Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-15 / 226. szám, szombat

ČESKOSLOVENSKO A „sivaíag rókáját" lőrbe csalták HA SHAKESPEARE FELTÁMADNA. ELSŐ FELVONÁS Č E S KOS L O y É N S KO ÚJ BÉLYEGEK A Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcuk 20. évfordulója alkal­mából három csehszlovák alkalmi bélyeg jelenik meg. Az SZNF évfor- | dulója tiszteletére kiadott 30 és 80 filléres bélyeget Jozef Baláž ter­vezte, aki maga is részt vett a felke­lésben, a németek elfogták, és csak 24 napi fogság után szökött meg. A duklai harcok 20. évfordulójá­nak emlékére kiadásra kerülő 60 fil­léres bélyeget Albín Brunovský ter­vezte. ČESKOSLOVENSKO 20. VÝROČIE BOJOVO OUKLU KÉTES ÖRÖKSÉG Szárit Thanarat marsall. Thai­föld egykori mindenható minisz­terelnöke hónapokkal ezelőtt meg­boldogult. A dúsgazdag főúr va­gyonát 100—800 millió bhatra be­csülik, ami a mi pépzünkben Hű­nek a felét, azaz 50—400 millió j koronát teszi ki. Thanarat több j száz ház tulajdonosának vallhatta magát, csak Bangkokban 30 háza, ezenkívül 51 luxusautója, helikop­tere, jachtja és vagy 51 millió bhat bankbetétje volt, nem is szólva arról, hogy 15 társaságban részvényesként szerepelt. Alig teltek el a gyász hónapjai, megjelent Vicsitra Thanarat, a mar­sall , má'sődlk felesége és követelte az örökséget. A bank az özvegy ren­delkezésére bocsátotta a masall széf­jét, de ekkor jelentkezett Szárit Tha­narat első házasságából született fiá, Széta őrnagy, aki szörnyen felhábo­rodott, mert üresen találta a páncél­szekrényt. Nyomban pert indított mostohája ellen, s ezzel akarva-nem akarva láncreakciót indított el. Ugyanis örökösként jelentkezett a marsall további húsz, a rangsorban egy osztállyal lejjebb álló felesége, akiket színésznők és szépségkirály­nők- közül szemelt ki, és fényesen gondoskodott eltartásukról. A másodrangú feleségek a bíróság előtt kijelentették, hogy a marsall gyűlölte közvetlen örököseit, nekik viszont fényes örökséget helyezett ki­látásba. A húsz nő olyasmit is elko­tyogott a bíróságnak Szárit Thanarat vagyonáról, amiről eddig nem tudták. Hivatalosan is felmerült a kérdés, hogyan tehetett szert ily nagy va­gyonra az ország rettegett kényura? A kormány öttagú bizottságot neve­zett ki az ügy kivizsgálására. A vizs­gálat még folyik de máris jó nyo­mon indultak el. Thanarat fivére az állami sorsjegybizüttság elnöke volt, s így nem tűnt fel, hogy a marsall ls „beszállt az üzletbe". Dunnakart tábornok személyében új elnök ..állt a bizottság élére, s megállapította, hogy 240 millió bhat hiány mutatko­zik a pénztárban, amiért Thanarat fivére felelős. A thaiföldi közvélemény biztos ben. ne, hogy a marsall csalással és tisz­tességtelen úton szerezte vagyonát. Fivére előtt {1952-ben ugyanis ő irá­nyította az állami sorsjegy bizottsá­got, azelőtt pedig nyakig úszott az adósságban.... Thaiföldi, és külföldi körök kíván­csian várják, lesz-e bátorsága a kor­mánynak feltárni a valóságot Thana­rat marsall szennyes üzelmeiről. Az első eredmény: 9 millió font sterling sikkasztásra már rájöttek. (A. New York Herald Tribúne nyomán j. •. , Első jelene John Aeppler: alexandriai szü­letésű német. Korán árvaságra jutott. Mostohaapja, Száll Gaafer egyiptomi arab örökbe fogadja és így Husszein Gaafer lesz belőle. Huszonnégy éves karában az Abwehr hálójába kerül Németországban, majd egy évvel ké­sőbb, mint a titkosszolgálat ügynöke Poroszországban gyalogsági kiképzés­ben részesült. Fél esztendőn ke­resztül ismerkedik az angol hadsereg szervezeti felépítésével, a brit fegy­verek használatával. Fejből megta­nulja az angol vezérkar tisztjeinek életrajzát és gyakorolja filmről vagy fényképről való felismerésüket. Canaris admirális: főhadi­szállásán 1942 elején a Kondor akció terve már csak megvalósítóira vart. A főszerepet ebben az akcióban John Aepplernek adják. A terv lényege: eljuttatni egy megbízható ügynököt Egyiptomba, hogy ez ellássa Rom­mel törzskarát a szükséges informá­ciókkal. Gróf Almás i: magyar repülő­hadnagy vállalta, hogy Tripolisból elvezeti az Abwehr ügynökét Kairóba, John Aeppler: 1942 áprilisá­ban jelentkezett Rommel tripolisi hadiszállásán kezében két bőrönddel, amelyben a rádióberendezés, meg a hamis sterlingek lapultak. Második jelenet 1942. május 11-én két angol gyárt­mányú katonai gépkocsi hagyta el Tripoüst nyolc utassal: Aeppler, Al­uiási, Monkaster rádiós és öt ejtő­ernyős önkéntes. Az út kimondhatatlanul fárasztó volt. A gépkocsik szinte a hajótörött tutajaként hánykolódtak a homok­tengeren. Egy alkalommal még a brit előőrsökbe ls belebotlottak. Ezek azonban „felismerve" az angol egyen­ruhát és a gépokocsikat, rakétával jelezték, hagy szabad az út. Három hétig tartott az út a Nílus partjáig. Itt a gépkocsik megfordul­tak. Aeppler és Monkaster gyalog­szerrel civilben folytatta az utat. Nemsokára azonban angol katonák karjaiba szaladtak. John Aeppler: előszedte pa­pírjait, mondván híradós, a franciák­nál szolgál, majd hanyagul azt is Odavetette, hogy ' barátjával kiruc­cantuk egy kicsit a. sivatagba, de mi­vel gépkocsijuk felmondta a szolgá­latíít, : .gyalogszerrel akarnak eljutni valamelyik közeli táborba, hogy mi­előbb Kairóban lehessenek. Az őrparancsnok: bevette a maszlagot, s így Monkaster papír­jait már nem is kérte. Peter Monkaster: Kelet-Afri­kában dolgozó amerikait játszott, mivel érthetően amerikai hangsúly­lyal ejtette az angol szavakat. A két ügynököt azután az angolok beinvitálták a laktanyába, jól tartot­ták, barátilag figyelmeztették, hogy máskor vezető nélkül ne merészked­jenek a sivatagba és gépkocsit adtak, hogy kimehessenek az állomásra. Egyébként a köt kém az esetleges motozásra is felkészült. Monkaster­nek autóklub-igazolvány és hotel­számla is lapult a zsebében, Aepp­lernek pedig használt mozijegy. Ezek a tárgyak szükség esetén azt a be­nyomást lettek volna hivatottak kel­teni, mintha viselőik valóban Kairó­ban éltek volna. NÉMET ÜGYNÖK AZ AN­GOL KATONASÁG SORÁ­BAN • GRÓF ALMÁSI ROMMEL SZOLGÁLATÁBAN • MIÉRT FULLADT KUDARC­BA A KONDOR-AKCIÓ Szereplők: John Aeppler, alias Huszejn Gaafer, a német felderítőszol­gálat (az Abwehr) ügynöke; gróf Al­mási magyar repülőhadnagy, Afrika egyik legtapasztaltabb ismerője; Pe­ter Monkaster rádiós; Hekmat Fatmľ, kabaré énekesnő; egý kairói gyónta­tóatya; Yvette, revűtáncosnő és so­kon mások. Kellékek: két koffer egy nagy teljesítményű leadóval és ötvenezer hamisított sterlinggel; Rommel, aki El-Alamejnnél rajtavesztett; Canaris admirális; egy csapat német önkén­tes; amerikai hangsúly; útlevél; autóklub-igazolvány; használt ^mozi­jegy; hotelszámla; „houseboat"; le­mezjátszós rádió, és a Rebeca — Daphne du Maurier regénye. Szituáció: Kondor-akció. Helyszín: Kairó. Történik: 1942 elején. Az Észak­Afrikában harcoló német és olasz hadsereget az angook egyre in­kább kelet felé szorítják. Rommel marsall, a líbiai sivatagon keresztül kíván támadásba lendülni. Csapatai­val el szeretné érni a Nílus partját, elfoglalni a gazdag arab országokat, és bevonulni Indiába... A triumfális kairói bevonuláshoz azonban informá­ciókat kell szereznie az Észak-Afri­kában állomásozó angol hadseregről és vezérkarának terveiről. Ekkor kapta az Abwehr, a német felderítőszolgálat a feladatot, amely­nek végrehajtásához Egyiptomot jói ismerő ágensre volt szükség. A legális hadseregek ütközeteit így nemegyszer a „titkos arcvonal" operációi előzték meg. Megtörtént azonban, hogy a fél, amelyik pusztán ezektől az akcióktól tette függővé a győzelmet, rajtavesztett. Az El-Ala­mejn-l vereség előjátéka is a siker­telenség jegyében zajlott le. csot Rommel és a kairói ügynök kap­csolatában is. Második jelenei John Aeppler: az egyik kaba­réban megismerkedett Yvette revü­táncosnövel, és elővigyázatlanul még magához is hívta. Y vet t a: a kairói kómelhárító tagja volt és feltűnt neki, hogy Aepp­ler két kézzel szórja a pénzt. Gya­núját még fokozta, amikor Aeppler egy óvatlan pillanatban németül szólt Monkasterhez. Yvette tehát nyomába szegődött Húszéin Gaafernek, Harmadik jelenet Közben Aepplerre is rámosolyodott a kémek szerencséje: Hekmat F a t m i: énekesnőnek a brit törzskarban sok „igaz" szerelme lakozott. Az egyik őrnagyot, aki szin­tén Fatmi imádói közé tartozott, fon­tos küldetéssel és rendkívül bizalmas jelentéssel a frontra irányították. Annyi időt azonban még szakított magának, hogy búcsút vegyen imá­dottjától és keservét egy üvegbe ful­lassza. Amikor az őrnagy Fatmit meglátó gatta, már ittas volt. Hekmat úszó lakosztályába csalta az őrnagyot, al­tatóport szórt az italába és áthívta Aepplert. John Aeppler: lemásolta a tiszt oldaltáskájában rejlő jelentést, és visszahelyezte azt eredeti helyére. A jelentés az El-Alamejni utánpót­lás adatait tartalmazta. Peter Monkaster: megpróbált összeköttetést teremteni. A leliallga­tóálloraás azonban már az angolok kezében volt... Megkíséreltek tehát öszeköttetésbe lépni a görögországi segédállomással, ez azonban azt a vá­laszt adta, hogy csak az elkövetke­zendő nap 24. órájában vehet újabb jelentéseket. A két ügynök unalmában alaposan a pálinkásbutykos fenekére nézett. NEGYEDIK FELVONÁS MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet Amint a két ügynök Kairóba érke­zett, az Abwehr utasításai szerint nyouiban fel kellett venniük a kap­csolatot két kairói egyénnel, j Hekma Fatmi: az egyik, aki i énekesnő volt egy kabaréban, „leány­; ságával" igyekezett megszerezni az ! angol tiszteket. j A másik: egy gyóntató lelkiatya, j aki a bűnbánat szentségéért esdek­j lő angol katonákat környékezte meg j gyónás közben. 1 Jolin Aeppler: tehát elkezd­! he,tte működését. Vett: egy óriási i lemezjátszó rádiót, és benne elrejtet­te a leadót. Tudva,, hogy a rádióállo­j mást az angolok könnyűszerrel fel­| fedezhetik, olyan helyen kellett | szállást keresnie, ahol gyanún- kt­! vül áll majd. Hekma Fatmi: sietett a 'segít­| ségére. jómaga egy houseboaton la­i kott az angol kémszolgálat' tisztje | szomszédságában. A tiszt houseboat­; jának • másik oldali lakható bárkáját ; azután Aeppler Huszejn Gaafer né­| ven kibérelte. i Második jelenet j Huszejn Gaafer: mint fiatal ; egyiptomi milliomos estélvcket ren­dez, ameWeken Hekma Fatmi szere­pel. Ezeken angol tisztek is részt vesznek. Közben a kairói kémelhárító szol­gálat felfedezi, hogy német ügynök garázdálkodik a városban. John Aeppler: erre bőséges okot szolgáltat. Angol egyenruhában jelentkezik a tisztiklubban, de itt nem sokáig fülelhet. Egy angol tiszt figyelmes lesz rá. Amíg' azonban az angol telefonon értesíti a titkosszol­gálatot, Aeppler kereket old. A titkosszolgálat: azonban megállapította, liggy a pénz, amivel Aeppler fizetett, hamis. És a követ­kező napokban egyre több, nyilván­valóan hamisított pénz került az an­gol kémelhárítók kezébe. S a titkos­szolgálat a hamis pénz felbukkanási helyeit feltérképezte az egyiptomi fővárosban. így vált nyilvánvalóvá, hogy a hamis pénz általában azok­ban a mulatókban és éttermekben fordul elő, amelyeket tisztek is láto­gatnak. Az Abwehr: jól kiképezte embe­rét, de egy körülményt nem vett tekintetbe: Abban a hiszemben, hogy a kasszába befolyó pénz a bankokba vándorol, aminek következtében aztán lehetetlen kimutatni, melyik bankjegy honnan érkezett; Aeppler szórta a pénzt... 1942-ben Egyiptomban azon­ban az angolok hivatalokat létesítet­tek, amelyek minden idegen eredetű pénzt egyiptomira váltottak. A be­váltók könnyűszerrel kimutatták a hamis pénzek leadási helyét, majd arra is fény derült, hogy minden hamis pénz egy sorozatbői szárma­zik. HARMADIK FELVONÁS Első jelenet A fronton elért angol sikerek is a brit kémelhárítók munkáját segí­tették. Az angol'hadsereg sajátosan kiképzett német egységet ejtett fog­lyul — Rommel jól felszerelt, le­hallgató osztagát. John Aeppler: is ezekkel tar­totta fenn a kapcsolatot. Az elfogott német híradós osztagot gondosan át­vizsgáltak. Az egyik katona személyi holmija között találtak egy könyvet: Daphne du Maurier: Rebeca című művét. A könyv fedőlapján az árát kiradírozták. Az angol kémel­hárltő szakemberei megállapították, hogy az ára eredetileg portugál nyel­ven volt • feltüntetve. Mozgósították tehát az angol kémszolgálat portugá­liai ügynökeit. Ezek jelentették, hogy a Rebecáből ez alkalommal hat pél­dányt vásárolt <a liszaboni német atta­sé felesége. Nem fért tehát kétség ahhoz, hogy a „Rebeca" jelenti a kul­Első jelenet Yvette: reggel a két barát hor­kolására nyitott be Aeppler úszó la­kosztályába. A szalonban nyomban Daphne du Maurier Rebeca című re­gényére lett figyelmes, benne négy ív papíron a rejtelmes írással. Yvette átlapozta a könyvet, és feljegyezte az oldalszámokat, amelyeken látszot­tak a gyakori használat jegyei. Majd a kulcsot is lemásolta, és elhagyta az úszó lakosztályt. A parton nyom­ban letartóztatták, és az egyiptomi brit rendőrség épületébe szállították. Egy görög kereskedő: ugyanis hamis pénzt vitt be, s Aepp­lert nevezte meg, aki a pénzt nála elköltötte. A rendőrség nyomban pa­rancsot adott, hogy mindenkit tartóz­tassanak le, aki a houseboátot elhagy­ja. így került sor Yvettére ls — a kémelhárító azonban kimentette. Hekmat Fatmi: is sorra került. John Aeppler: és Peter Mon­kaster szintén. Az utóbbiak hevesen ellenálltak. A houseboátot elsüllyesz­tették, de az angolok kiemelték azt is és őket is. Második jelenet 1942 augusztusában a németek már csaknem'a Nílus deltájáig nyo­multak. Rommel: már nyeregben érezte magát. Az augusztust mind a két fél az ütközet előkészítésére szánta. A brit kéinelhárítókat a kairói ügynökök le szerelése után elsősorban az érdekel te, milyen értesítéseket kapott Rom­mel az ágensektől. John Aeppler: nem vallott. Peter Monkaster: hajthatat­lan maradt. Hekmat Fatmi: bevallotta, hogy a legutóbbi fontos jelentést 24 órakor kellett volna továbbítaniuk. Ez a vallomás megegyezett az an­gol lehallgató állomás jelentésével. Az angolok úgy döntöttek: aktívan beavatkoznak a játékba. Yvette: meghozta a titkosírás kulcsát, és a németek megkapták a liamis jelentést. És hogy a felelőtlen angol őrnagy is jóvátehesse mulasztását — 1942 augusztus 29-én, egy nappal Rommel támadása előtt — táskájában egy ha mis jelentéssel gépkocsira ültették és a németek szeme láttára a semleges területen kocsiztatták, ahol aknára futott. Az oldaltáskáját azonban a németek megkaparintották. A táská ban egy megtévesztő térkép is volt, ami a nehezen járható területeket szilárd terepként tüntette fel. Rommel: a térképet valósnak te­kintette. Ez okozta, hogy az egész páncélos egység a homoktengerbe ve­szett. A kudarc ezután már elkerülhetet­len volt. (A Vojenno-isztoricseszkij zsurnál nyomán). Az idei jubileumi évben sok szó esett a nagy angol drámaíróról. A Shakespeare-vita jóformán máig sem dől el, egyes rendezők a maguk módján próbálják tolmácsolni a nagy író mondanivalóját. A művészi sza­badság ellenére is felháborító az, amit a világirodalom nagyjának honr fitársai, helyesebben az angol Nem-? zeti Ifjúsági Színház művelt. A koppenhágai Berlingske Tidende leplezetlen felháborodással számol be az együttes dániai vendégszereplésé­ről. A julius Caesar előadásán Mickle Crojt rendező tiszti egyenruhába búj-i tatta Marcus Antoniust és Brutust, a tekintélyes római szenátorokra pedig fehér szmokingot húzott. A fórumon rivalgó tömeg twistet járt, és Caesar megölése után, amikor a tömeg dics-, himnuszt zengene a zsarnokság bukásáról, a szereplők cowboy-dalo-: kat énekeltek ... A beszámolóból ennyi is elég. Va­jon mit szólna Shakespeare, ha vé­letlenül megelevenedne poraiból... IH BANKJEGYHAMISÍTÁS NAGYBAN A nyugati országok rendőrségé­nek egyre nagyobb gondot okoz a szaporodó pénzhamisító bandák lefülelése. A nagyszabású hajtó­vadászatba a nemzetközi rendőr-? ség, az Interpol is bekapcsolódott. Nincs ebben semmi különös, gon­dolhatja az olvasó, aki a pénzhami-r sítás fogalmán amolyan kontárokat ért, akik egy-két ügyes, de anyagiak­ban nagy hasznot nem jelentő kí­sérlet után rendszerint lebuknak, mint a párizsi Juan Sadjao. Az 54 éves span'yol származású Sadjaot feddhetetlen életű, tisztességes pol­gárembernek tartották, míg egy szép napon letartóztatta a rendőrség. Há­romszázezer frankot találtak nála hamis egyfrankosokban. A nyugati rendőrség szempontjá­ból az ilyen kis hal nem sokat je­lent. Általában a házi „kisipari" módszerekkel dolgozó pénzhamisítók egy-kettőre hurokra kerülnek. Neui úgy a nagy cápák. Ezek a konspiráció szabályai szerint építik ki titkos szer­vezeteiket. A felhajtók, a „nagy fő­nökök" rendszerint nemzetközi szél­hámosok. A ranglétrán utánuk kö­vetkeznek a nyomdatechnikai szak­értők, akik a hamisítást végzik. A hamis bankók terjesztéséről pedig a bűnözők világának jellegzetes alak­jai gondoskodnak. A hamis bankje­gyeket 95 százalékban nagyvárosok­ban, turistaközpontokban, üdülőkben és fürdőhelyeken értékesítik. A nagystílű pénzhamisító bandák rendkívül óvatosak, s mint az űzött vad, a legkisebb neszre ís felfigyel­nek. Egy detektív-felügyelő a követ­kező fortéllyal akadt nyomára egý ilyen hírhedt bandának. Napok óta figyelt egy gyanús alakot, akiről meg­bizonyosodott, hogy kapcsolatai van­nak a pénzhamisítókkal. Az illető minden nap ugyanabban az órában betért egy kávéházba. Egy alkalom­mal a rendőrtiszt elrejtőzött a gya­nús egyén autójának csomagtartójá­ban. Az illető barátjával együtt jött vissza a kávéházból, s egyenesen a „boszorkánykonyhába" robogtak. Mi­lyen nagy volt a meglepetésük, ami­kor hirtelen pisztolycső meredt fe­léjük. A rajtaütés eredménye: 80 ki­logramm nagy címletű bankjegy különféle valutában. A francia rendőrség az utóbbi idő­ben 1335 esetben leplezett le pénz­hamisítókat és 227 pénzhamisító mű­helyt számolt fel. (A Vie Ouvrier nyomán) VÍZERŐMŰ ESŐVÍZRE Skóciában olyan vízerőművet épí­tettek, amely 650 négyzetkilométer te­rületről összegyűjtött esővizet hasz­nál fel elektromos energia termelé­sére. Az esővizet 8 kilométer távol­ságból vezetik a vízerőműbe. ÜJ SZO 6 * 1984. augusztus 15.

Next

/
Thumbnails
Contents