Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-30 / 241. szám, vasárnap

Közösen ünnepeljük a nagy jelentőségű évfordulót (Folytatás a 4. oldalról) menekülő hitlerista hordákat a meg­bízható hátország helyett forró talaj várta. A nyugati katonai teoretikusok most azt állítják, hogy Hitler szeren­csétlensége az volt, hogy nem vette csétlensógeaz volt, hogy nem vette te­kintetbe Schlief fen-doktrínáját, amely borút. Egyet azonban nem értenek meg; a második front jóval hama­rabb létrejött, mint a szövetséges haderők partra szálltak volna Nor­mandiában. Ez a front a nemzetek el­lenállása volt, amelyet a kommunis­ták és más haladó erők irányítottak. Erről nem kellene megfeledkezniük azoknak, akik még ma is hódító ter­veket kovácsolnak. Nem tanácsos megfeledkezni arról, hogy manapság a nemzetek nem nyugosznak bele ab­ba, hogy megkíséreljék őket imperia­lista rabszolgaságba dönteni. A Szlovák Nemzeti Felkelés az egész nép ellenállása volt a hódítók ellen. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével részt vettek benne a kommunisták, szocialisták egyéb demokratikus pártok és szer­vezetek tagjai, különböző politikai meggyőződésű és nézetű emberek. Ugyanilyen kiterjedt volt az ellenál­lási mozgalom egyéb európai orszá­gokban is. Ebből az következik, hogy a demokratikus erők minden ország­ban összefoghatnak, és össze is kell fogniuk, egységre kell törekedniük, mielőtt robbanni kezdenének a gráná­tok és hullanának a bombák. Hasznos lesz itt megemlíteni, hogy a német szociáldemokraták annak idején makacsul bojkottálták a kom­munisták felhívását az Ilyen egység­re. A fasiszták ezt arra használták ki, hogy magukhoz ragadják a hatal­mat, és azután sok szocialista nyom­ban a kommunisták után a koncent­rációs táborokba és börtönökbe ke­rült. Hasonlóképpen szomorú követ­kezményekkel járt az is, hogy a szo­cialisták és a radikálisok elutasították a népfront politikáját Franciaor­szágban, Csehszlovákiában és további országokban. Az illegalitásban és börtönökben azután a kommunisták, szocialisták és demokraták egyesültek a közös harcban, megszilárdították a hitleri támadók ellen az ellenállás egységes frontját, amely nélkül a győzelem lehetetlen volt. Ezért ma azt mond­juk: Inkább hamarább egyesüljünk, még mielőtt a hitlerek birodalmi kan­cellárrá, vagy elnökké válnak, még mielőtt ez emberek Oswíeczinokba és Buchenwaldokba kerülnek. A népi el­lenállás reakció és fasizmus elleni frontjának a szociális haladás hatal­mas tényezőjévé kell válnia, az impe­rialista reakció a revansizmus és a háború megszédült gondolatainak le­győzhetetlen akadályává. A prágai manifesztáción már meg­mondottam, és most még egyszer meg­ismétlem, hogy nemzeteinknek, ame­lyek a szocializmus nagyszabású épü­letét építik, szüntelenül törődniük kell országaik védelmi képességével, hogy biztosan megvédhessék a szo­cializmus vívmányait. Védelmi képességünk megszilárdí­tásával egyidejűleg nyomatékosan és következetesen harcolunk a békéért az egész világon. A tartós békéért vívott harc minden nemzet szent kö­telessége. Egyes emberek a háború és béke problémáit meglehetősen leegyszerű­sítve képzelik el. így gondolkodnak: Ha új világháborúra kerül sor, — mi rettenetes van abban? Hisz nem csak az Imperialista államoknak, ha­nem a szocialista országoknak is van­nak atom- és hidrogénfegyverei, ra­kétái. Ezért, ha a világ lakosságának jelentős része el ls pusztul a hábo­rúban, az emberek bizonyos része megmarad, és azok, aki élve ma­radnak, a háborús romokon új, még szebb civilizációt fognak teremteni. És azok az emberek, akik így vé­lekednek, azt színlelik, hogy a szo­cializmusért, a haladásért harcolnak. Nem. Ilyen nézetekkel nem érthe­tünk egyet. Mi, kommunisták nem akarjuk háború után elérni a szocia­lizmus győzelmét ebben, vagy abban az országhan. Nem tudjuk elképzelni, hogy a kommunista társadalmat fel lehetne építeni a civilizáció romjain. A békére törekszünk, mivel nekünk, az új társadalom építőinek nincs szükségünk háborúra, mert nem en­gedhetjük meg, hogy az emberiséget a pusztító atomháború szakadékába taszítsák. A nemzetek az építés és ha­ladás nevében akarnak élni és dol­gozni. A béke és szocializmus erői oly hatalmasak, hogy az imperialistáknak számolniuk kell a mai feltételekkel. Meg vagyunk győződve róla, ha a nemzetek aktívan fognak harcolni a békéért, megakadályozhatják az új világháborút. A Szovjetuniónak minden eszköze megvan arra, hogy megvédje orszá­gát és barátait. Erről már több ízben Hruscsov elvtárs beszéde szőltunk, s most újra megismételjük. Már ellenségeink ls világosabban kez­dik látni, milyenek a világ reális erőviszonyai, mekkora a Szovjetunió és a többi szocialista ország hatalma. Jól jegyezzék meg az imperialisták, beleértve a nyugat-németországi re­vansistákat is, hogy többé nem sike­rül megismételniük a múltat, lehetet­len újabb hitleri menetelés Volgográd felé, legyenek bár tervei, bárminő esztelenek is. A Szovjetunió és a szo­cialista országok minden szükséges­sel rendelkeznek ahhoz, hogy bár­mely agresszort összezúzzanak. A szo­cialista közösség egész hatalmával szilárdan védi a szocialista országok határait. az ügyetlen kísérleteket a nemzetek megcsalására. A szocialista forradalom Csehszlo­vákiában ugyanúgy, mint más népi demokratikus országokban ls a töme­gek kitartó és áldozatkész harcának az eredménye. A munkásosztály és élcsapata a kommunisták vezetésé vei felhasználta a helyzetet, amely a hitleri hordáknak a szovjet hadsereg általi szétzúzásával adódott, megdön­tötte a kapitalisták és a nagybirtoko­sok uralmát és határozottan a szo­cializmus útjára lépett. Ma joggal ne­vezzük a Szlovák Nemzeti Felkelést a csehszlovák nép szabadsága és füg­getlensége érdekében vívott harc fé­nyes lapjának. eszköze barátságunk fejlődése meg­gyorsításának, bő forrása további si­sikereinknek és vívmányainknak. Min­den marixista— leninista párt tapaszta­latainak nagy jelentősége van az egész nemzetközi kommunista- és munkás­mozgalom számára, s értékes hozzá­járulást jelentenek a szocializmusért és kommunizmusért vívott közös har­cunkban. Természetesen akadnak olyan em­berek ls, — a Kínai Kommunista Párt vezető dolgozóira gondolok — akik a testvérpártok közötti tapasztalat­cserét úgy állítják be, mint az egyik párt „alárendelését" a másiknak. Pe­kingben nyilvánvalóan nem értenek egyet a Nyilatkozat és a Deklaráció GYÜLEKEZNEK A MANIFESZTÁCIÖ RÉSZTVEVŐI A FELKELÉS VÁROSÁNAK FŐTERÉN. Ez nem fenyegetés, Inkább figyel­meztetés! Nem akarunk senkivel sem háborúskodni, épp ellenkezőleg, bé­két akarunk, hogy eredményesen épít­hessük a kommunizmust. Biztonság­gal tekintünk a jövőbe, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a szo­cializmus a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben diadal­maskodni fog. Meg akarok emlékezni még egy fontos tanulságról, amely összefügg a ma ünnepelt eseményekkel, a haladás és a szocializmust építő nemzetek tö­rekvéseinek legyőzhetetlenségéről. A nyugati propagandisták mindmáig azt állítják, hogy a szocializmust Ke­let-Európába állítólag a szovjet szu­ronyok hozták. Egyesek még mindig ostobaságokat fecsegnek, Kelet-Európa holmi „le­igázásáról", azt fecsegik, hogy Kelet­Európa szocialista országaira kormá­nyukat erőszakkal, kívülről kénysze­rítették rá. így példának okáért az Amerikai Egyesült Államokban mind­máig évente megrendezik „a leigázott országok hetének" komédiáját. Kép­zeljék csak el, micsoda esztelensé­gekre képesek olyan emberek, akik látszatra normálisak. A népi demok­ratikus rendszer már húsz esztendeje fennáll, az Imperialisták azonban még mindig okvetlenkednek esztelen ideájukkal, „Kelet-Európa nemzetei­nek felszabadításával". Kérdem önö­ket, kitől szabadítsák fel ezeket az or­szágokat? Hisz ezeknek az országok­nak a népei önként választották a szocialista rendszert! Nem, imperialista urak! A nemze­tek nem azért harcoltak az idegen hódítók, a maguk nagybirtokosai és kapitalistái ellen, hogy ismét nyakuk­ba akasszák a kizsákmányolók jár­mát. Kelet-Európa nemzetei már rég és véglegesen döntöttek a sorsuk fe­lől, és nem sajnálják, hogy így dön­töttek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a „szuronyokon hozott szabadságról" szóló minden mesére azért van szük­ségük az imperialistáknak és a reak­ciósok minden fajtájának, hogy el­titkolják a dolgozók előtt a szocia­lizmus óriási vonzóerejét. Félnek a Szovjetunió, a népi demokratikus or­szágok példájától, s ezért arról akar­ják meggyőzni a kapitalista országok dolgozóit, hogy a népi tömegek nem maguk választották a szocializmus út­ját, hanem kívülről kényszerítették rá­juk. A történelmi igazság azonban teljes mértékében meghiúsítja ezeket Elvtársak! Húsz év választ el bennünket attól a nagy jelentőségű eseménytől, amely­ről ma ünnepélyesen megemlékezünk. De mennyire megváltozott ez alatt az idő alatt az önök országa, milyen nagy sikereket értek el az ipar fej­lesztésében és a mezőgazdaságban, a társadalmi élet minden területén! Voltak idők — sokan még emlékez­nek rájuk — amikor Szlovákiát Eu­rópa egyik legelmaradottabb sarká­nak tekintették. Most pedig Szlovákia testvéri kötelékben a cseh nemzettel, annak támogatásával és segítségével fejlett ipari országgá vált. Hisz lehetetlen nem csodálkozni azon, hogy Szlovákia ipari termelése a háború előtti szinttel összevetve több mint tizenkétszeresére nőtt! Le­hetetlen nem csodálnunk a szlovák nép tudománya és kultúrája fejlődé­sének, népművelése és jóléte emel­kedésének gyors iramát. Mindez a szocialista forradalom eredménye, a szocialista Csehszlovákia munkásai, földművesei és értelmisége hősi erő­feszítéseinek eredménye. Ezek a sikerek a Csehszlovák Kom­munista Párt — a nemzetközi kom­munista mozgalom harci osztaga be­vált vezetésének eredményei. A cseh­szlovák kommunisták pártja, a nép boldogságáért harcolók egybeková­csolódott derék kollektívája. Soraiban a legjobbak legjobbjait tömöríti, akik az élen haladnak, akik nem riadnak vissza a nehézségektől és életüket a kommunizmus magasztos eszméi meg­valósításának szentelték. Csehszlová­kia munkásosztálya és valamennyi dolgozója joggal büszke lehet kom­munista pártjára, amely magasra eme­li a marxizmus—leninizmus zászlaját. Központi Bizottsága vezetésével, amelynek élén a csehszlovák és nem­zetközi kommunista mozgalom kiváló tényezője, Antonín Novotný elvtárs áll, teljes biztonsággal vezeti Cseh­szlovákia népeit a szocializmus és a kommunizmus építésének útján. A szocialista építés során Csehszlo­vákia Kommunista Pártja gazdag ta­pasztalatokra tett szert. Ezek a ta­pasztalatok természetesen mindenek­előtt az önök országának sajátos fel­tételeit tükrözik, azonban sok olyat is tartalmaznak, amit felhasználhat­nak a több] testvérpártok és orszá­gok, köztük a Szovjetunió is. A világ szocializmusa történelmé­nek egyik legfontosabb eredménye az, hogy a szocialista országok közötti kölcsönös tapasztalatcsere hatalmas azon következtetéseivel, hogy a kom­munistáknak a legjobbal kell felvér­tezniük magukat, amivel csak elvtár­saik és harcostársaik rendelkeznek, a szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban. A szovjet kommunisták a gyakor­latban bizonyították be a proletár nemzetköziség elvei iránti hűségüket. Mint köztudomású, mi orosz kommu­nisták tevékenységünk alapjává a Kommunista Kiáltványt tettük, ame­lyet Marx és Engels dolgozott ki. Oroszország kommunistái mindig a nemzetköziség alapján álltak és fel­használták külföldi osztálybarátaik forradalmi harcának legfőbb tapasz­talatait. A szocializmusért vívott forradalmi harcban ml is sok tapasztalatot sze­reztünk. Ezeket a tapasztalatokat nem titkoljuk el. Semmi kifogásunk az ellen, ha valaki átveszi őket. Egy­úttal ml is tanulmányozzuk és felhasz­náljuk a testvérpártok tapasztalatait. Mi rossz van azon, ha csehszlovák elvtársaink valamit átvettek tőlünk? Mi rossz van azon, ha mi és a többi testvérpártok átvesszük csehszlovák elvtársaink tapasztalatait? Ez csak ja­vára szolgál közös ügyünknek. És most Is, amikor eljöttünk az önök országába, nemcsak részt ve­szünk az ünnepségeken és megoszt­juk önökkel az ünnep örömét, hanem megismerkedünk minden újjal és ér­dekessel is, figyelmesen meghallgat­juk, mit beszélnek barátaink munká­jukról, arról, hogy mi újság gazdasá­gukban, kultúrájukban és életük egyéb területein. Nem csupán az ér­dekel bennünket, amit már elvégez­tek, hanem az is, miképpen értek el eredményeket, milyen munkamódsze­reket és eljárásokat használtak. Re­méljük, hogy az önök tapasztalatai­ból egyet s mást elviszünk magunk­kal haza. Természetes, hogy a tapasztalatcse­re nem gépies, hanem alkotó folya­mat. Látni kell, mi felel meg vagy nem felel meg az embernek, össze kell tudnunk hasonlítani a különbö­ző országok viszonyait, változtatni és alkalmazni az „idegen" módszereket és eljárásokat, a maguk országának sajátosságaihoz képest. Ellenkező esetben az Ilyen „átvételből" semmi jó nem származik Már maga az is, hogy ezt önökkel együtt tudatosítjuk, tapasztalat, amelyet nem csupán a sikerekből, de a sikertelenségekből is merítettünk, azokból a tévedésekből, amelyek a vak utánzásnak és a meg­fontolatlan másolásnak következmé­nyei. És most, amikor Pekingből meséket hallunk holmi „irányító, karmesteri pálcáról", a „párt-atyáról" stb., meg­értjük, hogy Itt nem a szocializmus érdekeiről való gondoskodásról van szó. Ezeket a mérgezett nyilakat ab­ban a reményben lövik ki, hogy el­vetik a kételyek és a bizalmatlanság magvát a szocialista országok között, viszályt keltenek pártjaink között, aláássák a nemzetek barátságát. Ezt azonban soha nem érik meg. Talán ezért ontották népeink vérüket a harctereken és kovácsolták szilárd­dá barátságukat a szocializmus dia­daláért vívott közös harcukban? Tisztelettel adózunk ma népeink azon fiai emlékének, akik a szabad­ságért vívott harcban estek el, és esküszünk, hogy mindörökre meg fogjuk őrizni és szilárdítani szent barátságunkat, egységünket a jövő nevében, az egész világon győzedel­meskedő szocializmus és kommuniz­mus nevében. Drága elvtársak! Mindig szívesen cseréltük ki ta­pasztalatainkat és nézeteinket Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának ve­zetőségével és örvendünk teljes egyet­értésünknek minden kérdésben. Öröm­mel látjuk, hogy a csehszlovák kom­munisták milyen gonddal nevelik né­pükben a Szovjetunió, a mi orszá­gunk iránti őszinte, testvéri érzelme­ket. Biztosak lehetnek afelől, hogy a mi pártunk ís a szocialista Csehszlo­vákia népei iránti barátság és testvé­riség szellemében neveli a szovjet embereket. Különösképpen örvendetes látnunk, milyen következetesen harcol az önök kommunista pártja a nemzetközi kom­munista mozgalom egységéért. To­vábbra is elvi lenini módon fogjuk folytatni közös harcunkat a marxiz­mus—leninizmus tisztaságáért, nagy mozgalmunk harcosainak egységéért. Ogy mint eddig is, fáradhatatlanul fogunk előre haladni a kommunizmus győzelme, a marxizmus—leninizmus diadala felé az egész világon. Helyes úton járunk, helyesen hala­dunk a Lenin kijelölte irányban. To­vábbra is szilárdan tartjuk magunkat ehhez az irányhoz, és nincs az az erő, amely erről az útról letéríthetne ben­nünket! Éljen a testvéri csehszlovák nép, amely a szocializmust építi! Éljen a csehszlovák nép bevált ve­zetője, — dicső kommunista pártjai Éljen a szovjet és csehszlovák nép testvéri barátságai Éljen a marxizmus—leninizmus! Éljen a kommunizmus győzelme az egész világonl A Felkelésben résztvevő repülők pénteken a Sliač melletti Tri duby repülőté­ren találkoztak, hogy felelevenítsék a húsz évvel ezelőtti harcokat. Körükben fogadták a szovjet katonai küldöttséget is. F. Kocian felvételén a küldöttség vezetője, Sz. A. Kraszovszjílj marsall, a Szovjetunió Hőse beszélget Foltl Fran­tišek ezredessel. 1984. augusztus 30. * (}j SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents