Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-27 / 269. szám, vasárnap

Csehszlovák—jugoszláv közös nyilatkozat Novotný elnök jugoszláviai látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) kintettek meg és tárgyalásokat foly tattak az állami szervek és társadal­mi szervezetek képviselőivel, megis­merkedtek a jugoszláv nép életével és a szocializmus építésében elért sikereivel. A jugoszláv dolgozók ta lálkozásait a küldöttség tagjaival szí' vélyes fogadtatás jellemezte, ami a csehszlovák és jugoszláv nemzetek hagyományos kapcsolatait és kölcsö­nös barátságát tükrözte. A látogatás során Antonín Novotný és joszip Broz Tito a két ország to vábbi képviselőivel együtt eszmecse­rét folytattak a csehszlovák—jugo­szláv kapcsolatok eddigi fejlődéséről és távlatairól, az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről, valamint a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Csehszlovők részről Oldŕich Černík miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Vasil Bifak, Szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának titkára, a Nemzet­gyűlés elnökségének tagja, Otakar Rytíŕ vezérezredes, vezérkari főnök, a honvédelmi miniszter első helyette­se, Antonín Gregor, a külügyminisz­ter első helyettese, Antonín Kroužil, Csehszlovákia jugoszláviai nagyköve­te, Ladislav Novák, az elnöki hivatal vezetője, Pavel Auersperg, a CSKP KB első titkára hivatalának vezetője és Stanislav Kohoušek, a külügyminisz­térium osztályvezetője vett részt a tárgyalásokon. jugoszláv részről Mijalko Todoro­vics, a szövetségi szkupscsina alelnö­ke, Borisz Krajger, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács alelnöke, Marko Nike­zics, a külügyi államtitkár helyette­se, Bogdán Crnobrnja, a köztársasági elnök főtitkára, Nikola Vnjanovics, Jugoszlávia csehszlovákiai nagyköve­te, Milan Kupresanyin vezérezredes és Milan Venisnyik, a külügyi állam­titkárság osztályvezetője volt jelen. A tárgyalások az őszinte barátság szellemében és a kölcsönös elvtftrsias megértés jegyében zajlottnV le. L Antonín Novotný és Joszip Broz Tito megelégedéssel állapították meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közti kapcso­latok eredményesen fejlődnek. Értékelték a vezető személyiségek, a társadalmi, politikai, gazdasági, kul­turális, tudományos és más szerveze­tek küldöttségeinek kölcsönös látoga­tásait, melyek hozzájárulnak a köl­csönös megértéshez és a baráti együttműködés kibővítéséhez. A két elnök megelégedéssel állapí­totta meg, hogy az utóbbi években jelentős eredményeket értek el az árucsere fejlesztésében, valamint a gazdasági, tudomőnyos, műszaki és kulturális együttműködés további te­rületein. Ez kedvező feltételeket te­remtett a kapcsolatok további fej­lesztésére és elmélyítésére. Novotný elnök és Tito elnök pozití­van értékelte a csehszlovák—jugo­szláv gazdasági együttműködési bi­zottság eddigi tevékenységét és ki­emelte az ipari együttműködés össze­hangolásáról és a turistaforgalomban folytatott együttműködésről kötött egyezmény jelentőségét, valamint a többi egyezmények jelentőségét ls, melyek a tervezési, pénzügyi, közle­kedési és turisztikai szervek együtt­működését szabályozzák. A kölcsönös eszmecsere alapján kitűzték a cseh­szlovák—jugoszláv gazdasági, tudomá­nyos és műszaki együttműködési bi­zottság, valamint a két ország többi gazdasági szerve további tevékenysé­gének irányvonalát a hosszú lejáratú gazdasági együttműködés elmélyítésé­re, valamint az együttműködés maga­sabb formáinak fokozott bevezetésére, elsősorban a nemzetközi munkameg­osztás, a szakosítás és az összeegyez­tetés fejlesztésére. Megállapították, megvannak a lehe­tőségek, és mindkét fél hajlandó a tudomány, kultúra, a sajtó és sport, valamint további területeken folyta­tott együttműködés további fejleszté­sére. Antonín Novotný és Joszip Broz Tito kiemelték a két ország politikai képviselői rendszeres véleménycseré­jének jelentőségét a két ország közti baráti kapcsolatok további fejlesztése szempontjából. II. A nemzetközi helyzetről folytatott tárgyalás során a két elnök megelé­gedéssel állapította meg, hogy a két ország a legfontosabb nemzetközi kérdésekben azonos nézetet vall. Az utóbbi évek sorôn a nemzetközi kapcsolatokban pozitív változások történtek. A békéért, demokrőciáért, szocializmusért, a nemzeti, politikai és gazdasági függetlenségért, vala­mint a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért folytatott egyre erő­södő harc a nemzetközi fejlődés egyik alapvető tényezőjévé vált. A jelenkor objektív követelménye a békés együttélés aktív politikája. E politika következetes gyakorlása fokozatosan háttérbe szorítja a reak­ciós erőpolitikát. Megállapították, hogy továbbra is a leszerelés a legfontosabb probléma és lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés eléréséhez. Vélemé­nyük szerint jelentős szerepet tölthet­nek be a konkrét intézkedésekről kö­tött egyezmények, melyek a jelenlegi körülmények között elérhetők és hoz­zájárulhatnak a nemzetközi feszült­ség további enyhüléséhez. A két elnök egyúttal hangsúlyozta, hogy a nukleáris fegyverek betiltása és a közép-európai, valamint a világ más területein létesítendő atomfegy­ver-mentes övezetek megkönnyítenék egyezmény elérését az általános és teljes leszerelésről. Hogy a fontos nemzetközi kérdé sekben lehetséges egyezményt elérni, meggyőzően bizonyítja az e téren egyúttal első lépést jelentős moszkvai részleges atomcsendegyezmény. Az, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és több mint száz további állam aláírta az egyez­ményt — a békeerők közös igyeke­zetének eredménye. A két elnök országuk népe és kor­mánya uevében hajlandóságukat fe­jezték ki, hogy támogatjők olyan egyezmények megkötését, melyek a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásához vezetnének és segíte­nék a feszültség okainak kiküszö­bölését, valamint a nemzetek közti megértés megszilárdítását. Antonín Novotný és Joszip Broz Tito megállapították, hogy a szabad független fejlődés útjára lépő felsza­badult országok egyre aktívabban kapcsolódnak be a békéért s az egyenjogú nemzetközi együttműködé­sért indított mozgalomba és így a nemzetközi fejlődés fontos tényezői­vé vőlnak. Tito elnök a tárgyalások során is­mertette az el nem kötelezett orszá­gok rüvidesen megkezdődő kairói ér­tekezletének programját és céljait. Az értekezlet összehívását többek kö­zött a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság is kezdeményezte. A két elnök meggyőződését fejezte ki, hogy az értekezlet jelentősen hoz­zájárul a békéért és a társadalmi haladásért küzdő erők megszilárdítá­sához. Megállapították, hogy a gyarmati rendszer és az újgyarmatosítás elleni küzdelem elválaszthatatlan része a békés együttélés politikájának. Ki­emelték a gyarmati rendszer végle­ges felszámolása érdekében hozott határozott lépések szükségét az ENSZ a gyarmati orszőgok függetlenségéről hozott határozatával összhangban. Ez jelentősen hozzájárulna a nemzetközi kapcsolatuk megszilárdulásához. A két elnök aggályokkal nyilatko­zott afelől, hogy a világ egyes ré­szeiben az utóbbi időben nagyon ve­szélyes akciókat hajtottak végre, me­lyek kiélezik a nemzetközi kapcsola­tokat. Hangsúlyozták, a délkelet­ázsiai, ciprusi és kongói események arra vallanak, hogy az erőszak politi kájára támaszkodó erők fokozzák te­vékenységüket. Megegyeztek abban, hogy a nemzetközi problémák egyol­dalú megoldásának határozott ellen­zése a béke megvédéséért folytatott harc elválaszthatatlan része. Antonín Novotný és Joszip Broz Tito határozottan elítélte az erőszak és a más ország belügyeibe való be­avatkozás politikáját, mely komolyan veszélyezteti a világbékét és a nem­zetek biztonságát. Ezzel kapcsolatban a két elnök ki­emelte, hogy a német kérdés a két német állam létezéséből kiinduló bé­ANTONIN NOVOTNÝ, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságénak első titkára, kés megoldása nagy jelentőségű lenne a béke megoldására Köizép-Európában. A helyzet ilyen fejlődését az NSZK revansista körei akadályozzák, me­lyek nem ismerik el a második vi­lágháború következményeit és a ki alakult határokat. Ezért mindkét tél támogatja az olyan javaslatokat, me­lyek a német kérdés fokozatos meg­oldásához, és az európai nemzetek biztonságának és békés életének sza­vatolásához vezetnek. A jelen időben fokozott igyekezetet fejtenek ki a különböző fokú gazda­sági fejlettséggel és különböző társa­dalmi rendszerrel rendelkező orszá­gok a kölcsönösen előnyös nemzetközi gazdasági együttműködés megvalósí­tására. Ez jelentősen hozzájárulna a fejlődő országok gazdaságának fejlő­déséhez és a nemzetközi kapcsolatok megjavulősához. A tárgyaló felek ez­zel kapcsolatban pozitívan értékelték a kereskedelmi világértekezlet ered­ményeit és az értekezlet határozatai­nak életbeléptetésére törekednek majd. Az ENSZ alapvető céljaiból és ab­ból a szükségből kiindulva, hogy az ENSZ-nek aktívan részt kell vennie a jelenlegi nemzetközi problémők meg­oldásában, a két elnök kiemelte or­száguk hajlandóságát, hogy a jövőben is támogatják ezt a világszervezetet a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcában. Kiemelték a bé­kés együttélés politikája alapelvei törvénybe foglalásának szükségét. Ez növelné az ENSZ nemzetközi tekinté­lyét és jelentősen hozzájárulna az ENSZ alapokmánya aláírásának 20. év­fordulójához, melyet a világ nemzetei jövőre ünnepelnek meg. III. Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének fő­titkára a látogatás során kicserélték nézeteiket a nemzetközi munkásmoz­galom helyzetéről. Nézetük szerint a fejlődés jelenlegi szakaszában a legfontosabb követel­mény a szocializmus nemzetközi erői­nek egysége és felzárkózottsága a nemzeti felszabadító mozgalommal és valamennyi imperialistaellenes béke­eróvel. A béke és szocializmus érdekei el­választhatatlanok és minden kisérlet mesterséges elválasztásukra káros és veszélyezteti a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom c.éljait. Antonín Novotný és Joszip Broz Tito nézete szerint valamennyi kom­munista pártnak az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet, az elvtársi véle­ménycsere alapján a marxizmus—le­ninizmus, a proletár internacionaliz­mus elvei, valamint a szocialista el­mélet és gyakorlat alkotó fejlesztése szellemében hozzá kell járulnia a kommunista világmozgalomban felme­rülő nehézségek kiküszöböléséhez és az egység megszilárdításához. Ebből a szempontból nagyra értékelték az SZKP XX. kongresszusának határoza­tait. Antonín Novotný és Joszip Broz Tito értékelték a megvalósított elv­társi véleménycsere hasznosságát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közti baráti együttműkö­dés további fejlesztése, valamint a béke és szocializmus ügyének megszi­lárdítása szempontjából. A két elnök megegyezett, hogy a már elfogadott meghívős alapján Jo­szip Broz Tito jugoszláv elnök, a JKSZ főtitkára 1985-ben Csehszlová­kiába látogat. Antonín Novotný elnök meggyőződését fejezte ki, hogy ez a látogatás újabb lépést jelent majd a csehszlovák és jugoszláv nép közti baráti kapcsolatok megszilárdítősá­hoz. Brioni, 1964. szeptember 26. JOSZIP BROZ TITO, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára. Érvénybe lépett o szovjet—NDK szenlTdés Berlin (CTK) — A Német Demokra­tikus Köztársaság kormányelnökségé­nek székházában tegnap cserélték kl a Szovjetunió és az NDK között Moszkvában Június 12-én tizenöt évre kötött baráti, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés ratifiká­ciós okmányait. A szerződés ezzel érvénybe lépett. A ratigikációs okmányokat A. A. Gro­miko és Lothar Bolz külügyminiszte­rek cserélték ki és írták alá, majd rö­vid beszédben méltatták a kőt ország barátságának s együttműködésének jelentőségét. Wllli Stoph, az NDK miniszterelnö­ke ez alkalomból fogadást rendezett a szovjet vendégek tiszteletére. Johnson hajlandó tárgyalni Washington (ČTK) — Johnson, az USA elnöke Lopez Mateos mexikói elnökkei folytatott tárgyalásai után El Paso texasi városban mondott be­szédében elítélte azokat, „akik az USA-ban ma nem a békét óhajtják, hanem fokozott harci kedvre buzdíta­nak". Egyidejűleg hangsúlyozta, hogy feltétlenül tárgyalni kell a béke meg­őrzéséről. A hallgatóság előtt kijelen­tette és megígérte, hogy „a világbéke és a szabadság érdekében hajlandó bárhova utazni és bárkivel tárgyal­ni". Goldwater szenátor kijelentéseire s nézeteire célozva megjegyezte, hogy az USA „elég erős és szilárdan kitart meggyőződése és célkitűzései mellett. Képviselői ezért bátran ülhetnek a tárgyalóasztalhoz bármely ország kép­viselőivel. Csak az, aki gyönge és gyáva, félhet az ilyen tárgyalások, illetve kapcsolatok következményei­től." A jelenlevő újságírók megkérdez­ték. vajon azzal a kijelentésével, hogy bárhová hajlandó utazni és bárkivel hallandó tárgyalni, azt a véleményét fejezte ki, hogy Hruscsovval, a szov­jet kormányfővel is hajlandó találkoz­ni. Johnson így válaszolt: „Pillanat­nyilag nem gondolok konkrét szemé­lyiségre sem országra." Azt azonban újból megerősítette, hogy hajlandó odautazni, ahol lényegbevágó tárgya­láson foglalkoznának a béke megőr­zésének kérdésével. A hegyi törzsek lázadása Gj'abb szög a dél-vietnami bábrendszer koporsójába Saigon (ČTK) — Minden jel arra mutat, hogy Khanh tábornok dél-viet­nami kormányfő katonai erővel akar­ja elnyomni a Ban-me-thuot-i körzet hegyi törzseinek zendülését. Ezt bi­zonyítja a saigoni kormánycsapatok parancsnokainak szeptember 26-i nyi­latkozata is, amelyben hangsúlyozzák, hogy felszabadítják a felkelők által foglyul ejtett katonákat. A felkelők a dél-vietnami kormánycsapatok szá­mos katonáján kívül több ún. ameri­kai tanácsadót is foglyul ejtettek. A kiszivárgott hírek azonban nem utalnak arra, hogy azonnal, vagy ké­sőbb intéznek-e támadást a felkelők ellen. Általában az a vélemény ter­jedt el, hogy a lázadó hegyi törzsek által megszállt területen rendkívül veszélyes a helyzet. Nyilvánvaló, hogy a helyzet rendkívül nyugtalanltja Khanh tábornokot, mert tudatában van annak, hogy mindez kormányát veszélyezteti. A hegyi törzsek lázadása következ­tében kialakult feszült helyzet arra késztette a dél-vietnami miniszterel­nököt, hogy szeptember 26-án az em­lített területre utazzon. Khanh tábor­nok valószínűleg személyesen akarja Irányítani a lázadás elnyomását cél­zó hadműveleteket. A felkelő hegyi törzsek bátor magatartása egész Dél­Vietnamban nagy visszhangot keltett Mlnh tábornok, vezérkari főnök Sai­gonban hivatalába iktatta az ún. ma­gas nemzeti tanácsot, amely arra lesz hivatva, hogy a legközelebbi két hó­napban „Dél-Vietnam ügyelt intézze". Egyik elsőrendű feladata az ország Ideiglenes alkotmányának kidolgozá­sa és annak a szervnek összeállítása, amely a Jövőben megválasztja „az ideiglenes államfőt". A magas állam­tanácsnak október 28-ig teljesítenie kell a számára előirt feladatokat, de a megfigyelők általában kételkednek abban, hogy ez sikerül. A legtöbb megfigyelő szerint Dél-Vietnamban újabb politikai válság várható. Az Afrikai Egységszervezet különbizottsága teljhatalommal ruházta fel Kenyattát Nairobi (ČTK) — Az Afrikai Egy­ségszervezetnek a kongói kérdéssel foglalkozó különbizottsága teljhata­lommal ruházta fel Jomo Kenyattát, a bizottság elnökét, aki mindent megtehet, amit helyesnek tart, hogy a bizottság kellőképpen eleget te­hessen küldetésének. A teljhatalom október elejéig érvényes, amikor a különbizottság ismét megkezdi tár­gyaiásait Nairobiban. CSŐMBE KATONAI CSATLAKOZNAK A FELKELŐKHÖZ A kongói hadsereg főparancsnoksá­ga e napokban kénytelen-kelletlen beismerte, hogy a közelmúltban meg­szökött a kongói ún. nemzeti hadse­reg Stanleyville, Lisala és Búmba kő­Csombét nem hívják meg a kairói értekezletre Kairó (ČTKJ — Az el nem kötele­zett államok második értekezletének előkészítésével megbízott állandó bi­zottság tegnap tartotta utolsó ülését. A bizottság feladata volt többek kö­zött az el nem kötelezett országok külügyminiszterei tárgyalásainak elő­készítése. Az állandó bizottság — melynek tagjai az EAK, India, Jugoszlávia, Irak, Algéria, Tanganylka és Zanzibar Egyesült Köztársaság, Kamerun, Gui­nea, Ghana, Indonézia, Ceylon és Etiópia — kitart döntése mellett, hogy a kairói értekezletre nem hív­ják meg Csombét. zelében harcba vetett egységeinek 250 katonája. Csőmbe egységei nemrég ismét ve­reséget szenvedtek. A kongói kor­mánycsapatok parancsnoksága pénte­ken közölte, hogy a Müller kapitőny, volt hitlerista tiszt vezette 40 kato­nából álló osztag támadását vissza­verték a Kongó északkeleti részében levő Boende város közelében. A pa­rancsnokság két nappal ezelőtt jelen­tést tett arról, hogy a kormánycsapa­tok elfoglalták az említett várost. Müller kapitánynak azonban ennek ellenére közölnie kellett, hogy a fel­kelők erős ágyú- és gépfegyvertüze visszavonulásra kényszerltette egysé­gét. Ikeda megbetegedett Tokió (CTK) — Tokiói orvosi jelen­tés szerint Hajato Ikeda japán minisz­terelnök rákgyanús. Ikeda szeptember 9-től van kórházi kezelésben. LégcsS­gyulladásban szenved, az orvost Jelen­tés nem zárja kl annak lehetőségét, hogy betegsége gégerákká fejlődik. A mi­niszterelnököt rádi'utmsugárzással gyó­gyítják majd. A Liberális Demokrata Párt vezetői egy ügyvezető miniszterelnök kinevezé­sének lehetőségéiről beszélnek. Ezzel kapcsolatban Icslro Kono állammlnlsz­ter, Elsaka Sato, a párt jobboldalt frak­ciójának vezetője és Aicslro Fudzsija­ma volt külügyminiszter jön számításba. A japán uralkodó körök szokásai sze­rint az ügyvezető miniszterelnök lenne később az új kormányfő. A kínai kommunisták tévedése G. Pajetta a Kínai KP politikájáról Róma (ČTK) — Az Olasz Kommu­nista Párt hetilapja — a Rinascita — „A kínai kommunisták tévedése" cím­mel közölte e napokban Giancarlo Pa­Jettának, a pártvezetőség tagjának cikkét. Pajetta a feszült nemzetközi helyzet enyhülésére hivatkozva rámu­tat arra, hogy ez tette lehetővé az algériai forradalom győzelmét, mind­máig meggátolta a Kuba elleni inter­venciót és nagy segítséget nyújtott a gyarmatosítók elleni erőknek, vala­mint a szocialista országoknak is gaz­dasági erejük fellendítésében. Ezt a Szovjetunió Kommunista Párt­ja által kezdeményezett „nagy fordu­latot" a kínai kommunisták — és nyilván saját tapasztalataik alapján — 1956-ban szintén nagyra értékel­ték. Akkor forradalmuk nemzeti jel­legének elismerését • óhajtották, azt hangsúlyozva, hogy nem adták be de­rekukat a személyi kultusznak. Sőt arról is beszéltek, hogy mélyrehatób­ban és nyíltabban kell keresni és helyrehozni a múltban elkövetett hi­bákat. Később magukévá tették az SZKP XX. kongresszusán jóváhagyott politikát, dicsérték Hruscsovot bátor­ságáért, de azután formálisan is vlsz­szatértek Sztálin személyének dicsőí­téséhez, amit a múltban maguk sem tettek. „A kínai kommunisták mindjobban kiélezik, túlozzák a vitát, sőt éles támadásokká változtatják" — hang­súlyozza Pajetta, majd arra figyelmez­tet, hogy eközben — Sztálin maga­tartásához hasonlóan — politikájuk, kongresszusi határozataik, bel- és külpolitikai akcióik merő ellentétben vannak progagandájukkal. A kínai kommunisták tévedéseivel kapcsolatos vita számunkra nem vég­ződhet valamiféle fegyverszünettel, mert ez csupán Akadályozná a kom­munista mozgalom híveit, hogy még merészebben s gyorsabban haladjanak azon az úton, amelyre az említett években léptek. Pajetta cikke további részében ar­ra is felhívja a figyelmet, mennyire veszélyes a kínai maximalizmus a fejlődő országok, a gyarmatok s a jövőben függetlenségüket elnyerő or­szágok felszabadítási mozgalma szem­pontjából. A problémák leegyszerűsí­tését célzó megalkuvás annak veszé­lyét Idézheti elő, hogy a felszabadítá­si mozgalom zsákutcába Juthat, vagy pedig az újgyarmatosltókkal szövet­kezett csoportok vennék át benne a vezető szerepet. 1664. szeptember 27. * 3 ŰJ SZÖ

Next

/
Thumbnails
Contents