Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-20 / 200. szám, hétfő

Szlovákia műemlékei A felkelés tiszteletére és természeti szépségei Augusztus 15-ig áil az érdeklődök íéndelkezésére a fenti című kiállítás a bratislavai Barátság Házában. A lá­togatók érdeklődéssel szemlélik az ország kulturális emlékeit és termé­szeti szépségeit bemutató anyagot. Szocialista rendünk szívén viseli a műemlékek sorsát, a nép kulturális örökségét. Az állam a szocializmus szellemihez híven szakszerűen gon­doskodik az emlékek restaurálásáról, s arról, hogy mindez az egész nép számára hozzáférhető legyen. Aki eddig hűvös közönnyel ment el városunk közelebbi és távolabbi kör­nyékének értékes és vonző látnivalói mellett, azt e kiállítás szemléletes anyaga bizonyára ösztönözni fogja, hogy felkeresse és kellően méltassa a Várat, a Slavínt, az Öváros ódon te­reit és utcáit, a Mihálykaput, a régi Városházát, a történelmi múltat idé­ző művészi értékű köz- és magán­épületeket, szobrokat és kutakat. Kép­zeletét és érdeklődését ezután izgat­ni fogják a környék nevezetességei ls: a IX. században épült erőd, a ha­tárt védő Devín vára, — s legrégibb román építészeti emlékünk, a szakol­cai körtemplom. — Festői fekvésű váraink, kastélyaink jórészt ma már népünk ismereteit gazdagító mú­zeum, — az új nemzedéket nevelő is­kola, vagy a dolgozók egészségét helyreállító üdülő. A népi építészet érdekes példáival Vágsellyén, Cslllzradványon és Kát­lovcén találkozhatunk. Sobotište és Leváre habán házai a bevándorolt hí­res fazekasmesterek közösségi életé­nek és munkájának színhelyei. Remekbe szabott fényképfelvételek' adnak hírt a szlovák táj különös szépségéről, változatos geológiai fej­lődését Jelző szlklaképződményelről, balladás hangulatú hegyvidékeiről, meglepően gazdag növény- és állat­világáról. Szerzőik természettudomá­nyos felkészültséggel, szakismerettel, művészi érzékkel és páratlan türe­lemmel dolgoznak. Ezek arról ls tá­jékoztatnak, hogy a hivatalos ter­mészetvédelem miként gondoskodik az állat- és növényvilág, s különösen a ritka példányok megóvásáról. A tá­jat magát is óvják az ember és a technika nem kívánatos, erőszakos be­hatolásától. Mindez nagyarányú áldozatos mun­kát jelent, amellyel művészeti és ter­mészeti értékeket őriznek meg a ma és a holnap embere számára. Bárkány Jenőné A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. év­fordulója a rimaszombati járás Sza­bópusztai Magnemesítő Állomásának dolgozóit is értékes kötelezettségvál­lalásra serkentette. Kötelezettséget vállaltak, hogy az idén terven felül 17 900 liter tejet, 605 kg marhahúst, 1616 kg sertéshúst, 56 borjút és 100 kg mézet termelnek. A növénytermelésben terven felül 511 mázsa gabonát, 125 mázsa burgo­nyát, 388 mázsa takarmányt és 300 mázsa zöldséget adnak el. A vállalások értéke meghaladja a félmillió koronát. Egyúttal versenyre hívták a járás valamennyi állami gaz­daságát, a termelési feladatok túltel­jesítésére. Kertész Imre Növeljük a dolgozók szakképzettségét Urbanek felvétele: Virágos rét. (Folytatás az 1. oldalról) központi hivatalokban, a kerületi nemzeti bizottságokon, az üzemekben továbbképzési osztályok alakultak. E szervek megbecsülik a bizottság munkáját, és a párt és a kormány támogatásával kellő tekintélye ls van. A nevelési osztályok közvetítésével megállapítottuk a dolgozók képesíté­sének jelenlegi helyzetét nemcsak a központi hivatalokban és szervekben, hanem a népgazdaság és a kultúra többi ágazatában Is. Egységes statisz­tikai rendszerre tértünk rá a dolgo­zók képesítésének felmérésében, hogy a további mennyiségi és minőségi fej­lődés értékelése a már eddig feldol­gozott egységes mutatók alapján tör­ténjék. A nyilvánosság körében egyre többet hallunk a dolgozók oktatá­sának egységes rendszeréről. Léte­zik-e már ez a rendszer és tulaj­donképpen mit jelent? A bizottság tevékenysége a követ­kező alapvető célt szolgálja: az irá­nyítás egybehangolásával fokozatosan létrehozni az egységes felnőttoktatást és ezen belül a gazdasági vezetők képzésének egységes rendszerét. Ez a munka egyelőre kezdeti stádium­ban van. A bizottság arra törekszik, hogy a dolgozók továbbképzésének már létező és ösztönösen fejlődő vál­tozatai tervszerűen irányított egység­gé formálódjanak. A felnőttoktatás még megoldásra váró legnehezebb problémái a tan­tervekben rejlenek, abban, hogy az elsajátított tananyag mennyiben felel meg a rendes oktatás anyagának. Ar­ról van sző, hogy az oktatási formák összhangba kerüljenek, és egységes rendszerben szolgálják az Időszerű gazdasági-társadalmi fejlődés köve­telményeit. Nem engedhetjük meg, hogy az oktatási rendszer bizonyos részei öncélúak legyenek. A tovább­képzési bizottság már többször fog­lalkozott ezekkel a kérdésekkel, és arra a megállapításra jutott, hogy sok a még kihasználatlan lehetőség. A dolgozók oktatását, továbbképzését nem értelmezhetjük elvonatkoztatva a népgazdaság szükségleteitől. Tekintet­be kell venni a dolgozók különböző érdeklődését, hogy tudásukat alkotó módon használhassák fel a termelés sürgős és fontos feladatainak megol­dásában. Csakis Így hatékony a fel­nőttoktatás, csak így lesz összhang­ban a társadalom követeiményelvel, mint azt a június 23-án elhangzott kormánynyilatkozat erre vonatkozó része ís kifejti: „A munkatermelékenység emelésé­nek biztosításánál a műszaki fejlő­dés, a minőség és a gazdaságosság útján ki kell használni a dolgozók szakképzettségének és műveltségének növelését. Nagyra becsüljük annak a több ezer munkásnak, mesternek, mű­szaki szakembernek és további dol­gozónak igyekezetét és kitartását, akik a legkülönfélébb módszerekkel munkájuk mellett mélyítik el szak­képzettségüket. Szükségünk van azonban arra, — és ezen a téren a társadalom és az egyén érdekei össz­hangban állnak — hogy dolgozóink még jobban törekedjenek a nagyobb műveltség és szakképzettség elérésére, szívügyüknek, elengedhetetlen szük­ségletnek tartsák mesterségük tökéle­tes elsajátítását." Nyilvánvaló tehát, hogy a foglal­kozás mellett tanulás, a dolgozók továbbképzésének jelentősége egy­re nagyobb. Hogyan értékeli a bi­zottság eddigi munkáját? A dolgozók továbbképzését irányí­tó bizottság minden tagja, az elnök­ség, a plénum, a szak- és tudományos kérdésekkel foglalkozó tanácsadó kollektívák tudják, milyen nagy sze­repet játszik a dolgozók képzettsége társadalmunk további fejlődésében. Ezért foglalkoznak teljes aktivitással és lelkesedéssel evvel a munkával. Hivatali elfoglaltságuk mellett talál­nak Időt ezekre a feladatokra ls. Ezt mint a bizottság elnöke, nagyra ér­tékelem. Ogy vélem, hogy az egysé­ges felnőttoktatási rendszer megva­lósítása mellett ugyanolyan fontos a továbbképzési bizottság létezése ls. Szlovákiában megalakult a dolgo­zók továbbképzését irányító szlová­kiai bízottság, amely a központi bi­bottsággal szorosan együttműködve valósítja meg az elfogadott Irányelve­ket Szlovákia területén. Feljegyezte: KIS ÉVA A bratislavaiak kedvelt kirSn<'"iŕjh slye n vaskutacskai tó. (Erdős! felvétele). AZ ÉSZAK-CSEHORSZÁGI kerület­ben az utóbbi 50 évben nem tapasz­talt szárazság uralkodik. Az elmúlt kilenc hónap alatt mindössze 200 mm csapadék hullott. AZ EURÖPAI földrengésjelző állo­mások 1901 és 1955 között 5573 föld­rengést jegyeztek fel. INDIÁBAN mind nagyobb teret hó­dit a szövetkezeti mozgalom. Jelen­leg két és félmillió taggal mintegy 33 000 kisipari szövetkezet dolgozik az országban. — m— ROZSNYÓI barlangkutatók csoport­ja Hosszúrét község határában új cseppkőbarlangot fedezett fel a Szlo­vák Karszthegységben. KELET-NIGÉRIÁBAN a megáradt Galabar folyón hirtelen támadt vihar több hajót felfordított. Száz halász eltűnt. BRATISLAVÁBAN az Aranyhomok­parton szombaton átadták rendelteté­sének Szlovákia első moteljét. A LONDONI repülőtéren elloptak három értékes eredeti Renoir, Rey­nolds és Alexander képet. A képek értékét 60 000 font sterlingre becsü­lik. A rablóknak nyoma veszett. ÍTÉLETIDŐ dühöng napok óta Észak­Japán parjainál. Kanazawa város kör­nyékén a kiáradt folyóban négy em­ber megfulladt, kettő eltűnt. A város­ban földcsuszamlás következtében összedőlt egy iskola és 14 gyermek megsebesült. A LÉVAI járás 46 szövetkezetében eltávolították a beteg állatokat a szarvasmarhaállományból. — ná — HELIKOPTEREKEN szállítják a pénzt és az értéktárgyakat Angliában, hogy megelőzzék az utóbbi években sorozatosan elkövetett rablásokat. TITOKZATOS JÁRVÁNY pusztít az ausztráliai Qeensland államban. Ed­dig 16 kisgyermeket ragadott el< anélkül, hogy az orvosok felismerték volna a betegséget. MARX KÁROLY dédunokája, Frede­ric Longuet francia festőművész több emléktárgyat ajándékozott a NSZEP berlini Marxizmus—leninizmus Intéze­tének a nagy férfiú hagyatékából. 140 KILOMÉTERES sebességet ért el próbaútján az űj 3000 lóerős szill­cium-egyenirányításos magyar vil­lanymozdony. A mozdony a napokban már rendszeresen vontat teher vona­tokat. HAZÁNK TERÜLETÉN 1140 benzin­kút áll a motorosok rendelkezésére. Hetven benzinkút éjjel nappal nyitva tart. A PÁRIZSI rendőrség szombaton feltartóztatott egy 23 éves angol nőt, aki az Opera előtti forgalmas bulvá* ron teljesen meztelenül sétált. Azt ált lította, hogy vissza akar térni az em­ber eredeti állapotához, a rendőrök! azonban pszichiátriai vizsgálatra küld­ték. Az egyik párizsi az esetet így kommentálta: A bikini és a monokiní után itt a semmlkini. OLASZORSZÁG legfiatalabb jegyes­párja a napokban kötött házasságot: a vőlegény 16 éves, a menyasszony 15. AZ URUGUAYI mezőgazdasági szö­vetkezetek nemzeti föderációjának, a FENACOA-nak mintegy 20 000 tagja van. NAGY VITA FOLYIK két svájci kan-, ton törvényszéke között. Teodor Ris­tau hálókocsi-kalauz a robogó vonat hálókocsijában meggyilkolt egy ápo­lónőt, majd a holttestet az ablakon kihajította. A vitás kérdés: a bűntett elkövetésének pillanatában melyik kanton terUletén haladt a vonat. A német katonák nem törőd­tek senkivel, semmivel, mérges­zöld gyökereket eresztettek a závodi földben. Ha nem volt otthon férfi, aki kihordja a szobából az ágyakat, asztalokat, szekrényeket és szentképeket, kihordták maguk, a szoba padlójára szalmát te­rítettek, a falakba nagy szö­geket vertek, ráakasztották sapkájukat, a könnyebb felsze­relést. A plébánián a plébános hivatali szobilát rendezték be parancsnokságnak, a ház utcai falára táblát akasztottak azzal a felírással „Ortskommandan­tur", az iskola épületében pe dig a konyhájukat helyezték el. A nagy Iskolaudvarra behajtot­tak a csapott orrú teherautók, kis gyalogsági ágyúk, aknave tők és motorkerékpárok, tele fonvezetéket húztak FelsŐbre­zányből Zävadba, meg szerte a faluban mindenfelé. A parancs­nokuk, Hauptmann Johann Iff­land, negyvenöt éves gyalogsági százados, rövidre nyírt, szőke hajú férfi kegyelmesen meg­engedte, hogy Stachovlč plébá­nos ünnepélyesen fogadja a plé­bánia épülete előtt, s csak any­nyit mondott: „Jól van, Jól, mein Herrl", amikor a pap ar­ról biztosította, hogy a német véderő elégedett lesz a faluval. Aztán Hoffmann segítségével kihallgatta Janderlát, a községi bírót. Az érdekelte, nincsenek­e Závodban partizánok. — Nem tudom, kommandáns úr — hajtogatta Janderla egy sovány, beesett képű fiatalem­ber. — Még nem voltak Itt, és most már biztosan nem jön­nek, mert nem szívesen men­nek oda, ahol német katonák vannak, kommandáns úr. Johann Iffland százados el hitte, aztán parancsot adott Janderlának 3s a bíró kidobol tatta: Minden házban ki kell függeszteni az ajtóra a lakók névjegyzékéti Aki kimegy a ha tárba, vigye magával a személy­azonossági Igazolványát! Min­den házat el kell sötétíteni, este hat őrakor a falu minden lakó jának otthon kell lennie és reg­gel hatig nem szabad kimenni a házából! Aki vét a rendelke­zések ellen, azt családjával együtt agyonlövik! Azokra a házakra, amelyekben német ka­tonákat szállásoltak el, Eulenau őrmester zöld krétával felírta „X 236", és a házak elé, ame­lyekben a katonaság rendezke­dett be, a plébánia, az Iskola elé és a falu két végére, Fel­sőbrezány és Nagyporuba felé fegyveres őröket állítottak, ke­zükben görbetáras géppiszto­lyokkal. Bernadiö Marka rohant a föl­dek közt a grabóci erdőbe, ahogy Letanovský mondta, hogy beszéljen Schnltzerrel, a feleségével meg a két gyere­kével. Rohant, hogy minél előbb odaérjen, átadja nekik Letanov­ský üzenetét. Egyfolytában is­mételgette magában, hogy a kommandáns fog aludni Leta­novský hátsó szobájában, Schnltzerék paplanos ágyában. Futott, nem ls úton, ösvényen, hanem toronyiránt a felszántott földeken, kukoricásokon, lucer násokon keresztül. Nem bánta, hogy tela lesz földdel az új vászoncipője, csak futott, hogy minél előbb odaérjen, mert s-ze rette a szomszédot, Letanov skýt, szerette Schnitzeréket ls Ki tudja, hol lehetnek? Alig hanem a forrásnál. Ott víz is van. Ilyan hőségben ott a leg jobb! Kezefejével megtörülte iz­zadt homlokát és rohant to­vább. Letanovský, lábán bakapccsal, foltos nadrágban, mellényben, feltűrt ujjú Ingben, fején őcska, zsfros kalappal a lőcán ült, a kiskert mellett, a fiatal diőfa alatt. Töprengve és haragosan nézeti a sárga levelekre, ame= lyek aznap reggel leperegtek az ágakról és megragadtak a hari matos földön. Semmit sem szőlt a felesé­gének, aki tíz óra felé terelte haza a libákat. Az asszony sem szólt, csak sápadt ajka rebe­gett, amikor hazaérkezett az Is­kolából a két unoka s ordít­va újságolta: „Nagyapa, többé nem járunk iskolába, az Iskolá­ban konyha lesz!" csak annyit mondott: — Bárcsak inkább járhatná­tok! Aztán tovább üldögélt a pa­don, még kínzóbb gondolatok­ba mélyedve, még elkeseredet­tebben. Nézte a földhöz tapadt, meg­sárgult leveleket. Szegény Mar­ka? Miért küldte oda? Az em­ber néha nem tudja, mit tesz. Elmehetett volna maga is a grabóci erdőbe. Mennybéli úr­isten! Letanovskýék és Bernadiőék udvarán zümmögtek a méhek. Mindkét gazda, Letanovský is, Bernadlí ls Jő méhész volt és jó szomszéd. Közös volt a pergetőjük, közösek vol­tak más méhészszerszámjaik ls. Gyakran meghányták­vetették egymással a falu, az életük dolgait. Letanovský nem mozdult a padról, hazajött a földekről a fia, Jozso, meg Brigitta a me­nye, mindketten füstölögve a haragtól, egy szőt sem szőltak hozzá. A házban mindenki tudta, hogy baj lesz, s nem akarták üres beszédekkel, civakodás­sal vagy még rosszabbal fel­idézni. Bernadiü Marka mellett Letai novský Schnltzerékre gondolt, a két felnőttre meg a két gye­rekre, akik tavasz óta rejtőztek a házában. A závodiak egy ideig morogtak is, hogy zsidó­kat bújtat, de hamarosan meg­feledkeztek róluk, mert Schnlt­zerék nem mutatkoztak senki előtt. Elfelejtették a minden­féle pletykákat is, hogy Leta­novský pénzt meg aranyat kap tőlük. A diófa alatt a lócán Le­tanovský érezte, hogy a Schnlt­zerék ügye már nem csupán az ő dolga. Az egész falut érin­ti. Valaki elárulja a németeké nek. Elárulja? Az emberek ta­lán mégsem mernének Ilyen szörnyűt tenni. Ekkor eszébe Jutott, mi ér többet: az ő éle­te-e, vagy a négy Schnitzer éle­te. De nem, az emberek rosz­szak, mindenféle ember akad. Biztosan elárulja valaki. Mit tesznek a gárdisták? Eltűnnek, mert a németek legszíveseb­ben kikergetnék őket a hegyek közé, a partizánok ellen. De hisz nemcsak róla van szó. Egész családjáróll Mennybéli úristen! Mi az a németeknek, legyilkolni egy-két családot — akár tíz családot? Az egész fa­lut? Hány falut kiirtottak már. Az ő élete — a négy Schnltze­ré — a családjáé, sok családé, Markáé, egész Závodé ... Miért is tette? Miért engedett a diák fia rábeszélésének, hogy fogad­ja be a házába Schnitzeréket? Mert — mert Schnitzeréket már régen ismeri, Ismerte az örege­ket ís — és egyik ember segít­sen a másikon. Miért szakadt rá mindez a világra? A férfiak­ra gondolt, akik Závodból a par­tizánokhoz mentek. Tudott rő-; luk. Bernadiö súgta meg, Schnltzerék zsidők — mindig csaltak, loptak, rondák voltak, piszkosak, ha magafajta becsüi letes ember tisztára nem taka-i rította őket... Letanovskýban harag ébredt ellenük, mert már tudta, hogy semmit sem kap tőlük, nem jutalmazzák meg, ahogy ígérték — csak szei rencsétlenségbe döntik. Ült á lócán a diőfa alatt, nézte a földhöz ragadt megsárgult leve-i leket, apró férgek rágták ösz-i sze őket, rajtuk hagyták kusza, zöld és barna nyomukat. Egy órával később hazaérkei zett a határbői Letanovský szomszédja, Bernadič a feleséi gével, fiával Ondrissal, menyéi vei és három unokájával meg két lányával, Marka nővérével együtt. Letanovský felkelt a kispadi ről, átment Bernadlőhoz, hogy, megmondja neki, mi történt s miért küldte Markát a grabóci erdőbe. Tanácsot kér tőle. Feli vegye a ház lakóinak a Jegyzéi kébe Schnitzeréket is? Ügy keli lene. Jó emberek, nem vétenek senkinek, Bernadiőék régóta tudnak róluk. Hitlernek már rég senki se hisz. Még a zái vodi gárdisták sem. El is áruli ták volna már. Főleg azóta nem' hisznek, amióta azt a merényi letet elkövették Hitler ellen, aztán ínég Závod mindig csen­des falu volt... Csendes falu volt, amíg nem köszöntött rá a baf, amíg semmi sem történt. De mi lesz most — ? (FOLYTATJUK) ŰJ SZÖ 2 $ 1964. július 20.

Next

/
Thumbnails
Contents