Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-23 / 234. szám, vasárnap

Viliam Brozman Jól gazdálkodnak az egykori partizánok Hosszú és rögös volt az út Polomkától Sáráig Akik már húsz éve közösen gazdálkodnak • A „fórrá" hónapra emlékeznek a sárói szövetkezeti tagok A térképen hiába keresed Nagy** sárról vagy Kissárrót: csak Sárovcét, Sárót találod. De ha a faluban a szövetkezet felől érdeklődsz, mindjárt megkérdezik: melyikre vagy kíváncsi: a ktssáróra vagy a nagysáróira? Mert akármilyen különösnek tűnik, községben két szövetkezet van — és mindjárt meg is magyarázzák hogy miért: a kissáróiban vannak a magyarok, a másikban meg a szlovákok. De hamarosan rájöttem, hogy ez nem egészen pontos meghatározás: a nagysáróiak szövetkezeti portáján magyar szó ütötte meg a fülemet — és amint később hallottam: a kissárói szövetkezetben ts dolgoznak szlovákok. Lehet, hogy két évtizeddel ezelőtt a bizalmatlanság, a meg nem értésből fakadt ellenszenv barázdája szelte át a falut — de ma már ennek nyomát sem találtam. Kétségtelen azonban, hogy a nagysárról szövetkezet vezetőinek, tagjainak többsége szlovák. Hogy is csöppentek erre a magyarlakta vidékre? — ennek szálait bogozgattam a szövetkezet irodájában. Polomka — kis hegyi falu Podbrezová és Igló között. Egyes idősebb emberek a faluban még ma is emlékeznek a vérontásra, amikor a csendőrök a tüntető munkások soraiba lőttek. Emlékeznek a falu határában állt keresztre ís, amely előtt búcsút mondtak szülő

f oldj üknek azok a falubeli szegények, akik messzi idegenbe vándoroltak, hogy a kanadai erdőségekben, az amerikai bányákban, vagy az argentínai ültetvényeken keressenek boldogulást. Közben a roskatag fakunyhőkban tovább folyt az élet — csak még szomorúbb lett. Csak éppen új jelszó: „Isten nevében — a nemzetért, a hazáért!" alatt szenvedett a nép. Szerencsére sokan voltak Polomkán ts, akik nem törődtek bele a helyzetbe. Egy fiatal munkás: Viliam Brozman is ezek közé tartozott. Kapcsolatba került az illegális kommunista párttal és bár 1941-ben llavát is megjárta — szilárdan kitartott elvei mellett: hitt a dolgozók győzelmében. 1944. júniusában a Királyhegy alatt kétszer is részt vett a párt titkos gyűlésén, ahol Karol Smtdke tájékoztatta az elvtársakat a fegyveres jelkelés előkészületeiről. R

övidesen megkezdődött a partizánmozgalom: a katonák, partizánok fegyverrel, lőszerrel a hegyekbe mentek. Polomkán még a Felkelés kitörése előtt az ottani jegyző: fán Mistrík kihirdette a mozgósítást. A fiatal Brozman mintegy ötvenedmagával Breznóra ment, ahol a kaszárnyában ugyan beöltöztették őket — de a Felkelésről még semmit sem tudtalc. Csak néhány nappal később kaptak parancsot: vonuljanak Poprád mellé Hranovicé re, és tartóztassák fel a német tankegységet. Azonban a tisztek, a katonák tapasztalatlanok voltak, no meg a németek túlerejével sem számoltak. Kénytelenek voltak Telgártra — a mai Svermovóra viszszavonulni, ahol súlyos harcot vívtak a német túlerővel. 4—5 órai ádáz küzdelem után a szembenállók két oldalról felgyújtották a községet és a felkelők átmenetileg Vöröskőre vonultak vissza. Ám rövidesen egy sikeres hajnali támadás után kiűzték a fasisztákat a csaknem teljesen elpusztított Telgártról. A harcban két szovjet repülőgép, „rata" is segített. Néhány nap múlva újabb német egységeket vetettek be a küzdelembe — így a felkelők Kráľova Hola irányában Pohorelára vonultak vissza, majd a Gyömbér és a Prašivá erdőiben folytatták akcióikat. .. 1945. június 25. A háború vihara elült — de sebek még nem hegedtek be. Az elpusztított, kirabolt Polomkáról 12 család kelt útra. Ezúttal már nem kellett a vándorbotot kezükbe venniök vagy a halók fedélközében kuporogniok .. . Dél felé mentek, hogy új életet kezdjenek az elhagyott Gross-féle nagybirtokon, a dudvát termő volt ONCSA-jöldeken. Eljutottak Sáróra. Es köztük volt a mai nagysárói szövetkezet elnöke, a volt partizán: Viliam Brozman ts. Hogy kezdték meg itt a munkát? Mindenütt pusztulást találtak: az árkokban még halottak hevertek, a földeket elaknásították, fejszével irtották a gazt. A házak tető, kerítés nélkül fogadták az embereket, a falu jóformán üres volt, csak itt-ott lakott egy volt bérescsalád. Három hónapig állt e vidéken a front... 6 lóval kezdték meg a munkát — négy-öt családra jutott egy tehén. Későn vetettek — az első aratásra nem is szívesen emlékeznek — úgy tűnik,nekik, mint egy lidércálom. Aztán megtudták, hogy az elhagyott birtok .gőzekéi Pásztón vannak. Elmentek értük, de mivel fűtsék be a gépet, hogy hozzák haza a két ekét? Akácfákat döntöttek ki az útmentén, jelaprították és ezzel fűtöttek. Minden munkát közösen végeztek: közösen vetették el a kölcsönbe kapott kenyérmagot, közösen arattak — a termést pedig a ledolgozott munkanapok szerint osztották el. Később hallották, hogy kölcsönt lehet kapni a berendezésekre, gépekre. Kértek is együtt — a 12 polomkai és a 62 malíkovoi család — egymillió koronát. Csakhogy dr. Kvetkonak, meg az akkori földművelésügyi megbízotti hivatal „demokrata" urainak nem volt ínyére az ilyen „kollektivizáció". Azt mondták, hogy csak egyenként, az egyes családoknak adhatnak kölcsönt. A Sáróiak nem tehettek egyebet — szétosztották a földeket: egy-egy családra 10 hektár jutott, de ahol sok volt a gyermek ott 15 hektár Ám öt család: Pizúrék, Máčikék, Selšikék Deríkék és AdamCikék — továbbra is közösen gazdálkodtak — egészen 1950-ig, amikor megalakult a szövetkezet! Egy évi tapogatódzás után Viliam Brozman került a közös élére — és már 13 év óta vezeti. — Hogy jól-e, azt döntsék el az alábbi néhány adat alapján: A

z első évben az évi forgalom mintegy egymillió korona volt — 1963-ban már közel 7 millió. Ebben az évben még félmillióval nagyobb jövedelemre számítanak, annál is inkább, mert az első félévi eladási tervüket 127 száz-alékra teljesítették. A szövetkezet irodájában oklevelek díszítik a falat, ami nem is lenne különös, hiszen minden jobb szövetkezetben így van. Csakhogy amikor szemügyre veszem az okleveleket, látom, hogy nagyrészüket a cukorrépa és a dohány termesztéséért kapták — tehát olyan növényekért, melyeket azelőtt talán nem is látták... Igen, a szorgalom, az akarat úgy látszik pótolta az apáról fiúra szálló szakértelmet: tavaly 515 mázsa volt a répahozam, a dohányé meg 25 mázsa hektáronként Ezt pedig e növények „vérbeli" termesztői is megirigyelhetik! A kenyérgabona dolgában sem állnak rosszabbul: tavaly 33 mázsa búza termett egy hektáron. Virágzó a sertéstenyésztés is: májusban például napi egy kilogramm volt a súlygyarapodás. júniusban a tehenek átlagos tejhozama 7,4 liter volt. Azt hiszem ez a néhány adat eléggé jellemzi a mintegy 1000 hektáros szövetkezet gazdálkodását. Még talán csak annyit: a munkaegység értéke 25 korona a természetbe lin kívül. Gazdasági eredményeik körülbelül egyenlöek a klssárói szövetkezetével — talán valami csöndes virtuskodás is van közöttük, melynek végeredményben az egész falu hasznát látja. Mert arról sem feledkezhetünk meg, mit is feflődött Sáró az elmúlt évtizedeken! 350 000 koronás állami hozzájárulással épült fel a kultúrház — de értéke az egymilliót ts meghaladja. A különbség — társadalmi munkával született meg. fi f el szabadj ás óta 140 új családi ház épült a faluban, két hónappal ezelőtt készült el ,az új egészségügy[i központ, még. ebben az évben tető alá kerül a napközi otthon — és remélik, hogy jövőre jelépül a 9 osztályos iskola is. N

em kétséges, ezek az eredmények a két szövetkezet létezésének ténye dacára a falu összefogását — a szlovákok és magyarok közös igyekezetét, szorgalmát hirdetik. Es azt, hogy az egykori partizánok, a volt alkalmi munkások, favágók és pásztorok '— az új környezetben is helyt álltak! DELMÄR GÄBOR Z U L Ô K. EVELŐK A nagyszülők és a gyermeknevelés Miután a proletárdiktatúra a társadalom többsége, a dolgozó tömegek uralmát valósltja meg a volt kizsákmányolók felett, tehát a demokrácia magasabb típusát, ezért a dolgozók tényleges demokráciáját állítja a polgári demokrácia formális egyenlősége helyébe. Ez a tény határozza meg a proletárdiktatúra mélységes és demokratikus voltát, ezért bizonyos értelemben népi államnak tekinthető. A proletárdiktatúra lényege nem az erőszak. Az erőszak alkalmazása elsősorban a burzsoázia ellenállásától és az ezzel összefüggő körülményektől függ. Lényege elsősorban a szocialista társadalom érdekében kifejtett gazdasági, szervező és nevelő tevékenység. Már Marx is megállapította, hogy a proletárdiktatúra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idejében szükséges. A szocializmus teljes felépítésének, azaz a kommunista építés kibontakozásának időszakában már elveszti szükségszerűségét, miután betöltötte hivatását, megoldotta azokat a feladatokat, amelyek életre hívták. A proletariátus diktatúrájának általános érvényű alapvető funkciója a burzsoázia osztályuralmának visszaállítására irányuló kísérletek elfojtása, a haza védelme a nemzetközi imperializmus támadásai ellen, a dolgozó nép mozgósítása a szocialista társadalmi rend felépítésére, az osztálynélküli társadalomhoz való átmenet előkészítése. Nálunk már győzött a szocializmus, felszámoltuk a kizsákmányolást, szocialista államunkban megszűnt az osztályán tagontzmus, ezért államunk belső elnyomó funkciója már nem az ellenséges osztályok ellen irányul, hanem egyes ellenséges személyek, esetleg csoportok vagy a társadalomellenes bűnözők ellen. Annál határozottabban Irányul államunk elnyomó tevékenysége a külföldről szervezett kém-és dlverzáns-tevékenység ellen, a nemzetközi osztályellenség, a nemzetközi imperializmus ellen. Ugyanakkor előtérbe került a gazdasági és kulturális szervező munka, a dolgozók politikai, világnézeti és erkölcsi nevelése győzelemre vinni a marxista világnézetet az egész nép tudatában. Ma már egész népgazdaságunkban szocialista termelési viszonyok uralkodnak, a népgazdaság egésze szocialista alapokon fejlődik. Ezért hangsúlyozza pártunk kongresszusi határozata, hogy a marxi—lenini tanítás szellemében ma a proletárdiktatúra államának alapvető és fő funkciója, az állami tevékenység legfontosabb feladata az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra erőteljes fejlesztése, a termelőerők növelésének vezetése és Irányítása Ennek gyakorlati megoldására hozott határozatokat pártunk Központi Bizottságának ez év januári ülése. Államunk legfontosabb feladata napjainkban különös figyelmet szentelni a termelőerők fejlődésének. A gazdasági irányítást már azért is közelebb kell vinni a termeléshez, hogy a termelőerők fejlődésében beállott változásoknak megfelelően módosíthassuk a vezetési és irányítási formákat, s azok a legnagyobb mértékben segítsék a termelőerők fejlődését. Ennek megfelelően pártunk helyesen az egyik legfontosabb feladataként jelölte meg az állami és gazdasági szervek irányító és szervező munkájának határozott megjavítását. miután összhangban kell állnia társadalmunk magasabb fejlődési fokával. A határozat ezzel egyidejűleg hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állam Irányító tevékenységében, szervezetében és egész munkájában következetesen érvényesíteni kell a demokratikus centralizmus elvét, az egységes irányvonalat az irányítás valamennyi fokán. Már pártunk XII. kongresszusának határozata leszögezi, hogy a mi gyakorlatunkban is beigazolódik az SZKP programjának az a sarkalatos tétele, mely szerint a proletariátus diktatúrája történelmi küldetésének teljesítése után népi államá fejlődik. A mi államunkban Is aszerint érnek meg az egyetemes népi államot jellemző vonások, milyen intenzíven fejlesztjük a dolgozók közvetlen részvételét az egész társadalom és az állam irányításában. Ez a fejlődés annál gyorsabb, minél mélyrehatóbb lesz valamennyi dolgozó eszmei és politikai felkészültsége. Meg kell értenünk, hogy a politikai munka most olyan tevékenységet jelent, melynek tartalma főként a gazdasági problémák megoldása, a tudomány állandó fejlesztése és az eredmények alkalmazása a kultúra felvirágoztatása, a sokoldalúan képzett embertípus kialakítása, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Az eszmei nevelőmunkának az állami tevékenységben a legteljesebb összhangot, egységet kell biztosítania a politikai, gazdasági és kulturális szervező munkában. Ezek az alapelvek érvényesülnek a pártnak azokban a határozataiban is, melyeknek célja a Nemzetgyűlés munkájának elmélyítésével, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács teljesebb érvényesülésével szolgálni az egyetemes népi állam kialakulását. Pártunk XII. kongresszusának határozatai tehát nemcsak a szocialista államiság további demokratizálását jelentik, hanem további gyakorlati lépést az egyetemes népi állam kialakítása felé hazánkban. l-es) A NAGYMAMA SZÁMOS CSALÁDBAN nagy segítséget jelent, főleg a I gyermeknevelésben. Dicséretes dolog, i hogy a nagymamák mellett egyre több nagyapa is hasznosítja magát a családban. Igaz, sokan előzőleg nehéz harcot vívnak a különféle előítéletekkel, de az eredmény az, hogy a nagyapák manapság nemcsak sétáltatják az unokát, hanem etetik, mosdatják, nevelik is. A nagyszülők bekapcsolódása a gyermeknevelésbe rendkívül hasznos, ám sok esetben a helyes gyermeknevelés érdekében kénytelenek levetkezni a régi, elavult szokásokat. A nagyszülők segítségével kapcsolatosan különösen értékesnek tartjuk, hogy a gyermek ez esetben egyéni gondoskodásban részesül, amiről bizony a zsúfolt bölcsődékben egyelőre nem beszélhetünk. Azt a tényt sem lehet eléggé értékelni, hogy van valaki, aki szívesen törődik a gyerjmekkel, olyan személy, aki a gyermeket szereti. Ez felmérhetetlen jelentőségű az érzelmek, az emberekhez fűződő kapcsolatok kifejlődése, a környezet megismerése, a gyermek beszédkészségének fejlődése szempontjából. EZZEL SZEMBEN a nagyszülők részéről is szerencsés megoldásnak tarthatjuk a gyermekek gondozását, a gyermeknevelés vállalását. A nagyszülők ugyanis gyakran nehezen viselik el az Idősebb kor velejáróit. Úgy érzik magukat, mintha kirekesztették volna őket az életből, mintha már senki sem Igényelné az ő szeretetüket, senki sem törődik velük. S a magukhoz hasonló korú emberek között a beszéd rendszerint csupa komoly kérdésről, gondokról, betegségről stb. folyik. Ez aztán még jobban megviseli őket s elveszi életkedvüket. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha a nagyszülők egyenesen megfiatalodnak unokáik mellett. Nem csoda, hiszen ismét hasznosnak érzik magukat, valakinek újból szüksége van rájuk, szereti őket és igényli az ö szeretetüket. Ők pedig újból egész szívükből, minden tettükkel, minden gondóla'tuíc'káí' sžéreťhetríék valakit, aki mellett újra megfiatalodnak s újból terveket szőhetnek a jövőre. Az is elöfordtil. hogy a ' hagy-' szülők mindezt fokozott gondoskodással, túlzott szeretettel hálálják meg unokáiknak, ami néha káros kényeztetéssé válik s ebben bizony fékezni kell őket. Természetesen azzal, hogy a nagyszülők bekapcsolódnak a nevelésbe, problémák is jelentkeznek, Néhány ilyen problémáról kívánunk itt szólni. Aligha találunk olyan szülőt, aki az évek folyamán ne tudatosítaná, hogy gyermekei nevelésében itt-ott hibát követett el Egyeseknél ezek a hibák még öregkorban is kellemetlen emlékeket, szemrehányásokat váltanak ki. S e hibák utóhangjai gyakran az unokák nevelésében jelentkeznek. ELŐFORDUL PÉLDÄUL, hogy egyes nagyszülők megbánják a saját gyermekükkel szemben támasztott túlságos szigort, igényességet. Ezt azonban az unokákkal szemben akarják jóvá tenni s ezért túlzottan engedékenyek, tapintatosak lesznek velük szemben, elkényeztetik őket, s ha a szülök ezt nem veszik észre, vagy esetleg még támogatják is a gyermekkel szemben tanúsított ilyen bánásmódot — a családi nevelés eredménye nem lesz kecsegtető. Olyan nagyszülők is vannak azonban, akiket éppen ellentétes lelkiismeretfurdalás gyötör. Bánják, hogy bizonyos téren elhanyagolták gyermekeiket, hogy nem voltak elég igényesek s a gyermek az életben nem vitte annyira, amennyire szerintük képes lett volna. így az unokával szemben igényesebbek lesznek, hogy legalább ő többre vigye,, mint szülei. Persze, ha aztán mégis erélyesebb beavatkozásra van szükség, azt ügyesen a szülőkre hárítják, nehogy ők elveszítsék az unoka szeretetét. NEM SZABAD MEGFELEDKEZNÜNK arról, hogy a nagyszülők az unoka nevelésében szeretnék jóvátenni a gyermeknevelésben elkövetett további hibákat, maga a szülő Is gyermeke nevelésében akarja bebizonyítani, hogy nem ért egyet mindenben azzal, ahogyan őt nevelték. Így például, ha őt szigorúan fogták, saját gyermeke nevelésén keresztül akarja bebizonyítani, , hogy szép szóval jobb eredményeket lehet elérni. Az unokák nevelésében tehát kiütközik a szülői nevelés minden megoldatlan kérdése. S ez az a terület, ahol könnyen szembekerülhet a szülő a nagyszülővel. A gyermek szeretetére való féltékenység még inkább fokozza ezeket az ellentéteket. Az ilyen ellentéteket csakis józan megfontoltsággal lehet megoldani. Azt javasoljuk; a nagyszülő emlékezzék vissza arra, hogyan nevelték az $ szülei az ő gyermekét. A szülő pedig gondoljon arra, hogy egyszer ő is nagyszülő lesz, s lehet, hogy majd ő ls az unoka nevelésében kívánja helyrehozni a gyermeke nevelésében elkövetett hibákat, — épp úgy, mint most az ő szülei. Jó, ha mindkét fél gondol az említettekre, mert fgy könnyebb és harmonikusabb a gyermek nevelése és elkerülhetők a félreértések, amelyek megzavarhatják a kölcsönös jó családi kapcsolatokat, A nagyszülők és a." szülők közötti összhang a nevelés szempontjából rendkívül fontos. A NAGYSZÜLŐK a legtöbb esetben nemcsak a családi nevelésbe kapcsolódnak bele, hanem segítik az iskolai nevelést ís. Gyakran találkozhatunk nagyszülőkkel a szülői munkaközösség gyűlésein, a szülők részére rendezett előadásokon, kiállításokon stb. Ne tekintsünk úgy rájuk, mintha csak szükség megoldásként helyettesítenék a szülőket, hiszen van szabad idejük bőven, ráérnek. Nem erről van sző! A nagyszülők sokat tehetnek és tesznek ls családjukért. Szívesen foglalkoznak a gyerekekkel és igyekeznek unokáikat jobban nevelni, mint ahogy gyermekeiket nevelték. És ismerni akarják a mai társadalom életét, hiszen e társadalomnak nevelik unokáikat. S azok, akik az öregeket ki akarják rekeszteni az élet sodrából, gondoljanak arra, hogy rövidesen maguk Is nagyszülők lesznek s milyen rosszul esik majd nekik a hasonló bánásmód. R. i Az idei hosszan tartó szárazság következtében sok helyfitt kiszáradt az Ung, az Ondava és a Latorca folyók. Képünkön: Horovice községben kavicsot és homokot szednek ki az Ondava folyó félig kiszáradt medu réből, í'Miro Tuleja CľK-felv,J 1964. augusztus 23. W <jj SZÖ S