Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-30 / 272. szám, szerda

Az első forradalmi proletár-szervezet nagy évfordulója Bohuslav Laštovičkának, a Nemzetgyűlés elnökének beszéde az I. Internacionálé megalapítása 100. évfordulójának prágai ünnepségén ' Ä nemzetközi proletariátus, s az egész kommunista mozgalom dicső történelmi eseményről — a Nemzetközi Munkásszövetség megalakításáról emlékezik meg, amely az I. Internacionálé néven ismert. Megalakítását lelkesen fogadták az angol, francia, német, lengyel és olasz munkások, akik 1864. szeptember 28-án az esti órákban Londonban hatalmas nagygyűlést rendeztek. Szemükben az I. Internacionálé elsősorban a nemzetközi munkásösszefogást és a proletár Internacionalizmust testesítette meg. A munkások nemzetközi szövetségének létrejötte összefüggött Nyugat-Európa akkori általános eszmei, politikai és gazdasági fejlődésével, a demokratikus s főként a munkásmozgalom fejlődésével. Egyre égetőbbé vált a szüksége annak, hogy a munkásság egységesen lépjen fel közös érdekeinek megvédésére. Az Internacionálé megalakulásában nagy része volt annak az Ideológiai munkának és szervezésnek, amelyet Marx és Engels végzett valamennyi ország munkásai körében. A munkásokban felkeltették a munkásosztály történelmi küldetésének tudatát, az osztály-összetartozás mélységes tudatát, ami a hatvanas évek elején a nyugat-európai országok munkásságának szorosabb kapcsolataiban is megnyilvánult. E nagy történelmi esemény lényege, Marx és Engels közvetlen és közvetett gigantikus munkájának átütő sikere az volt, hogy egy be tömörítették a különféle munkásmozgalmakat, s a munkásmozgalom különböző kis csermelyeit egyetlen mederbe vezették. Az I. Internacionálé a különböző eszmei és politikai Irányzatú munkásegyesületek tömörüléseként jött létre. Beléptek különféle kispolgári csoportok és kispolgári demokraták is, akik benne látták követeléseik elérésének eszközét. Világos, — s másként nem is lehetett — hogy kezdetben a különböző irányzatok és befolyások keveréke volt: a tudományos szocializmustól kezdve egészen az utópisztikus és kispolgári szocializmusig. A munkásságra akkor még nem csekély eszmei befolyást gyakorolt a Proudhon-irányzat, a tradeunionizmus és a Lassalle-irányzat. Jellemző azonban, hogy oz alapítók Marx Károlyt kérték fel, az Internacionálé programjának és alapszabályzatának megírására. Ez arról tanúskodik, hogy a tudományos szocializmus alapítói mily nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendtek a nemzetközi munkásmozgalomban. Az Internacionálé alapokmányai, amelyeket Marx Károly fogalmazott meg, s a Főtanács plénuma hagyott jóvá, a tudományos kommunizmus legfontosabb ismereteit foglalták össze és kitűzték az Internacionálé szervezeti felépítésének alapelveit. Marx a proletariátus megszülető nemzetközi szervezetében természetesen alkalmat látott arra, hogy megtörhesse a szekták befolyását a munkásmozgalomban, s olyan hatalmas erő alakulhasson kl, amely teljesíteni képes a munkásosztály történelmi küldetését, s a tudományos kommunizmus elméletét egybe tudja kapcsolni a munkásmozgalommal. A Nemzetközi Munkásszövetség Ala pító Üzenete kitűzte a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb feladatait. Legfontosabb gondolata az a tézis volt, hogy a munkásosztálynak meg kell szereznie a politikai hatalmat. E gondolat megfogalmazása lehetővé tette a proletár diktatúra eszméjének továbbfejlesztését, amely a tudományos kommunizmus egyik alapvető vezérelve. A politikai hatalom kivívásának feladatával egyidejűleg az Üzenet hangsúlyozta a munkásság politikai szervezetének feltétlen szükségességét, s azt, hogy e szervezetnek a tudományos kommunizmus elveihez kell igazodnia. Az Alapító Üzenetet teljes mértékben áthatotta a proletár nemzetköziség szelleme. A Nemzetközi Munkásszövetség kiemelte és magáévá tette a Kommunista Kiáltvány felhívását: „Világ proletárjai egyesüljetek!" Ennek a koncepciónak logikus folytatása volt, hogy az Alapító Üzenet hangsúlyozta a munkásosztály ama kötelességét ls, hogy megfejtse a nemzetközi politika titkait, ellenőrizze és leleplezze a kormányok diplomáciai lépéseit, s ha elkerülhetetlen, szembeszálljon kormányával és igazságos kapcsolatokat kényszerltsen ki a népek között. A népek barátságának követelményét a munkásosztály felszabadításáért vívott harc oszthatatlan részének nyilvánították. Az Internacionálé, amely a munkásmozgalom legkülönbözőbb áramlatainak egyesítésére volt hivatott, hozzáférhető volt valamennyi szocialista számára, nem írta elő a munkásság politikai mozgalmának formáját, hanem azt követelte, hogy a mozgalom közös célt tűzzön ki. Az egyes országok munkásmozgalmától megkívánta, hogy nemzeti szervezetekbe tömörüljenek és egységesen lépjenek fel. A nemzetközi munkásszövetség Marx által megfogalmazott Alapító Üzenetének és ideiglenes alapszabályzatának elfogadása a forradalmi marxista Irányzat látható győzelmét és túlsúlyát jelentette a munkásszervezet nemzetközi jellegéért folyó harcban. Igaz, meg kell mondani, hogy ez nem volt a végső győzelem, s a marxizmusnak szívós harcokat kellett vívnia, s győzelmét a kispolgári szocializmus különféle irányzatainak híveivel szemben kellett kiharcolnia. következtetést, hogy a proletariátusnak az osztályharc szervezéséhez és irányításához forradalmi pártra van szüksége. Olyan pártra, amely szoros kapcsolatban áll a széles tömegekkel, s a forradalmi harc minden eszközét felhasználja a proletár diktatúra megteremtése érdekében. Ezt a következtetést magáévá tette az Internacionálé párizsi események után megtartott londoni konferenciája, s jóváhagyta az 1872. évi hágai kongresszus ls. A központilag irányított szervezetről a nemzeti szervezetekre terelődött át a súlypont. Az Internacionálé így fokozatosan befejezte történelmi feladatát. Mint Lenin írta: „ . olyan korszak következett, amikor a világ minden országában hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben növekedett a munkásmozgalom, az a korszak, amelyben a munkásmozgalom széles ségben nőtt, amelyben az egyes nem zeti államok talaján megteremtették a szocialista tömegpártokat." [Lenin Művei, 21. kötet 38. oldal) Az Internacionálé, amely teljesítet te történelmi feladatát, Marx javas latára 1876-ban feloszlott. A NEMZETKÖZISÉG ELVEIRE ÉPÜLŐ MUNKÁSSZERVEZET AZ INTERNACIONÁLÉ OSZTÁLYJELLEGÉNEK KIALAKULÁSA Az Internacionálé osztályjellege az entimarxlsta irányzatokkal vívott szüntelen harcok közepette öltött formát, eleinte főként a kollektív és az egyéni tulajdon hívei között folyó küzdelemben. A proudhonlsták — az egyéni tulajdon hívei — vereséget szenvedtek, minek következtében számos kispolgári csoport és csatlakozó kivált az Internacionálé kötelékéből, így aztán a kispolgári demokraták nem használhatták fel az Internacionálét saját szűk osztályérdekeik céljaira. A proudhonisták veresége után újabb viszályok keletkeztek, mégpedig a burzsoá állam megszüntetésének, a termelőeszközök kollektív köztulajdonba vétele módjának, valamint a proletariátus hatalomra jutása utáni társadalmi rend kérdésében. A bakunyinisták Marxtól eltérően az objektív lehetőségek ellenére a társadalmi fordulat azonnali megvalósítását követelték közvetlen támadással, a proletariátus széles politikai mozgalma és szövetségeseivel való egybetömörülés nélkül. Az anarchistákkal nem lehetett megegyezésre jutni. Az anarchisták az Internacionálén belül kialakított titkos nemzetközi szervezetük segítségével magukhoz akarták ragadni a vezetést a nemzetközi munkásmozgalomban. Bizonyos ideig befolyást tudtak gyakorolni, de már az első Internacionálé Idején látható volt, hogy az anarchizmus nem tud szilárd bázist nyerni a munkásmozgalomban. Az Internacionáléban folyó eszmei harccal összefüggésben ellentétek támadtak az Internacionálé szervezeti alapelvei és összetétele tekintetében is. A tudományos kommunizmus gondolatának a munkásmozgalomban való érvényesítésével együtt fokozatosan meg kellett védelmezni az Internacionálét a nem marxista csoportoktól és befolyásoktól. Ezért Marx síkra szállt a Főtanács teljhatalmának bővítéséért és a demokratikus centralizmus koncepciójáért, amely e nemzetközi szervezet fő szervezeti alapelve lett. Marx ellenfelel minden téren harcoltak ez ellen, azt követelve, hogy az Internacionálé Főtanácsa csupán az egyes szekciók tájékoztató központja legyen. Így akarták megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a tudományos kommunizmust összekapcsolja a munkásmozgalommal. Ilyen „postaszekrénnyé" sülyesztette az anarchista internacionálé a központi szervet, s az anarchista mozgalmat végül is minden vezetéstől megfosztotta. A tudományos kommunizmus alapítóinak az Internacionáléban betöltött jelentős szerepét nem a hatalmi pozíciók kivívásában jelentette. Helyzetüket a munkásosztály tudományos elmélete, valamint az a képességük szabta meg, hogy helyesen felismerték és értékelték a munkásmozgalom fejlettségi fokát. Az Internacionálén belül nem forradalmi irányzatok elleni harc folyamán Marx és Engels számos fontos, állandó érvényű tézist fogalmazott meg. Az Internacionálé és a munkásmozgalom egyes nemzeti szekcióinak gyakorlati tapasztalatai a tudományos kommunizmus elméletét gazdagító új következtetéseket és tanulságok levonását tették lehetővé. A legnagyobb tapasztalat, amely az I. Internacionálé időszakában lehetővé tette a marxizmus általánosítását és jelentős fejlesztését, a párizsi proletariátus 1871. évi dicső felkelése, a párizsi Kommün, a proletariátus diktatúrája megteremtésének első kísérlete volt. Marx és Engels a Kommün tapasztalataiból messzemenő következtetéseket és tanulságokat vont le. A Kommün veresége egyik fő okának az egységes, proletár forradalmi párt hiányát jelölték meg, s levonták a A Nemzetközi Munkásszövetség a proletariátus első, munkások által, munkások számára alapította nemzetközi szervezete volt, amely az osztályharc elveit tartotta tevékenysége alapjának. Az Internacionálé számos ország proletariátusában életre keltette közös érdekeik tudatát, megnyitotta előttük a politikai tömegpártok létesítéséhez vezető utat, kidolgozta programjuk, taktikájuk és szervezetük alapjait. Az Internacionálé lerakta a korszerű, szocialista és kommunista mozgalom alapjait. És ez a fő jelentősége. Hazánkban is egyengette a munkásosztály forradalmi mozgalmának útját Már a műit század hatvanas éveiben az Internaclonáléhoz tartozó munkáscsoportok alakultak Ašban, Brnóban, LIberecen, Pozsonyban, később Prágában Is. Különösen jelentős volt az Osztrák—Magyar Monarchia munkásegyesületei képviselőinek és a más európai országokból érkezett vendégeknek titkos pozsonyi értekezlete, amelyen a német szociáldemokrácia eisenachl programja alapján a szociáldemokrata eszmék elterjesztéséről tárgyaltak. A marxizmus terjesztése során a munkásmozgalomban vívott eszmei és politikai harc, a cseh és a német munkásság közeledése után, 1874-ben Neudörflben nemzetközi alapon megalakult az Egységes Osztrák Munkáspárt. Az Internacionálé elvein alapuló közösen jóváhagyott program egyéb követelmények mellett kitűzte a nemzetiségi kérdés forradalmi megoldását is. A szocializmus cseh úttörői tevékenyen részt vettek a kongreszszus előkészítésében és tárgyalásain, amely megalakította a csehszlovák proletariátus történetében az első forradalmi munkáspártot. Az Internacionálé felosztása után a tudományos kommunizmus alapítói az egyes országok munkásmozgalmának fejlesztésére törekedtek. Céljuk a munkásosztály önálló politikai pártjainak megalakítása volt. A marxizmus újabb jelentős sikereket és győzelmeket aratott. Létrejöttek a mun kásosztály önálló marxista pártjai, s már 13 évvel az I. Internacionálé feloszlása után a proletariátus nemzetközi harcos tömörülésének, a nemzetközi munkásszolidaritásnak, az egységes testvéri eljárásnak eszméje a munkásosztály új nemzetközi szövetségében, a szocialista pártok II. Internacionálé néven ismert nemzetközi tömörülésében öltött testet. A II. ÉS A III. INTERNACIONÁLÉ MEGALAKULÁSA A II. Internacionálé időszakában a munkáspártok tömegpártokká váltak, s a burzsoáziától számos politikai és gazdasági engedményt csikartak ki. Az aránylag békés fejlődés időszaka következtében azonban Engels halála után a II. Internacionálé pártjai lebecsülték az opportunista Irányzatok befolyását. A II. Internacionáléban levő opportunisták megerősítették állásaikat a szocialista pártok vezetőségében, együttműködtek a burzsoáziával, eltértek a forradalmi marxizmustól s visszatértek a kispolgári szocializmus ama elvetett elméletéhez, amely szerint a társadalmat tökéletesíteni lehet szocialista forradalom nélkül. A II. Internacionáléban a marxizmus szavát túlharsogta az opportunizmus hulláma, amely a kapitalzimus végső szakaszának, az imperializmusnak a szülötte volt. A II. Internacionálé pártjai az opportunisták burzsoá befolyása alá, a burzsoá politika uszályába kerültek, s így meghiúsult a munkásmozgalom Marx és Engels, valamint az I. Internacionálé Idején kivívott emancipációja. A nacionalizmustól áthatott opportunisták megbontották a munkásság nemzetközi egységét. Nemzetközi méretekben napirendre került a munkásmozgalom megtisztításának óriási feladata az opportunista posványtól. Szabaddá kellett tenni a munkásosztály előtt iá szocialista forradalomhoz vezető utat. Ez reális, sürgető követelménnyé vált. Ezt a gigantikus, óriási feladatot V. I. Lenin vezetésével az orosz bolsevikok és a II. Internacionálé balszárnya teljesítette. A III. Internacionálé — az I. Internacionálé forradalmi hagyományainak örököse és folytatója — a marxizmus—leninizmus zászlaja alá tömörítette az egész világ munkásosztályának haladó, forradalmi erőit. Lenin vezetésével új feltételek közepette tovább fejlesztette a forradalmi tanítást és a forradalmi tevékenységet, s a két fronton vívott harcban — a jobboldali opportunizmus és a baloldali kispolgári forradalmárság elleni harcban megacélozta a forradalmat. A marxizmus forradalmi szelleméhez teljes _ mértékben hű Komintern élesen "különbözött a reformista szocialista Internacionálétól. A Komintern Internacionalista nevelőmunkája az egész világon igazi marxista-leninista forradalmi pártokat kovácsolt összq, amelyek ellenálltak a II. Internaclonálét bomlasztó veszéllyel szemben. E pártok sikeresen visszaverték a revizionizmust, a Jobboldali és baloldali opportunizmust, a baloldaliságot és a dogmatizmust. E pártokat az 1957—1960. évi moszkvai tanácskozásokon valamennyi forradalmi párt által kidolgozott és jóváhagyott irányvonal, a kommunista világmozgalom fő irányvonala fűzi össze. Ez az irányvonal kötelező nemzetközi öszszekötő kapocs s egyben éles fegyver a nemzetközi forradalmi mozgalom egységének gyengítésére és szétzúzására irányuló kísérletekkel szemben. PÁRTUNK ÉS A III. INTERNACIONÁLÉ Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása és forradalmi érése elválaszthatatlanul összefügg a III. Internacionálé tevékenységével. A forradalmi munkások Csehszlovákiában az Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt az osztályharcokból és a mozgalom nacionális szétaprózottságából levont tapasztalatok alapján alakították meg egységes nemzetközi kommunista pártjukat. A cseh, szlovák, német, ukrán, lengyel és magyar proletariátus közös pártjának megalakítása az internacionalizmus fejújítását jelentette a munkásosztály politikai pártjának szervezeti felépítésében és egyéb tevékenységében. Az internacionalizmus régi eszméihez hű kommunista párt a különböző nemzetiségű dolgozók harcának élére állott. A párt a legsúlyosabb években dolgozta ki a szlovák kérdés megoldásának, a szlovák nép felemelésének tervét. Szüntelenül harcolt nemzeti önállóságának elismeréséért egészen a szlovák nemzet győzelmes magna chartájának elfogadásáig hazánk felszabadulása első napjaiban. Az internacionalizmus gondolata hatja át kommunista pártunk egész történelmét és munkáját. A csehszlovák kommunisták igen tevékenyen részt vettek a III. Internacionálé munkájában, politikájának kidolgozásában. így volt ez főként a Kommunista Internacionálé 7. kongresszusának előkészítése folyamán, a csehszlovák proletariátusnak a válság éveiben vívott osztályharcai tapasztalatainak általánosítása során, s a különböző nemzetiségű munkások egységes frontjáért vívott harcokban. A proletár nemzetköziség szellemében járt el Csehszlovákia Kommunista Pártja a tőkés uralom elleni harcok Idején, amikor nemzeti és nemzetközi méretekben támogatta a munkásosztály forradalmi harcát, így segítve az első szocialista állam nemzetközi helyzetének megszilárdítását. Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a munkássoztály öntudatos osztaga, nemzeti és nemzetközi méretekben a fasizmus és a háború ellen, a fasiszta és a kapitalista uralom alóli felszabadulásért vívott harcban a munkásmozgalom egységére törekedett. Pártunk győzelme a munkásosztály hegemóniájáért vívott harcban, a második világháború alatt, a nemzeti felszabadító küzdelemben, nemzeti és demokratikus forradalmunk sikeres megvalósítása ugyancsak a III. Internacionálé eszmei hatásának gyümölcse. A szocialista építés időszakában a CSKP, mint társadalmunk vezető ereje a szocialista nemzetköziség elveihez igazodik, és a forradalmi nemzetközi munkásmozgalom szilárd része. Jelenlegi politikáját munkásosztályunk és népünk hagyományos Internacionális érzése hatja át. Saját tapasztalataiból tudja, hogy tekintet nélkül a dolgozók nemzetiségére, milyen fontos valamennyi dolgozó egysége. Tudja, milyen tragikus következményei vannak a nacionalizmusnak, bármilyen formában jelenik meg. A KOMMUNISTA VILÁGMOZGALOM TÉRHÓDÍTÁSA Évről évre óriási mértékben fejlődik a leninizmus történelmi műve, amelynek alapját Marx és Engels tanai, az I. Internacionálé és a Párizsi Kommün öröke és hagyományai alkotják. Ma a forradalmi kommunista világmozgalomnak több mint 45 millió tagja és több száz millió híve van. Embermilllárdokat nyertek meg a marxizmus-leninizmus eszmél. A szocializmus eszméi az egész világon tért hódítanak. Óriási területen hatalmas szocialista rendszer létesült. A béke és a világhaladás fő bástyája a Szovjetunió, amely nem egészen ötven év alatt az emberiség történelmében páratlan fejlődésen ment át. A termelőerők fejlesztése terén ls hazánk messze felülmúlja a burzsoá uralomból fennmaradt állapotokat. Valamennyi szocialista ország előtt ott vannak a kommunizmus programjában kitűzött nagy reális távlatok. Ezt a programot a Szovjetunió Kommunista Pártja hagyta jóvá és valósítja meg fokozatosan. Országaink és szocialista rendszerünk páratlan fejlődését csak az teszi lehetővé, hogy hívek vagyunk Lenin tanaihoz, és az évszázados forradalmi munkásmozgalom hagyatékához, amelynek alapjait az I. Internacionálé rakta le. Lenin tovább fejlesztette Marx és Engels tanait. Az összegyűlt tapasztalatok alapján kikristályosodott tanokat alkotott a proletár pártról. Az osztályharc forradalmi gyakorlatának értékelése során további fejlődést összefüggéseket és törvényszerűségeket fedezett fel, ú] tanulságokat fogalmazott meg, amelyek a marxizmus—leninizmus mai forradalmi gyakorlati munkájának pillérei. Lenin — Marx tanaival összhangban — mindig határozottan ellenezte, hogy egyes országok munkásosztályán belül, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a nemzetközi munkásosztály osztagai között bármilyen választófal legyen. A nagy lenini párt és a kommunista és forradalmi munkáspártok többségének tevékenységét az internacionalizmus, a különböző nemzetiségű munkások testvériségének szelleme hatja át. A gátak ledöntéséről, a politika vagy a gazdaság terén való szövetkezéséről szóló lenini gondolatokhoz ma hűtlenné válnak, s támadják azokat a nemzeti elzárkózás és kizárólagosság káros irányzatának hirdetői, akik a szélsőséges autonomizmust, nagyhatalmi soviniszta irányzatokat, a forradalmi mozgalom szétforgácsolása törvényszerűségének elméletét hirdetik. A választófalak ledöntésének a politika és a gazdaság terén következetesen alkalmazott lenini gondolatai megkívánják, hogy az internacionalizmus elve a szocialista országok kapcsolataiban új tartalommal gazdagodjék, ami a szocialista országok sokoldalú, ma elsősorban gazdasági közeledését feltételezi. Nem egyszer hangsúlyoztuk már, hogy Csehszlovákia gazdaságát az egész szocialista társadalom gazdaságának részeként akarjuk fejleszteni. Abból a meggyőződésből indulunk kl, hogy e tábor termelőerőinek fejlődése közös, egybehangolt, tervszerű fejlesztést követel. Erről szemléletesen meggyőz bennünket gazdaságunk fejlődése ls. A gépipari termelési programokat szakosítani akarjuk a testvéri országok között. Ugyancsak hívei vagyunk a közszükségleti árucikkek szakosításának és kölcsönös kicserélésének is. Ezért teljes mértékben támogat(Folytatás a 6. oldalon) 1964. szeptember 30. * 5 ÜJ SZÖ