Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-03 / 275. szám, szombat

Világ'proletárjai, egyesüljetek! BRATISLAVA 1964. OKTÚBER 3. Szombat XVII. CVFOLYAM 275. szám Ara 50 fHfér UJSZO SZL0M1A KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Csehszlovák—magyar barátsági nagygyűlés Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága pénteken délután magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. A magyar és csehszlovák nemzeti színű zászlókkal, vörös lobogókkal díszített nézőtéren és a díszemelvény előtt elhelyezett széksorokban több ezren foglaltak helyet. A gyűlés résztvevői között ott voltak a budapesti gyárak, intézmények, hivatalok, vállalatok és üzemek dolgozói, a termelőm ti n kába n kitűnt dolgozók. a társadalmi és tömegszervezetek aktivistái, a főváros minden rétegének képviselői. A díszemelvény és a lelátók fölött magyar és csehszlovák nyelvű feliratok éltették a két nép megbonthatatlan barátságát. Néhány perccel négy óra után a megjelentek lelkes, ütemes tapsa, ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet a csehszlovák vendégek élükön Antonín Novotnýval, Csehszlovákia Kommunista Pátrja Központi Bizottságának első titkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. Tagja volt az elnökségnek Drahomír Kolder, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Oldrich Cernlk, a CSKP KB tagja, miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Lőrinc* Gyula, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB elnökségének tagja, a CSEMADOK elnöke. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, František Píšek. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fnck Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Rónai Sándor, az MSZMP politikai bizottságának tagjai dr. Ajtai Miklós. Brutyó János, Czinege Lajos, Cseterki Lajos. Uku Pál, Nyers Rezső, a politikai bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Papp János, a kormány elnökhelyettese. Az elnökség tagja volt Barnai Alhertné, a Budapesti Nötanács titkára. Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete, Dóra János, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, Fodor Mihály, a Kismotor- és Gépgyár szocialista brigádvezetője, Galló Ernő, a Népszava kiadóvállalat igazgatója, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, szocialista munkabrigádok vezetői, tömegszervezetek képviselői, kiváló dolgozók, közéleti személyiségek. Részt vett a nagygyűlésen Božena Novotná, Dobi Istvánné és Kádár Jánosné. A csehszlovák é* a magyar himnusz hangjai után Szépvölgyi Zoltán, Aláírták a csehszlovák-magyar közös közleményt Péntek délután az Országház Munkácsi-termében csehszlovák—magyar közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozatot magyar részről Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, csehszlovák részről Antonín Novotný, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke írta alá. Az aláírásnál jelen volt Apró Aptal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállnai Gyula, Nemes Dezső. Rónai Sándor, az MSZMP politikai bizottságának tagjai, valamint a politikai bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai élet több más vezető személyisége. 01' vollak az aláírásnál a magyar és csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. Az aláírásnál jelen volt Božena Novotná, Dobi Istvásiné és Kádár Jánosné. A szovjet katonai küldöttség Bratislavában A delegáció fogadása az SZLKP Központi Bizottságán • Megkoszorúzták az elesett szovjet hősök emlékművét • Díszebéd a küldöttség tiszteletére fCTK) — A szovjet hadsereg hazánkban tartózkodó küldöttsége csütörtök este Bratislavába érkezett. A Rogyion Jakoblevics Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter vezette delegációt, tegnap Alexander Dubček, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. Michal Sabolfiík, a CSKP KB elnökségé nek póttagja, az SZLKP KB titkára, és Josef Kŕiž, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke fogadta. Jelen volt továbbá Bohumír Lom»ký, hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, František Dvorský, az SZLKP KB elnökségének póttagja, az SZLKP KB nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára, Oldfich Prokop, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára és dr Jiíl ftáda, az SZLKP KB osztályvezetője. A szovjet vendégek szívélyesen elbeszélgettek az SZLKP és az SZNT képviselőivel. A fogadás a csehszlovák és a szovjet nép szilárd barátsága, testvéri szövetsége légkörében folyt le. Az SZLKP központi Bizottságának székházából a szovjet hadsereg küldöttségének útja a Slavinra vezetett. A delegáció megkoszorúzta a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművét. A küldöttség tagjai ezután megtekintették a város új lakónegyedeit és történelmi nevezetességeit. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége a bratislavai Devín-szállodában díszebédet adott a szovjet katonai küldöttség tiszteletére. a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közepette Kádár János emelkedett 1 szólásra. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Antonín Novotný lépett a mikrofonhoz. (A beszédeket lapunk 2. és 3. oldalán közöljük.) A. Novotný beszéde után hosszan zúgott a taps, a nagygyűlés résztvevői melegen ünnepelték a csehszlovák és a magyar államférfiakat, a két nép testvéri barátságát. Szépvölgyi Zoltán zárszava után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A Kubai Köztársaság elnöke elutazott hazánkból Dr. Oswaldo Dorticos Torrado, a Kubai Köztársaság elnöke feleségével tegnap Prágából tovább utazott Kairóba. Vele együtt utazott el Marcelo Fernandez F»nt, a Kubai Köztársaság külkereskedelmi minisztere, valamint a kairói konferencián részt vevő kubai küldöttség többi tagja. A ruzynei repülőtéren a kubai küldöttség búcsúztatására megjelent Jozef Lenárt miniszterelnök és felesége, Bohuslav Lastovička, a Nemzetgyűlés elnöke, Václav Dávid külügyi miniszter, Ludwig Ubi, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium dolgozói. A búcsúztatáson jelen volt dr. Armando Florez Ibarra, a Kubai Köztársaság prágai nagykövete a nagykövetség tagjaival és d^. Mohamed Kamel el Rahmany, az Egyesült Arab Köztársaság prágai nagykövete. EMBER KÜZDJ... T

ávol áll tőlünk, hogy az évforduló kapcsán mechanikusan korszerű* sítsük a Tragédia talányosan biztató tirádáit. Egy irodalmi mű értékét, mondanivalója gazdagságát ugyanis csak a korral összefüggésben vizsgálhatjuk, melyben született, s mely — a mű értéke alapján —< a halhatatlanság útján elindította. Inkább a gondolat igazát hangsúlyozva, a küzdés mai összefüggéséinek egynémelyike kívánkozhat tollúnkra. B. Pascalra, a nagy gondolkodóra hivatkoznánk legszívesebben, aki a gondolatokban „m inde n emberi méltóságunk" zálogát látja. A „minden erkölcs alapjának" ez a felfogása a szocialista humánum értelmezésétől sem idegen. Ha igazukat a tettek erején %eresztül mérjük, ezzel csali jobban hangsúlyozódik, teljesebb értelmet nyer a történelmi igazság, mely a lét és a tudat viszonyát ma már nem elvbntan, a bölcselkedés puszta tényével, hanqm a realitások erejénél fogva vizsgálta, s ezek alapján f oň múlja, alakítja az izmosodó új igényeket. Évezredek óta különféle eszmék, gondolatok pásztázták az emberiség történelmét, s ezredévek szellemvalóságát testesítik meg társadalmunknak azok a mai várai, melyekben elfér az emberiség évszázadokat felölelő álma^ vágya. Nem illúzióként, vágyálomként dédelgetjük őket-, hanem mindennapjainkba építve emberközelbe hozzuk, hogy a valóság talaján állva, a gondolatok nagyszerűsége áj, nagy' tettekre tegyen képessé bennünket. Mert a gondolatok nemességén túl csalóka, játszi fények jelentetfék korokon át a gond nehezét, míg az élet igazsága végül i

s utal tör az emberiesség évszázadokat ostromló gondolatának. Áldassál emberi verejték, s áldassék a bátorság, a történelemnek az a fergetege, mely — Madách szavaival — a millióknak érvényt szerzett! Űf célok, új hitek edződnek a történelem kohójában, az az „é letform a, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül". /József Attila). S ezt az úf történelmet messze világító eszmék fényénél, a bátor és szorgalmas emberek sokasága csinálja. „Enyésszen az egyén, ha é i a köz -m olvassuk Madáchnál (IV. szín J — mely egyesekből nagy egér szet csinál". Ha nem is pontosan ebben a megfogalmazásban, xle a cél hasonlóságában építi ma a szabadság szülte rend az emberiesség világát. Célok, elképzelések feszítik hétköznapjainkat. A jövő terülj asztalkám módjára nem tárulkozik elénk, a küzdés, mely az élet alapja — értelmet nyer, s a legkevésbé sem mondható sziszifuszinak. S A

küzdést persze nem önmagáért, hanem embert szolgáló és segíti) céljainkért vállaljuk. Napjaink és a holnap igenlése, a mától holnapig vezető út minden szépsége, s terhének vállalása az éltető eszmét segítő küzdelem nélkül aligha képzelhető el. S nagy md nem születhetik másként, csakis úgy, ha az alkotók egyszerre szeretik é$ elnézés nélkül, szigorú következetességgel bírálni is tudják az alkotást. És e helyütt nem a tékozlófiak önmarcangoló szembenézésére gondolunk, hanem a küzdelemnek arra a legjavára — a legnehezebbre: az, önmagunkkal való szembenézésre —, melyet az ügy, a szocialista rend érdekében, a továbblépés érdekében vállalunk és elfogadunk. A szocialista eszmeiségtől idegen, mindnyájunk ügyét keresztező tulajdonságok és nosztalgiák bátor felszámolása nélkül ugyanis bizonytalan és disszonáns a holnapra mondott leghangzatosabb igen is. S ezt saját magunkkal, mi magunk tisztázhat

t juk a legjobban. Emberekhez méltóan hányjuk-vetjük a mindennapok gond-', lát, s ezzel együtt felelősségünkre apellál az igény is, hogy minden erőnk* kel tápláljuk és támogassuk azt az új hitet, mely az emberekben épül. Az emberhez való új viszonyról, módszerekről, munkastílusokról van szó> a küzdelem mai legjováról, mely szólam marad, ha megreked a szavaknál. De nemcsak a szavakat kell említenünk, sokszor az „öltözéket" is. Régi kosztümben — ahogy mondani szokás — csak szerepet lehet alakítani. Érzésünk szerint inkább régi szerepet. Számunkra pedig hem az alakítás, más szóval a játék a fontos, hanem a mű és az azt segítő építőmunka. Szellemi és fizikai egyaránt. A múlt bírálata nem jelentheti a megalkotott mű értékének kéLségöevonásól — erre éppen az elmúlt évek tapasztalatai figyelmeztetnek. Ellenkezőleg, a mű nagysága mellé őszinte szívvel, szenvedélyesen felzárkózva a balról és jobbról ártó emberi gyarlóságok ellen kell hadakoznunk! Állhatatosan és kitartóan. Éppen a személyi kultusz éveinek bátor bírálata, a történelmi jelentőségű pártkongresszusok adják} a legfőbb tanulságot: a szocialista lét torzulásai, hibái ellen csak szocialista platformról, a szocializmus bástyáin belül és nem kívülről lehet küzdeni. Éppen a haladás, az összeforrottság és egység, az eszmék tisztaság

m érdekében. E

bből az alapállásból kiindulva időszerű és helyénvaló sürgetnünk: az olcsó népszerűség pózában tetszelgő csalhatatlannak vélt kinyilatkoztatások tekintetnélkülisége helyébe mindenütt, az élet minden területén a megfontolt, körültekintő, következetes eszmei-politikai munkát kell léptetni. Éppen az emberért, az ember és az épülő új társadalom érdekében. A nyomasztó régmúltnak éppúgy, mint a közelmúlt hibáinak akkor lehet teljes egészében hátat fordítani, ha mindenütt, minden {•folytatás a 4. oldalon) Alsósztregovo - a ma kezdődő Madách ünnepségek színhelye téllyal. előtérben a Madách-kas(Csáder László felvétele.]