Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-04 / 184. szám, szombat

A HIPNÓZIS - GYÓGYMÓD BESZÉLGETÉS DR. IVAN HORVAI PROFESSZORRAL MA IS JÖL EMLÉKSZEM gyermekkorom egyik legnagyobb élményére, annak a „művésznek" a fellépésére, aki fatornyos hazámban, mutatványait a közönség köréből kiválasztott „médiumok" közreműködésével hajtotta végre. A meglehetősen vásári jellegű előadáson az egyik kísérleti alany, a postáskisasszony olyan jó étvággyal falatozta a felkínált hagymát, mintha a legfinomabb krémest enné. Egy váltakozó szellemű fiatalember pedig azon nyomban megtanult repülni. Eleinte élvezte a fellegek közelségét, majd a közönség nagy mulatságára, parancsszóra émelyegni kezdett a gyomra... Amikor a „médiumok" végre magukhoz tértek, fogalmuk sem volt, mi történt velük, miért tapsol a közönség oly lelkesen. Akkoriban művészetnek, a fantáziát felkorbácsoló tejesítménynek tűnt mindaz, amiről ma mindenki tudja, hogy nem földöntúli titokzatos erők tombolása, nem káprázat, nem varázslat és nem ls bűvészet. A hipnózis, mellyel a sarlatánok az évszázadok során át kisebb nagyobb eredményekkel kísérleteztek, magas színvonalú tudományág. Segítségével ma már a betegségek egész sora kezelhető. DR. IVAN HORVAI, a prágai Károly Egyetem elmegyógyászati klinikájának magántanára évek óta foglalkozik ezzel a tudományággal, melynek sikeres továbbfejlesztése több esetben az ő nevéhez fűződik. Elméletben és gyakorlatban szerzett ismeretei, gazdag tapasztalatai nem egy könyvében, írásában láttak már napvilágot. — Nagy türelemre és emberismeretre van szükség ahhoz, hogy az emberi lélek útvesztőjében eligazodhassunk — véli. — Annál nagyobb az elégtétel, ha igyekezetünk sikerrel jár. Az öröm mindig kölcsönös: a betegé, aki megszabadul bántalmaltól, és az orvosé, akit a jól végzett munka érzése kerít hatalmába: nem hiába fáradozott, ismét segíthetett egy emberen. Ezen a sikeren .'Ibuzdulva azután újult erővel veti magát bele további teendőinek teljesítésébe. — Milyen érdekes eseteim voltak a közelmúltban? Az orvosnak nem kell sokáig gondolkodnia, hogy felidézze emlékezetében a mindkét lábára megbénult fiatalasszonyt. A kivizsgálások eredménye nem mutatott szervi bajt. Idegzavarról volt szó. — Amikor a pácienstől megtudtam az idegzavar okát — mondja — válóperrel végződő, napirenden levő kínos családi perpatvarok — hipnózissal kezdtem gyógyítani. Az eredmény csakhamar megmutatkozott: tíz nap sem telt bele és az asszony véglegesen félredobhatta mankóit. A bénulás többé nem ismétlődött meg. Szomorú látványt keltett az a tizenhét éves diáklány ls, aki három éven keresztül eredménytelenül gyógyíttatta arcán, nyakán, hátán, kezén feltartóztathatatlanul szaporodó szemölcseit. — Érthető volt az egyébként csinos kislány kisebbségi érzése, akinek kétségbeesése, tekintettel fiatal korára, a szokottnál sokkal nagyobb arányokat öltött — folytatja dr. Horvai. EBBEN AZ ESETBEN ls hipnózissal próbálkozott. Mégpedig eredményesen. A tízperces kezelések hatása az orvos számára is csodálatos volt: amit semmiféle gyógyszerrel nem sikerült elérni, azt a hipnózis könnyűszerrel megoldotta. A szemölcsök úgy eltűntek a lány testéről, hogy még irmagjuk sem maradt. — Ez azonban nem jelenti, hogy hipnózissal minden hasanló megbetegedés orvosolható — figyelmeztet dr. Horvai, majd elmondja, hogy ily módon sokszor akkor lehet sikereket elérni, ha a testi megbetegedést a központi Idegrendszerben bekövetkezett elváltozások okozzák. Ilyenkor az orvosok az idegrendszerre hipnózis útján gyakorolnak befolyást. Ám ne várjunk csodát a hipnózistól. Vannak esetek, melyek általa nem orvosolhatók. Jó eredmények érhetők el vele a kisebb műtéteknél, amikor is helyettesíti az érzéstelenítést és rendkívüli előnye, hogy a műtét befejeztével elmarad a gyógyszer okozta gyakori rosszullét. Mi tulajdonképpen a hipnózis? Ez a kérdés már a régi egyiptomiakat, perzsákat, rómaiakat is foglalkoztatta. Az évszázadok során majdnem minden korban kísérleteztek vele. Kezdetben mindenféle titokzatos, földöntúli erőkkel, később a korabeli tanok színvonalát követő magyarázatokkal igyekeztek fényt vetni a sokáig meg nem fejtett Jelenségre. A hosszú ideig tartó „sötétben való tapogatózásra" az első tudományos alapon álló választ Pavlov híres szovjet tudós adta meg. Már a felsőbbrendű idegtevékenységet és fiziológiai alapjait kutató munkáiban megállapította, hogy a hipnotikus állapot nem egyéb az alváshoz hasonló eltompulásnál. Pavlov azt is tudta, hogy részleges alvásról van csupán szó, mert ilyenkor az agynak, illetve agykéregnek csak az a része marad éberen, amelyen keresztül az orvos a hipnotizálttal a kapcsolatot fenntartja. TERMÉSZETESEN nem mindenki hipnotizálható. A feltétel, hogy az orvos a hipnotizálttal eléggé szoros pszichoterápiát kapcsolatot tudjon teremteni. Ez a teljesítmény pedig szorosan összefügg a hipnózis legfontosabb tényezőjével a szuggesztióval, ami nem egyéb, mint szóbeli befolyás gyakorlása. Minél gyengébb akaratú valaki, annál nehezebb hipnotizálni

1 — így az orvos. A magyarázat? Igen egyszerű. Az Ilyen ember képtelen figyelmét a hipnotizőr szavaira összpontosítani. Az agykéregben egyre újabb és újabb ingerek gócpontjai keletkeznek, melyek megakadályozzák az eltompulást s ezzel a hipnotikus állapot létrejöttét. — A gyermekek és az Idős emberek többnyire nehezen hipnotizálhatók. Rendszerint a gyengeelméjüek, vagy elmebetegek hipnotizálása sem sikerül — állapítja meg Horvai doktor. — Igen Jő eredményeket értünk el művészeknél és általában a szellemi munkával foglalkozók körében. A HIPNOTIZŐR szaval magnetofanra felvéve a tapasztalat szerint ugyanolyan altató hatásúak, mintha közvetlenül intézné őket a pácienshez. Egyszerre egy egész csoport hipnotikus elaltatása sem probléma. Erre akk.or van szükség, ha azonos jellemű emberekre akarnak hatni, vagy ha több ember egyazon betegségben szenved. Ebben rejlik a hipnózis gyógyító hatása. Ezzel a gyógymóddal például az alkoholista leszokhat iszákosšágáról, a dohányos megundorodik káros szenvedélyétől, sőt a hisztéria okdzta vakság, vagy paralízis, de még a beteges álmatlanság is orvosolható. A hipnotikus úton előidézett részleges alvás természetes alvássá változik, ha a pácienst megfelelő csendes környezetben magára hagyják. Ez az állapot pedig nemcsak az idegrendszer, de a szervi megbetegedések egyes fajtáinak gyógyítására is alkalmas. — Az utóbbi időben élénk kísérletezések folynak a hipnopaediával, — tájékoztat az orvos. Miről van szó? — Ismeretes, hogy alvás közben az agy bizonyos részei felváltva felhagynak tevékenységükkel, bizonyos részek azonban akkor is éber állapotban maradnak. A kapott tájékoztatásokat felfogják, feldolgozzák és elraktározzák az emlékezetben. Az úgynevezett éber központoknak, az aktív agyrészek munkájának köszönhető, hogy alvás közben a tanulás sincs kizárva. A szovjet tudósok ezen a téren végzett kísérletei igen érdekesek. Hatvanháromban például az egyik leningrádi klinikán három alvő lánynak izgalmas elbeszélést olvastak fel. Reggel a lányok kölcsönösen közölték egymással „álmukat", mely természetesen azonos volt és nem is álom, hanem valóság: agyuk feldolgozta az alvás során hallottakat. A kutatómunka továbbfejesztéseképpen a tudósok nyelvleckéket adtak az alvóknak, akik számára huszonkét éjszaka elegendő volt ahhoz, hogy egy-egy Idegen nyelvet elsajátítsanak. — Az ember képességei közé tartozik, hogy álmában hall, de nem tudatosítja a hallottakat — magyarázza az arvos. Az éjjeli tanulás során eddig mintegy negyven-ötven idegen szó marad meg a „diákok" emiékeze tében. A tudósok állítása szerint azonban ez a norma az elkövetkezendő években lényegesen fokozható lesz. Ami pedig a legfontosabb: a hípnopaedia nem ismer korhatárt, öregek, fiatalok egyaránt könnyen tanul nak, úgyhogy még a kevésbé tehet ségesek ls liamar célt érnek. — A lusták aranykora — tréfálkozik dr. Horvai — kapállal öntjük majd beléjük a tudományt, anélkül, hogy a tanulás a legkisebb fáradságukba is kerülne. Komolyra fordítja a szót: — A kísérletek ma még eléggé kezdetleges stádiumban vannak, úgyhogy a hlpnO' paedlával az Iskolai tanulás nem pó tolható. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, megfigyelések eredményei igazolják, hogy az élet és mindaz, ami körülöttünk történik, állandó, egymással összefüggő, egyre bonyolultabb formákat öltő fejlődési folyamatokból tevődik. Ilyen végtelen hosszú fejlődési folyamatnak köszönheti létezését maga az ember is, aki agyának tevékenységét, a gondolkodást a tudomány fejlesztésére, az emberiség lavára használja fel. KARDOS MÁRTA Maaeííáôňätet, änint&cjúaat Duba Gyula: Csillagtalan égen struccmadár című kötetéi ől A Szovjetunióban az idén több mint 7 millió lakos tölti szabadságát szanatóriumokban, nyaralókban és üdiiI lőhelyeken. Munkások, alkalmazottak ás kolhozparasztok százezrei családostul üdülnek a festői szépségű iidiij lőhelyeken. A kommunizmust építő szovjet társadalom a tények nyelvére változtatja az elvet: Mindent az em• bérért, az ember érdekében. Képünkön: Csónakázik — pihenőben.•• (SZH) A nevető ember és a Szemez a feleségem című komoly feltűnést keltő kötet szerzője újabb, még figyelemre méltóbb novellasorozattal jelentkezett. A könyv borítólapjának belső oldalán Duba Gyula önlnterjúval egészíti ki írásainak mondanivalóját. Ehhez kapcsolódva mondjuk most el gondolatainkat a kivétel nélkül érdekes, sok igazságot és kérdőjelet tartalmazó novellákról. Az öninterjú mindig — önvallomás. Duba esetében őszinte. S mivel az író fiatal ember, nagyon helyesen hajlamos a túlzásokra. Ilyen túlzás az a megállapítása, hogy „a humor ... rokonszenves, de sekélyes műfaj", s különben sem kell mindenen nevetni, amin sírni ls lehetne." Nagy humorista-humanistákat cáfol itt Duba Gyula, mondjuk Karinthy Frigyest és Capekot, Gvadányit vagy Ján Chalupkát űk ne láttak volna bele a lélek mélységeibe, vagy nem lett volna komoly mondanivalójuk a társadalom számára? Vagy egy ugrással a drámához: tán Shakespeare vígjátékai sekélyesek? A Csillagtalan ég írója túlzott, s evvel bizonyítja Igazán, hogy nyolc éve tartó pályáját még mindig fiatal rúgok hajtják — és így a túlzás mindenképpen megbocsátható. A túlzások jellemzik a kötetet ls, szinte minden írást — a sző nemes értelmében és egyetértő csengésével — túlzás-novellának nevezhetnénk. Ez a túlzás Jelentkezik mindjárt a szerkesztésben. A novellák sora zárt egészet alkot, város és falu, mai, pusztuló, de olykor-olykor felhördülő, mindenképpen mai életrezgéseit viszi papírra. A Menekülők című írás nem illik ebbe a sorba. Háborús témájával megzavarja a kötet maiságát, elhomályosítja modernségre-törekvését. Hiszen alig van írás, amiben ne lenne múlt, különösen a kötetzáró Idegen szem-ben, mégis önként vetődik fel a kérdés: miért került be a kötetbe ez az egyébként ragyogó, tartalmilag és formailag egyaránt remekbeszabott novella. Talán éppen ezért... Érdekes az a szinte egzaltált lélek-betegség, a szélsőségesen felfokozott, nagy végleteket kapcsoló asszociáció, ami különböző formában bukkan fel, legszemmelláthatóbban a Tükrök-ben, a címadó novellában, az Idegen szem-ben, de hellyel-közzel másutt ls. A kezdő-novella, a Tükrök szem-téma, a szem az emberi lélek tükre. A férj számára a feleség szeme tükör. Szépnek, rútnak, kedvesnek, visszataszítónak látja magát benne az asszony érzéseinek megfelelően. Még az autószerencsétlenség következtében meghalt szemben is. Az Idegen szem már a címében ls szem-téma, ezért kapcsoljuk az első novellához. (Vajon a kötet szerkesztése ls szándékos-e ilyen formában, vagy csak e sorok szintén fiatal és túlzásokra, hajlamos írójának belemagyarázása az egész?) A fantasztikum itt tovább nő. Az öreg paraszt természetesen ragaszkodik a régihez, összevész az újat igénylő és a múltat rombolva elérő fiaival. Megoperálják a szemét, és egy halott szemét kapja az ő régi szeme helyett. Ettől kezdve van régi szeme, amivel régin, új, amivel újszerűen lát. a másik, a halott ember értékelésével, aki minden valószínűség szerint éppen saját nagyobbik fia. Őriásí formai bravúr ez Duba részéről, így akarván bemutatni öreg parasztjaink öldöklő belső küzdelmét a kollektivizálással szemben. Látják az újat, érzik, hogy jobb, mint a régi, de képtelenek meghajtani előtte évtizedes munkában, kenyérharcban megmerevedett, századoktól örökölt derekukat. Formai bravúr, megrázó olvasmány-élmény tehát ez a hosszabb elbeszélés. Gondoljunk csak a befejező képre. Az ideggyógyinté-zetben kezelt ősz hajú öreg szánt a fekete viharfelhős ég alatt, szembejön vele a traktor, és hasonlíthatatlanul gyorsabban végzi a munkát, mint ő. Látja, de azt nem hiszi, hogy a saját régi szemével látja... És eszelősen sír a kombájn győzelmén... A nemes írói szándéknak Itt sikerült megfelelő formát — tömören azt mondhatnánk: lélektani elemzést — találnia. Ugyanilyen félelmetes kép a Sírás az udvaron lélektanilag tökéletesen érthető gyermek-tragédiája, és hasonlóan borzasztó szín jelenik meg a szerkesztő szemében, amikor az ital felszabadítja benne másik — állati, ősi, mindenesetre megmagyarázhatatlanul beteg és emberi — énjét. Ez a túlzott lélekelemzésen alapuló ábrázolásmód formailag szerencsés. (Az öninterjú utal a forma-zökkenőkre, eddig azonban még nincs baj.) A közelmúlt környezet-ember kapcsolatát Duba igyekszik megfordítani, és összetettebbé tenni. Nagyonls véges lénynek tartja az embert, nem idealizálja sem a sematizmus, sem az Idealizmus szempontjából, pusztán homocentrikus megvilágításba helyezi a történeteket. Mindez nem vezetett a kötetben egzisztencializmushoz, individualizmushoz vagy valami hasonló, sokszor homályos és erőszakos bélyeghez, amit manapság sokszor ütnek fiatal írók formakereső műveire. (Az utóbbi években gyakori alkotásmódra egyébként szép példa Fekete Gyula Az orvos halála című kisregénye vagy Kaliský — bár más témát feldolgozó, de azonos gyökerű kötete, a Vádlott álljon fel!) Duba egyéni hangja elsősorban abban hallható a legerősebben, hogy ezt a kétségtelenül korszerű formát két olyan távoli tematikánál tudta egyformán jól alkalmazni, mint a Csillagtalan égen struccmadár nagyvárosi és az Idegen szem falusi világa. Válasszuk további gondolatul az öninterjú egy másik túlzó — őszintén túlzó — megállapítását a formával kapcsolatban: „Meggyőződésem, hogy új felfedezéseket régi formában megírni nem lehet. írásaim csupa útkeresés és kísérlet." Megjegyzi még, hogy a forma a gyengéje, de vigasztalja, „hogy korunknak nincs még kikristályosodott irodalmi stílusa." Hogyan vall ezekről a gondolatokról maga a kötet, állandóan visszatekintve az írásunk elején feszegetett kérdésekre, hiszen azok is — a formát illetőek voltak. Napjaink irodalmának formai és tartalmi „felfedezése" az ember lélektani ábrázolása. Nálunk a szocialista ember ábrázolása —, emberé tehát, aki nem pozitív hős, — vannak hangulatai és hibái, törései és felemelkedései. Felfedezés-e ez? Dosztojevszkij kitűnően csinálta már a lélektani ábrázolást „klasszikus" formában, ami persze akkor nem hatott klasszikusnak. A mai „lélektani" novellák sem annyira újak, csak éppen hangjuk újszerű a kőzemúltban megszokottal szemben. A hangulati hatás akkor erős — akár az impresszionista költészetben — ha nem mond el mindent az író, sokat — az érthetőségig, a valóság-kapcsolat megengedő határáig — rá mer bízni az olvasó képzeletére. Ilyen szempontból sikerültek elsősorban a falusi témák (A vénlány, Csendélet a magtárban) és érdekes módon erős az ábrázolásmód rokonsága Rudo Móric Taký fe svet című ugyancsak falusi tematikájú novelláskötetével. Ide sorolhatjuk az Unalmas nyári nap című hangulat-képet és az Idegen szem egyes részeit is. A városi témáknál a közérthetőséghatár már nem mindenütt sikerült egyöntetően. (Ez a törés például Ozsvald Arpád verstematikájának buktatóira emlékeztet, tehát nem egyedüli Jelenség Irodalmunkban!) Jellegzetesen túlhajtott, a kelleténél többet mondó írás a Halott a daru alatt. Karéi alakjával még nem lenne baj, de a narrátor-szereplő állásfoglalása túlságosan ítél — az olvasó helyett. A bimbódző város-élmény egyébként üde, új színt jelent hazai magyar prózánkban. Az Egri Viktor és Szabó Béla városképei után kialakult nagy űrt tölti most meg Duba Gyula a Városházával, a Gorkij utcai Jaltával, a Károlyfalu felé húzódó sétánynyal. írónk otthon érzi magát, és érzéseinek erőteljesen kifejezést ls ad. Duba Gyula új kötete irodalmunk nagy értéke, elsősorban hangjával és hangulatával, sodró fiatalságával, túlzásokig mély elemzéseivel. S ha tovább — akár reméljük hosszú pályája végéig — kísérletezik új felfedezésekkel és új formával, sok értékes alkotással gazdagíthatja még szépprózánkat. KÄFER ISTVÁN KULTURÁLIS HÍREK • A NAGY BALETT címmel Leonid Lavrovszkíj a Moszkvai Nagyszínház balettmestere színes filmet készít elő, amelyben a következő táncjelenetek szerepelnek: Rahmaninov: Paganinlána, Ravel: Keringő és Boleró, SaintSaöns: A haldokló hattyú és Prokofjev: Malachlt-doboz című balettjei. A filmen Maja Pliszeckája ls szerepel. • DUKE ELLINGTON — valódi nevén Edward Kennedy Ellington — világhírű néger zeneszerzőt, zongoristát és dzsessz-karmestert az Egyesült Allaonk Wisconsin államának Milton egyeteme díszdoktorrá választotta. • IDÉN ÜNNEPLIK a Szovjetunióban a háborúban fiatalon elesett Arkadij Gajdar ifjúsági író 60-ik születésnapját. Gajdar írásai közül a Timur és csapata, a Csuk és Gek és mások már filmre kerültek, az emlékévben pedig Marina Fjodorova rendező, Gajdar Távoli országok című elbeszélését viszi filmre. • MOLNÁR FERENC Egy, kettő, há-. rom című vígjátékát szombaton mu« tatták be a varsói Népszínházban. A clarabat Ella Sperlingowa fordított ta, s Marian Jonkajtys rendezte. A bemutatót a közönség tetszéssel fogadta* S m 10 * 1364. iúlius 4. )