Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-15 / 226. szám, szombat

A FELKELES NEMZETKÖZI JELLEGE A fasizmusnak 1933-ban történt hatalomra jutása Németor­szágban csakhamar megmu­tatta két jelentős vonásét. Az egyik, hogy a fasizmus nem csupán az egyik burzsoá kormány felváltása egy má­sikkal, hanem a burzsoá demokrácia felváltása a nyílt terrorista diktatúrá­val. További vonása, hogy a fasizmus nem egy vagy két országra korláto­zódik, hanem nemzetközi jelenség, mely éppen emiatt nemzetközi méret­ben veszélyeztet minden haladást, de leginkább a szocialista törekvéseket. Ezért a Kommunista Internacionálé 1935 nyarán megtartott VII. kongresz­szusán azt a feladatot tűzte ki, hogy meg kell valósítani a proletariátus akcióegységét nemcsak nemzeti, ha­nem nemzetközi méretben is, mert csak Ily módon képes a munkásosz­tály eredményes védekezésre a fasiz­mussal szemben. A fasizmus elleni harc nemzetközi jellege kifejezésre jutott már ezen a kongresszuson, amikor az elnöklő Wilhelm Pick, né­met kommunista, megnyitó beszédé­ben kijelentette: ha Hitler megtámad­ja Csehszlovákiát, a nemzetközi pro­letariátus kötelessége, hogy segítsé­gére siessen. Az antifasizmusnak Csehszlovákiá­ban már a világháború előtti idő­szakban széles bázisa volt. Ez annak tudható be, hogy a német fasizmus — melynek döntő szava volt a nem­zetközi fasizmusban — hirdetve a „Drang nach Osten", vagyis a Keletre való terjeszkedés jelszavát, közvetle­nül veszélyeztette a szlovák és főképp a cseh népnek, a fasiszta Németor­szág közvetlen szomszédjának a nem­zeti létét. Ilyetén az antifasizmus esz­méje Csehszlovákiában már kezdeté­től fogva jó táptalajra talált. Ez volt a helyzet a többi szláv (lengyel, ju­goszláv) nemzetnél is, mert a fasisz­ta Németországnak Keletre való ter­jeszkedése elsősorban az ő nemzeti létüket veszélyeztette. Hiszen a fa­siszta Németország egyik célja volt — a történelemben talán egyedülál­ló eset — egész nemzetek és nemze­tiségek kiirtása. Mivel ez elsősorban, de nem csupán a szláv nemzetek el­len Irányul (főképp ők voltak a fa­siszta Németország közvetlen és köz­vetett szomszédai), érthető, hogy ha­tására önvédelemként a fasizmussal szemben terjedni kezdett a szláv együttműködés eszméje. Ez az együtt­működés azonban nem helyettesíthet­te a proletár nemzetköziség eszméjét. E zeknél a nemzeteknél az anti­fasizmus szoros kapcsolatban volt a közvetlen nemzeti ér­dekkel, és ezért az antifasizmus hatása általánosabb és erősebb volt. Némileg bonyolultabb volt a helyzet azoknál a nemzeteknél, amelyeknek nemzeti létét — legalább is kezdetben — a nemzetközi fasiz­mus közvetlenül nem fenyegette. Ilyen volt a helyzet például a horvát és a magyar nemzet esetében. Emel­lett a fasizmus a szociális elnyomást kezdetben némileg palástolni tudta, és így egyes országokban félre tudta vezetni a dolgozó tömegeket is. » De a nemzetek és elsősorban a dol­gozók mindennapi tapasztalataik alap­ján felismerték, hogy a fasizmus ve­szélyt jelent valamennyi nemzet szá­mára, és ezért meg kell alakítani a nemzetközi antifasiszta közösséget, mely nem ismer nemzeti vagy terü­leti elhatárolást. Az antifasizmus nemzetközi méret­ben először a spanyol polgárháború­ban érvényesült. Ismeretes, hogy kü­lönböző nemzetek és országok anti­fasisztái • segítségére siettek a spa­nyol demokratáknak a fasiszták elle­ni harcukban. A csehszlovák kommu­nisták jogosan mutattak rá akkor, hogy Madrid kapuinál egyúttal Prá­gáért is folyik a harc, mert ha Mad­rid. fasiszta kézbe kerül, Prága is ve­szélybe jut. Itt ls megmutatkozott az antifasiszta mozgalom nemzetközisé­gének szükségessége. Noha nyilvánvaló volt a nemzetközi antifasiszta mozgalom szükségessége, mégis csupán fokozatosan valósulha­tott meg, mert a fasizmus ki tudta használni a burzsoá nacionalizmust. Lehetővé tette az ún. szlovák állam megalakítását, mely ugyan csak for­málisan volt független. A szlovák nép történetében először adatott meg annak a lehetősége, hogy külön álla­mot alakítson, ha nem is volt szuve­rén állam, mert minden tekintetben függött a fasiszta Németországtól. Ennek mindenesetre az volt a követ­kezménye. hogy a fasiszta elnyomás nem nyilvánult meg mint a szlovák­ság nemzeti elnyomása, hanem csu­pán gazdasági tekintetben kezdett ilyennek érvényesülni. Más volt a helyzet a cseh országrészekben, mert ott a nemzeti és gazdasági elnyomás a német fasizmus részéről mindjárt kezdetében nagyon is szembeszökően jutott kifejezésre. Nem tagadható, hogy az ún. szlovák állam kormánya — több számára ked­vező körülmény folytán — kezdetben viszonylag széles tömegalapra támasz­kodhatott. Mindez nagy akadályokat gördített a szlovákiai antifasiszta front kialakítása elé. A kommunisták és a befolyásuk alatt álló munkások ugyan már az ún. szlovák állam kez­detén felismerték az új állam fasisz­ta jellegét, és ezért — az illegalitás súlyos feltételei között — megkezd­ték harcukat a szlovák klerikális-fa­siszta kormány ellen. K ésőbben azonban a helyzet megváltozott. A gazdasági vi­szonyok a háború következ­tében rosszabbodtak és ehhez még az a körülmény ls hozzájárult, hogy a kormány a szlovák hadsereg egy részét harcba vetette Lengyelország ellen, és ez nagy visszatetszést kel tett a szlovák nép körében. Amikor pedig a fasiszta Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, és a be­ígért „villámháború" nem járt siker­rel, egyre szélesebbé vált a fasiszta szlovák kormány elleni harc. A sztá lingrádi csata után pedig már egyes polgári rétegek is bekapcsolódtak az erősödő szlovákiai antifasiszta front­ba. A német fasiszta hadsereget egyre nagyobb vereségek érték, kénytelen volt visszavonulni, ami serkentőleg hatott az egész európai, így a szlo­vákiai antifasiszta mozgalomra is. Szlovákia-szerte partizáncsoportok alakultak, amelyek ugyan a sokkal erősebb német hadigépezettel nem bocsátkozhattak nyílt harcba. De amint a szovjet hadsereg közel jutott Szlovákia határaihoz, és megvolt a remény, hogy nemsokára eljut Szlo­vákia területére, elérkezett az az idő, amikor már az egyes partizáncsopor­tok az antifasiszta mozgalom többi tagjaival együtt nyílt harcba bocsát­kozhattak a szlovák fasiszta kormány és az őt támogató német fasizmus ellen. így került sor a Szlovák Nem­zeti Felkelés kitörésére 1944 augusz­tus 29-én. A Szlovák Nemzeti Felkelés a szlo­vákiai antifasiszta mozgalom kicsú­csosodását jelentette, és a nemzetkö­zi antifasiszta mozgalom egyik jelen­tős megnyilvánulásának tekinthető. Már előtte Jugoszláviában, Franciaor­szágban, és másutt nagy méreteket öltött az antifasiszta harc. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek elsősorban- an­tifasiszta jellege volt, és ez több mó­don is kifejezésre jutott. M ár egymagában az a körül­mény, hogy a szlovák nemze­tiségű harcosokon kívül, akik persze a felkelés fő erejét tették, sok más nemzetiségű katona ls részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, bizonyítja a felkelés nemzetköziségét. Nehezen állapítható meg pontosan a más nemzetiségű résztvevők száma, mert a felkeléskor senki sem érdek­lődött a felkelők nemzetisége iránt, fontos volt csupán a fasizmus elleni közös harc győzelme. A felkelés min­den résztvevője (így e sorok írója ls) a gyakorlatban győződhetett meg a felkelés szellemének nemzetközisé­géről és az antifasiszták nemzetközi szolidaritásáról. Kifejezésre jutott ez a felkelés te­rületén megjelenő Pravda hasábjain is. A németekről 1944. október 26-i számába írta: „De vannak más né­metek is. Német antifasiszták, német kommunisták, vagy demokraták, ők maguk ís sokat szenvedtek a náci terroristáktól... Ezeket a németeket nem lehet egy kalap alá venni a né­met fasisztákkal, nem szabad gyűlöl­ködést érezni velük szemben nemze­tiségük miatt, ez túlhaladott soviniz­mus volna; már pedig ennek soraink­ban és a szlovák antifasiszta harco­sok soraiban nincs helye." Ugyanilyen értelemben Irt magyarokkal kapcso­latban 1944. szeptember 26-1 számá­ban: „Ml szlovákok csak rokonszen­vezhetünk a magyar antifasiszták tö­rekvéseivel, hiszen harcuk a közös ellenség, a német fasiszták ellen irá­nyul, és azon magyar elnyomók ellen, akik a nem magyar nemzetiségű dol­gozó rétegeket is elnyomják." A közös antifasiszta harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés fo­lyamán új jelenség mutatko­zott: a más nemzetekkel szemben ér­zett bizalmatlanság és gyűlölködés fokozatos megszűnése. A felkelés hoz­zájárult olyan feltételek megteremté­séhez, amelyek lehetővé tették a nemzetek közötti űj kapcsolatok lé­tesítését a „Világ proletárjai, egye­süljetek" jelszó szellemében. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés, mely lényegé­ben szlovák antifasiszta felkelés volt, a haladó erők reakcióellenes, sza­badságért és békéért folytatott har­cának ragyogó példaképe marad. DR. BALOGH-DÉNES ARPÁD AZ „ABLAKOS" BANYA íme, az ,ablakos" bányaI — volt iz első gondolatom, amikor Vla­limír Agapov diszpécser emeletes őrtornyából" megpillantottam a Szilveszter Bánya hatalmas szén­'catlanát. Ha most mindazok itt lennének, ikik nekem valaha is azt mond­'ák, hogy csak akkor lesznek bá­tyászok, ha ablakok lesznek a bá­xyán, bizony, szavuknál fognám ókét! Hát ez — olyan — bányai Sőt, még ablakra sincs szükség, s ömlik, fékezhetelenül áramlik be a napfény. F E ELEJTHETETLEN látvány. Ä szén, amelyért az ember több­száz méteres mélységbe leszáll a föld méhébe, itt hever a lábunk alatt. Hi­hetetlennek tűnik. Mintha a termé­szet csalóka játéka lenne, mintha va­laki unalmas óráiban, kedvtelésből feketére festette volna ezt a katlant, hogy némiképp elüssön a tájtól. Igaz is, befestették. Az évmilliók! — Indulhatunk? Michal Nemeščuk, a bányai mester szögezte hátamnak a kérdést, s mire megfordultam már a lépcsőkön cso-i szogott szénporos ba-i kancsában, A diszpécser­torony elől bekiáltott az tirítőházba: „Vi-. gyázzatok! Jelezzétek, hogy lignitkeverék jön!" aztán barátságosan elmo-. solyogta magát és karjá­val „körülfogta" a széni katlant: — Látott már ilyet?, — Csak filmen! —i Akkor hát kezdjük élőiről! Ráléptünk a széntelepi re, amely hatalmas feke-. te szőnyegként húzódik, szabályos félkört írva le a természetnek ebben a ki tudja hányadik cso-. dájában. Irdatlanul nagy bombatölcsérhez hasonlít ez a katlan, átmérőjét kl-. lométerekben mérik. Ali jában tengerszemhez ha-, sonlító jókora tó hullám-, zik, mélysége egy gyár-, kémény magasságával ve­tekszik, A mélységből kitárulko­zó bánya félkörre oszlik. Egyik felén a messze fe­ketéllő szén, másik felén a sárga agyagos föld. Mindkét oldalán hatal­mas lépcsőzet, a fokoza­tos fejtés, illetve újratöl­tés képződményei. A lép­csőkön félemeletes nagy­ságú marótárcsás kotró­gépek dolgoznak és villanymozdonnyal vonta­tott, gyerekjátéknak tűnő tehervona­tok, „szaladgálnak". Az egyik oldal­ról a szenet szállítják, a másik oldal­ra a földet viszik, hogy lépésről lé­pésre betemessék az űrt, ahonnét az ember már elrabolta a föld kincsét. Visszatöltésre azt a földet használ­ják fel, amelyet a másik oldalon a szénrétegről eltávolítanak. Ez a kör­forgás pontosan addig tart, ameddig a szén ... — Ha hisil, ha nem, ez az ország legideálisabb bányája — szólal meg a bányamester. — Sőt európai vi­szonylatban is az. Ezen a világrészen sehol nem jövesztenek olcsóbban sze­net, mint itt. — Ejha! És mennyibe kerül itt egy tonna szén kitermelése? — No, mit gondol? — Hát mondjuk tizenöt — húsz koi rona! A bányamester titokzatosan ingatta nál pontosan ötven százalékot téve­dett. Bizony! Gondosan eltaposta csonkig égett cigarettáját (különben száraz időben könnyen tüzet okozj, aztán magya­rázni kezdte, miért olyan olcsó a A Szilveszter Bánya abban a szeren esés helyzetben van, hogy 30—40 mé­ter vastagaságú szénrétege alig nyolc­tíz méteres földtakaró alatt húzódik. A szomszédos Február 25. Nagybányá A LEGOLCSÓBB SZÉN ÉS A LEGBIZTONSÁGOSABB FEJTÉS • A MARÓTÁRCSÁS KOTRÓGÉP 3-4 PERC ALATT RAKJA MEG A VAGONT viszonyul a földtakaróhoz, a külszi- Csúnya munka, a külszíni bányászok ni bányászat rentábilis. jobban rettegnek tőle, mint a leg­A bányamester szakértő pillantások- keményebb téltől. Pedig a nagy fagy kai újra és újra átfürkészl a katlan és a melegek is erősen próbára teszik minden zeg-zugát. Egy pillantra sem őket. Ilyen bányában csaknem heti feledkezik meg arról, hogy ő felel a ven fok az évi hőmérsékletingadozás, bányáért, az emberekért, a gépekért, Nyáron tüzesen perzsel a nap, télen a szénért. csontvelőig hat a hideg. Az eső sár-, K ÖVETEM a tekintetét, s hiány- a szárazság pedig portengerré változ­érzetem egyre fokozódik ... tatja a katlant. Ez a bányászmesteri Bányában járunk, de ha cipőmmel ség talán még nehezebb, mint az Iga­nem taposnám a szenet, el sem hln- zi, ott lent a mélyben... Egy hatá­ném! Mennyire más minden Handlo- rozott előnye azonban van: bizton­ván, Novákyn, Kékkőn vagy akár ságossabb! Rozsnyón. Kremnicán ...! Ott a vá- Kergetőznek körülöttünk a tehervo­gatokban lépten-nyomon vájárok, csil- natok, s a bányamester mindegyiket lések fogadják az ember köszöné- alaposan szemügyre veszi, sét... Az ám! Hol itt az ember? — Ez ts nyekereg. Kevés a vago­A bányászok? nunk. Ha egy kiesik, nincs a helyé-. —. Ugye, rajtam kívül egyetlen bá- be másik. De ami van, az sem elég. gyászt sem lát. Nem is csoda! Hu- Ez a kotrógép is egy órát állt, mi­szonketten vagyunk egy műszakban, előtt elindultunk, mert nem volt üres ekkora bányában. Bányász Itt csak a kocsi. Raktárra nem fejtünk egy gépek vezérlőfülkéiben látható. Min- grammot sem. Csak vagonba. Az ürí­den munkát gépek végeznek, ember tőházban önműködően kiürülnek, s a kézzel nem érinti a szenet...! Na- szén futószalagon folytatja útját az osztályozóba. Onnét a tisovái hőerőműbe, vagy újra vagonokba és szer­teszét az országba. Ha nincs fogyasztás, nem fejthetünk. Egyedül ez fékez bennünket. A nagy gépeket is csak alig hatvan százalék­ra tudjuk kihasz-. nálni, pedig éjjel-nappal, ünnep- és vasárnap dol-, gozmk. No, majd ha fel-, épül a vľešovái kombi­nát ...! E RRE a gondolatra ismét felvidul. A vfesovál kombinát ugyan­is a sokolovi szenet fog­ja feldolgozni, s már a jövő évben megkezdi a termelést. Hatalmas mű lesz, s a sokolovi bányá­szok alighanem megiz­zadnak majd, ha tartó­san biztosítani akarják számára a nyersanyai got! Végre megérkezünk a forgótárcsás marógép­hez. Messziről az ember el sem hinné, hogy ez a szérievő óriás valóbán' ilyen hatalmas. Hangyá-j, nak érzem, magam alatta,, s ha nem tudnám, hogy emberi kéz alkotta, még csodálkoznék is rajta. Különben a csodálatot így ls megérdemli. Tíz 315 literes kanalával mű­szakonként kétezer ton­na szenet fejt. Kanalai­val alulról szórja, majd a rakodó szállítószalagjára, on­nét pedig közvetlenül a va­gonokba továbbítja. A kanalaktól a vagonig több mint húsz métert uta-. zik a szén a kotrógép testében. Ez a távolság ls Jól érzékelteti az acéli szörnyeteg méreteit. Szörnyeteg? Csak úgy tűnik. J roslav Peš kotrómester felügyele-, te alatt kész kezesbárány. Úgy eni gedelmeskedik akaratának, akár egy szófogadó kisgyerek. A kotrómester tenyérnyi nagyságú kormánykereket forgat a vezérlőfülkében, s az óriási forgótárcsa acélkarmai ott marnak a szénrétegbe, ahol éppel ő akarja. A kotrógépnek négytagú a személy­zete. Peš mester munkatársai: Rudolf Bittner gépész, Sigfried Milhanš rakó-, dó és Walter Lorenz karbantartó. Ki­vétel nélkül családapák és keresni akarnak. Ketten személygépkocsira várnak, a pénz már együtt van. Sze­retnek kirándulni, szórakozni, de a legjobban talán olvasni. Sigfried Milí hanš a könyvtárosuk. — Bizony! Ilyen kulturszerető em-t berek vannak az én műszakomban — mondott beosztottjairól először véle­ményt a bányamester. (Később meg­magyarázta, hogy bár nem a könyv szeretetét tartja a legjobb tulajdonsá­guknak, mégis erre a legbüszkébb.) Hiába időztem órákig a kotrógé­pen, a személyzettel alig válthattam egy-két szót. Szerencsétlenségemre, mintha a földből nőttek volna ki, a­vagonok egymást érték a kotrógép alatt s a kotrómester ilyenkor nem ismer tréfát. — Menjünk! Csak zavarnánk őket, azt meg nem szeretik — szól engesz­telően a bányászmester, majd begya­korlott mozdulattal int köszönésképp és máris lefelé tartunk a kotrógép csgalépcsőjén. ý JRA elénk tárul a hatalmas Az acélóriás felső teste. A vezérlőfülke ablakából Jaroslav Peš kotrómester ellenőrzi a kínaiak munkáját. ponta mégis több mint tízezer tonna a normál Egy ilyen vagont (a síne­ken vinnyogva gördülő tehervonatra mutat) a marótárcsás kotrógép 2,5—4 perc alatt megrak. Mit gondol mennyi fér bele? Negyven tonna. Ezt a kotró­gépet egyébként az NDK-ból kaptuk, a mlélnk még nagyobbak ..'. A mazdonyvezető karlendítéssel kö­szönti, megfordul, az egyre gyorsuló tehervonat után néz. Michal Nemeščuk személyében nem­csak lelkiismeretes bányamestert véltem felfedezni, hanem tapasztalt „idegenvezetőt" is, de sehogysem ment a fejembe, miért nem beszél az embereiről. Az addig hallotakból any­nyit még megtudtam, hogy nem kell miattuk szégyenkeznie. A Szilveszter Bánya az év elejétől már százhúsz­ezer tonna szenet fejtett terven felül. Az ilyen teljesítmény előtt mindenki megemelheti a kalapját. Azt sem kel­lene titkolnia, hogy a kotrógépeken szocialista munkabrigádok dolgoznak, a fejét, és tovább kérdezett. Csak ami- amelyek nemcsak a szénjövesztési kor látta, hogv egyre nagyobb szá- terv teljesítését tekintik legfőbb cél­mokat mondok, közbevágott: juknak, hanem azt is, hogy gépüket — Nem! Kevesebb. Az első szám-, állandóan üzemképes állapotban tart­sák, tehát becsületesen gondozzák, hogy takarékoskodjanak a villanyi árammal és árgus szemekkel vigyáz­zák a tízezer korna értékű gumisza­lagok épségét. Nem egy. Ilyen drága szalagot mentettek meg már a szét­szénfejtés Itt, a sokolovi szénkörzet Hasadástól úgy, hogy észrevették a Barátság Nagybányájának Szilveszter szénrétegben meglapuló facölöpöt, Üzemében. v agy vasdorongot s idejében leállí­.,..,.. . ,„ tották a gépet. Helyenként ugyanis A külszíni szénjövesztes önköltsé- ha]dan l bányafolyosók kacskaringóz­ik T"l enekelŐt t< BZ eltávoIítand ó nak a szén hatalmas testében, s ha földtakaró vastagsaga határozza meg. ilyer)re akadnak i vagonszámra kana­lazzák ki a régi korhadt bányafát Nagyobb a veszély, ha az elárvult folyosó a kotrógép alatt kígyózik, mert ilyenkor a néhányszáz tonnás - gépóriás könnyen besüllyedhet. Be is SÜL m L^ PPen for d" ot t , az arar ,y- süllyedt már, nem ls egyszer ... Fél- 1 w szénkatlan, az ország „abla­. , , , kÍ °ľJ ág l eS n aSy° b b oldalra billent, rakodó szerkezete „rá- kos" bányája. Alkonyba készülő nap­kulszini bányakörzetében pedig a het- könyökölt" a tehervagonra, recsegett, sugarak simogatják az óriási fekete ven meter vastagságo.t is eléri a föld- ropogott, aztán meg se moccant. A szőnyeget és úgy tűnik, hogy az eny­takaro holott a szénreteg alatta né- „mentők" Ilyenkor éjjel-nappal dol- hülő hőségben szaporábban harapdál­ha c, s a* ,™ s z méteres. Ennek ellenére, goznak, de a legjobb esetben is lega- nak a forgótárcsát és fürgébben sza­ott is kifizetődő a külfejtés. Amíg a lább két hétbe beletelik, míg vigsza ladgálnak a tehervonatok... szénreteg vastagsága 1:Z arányban állítják hernyótalpaira a gépóriást. SZABÖ GÉZA. 1964. augusztus 15. * ŰJ SZÖ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents