Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-30 / 241. szám, vasárnap

A Szovjetunió oldalán a helyes úton haladunk (Folytatás az 1. oldalról) között, egységes fasisztaellenes ellenállást fejtettek ki. Harcot jelentett a cseh és szlovák nép elvesztett nemzeti szabadságáért, szociális érdekeinek védelméért, a német monopolisták kizsákmányolása ellen, a háchai kollaboránsság, a tisói politika és Beneš londoni kormányának reakciós koncepciói ellen. Ez a harc a munkásosztály hegemóniájáért folyt a nemzeti felszabadító mozgalomban, a Szovjetunió felé való orientációért, ahonnan Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetősége, mint elismert irányító központ, irányította a cseh és szlovák kommunisták fasisztaellenes harcát. Épp ez az orientáció, amely egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártjának volt sajátja, emeli a szlovákiai nemzeti felszabadító mozgalmat ís új politikai fázisba azután, hogy 1941ben a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. A Csehszlovák Kommunista Párt moszkvai vezetőségének irányelvei ezek, amelyek alapján elmélyült a szlovák kommunisták demokratikus és nemzeti felszabadító koncepciója az ellenállási mozgalomban, akik megszabadultak némely előző leegyszerűsített szemponttól és a Tiso-rendszer kiéleződő válságának körülményei között a partizánmozgalom megszervezésére és az egyre növekvő fasisztaellenes ellenzékkel való együttműködés megteremtésére törekedtek. Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikai irányelve, az volt, hogy minden erejével hozzájáruljon a német fasizmus és kiszolgálói vereségéhez, kidolgozza és kiharcolja kölcsönös egységben, s az egyik vagy másik fél túlértékelése nélkül a szlovákok nemzeti önállóságáért és szabadságáért folytatott harc egységes irányvonalát, amely a csehek és szlovákok új állami egységéért foly, s amely két teljesen egyenjogú nemzet új, kölcsönös viszonyán alapult. A Szovjetunió felé való egyértelmű orientációval együtt ez alkotó, nemzetközi marxista-leninista koncepció volt, amely megfelelt a csehek és szlovákok legfőbb nemzeti érdekeinek, s gátat vetett a túlhaladott beneši burzsoá eszméknek, az úgynevezett „csehszlovákizmusnak", s helyes érvényesítésével egyidejűleg kizárta az egyoldalúan leszűkített nacionalista nézeteket. Ezzel kapcsolatban ez alkalommal akarok megemlékezni Szlovákia Kommunista Pártja illegális központi és területi bizottságának, valamint tagjainak érdemdús tevékenységéről, akiket a Tiso-rendszer és a Gestapo kegyetlenül üldözött, s akiknek nagy része hősi halált halt. A megelőző Központi Bizottságok munkáját folytatva fontos munkát végzett Szlovákia Kommunista Pártjának V. illegális Központi Bizottsága, amelynek élén Karol Smidke elvtárs állt, és amelynek működésével összefüggnek a Szlovák Nemzeti Felkelés közvetlen előkészületei, valamint a pártkáderek kulcskérdése is a Felkelés során. A párt vezetésével és céltudatos munkájával az 1943—1944-es években az egyes helységekben azon funkcionáriusok aktívájának segítségével, akik átmentek a Csehszlovák Kommunista Párt háború előtti tevékenységének iskoláján, ismét felépült a pártszervek és szervezetek hálózata, amelyet a megelőző letartóztatások felbomlasztottak. Ezekben a szervekben és szervezetekben 1944-ben körülbelül négyezer párttag dolgozott (1940ben nem egészen kétezer párttag), akik a felkelés politikai, erkölcsi és harci gerincét képezték. Nagy külső jelentősége volt a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött barátsági, szövetségi és a háború utáni együttműködésre vonatkozó szerződésnek, amelyet 1943. december 12-én írtak alá, s amely egyúttal a háború idején Csehszlovákia elismerésének általános nemzetközi-jogi aktusa volt, háború előtti határai keretében. Biztonságot és szilárd alapot adott a kommunistáknak, hogy összefoghassák a fasisztaellenes nemzeti erők vezető magvát a ludák klikk ellen folytatott harc során Szlovákiában, és lehetővé tette, hogy jóval eredményesebben semlegesítsék a beneši burzsoá emigráció politikai befolyását. Ennek az igyekezetnek eredménye volt a forradalmi nemzeti bizottságok kiépítése és a Szlovák Nemzeti Tanács létrehozása — ennek elnöke Karol Smidke, Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapító tagja volt — a fasisztaellenes, ludákellenes mozgalom nemzeti központjaként, valamint karácsonyi deklarációjának kiadása is 1943-ban, amelyben harcba hívta a népet a klerofaslszta rendszer ellen és a Csehszlovák Köztársaság mellett foglalt állást. A nemzeti felszabadító fasisztaellenes mozgalom általános tevékenységéNovotný elvtárs beszéde nek konkrét orientációját Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetőségével szorosan együttműködve a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága szabta meg 1943 januárjában kelt irányelveiben, ahol az alábbiakat olvashatjuk: „A cseh és szlovák nemzet nemzeti felszabadító mozgalmát a német megszállók elleni harc állandó fokozására kell orientálni a nemzeti felkelés távlatával". A CSKP moszkvai vezetőségének ezzel az irányelvével érkezik 1943 nyarán Szlovákiába Karol Smidke elvtárs, s ennek szellemében folytatódik a kommunisták szervezési munkája és fasisztaellenes fellépése is. A Szlovák Nemzeti Tanács talaján a szlovák kommunisták, akik egyúttal megszilárdították az illegális pártszervezeteket és a forradalmi nemzeti bizottságokat a járásokban és községekben, a partizánmozgalom felhasználásával és a hadsereg részvételével kifejtették a nemzeti, népi felkelés megszervezésének gondolatát, s mindezt a szovjet hadseregek előnyomulásával kívánták összehangolni. Ezt a vonalat mint koncepciójával általában megegyezőt, tudomásul vette Csehszlovákia Kommunista Pártjának moszkvai vezetősége is, amint erről 1944. augusztus 23-án kiadott irányelvei tanúskodnak. Az 1944'. augusztus 29-én kitöri felkelés azon határozott partizánakciók közvetlen eredménye volt, amelyekből jelentős mértékben vették ki részüket a szovjet partizánok. Ezek az akciók rövidesen az egész nép és nemzet egységes harci fellépésévé váltak Banská Bystrica-i központtal. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 1-én kiadott felhívásában felkelést hirdetett, a felszabadított területen kihirdette a Csehszlovák Köztársaságot, mint két egyenjogú nép egységes államát a forradalmi nemzeti bizottságok reprezentálta népi hatalommal, széjjelzúzta a tisói állam hatalmi rendszerét és harca élét a szlovák ludák kormány által behívott német katonai egységek ellen fordította. A felkelés megzavarta a ludák tábor élősködőinek kísérleteit, hogy az utolsó pillanatban mentsék magukat, meghiúsította Beneš londoni kormányának azon igyekezetét, hogy ráerőszakolja megbukott ideológiája, a csehszlovákizmus végrehajtójának feladatát, valamint azt, hogy a nép háta mögött felújítsák a burzsoá viszonyokat. A kommunisták vezetése alatt felébredt a szlovák nép nemzeti öntudata és a nemzetet mindörökre a szociális haladás oldalára állította. Az objektív értékelés teljes mértékben igazolja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés kommunista pártunk sokéves politikai tevékenységének eredménye volt, mivel pártunk volt népi jellegének fő alkotója és forradalmi programja kialakításának mozgatóereje. Ebben tükröződtek vissza mindazon elvi célok, amelyekért a múltban a cseh és a szlovák kommunisták, az öntudatos forradalmi munkások, a forradalmi gondolkodású földművesek és a haladó értelmiség küzdöttek Szlovákiában, és amelyekkel azt akarták elérni, hogy összekössék az igazságos nemzetiségi politika követeléseit a népi hatalom kiharcolásával és megteremtésével. A nemzeti és osztályvonal ezen egysége, amelyet a kommunisták védelmeztek, a felkelés során megnyilatkozott a népi tömegek forradalmi követeléseiben és jelszavaiban: „A nemzeti szabadságért", „A gyárakat a munkások kezébe", „A föld azé, aki megműveli". Teljes erejében megnyilvánult az üzemi bizottságok 1944. október 15-én megtartott értekezletén Podbrezován, ahol abban a javaslatban csúcsosodott ki, hogy államosítsák az ipart és hozzák létre az egységes szakszervezeteket. Ezzel egyre szemmel láthatóbban előtérbe nyomult a nemzeti demokratikus forradalom politikai tartalma, s ezért a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyománya már kezdetétől fogva jelentős hozzájárulás a munkásosztály egységének megteremtéséhez, a munkásosztály, a földművesek és a többi dolgozók kommunista párt vezette szilárd szövetségének létrehozásához. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy fontossága abban rejlik, hogy a csehszlovák egység nevében határozottan keresztülhúzta Münchent és mindazt, ami Münchent követte. A cseh nép számára ez nagy segítséget nyújtott nemzeti felszabadító, illegális és parr tlzánharca szempontjából, amely a szlovák nép harcával azonos célt követett. Éppen ezért egészen magától értetődő, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosainak soraiba megtalálták az utat a cseh kommunisták és a cseh hazafiak is. A haladó csehszlovák egység és kommunista pártunk feladatának szimbóluma volt nemzeti hősünk, Jan Sverma, nagy jelentőségű politikai részvétele és halála is a Szlovák Nemzeti Felkelésben, Karol Smidke elvtárs, az összes partizánkötelékek parancsnokának harci tevékenysége valamint más elvtársak részvétele, akik ma itt vannak közöttünk, vagy akikről ma mindannyian megemlékezünk. A felkelés közvetlen és kőzve tett résztvevőinek hősiessége és harci készsége — a kommunistáké, partizánoké, a hadsereg harcoló katonáié és tisztjeié, a telepek, falvak és városok lakóié, akik elősegítették a felkelés előkészületeit és lefolyását — je lemző vonása a felkelésnek, s háttérbe szorítja a politikai és hadseregbeli tábo:- kompromisszumot kereső burzsoá elernel árulásának egyedülálló eseteit. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek mint tése volt, és amely a cseh és szlovák kommunisták egységes fellépése következtében a košicei kormányprogramban gyökerezett és fejlődött tovább, a következő években lehetővé tette, hogy a nemzeti demokratikus forradalom békés fejlesztése alapján a munkásosztály forradalmi céljainak megnyerjék a szlovák nép dolgozó rétegeit. Ez egyúttal egyesítette a cseh és a szlovák haladó erők közös fellépését is a reakció szabotázsakciói elleni harcban Szlovákiában, valamint a cseh soviniszták igyekezete ellen, akik egymással vetélkedve és a reakciós erők egységében a népi demokratikus fejlődés megakadályozására törekedtek. Ez mindenesetre bonyolult folyamat volt, amely a cseh és szlovák munkásaz európai fasisztaellenes harc leg- [ osztály egységes kommunista vezetéfontosabb akciói egyikének mélysége- ' sét rendkívüli követelmények elé állíANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDÉT MONDJA A BANSKÁ BYSTRICA-I NAGYGYŰLÉSEN. sen internacionális jelentősége is van, amelyben a fegyverbarátság egyesítette a szlovákokat, cseheket, a Szovjetunió polgárait, bolgárokat, magyarokat, lengyeleket, jugoszlávokat, franciákat, valamint más államok polgárait. Ezen nemzetközi egység legfényesebb oldalát alkotja a szlovák nép együttműködése a szovjet partizánokkal, akiket az ukrajnai partizántörzs irányított és akik a szlovák hegyekben, csehszlovák területen harcoltak szabad mánkért. Őket illeti örök hálánk, amelyet Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak mélységesen [gaz szavakkal Klement Gottwald elvtárs fejezett ki 1945. június 30-án kelt levelében, amelyben az alábbiakat írta: „Az ukrajnai partizántörzs segítsége, amelyet személyesen ön, Nyikita Hruscsov irányított, alapos volt. Hála a szlovákiai partizánmnzgalomnak — amelyben olyan kiválé partizánparancsnokok vettek részt, mint Jegorov, Kvityinszkij, Velicsko, Losakov és más elvtársak, és amelynek vezetésében oly nagy része volt Aszmolov elvtársnak — Banská Bystricán nemzeti felkelésre került sor, amely azután egész Szlovákiában tömeges partizánmozgalDmmá nőtt... A szovjet partizánok elhozták hozzánk a szovjet harcosok kiváló szellemét, az ellenség gyűlöletének szellemét, a fasiszták elleni harcban tanúsított határozottság szellemét. A szovjet partizánok megmutatták a cseh és szlovák népnek, miképp kell megverni a fasisztákat, azt, hogy ebben a harcban a nép széles tömegeinek kell részt venniük. Ha ma, Csehszlovákia felszabadulása után a széles tömegek oly nagy aktivitást fejtenek ki, ezt ugyancsak annak köszönhetjük, hogy tudatára ébredtek erejüknek és harci tapasztalatokat szereztek a nemzeti felszabadító mozgalomban." Ezek a szavak örökké érvényesek maradnak abban az értelemben is, hogy a Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulása hazánk területén, amely a ami'' Szlo'vá'kiáT TlleTi' - kidolgozzák dicső duklai hadművelettel vette kez- az ált

ai

áno

s iparosítás programját detét és 1945. május 9-én tetozodott Re

an

z

ái

á

sa a nemzetiségi kérdés be Prága felszabadításával, megterem meg

oi

dásána

k legfontosabb része a tette a csehszlovák és szovjet nép szocialista építé

s' kors

zakában. Ma, közti tartós barátság szilárd alapjait amikor ezen vonal eredményeit öszA Szlovák Nemzeti Felkelés hagyó- szefoglalóan értékeljük, elégedetlen mányának teljesítése, amely a csehek állapíthatjuk meg, hogy Csehszlováés a szlovákok egyenjogú kötelékének kia Kommunista Pártjának ez a polialapján álló új népi köztársaság épl- tikája minden lényeges irányban he(CTK felvétel) totta. A kommunista politika marxista —leninista elvei és nemzeti alapelvei éles harcban érvényesültek. A csehszlovák kommunisták politikája, amelyet a Nemzeti Front keretében harcoltak ki, nem korlátozódott csupán Szlovákia politikai egyenjogúsításának és gazdasági fejlesztésének hirdetésére, hanem a cseh munkásosztály és hazánk minden dolgozója támogatásával és legsajátabb érdekében meg is valósította őket. Csehszlovákia Kommunista Pártjának képviselői a cseh nemzeti szocialisták tiltakozása ellenére nyomban 1945 után kiharcolták, hogy a termelő kapacitások lényeges részét a cseh határvidékről Szlovákiába helyezzék át, hogy így megjavuljon a háború sújtotta szlovák gazdaság helyzete és meggyorsuljon az egész csehszlovák gazdaság újjáteremtése. Ez az akció bizonyítéka a munkásosztály és a dolgozó nép azon elhatározásának, hogy nyomban hozzáfogjon Szlovákia gazdasági fejlesztéséhez, megoldja az iparosítás kérdését, rögtön és azokból a forrásokból, amelyek rendelkezésére álltak. Míg az uralmon levő cseh burzsoázia az első világháború után igyekezett lerombolni a szlovákiai ipart és erőszakosan bezárta a szlovák vállalatokat, a cseh munkásosztály a szlovák munkásosztállyal felújított együttélését a népi demokratikus Csehszlovákiában merőben másképp kezdte, mégpedig a proletár nemzetköziség szellemében. A következetesen nemzetközi eljárás, amelyet igazolt a Szlovák Nemzeti Felkelés és a reakció végső vereségéig folytatott harc egész ideje, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának legjellemzőbb vonása a szocializmus építése során is hazánkban. Visszatükröződik ez Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának, valamint Szlovákia Kommunista Pártjának határozataiban, amelyek lyes volt. E politika megvalósítása életünkben, amely a Szovjetunió testvéri segítségére és együttműködésére, a cseh munkásosztály ipari potenciáljára és tapasztalataira, kivált azonban az egész dolgozó nép élén álló szlovák munkásosztály erőfeszítéseire támaszkodott, alapjában változtatta át Szlovákia ezelőtt szegény vidékeit gazdag és virágzó, iparosított területekké, modern üzletekkel, hatalmas építkezésekkel, új termelési ágazatokkal, nagyszámú munkásosztállyal és értelmiséggel. Ez a fejlődés a szocialista termelőerők komplex felvirágzásának lényeges része volt és ma is az Csehszlovákiában, a közös gazdaság, kultúra, valamint a cseh és a szlovák nép anyagi és kulturális helyzete állandó javulásának nagy jelentőségű tényezője. 1949 és 1963 között Szlovákia ipari termelése 6,3-szeresére növekedett, háború előtti szintjével összehasonlítva 12-szeresére nőtt, modern Ipar épült ki és az elmaradott ipari termelés gépi nagytermeléssé változott. Szlovákiában 800-nál több új üzem létesült. A szlovákiai ipar technikai színvonala és felszerelése magasabb az országos átlagnál, mivel itt új, modern üzemek épültek. Az ipar részesedése Szlovákia nemzeti jövedelemének megteremtésében 1958-ban 48,9 százalékot tett ki, ma meghaladja az 58 százalékot. Egész köztársaságunk nemzeti jövedelmében Szlovákia 1962-ben 22,5 százalékkal szerepelt. Ugyanekkor a nemzeti jövedelemből 27,2 százalékban részesedett. Ebből nyilvánvaló, hogy a kommunista párt Szlovákia gyors iparosítására törekszik, arra, hogy gazdaságilag a cseh országrészek színvonalára emelkedjék, ami az egységes csehszlovák gazdaság eredményes fejlődésének is érdeke. Szlovákiában a mezőgazdaság ís nagy forradalmi változásokon ment keresztül. E változás a szlovák földművesek érdeme, akik a munkásosztállyal szilárd egységben haladtak, s így hűek maradtak azon haladó hagyományokhoz, amelyek a földműveseknek a Szlovák Nemzeti Felkelésben való jelentős részvételével függnek össze. 1949 után fokozatosan áttértünk a kistermelési formákról a szocialista nagytermelésre, amely az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok egyre progresszívebb műszaki felszerelésén alapul. Ma a mezőgazdasági föld 90 százaléka egész köztársaságunkban a szocialista szektorba tartozik, Szlovákiában a szocialista szektor részesedése 82 százalékot tesz ki. A gazdaság fejlődése, az alkalmazottság fejlődése és struktúrájának megváltozása a társadalmi munkatermelékenység lényeges fokozódásához és ugyanakkor az életszínvonal emelkedéséhez ls vezetett. Ez mindenekelőtt az iskola- és kulturális színvonal, a dolgozók egészségéről való gondoskodás és a személy-i fogyasztás emelkedésének terén nyilvánult meg. Míg 1937—1938-ban Szlovákiában csupán egy, nem teljes egyetem működött, körülbelül kétezer hallgatóval, 1939-ben pedig egyetlen műszaki irányú főiskola, 1963—1964-ben tlz szlovákiai főiskolát több mint 48 ezeT hallgató látogatott, akik körül 16 438 munkája mellett folytatta tanulmányait. Az államnak a lakosság egészségéről való fokozott gondoskodása abban nyilvánul meg, hogy a csecsemőhalandóság Szlovákiában ezer élve született gyermekre az 1937-i 149,8-ról 1963-ban 26,l-re csökkent. Lényegesen csökkentek az úgynevezett szociális betegségek, mint a tbc stb. esetei, amelyek a múltban nagy mértékban sújtották a lakosságot. A lakosság vásárlóereje lehetővé tette a személyes szükséglet gyorsabb növekedését is, amely abban nyilvánul meg, hogy az egy főre eső alaptermékek szükséglete állandóan emelkedik. A kommunista párt azon törekvése, hogy teljesítse a Szlovák' Nezeti Felkelés hagyományát, visszatükröződik a csehek és szlovákok közti egyenjogú kapcsolatok szocialista megoldásának területén is. Ilyenek a társadalmi kapcsolatokban beállott változások, a szlovák kulturális alkotótevékenység valamennyi ágazatának felvirágzása, amely téren oly művek születtek, amelyek mind odahaza, mind a világban dicsőséget szereznek a Csehszlovák szocialista művészetnek. Sok egyéb dolgot és kérdést is érint ez, amelyek mind azt bizonyítják, menynyire szívügye a szlovák dolgozó embernek a köztársaság szocialista felépítése. A dolgozók viszonyának alapvető megváltozása szociailsta államukhoz, növekvő részvételük az ország életének igazgatásában és irányításában a szocialista államhatalom választott szerveinek segítségével, a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére (Folytatás a 4. oldalon) 1964. augusztus 30. W (jj SZÖ 3