Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-14 / 194. szám, kedd

k szovjet kormány o nép életszínvonalának szüntelen emelésére törekszik (Folytatás az 1. oldalról) a könnyűipar néhány más ágának fejlődésére. Mindamellett az Ipari termelés 1963-ban ls 8,5 százalékos növekedést ért el. Sikeresen folyik az 1959—1965. évi hatéves terv teljesítése. Minden alap megvan annak feltételezésére, hogy a tervben előirányzott 80 százalék helyett az ipari termelés a hatéves terv végére legalább 86 százalékos növekedést mutat majd fel. A burzsoá közgazdászok és politikusok ügy értékelték hatéves tervünket, hogy az gazdasági kihívás a kapitalista világgal szemben — folytatta Hruscsov. — Nem vitatkozunk, ha kihívás, legyen kihívás. A Szovjetunió valóban békés gazdasági versenyt folytat a kapitalista országokkal ós elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal. E verseny eredménye számunkra nem kétséges. Feltétlenül meg fogjuk nyerni. Hruscsov ezután adatokat idézett, amelyek bizonyítják, hogy az utóbbi hat év alatt az ipari termelés átlagos évi növekedése a Szovjetunióban 9,7 százalék, az Egyesült Államokban pedig csak 3,6 százalék volt. Az egy lakosra jutó Ipari termelés növekedésének üteme a Szovjetunióban 7,9, az Egyesült Államokban pedig csak 1,8 százalékra rúgott. Tíz évvel ezelőtt a Szovjetunió Ipari termelése az Egyesült Államok ipari termelésének csak 33 százalékát alkotta, a múlt évben pedig már majdnem 65 százalékát. Hruscsov rámutatott arra, hogy az utóbbi években a Szovjetunióban sok minden történt a mezőgazdaság fejlesztéséért. Igaz, hogy a tavalyi rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok sok aggodalmat és keserűséget okoztak. Külföldön egyesek már kárörvendő hangokat ütöttek meg és a szovjet mezőgazdaság „válságáról", „csődjéről" fecsegtek. A szovjet kormányfő nevetségesnek mondta ezeket az állításokat és hangsúlyozta, hogy a szovjet mezőgazdaság fejlődését nem szabad egy év eredménye alapján megítélni. Adatokat Idézett, amelyek bizonyítják, hogy a két legutóbbi ötéves tervidőszak során a Szovjetunióban a szemes termények termelése 77 százalékkal, a hústermelés több mint 100 százalékkal, a tejtermelés 76 százalékkal, a zsiradékok termelése 82 százalékkal, a cukortermelés 2,3-szeresére növekedett. ítéljék meg önök — mondotta Hruscsov — vajon milyen „válságról" lehet beszélni a mezőgazdaság ilyen fejlődési üteme mellett. A „válságról" folytatott szóbeszédek a burzsoá kritikusok szélhámos módszerel közé tartoznak. Ezek egyik vagy másik év egyes balsikereit mindjárt a szovjet gazdaság kudarcának állítják be. Mi már jól Ismerjük ezt a nótát és azokat ls, akik azt fújják. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a rossz termés miatt a Szovjetunió körülbelül 12 millió tonna gabonát volt kénytelen vásárolni külföldön. Az ország meg lehetett volna enélkül is, de akkor erősen takarékoskodni kellett volna a liszttel és kenyérrel, korlátozni kellett volna egész sor élelmiszer fogyasztását és termelését. A szovjet kormány nem lépett erre az útra és úgy döntött, hogy a szükséges anyagi eszközöket kihasítja a tartalékokból, gabonát vásárol és llymódon csökkenti a rossz termés okozta nehézségeket. A kormányfő rámutatott arra, hogy most már kidolgozták azoknak az intézkedéseknek rendszerét, amelyeknek célja a mezőgazdaság belterjessé tétele, az állandó terméshozam és az állattenyésztés magas hozamának biztosítása. Ahhoz, hogy minden eshetőségre biztosítva legyünk, az államnak olyan gabonatartalékkal kell rendelkeznie, amely felér az évi fogyasztás felével, vagy az egész évi fogyasztással. Meg ls teremtjük ezt a tartalékot. Csupán az Idén 5,4 milliárd rubelt fordltunk a mezőgazdaság termelési szükségleteire, vagyis hatszor annyit mint 1953-ban. A szocialista társadalomban minden törekvés arra irányul — mondotta a továbbiakban Hruscsov —, hogy az ember szükségletelt kielégítsük, olyan feltételeket teremtsünk, amelyek kibontakoztatják az ember képességeit és alkotóerőit. Igaz, akadnak olyanok, akik marxistáknak nevezik magukat, s mégis a nép életkörülményeinek javítását a szocialista társadalom „elpolgárosodásának" tartják. Egyenesen meglepő, milyen bölcselkedés révén jutnak el Ilyen állításokhoz. Az igazi marxista számára érthetetlen az ilyen „bölcsesség". A dolgozók tényleges szabadságot és társadalmi egyenlőséget akarnak, azt kívánják, hogy életük anyagilag biztosított és szellemileg tartalmas legyen. A kommunizmus olyan társadalomként való ábrázolása, amelyben az emberek életszínvonalára irányuló gondoskodás háttérbe szorul, csak elriaszthatja és eltaszíthatja az embereket a kommunizmustól, csak a burzsoá propaganda malmára hajtja a vizet, annak a propagandának segít, amely gyalázni próbálja a szocializmust, s a kapitalista életformát és a kapitalizmus „javait" dicsőíti. Hruscsov emélkeztetett azokra az áldozatokra, amelyeket a szovjet nép a boldog jövőért hozott és hoz. Akik szemrehányást tesznek nekünk amiatt — tette hozzá —, hogy állítólag revízió alá vettük a marxizmust, amikor gazdaságunk fejlesztésére, a nép anyagi jólétének fokozására törekszünk, azok nem értik a marxizmus-leninizmus alapjait. A nép anyagi ellátottságának növelése, a lakosság egészségügyi viszonyainak javítása, a lakosság műveltségi és kulturális színvonalának emelése, a dolgozók életszükségleteinek jobb kielégítése megteremti a feltételeket a munka termelékenységének növekedéséhez, a termelőerők gyorsabb kibontakozásához, a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremtéséhez. Minél erőteljesebben foglalkozunk e problémákkal, minél sikeresebben oldjuk meg őket, annál gyorsabban arat győzelmet a szocializmus a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Számunkra a legfontosabb, legérdekesebb politika és ideológia — a gazdaság fejlesztése, a nép jólétének emelése A szovjet dolgozók életkörülményei nek javulását jellemezve a kormányfő elmondta, hogy az utóbbi tíz év alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme 2,3szeresére növekedett, ami egy lakosra számítva 93 százalékos növekedést je lent. A dolgozók reáljövedelme egy dolgozóra számítva 61 százalékkal emelkedett. Gyorsan növekedett az Iparcikkek és az élelmiszerek fogyasztása. Emelkedik a szovjet nép kulturális és műveltségi színvonala A 107 millió főnyi dolgozó lakosságnak a fele felső- és középfokú végzettséggel rendelkezik. Közoktatási, közegészségügyi, kulturális és tudomá nyos célokra a Szovjetunióban 1963 ban a nemzeti jövedelem 13 százaié kát fordították. Biztosítani akarjuk a parasztok nyugdíjellátását Az Ülésszak elé terjesztett törvényjavaslatok közül az egyik országos alap létesítését irányozza elfi kolhozparasztoknak nyújtandó szociális juttatások fedezésére. Az ehhez szükséges anyagi eszközök egy részét a kolhozok fizetnék be, másik részét pedig az állami költségvetésben Irányoznák elfi évenként. Erre az alapra azért van szükség, hogy országos viszonylatban egységes rend szer alapján történjék a kolhozparasztok nyugellátása. Mint Hrnscsov mondta, hatalmas történelmi jelentőségű intézkedésről van itt sző. Azoknak a kolbozparasztoknak a száma, akik nyngdfjjogosultak lesznek, kb. 6,5 millió lesz. Hozzávetőleges számítások szerint évente kb. 1,4 milliárd rubel szükséges a nyugdíjak és egyéb segélyek kifizetéséhez. E kiadások fedezéséhez a kolhozok évi jövedelmüknek 3—4 százalékát adják majd le. Ez 1965ben kb. 800 millió rubel lesz. A törvényjavaslat szerint a kolhoztagok nyugdíjazását és segélyezését 1965. január 1-től vezetnék be. A szükséges fedezet megteremtésére ebben az évben 2 százalékot vonnak le a kolhozok jövedelméből, ami kb. 350 millió rubelt tesz ki. A nyugdíjak és segélyek összegének jelentfis részét az állami költségvetésből folyósítják. A törvényjavaslat kiköti, hogy a nyugdijak és a segélyek kifizetését a kolhoztagok jövedelméből történő bármilyen levonások nélkül kell biztosítani. A nyugdíjak és a segélyek mértékének arányban keli állnia a kolhoz gazdasági fejlettségének színvonalával, valamint a nyugdíjba menő emberek munkájának eredményeivel. Hrnscsov hangsúlyozta, hogy a kolhoztagok nyugdijpolltikájában éppen úgy, mint a bérrendszerben szem előtt kell tartani az anyagi érdekeltség lenini elvét. A szovjet emberek helyesen nevezik az egyenlősdit a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet időszakában gazdaságunk ellenségének, mert ahol az egyenlősdl kerekedik felül a bérezésben, ott elkerülhetetlen a gazdaság fejlődésének pangása. Minden ember legyen tudatában annak, hogy minél jobban dolgozik, annál jobb ellátottságban részesül öreg korára. Ez telel meg ugyanis a kolhoztagok érdekeinek, az egész szovjet társadalom érdekeinek. Mint Hruscsov mondotta, a törvényjavaslat előirányozza azoknak a kolhoztagoknak az ösztönzését, akik a nyugdíjkor elérése után nem hagyják abba a munkát. Azzal kapcsolatban, hogy a kolhoztagok nyugellátása a kolhozok gazdasági helyzetétől függően vetődik fel, Hruscsov rámutatott, hogy jelenleg nincsenek akadályok, amelyek lehetetlenné tennék bármely kolhoz lemaradásának leküzdését. A személyi kultusz éveiben durván elferdítették a kolhozrendszer minden irányú támogatásának lenini elvét. Sztálin csupán egyet követelt a kolhozoktól, minél többet adjanak az államnak. Üt nem érdekelte a kolhozok helyzete, a kitűzött feladatok teljesítésének lehetősége. A törvényjavaslat alapvető rendelkezései szerint a kolhoztagok öregségi és rokkantsági nyugdíjat kapnak — árvasági nyugdíjat az eltartójukat veszített gyermekek. Tervbe vették a kolhozista nők segélyezését a terhességi és a szülési időre. Szülés előtt és szülés után 56—56 naptári nap fizetett szabadságot kapnak. Az öregségi nyugdíj korhatárát a férfiaknál a 65. életév (legalább 25 év munkaidő után), a nőknél pedig a 60. életév elérésénél (legalább 20 évi munkaidő után) állapítják meg. Azokban a kolhozokban, ahol a termelés színvonala magasabb, s ennek folytán a kolhoztagok teljesítménye Is nagyobb, magasabbak lesznek a nyugdijak. Az öregségi nyugdíj alsó határát havi 12 rubelben, felső határát 102 rubelben állapítják meg. Hruscsov beszámolójának egy részét a terméskilátásoknak szentelte. Közölte, bogy az ország legtöbb vidékén meglehetősen örvendetesek a terméskilátások. Több mint 18 millió ember munkabérét emeljük MEGKEZDŐDÖTT a Gazdasági és Szociális Tanács 37. ülésszaka Genf (CTK) — Genfben a Nemzetek Palotájában tegnap megkezdődött az ENSZ egyik legfontosabb szervének — a Gazdasági és Szociális Tanácsnak 37. ülésszaka. A csehszlovák küldöttséget Karel Kurka külügyminiszter-helyettes vezeti. A megnyitó ülésen Sir Ronald Wal kert (Ausztrália) választották meg az 1964. évre a Gazdasági és Szociális Tanács elnökévé. Walker tavaly a tanács első alelnöke volt. Első alelnökként Akira Macult, Japán állandó ENSZ-képviselőjét, második alelnökké A. K. Csanderlyt, Algéria állandó ENSZ-képviselőjét választották. A Gazdasági és Szociális Tanács ezt követően jóváhagyta a tárgysorozatot és ezután megkezdődött a vita az idei ülésszak munkaszervezéséről. AZ ENSZ GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS TANÁCSA A Gazdasági és Szociális Tanács legfontosabb küldetése az ENSZ gazdasági és szociális jellegű tevékenységének egybehangolása. A Gazdasági és Szociális Tanács ez idei ülésszakában elsősorban az ENSZ világkereskedelmi értekezletének eredményeivel, s az ez év márciusától júniusig tartó értekezletre vonatkozó dokumentumokkal foglalkozik. Jól értesült körök szerint a világkereskedelmi értekezlet eredményeinek részletes megvitatására csak ez év őszén kerülhet sor, az ENSZ-közgyfilésen. A három hónapig tartó konferencián ugyanis nagyon sok anyag halmoződott lel és azt a legtöbb ország ENSZ-küldöttségei alaposan át akarják tanulmányozni. A Gazdasági és Szociális Tanácsnak, mint felelős szervnek most főleg az lesz a feladata, hogy összefoglalja az említett értekezlet pozitív eredményeit, s az erre vonatkozó beszámolót a közgyűlés elé terjessze. Az idei ülésszak tárgysorozatának egyik legidőszerűbb problémája a fejlődő országok iparosítása. A Gazdasági és Szociális Tanács ezt a kérdést az ENSZ közgyűlés határozata alaján vitatja meg. Tekintettel a Jelenlegi világgazdasági és szociális helyzetre, foglalkoznia kell a gazdaságfejlesztés tervezésével, a leszerelés gazdasági és szociális következményeivel, az eddiginél igazságosabb nemzetközi munkamegosztással összefüggő és olyan kérdésekkel, amelyek elválaszthatatlanok a békés együttélés megszilárdításától és a gazdasági és szociális együttműködéstől. A Gazdasági és Szociális Tanács 18 tagja közül a szocialista országok — a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia — képviselői maradéktalanul támogatják az ezt célzó törekvéseket. A Szovjetunió és Csehszlovákia képviselőit 1963-ban választották be a Gazdasági és Szociális Tanácsba, ahol 1966Ig maradnak. Jugoszlávia tagsága 1965-ig tart. A Gazdasági és Szociális Tanács általános tevékenységével kapcsolatban még számos más kérdést is megvitat. A Gazdasági és Szociális Tanács a továbbiakban saját munkabizottságainak beszámolóit, többek között az Emberi Jogok Bizottságának beszámolóját is megvitatja. Az ülésszak első hetében Genfbe látogat U Thant, az ENSZ főtitkára is, aki — mint ahogyan elvárják — valószínűleg elsősorban a világgazdasági és a szociális helyzetről ad részletes áttekintést. A gazdaságfejlesztésben elért újabb eredmények — jelentette ki Hruscsov, lehetővé teszik a szolgáltatási területen működő dolgozók bérének emelését. Ezzel kacsolatban az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatot tett a művelődésügyi dolgozók, az egészségügyi dolgozók, a lakásgazdálkodási, kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók, valamint a lakosság kiszolgálásával kapcsolatos más népgazdasági ágakban foglalkoztatottak munkabérének emelésére. A béremelés összesen több mint 18 millió embert érint, közte 4 800 000 művelődésügyi dolgozót, több mint félmillió orvost és mintegy 2 800 000 más egészségügyi dolgozót. A szovjet kormányfő megemlítette, hogy korábban az anyagi értékeket létrehozó ágazatokban foglalkoztatott mintegy 50 millió embernél bevezették a bérezés új feltételeit. Ezek az emberek évi átlagra átszámítva kb. 4,5 milliárd rubel bértöbblethez jutottak. Az anyagi termelés, a modern műszaki előrehaladás, a munka- és életfeltételek azonban megkövetelik a szolgáltatási szféra fejlesztését ls, — hangsúlyozta Hruscsov. Ennek a szférának lemaradása kárt okozhat a termelésnek és a dolgozók jólétének. Hruscsov a továbbiakban kijelentette, hogy a gazdaság fejlődésének, a társadalmi javak gyarapodásának, a dolgozók képzettsége kiegyenlítődésének megfelelően mindinkább csökken a különbség az alacsony és a magas bérkategóriák bérezésében. Hruscsov a művelődésügyi dolgozók béremelési javaslatára áttérve általános képet adott az oktatás helyzetéről a Szovjetunióban. Kijelentette, hogy a szocialista társadalom megoldotta az alapvető kérdést: megnyitotta az utat a legszélesebb néptömegek számára a tanuláshoz, a tudomány és a kultúra elsajátításához, azzal, hogy ingyenessé tette az oktatást. A legutóbbi negyedszázad alatt a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szovjet polgárok száma 16 millióról 72 millióra emelkedett. Ma a Szovjetunióban minden második dolgozónak közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Hétéves kortól felleié minden harmadik ember tanul. \z országban több mint 220 000 középiskola, 7420 felsőfokú és kb. 8000 középfokú szakiskola működik. Hruscsov nagyra értékelte a szovjet pedagógusok munkáját. A közélet állandó részeseinek, a párt aktív segítőtársainak nevezte őket a kommunista társadalom emberének megformálásában. Hruscsov kijelentette, hogy a törvényjavaslat a művelődésügyi dolgozók munkabérének emelését átlagban 25 százalékkal Irányozza elő. Egyes kategóriákban pedig (óvodák és bölcsődék dolgozóinál) 40 százalékkal. A tanítók munkabére a ledolgozott évektől függően emelkedik. Egy évi átlagra átszámítva a többlet összege meghaladja az egymilliárd rubelt. Ez majdnem annyi, mint amennyit 1940-ben összesen kifizettek munkabér címén a művelődési területen dolgozóknak. A szovjet kormányfő bejelentette, hogy jelentősen emelik a múzeumok, klubok, könyvtárak és más kulturális és művelődési intézmények dolgozóinak munkabérét. A beszámolónak az egészségügyi dolgozók béremelését érintő részében Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet lakosság ingyenes orvosi ellátása a szocialista forradalom hatalmas vívmánya. Hruscsuv megemlítette, bogy a Szovjetunióban több mint félmillió orvos —, a világ valamennyi orvosának egynegyede — dolgozik s több mint másfél millió egészségügyi középkáder és kb. százezer gyógyszerész egészíti kl ezt a létszámot. A szovjet lakosság orvosi ellátottsága sokkal jobb, mint az Egyesült Államokban, Angliában. Franciaországban vagy Nyugat-Németországban. lelenleg, •— mondotta Hruscsov — a fő figyelmet a szívkoszorúér és a vírusos megbetegedések gyógyítására, a rákos megbetegedések okainak felderítésére, valamint a rákmegelőző gyógykezelés kidolgozására kell összpontosítani. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy a törvényjavaslat szerint az egészségügyi dolgozók, a társadalombiztosítási, a testnevelési és sportügyi dolgozók munkabérét átlagban 23 százalékkal emelik, az ezzel kapcsolatos többlet összeg 650 millió rubelt tesz ki. Hruscsov ezután rátért a kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók béremelésének kérdésére. Kijelentette, hogy a kereskedelmi dolgozók bérét átlagosan 15 százalékkal, a közétkeztetési dolgozókét pedig átlagosan 25 százalékkal emelik. Évi átlagban számolva ez mintegy 550 millió rubel bértöbbletet jelent. Egységes béreket állapítanak meg az állami kereskedelmi és fogyasztási szövetkezeti eladók részére. Hruscsov rámutatott arra, milyen óriási méreteket öltött a lakásépítkezés a Szovjetunióban. Az utóbbi tíz év alatt összesen 634 millió négyzetméter lakóteret befogadó ú| lakóházakat építettek, arai másfélszer annyi, mint amennyi a szovjet városok egész lakásállománya volt 1940-ben. A lakásgazdálkodás tervén több mint kétmillió embert foglalkoztatnak. Bérük különböző, helyenként alacsonyabb a hasonló képzettségű, de más gazdasági ágakban foglalkoztatott dolgozókénál. Ezért a lakásgazdálkodási és közüzemi dolgozók munkabérét átlag 15 százalékkal fel kel! emelni. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa szükségesnek tartja a állami apparátus helyi szervei dolgozóinak béremelését. A legnagyobb emelést a közepesen és alacsonyan fizetet tisztviselők kapják. Ezenkívül emelik a helyi ügyészségi és bírósági dolgozók, a tervező és statisztikai hivatalok, a takarékpénztárak, az állami biztosító intézetek, a műszaki ellátó és a begyűjtési szervek, valamint néhány más szervezet alkalmazottainak munkabérét. Hruscsov kijelentette, hogy a most előterjesztett új törvényjavaslat szociális, gazdasági és politikai szempontból Igen fontos. Gyakorlatilag az összes munkások és alkalmazottak egy negyede kerül új bérezési viszonyok közé. Munkabérük emelkedése átlag 21 százaléKps lesz, arai egy évre számítva 3 milliárd 300 millió rubelt tesz ki. A törvényjavaslat nem a bérek egyealősdi jellegű emelését, hanem a bérezést rendszer tökéletesítését Irányozza elő. Az is célja, hogy megszűnjenek a bérezésben a különböző hivataloknak mutatkozó eltérések és tovább erősödjék az egyéni anyagi érdekeltség elve. Az új törvény életbe lépése esetén lényegesen csökkennek a különbségek az anyagi termelésben és a szolgáltatásokban alkalmazott dolgozók fizetése között. Az orvosok és pedagőgusok legalacsonyabb fizetése egyenlő lesz egy könnyűipari mérnök legalacsonyabb fizetésével, a középfokú végzettségű egészségügyi és pedagógiai végzettségű személyzeté pedig a középfokú műszaki képzettségű dolgozók bérével. E javaslat elfogadása fontos lépés lesz az alacsony fizetésű munkások és alkalmazottak bérének emelése terén. 1965 végéig a minimális munkabérek mindenütt havi 40—45 rubelre emelkednek — felentette ki a szovjet kormányfő. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szolgáltatások terén működő dolgozók bérének emelése ellenére változatlan marad az árucikkek kiskereskedelmi ára és a szolgáltatások díjszabása. Hrnscsov ezután közölte, hogy milyen ütem szerint hajtják végre 1965 negyedik negyedévéig bezárólag a szóban fnrgó alkalmazottak bérének emelését, majd így folytatta: A javasolt béremelést már 1962-ben végre akartuk hajtani, de azután elhalasztottuk, mert az akkor kialakult nemzetközi helyzet bizonyos Intézkedéseket tett szükségessé az ország védelmének fokozására. A szovjet nép helyeselte ezt a lépést. Lankadatlan lendülettel a kommunizmus győzelméért Egyelőre nem jártak sikerrel azok az erőfeszítéseink, melyek a leszerelésről való megegyezésre irányulnak. Ennélfogva szárazon kell tartanunk a puskaport, hogy az ellenség tudja — nem lehet bennünket büntetlenül megtámadni és ha támadás történik, akkor az ellenségnek megsemmisítő visszavágásban lesz része. Máris vitathatatlan sikereket értünk el pártunk új programjában a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremtésével kapcsolatban kitűzött feladatok teljesítése terén. Természetesen nem bizakodhatunk el a sikerek miatt és nem pihenhetünk habárainkon. Valamennyien még nagyobb eredményeket kívánunk, de I kai színvonalát. önök is Jól tudják, hogy nem minden függ egyedül az óhajunktól. A szovjet dolgozók életkörülményei annál gyorsabban javulnak, az ország kulturális színvonala annál gyorsabban emelkedik, minél erősebb ütemben izmosodik gazdaságunk és növekszik a munka termelékenysége. Alapvető népgazdasági feladatunk a munka termelékenységének állandó fokozása — hangsúlyozta Hruscsov — ezt csak akkor érhetjük el, ha a népgazdaság minden ágában szakadatlanul folyik a technikai haladás, megvalósítjuk a kemizálást, javítjuk a gépek minőségét és megbízhatóságát, megvalósítjuk a termelés komplet gépesítését és automatizálását, emeljük" minden dolgozó kulturális és technli 1964. július 14. fc ÚI SZÖ 3