Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-05 / 247. szám, szombat

BSBDiSB EíQGJaSDHIlIBffBDDIília Nem sikerült a „nemzetköziesités /I z imperializmus napjainkban a vi­" lág több pontján jegyveresen harcol a nemzeti jelszabadító mozgal­mak ellen, á kongói és a dél-arábiai háború ugyanolyan gyalázatos, mint a laoszi beavatkozás, de a „szennyes háború" jelző alatt az Egyesült Álla­mok dél vietnami üzenet nélküli há­borúját érti a világ. Washington ugyan mindent elkövet, hogy Igazolja az amerikai katonák egyre szaporodó halálának szükséges­ségét és az elpocsékolt milliókat, azonban minden erőlködés hiábavaló. Egyre gyakrabban hangzik el a világ különféle politikusainak szájából a kijózanító felismerés: „A dél-vietnami háborút nem lehet megnyerni!" Miért? • KHANH A BUKOTT ELNÖK ÉS A GYŐZTES MINISZTERELNÖK Ä dél-vietnami bäbrendszer agoni­zál. Saigonban teljes a zűrzavar, a ki­látástalanság é r a hatalmi tusakodás. A sokrétű, áttekinthetetlen ellentétek már kiélezték az uralkodó klikk kö­rében ls a harcot. Az ember szinte nem győzi figyelemmel követni a vál­tozásokat. Mint a hírekből ismeretes, a Sai­gonban kirobbant hatalmas tüntetések lemondásra kényszerítették az ame­rikaiak emberét, Khanh elnököt, és helyette kineveztek egy háromtagú triumvirátust, amely megígérte, hogy két hónap múlva polgári elnöknek adja át a hatalmat. Egyes lapok már a triumvirátus megalakulásakor meg­írták, hogy a három tábornok között jelentős ellentétek vannak, amelyek újabb válságot idéznek elő. Közben a politikai harc élének csor­bítására felszólították a buddhisták és a katolikusok közötti viszályt, terrort. Gyújtogatások, gyilkosságok, tömeg­verekedések követték egymást. A bukott elnök, Khanh csalódottan Halat városába ment „gyógykezelés­re", illetve kipihenni a kudarcot. De még meg sem melegedhetett, az ame­25 000 tüntetőt tartóztattak le India Kommunista Pártjának nyilatkozata Delhi (CTK) — Az India! Kommu­nista Párt kampánya az állandó ár­emelkedés és az ellátásban lévő rossz helyzet ellen sikeres volt és eredmé­nyeképpen növekpdett a párt tekin­télye, megszilárdult az ország demok­ratikus erőinek egysége — ál! India Kommunista Pártja titkárságának nyilatkozatában. A nyilatkozat felhív­ja a demokratikus erőket, hogy foly­tassák a harcot a kormány politikája elleti, szabadítsák meg a népet az ellátási nehézségektől. A nyilatkozat szerint a kampány során 25 000 tüntetőt tartóztattak le és körülbelül 80 000 személy vállalta önként a letartóztatás veszélyét. •>9 rikaiak visszarendelték a fővárosba. Közben ugyanis a Dai Viet párti mi­niszterelnök-helyettes Nguyen Ton Uoan váratlanul lemondott, a nyugati hírügynökségek pedig meghúzták a vészharangot, hogy a triumvirátus va­lamelyik tagjának közreműködésé­ve! semleges párti katonai csoport akarja átvenni a hatalmat. Az ame­rikaiak gyorsan intézkedtek és a visszarendelt Khanh tábornokot újra beültették a miniszterelnöki székbe. Khanh ugyan bejelentette, hogy min­denki egyetért lépésével, ezt azonban senki nem hiszi el, és a délkelet­ázsiai politikai szakértők szerint rövi­desen újabb változások várhatók, mi­vel a triumvirátus másik két tagja (különösen Duong Van Minh tábor­nok, aki megbuktatta a Diem-rend­szertj nem támogatja Khanht. Az események további alakulásába még beleszólása lesz a dél-vietnami Jcözvéleménynek is, mert nincs kizár­va. hogy a diákok és a buddhisták pro­vokációnak fogják tekinteni a meg­buktatott Khanh miniszterelnöki ki­nevezését. Könnyen megtörténhet, hogy újabb tüntetési hullám söpör végig az országon. A Monde című francia lap így jel­lemzi a helyzetet: Mindenki fél. Egyik hatalmi csoport közömbösíti a másik azon reményét, hogy sikerül megőriz­ni a status quot, amelynek nincs jö­vője. A vidéken harcoló katonák, akiknek a harci erkölcse igen gyen­ge, biztosan felteszik a kérdési az uralkodó katonai és polgári csoport torzsalkodása láttán, miért kockáz­tassák életüket? • A „NEMZETKÖZISÍTÉS" KUDARCA Az Egyesült Államok már régen ke­re szövetségeseket, támogatókat dél­vietnami hadjáratához. De minél el­keseredettebben, kétségbeesettebben szeretné berántani szövetségeseit a partizánok elleni háborúba, annál több kudarcot kell tapasztalnia. Nem sikerül ugyanis az a washingtoni el­képzelés, hogy nemzetköziesítsék a szennyes háborút, vagyis ne csak Amerika harcoljon a Felszabadítási Front ellen, hanem szövetségesei ts vegyenek részt a fegyveres akciókban. Lényegében ez volt a célja Henry Cabot Lodge volt saigoni nagykövet nyugat-európai körútjának is. Lodge két hét alatt bejárta valamennyi NATO szövetséges fővárosát és mi­közben „megmagyarázta" az Egyesült Államok Tonkini-öbölben lezajlott provokációját, ismertette ezekkel a I kormányokkal az amerikaiak dél-viet­nami politikáját. Arról már Lodge sem tehet, hogy miközben azt bizony­gatta Párizsban, Londonban, Rómában stb., hogy Khanh elnök az egyetlen megfelelő vezető Saigonban, a nép megbuktatta. Ezután már kénytelen volt a triumvirátust dicsérni, de az a szerencséje, hogy körútja csak két hétig tartott, mert könnyen meges­hetett volna, hogy újra változtatni kell „Washington hivatalos álláspont­ján". Bonn és London kivételével az ame­rikai megbízott süket fülekre talált. A NATO-beli szövetségesek nem haj­landók részt venni a szennyes háború­ban. Ogy látszik, hogy Lodge is csaló­dott egy kicsit, mert egy )ózan pil­lanatában már ő is beismerte, hogy katonai eszközökkel nem lehet meg­nyerni a dél-vietnami háborút. • A JOHNSON-KORMÁNY NEHÉZ HELYZETE Nemrég igen kellemetlen helyzetbe hozta az amerikai kormányt a CIA titkos szolgálat nyilvánosságra került délvietnami jelentése, amely kerek­perec megállapítja, hogy a dél-vietna­mi hadjára' folytatása kilátástalan, és semmi remény nincs a győzelemre. Ez a megállapítás éppen a legkénye­sebb kérdésben támadta hátba John­son kormányát és éppen a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkö­vetett amerikai agresszió utáni kelle­metlen napokban. S ha ehhez hozzá­számítjuk azt_ is, hogy egyre több kongresszusi képviselő és szenátor bí­rálja a kormány esztelen hadjáratát, elhisszük azokat a sajtójelentéseket, amely szerint Johnson elnök már ha­jolna ls valami kompromisszumos megoldásra, ha a küszöbön levő vá­lasztások nem kényszerítenék manő­verezésre. Ugyanis Goldwater és hí­vei nagyon ügyesen kihasználnák az amerikai kormány legkisebb meg­hátrálását is, és ez komoly szavazat­veszteséget jelenthetne fohnsonnak. Ezért az amerikai lapok szerint az el­nök csupán a választások után tud majd valamit tenni a vietnami hely­zettel kapcsolatban. A kormány arra törekszik, hogy addig fenntartsa a je­lenlegi állapotokat, vagyis folytatja a háborút. Az lehet, hogy Washingtonnak jó lenne két-három hónapos csend, de egyáltalán nem biztos, hogy a dél­vietnami helyze' igazodni fog az ame­rikai elnökválasztásokhoz és nem hoz valami meglepetést Washingtonnak. Sz. B. A lengyel kerámiaipar messze tengereken túl is híres. Felvételűn-? kön a wroclaweki Faj art s gyár legszebb gyártmányaiból lát* hatunk néhányat. j^A Lengyel Kultúra f elvétele l Meddig élnek az emberek? Időszámításunk előtt 22 év volt az emberi élet korhatára i> A legfontosabb tényező: a társadalmi viszonyok O A közeljö­vőb en az átlag korhatár: 80 év Khanh újra egyedül marad a nyeregben Szétesik a Saigon (CTK) — Khanh tábornok, mint a dél-vietnami rendszer vezető­je visszatérése óta első ízben talál­kozott a katonai triumvirátus tagjai­val — Duong Van Minhhel és Tran Thien Khiemmel, a volt hadügymi­niszterrel. A tárgyalásról eddig nem adtak kl közleményt. A tárgyalás triumvirátus? i után, miközben Khanh volt kormánya j tagjaival tárgyalt, Tran Thien Khiem tábornok bejelentette, hogy lemond hivataláról, „már elege van az egész­ből". Khanh tábornok így alapjában vé­ve egyedül áll majd a rendszer élén, mivel Minh tábornok és Khanh kö­zött a kapcsolat már régóta feszült. A tudósokat és a laikusokat egy­aránt foglalkoztatja az a máig sem tisztázott kérdés, meddig él­hetnek az emberek, mi is az em­beri életkor legfelsőbb határa. Az ránylag fiatal tudományág, a d e­m o g r á f i a részben történelmi feltevésekre, részben a legújabb kutatási eredményekre támaszkod­va határozottan bizonyítja, hogy az emberiség átlag korhatára fokoza­tosan kitolódik. Több angol kutató óegyiptomi és római sírok és egyéb emlékek vizsgá­lata alapján arra a felfedezésre ju­tott, hogy időszámításunk előtt né hány évezreddel 22 év volt az emberi élet korhatára A XII. és a XIII. szá zadban uralkodó III. Ince pápa egyik tudományos művében azt állítja, hogy kevesen érik meg a 40 évet, s ritka­ságnak számítanak a 60 évesek. A történelmi példákhoz képest a XIX. században már a korhatár hatá­rozott kitolódása érezhető: az ango­loknál 33. a belgáknál 32, a hollan­doknál 34 év .. Ma a tudósok határozottan azt ál­lítják, hogy nemcsak az egészségügyi, Texasi érzéstelenítés A texasi Jefltirson City Wilkins áru­házában a fogkefétől a Parebellum-pisz­tolylg minden megkapható. Megütközést keltett, amikor egy szép napon szakál­las alak rontott be és 30 darab vaktöl­tényt kért. Ilyen vevő még nem voltl Ha éles töltényt kér, senki sem csodál­kozik rajta, de Texasban vaktöl­tényt...?! 6 hét múlva Ismét beállított az ismeretlen vevő s ugyancsak 30 vak­töltényt vásárolt. Amikor harmadszor ke­reste fel az üzletet, a tulajdonos nem állhatta meg, hogy ne érdeklődjék, mire neki az a sok vaktöltény — Tudja, uram — válaszolta a sza­kállas, — falusi fogorvos vagyok. Fog­hfizáskor el kell kábítani vagy érzéste­leníteni a pácienst. Egy texasi számára pedig legjobb narkózis a pisztolydur­rogtatás.... (Hamburger Echo) higiéniai körülmények befolyásolták az átlag korhatár alakulását, hanem a társadalmi viszonyok is. Indiában például az angol uralom idején 30 év volt az átlag korhatár A cári Orosz­országban 1897-ben az átlag életkor 31,4 év volt, 1961-ben a szovjet em­bereké már 64. év. Jelenleg 70 év az átlag életkor a Szovjetunióban ós en­nél is magasabb Svédországban, ahol a férfiaknál 71,7, a nőknél 75,2 év. A legalacsonyabb életkort a nemré­gen felszabadult országokban tapasz­talták: Guineában 35, utána sorrend­ben Kongó, majd Burma, Kambodzsa stb. következik. A tudósok szerint a közeljövőben minden feltétel meglesz arra, hogy az emberek legalább 80 évig élhes­senek. (Az Izvesztyija nyomán.) Mire jó a reklám? A szenzációhajhászó nyugati sajtóban inár régebben megjelent egy táblázat, amely összehason­lítja Lincoln Abrahám és a tavaly meggyilkolt Kennedy elnök életé­nek és halálának feltűnően egyező körülményeit. Az érdekes adatokat nemrégen lapunk is közölte. Az özönvíz előtti nézeteiről hír­hedt Barry Qoldwáter szenátor elő­retörésétől vérszemet kapott re­publikánusok most választási pro­pagandára használják fel a két tragédia különös adatait. Kisütöt­ték, hogy Lincoln Abrahám utó­dát, Andrew Johnsont elnöki tiszt­ségében Ulysses Simpson Grant tá­bornok váltotta fel, tehát egy olyan republikánus, akinek neve G-betűvel kezdődött. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy Lyndon Johnson elnök után is olyan republikánusnak kell követ­keznie, akinek neve G-betűvel kez­dődik. Nem nehéz kitalálni, hogy Goldwaternek csinálnak reklámot. (Az Izvesztyija nyomán) \ SZENBRIGADRA jelentkeztem. Önkéntesen. Az asszony állandóan kosztümért ntjavalyog, én meg egy ötszázas fáwáról álmodoztam. — A köztársaságnak szénre van szüksége, — gondolom magamban, — én meg itt, a könyve­lésben, nem sokat lendítek. Hát miért ne men r nék? ... Valamennyien elképedtek, a szemük mere­gették rám. Még az öreg Vitek is, akt minden gyűlést végig szundikál, felébredt. Ogy bámultak rám, mintha a meggyfáról estem volna le. Az elnöki asztalnál összedugták a fejüket. Abból, hogy mindennutalan felém sandított va­laki, úgy láttam, rólam folyik á szó. Az elnök végül is köhintett egyet és így szólt: — A saját fülükkel hallották. Calábek elv­társ önkéntesen jelentkezik! Minden félreértés elkerülése végett kérem a Jegyzőkönyvvezető elvtársnőt, vegye Jegyzőkönyvbe. t, — • — Másnap revízió rontott a könyvelésre. Két férfi, egy nő és egy kutya A férfiak nekiestek a naplónak, a nő a pénztárnak, a kutya meg a szalámihéjaknak. Átnézték a naplót meg a pénztárkönyvet egyszer, kétszer és estefelé har­madszor ts. Aztán felálltak, a sarokban sug­dolóztak, írásokat dugdostak egymás orra alá, a fejüket csóválták és végül felsóhajtottak: — Sajnos, egyelőre nem sikerült semmire se rájönnünk. A könyveket látszólag rendben vezették. . Nevetnem kellett. — Látszólag rendben? ... Hát hoqyne volná­nak rendben, mikor már öt esztendeje vezetem őket! A számokkal uraim és hölgyeim, én óva­tos vagyok .. ! Fagyos tekintettel méregettek végig. Gondo­lom magamban.- hiába — revizoroki Egy csep­pet sem juhászkodtak meg. Csak a kutya pró­bálta meg a farkát csóválni, de rögtön meg­rántották a pórázát. Különös emberek. A végén ••még haragudni fognak, hogy nem találtak hi-. bát a munkámban?! Másnap, amint épp a kalarábémat rágcsálom, beront a helyiségbe a második osztag. Nő nem volt velük, kutya sem. Helyettük nagyítót meg kémcsöveket hoztak magukkal. Az egyik köny­vet a másik után vették sorra, lapról lapra, az egyik okmány a másik után. Valami port szór­tak rájuk, ecsettel babrálták, a világosság felé tartották, nagyítóval nézegették az okmányo-. kat.,, JIŔI PRÜSA: Estére ezek ls elszomordtak és vállukat vono­gatták: — Sajnos! — ütött a fülembe sugdolózásuk, —i nem tudunk semmit rábizonyítani — * — Egy kicsit örültem neki, egy ktcsit fel ts bosszantott. De aztán csak legyintettem. — A lelkiismeretem tiszta, mit törődnék ae ilyen beszédekkel... A feleségemmel azonban már nagyobb bajban voltam. A szeme olyan vörös volt, mint az angoranyúlnak az orra meg mintha autószeren­csétlenség érte volna. — Mi történi Ferikém, — ontotta könnyeit a vállamra, — nem akar velem senki szóba állni. Még a házmesterné se Es azt mondta, hogy már régen szemmel tartott... Tenyeremmel fogtam be a száját. — Beszél­jenek amit akarnak. Ne törődj velük. Mi tudjuk a magunkét. És helyén van az eszünk, hát nem? — • — De az orvost vizsgálat során már ebben is kételkedni kezdtem. — Szóval maga önkéntesen jelentkezik, —< nyomta meg a szót a doktor, amint felemel­M a fejét a papírjaimról. Nyeltem egyet és bólintottam. — No, majd megnézzük — szólt, és egy pálci­kával hátulról a fejemre ütött. Megperdültem, akár a pörgettyű és kinyújtottam a kezem .,, Az orvos arca felderült: — Vesse le a nadrágját és a sarkán járva menjen az ablakig és visszal Es a kezét nyújtsa előre! Előrenyújtott kézzel, a sarkgunon Járva masí­roztam fel és alá a helyiségben, akár a hold­kóros. A doktor a fal mellett állt és az állát dörzsölgette. — Feküdjék az asztalra, — parancsolta és valamivel megkaparta a hasamat. Aztán a tal pam csiklandozta, majd a térdem alá koppin­tott. A lábam magától kirúgott és leverte « szemüvegét. — Nagyon sajnálom, — próbáltam mentege­tőzni, de nem hagyta, hogy befejezzem. — Megrúgta már valaha ló, tehén, kecske, vagy másminő szarvasmarha? Kutattam az emlékezetemben. — Sajnálom, amennyire vissza tudok emlé­kezni ... Elkomorodott. Hátat fordított és ujjaival az ablak üvegén kezdett dobolni... Több mint hűvösen vettünk búcsút egymástól. Még csak kezet se nyújtott... — Oda se neki, — gondoltam magamban. — Majd a bányában másképp lesz. Ott majd érté­kelni fogják, hogy segítségük érkezett, s hogy önkénlesen jelentkeztem! Szó ami szó, a kezem úgy megszorongatták, hogy könny szökött a szemembe. Széket ít nyomtak alám. — Önkéntesen jelentkeztem — Jegyeztem meg, hogy egy kis örömöt okozzak nekik. — Teljesen önkéntesen! — Ne fecsegj! — hűtöttek le. — Ki az igaz­sággal, mit követtél el és mennyit sóztak rád érte? Elvörösödtem és elsötétedett a szemem előtt a szoba. — Elvtársak — mondom szinte dadogva. Azért jöttem a bányába ... — Majd meglátjuk —• vlgyorodott el a kér­dező. — Csak azt ne hidd, hogy f elvehet ed a toborzási jutalmat és aztán eltűnhetst! Mi majd már vigyázunk rád, barátocskám .. t — Önkéntesen jelentkeztem — emeltem fel a hangom, — és nem hagyom, hogy valaki tisztességtelen szándékkal gyanúsítson ,.,l!J, Ogy röhögtek, hogy könnyeztek bele. — Nem gyanúsít senki, fiacskám, — vigyor-, gott az alacsonyabbik — de csak próbálj meg elemelni a szálláson egy takarót. Vagy fújd meg valakinek az óráját...! — Önkéntesen jelentkeztem, — üvöltöttem és öklömmel az asztalra vágtam. — Önkénte-. sen! Jegyzőkönyvbe vették ... Könyökükkel lökdösték egymást oldalba és tenyerükkel befogták a szájukat, hogy neve­tésbe ne törjenek ki. — Az isten szerelmére. Krisztus kínszenvedé­sére, — estem térdre előttük. — Lelkemre mondom, hogy önkéntesen jelentkeztem. Ahogy az isten felettem van ...!!! Felhagytak a röhögéssel. Megtöröltem a sze­mem és feléledt reménykedéssel néztem rájuk. — Ne vedd rossznéven, barátocskám, — for-. dult felém a másik és barátságosan megvere­gette a vállamat. — Már értjük, nem kell töb­bet magyarázkodnod. Hál miért nem mondtad mindjárt, te hólyag, hogy még nem sikerült le­számolnod a vallási kérdéssel? J[fl. E ä fordítás^ Nem lehetünk meg mártírok nélkül fii crrf) 4 * 1964 szeptember 5.

Next

/
Thumbnails
Contents