Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-29 / 301. szám, csütörtök

Világ'proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZ0TTSÁ8ÁNAK NAPILAPJA BRA i'ISLAVA 1964. OKTÓBER 29. Csütörtök, XVII. ÉVFOLYAM 301. szám Ára 30 fillér Üzembe helyezés előtt a nemzetközi koaxiális kábelvezeték Az alábbiakban egy újabb — a Barátság-kőolajvezetékkel azonos jelentőségű — barátsági vezetékről lesz sző, ezúttal azonban elektromosról. A vezeték hossza 3 ezer kilométer. A Szovjetunióból intlul ki és Lengyelországon, valamint Csehszlovákián áthaladva Berlinben ér véget. De fordítva is mondhatjuk: Berlinben kezdődik és Moszkvában fejeződik be. A kábel építését a szocialista országok között egyre jobban elmélyülő gazdasági, kulturális stb. együttműködés tette szükségessé. A vezeték a technika világszínvonalának legmagasabb fokát szemlélteti. Ennek bizonyítására elég megemlíteni, hogy hozzá hasonló berendezést csak a világ legfejlettebb gazdasággal rendelkező államai — köztük a Szovjetunió — gyártanak. A nagy jelentőségű kábelvezeték építői néhány éves igyekezet után a minap közölték, hogy a négy szocialista országot egybekötő koaxiális vezetéket üzembe helyezésre előkészítették. önzetlen szovjet segítség a mű építőinek Az óriási méretű kábelvezetékrendszer legnagyobb előnye, hogy műszaki berendezése egységes. Az építésben résztvevő országok szakembereinek együttműködése során fontos szerep jutott a szovjet hírközlési szakembereknek és technikusoknak, mivel országukban már több ilyen vezeték működik. A mű csehszlovákiai szakasza 600 kilométer hosszú. Kábeljeinek, mérőműszereinek túlnyomó része, szovjet gyárakban készült. Építői, az egyik prágai szerelővállalat dolgozói, munkájukban szovjet tapasztalatokra támaszkodtak. Gagarin és az űrtrió országának szakemberei és technikusai azonban mindvégig figyelemmel kísérték szerelőink munkáját, sőt gyakran ellátogattak az építkezésre, legutóbb pl. közvetlenül a vezeték próbaüzemeltetése előtt. A koaxiális vezeték nemcsak a kábel kilométereiből áll, hanem — mint erre már utaltunk — nagy mennyiségű különböző berendezésbői is. Csehszlovákiai szakaszán pl. közel száz erősítőállomás épült. Küldetésük a messziről érkező elektromos jelek felerősítése, melyeknek a végállomásokon kel! átalakulniuk beszéddé, zenévé vagy televíziós képpé. Egy ilyen végállomás Prágában is van, mely nemcsak legnagyobb az említett berendezések köziil, hanem a legbonyolultabb is. Ez nemcsak feldolgozza a beérkező elektromos jeleket, hanem — az utasításoknak megfelelően — rendeltetési helyükre továbbítja őket. Széles körű automatizáció Az erősítő-állomások több mint 90 százaléka teljesen automatikusan, tehát emberi kéz beavatkozása nélkül működik. Érdemes megemlíteni, hogy ezek a berendezések a vonal állapotát, a benne végbemenő változásokat automatikusan és azonnal közlik a kezelőszemélyzettel. A prágai végállomás is állandó távösszeköttetésben áll valamelyik erősítőberendezéssel. A közös tengelyű (koaxiális) kábelvezeték szolgálatai igen sokrétűek lesznek. Előbb azonban azt áruljuk el, hogy tervezői a távösszeköttetés várható fejlődésére is számoltak. A vezeték egyébként nem tűnik csodásnak. Vastagsága pl. a burkolattal együtt kb. 6 centiméter. Maga a kábel vékony csövekből áll, s ezekben helyezték el a tulajdonképpeni vezetéket. Éppen az az érdekes, hogy két ilyen csőben egyidejűleg 1920 telefonbeszélgetés lehetséges anélkül, hogy zavarólag hatnának egymásra. Olyen lehetőségek ezek, melyeket folyamatosan használunk majd ki. A tervek szerint egyelőre csak kisebb, kombtnílt üzemeltetésre kerül Háromezer kilométeres vezeték • Modern távvezetési és hírközlési technika • A csehszlovák szakasz hossza 600 kilométer • Út a telefon- és TV-jeleknek sor. A vonalon ez idő szerint TV-adást és vagy 300 telefonbeszélgetést fogunk továbbítani. Teljesebb kihasználására csak azután kerül sor, ha erre szükség lesz, ami újabb berendezések felállítását igényli. A vezeték nagyszerű lehetőséget biztosít például a prágai és a moszkvai, valamint más városok televíziós adóállomásai programjának vételére hazánkban — vagy fordítva: a prágai adás közvetlen és egyidejű nézésére Berlinben, Varsóban, Moszkvában és másutt. A kábel telefonvonalait nemzetközi és hazai vonalakra osztják. Megjegyezzük, hazánkban a vezetéknek számos elágazása lesz, melyek kitűnő feltételeket teremtenek ahhoz, hogy ipari központjaink és nagyobb városaink között modernizáljuk, automatizáljuk a telefon- és a TV-hálózatot. A szovjet szakemberek a hosszan tartó kísérletezések során „oda-viszsza" alapon, tehát Moszkva—BerlinMoszkva között, televíziós képpróbát végeztek. A hang és a kép minősége kitűnőnek bizonyult. Szakembereink színes televíziós képtovábbítással — Prágából Berlinbe — próbálkoztak, s az eredmény itt is nagyon jó volt. A koaxiális kábelvezetéknek nagy a jövője, hisz olyan műszaki problémával is sikeresen megbirkózott, mint amilyen a színes TV-adás. A Kysucké Nové Mesto-i Finommechanikai Üzemben nemrég helyezték Üzembe a 72 milliméter átmérőjű csapágygyűrűket ellenőrző automatát. Az automata három hónap alatt 450 ezer csapágygyűrűt osztályozott, és ebből hatezer hibás darabot selejtezett ki. Képünkön: Martin Matera, az acéledző műhely csoportvezetője az automata működését ellenőrzi. (F. Kocian felv. — CTK) Ä mezőgazdaság szakembereket követel FÖLDRENGÉS HAZÁNKBAN ELMÜLT A ZÁGRÁBI ÁRVÍZ A horvát főváros lakásainak egyharmada elpusztult 3 Az árvíz hat emberéletet követelt Zágráb (ČTK) — A katasztrofális méretű zágrábi árvíz eddig hat emberéletet követelt és tetemes anyagi károkat okozott. Szerdán már túljutottak a legrosszabbon. A mentőosztagok és a katonák egész éjszaka dolgoztak, főleg a védőgátakat erősítették meg. Az egyes városrészekből már visszahúzódott a víz. Zágráb történetében eddig ez a legnagyobb árvíz és ez okozta a legnagyobb károkat is. Elöntötte a város jelentós részét, (200 000 lakost érintett) és a lakások egyharmada elpusztult. Több állam orvosi és más segélyt ajánlott fel a bajba jutott városnak. 40 000 lakos a város északi részében húzódott meg. A háromnapos drámai harc az árral tegnap véget ért. A tegnapi utolsó jelentések szerint a Zágrábot elöntő víz visszahúzódott a Szávába és a csatornákba. A turistaforgalom távlatai az Alacsony-Tátrában (CTK) — Az SZNT turistaforgalmi bizottsága e napokban az AlacsonyTátra turistaforgalmi kiépítésének tervéről tárgyalt. A fejlesztési terv szerint az első szakaszban — 1970-ig — 9000 férőhellyel szaporodnak majd a különféle utasellátók. A bizottság a továbbiakban a motoros turistáknak megfelelő könynyebb, modern elszállásolás jelenie gí helyzetéről ls tárgyalt, elsősorban a motelekről és az autocampingokS61. (CTK) — Kedden este néhány perccel 9 óra előtt Prága, Bratislava, České Budejovice, Brno, Pardulbice, Tábor, Pelhrimov, Jindrichüv Hradec és további városok és községek lakói erős földrengést éreztek. A földrengést észrevették a lipnól földalatti villamosmű dolgozói is. Ez azt jelenti, hogy a tavalyival szemben a mostani földrengés átterjedt a Šumava hegyvidékére ls. Aránylag erős rengést észleltek helyenként Brnóban Például a Staré Brno, Pisárky, Králové Pole és más városnegyedekben megremegtek a lakóházak is. A földrengést Bŕeclav, Znojmo és Moravský Krumlov lakosai is észlelték. Károkröl eddig még nem érkezett jelentés. . Bratislava. — Kedden este 20.46 órakor a földrengést jelző készülék Bratislavában erősebb földlökéseket jelzett. A lökések mintegy 28 másodpercig tartottak Előzetes számítások szerint a legerősebb lökés elérte a 4—5. fokot. Közvetlenül ezután még három jelentéktelen megmozdulást jeleztek a műszerek. Bratislavában a földrengést legjobban a belváros lakói észlelték. A magasabb emeleteken szemmel láthatólag megmozdultak a falak és a bútorok is elcsúsztak helyükről. Több jelentés érkezett a falak megrepedéséről. Néhány utcában az emberek kifutottak a házakból. A Szlovák Tudományos Akadémiának a Kőpataki-tónál levő Geofizikai Intézetének földrengéstjelző készüléke 20,46 órakor 2. fokú földrengést jelzett. A jelzés egészen 20,55 óráig tartott. A földlökések kezdetben csak nagyon gyengék voltak és szabályos időközökben jelentkeztek. Az első perc vége felé erősödtek. A második és harmadik percben elérték a maximumot, s ezután fokozatosan gyengültek, majd elhaltak. A földrengést Ögyallán is észlelték. A geofizikai intézet kéri a lakosságot, hogy a földrengésnél észlelt tapasztalataikat a következő címre küldjék be: Bratislava, Patrónka, Dúbravská cesta. •k A bécsi meteorológiai állomás közölte, hogy a földrengés epicentru ma valószínűleg Baden-fürdőhely kö zelében volt, Bécstől déli irányban. A magyar rádió hírei szerint a földrengést Budapesten és Magyarország más részein is észlelték. Károkról innen sem' érkezett hír. Karel Zapletal, brnói egyetemi tanár közölte a ČTK tudósítójával, hogy a keddi földrengés hasonló módon terjedt, mint a múlt év december másodikai. A földrengés epicentruma a Bécstől déli irányban fekvő Baden közelében volt. A földlökések hasonlóképpen mint tavaly, Bécstől Brno felé terjedtek a földkéregben, innen pedig legyezőalakban terjedtek tovább. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének közlése szerint az október 27-i földrengés epicentruma Bécstől 60 km-nyire délnyugati irányban volt. A földrengést valamennyi csehszlovák födrengéstielző állomás jelezte. Ezenkívül még 8 gyengébb^ földlökést is jeleztek, amelyek október 27-ről 28-ára virradó éjszaka folyamán az említett területen keletkeztek. A földlökések az epicentrumban kb. 6. fokot értek el, a földrengés magnitúdója 5,3 (az 1963-as műszaki ismeretterjesztő szótár szerint eddig a legnagyobb magnitúdó mintegy 8,5 volt). A legerősebb lökést (20,46 óra) egészen az 5. fokig jóformán egész Csehországban. Morvaországban és Délnyugat-Szlovákiában észlelték. Károkról nem érkezett jelentés. „A földrengés a Keleti-Alpok ismert földrengés! területén keletke zett, a Mura felső folyása mentén és a Lajta völgyében húzódik. Ezen a vidéken már a 13. században is feljegyeztek földrengéseket. Amennyiben a földrengések epicentruma Bécs környékén volt, Csehországban és Morvaországban rendszerint hasonlóképpen észlelték őket, mint most. október 27-én" — közölte a ČTK tudósítójával Vít Kárník mérnök, a CSTA Geofizikai Intézete szeizmikus osztályának a vezetője. „Elég a parasztnak annyi tudomány, hogy ne álljon a csurgás alá, ha esik az eső, s hogy két lábát ne dugja egv csizmába", — tartotta a mondás. Bizonyára nem parasztok találták ki ezt a „bölcsességet". Nekik ilyesmi aligha jutott eszükbe. Egy azonban bizonyos, — a letűnt társadalmi rendszerek nem túlságosan erőltették meg magukat, hogy a paraszt fejébe drága pénzen tudományt csepegtessenek, sőt azért sem nagyon lelkesedtek, hogy a mezőgazdasági munkás egyáltalán . többet tudjon, mint a kapott parancsot szó nélkül teljesíteni. A fejlett kapitalista országokban természetesen más volt és ma is más a helyzet. Ott szaktudásra törekedett, aki csak tehette. Dániában, Hollandiában, Németországban vagy Svájcban ritka az olyan középparasztcsalád, amelyikben nincs mezőgazdasági szakember. Pedig náluk nem az állam támogatásával végezték el a mezőgazdasági szakiskolát, hanem nehéz tandíj és komoly tanulás ellenében szerezték meg a szaktudást, illetve a diplomát. Ezektől az egyéni gazdáktól ugyan senki nem kérte a diplomát, de megkívánta a szaktudást a konkurrencia, a piaci verseny. Többet s olcsóbban kellett termelnie annak, aki a középgazdák közül nem akart rostára kerülni a kíméletlen termelési versenyben. Szocialista társadalmunkban a mezőgazdasági termelés a népgazdaság szerves részévé vált. S mint a népgazdaság egyik fontos ága a többi mellett a szakemberképzés terén is a lehető legmesszebbmenően élvezi államunk támogatását. Nem szeretnénk a nagy számokkal dobálózni, ám tény, hogy államunk óriási öszszegeket fordít a mezőgazdasági szakemberek képzésére. Talán nem felesleges, ha arról is szólunk, hogy ezek a milliók hogyan gyümölcsöznek mezőgazdaságunk fejlődésében, a termelés mennyiségének és színvonalának emelésében. Tény, hogy a mezőgazdasági szakemberek képzésében — már ami a tanulási lehetőségeket és az e téren megnyilvánuló állami támogatást illeti — világviszonylatban is a legjobbak között vagyunk. Nem fukarkodunk a milliókkal, meri az lebeg a szemünk előtt, hogy a mezőgazdasági termelést lényegesen növelnünk kell, s 1970-ig a mezőgazdaságot az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni. Évenként több ezer diplomás ember, technikus és mérnök hagyja el a mezőgazdasági közép- és főiskolák padjait. Nem egészen annyi, mint amennyit a terv előirányoz, de ez a tény tulajdonképpen csak a kisebbik hiba. A nagyobb baj az, hogy a mezőgazdasági szakiskolát végzet! fiatalok és felnőttek jelentős része hátat fordít a mezőgazdaságnak. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy népgazdaságunk további fejlődésének és életszínvonalunk emelkedésének a mezőgazdasági termelés egyik kulcsfontosságú tényezője. Azt pedig aligha kell bizonygatni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése nem kis részben a mezőgazdasági szakemberektől függ. Éppen ezért még akkor sem lehet szó nélkül elmenni a mezőgazdasági szakemberellátás problémája mellett, ha az egyes esetekben kellemetlen. Hogy miről is van szó? A nemzeti bizottságok már évekkel ezelőtt feladatul kapták, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőivel s a falusi vagy üzemi pártszervezetekkel karöltve dolgozzák ki a szakemberképzés távlati tervét, természetesen a helyi szükségletnek és lehetőségeknek megfelelően. Nos, kár lenne a kertelésért, nagyon kevés faluban született igazán alapos, terv.- Többé-kevésbé azok a fiatalok mentek a mezőgazdasági iskolákba, akiknek nem sikerült más szakiskolába bejutni. Pillanatnyilag nem áll a rendelkezésünkre olyan statisztika, hogy a mezőgazdasági iskolás fiatalok közül hányan választottak más szakmát már a tanulás közben, és hányan kerestek a tanulás befejezése után munka- és kereseti lehetőséget a termelés egyéb ágazataiban. Ennek ellenére bizonyára nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a különféle mezőgazdasági szakiskolákba beiratkozott fiataloknak alig a felét találhatjuk meg a mezőgazdasági üzemekben. Látszólag ennek a nem szerencsés helyzetnek semmi köze ahhoz a távlati tervhez, amelyet a nemzeti bizottságoknak kellett volna kidolgozni a mezőgazdasági szakemberképzéssel kapcsolatban. Lényegében azonban mégis itt kell keresnünk a hiba egyik leglényegesebb gyökerét. A másikat ott, hogy az iskolák gyakran azzal bocsátják szárnyra végzett növendékeiket, hogy kész szakemberek vagytok, illő, hogy elfoglaljátok helyeteket a mezőgazdasági üzemek vezető posztjain. S ha az illető mezőgazdasági üzem dolgozóinak az évek óta nagy gyakorlatra szert tevő szakemberüket semmi kedvük elbocsátani, sokszor kenyértörésre kerül a sor, és ebből legtöbbször a fiatal húzza a rövidebbet. Már azért is, mert az ilyen huzavona közben a lakásprobléma, a kereseti lehetőség is számításba jön, és az életbe indulás idején melyik fiatal lelkesedik a 300— 400 koronás fizetésért. Hazánkban ezer állandó mezőgazdasági dolgozóra alig kilenc mezőgazdasági mérnök esik, a szövetkezetekben azonban mindössze kettő. Ez az arányszám komoly figyelmeztető mind a mezőgazdasági üzemek, mind pedig a nemzeti bizottságok és a pártszervezetek felé. A mezőgazdasági termelés tervezett fejlesztése szakembereket követel. Ha 1970-ig a mezőgazdaságban el akarjuk érni az ipari termelés színvonalát, akkor sem a szakemberképzés távlati tervének kidolgozásával, sem annak következetes megvalósításával nem késlekedhetünk. Nem játszhat szerepet sem a sógorság-komaság, sem a funkcióféltés egyéb módja. Csakis az lebeghet az illetékesek szeme előtt, hogy a mezőgazdaságunk elé tűzött feladatoktól népünk életszínvonalának tervezett emelése nem ls olyan kis részben függ. A terv teljesítéséhez pedig a mezőgazdaságnak is szakemberekre van szüksége.