Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-26 / 268. szám, szombat

ÚJ KÖNYVEK SÁNTA FERENC: Húsz óra A keményveretű, balladaszerű, drámai hangú elbeszéléseiből nálunk is jól ismeri Sánta Ferenc Az ötödik pecsét után ismét regénnyel jelentkezett. A Húsz óra az év legnagyobb magyar könyvsikere. Az író marokra fogta egy falu népének életét, egyedeinek sorsát és bemutatja, ml történt ott húsz ora leforgása alatt. Keserű igazságok lökik széjjel és nagyobb igazságok tapasztják össze szorosabb egységbe a falut. A paraszti, különösen a szegényparaszti élet keserűségéről, fájdalmáról kevesen vallanak a magyar irodalomban olyanmélységgel, hitelességgel, egyben mesébe hajló költöiességgel, mint Sánta. Űj regényével ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és jelentős értékkel gazdagította nemcsak saját életművét, hanem az egész magyar irodalmat is. (252 oldal) (11,50 Kčs) JORGE SEMPRUN: A nagy utazás Semppun, a spanyol származású kommunista francia író, mint politikai fogoly négy napig utazott a buchenwaldi koncentrációs táborba. A nagy utazás ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetileg ennyi a regény időtartama. A mű mondanivalóját illetőleg Semprun mesterien szerkeszti egybs a négy nap történetével mindazt, amit életéből lényegesnek, közölnivalónak érez. A szerző megrázó emlékeit 16 évvel felszabadulása után írta meg. Gondosan ügyelt arra, hogy csak a legfontosabbat mondja el. Talán ennek köszönhető, hogy A nagy utazás sokban felette áll a hasonló témakörről írt többi könyveknek. A tekintélyes díjjal jutalmazott regény Réz Pál fordításában magyarul egyidőben jelent meg a mű 15 egyéb idegennyelvű kiadásával. (240 oldal) (12,- Kčs) BARSI IMRE: Tegnap és holnap között Lapunk Ismert riportere az utóbbi években írt legsikc .'esebb írásait gyűjtötte kötetbe. Barsi Imre Egon Erwin Kischre emlékeztető szenvedéllyel és kíváncsisággal barangolta be az országot és sorokba öntötte mindazt, amit látott, hallott és tapasztalt. Képzeletét főleg a műemlékek és a haladó hagyományok vonzották. Riportgyűjteményének azok a legszebb részei, ahol — különös erősségű hagyomány és művészettisztelettől fűtve — a régi korok emlékeit és eseményeit eleveníti meg. De meleg hangon, líraian ír az üzemek és építkezések munkásainak életéről, a napi problémákról is. A kötet negyven riportjának mindegyike országunk egy-egy rendkívüli műemlékét, városát vagy eseményét ragadja meg és mutatja be. A könynyed stílusú, adatgazdag írások értékét növeli a szerző széles körű művészettörténeti tájékozottsága. Az útikalauznak is hasznos kötet hazaszeretettől fűtött pátosszal végighordja az olvasót az országon. A Tegnap és holnap között tanulságos olvasmány, és jólesőn győz meg arról, hogy a csehszlovákiai magyar riportírás nem is olyan szegény, mint sokan hiszik. (304 oldal) (18,- Kčs) SZŰKE JÓZSEF; Katicabogár A fiatal csehszlovák magyar írónak ez a második önálló kötete. A szerző Az asszony vár című sikeres elbeszélésgyűjteménye után most kisregénynyel jelentkezett. Az Oj Ifjúságban nemrégen folytatásokban közölt és nagy érdeklődést kiváltó Katicabogár című mű naplószerűen mondja el egy fiatal lány életét, emlékeit. A végig lebilincselő írás égető társadalmi és erkölcsi problémákat elemez, mindenki számára tanulságosan. Olyan kérdések kerülnek a figyeleiji középpontjába, amelyekről naponta beszélünk és amelyek lépten-nyomon megoldásra várnak. Szőke a kérdéseket nemcsak felveti, de a helyes megoldás mikéntjét is sugallja. 232 oldal) (12,- K6«ij[ MAUGHAM; Téli utazás Maughamnak, a kiváló angol írórsak az angol polgári társadalom életéről szóló, valamint egzotikus környezetben lejátszódó regényeit és szíműveít virtuóz szerkesztés és stílus, ugyanakkor sokszor cinikus polgári szemlélet jellemzi. Hasonló vonások fedezhetők fel a Téli utazás címmel most megjelent elbeszélésgyűjteményében is. A világos, áttekinthető történet, -a szórakoztató meseszövés, az írói eszközök tudatos, kiszámított adagolása, mint Maughamnál mindig, ezúttal is kisérő jelenség. A Milliók Könvve című népszerű sorozatban me lent kötet a kiváló írónak 18 ell élését tartalmazza. (400 oldal) (19,50 Kčs) Izsa} Ki ÖN, SORGE DOKTOR? Nagy sikerrel vetítik Moszkvában a Ki ön dr. Sorge? című francia—német—japán filmet. A szovjet emberek az utóbbi időben sok mindent megtudtak Richard Sorge bátor szovjet kém életéről, akit Tokióban húsz évvel ezelőtt kivégeztek. A film az odaadó hazafi és a kommunista hű képét adja. Yves Ciampi, a film francia rendzője részt vett a moszkvai premieren. A filmről többek között ezeket mondotta: „Nyíltan megmondom, minél többet sikerült megtudnom Sorge életéről, annál inkább megszerettem. Ö lett a hősöm s nagyon közel került hozzám ez a merész, okos, végtelenül becsületes ember, aki mindvégig hű maradt két hazájához, a Szovjetunióhoz és Németországhoz. Nem botlott meg a nyelvem — igen, Németországhoz is, mert Sorge a békeszerető Németországért is harcolt." FILMJEINK VISSZHANGJA Az Inosztrannaja lityeratura szovjet lap legutóbbi számában a csehszlovák filmek hazai és külföldi sikereiről ír. Kedvezően értékeli filmjeinket és nemcsak hogy felsorolja azokat a díjakat, amelyekkel filmművészeinket az élvonalbeli fesztiválokon kitüntették, hanem elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a kitüntetettek többségükben már a szocialista Csehszlovákia neveltjei, akik művészetükben a nép érett gondolkodását és érzelmi világát tükrözik. A szovjet folyóirat különösen azt a tényt hangsúlyozza, hogy az utóbbi fél évben készült 24 film közül 23 mai problémával foglalkozik, s jobbára a fiatalok égető kérdéseire igyekszik választ adni. ÉRTHETŐ... Űri kirándulás a címe Wolfgang Staude nyugatnémet rendező új filmjének. (Ű rendezte a Gyilkosok közöttünk, s a Rózsák az ügyész úr számára című filmeket is). A film ellen a nyugatnémet revansisták és a jobboldaliak heves támadásokat intéznek, amit a film tartalmából könnyű megérteni: Egy sereg nyugatnémet turista jugoszláviai kirándulása során egy eldugott hegyi faluba érkezik. A turisták csupa mély gyászt viselő asszonynyal találkoznak. Az egyik kiránduló azt javasolja társainak, hogy a gyászoló asszonyokat vigasztalják meg egy német énekkel. Mikor ez felcsendül, az asszonyok kétségbeesetten menekülni kezdenek, kiáltozva: „Jönnek a németekl" Később a kirándulók megtudják, hogy ebben a faluban mind olyan özvegyek élnek, akiknek férjét a háború alatt kivégezték. Kl LESZ A GYŐZTES? Lord Chamberlain angliai főcenzor és a Királyi Shakespeare Társaság között folyik a harc Roger Victrac Lubitsch-típusú eredeti játéka előadásáért. Az ún. fekete komédia formájában rendezett darab előadását ugyanis lord Chamberlain egyszerűen a rendőrséggel letiltatta azzal az indokolással, hogy a darab állítólag a fizikai korrupció szimbóluma. Az angliai kulturális sajtó megállapította, hogy a mai kormánynak gazdag tapasztalatai vannak a fizikai korrupcióval kapcsolatosan és a főcenzor beavatkozását a cenzori Ipar elavult formájának bélyegzi, a rendőrség eljárását pedig egyenesen gyerekesnek tartja. A Királyi Shakespeare Társaság a hivatali törvénysértés miatt a parlamenthez fellebezett JÓ ÜZLET ÍGÉRKEZIK A Tamás bátya kunyhója című világhírű gyermekkönyvet, amely a múlt század első felétől, első kiadásától az olvasók nemzedékeit könynyekig meghatotta, rövidesen szélesvásznú színes film formájában élvezheti a közönség. A film olasz—német —jugoszláv koprodukcióban készül. Egyelőre még a forgatást nem kezdték meg, sőt még azt sem tudják, ki lesz a főszereplő (eredetileg Louis Armstrongot, a világhírű jazztrombitást és énekest emlegették ezzel kapcsolatban), de az USA, Japán, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia legnagyobb filmelosztó vállalatai már megvették a művet. A szentimentalitás és a szociális kritika ártatlan adagja ugyanis mint mindig, most is jó üzletnek ígérkezik. ELLENDRÁMA A Vigasztaló címmel Edward Mollay amerikai páter — Spellmann New York-i érsek megbízásából — megírta Hochhut A helytartó című művének „ellendrámáját". A színdarabban a szerző XII. Plus pápának a második világháborúban játszott szerepét próbálja tisztára mosni. Az „ellendráma főszereplője XII. Pius pápa, VI. Pál pápa (aki akkor még milánói érsek volt), Anton Zo)li római rabbi és Kesselring náci tábornok. MARTIN BENKA: A síkságról Ä

háború vége felé az .egyik külföldi lapban érdekes fénykép jelent meg Marlene Dietrichről, amely semmiben sem hasonlított a világhírű német művésznő addigi fényképeire. Dietrieh a képen amerikai egyenruhát viselt, melynek hajtókáján szovjet gárdajelvény díszlett. Marlene Dietrieh ugyanis, amikor az Egyesült Államok háborúba lépett Németországgal, azonnal önként jelentkezett a hadseregbe. Milyen Marlene Dietrieh ma? Vidám, közvetlen, egy kicsit feltűnő — olyan, amilyen a pódiumon, vagy a filmvásznon. Néha azonban beszédéből alig észrevehetően — elfojtottan, vagy burkolatlanul — az aggodalom hangjai érződnek. A művésznő legutóbb a Szovjetunióban vendégszerepelt. Ott tartózkodása utolsó napjaiban tették fel neki a kérdést: — Hogy érezte magát a Szovjetunióban? Marlene Dietrieh elmondta, milyen régi vágya volt ellátogatni a Szovjetunióba, abba az országba, amelyik legyőzte a fasizmust, abba az országba, amelyet az iskola padjaiban a klasszikus irodalomból ismert meg, s amelyet a szovjet írók műveiből fedezett fel újra. Bevallotta: „Meghajlok Pausztovszkij tehetsége előtt. 'Elbeszélései, különösen a Távirat rendkívül tetszenek nekem." j Egy beszélgetés alkalmával ezeket mondotta: „Önök oroszok erősek, főleg patriotizmusuk, hazaszeretetük teszi erőssé önöket." Majd később még hozzátette: „Minden embernek szüksége van hazára, ahová tartozik. Van, aki azt hiszi, egyszerű dolog hazát cserélni. Nem tudom. Számomra ez nagyon nehéz és fájdalmas volt. Azóta több mint harminc év telt el, a könnyek felszáradtak, de a fájdalom ma is él." A Kék angyal sikere után Marlene Dietrieh Hollywoodban filmezett és saját szavai szerint „a stúdió tulajdona" lett. 1931-ben ment kl Amerikába azzal, hogy addig marad kint, míga szerződés lejár. Két év múlva, amint lehetősége nyílott rá, elindult hazájába, hogy otthon, Németországban töltse szabadságát. „Tudtam, hogy a nácik kerültek uralomra, ám Amerikában senki sem tudta elképzelni, milyen borzalmas dolgok történnek hazámban. Pontos híreket nem kaptunk. Kislányommal együtt német hajóra szálltam. A pókszerű horogkereszttel találtam szemben magam, furcsa beszélgetések tanúja voltam. S egyszer csak ebédnél a rádió Hitler beszédét kezdte közvetíteni. Valamennyien felugráltak a helyükről és állva hallgatták a beszédet. Kénytelen voltam én is felállni. Féltettem a lányomat. Szilárdan elhatároztam, hogy betegségemre való hivatkozással ' Franciaországban kiszállok. Azt válaszolták, kiszállhatok, de minden holmim a hajón marad. Nem hagytam magam, s végiilis kénytelenek voltak megadni az engedélyt. Többé nem tértem vissza a fasiszta Németországba. Hálás vagyok Franciaországnak és Amerikának, amely állampolgárává fogadott. Ámde ..." Két évvel ezelőtt lépett újból szülőföldjére Marlene Dietrieh. A Német Szövetségi Köztársaságban hangversenyezett. „Semmit sem mondhatok az ottani életről. A világ csaknem valamennyi szállodája egyforma. A közönség kedvesen fogadott, a sajtó annál kevésbé. Az újságok árulónak neveztek. Tény, hogy egyes városokban csaknem üres teremben énekeltem. Ebből is látható, milyen erősek még mindig a fasiszta erők." FEGYVERE Árulónak nevezték, mint a náci Németországban. Pedig Hitlerék mindent elkövettek, hogy rábeszéljék, térjen vissza. ígérték, hogy ő lesz a német film első csillaga. A meghívásokra nem is válaszolt. 1938-ban Londonban Ribbentrop azt javasolta, hivatalosan tárgyaljanak erről a kérdésről. „Ribbentrop?" — • kérdezte. „Ki az, nem ismerem. Ismeretlen emberekkel pedig nem tárgyalok." — Ellátogat az NDK-ba? „Szívesen elmennék, ám egyelőre nem közölhetem a látogatás időpontját. Az idén nagyon le vagyok kötve. Moszkva után Stockholmban, Helsinkiben, Koppenhágában, Cannesban és első ízben Edinburghban lépek fel, azután Texas, San Francisco, majd Franciaország következik, most ott élek. Meghívásom van ezenkívül a New York-i Metropolitan operától is. Elmegyek, ha Bert Bachrach karmesternek (az ő zenekarával énekelek) lesz ideje. Az ő művészetét szovjet hallgatóim ugyancsak nagyra értékelték." Marlene Dietrieh élénken beszél, néha meg is játszik egy-egy jelenetet, ha gyermekkoráról, vagy Max Reinhardtnál folytatott színészi tanulmányairól van szó, amikor kedvenc témájáról, a konyhaművészetről, vagy mostani leningrádi benyomásairól beszél. A szovjet filmek közül Szállnak a darvak-at és Csuhraj Negyvenegyedikét akarta látni. „Igazán ritkán fordul velem elő, hogy egy film úgy megragadjon, mint Csuliraj Ballada a katonáról című fii me. Ezt a filmet nyolcszor néztem meg, s mindig erősebben hatott rám, főleg Maximova színészi teljesítménye. ívasov is nagyon Jól játszott. Egyáltalán a Ballada a katonáról valóban művészi alkotás. Meggyőzően bizonyítja a háború értelmetlenségét és feleslegességét. A háború megfosztja az embert a szeretettől és keresztülhúz mindent, amire az ember törekszik. A fiatalok azt hiszik, hogy a szerelem erősebb a halálnál. Mi azonban tudjuk, hogy nem így van... Mi sem akarunk háborút, igazán nem." Marlene Dietrichnek több háborús kitüntetése van, francia, amerikai, belga, de éppolyan drága számára — amint a művésznő mondotta — az a szovjet gárdajelvény is, amelyet szovjet katonák tűztek a kabátjára. Amikor a híres filmszínésznőt megkérdezték, hogy melyik filmszerepét szereti a legjobban, megvonta a vállát: „Egyiket sem, nincs különösebben mivel dicsekednem." Túlzott szerénység? Szemrehányás a filmgyártóknak? Marlene Dietrieh sok éven át Hollywoodhoz volt kötve. Kénytelen volt játszani egy és ugyanazon szerep végnélküli variációit. Titokzatos démoni asszonyokat alakított. Nem sikerült kilépnie ebből a bűvös körből. A mai Hollywoodról ezeket mondta: „Hollywood ma már nem képviseli a világ filmgyártásának központját, mint valamikor. Elment innen csaknem minden tehetséges rendező. Márpedig a rendező a film lelke, nélküle semmire sem megyünk. Csak hármannégyen maradtak olyanok, akik valódi művészetet tudnak alkotni. Kazan, Wilder, Stevons, Kramer ... Nem csoda, hogy egy jó filmre három évet ls várni kell. Csökkent a film iránt az érdeklődés. Vonzóbb a televízió. Miért járnának a nézők moziba, hogy drága pénzért rossz filmet lássanak, amikor otthon, papucsban, kényelmes fotelból, cigarettázva ingyen láthatják a legjobb régi filmeket. Én filmezni akarok. Ám csak abban az esetben, ha valóban érdekes szerepet kínálnak. A régi szerződésrendszer kihalt Amerikában és Franciaországban is. Ma a szerző megy a színész után és azt mondja: érdekes anyagom lenne az ön számára. S aztán már ketten mennek a rendezőhöz s igyekeznek megnyerni őt. Ha sikerül, akkor keresnek vállalkozót. Én tehát várom a szerzőt..." M

arlene Dietrieh új művészi pályát kezdett. A filmstúdióból a pódiumra lépett. Folytatni akarja a harcot azzal a fegyverrel, amelyet pillanatnyilag leghatásosabbnak tart. Énekel. Hangversenyeivel fellelkesítette a szovjet közönságet, magával ragadta őket ifjúi tehetsége, s tiszteletet váltott ki mint művész és mint ember egyaránt. —ss— 6'J SZÖ 2 * 1964. szeptember 2f«