Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-08 / 219. szám, szombat

D 3 Q B 3 3 3 Q D Q Q-Q S D B B H Btf B B fflJB Fel kell számolni a délkelet-ázsiai tűzfészket A részletes sajtójelentésekből az ** olvasó már értesült arról a hallatlan provokációról, amely a Tonkini (vietnami) öbölben az utóbbi napokban lejátszódott. Amikor valahol felcsapnak a fegyveres összetűzés lángjai, hajlamosak vagyunk rá, hogy először ls azt kutassuk „ki kezdte?" A VDK elleni támadás esetében is feltettük magunknak ezt a kérdést, annál is inkább, mert a sajtójelentések két egymással szöges ellentétben álló álláspontról adtak hírt. Az olvasónak bizonyára szemébe ötlött, hogy Johnson amerikai elnök egyértelműen „észak-vietnami agresszióról" beszélt, s ugyanakkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánynyilatkozata — szintén egyértelműen — kijelenti: a kritikus időben, augusztus 5-én, észak-vietnami őrnaszádok nem is futottak ki a tengerre, s az amerikai torpedórombolók elleni második támadás — a bombázások közvetlen oka — hazugság. Ahhoz, hogy a véres események okozójára teljes bizonysággal rámutathassunk, tisztáznunk kell, milyen irányban fejlődött ebben a térségben a helyzet az utóbbi időben. • Mire irányul az USA délkelet-ázsiai politikája? Az Egyesült Államoknak két célból is érdeke, hogy szilárdan megvesse lábát Délkelet-Ázsiában. Először is a távlati tervekre gondolunk, amelyek összefüggnek a világhatalmi elképzelésekkel. Délkelet-Ázsia is olyan térség, amely kiválóan alkalmas a szocialista tábor elleni támadás ugródeszkájának. Az a ma is tartó amerikai törekvés, hogy a szocialista tábort haditámaszpontokkal vegye körül, ebben a térségben nem járt kellő sikerrel, az Indokínára vonatkozó genfi egyezmények nem adtak kellő lehetőséget e térség teljes uralására. Az egyik cél tehát egy megbízható délkelet-ázsiai támaszpont-rendszer kiépítése volt. A másik cél már közvetlenebb — belpolitikai vonatkozású. Akármilyen furcsán hangzik, az Egyesült Államok belpolitikájában nagy szerepet játszik, milyen sikerrel jár a külpolitika Délkelet-Ázsiában. Az elnökválasztásokra készülődő Amerikában majdhogynem döntő érv a „hatalmat gyakorolni hivatott" politikusok versengésében az, hogyan védi meg az USA megtépázott presztízsét Délkelet-Ázsiában. Mindkét cél érdekében az amerikai politika egyértelműen arra irányult, hogy mindenáron szilárdan megvesse lábát legalább Dél-Vietnamban, és lehetőleg Laoszban is A május végi honolului értekezleten az amerikai vezető személyiségek meg is állapodtak abban, mit tesznek. Akkor röppent először világgá a gondolat: a „szennyes háborút" kl kell terjeszteni Eszak-Vietnamra is. • Kát hónapja beharangozott támadás A háború kiterjesztésének gondolatát két álló hónapig hangoztatták, reklámozták, népszerűsítették és — előkészítették. A New York Herald Tribúne közölte is a gondosan kidolgozott terv egyes részleteit. Ezekből kitűnt, hogy 200 észak-vietnami helység bombázását tűzték ki célul, elkészítették e helységek pontos névsorát, Thaiföldön összevonták a támadáshoz szükséges erőket, és e cél elérése szempontjából irányították a csendes-óceáni 7. flotta manővereit. S amikor mindez megvolt, már csak a szikrára . volt szükség, amely fellobbantja a lángot és „indokot" szolgáltat a VDK megtámadására. A szikrát nem nehéz kicsiholni a pattanásig feszített helyzetben. S itt hadd jegyezzük meg, hogy a helyzetet ellenőrizhetően céltudatosan, megfontoltan, lépésről-lépésre az Egyesült Államok élezte Délkelet-Ázsiában. Amikor egy támadást előre beharangoznak, és azután közelítenek fenyegetően a VDK partjai felé — akkor ez már több mint provokáció, ez már a bejelentett támadás kezdete lehet. A népét, függetlenségét védő ország ilyenkor csak egyet tehet — elűzi a betolakodót. Ez történt augusztus elsején, az első összecsapásnál, amely során a VDK őrnaszádai elűzték az amerikai torpedórombolókat. Akkor megszólalt Johnson elnök és kijelentette, hasonló eset megismétlődése esetén „megtorlást" foganatosít — tehát bombáztatja a VDK városait. Augusztus 5-én azután az állítólagos — de nem bizonyítható — újabb támadás után megindultak az amerikai bombázók a VDK fölé, hogy észak-vietnami vér árán mutassák meg a világnak, milyen „megingathatatlan" az Egyesült Államok ... • Gyanús jelek A támadást közvetlenül „indokló" helyzetben sok a gyanús mozzanat. Először is, hogy az állítólagos torpedo-naszád roham semmilyen kárt nem tett az amerikai hajókban. Ha négy torpedónaszád egy amerikai rombolóra támad, némi „karcolást" már csak ejt rajta... A következő gyanús körülményre a csehszlovák küldött mutatott rá a Biztonsági Tanácsban: Ha az USA ellen agressziót követtek el, akkor miért nem fordult azonnal a Biztonsági Tanácshoz? Az USA ugyanis előhb végigbombázta a VDK kikötőit, tehát teljesítette előre kitűzött célját, s csak azután emelt panaszt a Biztonsági Tanácsnál. Továbbá: Johnson, Stevenson és Rusk — az amerikai hangadók ebben a kérdésben — azt állítják, hogy nem céljuk a háború kiterjesztése. Talán el akarják felejtetni, hogy előzőleg két hónapig éppen ezt reklámozták? S ha így is lenne, akkor miért terjesztették ki mégis a háborút? Végül is pillantsunk a térképre: A Tonkini (vietnami) öböl a VDK és a Kínai Népköztársaság partjait mossa. Az Egyesült Államok partjai vagy nyolcezer mérföldre vannak innen. Mit keresnek amerikai torpedórombolók ebben az öbölben? Miért állt olyan feltűnően készenlétben a bombázó gépeket hordozó két repülőgépanyahajő ebben a térségben? • Van lehetőség a helyzet rendezésére A szovjet és csehszlovák küldöttség határozott tevékenysége a Biztonsági Tanácsban az első lépés volt a felszított tűz elfojtására. Jogtalanságot és brutális gyakorlati erőpolitikát látnak az emberek az USA eljárásában, a világ minden táján, tüntetéseket, tiltakozásokat rendeznek az amerikai nagykövetségek előtt. Még a tőkés államok — Nagy-Britannia és persze Bonn kivételével _ is elhatárolják magukat ettől a veszélyes amerikai provokációtól. Az államok állásfoglalása, a nemzetközi megmozdulás, ,a Biztonsági Tanács eddig biztató tanácskozása arra enged következtetni, hogy a , felcsapó lángok elfojtására megvannak a kilátások. Ez azonban nem elég. Fel kell számolni a válsággal terhes helyzet okait is — az Egyesült Államok szította tűzfészket Délkelet-Ázsiában. A tűzfészek felszámolására megvan a mód is — eleget kell tenni a szovjet felhívásnak, hogy egy új genfi értekezleten, rendezzék a délkeletázsiai helyzetet. A tonkini-öbölben megvalósult provokáció mindennél jobban bizonyítja, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan és veszélyezteti e térség békéjét. VILCSEK GÉZA tlsüllyedt a ladik. (Nyári hajótörés) (Barsi I. felvétele) Szálloda a levegőben? Igen, akármilyen bizarrnak tűnő °(.ndolat, de a Szovjetunióban, csakúgy mint a nyugati világban, szakemberek foglalkoznak megvalósításával. Ugyanis olyan korszerű léghajó kivitelezéséről van szó, amely 2—3 kilométer magasban a föld felett heteket, sőt hónapokat Is eltölthetne a levegőben, utasai üdülhetnének, szívhatnák a jó levegőt, sőt körülrepülhetnék a Fűidet. A Zeppelin kései utóda 300 méter hosszú és 50 széles, több emeletes léghajóóriás lenne. Nappal alsó fedélzetén tartózkodnának az utasok, gyönyörködnének a lent elterülő színpompás „földszőnyegben", a Földön túl prózainak tűnő természeti szépségekben, este pedig személyfelvonóval felmennének a legfelső fedélzetre és gyönyörködve fürkésznék a csillagos égbolt titkait. A konstruktőrök nagyon komolyan gondolják a léghajó kivitelezését. A nem gyúlékony hélium, a könnyű és szilárd műanyagok,' az 1 atommeghajtás lehetővé teszi a merész terv megvalósítását. Az óriáshajó. négyszáz utassal leszállás nélkül tízszer repülhetné körül a Földet. Ötszáz gramm urán-üzemanyag sokáig kitartana, az élelmiszerkészletet pedig repülőgépek szállítanák a magasba. A terv kivitelezése 25 millió dol'árba kerülne, de ezt nem tartják sok^ nak, mert például az Egyesült Államokban már most egymilliárd dollárt irányoztak elő szuperszónikus utasszállító repülőgép tervezésére. A léghajó üdülési és egyéb szórakozási célon kívül más hasznos szolgálatot is tehetne. A szovjet tajgában jelenleg naponta 20 tonna súlyt szállítanak 500 km-es távolságra, ami 100 ezer tonna-kilométer munkát Jelent. Ezt Jelenleg négy nagy helikopter bonyolítja le, a jövőben azonban egy száztonnás óriás léghajó egymaga elvégezhetné munkájukat. Az óriás léghajók kitűnő szolgálatot tehetnek hatalmas panelépítkezéseken, fúrótornyok elhelyezésénél, kohóművekben stb., mert a közönséges helikopterénél tízszer-hússzor nagyobb a teherbíróképességük, ugyanakkor sokkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mert csak a manővere-, zéskor használnak energiát. Nagyon hasznosaknak bizonyulhatnak mint TV faiözvetítő állomások, tűzjelzők, és mint bálnavadászok kísérői is. (A Szovjetszkaja Rosszija nyomán) ALPONZI B Vasárnap reggel hűvös szól fújt, amikor Tesár, lábán ü] katonai bakanccsal, új katonai nadrágban, feltűrt u|jú ingben, derekán övvel, oldalán géppisztollyal, gránátokkal, fején katonasapkával a kopár sziklás Klín hegy felé vezette egységét. Egyszerre megálltak, mert a Klín alatt fekete melegítőbe öltözött asszony rohant velük szembe. Kezével fogta a szabadon fejére dobott barnászöldt kendő két végét. - Állj! Megállt. — Ki vagy? Honnan jössz?, — Nagy-Porubából jövök.,. Jövök... — Az Istenért, — kiáltotta Tesár. — Maga az? Nem ismertem meg mindjárt... — Itt vannak? Mindnyájan? A gyerekek is? — Férje a brigádparancsnokságra ment. FORDÍTOTTÁ TÓTH TIBOR — És... és... Tesár szótlanul nézett Schnltzernére, az asszony arca rángatózni kezdett. A görcs végigfutott kezén. Szürke szeme tágra nyílt, egy-két lépést hátrált, mintha valami Iszonyút vett volna észre. — És a gyerekek? — Marka elment velük. — Hová ment velük...? — Schnitzerné ökölbe szorította kezét. — Hova tették a gyerekeimet? — Ne kiabáljon! Nem tudom, hová mentek. Mi újság Závodban? — BernadiCot elvitték. Es hol... hol...? Tesár elvörösödött, busa fekete szemöldöke megremegett, töprengve meredt a semmibe. BernadiCot bizonyára Marka miatt vitték el. Nyilván elfogták Markát, elfogták íz apját és a gyerekeket ls. Tesáron bl zonytalan Indulat futott végig, haragot érzett Letanovský és Schnitzerék ellen. Éles pillantást vetett Schnitzernére. — Letanovskýt nem vitték el? — Nem. — Nem? — Hová — hová tették a gyerekeimet? — sikoltotta rekedten Schnitzerné és hangja elcsuklott. — Hol vannak .. ? — Nem tudom, — mondta Tesár, s már rá akart förmedni, hogy csak Schnltzerék az okai mindennek, annak is, hogy Markát, a gyerekeket, apját, az öreg Tesárt és BernadiCot elvitték a németek, de torkán akadt a szó, mert a szél lesodorta a kendőt Schnitzerné ősz hajáról. — Ml égett Závodban? > — Hová... hová tették őket... ? — Nem tudja? — Mit? — Nem tudja, mi égett? Vasárnap? — Hová tették a gyerekeimet? — Kis-Porubában jelentkezzen a zászlóaljparancsnokságon! — Hová...? — siránkozott Schnitzerné, — hová tették a gyerekeimet? Tesár és az egysége kedvetlenül tovább ment, hogy megszállják a Klín hegyet a poru bal út fölött. Mikor oda értek. Tesár szétosztotta az embere ket, fedezékbe küldte őket a sziklák és bokrok mögé, aztán leült és tompán, elkeseredetten nézte az urat. Fejében kavarogtak a gondolatok, össze-viszsza keveredtek, ami jó volt, elűzte a rossz, a rosszat még rosszabb. Hogyan sikerült megszöknie Schnitzernének? Mi történt vele? És Markával? Elfogták? Apját is? A gyerekeket is? Tesáron sajgó eltompultság vett erőt. Egyre csak az járt^az eszében, hogy 6 küldte el Schnizeréket kegyetlen, kemény szóval a grabóci erdőből vlszsza Závodba, maga előtt látta Schnltzerék gyerekelt, ahogy mozdulatlanul ültek a fák töveiben, két kezüket elől összekötözték, lábukat derékig betemette a föld, amit az elítéltek már kiszórtak a gödörből. Ordítozva, röhögve, rikácsolva álltak fölöttük a németek. Tesár tompán nézte az utat, s maga előtt látta a zokogó Schnitzert meg a gyerekeket, amikor Marka gondjára bízta őket. Mi történhetett Závodban? Marka aligha jön, ha a németek elvitték BernadiCot. Mi lesz apával? Szegény öreg. Tesár tompán meredt maga elé, ült a szikla mögött és itt-ott lenézett a szürke, üres útra. Három-négy óra múlva a nap sugarai gyengén áttörtek a reggeli ködön, mely sziirke takaróként húzódott a porubal hegyekig. Az úton szép barna menyét futott keresztül. Csend volt, csak a távolban dölrögtek ágyuk és bombák. Nevetséges ez a kis háború a nagy háborúban, nevetséges és ostoba. Tesár mélységes szánakozást érzett. Mire jó mindez? Schnitzerné alighanem elvesztette az eszét, megőszült, elvesztek a gyerekei, elveszett Marka és elveszett apa ls. Jobbra, balra nézett. Šiška kakukkfiivet dugott a kalapjába. -így teltek a nehéz napok a városban, Felső-Brezányban a grabóci erdőben, és Kis-Porubában, hosszú és nehéz napok — szombat, vasárnap, hétfő kedd — s Tesár úgy érezte, nem ls napok, de hosszú évek sújtják egyfolytában újabb bajjal, szerencsétlenséggel. Felvirradt a szerda, szerdán délután a závodí katonaság megszaporodott további három szakasszal, három páncélkocsival és négy teherautóval, és csütörtökön reggel a závodí katonák parancsnoka, Johann Iffland százados, hosszú gumiköpenyben, csillogó csizmában megsimogatta cserzett, simára borotvált képét és elbúcsúzott StachoviC plébánostól. — Jő, Jő mein Herr, — mondta, — kár, hogy nem lehettem elégedett a falujával. Az alsőbrezányl pappal elégedettebb voltam! StachoviC nem válasznlt, lehajtotta fejét. Nehéz dolgokezek, Herr Hauptmann. összekulcsolta nagy, fehér kezeit. — Ügy, és most eltemethetik Letanovskýt, — lnondta Iffland. — Mi teljesítettük a kötelességünket, most teljesítheti maga is. Sajnos, csak részben teljesíthettük. Utánunk mások' jönnek, mein Herr, s igyekezzék, hogy nálam elégedettebbek legyenek magával! StachoviC felemelte fejét. — Ha meg tetszik engedni, Herr Hauptmann — mondta, — a foglyok a községházán.», Iffland elmosolyodott. — Nem, mein Herr, — mondta, — ne kívánja, hogy elpusztítsak mindent, ami hatalmamban áll! Nem ml voltunk az utolsó egység a falujukban, Nos, mein Herr ... Kezet nyújtott StachővlCnak, de nem húzta le -vastag bőrkesztyűjét. — Isten önnel, Herr Haupt-! mannl A meleg napsütés szétkergette a ködöt, a harmattól, párától nedves hegyoldalban illatozott a kakukkfű, amely még csomósán virágzott a sivár, csupakő lejtőn, Illatozott a gyep Is, amely már barnulni kezdett, hogy jövőre a televényt szaporítsa. Apa, Marka, Schnitzerék gyerekei? Schnitzerné — talán megőrült, megőszült. Tesár a szikla mögött három szál kakukkfüvet tűzött a sapkájához. A sapkát fejőre tette, s ekkor a szél vonuló menetoszlop dübörgését hozta a fülébe. (FOLYTATJUK} ÜJ SZÖ 4 * 1964. augusztus 8.