Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)
1964-09-22 / 264. szám, kedd
Jaroslav Zíka. a plzeňi Lenin üzem Kutatóintézetének dolgozója új szabadalmat nyújtott be a bádoglemezek vágására. Az új készülék elsősorban bonyolult formák kivágására alkalmas. Több üzem érdeklődik az új szabadalom iránt. Képünkön az új készülékkel kivágott forma. & Vlach felvétele — ŠTKJ. Kiegyenlített mérleg A z idén nagyon sok az olyan gazdaság, amelynek panaszra van oka. Kelet- és Közép-Szlovákiában a szárazság húzta keresztül a gazdálkodók számítását, több helyen az áradások okoztak kárt. Kiváltképpen az Ipoly tört sok borsot a parasztság orra alá. Az Ipolysági szövetkezetesek sem úszták meg veszteség nélkül. A mák termesztésére 100 000 koronát fizettek rá és nemsokára az is kiderülj hogy a cukorrépa mennyivel hoz kevesebbet a vártnál. Ogy vélik, a veszteség itt is eléri az 50 000 koronát. Ha csak ezt a két tényezőt veszszük figyelembe, akkor is jelentős tétről beszélhetünk. S ez bizony felbillenti a gazdasági mérleg egyensúlyát. Felbillenthetné, ha nem avatkozna közbe az emberi előrelátás, amely mindenkor a létbiztonságát igyekszik megalapozni. Igaz, ebben az esetben egy stabil gazdaságról van szó, amely szorított helyzetben is feltalálja magát. A kedvezőtlen esztendő ellenére Paulovics István agronőmus azt mondja: nincs okuk panaszra. Természetesen azt is megindokolja, miért. Vegyük csak sorjában. Először is a gazdaságnak tavalyról maradt 1 egy kis tartaléka, két kazal szalma, egy kazal széna és hat vagon szárított répaszelet. Ez egymagában még nem tenné jóvá az elszenvedett kárt, ha szerencsés közbeavatkozással nem szaporítanák a hozamokat, vagy nem biztosítanák jó minőségüket. Kezdjük a kukoricakóróval. Tavaly a háztájin termesztett kukoricakórót hagyományos módon takarították be. A családtagok idejekorán kivágják, kévékbe kötik és a szövetkezet behordatja. Ez 7000 koronájába került a szövetkezetnek, de megérte. Szénával keverve egészen januárig etették. Ennek is köszönhetik, hogy szénát és szalmát tudtak megtakarítani. A közösben termesztett kukoricakórót még besilózták s így egy szál sem veszett kárba. Mivel tavaly jól bevált,a szövetkezet az idén is ezt a módszert alkalmazza és a feldolgozásért nem sajnálja kifizetni áranként a 2 koronát. így a tagok is keresnek, és a szövetkezet jó minőségű takarmányhoz jut. A gazdasági mérleg további egyensúlyozója a másodvetésű köles. Igaz, nem sok van belőle, csak 6,5 hektár, de ez ls nyom valamit a latban. Tavaly 15 mázsás hozamot takarítottak be hektáronként és ennyit az idén is elérnek „Jól jön" ez a gazdaságnak, sok a baromfi, és a tyúkok szívesen fogyasztják a kölest. Érdekes, hogy a tyúkok abrakját ezzel pótolják, a fejőstehenekét és a hízómarhákét viszont silókukoricával, mert ebből ís elég szép volt a hozam, 420 mázsa hektáronként. így aztán az állattenyésztési termékek eladását hiánytalanul teljesíthetik, sot 80 000 tojással és 25—30 000 liter tejjel többet adnak el a tervezettnél. Máskülönben a kölesért — mint abraktakarmányért — nem sokat kapna a szövetkezet. Mázsánként 130 koronát. De mivel föletetik, ami a gazdaságnak baromfihúst és tojást jelent, megháromszorozzák a bevételt. Egyébként a gazdaságnak szüksége is van az abraktakarmányra, mert a gabonaneműek átlaghozama csak 25 mázsát tett ki, hektáronként. Az idei hozamok nem rosszak, de a gazdasági mérleg egyensúlyát nem mérsékelnék, ha nem gazdálkodnának beosztással. Azt mondják a vezetők, hogy 45 vagon abraktakarmánnyal szűkösen kihúznák az esztendőt. Vesztükre ennyi sem termett, de azért nem adják meg magukat. Ismét száríttatnak hat vagonra való répaszeletet, három vagon takarmányt úgy nyernek, hogy takarmányukat a kevérőben cserélik be, így aztán helyrehozzák azt, amit az időjárás elrontott. Mindenekelőtt arra törekednek, hogy az állattenyésztési termékeket hiánytalanul küldhessék a piacra. S mivel ez sikerül nekik, a pénzügyiek már csak fél problémát jelentenek. A problémák másik felét más úton oldják meg, mert rendszerint mindig úgy alakul, hogy valamilyen termék még a rossz esztendőben is „bevág". Az ő esetükben az Idén sokat segít a szőlő. Valószínű, hogy a szőlőből 65—70 000 koronával többet vesznek be a tervezettnél. És még van valami, ami növeli a bevételt. Ipolyságon nemcsak a másodvetés, hanem a köztes vetés is jól bevált. Hat hektár új szőlőt telepítettek 250x120 cm-es sor-, illetve tőtávolságra. A bő sorközökbe babot vetettek. A tágas sorok között elfért a kis vetőgép (14 soros). A betakarítást kézzel végezték, de így is megérte. Ottjártamkor csépelték egy ŽM kombájnnal. A bab jól fizetett, 50 000 koronás bevételre számítanak. Tehát ha figyelembe vesszük mind a bal, mind a jobb oldalt, arra a megállapításra jutunk, hogy az ipolyságiak gazdasági mérlegének jó az egyensúlya, és a tagság 1200 koronás átlagos keresetét az idén sem fenyegeti veszély. Befejezésül szót érdemel még egy megjegyzés, mégpedig a köztes veteményeket illetően. A bab kukorica közti termesztése nem új dolog, a volt kisgazda ezt minden esztendőben kihasználta, és mondhatjuk, szép eredménnyel. Külön babot — úgy lehet mondani — sohasem termesztett és mégis termett neki anynyi, hogy piacra is jutott belőle. Ezt ml, a nagyüzemi gazdálkodásban nem tudjuk kihasználni, pedig nem lenne a talaj kárára. Elvégre a bab nitrogént köt le és ebből a műtrágyából bizony nem sok áll rendelkezésünkre. Ha ki tudnánk használni a természet adta lehetőségeket, segíthetnénk a nitrogénműtrágya-ellátás terén. Persze, felvetődik a kérdés, hogy a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb. Mert egyszer a vegyszeres gyomirtás mellett, máskor a köztes vetemények mellett foglalunk állást. Valóban ellentétesnek látszik a dolog, de még sincs így. Ugyanis vegyszerből még nincs annyi, hogy mindenütt ezzel irthatnánk a gyomot. Csak arról van sző, hogy a kukorica jelentős részét kézi erővel műveljük és mégsem használhatjuk ki az adott lehetőségeket. Szó sincs róla, a köztessel beültetett kukorica megművelése lassúbb, de megéri, még akkor is, ha kézi erővel kell kitépni a babot, mert minden gazdaság anyagi helyzetét javítaná, ha aratás után is csépelhetne. Természetesen a dolgok nem olyan egyszerűek, mint ahogy első látásra tűnnek. Ebben az esetben is a fő tényező, hogy mennyi munkaerővel rendelkezik egyik-másik szövetkezet. Azt sem állítom, hogy az ipolysági szövetkezet már minden lehetőséget kihasznált. Még ott is vannak rejtett tartalékok, ám annyi bizonyos, iparkodott a gazdasági mérleg kiegyensúlyozására. Márpedig erre minden gazdaságnak van lehetősége. Meg kell találni a helyes arányt, amely a lehetőségeket maximálisan kihasználja, és előrelendíti gazdaságaink fejlődését. Bengus József ken, szikladarabokon vagy a parti forró homokon szokott sütkérezni. Előszeretettel leselkedik ilyenkor vízidisznókra, agutikra, pakákra és hasonló állatokra. A lakosság nagyon gyűlöli, mert gyakran megtámadja a szárnyasokat és némelykor a sertéseket is. Félnek tőle, veszélyességét azonban legtöbbször határtalanul túlozzák. Egy bizonyos: a nagy vízikígyók veszedelmesek lehetnek az indiánokra fürdés alkalmával, ezzel szemben Dél-Amerika kutatói arra a meggyőződésre jutottak, hogy az anakonda veszélytelen az emberre, senki sem fél tőle, nagyon könnyű megölni. Bő lakoma után az óriási anakonda, mint a kígyók ilyenkor általában, lustává válik, de nem oly mozdulatlanná, mint híresztelik. Schomburgk zoológus megjegyzi, hogy az anakondából emésztés idején kiáramló bűz dögletes s többnyire rávezet az emésztő kígyó helyére. Humboldt volt az első természet búvár, aki leírta, hogy az anakonda, ha a víz, amelyben él, kiszárad, beássa aiag£t au iszafíba és dermedt azonban nem, ahol sem hideg, sem elviselhetetlen forróság és szárazság nem szokott jelentkezni. Az örökké Vízbő erdei völgyekben, ahol a kigyó nem mocsarakban, hanem nagy tavakban, folyókban és patakokban él, ahol a partokat hűvösen tertja az őserdő vén fáinak árnyéka, az állat állandóan megőrzi mozgékonyságát. Az anakonda igen hosszú ideig terhes. Egy 1928. október 1-én Brazíliában fogott nőstény például csak 1929 április végén hozta világra Berlinben 94 darab 75 cm hosszú ivadékát. Noha fogságbakerülése óta ez a példány nem vett több táplálékot magához, s azután sem, hogy ivadékait megszülte, életben maradt s csak 1929 októberében kellett elpusztítani, mivel leromlott állapotában nem bocsáthatták többé közszemlére. Az anakonda egyébként állatkertben csak ritkán látható. A vadász számára ugyanis nagyon nehéz feladatot képez a kígyó megfogása és civilizált környezetbe való szállítása. Ne felejtsük el, hogy a Kolumbiában nemrégiben elejtett egyik tekintélyes anakonda-példány hossza elérte a 12 és föl métei% siMtta sédig a 430 kilót! A párizsi Le Bourget repülőtéren nemrégiben megrendezték az építőipari berendezések nemzetközi kiállítását. Nagy feltűnést keltett a képen látható óriási nyitott tehergépkocsi is; teherbíró képessége eléri a 32 tonnát Fényképezés — üvegbe Ma már sokféleképpen alkalmazzák a fényérzékeny üveget. Ilyen üveglemezt közönséges fényképezőgépbe helyezve ugyanúgy készíthetünk felvételt, mint filmmel, feltéve, ha süt a nap; ebben az esetben persze valamivel hosszabb exponálási Idő szükséges^ mint a „közönséges" fényképezésnél. A felvétel után már csak fel kell hevíteni az üveglemezt 500—700 Celsius fokra, s ahogy a vörösre Izzított üveg kezd lehűlni, megjelenik benne a felvett kép — mégpedig reliefszerűen, térhatásúan. Mi történik az ilyen fényérzékeny üvegben? Az üveglemezben — mintegy szilárd oldatot képezve — fémek és nem-fémek ionjai vannak elszórva. Az így preparált üveg akár évekig megtartja eredeti állapotát. Ha azonban ultraibolya-sugarak hatolnak az üvegbe, a szétszórt fémionok kristályképződési gócokká válnak. Ha most felmelegítjük az üveget, azaz növeljük az ionok mozgékonyságát, az Ionok kicsiny, látható részecskékbe tömörülnek. Így jön létre a „fénykép". Az ionok tömörülése az üveg egész mélységében megy végbe, ezért alakul ki háromdimenziós, sztereoszkópikus kép. A fentiekbői következik, hogy a fényérzékeny üvegek előállításához két feladatot kell megoldani: egypészt olyan üvegre van szükség, amely az ultraibolya sugarakat könnyen átengedi, másrészt ebbe az üvegbe megfelelő fényérzékeny elemeket kell beépíteni. Az első feladat megoldása viszonylag egyszerű: az üveget gondosan megtisztítják a vas- és titánoxidoktól, ólomszennyezésektől. A második feladat megoldása többféleképpen történhet, például arany-, ezüst-, vagy rézsókat, máskor pedig fluorvegyületeket visznek az üvegbe. Természetesen az ilyen üveggel nemcsak akkor lehet felvételt készíteni, ha süt a nap, hanem bármely más, ultraibolya-sugarakat kibocsátó fényforrás (például higany- vagy kadmiumgőzlámpák) segítségével is. Gyakorlati alkalmazás A fényérzékeny üveget különféle célokra lehet felhasználni: egyszerű fényképezésre, tudományos felvételek készítésére, valamint az építészetben. New York-ban az ENSZ épületét olyan üveg borítja, amelybe márványt utánzó rajzot „fényképeztek". Az újfajta üveget nagyfokú tisztasága és átlátszósága alkalmassá teszi arra, hogy optikai készülékekben is használják, mikrofilmeket, diapozitíveket készítsenek vele. A felvételeket jól lehet vetíteni bármilyen nagy ernyőre, mert a kép nem szemcsés. Fényérzékeny üvegből készítik már több készülék számtábláját, útjelzőket, világítóberendezéseket. • A fényérzékeny üveg más érdekes tulajdonsággal is rendelkezik. Az ultraibolya-sugarak és az utána következő hevítés hatására az üveg szerkezete megváltozik: amôrfból kristályossá válik. A folyamat mélysége a besugárzás erősségétől és időtartamától függ. Ha azután az ilyen üveget hidrogén-fluoriddal maratják, akkor érdekes jelenség következik be: a sav sokkal gyorsabban oldja a kristályos részeket, mint az üveg többi részét, mivel a kristályok nagy közös felületéhez a sav jobban hozzáfér. Különösen nagy az oldódási sebesség különbsége a besugárzott és a nem besugárzott részek között, az ún. lítium-szilikát üvegnél, amelyhez egy-két század százalék ezüstöt és cériumvegyületeket kevertek. Az ilyen Az Sjvilág óriáskígyói közül az óriás anakonda (Eunectes murinus) a leghatalmasabb. Hossza mintegy 6, kivételesen 8—12 méter. A megfigyelés szerint kizárólag madarakkal és emlősökkel táplálkozik. Többnyire a vízben tartózkodik, s nagyon soká tud alámerülni, egyébként vén fatörzseüveget azután úgy maratják hogy az üvegre megfelelő formájú „maszkot" helyeznek, az üveg többi részét pedig ultraibolya-sugarak hatásának vetik alá. Hevítés után az üveget hidrogénfluorldba helyezik, amely a besugárzott részt gyorsan kimarja. Hasonlóan járnak el tehát, mint amikor az üveget viasszal vonják be és a sav a bevont részeket nem érintheti. Az új eljárás előnye, hogy míg a viasz csak az üveg felületét védi, s ezért a maratást csak kis mélységben lehet végezni, addig a fényérzékeny üveget teljes mélységben ki lehet maratni. Így készítenek fényérzékeny üvegből televíziós képernyőket, nagyon finom és egyúttal tartós szitákat kémiai berendezésekhez és elektronikus készülékekhez. állapotba kerül. „Az indiánok gyakran találnak — mondja — hatalmas óriáskígyókat iiyen állapotban, s ilyenkor — mint mesélik —, izgatással vagy vízzel öntözve próbálják meg életre kelteni őket". Ilyen téli alvást e kígyókon egyébként csak Dél-Amepika egyes részein figyeltek meg, ott A szovjet oceanográfusok rendszeres felderitőmunkát végeznek a világ óceánjain. Egyik legtökéletesebben berendezett tudományos-kutató hajójuk a „Mihail Lomonoszov", amely a közelmúltban immár 15. hosszú útjáról tért vissza. A képen a hajó mérőműszereit látjuk, amelyeket a mélytengerek vizsgálatánál használnak. A technika világából • Texasban egy nagy befogadóképességű sportcsarnok épül, amelynek fő érdekessége, hogy teljes egészében légkondicionált lesz. A 195 m átmérőjű 63 m magas kör alakú épületben 66 ezer ember fér el. Az összesen 6000 t súlyú kondicionáló rendszer a legforróbb nyári napon is 23— 24 G fokos hőmérsékletre hűti le a levegőt, függetlenül attól, hogy a 66 ezer néző teste mennyi meleget fejleszt a csarnokban. • Angliában elkészítettek egy kis, kézkormányzással irányítható búvárkocsit. Két, telepről táplált, kívül elhelyezett motorja van, amelyekkel a különleges jármű Iránya is változtatható. A búvárkocsival úgy lehet emelkedni, süllyedni, átfordulni és bedőlni, mint egy repülőgéppel. Az átlátszó műanyaggal borított járműben ketten férnek el, egymásnak háttal ülve. A Silver Springs-i (Florida, USA) állatkertben a „kígyópark" két gondozója nemrégiben bemutatta, hogyan lehet élve megfogni az óriás anakondát. A fő elv, hogy vadászat közben közvetlenül a feje mögött kell megmarkolni a kígyót, hogy ne vehesse igénybe 100 éles fogát, ki kell kerülni izmainak halált okozó szorítását s a lehető leggyorsabban a partra kell juttatni, ahol már nem érzi magát olyan bizioságosan, mint a vízben. • A Kaukázusban fekvő csillagvizsgáló intézetben működő spektrofotométerrel több mint 80 égitestet figyelnek rendszeresen. A spektrofotogrammokat a szokástól eltérően nem közvetlenül fényképlemezre rögzítik, hanem előbb fénysokszorozóval — a fotókatódból kiváltott elektronok nagyfeszültségű villamos erőtér* ben végrehajtott gyorsításával -* miHiószorosra erősítik fel. 1864, szeptember 3R W g §'J SZÖ