Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-30 / 302. szám, péntek

Ne legyenek tüskék! 'Falán magyaráznom sem kell, miA lyen tüskékre gondolok. Nyilván nem a rózsáéra, vagy az akácéra. A természettel kár volna perbe szállni, hiszen nincsen rózsa tövis nélkül. Az akác sem volna akác, ha elhullajtaná tüskéit... Kellemetlen, szúrós tüske azonban ott is terem, ahol nem kellene: a mindennapi életben. E tüskéket maguk az emberek tenyésztik. Vadhajtások ezek társadalmi életünkben, és ha a kertészollót nem alkalmazzuk kellő időben és eréllyel, a vadhajtások elszaporodnak. Nem nagyon válogatok az esetek között, úgy írom le őket sorjában, ahogy eszembe jutnak, ahogyan a tüskék okozta sebek „látlevelei" előttem sorakoznak. Az egyik panaszos például azzal kezdte: „ ... lassan már a fejünkre szakad a mennyezet. Az aszszony meg szidl" Azt hittem új lakást akar. Erre ő fanyar mosollyal elmondta, hogy ilyen gondja már régóta nincs. A munkahelyén megbecsült esztergályos. Jól keres, két szoba-konyhás összkomfortos -lakásban lakik. Akármilyen furcsán is hangzik: most mégis a szép lakás miatt fő a feje közel másfél esztendeje. Ugyanis a meleg vizet vezető cső lehűlés után csurog. A kifolyó víz átáztatta a konyha menynyezetét, sőt a fürdőszobába és az egyik szobába is becsurog. Tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a házkezelőségen panasza süket fülekre talált. Amíg meg nem unták „kijárogattak". Elismerték, hogy a lakó nem ok nélkül kilincsel, de kijelentették, hogy az ügyben nem tehetnek semmlt

s: Néhány hónappal ezelőtt mégis történt „valami". A víz már nem csurgott. Talán megjavították a csővezetéket? Nem! A házkezelőség egyszerűen utasította a házmestert, hogy zárja le a hibás csővezetéket. Ezt an. nál is inkább megtehették, mivel gyakorlatilag már úgy sem sok hasznát vették. A kijelölt napokon sem igen volt meleg víz, méghozzá annál az A BRATISLAVAI Szlovák Műszaki Könyvtár november 4-én 8—17 óráig kiállítást rendez a külföldi szabványős szabadalmi kiadványok új példányaiból. [Bratislava, Štefanovičova 1— 3., II. emelet.) AUTÓTULAJDONOS A szomszédom autótulajdonos. Csinos, kékszínű Spartakja van. Ez öröm is, büszkeség is. Már az is örömöt jelent neki, ha rápillant, s büszkeséget érez, hogy a magáénak vallhatja, dagadó mellel kiálthatja a világba: az enyém. A kék Spartak többnyire ott áll a ház előtt. Talán azért, mert a szomszédom garázsa több kilométernyire esik a lakóhelyétől, s ha netán kedve szottyan egy kis kirándulásra, ne kelljen bevillamosoznia az autóért. Ám az sincs kizárva, azért tartja itt a ház előtt, hogy naponként gyönyörködhessen benne, cirógathassa, babusgathassa. Mindegy. Az autó itt áll a ház előtt, és fürdik a napfényben, mosdik az esőben. Talán ezért is olyan szép, olyan ragyogóan elegáns. A dolog rám vonatkozó része annyi, hogy minden reggel felvidít az autó, illetve a szomszéd. Egy idő óta nem mul'asztom el megtekinteni az ablakból azt a kis jelenetet, amelyet a szomszédom rögtönöz az autójával való találkozásakor. Ogy kezdődik, hogy a szomszédom indul a munkába. Illetve csak indulna, mert az udvaron megáll, és hosszasan gyönyörködik kocsijában. Aztán közelebb megy hozzá, körüljárja, és jókorákat rúg a kerekek gumiabroncsába. Következő ténykedése a nézelődés, piszmogás. Később ledobja a kabátját, és bemászik a kocst alá. Ott babrál néhány percig; ilyenkor csak ösztövér lábszárát látom és a cipője talpát. Innen kibújva, egy rongyban megtörölgeti a kezét, és leporolja a ruháját. Ennekutána veszi a kulcsot, kinyitja az autó ajtaját, beül a volán mellé és berregtet. Ez sem tart sokáig. Kikászálódik a volán mellől, és gyengéd szeretettel becsapja a kocsi ajtaját. Még egyszer végiglegelteti rajta a szemét, mosolyogva bólint, és önérzetes büszkeséggel, ruganyos léptekkel indul a munkába — gyalog. —des— egyszerű oknál fogva, hogy a három bojler közül kettő vagy félesztendeje felmondta a szolgálatot. A panaszos most „fázik", ml lesz, ha újból megjavítják a bojlerokat és leveszik a tilalom pecsétjét a vízvezetékéről. ITa már a lakásoknál tartunk, nem JJ- árt még egy esetet tollhegyre venni. Ez egyébként azért ls időszerű és fontos, mivel a házkezelőség eddigi munkája sok kívánnivalót hagy maga után. Vajon nem volt-e Igaza annak a bratislavai lakosnak, aki hetekkel ezelőtt felszólalt a lakógyűlésen és azt mondta: a házkezelőség április elsejét járatja az emberekkel. A felszólaló egyik szobájában ugyanis a múlt télen „bedöglött" a fűtőtest. A bejelentés után rövidesen megjelent a szerelő. Megkocogtatta a „beteg" bordáját, majd sajnálkozva kijelentette: csak akkor tudja megjavítani, ha a fűtés szünetel. A lakó ebből megértette: ezen a télen már aligha melegszik mellette. Eljött a nyár, augusztus vége is. A lakó újból kopogtatott a házkezelőségen: mi lesz kérem? Iparkodjanak, mert újból megkezdődik a fűtés. Jött a szerelő. Ezúttal egy másik. Az előbbitől csupán annyiban különbözött, hogy így vigasztalta emberünket: „Ezt kérem csak télen lehet megcsinálni, amikor fűtés alatt a lakás". Hasonló jelenségek másban is adódnak. Nemrégen például Kárász Zoltán, egyik régi levelezőnk ugyancsak felpaprlkázva nyitotta rám a szerkesztőségi szoba ajtaját. Tudomása szerint feleségének az anyasági szabadság idején a fizetés 90 százaléka járna. Ezt az összeget azonban nem kapta meg. Ogy gondolta tehát magyarázatért a legilletékesebbhez, felesége munkahelyének vezetőihez fordul. És mit gondolnak, három hónap alatt mennyire jutott? Erre hadd válaszoljon ő maga: „Ogy ismernek már az üzemben, mint a rosszpénzt. A szakszervezeti elnök az üzemvezetőhöz küld, az meg a bérelszámolóhoz, az utóbbi meg vissza az előbbiekhez. És a mai napig sem tudom, nekem van-e igazam, yagy a vállalatnak." Hogy kinek az oldalán az Igazság — ami a kifizetendő összeg nagyságát illeti — az most nem tartozik ide. Egy dolog azonban bizonyos: senki ,sem lopja a szabad idejét kilincselésre és az illetrékeseknek mégis módot kellett volna találniuk er re, hogy a kérdésre megfelelő magya rázatot adjanak. Most, hogy ezeket a sorokat pa -L'1- pírra vetem, újabb levél akad a kezembe: Az egyik bratislavai „tej csárda" válaszlevele a bírálónak, aki bátorkodott elkérni a panaszkönyvet Világosan, szabatosan beírta, hogy nincs megelégedve a túróspalacsintájukkal, mivel a túró ehetetlenül sa vanyú. Látszólag jelentéktelen eset. Ha azonban a másféloldalas válaszle velet olvassuk, amelyben a túró sa vanyodásl folyamatának „tudományos" elemzését írják le, az embereknek el megy a kedve a panaszkönyvtől Egyébként elismerik, hogy a palacsln tában nagyon savanyú volt a túró, de „csak" ketten emeltek szót ez ügyben. A levél további részében tudatják mivel a palacsinta ellen egészségügyi szempontból senkinek sem lehet kifő gása, az otthagyott étel árát nem té rítik meg. Furcsa álláspont. Nem szállunk perbe azzal az állításukkal, hogy or vosi szempontból a palacsinta kifő gástalan volt. De meg kell jegyezni: a minőséget és a szakácsmesterséget illetően rászolgált a bírálatra. A vevő pedig a pénzéért jó árut akar. És ezt olyan nehéz megérteni? Ám elég a felsorolásból, jöjjön a tanulság. Nem szorul bizonyításra hogy ma hasonlíthatatlanul jobban, kulturáltabban élnek az emberek, mint a múltban. De azt is látnunk kell, ami imitt-amott még tüske módjára beleszúr az emberekbe. Ne lepjen meg senkit, hogy az emberek többsége éppen az apró-cseprő ese teknek tűnő visszásságokon ütközik meg. Ha társadalmi viszonylatban szemléljük a dolgokat, az elért ered mények mellett ezek a hibák olya noknak tűnnek, mint az elefánt mellé állított bolha. Az említettekhez hasonló szúrások azonban eléggé kel lemetlenek. Nem csodálkozhatunk, ha aztán olyan megjegyzéseket is hal lünk, amilyeneket nehéz zsebre vágni Az embereket ml, kommunisták tani tottuk, neveltük arra, hogy ne tűrjék szó nélkül a visszásságokat. Azonban azt ls el kell érnünk, hogy az embe rek észrevételei, panaszai meghall gatásra találjanak és elintézésre ke rüljenek. SZARKA ISTVÁN » • • CSALLOKOZI GYUMOLŰSFEJEDELEM Nagy Pista bácsira már nyolcvankétszer köszöntött az újesztendő. Egész életét a fák világában töltötte. Egyaránt a szívéhez nőttek az erdei és a gyümölcsfák. Mint erdész hosszú évtizedekig a fák tízezreivel törődött. Pista bácsi magas sövénnyel körülkerített jelenlegi kis birodalma a lomha Kis-Duna partján, Eperjesen te^ rül el. A gyümölcsösben az lepi meg legjobban az ott járó kíváncsiakat, gyümölcsvásárlókat, hogy Pista bácsi kertjében a fák mindig fiatalok, évről-évre gazdag termést hoznak. — Mesebeszéd. — Mondhatnák sokan. Kár kételkedni. Aki híve a korszerű gyümölcstermesztésnek, annak a kertje nem lehet más, mint a csallóközi „gyümölcsfejedelemé". Mi is Pista bácsi elve? Legkiválóbb gyümölcsfajtákat telepíteni, megadni a földnek a szükséges tápanyagot, nedvességet és úgy metszeni a fákat, hogy azok maximális termést adjanak. Természetes, hogy az állandóan gazdagon termő gyümölcsfák hamarább mennek tönkre. Erre Pista bácsi idejében gondol, s a még legjobban termő fák közé fiatal fákat ültet, így mire az idősebb gyümölcsfa tönkremegy már terem az új, felváltja az elöregedettet. Pista bácsit nemcsak a gyakorlat tette kiváló kertésszé. Hoss.-ú évtizedek óta minden érdemleges szakkönyvet átböngész és igyekszik a gya korlatban felhasználni a megismert hasznos javaslatokat. Természetesen azt is szeretné, ha mások, főleg a kör nyékbeli szövetkezetek szintén alkal máznák az új módszereket, amelye ket többször tanácsolt. Mégis elhangzott olyan megjegyzés a címére, hogy fukarkodik a tapasztalatok átadásával. Ez nagyon bántja a becsületben megőszült embert. Még a nyolcvanadik év határán sem zárkózott el, ha valahová előadás megtartására hívták. Amikor valamelyik környékbeli szövetkezet gyümölcstelepítésbe kezdett, szívesen állt rendelkezésükre tanácsaival. Igaz, mostanában már nehezére esik az utazás. De ha valaki a kertjébe jön, s érdeklődik, fáradságot nem ismerve magyaráz — átadja sokéves tapasztalatait. Ma sem mond mást, mint régebben: nyitva a kapum mindenki előtt, akit érdekel a gyümölcsészet. Máskülönben ketten, s ha beszámítom a kert ugató őrét, hárman élnek a gyümölcsfák világában. Az ész mellett főleg az ő szorgos keze nyomán terem kertjükben a hamvas barack, s a makkegészséges alma. A szakértők is elismeréssel nyilatkoznak az ízletes húsú gyümölcsükről, s ritkaság, ha a felvásárló üzem nem első osztályú áruként veszi át a kert termését. Az elmúlt napokban néhány falubeli asszony segítségével megszabadították a gazdag terméstől roskadozó fákat. Egy-két mázsa alma az aránylag fiatal fákról nem volt ritkaság. Szépen fizettek a jó, gondoskodásért, szakszerű kezelését. Pista bácsi kora ellenére a szüret lelke. Legszívesebben minden egyes almát egyedül tenne a ládába, s közben legalább szemmel megsimogatná a gyümölcsöt, amelyek szakszerű termesztése szorgos életének eredménye. Tóth Dezső •JíuCtdxaA hegyvidéki nép életének festője K. ONDREIČKA MUNKÁSSÁGÁRÓL A Trenčianske Teplice-1 Városi Nemzeti Bizottság, a forradalmi hagyományok múzeumi szobájának megnyitása alkalmából kiállítást rendezett Karol Ondreička festőművész képeiből. A szlovák festészet képzőművészeti önállóságának problémája 1918-ig háttérbe szorult. Az önálló állam szabadabb légkörében előtérbe került a kulturális hézagok pótlásának szükségessége. Megmutatkozott, hogy a hazai környezetben nem elég kizárólag csak témaalanyt keresni, hogy a valóban egyéni képzőművészeti megnyilatkozás elképzelhetetlen bizonyos formai kifejezés nélkül, ami viszont a természeti, gazdasági és társadalmi alapok mély Ismeretét feltételezi. A sajátosan szlovák kifejezési forma égető szükségének tudata és ennek a kifejezési formának szerves bekapcsolása az újkori Európa kultúrájába, a képzőművészeket tevékeny út keresésére ösztökélte. Természetesen nem mindegyiket. Az az élgárda, amely megtalálta és alkalmazta a XX. század szlovák képzőművészeti nyelvének kifejezési lehetőségeit, a fiatal tehetséges festők kis csoportjából került ki. Ide tartozott Karol Ondreička is. Az a tény, hogy az úttörők kis létszámú csoportjához tartozott, állandó helyet biztosít számára a szlovák festészet történetében. A mesterség formai titkainak elsajátítása céljából Ondreička 1920-ban Prágába friegy tanulni. Az iparművészeti iskolában Schusser és Mašek tanárok taníványaként fokozatosan sajátítja el a festészet alapismereteit. Hét éven át csiszolja tehetségét, tudását, hogy minél tökéletesebben kifejezhesse majd szülőföldje iránt érzett mély csodálatát és szeretetét. A fővárosban töltött évek alatt megismerkedik az európai képzőművészeti áramlatokkal. Ez teszi lehetővé számára, hogy egyre tágasabb összefüggéseiben értékelje a hazai alkotásokat, mégpedig olyan mértékegységek szerint, amelyek a korszerű művészek számára általános érvénnyel bírnak. Emellett egy percre sem téveszti szem elől a szlovák sajátosságot. A honfitársaival, festőkkel és szobrászokkal (Benkával, Alexyval, Bazovskýval stb.) folytatott termékeny vitákban kristályosodik ki a festő Ondreička profilja. Pontosabb alakot ölt elképzelése a nemzeti stílusról. Lenyűgözi a hegyvidéki nép élete és környezete s meg is találja az ezt legjobban kifejező zsánert. Először a romantikus szemével tekint rájuk. Témáit érzelmi hangulatok hatása alatt színezi s ezt sugározzák finoman rajzolt könnyű vonalai is. Ebből az időből való 1928-ban készült A szlovák hegyek madonnája című képe. A művész felelősségérzete rövidesen arra vezeti Ondreičkát, hogy kedvelt témáit teljesebben, mélyebben értékelje. A maguk valóságában ábrázolja a hegyi települések és tanyák életét. Észreveszi a nyomort, amely sötét felhőként borul a mesébe Illő népművészet fölé. Képeibe szomorúság lopakodik, műveinek heroikus, ösztönös ereje nosztalgiával párosuL A balladikus kifejezési mód, mely modern festőink körében oly népszerű, Ondreičkánál a kép alaki felépítésében és a színskála sajátos drámiságában jut kifejezésre. Színeiben ritmikusan váltakozik a forrongó hangulat a bánatos merengéssel. Ebben az érzelmi hangulatban éri Ondreičkát a gazdasági válság. Ezekben az években jelentkeznek legégetőbben a falu szociális problémái. Ondreička 1930-ban visszatér közép-európai tanulmányútjáról és szokatlan, megrázó erejű alkotásokkal jelentkezik. Az ezt követő években egész sor festménynyel, mindmegannyi gyöngyszemmel gazdagítja művészetünket. Közülük legismertebbek: A temetés, 1931-ben készült, Téli motívum, 1932-ből és a Cigánytemetés, 1933-ból stb. Ondreička e festői csúcspontja után egy Időre a hagyományos népleíró műfaj vonalára esik vissza. Derűsebben tekint a falusi problémákra, ami talán részben a válság utáni átmeneti gazdasági stabilizációval is öszszefügg. A forma kultúráját továbbra is megőrzi, de az eszmei-tartalmi szempontot tekintve képei hosszabb időn át a 30-as évek mesteri csillogásának csupán visszfényét adják. Az 50-es évek hozzák meg Ondreička alkotóerejének újabb fellángolását. 1958-tól műtermében már olyan alkotások születnek, amelyek a festőt kifejezőeszközök maximálisan takarékos, ám annál hatásosabb felhasználásával ábrázolják a szállások, legelők, Irtványok szépségét. Nála találkozik a balladaszerű drámai és az idillikus, derűs hangulat a való élettel. Ondreička kezéből 1961. december 13-án hullott ki az ecset. Trenčianske Teplicén Karol Ondreíčkáról a közelmúltban utcát neveztek el és az ott nemrég megnyílt galéria is az e nevét viseli. Műveit legközelebb PieStanyban és Liptovský Mikulášon mutatják be. -sKASTÉLY Ivan Klíma cseh író elsőízben mutatkozott be mint színpadi szerző, a prágai Csehszlovák Hadsereg Színházban. Kastély című színműve kellemes meglepetést hozott az idei idényben meglehetősen gyengén szereplő eredeti hazai alkotások között. A szerző tragikus groteszk- jelzővel illeti darabját. Hat képben nyers, szándékosan eltúlzott tükröt állít azokról, akik az élettől, az emberektől való elszakítottságukban saját meggyőződésük, hitük árulóivá, a társadalom haszontalan, fölösleges tagjaivá válnak. Klíma a nálunk kevésbé elterjedt és népszerű abszurd irodalom híve, akit azonban a divatos irodalmi hullámban nem a kötelezettségnélküliség, a képtelen helyzetek öncélú eltúlzása ragad meg. Az abszurd zsánert nem arra használja fel, hogy eltávolodjon a valóságtól, hanem összesűrítve, kísérteties nagyításban a mát kívánja bemutatni. A Kastély-ban lejátszódó furcsa események, az elszigetelten' élő emberek különös világa, ferde jelleme Balettstúdió Prága A prágai Állami Színházstúdió mellett kísérleti csoport alakult, a Balettstúdió Prága. Az együttes mintegy 20 tagja hazánk különböző részéből került Prágába, koreográfusai s egyben vezetői Ľuboš Ogoun és Pavel Šmok. Az együttes keresi a balett új kifejezési eszközeit, s olyan művek előadására készül, amelyekkel bebizonyíthatják, hogy a balett, gondolatbkat kifejező, társadalmi hatást kifejtő korszerű művészet. Alkotómunkájukban szorosan együtt akarnak működni az azonos nézetű zeneszerzőkkel, képzőművészekkel, koreográfusokkal, szövegkönyvírókkal és rendezőkkel. Az együttes hetenként két előadást tart majd a Zenei Színházban és művészkörutakat is tervez. A bemutatót november 13-ra tűzték ki, amikor négy kisebb művel lépnek a közönség elé. Tavaszra egy egész estét betöltő, dzsesszzenére írt balettestet terveznek. félelmetesen hat a nézőre. Bár tisztán látja és érzi, hogy a színpadon élő, gondolkodó cselekvő figurák a reális élet torzszülöttel, rádöbben, hova vezethet az embernek az embertől való elkülönülése, elidegenedése. A színpadon a darab gyilkossággal kezdődik és azzal ls végződik, de vajon az életben a meg nem értés, elszakítottság, bizalmatlanság nem végződik a gyilkosságok egész sorozatával, amit aztán háborúnak nevezünk? Ivan Klíma abszu-rd drámája hőseinek groteszk tragédiájában egészen szokatlan szemszögből, vakítóan erős reflektorokkal világít rá a valóságra, az elszigetelődés elrettentő következményeire — ami, mint a szerző vallja — korunk emberének egyik jellegzetes jellemvonása. A Jaroslav Dudek kiváló rendezésében és Zbynék Koláf hatásos díszleteivel színre hozott darabot a közönség tetszéssel fogadta. A siker nem utolsó sorban a szerző elképzelését pontosan és nagy művészi átéléssel tolmácsoló színészeknek köszönhető. Teljesítményük színvonala egyöntetű, egyformán rászolgáltak a nézők elismerő tapsára. -va ECKERDT SÁNDOR kiállítása Košicén a Dielo kiállítási termeiben' megnyílt Eckerdt Sándor, a Kelet-Szlovákiában dolgozó Ifjú képzőművészeti nemzedék — egyik sokoldalú tagjának kiállítása. A 32 éves festő és grafikus a Bratislavai Képzőművészeti Főiskola 1958-ban végzett növendéke. Tanítómesterei: Matejka, Čemický, a grafika terén az államdíjas Vincent Hložník. A sokrétűség meglátszik a fiatal művész eddigi alkotásán. Egyaránt szilárd egyéniségről tanúskodnak rajzai, grafikái és kiforrott színkultúrát tanúsító olajfestményei. Eckerdt Sándor- alkotását mégis leginkább a figurális kompozíció jellemzi. Sokat foglalkoztatja a Szlovák Nemzeti Felkelés témaköre is. (tü) 1964. október 29. * (j

:J SZÖ 5