Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-30 / 272. szám, szerda

ALUMÍNIUM - Ä TECHNIKA PRIMADONNÁM Közép-Szlovákia büszkesége - az aSumíniumkohó Száz esztendővel ezelőtt az emberek jóformán még azt se tudták, hogy létezik ez a számos kiváló tulajdonságú, a vasnál néhányszorta könynyebb, ezüstfehér színű fém, az alumínium. A XX. század beköszöntével azután hirtelen gombamédra kezdték építeni az alumínium-kohókat. Az első világháború utolsó évében — igaz — még csak alig 200 000 tonna volt a világ összetermelése, de 1935 ben ez a mennyiség már félmillió tonnára emelkedett. Az igazán szédületes fejlődés azonban csak a második világháború után következett be. 1955-ben a világstatisztika szerint 3 millió 200 000 tonnát tett már ki az alumínium termelése. A következő kilenc esztendő alatt — 1963-ig — pedig ez is megkétszereződött. Ez röviden az alumínium „karrierjének" a története. Kész az alumínium-öntecs. Lehet, hogy repülőgép, lehet, hogy gépalkatrész, vagy talán lakóház lesz belőle. A CSEHSZLOVÁK ALUMÍNIUM TÖRTÉNETÉBŐL világtermelésben. Európai viszonylat ban a mi üzemünk is kiemelkedő teljesítményt nyújt. És ha a termelés növekedést vesszük figyelembe, látjuk, hogy a műanyag és alumínium hovatovább kiszorítja az acélt. Mind az építészétben, mind a gépgyártásban, mind pedig a közszükségleti iparban érvényes ez a megállapítás. Aki látta már a brnói Continental szállót, meggyőződhetett róla, menynyire sokoldalúan lehet felhasználni ezt a fémet. Alumíniumból vannak itt a külső falak, alumíniumbúi a belső berendezések, a díszítő elemek — egyszóval csaknem minden. Chlcagó ban a közelmúltban alig három hó nap alatt ötvenemeletes toronyházat építettek. Mondják, akik látták, hogy ebben az épületben az utolsó csavarig minden alumíniumból készült A fém könnyű fajsúlya merész szerkezetek tervezését teszi lehetővé. A könnyű panelokból szinte gyerekjáték összeállítani a hatalmas és impozáns épületeket. És hogy mit gyártunk ma még ezenkívül alumíniumból? Azt hiszem, közhely volna, ha megemlíteném, hogy repülőgépet. Azt azonban már kevesebben tudjuk hogy ezen a hagyományos könnyűfém-produkción kívül alumíniumból készül a vegyi berendezések, a sze mélyhajók, a vasúti személykocsik, a harckocsik és — ne nevessen i sorrenden: a háztartási gépek jelen tős része. Ha a szakemberek a korszerű anyagokról beszélnek, a műanyag után másodiknak mindig az alumínium következik. Talán elég lesz, ha megemlítem, hogy Angliában napjainkban már negyven üzem kilány lévén — hallgattam, mit beszélnek az öregebbek. Volt, aki azt mondta: „Gyár kellene ide, mert zárólag alumínium lakóházak gyártáakárhogy is fizetik az embert Kana- sával foglalkozik. Azért van ez így, Az első köztársaság gazdasági föld- dában, azért legjobb lenne csak itt- mert könnyű észrevenni, mekkora lerajzi tankönyvei az alumíniumról rö- hon dolgozni." Jól megjegyeztem ezt hetőségek rejlenek e téren. A Szovviden körülbelül csak ennyit írtak: a mondatot, mert tudtam, tapasz- jetunióban megjelenő egyik szaklap„Hazánk e tekintetben teljes egészé- talt ember, amerikás szlovák mon- ban olvastam, hogy 15 munkás az ben behozatalra szorul." d°»

a- ®s képzelje, beteljesedett, amit egyik épülő szibériai városban egy Valóban, Csehszlovákiában egészen ö jósolt. Jó, hogy beteljesedett... 1953-ig egyetlen gramm alumíniumot sem gyártottak. Pedig számottevő gépgyártásunk volt, a csehszlovák repülőgépek már a két világháború között sok szép sikert értek el világviszonylatban is. Mi e repülőgépek gyártásához szükséges alumíniumot az utolsó dekáig külföldről hoztuk be. Sőt, annyi saját gyártmányú alumíniumunk sem volt, hogy abból egy ÉS MIT MOND A MÉRNÖK? A mérnök a Felkelés Idején talán tizenhárom esztendős lehetett, ő már a mi rendszerünkben lett azzá, ami. Aprólékosan ismeri a gyár problémáit, hiszen közel ezer ember van a gondjaira bízva ós tömérdek érték. Milan Böhm mérnök talán mindent jóravaló lábast készíthettünk volna. tud> ami csa

k összefügg az alumíEgészen a felszabadulásig — ahogy látjuk — a csehszlovák alumíniumnak voltaképpen nem is volt története. A történet 1949-ben kezdődik. Ebben az esztendőben a csehszlovák Iparnak egyszerre két baráti ország is felajánlotta a segítségét. A szovjet ipari szakemberek azt mondták: „Sokba kerül Csehszlovákiának a kész alumínium öntecseknek a Szovjetunióból való szállítása. Miért ne lehetne valahai a Tátra alatt felépíteni egy korszerű alumínium kohót? Hiszen a szovjetek országában van már tapasztalt szakember e téren is elég. Ha kell, azok segítségével könnyen felépítünk Csehszlovákiában egy üzemet..." A magyarok is helyeslően bólintottak erre az elgondolásra. Hiszen déli szomszédunk bővelkedig ebben a nyersanyagban. A Bakonyban annyi bauxit van, hogy az fél Európának évszázadokig tudná fedezni az alumíniumszükségletét. És ami igen fontos, könnyen bányászható bauxitja van Magyarországnak. A szót tett követte. 1950-ben — a Szlovák Nemzeti Felkelés 6. évfordulóján kezdték meg az építést. És három esztendővel később, 1953. augusztus 29-én, a fasizmus elleni felkelés kilencedik évfordulóján a žiari olvasztóból kicsurrant az első csehszlovák alumínium. Azóta is nap mlnt űgy-e, hét alatt összeszerelt egy 18 emeletes lakóházat. Véleményem szerint talán éppen az építészetben old meg sok problémát az alumínium. Azért merem ezt kijelenteni, mert tudom, hogy a bauxlt-világkészletek olyan nagymennyiségűén, hogy belátható időn belül szinte kimeríthetetlenek. A mérnök most bocsánatkérően mosolyog. most egész száraz hangnemben beszél tem a žiari üzem munkájáról? Hiába, folyton „kilóg a lóláb", mindjárt meglátszik, hogy technikus vagyok. De azt hiszem, ezek az adatok is tanúsítják, mit adott rendszerünk ezzel a nagyüzemmel a közép-szlovákiai embereknek. Elsősorban is munkát, megélhetést. De ha országos viszonylatban értékeljük tevékenységünket, akkor még örömtelibb dolgokat tudunk meg az alumíniumkohóval kapcsolatban. Hiszen az Itt termelt félkészárut fel Is kell dolgozni és ez újabb munkalehetőségeket teremt. Mit mondjak mást: az elektrotechnikai iparnak ml szállítjuk a szükséges félkészáru nagyobb rész ét. Ebbe a szakmeltek már a Žiar nad Hronom-i kohókban. Ezúttal azonban talán ne ezzel érveljünk. Érveljünk inkább az.zal, amit a nagyüzem dolgozói mondanak saját munkájukról. A MUNKÁSNÖ VÉLEMÉNYE nap ezer tonnákat termel az üzem, hogy népgazdaságunk e tekintetben A nagyüzem egyik része madártávlatból. is önellátó legyen. Elmondhatnánk most, hogy azóta ni

Umtermeléssel ós a fontos fém fel- mába is bevonult már az alumínium, hány ezer tonna ezüstehér fémet ter- használásával. Azt mondják, mindent Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az tud e téren és egyes speciális ágaza- emberek százezreinek ad munkát és tokban már nemzetközi elismerést is kenyeret a 2iar nad Hronom-i aluszerzett. Ismeri a vidék problémáit és iníniumkohó. pontosan, számszerűen is tud bizo- — * — nyítani. Számokkal bizonyítja, ebben Itt vagyunk most a nagyüzem önaz évszázadban hány ember ment tödéjében. Egy automata berendezés innen külföldre. Ha kellene, a grafi- éppen most villogtatja piros szemekont ls össze tudná állítani arról, it, Jelezve, hogy kész a 99,9 százaOlga Madleüáková az oxidációs hogy növekedett a vidék lákosságá- lékos tisztaságú fém, lehet csapóirészlegben dolgozik. Tanúja volt 1953- nak jövedelme és hogy a kohóüzem ni. Az idős kohász most biztosan nem ban az első csapolásnak. És azóta is révén mekkorát változott itt az ern- gondol arra, hogy húsz esztendővel állandóan az üzemben dolgozik, berek életstílusa. Őt mint szakembert ezelőtt ponto-san ezen a helyen ádáz — Az alumíniumkohóről beszéljek? azonban ma már elsősorban az érdek- harcok dúltak, és hogy ezekben a Hát bizony fiatal lány koromban — li, mit ad az alumíniumkohó az egész harcokban ő Is részt vett. A Szloa Fejkelés alatt például - még ál- országnak, meg az, hogyan lehetne vá

k Nemzeti Felkelés dicső napjait momban sem gondoltam volna arra, az aIumIniuraot min

d sokoldalúbban ^StLJ"™' hogv ezen a helyen ekkora nagyüzem f.

IhaA vp

l- f

0,„tátott beszél- mIndwln6

1 beszédesebben dokumenles7 még valamikor Olvan vidékről feltiasznal

m- A vel

e folytatott beszel tfil

j alumíniumkohó ós a hozzá szár ma z o m So i ml n d tgn agy v ol t ««»« l

s Jegyezünk fel néhány J

onló üzeme

k, melyek végső £

o. a munkanélküliség. Hallott már vala- gondolatot. kon mind a Felkelés szülöttjei. Ezekéikor Kalisterői? Onnan származom. — Tömegét tekintve — és felhasz- nek a gyáraknak a dolgozói ma munAnny' voi» ott a partizán 1944-ben, nálhatóságát nem kevésbé — ma az kájukkal írják a haladásért folyó mint rétet <. fűszál. Magam is ott vol- alumínium a fémek között az acél harc történelmét, tam közöttük és — tapasztalatlan ütőn a második helyet foglalja el a IÚTH MIHÁLY MIÉRT KIVETEL? Népi zenekaraink problémáitól BIHARI JÁNOS születésének közelgő kétszázadik évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen és a zeneszerző szülőfalujában, Nagyabonyban rendezett emlékünnepély, valamint az a bejelentés, hogy a CSEMADOK ezentúl minden évben Bihari-napok címmel Nagyabonyban a csehszlovákiai magyar népi zenekarok fesztiváljának megrendezésére készül — zenekarainkra irányította a figyelmet. Műkedvelő mozgalmunknak ugyanis ez a leggyengébb oldala. Színjátszó együttesünk és tánccsoportunk rengeteg van. Énekkar már csak néhány, zenekar még ennél is kevesebb. Helyesebben zenekaraink is vannak. Nézzük csak meg a szórakozóhelyeket. Esténként a legtöbbjükben zenekar játszik. És hány táncmulatságot, zeneestét és más társas összejövetelt rendeznek minden faluban. Ezek egyikéről sem hiányzik a zenekar. Kisebb-nagyobb együttes tehát számos van. Csupán a műkedvelői értelemben vett zenekar kevés. Azok ugyanis, amelyek jelenleg léteznek és dolgoznak, bármennyire is műkedvelők, hivatásos „zenészeknek" érzik magukat, ami abban nyilvánul meg, hogy szívesen játszanak, de csak pénzért. S az, aki csak pénzért hajlandó fellépni, a szó valódi értelmében nem műkedvelő. Ezeknél nem a művészet szeretete és pártfogolása, hanem az egyéni érdek az elsődleges. Nekünk pedig olyan együttesekre van szükségünk, mint amilyenek a tánc-, ének- és színjátszó csoportok, amelyek anyagi ellenszolgáltatás nélkül játszanak, szórakoztatnak, nevelnek és művelődnek, akiknek örömöt, kielégülést jelent a műkedvelés. Természetes, hogy „profi" zenekarokra is szükség van. A vendéglátóiparban, vagy a táncmulatságokon fellépő együttesektől senki sem kívánhatja, hogy estétől reggelig Ingyen húzzák a talpalávalót. Nekik ez a foglalkozásuk, ebből élnek, érthető hét, ha munkájukért fizetést várnak. Érthető az is, ha a hivatásos zenekarok nem szívesen lépnek fel műkedvelők bemutatóján. Más a feladatkörük, nem kívánható, hogy akárcsak átmenetileg is összeolvadjanak a műkedvelőkkel. Segíteni segíthetnek, és kell is segiteniök. Elsősorban tanáccsal, példamutatással. A védnök szerepét azonban nem vállalhatják, ami rendben is van, ez ellj}

n senki .sem tiltakozik. Tarthatatlannak és helytelennek azt tartjuk, mikor a műkedvelők is profiknak képzelik és tartják magukat, s ugyanazt a módszert követik, mint a hivatásos zenekarok. A helyzet kissé megfordított: ahelyett, hogy a hivatásos együttesek segítségét gyümölcsöztetnék saját munkájukban, maguk akarnak hivatásos együttesekké válni... ELHISSZÜK, hogy a könnyűnek vélt pénzkereset csábító. Megértjük azt is, ha a magukban tehetséget érző emberek egyre szebbre és többre vágynak. A műkedvelésnek azonban nem az az útja, hogy a művészettel versenyezzen és a hivatásos együttesek szerepét töltse be. Mi szüli a visszás helyzetet? A zenekarok miért hajlandók csak pénzért fellépni? Sok a kívánnivaló a magatartásban is. A zenészek többnek, nagyobbnak érzik magukat, mint a többi együttesek. Ügy vélik, az ő munkájuk különös képességeket igényel, s ha a többieket nem is, őket megilleti a fizetés. Az egyik leglényegesebb ok azonban talán az a régen született, ma viszont már igen korszerűtlen törvény, amely meghatározza a népi zenészek nyilvános szereplésének jogi helyzetét. Bár e rendelet értelmében a zenekarok jutalomért csak esetenként szerepelhetnek, a tényleges helyzet az, hogy ingyen csak kivételes alkalmakkor lépnek fel. Amikor szereplésről van szó, a zenekarok unos untalan azt hangoztatják, hogy nekik a fellépésért fizetés jár, ehhez való Jogukat törvény biztosítja. Mégpedig nem is akármilyen fizetést igényelnek. Egy-egy táncmulatságra például csak tekintélyes öszszegért hajlandók elmenni. A mulatságok rendezői — mivel ez ilyen összejövetelek mindig jó bevételt eredményeznek — gyakran szó nélkül megadják a kért összeget. A zenészek azután más alkalmakkor is tartják magukat a „szokásokhoz" és megkérik munkájuk busás ellenértékét. Hogyan fizessen azonban a tánc-, vagy énekcsoport, mikor ingyen lépnek fel? A zenekarok azonban ezzel mit sem törődnek. Ha a szervezet, vagy intézmény, amelynél a fellépni készülő csoport dolgozik, megfizeti a zenei kíséretet, akkor fellépnek, ellenkező esetben nem. A zenekaroknál a legtöbb esetben minden más előbbre való, mlnt a közösségi érdek, egy-egy bemutató sikere. ELŐFORDUL AZ IS, hogy a fellépésekért még attól a szervezettől is jutalmat kérnek, amelynek a hangszereit használják. Sőt, nemcsak a nyilvános fellépésekkor támasztanak anyagi követeléseket. Nem hajlandók Ingyen játszani a probákon sem. A CSEMADOK keretében működő ének- és tánccsoportoknak például ez okozza az egyik legnagyobb nehézségei. A zenekart nincs miből fizetniük, zenekar nélkül viszont nem gyakorolhatnak. A zenekarokat azonban nem hajtja sem a becsvágy, sem a segíteni akarás, űk ott játszanak, ahol pénzt kapnak: mulaságokon, esküvőkön és másutt. Általánosítani természetesen ebben az esetben sem lehet. Vannak kivételek, vannak népi zenekarok, amelyek önzetlenek, amelyek akkor is fellépnek, ha a szereplés nem jár anyagi előnnyel. Példának a CSEMADOK peredi, déméndi, vásárúti és nagyabonyi helyi szervezete mellett működő zenekarokat említjük. Ezek éppúgy, mint a táncosok, vagy a színjátszók, kedvtelésből, szórakozásból, a művészet iránt érzett szeretetből és tiszteletből játszanak. Tagjai egy megbecsült kollektívának s azon kívül, hogy szórakoznak és szórakoztatnak, maguk is belső nevelésen esnek át. Szereplésük másképp kamatozik, de ez is ér annyit, mint a lefizetett koronák. Szomorú, hogy a többség más. A kényszerhelyzet megalkuvásra készteti a szervezeteket és az intézményeket. Megtörténik, hogy a zenekarnak akkor ls fizetnek, ha a bemutatón nem szednek belépti díjat. A zenekarok ugyanis nyíltan kijelentik, hogy Ingyen nem lépnek fel. Kíséret nélkül viszont mitévő legyen a tánccsoport, vagy a szólóénekes? Használjon magnetofont, vagy lemezt? Megpróbálták, de ezt a műsor sínylette meg. Az élő zenét semmi sem pótolhatja. A tánc, az ének csak úgy Igazi, az együttes csak úgy teljes, ha nem hiányzik a zenekar. Súlyosbító körülmény, hogy a rossz példa gyorsan terjed. A többi együttes, mivel látja a zenészek kivételes helyzetét, egy-egy fellépésért szintén jutalmat kér. Arra hivatkoznak, hogy miért kaphatnak pénzt a zenészek és m tér t nem kaphatnak ők is. Mondjuk azt, hogy igazuk van? Nem mondhatjuk, ha a látszat nekik is ad igazat. Az együttesek jogosan mutatnak rá a ferdeségre. Követelésük azonban helytelen, , Nem az a hiba ugyanis, hogy ők nem kapnak pénzjutalmat. A hiba az, hogy a zenészek kapnak. A műkedvelés nem épül és nem is épülhet anyagi előnyökre. Az anyagiakra való törekvés az együtteseket csak vakvágányra terelné. Nem engedhető tehát, hogy e mozgalomban bárki is kivételt jelentsen. MI A MEGOLDÁS? Hogyan lehetne a helyzeten javítani? Mind a szervezeteknek, mind az Intézményeknek többet kellene foglalkozniuk a zenészek nevelésével. Tény ugyan, hogy minden nem építhető csupán az öntudatra. Mégis el kellene érni, hogy a zenészek megértsék: az önzetlen magatartással a közösség, tehát saját érdekeiket is szolgálnák. A szervezetek és az Intézmények erkölcsileg, valamint hangszerekkel, műsoranyaggal és a sikeres fellépéshez szükséges más kellékekkel segíthetnének és kellene, hogy segítsék a zenészeket. A jobb megértés, a szorosabb együttműködés mindkét fél hasznára válna. Módosítani kellene a népi zenészek jogi helyzetét is. A régi törvény elavult és félreértésekre ad alkalmat. Tanácsos lenne az űj helyzetnek megfelelően körvonalazni, hogy a fellépésekért mikor és mennyi fizetés jár. Ezzel elejét vennénk annak, hogy a zenekarok visszaéljenek a helyzettel és önkényesen szabják meg a fellépési díjakat. Le kellene szögezni azt ls, hogy az anyaglakkal járó szerepléseknél azokat a zenészeket helyezzék előtérbe, akik valamilyen intézmény, vagy szervezet mellett mint műkedvelők ingyen és rendszeresen dolgoznak. A népi zenészek munkájára vonatkozó új irányelvek egyébként már elkészültek és jóváhagyásra várnak. Mi — a helyzet javulásét várva tőlük — jóváhagyásukat és életbeléptetésüket csak sürgethetjük. A ZENEKAROKRA Irányult figyelem a jövőben még nagyobb lesz. Nem utolsósorban azért, mert a Bihari-napok címmel jövőre Nagyabonyban megrendezésre kerülő Csehszlovákiai magyar népi zenekarok fesztiválja százakat és százakat tesz érdekeltté. Jó lenne, ha ez az esemény már most jó munkára ösztönözné népi zenekarainkat és megváltoztatná magatartásukat. A zenészek ne nézzék mindig azt, hogy a fellépés mennyi bevételt jelent. Gondoljanak arra, hogy az erkölcsi siker is érték, és mivel ez nem vásárolható meg, gyakran többet ér, mlnt a pénz. BALÁZS EfiLA 1984. szeptember 30. * Ű] SZC 1