbösség okait nem hányhatjuk mind egy zsákba, akkor nyilvánvaló, hogy a fenti okokon kír műveletet, kalapáccsal beverni pedig csak pillanatok műve. jelentéktelen kis facsavar-eset, ám a lényeget mutatja meg. Mégpedig azt, hogy sokszor vül a közömbösségnek még más okai maguk az objektív körülmények készis lehetnek és vannak. Valóban van- tetik a dolgozókat arra, hogy elhanak, hiszen a közömbösség az ember- nyagolják munkájuk minőségét. Igen, nek nem veleszületett tulajdonsága, mert érdekeltek elsősorban és főleg és az sem általánosítható, hogy a a mennyiségben, de nem azok a miközömbösség oka csupán a régi világ nőségben. Milyen helyzetet Idéz ez mentalitása lehet. Mert jócskán van- elő? Azt hogy az a dolgozó is, aki nak olyan emberek, akik nem voltak tudatában van annak, hogy a minőmindig közömbösek. Sőt, nagyon is ség elhanyagolása nem jó és nem heaktívak, tevékenyek és gondos gaz- lyes, de mert a rajta kívül álló okok dái voltak a közösség érdekeinek. Ak- erre szorítják, előbb-utóbb fásulttá, kor viszont az Ilyen esetekben nyíl- közönyössé válik, beletörődik, a helyvánvaló, hogy azokat az okokat kell zetbe és azt mondja: ha igy is jő, megkeresni, amelynek a közömbössé- akkor nekem is jó. get kiváltották. Hiszen a munkában, De épp így beszélhetünk a bérezésde még Inkább az ország életében ben fennálló egyenlősdiről. Az egyenelőforduló nehézségek és akadályok, lősdi, mely a bérezésben nem tesz léa bürokratizmus, az emberi problémák nyeges különbséget sem a munka és gondok meg nem értése, vagy mennyiségét, még kevésbé a minősépéldául a csorbát szenvedett igazság- gét illetően, amely nem differenciálja érzet, mind olyan tényezők és jelen- kellőképpen az egyes szakmák elsaségek, amelyek az embereket előbb játításához szükséges ismereteket és vagy utóbb fásulttá, közönyössé te- tanulási időt, számos emberből a teszik, akik aztán azzal a kézlegylntéssellületességet, a hanyagságot, végső soron pedig a közömbösséget, az „Így is jő", „úgy sem tehetek ellene semmit" mentalitást váltja ki. Az ilyen megnyilvánulások is szemléltető módon bizonyítják, hogy a személyes anyagi érdekeltség helyes alkalmazása, szervesen kapcsolódva a szocia lista elosztás, a mindenki képességei, mindenki munkája szerint elvéhez, nemcsak gazdasági feladatainak teljesítésére, célkitűzéseink elérésére hat ösztönszerűleg és helyes irányban, ha. nem jelentős politikai-erkölcsi funkciót is betölt a szocialista tudat kialakításában. Bár megközelítőleg sem említettük azokat, az ember akaratán kívül álló okokat, amelyek a közömbösséget, az így is jó hangulatát kiválhatják, mégis, milyen következtetéseket vonhatunk le az eddig elmondottakból? Elsősorban is azt, hogy a közömbösség elleni harcot nem lehet globálisan felfogni és erre mindenkor érvényes, és mindenkinél alkalmazható receptet előírni. Ellenkezőleg. Az egyes embereknél megnyilvánuló közömbösség csak az ok, a miért alapos ismeretében küszöbölhető ki. Éppen ezért, amikor a közömbösség elleni harcról beszélünk, szükségszerűen az okok megszüntetése elleni harcról is beszélünk. Az olyan okokéról, amelyek hatásukban hátráltatják a szocializmus felépítéséből eredő feladatok teljesítését, tehát Idegenek a szocializmus lényegétől és tartalmától. Mint ahogyan idegen a szocialista társadalom emberétől a közömbösség is. Idegen kell hogy legyen, és méginkább azzá kell válnia, hiszen a közömbösséggel semmit sem oldunk meg, a hibákat nem javítjuk kí, a gátló körülményeket nem távolítjuk el. Márpedig ha a hiba megmarad, akkor annak minden következménye minket, ennek a társadalomnak a tagjait érinti. Igy is jó? De éppen az, hogy kinek jó? Nekem, neked, vagy neki jó? Ha viszont egyikünknek sem jó, akkor lehet-e: így is jő? Ez az a pont — és ezt nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni — ahol végsősoron a közömbösség az ember saját érdekeivel kerül összeütközésbe, ellentmondásba. 'em először, és bizonyára nem is utoljára, a közömbösségről írtunk. A többi között példának a minőséget és az egyenlősdit említettük. Nem véletlenül. Ismeretes az újságolvasó emberek előtt, hogy az új esztendővel fokozatosan megvalósításra kerülő népgazdaságirányltási új rendszer nem utolsósorban éppen e téren is gyökeres változásokkal számol. Lényegét tekintve arról van szó, hogy az ember a legjobb minőségben olyan árucikket kapjon, amilyenre valóban szüksége van, és hogy a dolgozónak, e cikkek előállítójának, személyes jól felfogott érdeke legyen a' követelményeknek megfelelő munkát végezni. Hogy a már említett példánál maradjunk: a facsavart valóban csavarja be — mert így tartósabb —, ne pedig kalapácscsal verje a szekrényajtóba. Ezt kívánja a társadalom és az egyén, a dolgozó és az árucikket vásárló érdeke is. Am ha mindannyiunk érdeke ezt kívánja, akkor nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy majd ezek az elvek az életben hogyan és mennyire valósulnak meg. Hiszen jól tudjuk: minden határozat és intézkedés anynyit ér, ahogyan és amennyit megvalósítanak belőle. A népgazdaságirányítás új rendszerének hatékonysága is csak akkor érvényesülhet a maga teljes valóságában, ha minden ember a magáévá teszi, és megvalósításából kiveszi a maga részét. Közömbös senki sem lehet Iránta. BÁTKY LASZLÖ Hatvannégy hektárnyi területen épül a Č. Budéjovice-i új, korszerű fémöntö de 33 gyárépülete. (B. Krejčí - ČTK felvétele) expedíció csehszlovák tagja nyilatkozik a nagy út előtt Déli-sark... A hó és a jég birodalma. Nem ritkaság a fagypont alatti ötven fok sem. Távoli, ismeretlen táj. S valahol ott, több mint tízezer kilométerre hazánktól, a nehézségektől vissza nem riadó tudósok mostoha, zord környezetben végzik mindennapi munkájukat. Hazájuktól, szeretteiktől távol. A világgal mindössze az éter hullámain érintkeznek... Oda készül Pintér István mérnök is, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója. Két nap múlva, november 2-án Bratislavában ül repülőgépre, s Prágán, Moszkván keresztül utazik Leningrádba, hogy ott hajffra szálljon. Az utazás előtt néhány nappal, a nagyon elfoglalt utazónak sikerült néhány kérdést feltenni olvasóink nevében ... hasznos jó tanáccsal ellátott. Minden felszerelésemet, műszereimet, ruháimat a prágai Akadémia beruházási osztályának dolgozói segítségével csomagoltam be. Nagyon hálás vagyok nekik is, hogy mintegy húsz hajóládányi felszerelésemet igazán a legszakszerűbben becsomagolták. Ezeket a ládákat bútorszállító kocsi vitte Leningrádba. • Bevezetőül: a Déli-sark felfedezésének és kutatásának eddigi történetéből — A Déli-sarkról még ma sem tudnak sokat az emberek. Ami a kutatást Illeti, a munka oroszlánrésze még ránk és az utánunk következő tudósokra vár. Hiszen az első kutatók — Amundsen és Scott — csak századunk elején, 1911-ben jártak ott. Komolyabban csak a második világháború után, a geofizikai év keretében kezdtek az Antarktisszal foglalkozni. Azóta nagyszabású kutatásokat folytatnak az oroszok, az ausztráliaiak és az amerikaiak. Mi most a 4. szovjet expedíciót váltjuk fel. • Csehszlovákok, magyarok részt vettek-e már antarktiszi kutatásokban? — Csehszlovákiát első Ízben Vojtech Václav képviselte egy amerikai expedícióban, amelyet B y r d admirális vezetett 1928-ban. ök létesítették az egyik legnagyobb antarktiszi állomást Kis-Amerika néven. A következő csehszlovák dr. Anton M r k o s , lomnici csillagász, akí egyébként egyik legismertebb szakemberünk a kutatásban. Ö már két ízben járt a Déli-sarkon. Különböző tudományos kísérleteket végzett, s ezekről sokat publikált. Mrkost követően már több csehszlovák tudós vett részt a délsarki szovjet expedíciókban. Én a hatodikként veszek részt a szovjet expedícióban, úgyhogy bizonyos tradícióink már vannak. Tudomásom szerint magyarok nem régen szerepelnek antarktiszi kutatásokban, most Magyarországról ls van kint egy meteorológus, Mlrnijben végez kutatásokat. • Hogyan készült fel az útra? — A megbízatás nem ért váratlanul, már ez év tavaszán szó volt esetleges utamról. Volt időm — hogy úgy mondjam — lelkileg Is, fizikailag is a legjobban felkészülni. Egyébként nem mulaszthatom el a kínálkozó alkalmat, hogy köszönetet ne mondjak a kormánynak és a pártnak, hogy lehetővé tették utamat, s minden anyagi támogatást megadtak munkám sikere érdekében. Köszönet illeti még az Akadémiát és személyesen dr. Anton Mrkos kollégámat, és elődömet, aki az antarktiszi tapasztalatairól készségesen beszámolt ós sok • Valamit önmagáról... — Négy évvel ezelőtt végeztem el a Műszaki Egyetemet. Huszonöt éves vagyok, s egyelőre nőtlen. Júniusban volt az eljegyzésem, s menyasszonyommal úgy tervezzük, hogy visszatérésem után összeházasodunk. • Gondolt-e valaha arra, hogy egykor ilyen nagy útra indulhat? — Igen, gondoltam. A konkurrencia azonban nagy, sokan szeretnének ilyen úton részt venni. Mindig bíztam abban, hogy egyszer sikerül. Sokat publikáltam tudományos szaklapokban a Föld mágneses teréről, közben szorgalmasan tanultam az angol és az orosz nyelvet. Valószínűnek tartom, hogy éppen ezért esett rám a választás. • Elképzelései, tervei...? — Elképzeléseim! A Déli-sarkon a Föld mágneses terének variációit és a sarki fényt akarom vizsgálni. Egyébként visszatérésem után szeretnék kiadni egy könyvet ls. A könyv címe: Antarktisz a geofizikus szemével. Ezenkívül a Csehszlovák Televíziónak is készítek egy népszerű tudományos filmet. Szeretném, ha a Magyar Televízió is átvenné majd. Természetesen kutatásaim eredményét tudományosan is fel fogom dolgozni, és Itthon is tovább akarok foglalkozni a sarki fény problematikájával. • Olvasóink értesülnek-e antarktiszi munkájáról? — ígérem az Oj Szó olvasóinak, hogy a moszkvai rádión keresztül rendszeresen küldök tudósításokat a hajóútról és az Antarktiszról ls. Ha szabad, kérni is szeretnék valamit. Nagyon jól esnék, ha gondolnának rám, s időnként egy-egy táviratot küldenének — ugyanis ez az egyetlen mód az érintkezésre. Címem: Pintér István mérnök, Rádió Moszkva, Antarktisz — Novolazarevszkaja. Feljegyezte: Zsilka László Az erőszak és a rontás ellen harcolt „Josef Capek harcos életműve" címen kiállítást nyitottak meg Hradec Královén. A kiállítás anyaga Josef Capek képzőművészeti és irodalmi alkotásai, amelyekkel szerzőjük az 1930—1940 közötti időszakban a fasizmus és az erőszak ellen harcolt. Többek között megtekinthetjük a „Felhőkre írva" című művének kéziratát tartalmazó négy füzetet. A kiállítás magva a „Tűz" és a „Vágy" című képsorozat, amelyek a München körüli időkben születtek, s kifejezik alkotójuk szembeszegülését és népünk legnehezebb korszaka feletti elkeseredését. E két sorozat 45 képét az író lánya, Alena Capková-Dostálová a kiállítás ünnepi megnyitásán az államnak ajándékozta. Hradec Královéban láthatók először terjedelmes összeállításban Josef Capeknek a koncentrációs táborban írt munkái is. ' 311 Az Es-ztyónyija szovjet hajó útban a Déli-sark felé. (A TASZSZ felvételei ä A JÉG BIRODALMA! Pintér István mérnök - a 10. szovjet délsarki ÜJ SZÓ 8 * W64- október M.