Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-02 / 274. szám, péntek

MIRŐL IR A HOSPODÁRSKE NOVINY? Hétmérföldes léptekkel SZLOVÁKIA FEJLŐDÉSÉNEK EREDMÉNYEI ÉS TÁVLATAI Pártunk gazdasági folyóiratának, a HOSPODÁRSKE NOVINY-nek 35. száma majdnem kizárólag Szlová­kiáról szóló cikkeket közöl Átfogó képet nyújt ennek a múltban elma­radt agrárterületnek világviszony­latban is gyors átalakulásáról ipa­rilag fejlett, kulturált országrésszé. Az érdekes tények, számok, adatok, továbbá a célkitűzések és tervek tolmácsolását többek között az is indokolja, hogy néha a napi gon­dok, kisebb nagyobb nehézségek kiváltotta bosszankodás elködösíti látóhatárunkat. Ilyenkor kicsit el­feledkezünk arról, honnan indul­tunk, hová jutottunk és milyenek látszólag túl merésznek tűnő, de reális elképzeléseink. Néhány szó az elmúlt húsz esztendőről Gondoljuk csak meg, 1937-ben vagy­is a. legjobb háború előtti gazdasági évben Szlovákia valóban csak a Köz­társaság agrárfüggvénye volt. Egyes vidékeit, például a Kysuca mentét, Ár­vát vagy akár keleti és déli szegélyei­nek nem lebecsülendő részét méltán nevezhették inségterületnek, ahol sem munka, sem kenyér nem volt: S a vi­lágégés után? Az előbb emiitett év gazdasági szintjéhez mérve Szlovákia óriási veszteségeket szenvedett, majd a felére csökkent a termelés. Igaz, alig egy év elteltével újra elértük ezt a küszöbértéket. De még így is akar­va-akaratlanul, meglepődve és tegyük hozzá, kellemes érzéssel olvassuk Ján Kováčik cikkében: 1946 óta majdnem megtizenháromszorozódott ipari ter­melésünk. A számok tanúsítják, nem üres szószátyárkodás, amikor Szlová­kia'előnyben részesített fejlesztéséről beszélünk. Ugyanilyen idő leforgása alatt az egész köztársaság ipara „csak" 4,S-szorosát érte el. A fejlesztés irama tehát kétségtelenül nagyobb a szlová­kiai kerületekben. Nem szabad meg­feledkeznünk arról sem, hogyha tá­volról sem ilyen ütemben, de jelentős fejlődésen ment át mezőgazdaságunk is. Vincent Krahulec, a Szlovák Terv­bizottság elnöke írásában megemlíti, hogy a szóban forgó időszakban több mint négyszeresére nőtt az alkalma­zottak száma. Természetesen a roha­mos ipari fellendülés nemcsak kor­szerű technikát és több munkaerőt igényelt, hanem a szakképzettség, a műveltség, komoly mérvű növelését is. Szlovákia aligha lenne ma a nemzeti jövedelem inajd egynegyedének a lét­rehozója, ha például a két évtized előt­ti állapothoz hasonlítva ma nem volna húszszor annyi (!) főiskolai hallgatója. A fellendülést megalapozó feltételek Krahulec elvtárs cikkében sok szó esik a további fejlődés irányáról is. Nem vagyunk ábrándlovagok s ha né­ha nem is jön ki a lépés, semmiképpen sem építünk kártyavárakat, terveink teljesíthetők. így van ez annak elle­nére — s ezt az eredmények igazol­ják — hogy egy-egy elképzelésünk, főleg az avatatlan ember számára fan­tasztikusnak tűnik. Lássuk csak a tényeket. Még a gaz­daságfejlesztésben járatlan is tisztán láthatja, hogy a szlovákiai kerületek rendelkeznek aránylag a legtöbb mun­kaerő-tartalékkal. Más szóval ez any­nyit jelent, hogy a közeljövőben foko­zódó mértékben éppen ezen a terüle­ten keli felépíteni a munkaigényes ipari létesítményeket. Szlovákia fej­lesztésének ez nem az egyedüli, de gazdasági viszonylatban feltétlenül fontos indoka. Á statisztikai kimutatás szerint ugyanis e területen már 1970­ben abszolút számokban kifejezve na­gyobb lesz a munkaerőforrások növe­kedése, mint a cseh kerületekben, amelyek a lakosság létszámához mér­ten már ma a második helyre szorul­nak. A tervezés szakértői számolnak azzal, hogy a jövőben Szlovákia fogja fedezni az ipar és az építészet mun­kaerősziikságletének mintegy 80 szá­zalékát. Az ipari fejlődés lehetőségei Az alapvető ágazatok mellett az ed­diginél sokkal nagyobb mértékben fogjuk fejleszteni a késztermékeket gyártó üzemeket. E téren meghatáro­zó tényezőként szerepel a szovjet kő­olaj, vasérc és földgáz feldolgozása A hazai nyersanyagok közül még in­kább előtérbe kerül a külföldi piaco­kon olyannyira keresett magnezit s különféle termékei. Hat éven belül körülbelül hetven százalékkal növel­jük a magnezitgyártmányok termelé­sét. Oj üzemek fogják feldolgozni az ömlesztett bazaltot, a kerámiai anya­gokat, a bentonitot, perlitet és a kvarchomokot. Gazdag erdőink is szin­te kínálják az ipari fejlesztés több le­hetőségét. Főleg a lombfát és a fahul­ladékot használhatjuk fel sokkal haté­konyabban. E szempontból legjelentősebbnek mutatkozik a vegyipar. Fejlesztésének kedvező feltételeivel rendelkezünk. Egyrészt főleg ide irányulnak a szov­jet nyersanyag-szállítások, másrészt Szlovákia a cseh kerületeknél általá­ban gazdagabb vízben, — amely a vegyiparban nélkülözhetetlenül fontos. Előzetes terveink szerint 1970-ig 2,5­szörösére növeljük a szlovákiai vegy­ipart, amely így 38 százalékban fog részesedni az országos termelésből. Kiváltképp a nyugat-szlovákiai kerület jön számításba, és ez egyben annyit jelent — amint Krahulec elvtárs ki­emeli —, hogy „ezzel jelentősen nö­vekedni fog ennek a kerületnek és főleg iparilag eddig kevésbé fejlett déli vidékeinek gazdasági színvonala". A népgazdaság kulcsfontosságú fel­adatai közé tartozik a kohászati bá­zis megerősítése. Kimagasló szerepet tölt be majd a Kelet-szlovákiai Vasmű, amely munkaalkalmat nyújt sok ezer dolgozónak. A további előrehaladás alapvető követelménye azonban a vil­lamosenergia-termelés jelentős növelé­se, hiszen az áram az ipar vérkerin­gése. 1983-ig ugyan több mint tizen­háromszorosára gyarapodott Szlová­kiában az energiatermelés, de ez tá­volról sem elég Ezért olyan fontos a közös csehszlovák—magyar dunai víz­erőmű-rendszer felépítése. Ez sem fogja ugyan fedezni a növekvő szük­ségletet, úgyhogy továbbra is rászo­rulunk elsősorban a szovjet és román, továbbá a csehországi segítségre, de jelentősen könnyít majd energiamér­legünkön. Mondanunk sem kell, hogy a gép­ipari termelést, amely eddig is nagy léptekkel fejlődött, nem hanyagoljuk el. Számolunk azzal, hogy 1970-ig megkétszereződik. Mit jelent a dunai erőmű • Tudnunk kell elsősorban, hogy a száznegyvenöt kilométeres közös cseh­szlovák—magyar Duna-szakasz víz­energiájának kihasználásával évente mintegy 3,7 milliárd kilowattóra ára­mot nyerhetnénk. A laikusnak ennél többet mond, hogy ezzel évente négy és fél millió tonna kitűnő minőségű barnaszenet takarítanánk meg. De menjünk tovább. A vízierőművek és duzzasztógátak rendszerének felépíté­sével az eddiginél sokkal biztonságo­sabbá tennénk a hajózás számára a Duna Bratislava—Gönyü közti szaka­szát, amelyet elsekélyesít a hordalék, s nagy anyagi költséggel, állandó kot­rással tudjuk csak üzemeltetni. Nem kevésbé fontos, hogy az új létesítmé­nyek lehetővé teszik majd a Csallóköz jelentékeny részén a talajvíz szintjé­nek szabályozását, megkönnyítik az árvízvédelmet és a vízisportok, az üdü­lés számára is kiváló feltételeket biz­tosítanak. Több esztendős tárgyalások és elő­készületi munka után, amely termé­szetesen még most is tart, olyan sza­kaszhoz értünk, amikor már konkré­tan kirajzolódnak e nagy mű építésé­nek tervei. F. Krýcha és I- Polák mérnökök cikkükben részletesen fog­lalkoznak a már mindkét fél által el­fogadott elképzelésekkel. Körtvélyes és Dunakiliti között duzzasztógát épül, s több 10 millió köbméteres vítartályt fog alkotni. Ez elősegíti az áramfej­lesztő művek zavartalan üzemét még kedvezőtlen, aszályos Időben Is. A Du­na régi medrének jobb oldalán tervez­nek egy kis villanymüvet, kb. 10—15 MW teljesítményűt. Az előbb említett víztartályból tizennyolc kilométeres csatorna vezeti el a vizet a gabčíkovói 700 MW teljesítményű villanyműhöz. (Az összehasonlítás kedvéért: jelenle­gi legnagyobb, orlíki erőművünk tel­jesítménye 360 MW). Innen hétkilo­méteres csatorna vezeti el a vizet Pal­koviíovóig, ahol már éreztetni fogja hatását a vízszint magasságában a nagymarosi 175 MW-os erőmű. A Szuezi és a Panama­csatornával vetekszik Az építkezés befejezése után a Bu­dapest— Bratislava szakaszon 3,6- mé­ter lesz a vízállás, ami lehetővé teszi kisebb tengeri hajók közlekedését is. Természetesen a magasabb vízállás megfelelő intézkedéseket igényel az Ipolyon, a Garamon és a Vágón is., összesen 260 kilométernyi gátat épí­tenek fel, illetve rekonstruálnak. Ugyanez történik 50 kilométernyi or­szágúttal, 68 kilométernyi vasúti pá­lyával. Harminc szivattyútelep felépí­tésén kívül gondoskodni kell hozzáve­tőlegesen húszezer hektárnyi terüle­ten öntözőberendezések létesítéséről. Nem csekély feladatok ezek, de el­törpülnek, ha arra gondolunk, hogy a legfontosabb vízerőművek rendszeré­nek elkészítése majdnem 175 millió köbméter föld megmozgatását, 3,6 mil­lió köbméter beton beépítését igényli. Eddig legnagyobb építkezésünkön, a Kelet-szlovákiai Vasmű építésénél „csak" 12 millió köbméter földet moz­gattak meg és 1,5 millió köbméter betont használtak el. Ebből is láthat­juk, ez a mű európai viszonylatban is párját ritkítja, sőt nem egy vonatko­zásban vetekszik a Szuezi-, vagy a Panama-csatornával. Az építkezés helyén már folynak a kiterjedt kísérletek, mivel az építkezés néhány rendkívül bonyolult és új mű­szaki probléma megoldását követeli. Főleg a földtani, a talajszerkezeti ku­tatásra hárul nagy felelősség. A lé­nyeg azonban az, hogy mindkét fél látja ennek a műnek nagy előnyeit, rendkívüli hatékonyságát, s támogatja a merész tervek valóra váltását. A kö­zösen fedezett befektetés természete­sen nagy. De megéri, ha meggondol­juk, hogy mindkét állam gyorsan fej­leszti áramigényes iparát, s ugyanak­kor villamosenergia-szükségletét a saját forrásaiból nem tudja fedezni. Et­től eltekintve nagyon csábító körül­mény, hogy míg az aránylag előnyös feltételek mellett importált villany­áram kilowattórája 14—15 fillérbe ke­rül, addig a Gabčíkovo—Nagymaros erőműrendszer árama kilowattórán­ként csak 2,7 fillérbe fog kerülni. Épül a Kelet-szlovákiai kohászati óriás Szlovákia iparosításában nem kis szerepet tölt be az épülő Kelet-szlová­kiai Vasmű. Ilyen nagy és korszerű üzem nálunk még sohasem épült. S ör­vendetes, hogy elsősorban a tapasztalt cseh- és szovjet szakemberek segítsé­gével, a különböző nemzetiségű mun­kások közös igyekezetével a VSZ már gyártja a bádoglemezt. A hideghenger­dék teljesítménye többszörösen felül­múlja a köztársaság valamennyi ha­sonló üzemének 1583. évi összesített teljesítményét. S ez már nagy szó, hi­szen kohászatunk eddig is számottevő volt. Az üzemben majd annyi acél ké­szül, mint jelenleg a Klement Gottwald Üj Kohóműben és a trineci Vasműben együttvéve. A kokszoló üzem kapaci­tása kétharmadát teszi majd ki a KGŰKM teljesítményének. S itt épül fel az ország legnagyobb nagyolvasz­tója. " Ezeket az adatókat t.'Mazoch írása közli, amely hangsúlyozza, hogy ed : dig ugyan nagyjából teljesítik a mun­ka ütemtervét, viszont a legnehezebb feladatok még hátra vannak. Nem cse­kélység szervesen összehangolni a ha­talmas építkezés ezernyi munkafolya­matát. Hiszen például csak a nagyol­vasztó építkezéséhez 40 vállalat köz­reműködése szükséges. Egyszóval van­nak még itt is problémák, de az eddigi eredmények láttán^- mert az elképze­lés itt már valóban nagyon konkrét formát öltött — nincs ok a kishitű­ségre. » Vannak más jellegű problémák is. Nem kevésbé nehezek. Egy ilyen ha­talmas mű üzemeltetésére idejében fel kell készülni. Főleg a szakemberkép­zésnek kell lépést tartania az építke­zéssel, A modern gyárnak ugyanis mintegy 80 százalékban szakképzett dolgozóra van szüksége. Hogyan old­ják meg ezt a feladatot? Egyrészt már hosszabb ideje szak­embereket toboroznak a hasonló jel­legű üzemekben. Másrészt a köztársa­ság negyven vállalatában, sőt külföl­dön, Lengyelországban és a Szovjet­unióban képezik ki a Vasmű jövendő­beli alapkádereit. Eddig 3500 mun­kást és 700 műszaki dolgozót nyertek meg, illetve tanítanak be. Komoly nehézségeket okoz a munkaerők je lentős fluktuálása és hogy az anya üzemben eddig még nem sikerült tö kéletesen megoldani a tanonckép zést. Nem véletlen, hogy M. Fundárek és C. Herich ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozva aláhúzza: az új gyáyrészle­gek gyors befejezése mellett nem ke­vésbé fontos, sőt táján fontosabb az új technológia elsajátítása. S ebből a szempontból rendkívül nagy jelen tőségű a szakemberképzés valameny nyl kérdésének tökéletes megoldása. Ügy hisszük, e néhány cikknek is­mertetése is elősegítheti, hogy a va­lóságnak megfelelő képet alkossunk arról a földről, amelyen élünk és dol­gozunk. Láthatjuk, hogy Szlovákia el­múlt húsz esztendeje a talpraállás, a hétmérföldes léptű rohamos haladás két évtizede volt. S a sorokból talán azt is kivesszük, hogy a jövő még többel biztat, mert Szlovákia az ipa­rilag fejlett köztársaság elválasztha­tatlan részeként — valóban érett sor ba lépett. 5. I. Az újjáépített Madách-kastély . (S. Petráš — CTK f elv.) Alsósztregova felkészült VASÁRNAF NYITJÁK MEG A MADÁCH-MÚZEUMOT K özeleg Madách Imre halálának 100. évfordulója. A Béke-vi-, lágtanács által is megünneplésre ja­vasolt halhatatlan költőről világszer­te megemlékeznek. A centenárium alkalmából Az ember tragédiája szer­zőjét mi Is méltón köszöntjük. Alsó­sztregován, ahol Madách Imre szü­letett, és ahol hamvai porladnak, az egykori Madách-kastélyban az év­forduló alkalmából Irodalmi emlék­múzeumot nyitnak meg. A hetek óta tartó munkálatok be­fejezéshez közelednek. A Madách kú­ria új tetőt kapott, külsejét-bel­sejét átfestették, padlózatát kicserél­ték, ajtóit, ablakait korabelivé vará­zsolták. A kastély homlokzatán res­taurálták a címert és újjáépítették a feljárót 'és az erkélyt. Ezenkívül rendbehozták a síremléket, a sírem­lékhez vezető utat, és körülkerítették a több hektárnyi parkot. Jelenleg a berendezésen végzik az utolsó simí­tásokat. A 23 részre osztott emlék­szobákban több mint 100 képet, fény­képet és más dokumentumot állíta­nak ki. Az anyag Madách Imre éle­tén, munkásságán és környezetén kí­vül a kort, az akkori társadalmi vi­szonyokat is érzékelteti s felvonul­tatja mindazokat, akik a nagy mű keletkezését valamilyen formában befolyásolták. A múzeum megrajzolja Madách írói, politikai és emberi pro­filját, ugyanakkor • hozzáségít a Tra­gédia jobb megértéséhez. A tájékoz­tatást jól szolgálják a kifejező"két­nyelvű, feliratok. Az épület rendbe hozására és a múzeum létesítésére a Szlovák Nem­zeti Tanács és a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság mintegy 300 000 koronát adott. Jelentős segít­séget nyújtott a helyi nemzeti bizott­ság is. Az alsósztregovaiak a mun­kaórák százait dolgozták le az épü­let, a park és a környék csinosításán. Most a hazai és a külföldi küldött­ségek fogadására készülnek. A falu lakói a lehető legszebb formában akarnak adózni Alsósztregova nagy szülöttjének. Madáchról nevezik el a kastély mellett épült új szlovák nyelvű középiskolát és mindent el­követnek, hogy az Alsósztregovára érkező kül- és belföldi vendégek kel­lemes élményekben, barátságos fo­gadtatásban részesüljenek. Az évforduló alkalmából rendezen­dő ünnepségek holnap, október 3-án Losoncon kezdődnek. A Szlo-vák Nem­zeti Tanács iskola- és kulturális ügyi megbízotti hivatala, a Közép-szlová­kiai Kerületi Nemzeti Bizottság, a Lo­sonci Járási Nemzeti Bizottság, a CSEMADOK, a Szlovák írószövetség és az írószövetség magyar tagozata által rendezett Madách-esten az író­szövetség küldötte mond ünnepi be­szédet Madáchról és művének, Az ember tragédiájának irodalmi jelen­tőségéről. Utána a martini szlovák és a komáromi Magyar Területi Szín­ház ad közös műsort Madách Imre műveiből. Rajtuk kívül még más mű­vészegyüttesek is fellépnek. Az ígért külföldi szereplők fellépése sajnos elmarad. Másnap, október 4-én Alsósztrego­ván folytatódnak az ünnepségek. A Madách-kastélyban megnyitják az emlékmúzeumot, majd megkoszorúz­zák a síremléket. Az ünnepséget ez­úttal is kulturális műsor követi. Fel­lép a Banská Bystrioa-i Urpin nevű szlovák népi együttes, valamint a CSISZ Központi Bizottságának Ma­gyar Népművészeti Együttese. A Madách-múzeum iránt mind ná­lunk, mind külföldön rendkívül nagy az érdeklődés. Alsósztregovát már most rengetegen felkeresik. Különö­sen Magyarországról zarándokolnak sokan Madách szülőfalujába. De ha­zai látogatókban sincs hiány. Az em­lékünnepélyre is sokan érkeznek az ország minden részéről. Nagykapos­ról például tanárok, diákok, összesen 120-an mennek Sztregovára. A helyi szervek az ellátásról és a szállásról már gondoskodtak. S a múzeum a jövőben minden bizonnyal még több embert vonz majd ide. Az óhaj, a F§gi terv megvalósult: a Madách-múzeum tető öiá került. Az esemény örömet és. jjísztatlan elis­merést "vált "ki' mindenkiből, örülnek a losonci Irodalmárok is, akik talán a legtöbbet foglalkoztak azzal a gon­dolattal, hogy Sztregován múzeum létesüljön. S nemcsak tervezgettek, segítettek Is. Fáradhatatlan szorga­lommal gyűjtötték az anyagot, tár­gyaltak az illetékesekkel, szervezték' az előkészületeket, tanácsoltak, szak­mai segítséget nyújtották. Céljukat elérték, igyekezetük azonban nem lankadt. Most újabb terveket szőnek. Azt szeretnék, ha a Madách-kastély többi szobáiban idővel a magyar— szlovák irodalmi és történelmi kap­csolatokat bemutató állandó jellegű kiállítás nyílna. Elképzelésüket már több helyen elmondták. Az illetéke­sek jónak tartják a gondolatot, s a Madách-múzeum mellett rövidesen megkezdik a szlovák—magyar kapcso­lattörténeti kiállítás megrendezését. A Madách-múzeum a magyarok ** és aVszlovákok példás össze­fogásának eredményeképpen született meg. Kifejezi, hogy népeink nemcsak közösen éltek és élnek, hanem a ha­ladó hagyományokat is közösen őrzik és ápolják. Ezt fejezné ki a kapcso.­iattörténeti kiállítás is, amelynek mielőbbi megvalósítását mi Is helye­seljük és sürgetjük. BALÁZS BÉLA A kežmaroki vát környékén a régészett kutatások folyamán a Szlovák Tudományos Akádémia dolgozói nagy kiterjedésű temetkezési helyre i va­lamint egy 12. •—• 13. századból származó nagy épület maradványaira buk­kantak. Képünkön a temetkezési hely. (G. Bodnár — ČTK felvétele) 1964. október 2. * 5 ÜJ SZÖ

Next

/
Thumbnails
Contents