Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-01 / 212. szám, szombat

Újabb „Holt-teriger" kéziratok TÖBB MINT MÁSFÉL ÉVTIZEDE unnak, hogy a XX. század egyik legnagyobb régészeti szenzációjának híre bejárta a világot: 1947-ben és a következő években találták meg a holt-tengeri tekercseket, amelyek ma már fontos források a kereszténység megjelenését megelőző évtizedek zsidó vallási és társadalmi mozgalmainak tudományos kutatásához. A Holttenger partjának nehezen megközelíthető sziklái, a méhükben rejtőző barlangok azonban — úgy látszik — még további meglepetéseket ís tartogatnak. Az eliriúlt években izraeli és amerikai tudósok ismét váratlan, s talán ugyancsak szenzációs felfedezést tettek. 1962 áprilisában a bolt-tengeri tekercsek tudományos értelmezésével nagy nevet szerzett De Vaux profeszszor, és a Palesztinai Régészeti Múzeum igazgatója: Jusef Saad, kis papiruszdarabot vitt el a Jeruzsálemben működő amerikai régészeti intézetbe. A papirusztöredék mindkét oldala tele volt írva arámi nyelvű szöveggel. A kézírás a papirusz korát az t .e. IV. század első felére teszi. A szöveg katonai jellegű, de töredékessége miatt pontosan nem értelmezhető; mindenesetre tartalmazza Sómrón városnak, a görög forrásokban Samaria néven ismert tartományi székhelynek, a korábbi Izrael állam fővárosának a nevét. A kéziratot a Ta'amira törzs beduinjai találták, ugyanazok a nomád pásztorok, akik a legelső holt-tengeri tekercseket is felfedezték. Később még néhány más töredék ís előkerült, ezek egy része az utolsó Akhaimenida király, III. Dareiosz Kodomannos uralkodása alatt kiadott okmány volt. Tavaly sikerült megtalálni azt a barlangot, ahonnan a papirusztöredékek származnak. Jerikó város környékén, a Wadi ed-Dalijeh nevű völgy fölött, igen nehezen megközelíthető, sziklás, magas helyen fekszik. Számos nehézséget kellett legyőzni, míg B múlt évben megkezdhették az ásatásokat a környék barlangjaiban. A talált leletek azután igazolták a korábbi feltevéseket. Egy 65 méter mély barlangban ugyanis további kézirat-töredékre bukkantak. A régészeti leletek bizonyossá tették, hogy a kéziratok az i. e. IV. század folyamán kerültek a barlangba; a korsók és egyéb kerámia-töredékek lehetővé teszik a pontos datálást. A több hetes ásatás során emberi maradványokat is találtak. Rendezetlen, elhelyezésben mintegy 35 férfi, nő és gyermek koponyája és csontjai kerültek elő. Néhány feltűnően épen maradt ruhamaradvány, gyékényfonat, ezüst fülönfüggő és más apróbb használati tárgy gazdagította a leleteket. A barlang szájánál talált hamuréteg mesterségesen szított tűzre vall. Az adatok alapján Paul Lapp az ARCHEOLOGY című amerikai folyóiratban a következő rekonstrukciót kísérli meg valószínűvé tenni. A KÉZIRATOK és a használati tárgyak azoktól a zsidóktól származnak, akik Nagy Sándor elől Sómrón városból menekültek el. Amint tudjuk, Nagy Sándor i. e. 333-ban Issosnál döntő győzelmet aratott III. Dareiosz Kodomannos perzsa király fölött. Ekkor fogant meg benne az a terv, hogy az egész perzsa birodalmat meghódítja. E terv megvalósításához szilárd támaszpontra volt szüksége a föníciai és szíriai területeken. Nagy Sándor maga Tyros és Gáza városok hosszadalmas ostromával volt elfoglalva, a tengertől beljebb eső területek meghódítását egyik vezérére, Parmenionra bízta. Komoly ellenállást egyedül Sömróban kellett legyőzniük. Ebbe a városba — meghódítása után — egy másik makedón vezér, Perdikkas helyőrséget telepített. A lakosság egy része elmenekült. Nyilván magukkal vitték legfontosabb irataikat, valamint pecsétnyomóikat is. A Holt-tenger környéki barlangokban véltek menedékre találni, üldözőik azonban felfedhették a rejtekhelyet, s a barlang torkánál tüzet rakva megölték őket. A újonnan talált papirusztöredékeket egyelőre nem tették közzé. Egy sor kérdés tisztázásához nyilván még további ásatásokra lesz szükség. A lelet azonban már ma is igen jelentős. Az biztos, hogy a kéziratok riem tartoznak az úgynevezett holt-tengeri tekercsek, tehát a qumráni telephelyen lakó, s valószínűleg az antik írók által említett esszénus szektával azonos közösség iratai közé; e „samariai papiruszok" két, vagy talán három évszázaddal megelőzik a holt-tengeri tekercseket. AZ Cj LELET talán segít megmagyarázni néhányat a holt-tengeri tekercsek rejtélyei közül. A holt-tengeri tekercseket zömmel ugyancsak barlangok mélyén találták. E barlangokban azonban nem laktak soha. Hogy kerültek hát oda a tekercsek? Többen feltételezték már eddig is, hogy talán a szekta menekülő tagjai rejtették el a tekercseket. Az új lelet fényében ezt a feltevést csaknem bebizonyítottnak vehetjük, s eszerint a. qumráni esszénus közösség a római katonák elől menekülőben rejthette el féltett iratait; a rejtekhelyek egy részét azonban a rómalak is megta.lálták, a korsókat, amelyek a tekercsek védelmére szolgáltak, összetörték, és a pergamentekercseket darabokra szaggatták. Nagy Sándornak éppen szlrlai-palesztíniai hadműveleteit, tetteit ismerjük legkevésbé Az új lelet talán fontos forrásokat ad a kezünkbe e korszak viszonyainak tanulmányozásához, és így közvetlen forrásokkal ls kiegészíthetjük az antik történetíróknak az e téren szűkszavú vagy idealizáló elbeszéléseit. A HOLT-TENGER partvidékének klímája és geológiai viszonyai csaknem annyira kedvezőek a papirusz és pergamen konzerválásához, mint Egyiptoméi; a jövő tehát még sok meglepetést tartogatliat. És megnyugtató, hogy a helyi lakosság, a beduin pásztor Talamira törzs — szemben a korábbi leletrablók egész sorával —, érti és becsüli a múlt írásos emlékeit. KOMORÖCZY CEZA ismeretien Rembrandt kép Eddig ismeretlen Rembrandt-festményt fedezett fel Muszijenko szovjet műtörténész a kijevi Lavra kolostorban. A 46x56 centiméter nagyságú kép sötétbarna, helyenként zöldes alapú; őszlő hajú, halványan mosolygó nőt ábrázol, akiről a kutatások megállapították, hogy a művész anyja. A kép több helyen megtört, és a töréseket a századok folyamán szürkésbarna festékkel festették át. Infravörös sugaras átvilágítással felfedezték Rembrandt kézjegyét, s az azonosnak bizonyult a művész 1629ben készült Önarcképének aláírásával. A kutatók véleménye szerint az eddig ismeretlen festményt Rembrandt 1628-ban készítette leydeni tartózkodása idején, s a XVIII. század első felében került Kijevbe, amikor olasz és francia festőművészek dolgoztak az ottani templomokban. V XW&0f]0eK IVANOV: Tengerészek. [Gipsz] • Jacqueline Kennedy forgatókönyvet ír, amelyből dokumentumfilm készül a meggyilkolt amerikai elnök életéről. • A nyugatnémet mozilátogatúk szerint az NSZK legnépszerűbb filmszínészei: 1. Liselotte Pulver, 2. Heinz Rühmann, 3. Nadja Tiller, 4. Gert Froebe. A nyugatnémet közvélemény' Romy Schneldert csak a 10. helyis tette. Ei Grigorij Rosalj rendezi a Marx Károlyról szóló szovjet filmet. A film Marx és Engels szerepét mutatja be az 1848—49-es forardalmi években. Marx Károlyt Igor Kvasa, Engelst Andrej Mironov, Jenny Westphalent, Marx feleségét Rufina Nyifontova alakítja. U Száz filmszínházat zártak be Ausztriában a közelmúltban. A válság okát részben a televíziónak tulajdonítják, részben annak, hogy kevés a fiatalság szabad ideje. A rossz filmeket csak harmadsorban tekintik a válság okának. !• A milánói Scala együttese Herbert Karajan vezényletével szeptemberben Moszkvában vendégszerepel a kulturális csereegyezmény keretében. Viszonzásul novemberben a moszkvai Nagy Színház társulata mutat be Milánóban öt operát. H Nyikita Hruscsov és több más szovjet vezető aláírásával nekrológot adtak ki Makszim Rilszkijről, az ukrán szovjet Irodalom egyik megalapítójáról, a Szovjetunió kiváló tudósáról és közéleti személyiségéről. • Az apósok problémáiról gxól a Hálátlan kor című francia film; a főszerepeket* Jean Gabin, Fernandel, ezenkívül Fernandel fia é« Marié Dubois játssza. 18 Jana Brejchová újabb nyugatnémet filmben vendégszerepel. Következő filmjének címe: Végy feleségül, drágám! K Vittorio de Sica megfilmesíti Flaubert: Egy jámbor lélek című meséjét. A forgatás a jövő öv elején kezdődik. II Naponta 12 millió szovjet ember jár moziba, és több, mint száz országban vetítenek szovjet filmeket. A szovjet filmgyárak tavaly 102 játékfilmet és 33 egész estét betöltő dokumentumfilmet készítettek. Az idén csupán Moszkvában 30 új filmszínház épül, Fraos Masereel kiváló belga ké pzőntűvész 60 éves. Fenti met* szete Romáin Roiland Pierre és Luce című elbeszélésének illusztrációja. A „MOVESZLELEK" V Amikor beszálltam a Bratislavából Poprádra Induló gyorsba, legjobban attól tartottam, hogy unalmas lesz a hosszan tartó utazás. A jülkében akkor már három idősebb asszony ült. Az ablaknál joglaltam helyet. Nemsokára egy nagyon csinos, jó megjelenésű, 27—28 év körüli fiatalember jelent meg a jülkében. Szívből megörültem, amikor mellettem foglalt helyet: nem kell majd unatkoznom. Szomszédom még a vonat indulása előtt meg is szólalt. Örültünk, hogy mindkettőnk útja Poprádra vezet. Megtudtam, hogy Szépe Sándornak hívják, és táskarádió nélkül ?gy lépést sem tehet. Mindent Imád, ami szép, de főként a muzsikát. — Azt mondják: víz, levegő és napfény nélkül nem lenne élet a Földön. Saját felfedezésem, hogy ez a könnyűzenére is vonatkozik. Olyan határozottan és meggyőzően mondja mindezt, hogy nem lehet kételkedni benne. Amióta elterjedt a twist, azt kedveli legjobban. — Tetszik tudni , — mondja — a zenében az a szép, ami éppen a divat... Beethoven, Bach már kimentek a divatból... Nem szállok vele vitába. Hagyom, hogy folytassa, hiszen olyan őszintén beszél. — Tudja ön, ml a Pokopatepetl? — kérdi. — Tűzhányó — felelem. — Téved — igazít ki türelmesen. — Az egy twist. Ennél szebbet még nem hallottam. Nem csoda, hogy Szépe Sándor olyan járatos a zenében, maga is zenész. Már öt éve játszik egy tátrai zenekarban. Foglalkozásával nagyon elégedett. Az új számokat magnetofon segítségével könnyen megtanulják. Nekik nem szükséges napokon át C^maje^^k gyakorolni, készülni, mint a „szim* jonikusoknak". Ök néha-néha betanulnak egy-egy új számot és kész a műsor. Ügy megszokta már ezt az életet, hogy másképpen el sem tudná képzelni. Amikor úgy érezte, hogy untat, bőröndjéből három vékony, élénk fantá* zlával illusztrált könyvet vett elő, hogy olvasson. Közben illedelmesen felajánlotta: bármelyik könyvet kölcsönzi. Megnéztem a jelkínált köny veket, de egyiket sem jogadtam el. Sajnálatát fejezte ki, mert ő már el-, olvasta őket és neki tetszettek. Körülbelül másfél óra hosszat tartott a harmadik könyv el-, olvasása, Közbenközben elégedett, csodálkozással est5. válta a fejét, mint aki azt mondja: ez igen! Utána filmekről és képzőművészetről társalogtunk. A képzőművészetről alkotott nézete nagyon meglepett. A zenétől eltérően itt a régi, nem pedig az új alkotások tetszenek neki. — A régi alkotások nagyon szépek, — mondta — a mostaniak azonban egyáltalán nem tetszetősek... Igaz, ma is festenek „szép" képeket, de azokra ráfogják, hogy „giccs". Ha pedig egyszer valamire azt mondják: „giccs", az olyan, mint mikor régen valakire azt mondták „rossz káder", Poprád következett. Kezet nyújtottam új Ismerősömnek és megjegyeztem: fiatal, sok dolog* hoz hozzászólt. Főleg a művészetekről van különös véleménye. Szépe Sándornak felcsillant a szeme, majd ezeket mondta: — Sajnos, kevesen értenek meg .., — Bizony kevesen — mondtam, de ez nekem megkönyebbülést és örömet szerzett... FÜLÖP IMRE Közjáték a villamoson Rekkenő a hőség, különösen a villamosban, amely dugig van utassal. Ilyenkor késő délután mindig tömöttek a villamosok, sok a munkából haza igyekvő ember. Az arcok fáradtabbak, mint reggel, verejték csapódik a homlokra s feszültebb a hangulat, ha egyáltalán beszélni lehet valamiféle hangulatról. A várost nyár fülledt forrósága rátelepszik az ember idegszálaira, behatol pórusaiba. A villamos tömött, de tömöttek a szatyrok, aktatáskák is az emberek kezében. Látnivaló, hogy sok utas szeretne ülőhelyhez futni. Természetesen minden ülőhely foglalt. Az ülőhelyet javarészt gyermekek foglalták el, kicstnyek meg nagyobbak. A gyerekekkel ott ülnek a mamák, papák, de akad olyan ís, aki helyet szorított süldő gyermekének, ő meg ott áll felette, mint valami őrangyal. Az egyik utas, öreg ember, nagy csomaggal a kezében — nem állja meg szó nélkül. — Jó nevelés, mondhatom. Az öregeknek állniuk kell, a fiatalok meg kényelmesen üldögélnek. Valaki helyesel s az öreg bácsi egyre jobban belelovalja magát a méregbe. — A gyerekeknek, suhancoknak kijár a kényelmes ülőhely. Eszük ágában sincs felkelni, hogy átadják he-> lyiiket az idősebbeknek. De a kicsinyeket is ölükbe vehetnék a szülők. Csend követi az öregember szavait. Hirtelen felugrik az egyik asszony s felrántja tízévesnyt leányát. Nem szól, egyetlen hangot nem ejt, de az arca paprikavörös a méregtől. Az egyik szülő megjegyzi. — Mindenkinek joga van az ülőhelyhez. A gyerekeknek is. Igaz. Mindenkinek joga van az ülőhelyhez, aki megváltotta a jegyét. De vannak Íratlan törvények, Íratlan társadalmi jormák, amelyek tiszteletre köteleznek az öregek iránt. Ezeket az udvariassági formákat már a gyermekkorban meg kellene tanulni'. A szülők nagy része azonban kényezteti, túlkényezteti gyermekét. A gyermek ne érezzen semmiben sem hiányt. A „jó" szülő kiszolgálja, babusgatja, tenyerén hordja. S amikor rájön, milyen kis zsarnokot nevelt — már késő. Nem lehet aztán csodálkozni, hogy életerős suhancok a legnagyobb lelkinyugalommal ülnek a villamosban, amíg az öreg, fáradt emberek sajgó lábbal álldogálnak körülöttük. El kellene gondolkozni ezeken a dolgokon, nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is. DÉNES GyöRGX 6} SZŐ 10 * 1364. augusztus í,