Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-18 / 198. szám, szombat

|Z aratők már hajnalban kint anatóverseny megkezdődött. Ä három I voltak a rozsföldön. Nagy, ember ugyanazzal a mozdulattal II négyszögletes föld volt. Ja- ereszkedett jobb térdre, mint katomes McDara nyugalmazott nák a szemlén, lövészgyakorlaton. Bal mérnök tulajdona. A domboldalon kezük egyforma mozdulattal markolkezdődött és enyhe lejtéssel a tenger- fa meg a rozskalászcsomőt. A görbe mint azelőtt. enni- és Innivalót. Gallagher doktor lent, a parti úton kíváncsiságból mérte az Időt. Abban a pillanatban, amikor befejezték az evést, ugyanolyan dühödten estek neki a munkának, parti, homokos út felé tartott. sarlók megperdültek a levegőben, Az ősz hajú, szürke tweedruhába majd hersegő hang következett, aftoConsidine utolérte Bodkint, pontosan, amikor Bodkln elkezdte újra a Öltözött, idős McDara a sövényen kl- gyan tavasszal az éhes tehenek tépik munkát, de ahelyett, hogy megpihentül álldogált a tengeri úton, botjával a friss, hosszú füvet. Máris három tek volna étkezés közben, Consldine hadonászott és azzal a néhány em- vékony kis rozskalászcsomó hevert és a felesége az Inverara parasztok berrel beszélgetett, akik a hajnali a sövény tövében a harmatos füvön, ősi, Ilyen versenyek közben szokásos 6ra ellenére mér össze- módján evett Kate vajas zabkenyérrel etette a férjét munka közben. Időnként odaadta neki a teás" kannát és a férfi megállt, hogy húzzon egyet belőle így még mindig majdnem együtt halad Bodkinnal, mire befejezte az evést. A nézőket nagyon izgatta Considine mohó sietsége. Néhányan azt kezdték ^JmMirMetty gyűltek. Kicsattanó piros arccal izgatottan integetett furkősbotjával, amint r

ÍQ

m O'FlahertvN emelt hangon magyará- ljla

m w,rianeriy. zott a körülötte állóknak. — Tegnap felmértem, a lehető legigazságosabban. Szavamra, egy ujjnyi különbség sincs a három *áv között. Látják? Mérőszalagot fektettek végig a földeken, Így nem téveszthetik mindegyik arató behajlított bal lába •1. Jöjjenek csak, majd megmutatom, mögött egy. A három asszony Ideges Végigvezette az embereket a föld csöndben várt az első kévére. A győmentén és megmutatta, hogyan mérte zelem vagy a vereség jele lehet. Egy, föl három egyenlő részre, hogyan je- két, három, négy csomó... Johnny lölte meg földre fektetett mérősza- Bodkln horkantva, mint egy dühös ló, laggal a sávokat. majdnem megállás nélkül dobálta a — Ennél igazságosabb nem Is le- csomókat. Hangos örömkláltással hetne — kiabált az öregúr, olyan iz- emelte levegőbe a sarlóját és rákögatottan, mint egy Iskolásfiú. — pött: — Első kével — A felesége két Amint elsütöm a revolverem, egyszer- kézzel vetette rá magát. Különváre indulnak és amelyik pár elsőnek lasztott egy kis kalászcsomőt, a kéve fejezi be a sávját, kap egy ötfontos feje köré csavarta, aztán elképesztő bankjegyet. gyorsasággal megkötözte, miközben A parasztok bólintottak és komo- hosszú ujjal úgy mozogtak, mint a lyan néztek McDarára, bár mind arra kötőtűk. gondoltak, milyen bolond, hogy öt fontot költ a földje aratására, amikor kettőért is levágathatná. De azért ők ls majdnem úgy izgultak, mint maga Ä bban a dühödt tempóban dolgozva, ahogyan elkezdte, Bodkln hamarosan megelőzte vetélytársait. Rendetlenül vágMcDara, hiszen egész Inverara sziget ta a kötegeket és egyenetlen csapásai három legjobb aratója jelentkezett a nyomán halmok maradtak mögötte a versenyre. Már mindhárman ott vol- földön, de meglepő erővel és gyortak a domboldalon, a rozsföld legma- sasággal haladt. Nagy kezei nehézkegasabb pontján, indulásra készen, sen forgatták a sarlót és fogták köMinddel eljött a felesége, hogy mar- riil a csomót, teste úgy lódult előre, kot szerjen, kévét kössön, enni- és in- ahogyan az elefánt csörtett az erdőn nivalót hozzon. át, de tagjainak szakadatlan mozgáSorsot vetettek a sávokért, úgy, sában ritmus és bizonyos szépség hogy három tengeri hínárt húztak kl volt. Mögötte a felesége fürgén köMcDara kalapjából. Elfoglalták helyű- tözve, kemény arcát komolyan ránket a sávjukon és várták a leiadást, colta, mintha nagy elhatározáson tör* Bal oldalon várt Mlchael Gill és Su- né a fejét, sen, a felesége. Mlchael magas, szl- Michael Gill és a felesége Jött utolVős férfi volt, homlokéba hulló szőke sónak. Gill olyan lassú, módszeres hajjal, melyet a koponyáján tövig le- mozdulatokkal kezdett aratni, mint nyíratott. Sasorra volt és csontos áll- egy alacsony nyomású gép. Pontosan kapcsa állandóan mozgott előre-hát- ugyanezzel a tempóval folytatta, sora. Apró kék szemét a földre szegez- sem változtatott rajta, sosem nézett te, bosszú szempillái majdnem az ar- föl, hogy megtudja, hol tartanak elcát érintették, mintha aludna. Moz- lenfelel. Hosszú, vékony kezei neszdulatlanul állt, sarlója jobb kezében, telenül mozogtak és csak aratősarlőja hal kezét az övébe dugta. Ojra és fogainak éles hersegése hallatszott, tljra felemelte szempilláit és az indl- amint belevágott a sárga rozsszáraktójelre figyelt. Felesége majdnem ba. Hosszú, lesütött szempilláit minolyan magas volt, mint ő, de göm- dig arra a pontra szegezte, ahová a bölyded rózsás arcú. A szótlan asz- sarlója vágott. Nem nézett hátra, szony, amíg ott várt, nyolchónapos hogy megtudja, elég csomója van-e fiára gondolt, akit otthon anyja gond- már egy újabb kéve megkezdéséhez, jaira bízott. Minden mozdulatát nyugodtan, egyKözépen Johny Bodkin állt karba hangúan, halálos pontossággal előre tett kézzel, szétterpesztet lábbal, halk kiszámította. Még a lélegzése is komoly hangon beszélgetett a felesé- egyenletes volt, az orrán keresztül, gével. Nagy darab ember volt, Izmos mint aki egészségesen alszik. Felesélábú és nyakú, fekete haja már ko- ge ugyanígy mozgott mögötte, csinopaszodott a homloka fölött. Homloka san, erőfeszítés nélkül kötött meg feltűnően fehér volt, arca plrospozs- minden kévét. gás. Mindig összehúzta szemét és fe- Nem sokkal dél előtt Bodkin már kete szemöldöke rángatózott. Mary, a levágta a sávja felét. A fele távolságfelesége, alacsony, sovány, fakó arcú hoz Jelzőkövet tettek, s amikor Bodesszony, kissé kiálló fogakkal. kin odaért, felemelkedett, kezében a Jobbról Pat Consldine és felesége, kövei és felkiáltott: — Itt a blzonylKate várakozott. Kate erősen testes ték — ordította —, hogy még nem és izmos volt, szeplős arcú, feltűnő született olyan férfi Inverara szlgebajuszkával. Dús, homokszínű göndör tén, mint John Bodkln. — A tömeg haja folyton leomlott. Nyers, erős fér- a sövénynél válaszul megéljenezte, de fias hangon beszélt férjével; pezsgett a jól megtermett Kate Considine trébenne a jókedv. A férfi viszont apró fásán meglengetett egy kévét a feje emberke. Kicsi, karcsú arcán kezdődő felett és durva férfi hangján így ráncokkal, bár még negyvenéves sem kiáltott: — Gyerekidő ez még, lágyvolt. Arca valamikor élénkpiros le- húsú Bodkin! — A tömeg harsogó nehetett, de már kezdett sápadni. Elől vetésbe tört ki és Bodkin füstölgött majdnem minden foga kihullt. Köny- magában, de nem válaszolt. Nem volt Dyédén állt, McDarára mosolygott, túlságosan éles eszű. Gill és a feleaprő, könnyed tartású, karcsú testé- sége sem vett róluk tudomást. Föl ben lapult az erő. sem emelték szemüket az aratásról. Ekkor McDara intett a botjával. Bodkin felesége ment elsőnek az Felemelte a karját. Lövés dördült: az ebédért. Egy kanna hideg teát hozott, kemencében sült fehér lisztből készült egész cipőt, nagy szeletekben, vastagon megkenve vajjal. Négy keménytojást is hozott. Bodkinéknál nem volt gyerek, megengedhették maguknak, hogy jól éljenek, legalábbis sokkal jobban, mint a többi paraszt. Bodkln ledobta a sarlóját, falánkan behabzsolt három tojást, köbben éppolyan éhe

8 felesége megette a negyediket. Azután Bodkin elkezdte enni a vajas kenyeret, hideg teát Ivott, olyan sietősen, ahogyan a rozsot aratta. Pontosan két és háromnegyed percig tartott, amíg a feleségévei eltüntetyincent van Gogh: Az arató ték a nagy halom mondogatni, hogy ő fogja megnyerni a versenyt. Senki sem figyelt Gillre és a feleségére, bár egyszer sem álltak meg enni, és folyamatosan közelebb jutottak ellenfeleikhez Még mindig hátrább voltak, de egészen frissnek látszottak, pedig Bodkin szemmel láthatóan kezdett kimerülni. Hátráltatta a nehéz ebéd. Considine már nyilvánvalóan a tartalékerejét használta. Amikor aztán elérték a félutat jelző követ, Gill nyugodtan letette a sarlóJát és szólt a feleségének, hogy hozza a kosztot. Az asszony elhozta a sövénytől a vajas zabkenyeret és egy kancsó friss tejet, alján zabdarával. Nyugodtan ettek és utána kicsit lepihentek. Az emberek gúnyolódni kezdtek rajtuk, amikor látták, hogy pihennek, de nem törődtek vele. Körülbelül húsz perc múlva felkeltek és újra munkához láttak. Gúnyos éljenzés tört kl és egy öregember odakiáltott nekik: — Szégyent hozol a nevemre, Michael! — Ne törődj vele, apa — válaszolt Mlchael —, a versenynek még nincs vége. — Megköpte a markát és újra megragadta a sarlót. E

kkor aztán igazán epekig csapott az Izgalom, mert a Gill házaspár nagyon fürgén látott munkához. Mozdulataink pontosan olyan géplesek és szabályosak voltak, mint azelőtt, de majdnem kétszer olyan gyorsan dolgoztak. Az emberek kezdték biztatni őket. Az előkelő birtokosok fogadásokat kötöttek. Eddig nem volt túlságosan nagy az Izgalom, mert eleve biztosnak látszott, hogy Bodkln nyer, mivel annyi előnye van. Most azonban Bodkln elsősége veszélybe került. Még mindig Jóval Gill előtt Járt, de észrevehetően fáradtan mozgott, sarlója minduntalan félresiklott, hegye a földbe akadt. Bodkln csatakos volt az izzadtságtól. Hátranézegetett Gill felé, zavarta az emberek kiáltozása. Éppen egy őra előtt Consldine hirtelen összeesett, tökéletesen kimerülve. El kellett szállítani a sövényhez. A tömeg összegyűlt körülötte és Robertson plébános úr adott neki egy kortyot a konyakosfiaskójából, amitől magához tért. Megpróbált viszszamennl a munkájához, de nem tudott felkelni. — Maradj ott — mondta mérgesen a felesége —, kikészültél. Majd én folytatom. — Magasabbra tűrte fel kövér karján a ruhaujjat, visszament az aratősarlóért és hangos kiáltással bőszen aratni kezdett. — Bravó — kiabált McDara —, különdíjat fogok adni ennek az aszszonynak. Gallagher — szólt, a doktor vállára csapva — azért... az lr faj... tudja, mire gondolok... ember, ez igen. De mindenki figyelme a Bodkin és Gill között folyó harcra terelődött. A haragtól fűtött Bodkin minden erejét megfeszítve újra tért nyert. Hatalmas teste balról jobbra, és újra vissza himbálózott a során és mintha nyelte volna a hosszú sárga rozsszárakat, olyan gyorsan hulltak előtte. De amikor öt órakor Bodkin megállt, hogy egy pillantást vessen maga mögé, ott jött Gitt Ijesztő szabályossággal. Bodkin hirtelen úgy érezte, erőt vesz rajta az egész nap fáradtsága. Először tikkasztó szomjúság tört ki rajta. Elküldte feleségét a sövényhez a második teáskannáért. Amikor vlszszajött vele, Bodkin elkezdett Inni. De minél többet Ivott, annál szomjasabb lett. Barátai a nézőtömegből kiáltásokkal figyelmeztették, de a szomjúság megőrjítette. Tovább Ivott. A tengerparti fal és a győzelem már olyan közel van. Kábultan nézett arrafelé, mlg a sarlóját forgatta. Ö

jra Ivott. Érzékel kezdtek tompulni. Elálmosodott, mozdulatai majdnem öntudatlanná váltak. Csak a falat látta és tovább küzdött. Elkezdett magában beszélni. Elérte a falat a sávja egyik végén. Csak a másik végéig kell még levágnia és befejezni. Három kéve és akkor... A legnagyszerűbb férfi Inverarában ... Ötfontos bankó ... De ekkor hangos éljenzés hatolt a fülébe és kiáltás hangzott a levegőben: — Gill nyert! — Bodkln nyögve összeesett. Fordította: VALKAV SAROLTA Az SZNF a képzőművészetben Tibor Kavecký: A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve (részlet). Kari N eumann: R I TA l~\ita tizenöt és fél éves. Tudja, hogy szép, és ezt ki ls mutatja JU* minden alkalommal. Bizonyos mértékben fárasztó ez a szépség, /x s van, akinek ez nem tetszik. Talán rossz ekkora szépség? Ha nem fitogtatná ennyire, akkor nem volna az, mert a tetszelgés és a természetes kellem között akkora a különbség, mtnt egy parfőmjelhő és a napsütötte tavaszi ég között. A fiúk felkapják a fejüket valahányszor Rita megjelenik a láthatáron. Könnyedén szaporán lépdel, mindig mosolyog, a csípőjét riszálja, és lófarok-frizurája a hátát verdesi. Nemcsak az ifjak néznek utána, hanem az idősebb fiatalemberek is. Rita szeme kifürkészi ezeket a pillantásokat, de lebocsátott pillája alá rejti felfedezését. Kollégiumban lakik. A kollégium eddigi igazgatója megszökött, átcsá-t bították a hamis határon túli hamis illúziók. — Pedig mindig olyan meggyőződéssel beszélt — Jelentette kl Rita az osztályban. — Mit szóltok az utódjához? — Nekem tetszik — felelte a szőke Erika. Rita meghökken. Mosolyogva szemléli padszomszédját. — Igen, nekem tetszik — ismétli Erika. Rita most már gúnyosan mosolyog. Alsó ajkát előreblggyesztt. — Nem mint... mint férfi... — fűzi hozzá gyorsan Erika. Ez magyarázat akar lenni, de a többlek kuncognak. A lányt bántja, hogy félre értették, és azt gondolja: „Milyen majmok, hiszen az apám lehetnel" —

i Sokkal Idősebb nálunk, — folytatja. Es aztán: — Mint ember tetszik nekem, ha tudni akarjátok. Ez egyértelmű, és elűzi a gúnyos mosolyt. Csak Rita nevetgél még mindig előreblggyesztett ajakkal. — Ű-ú-ú-úgy? — mondja és egészen hosszúra nyújtja az ú-t. — Tegnap, amikor tanultunk, megkérdeztem tőle egy angol szó kiejtését. És mit gondoltok, mi történt? Mindenki hallgat. Nem sokat gondolkodnak, de kíváncsiak. Rita szeme kajánul csillog, amikor megadja a választ: — Még angolul sem tud. Nem tanult idegen nyelveket. Nagy a csend az osztályban. Kínos csend, telve bizonytalansággal és kétellyel. Mit mondjanak erre? Nem tudják. Még nem. Amíg Erika megkérdezi: —> Es a te apád tud angolul? Vörös árnyék kúszik Rita arcára. Talán szégyelli magát apja miatti aki vasesztergályos, és nem tud angolul? Lehetetlen. Erika kérdésére adós marad a válasszal. Bosszankodik a pirulása miatt. Nem akarja, hogy lássák, és elfordul. De már mindenki észrevette. Később jut eszébe, hogy azt mondhatta volna: „De hát az apám nem tanár". A kollégium új igazgatója ugyanis tanár. Amikor kitudódott, hogy elődje megszökött, a diákok összevissza suttogtak. Nyugtalanságuk kellős közepén ezt mondta az új Igazgató: — Ha az illető el ts hagyta a zászlónkat, azért a köztársaság nem dől össze. Még a kollégium sem. Látjátok még minden áll. Délután a kollégium tanulószobájában az új igazgató odalépett Rita asztalához. Ugyanolyan tekintettel nézett rá, mint a többlekre, bár a lány mosolyogva emelgette a szempilláit, és arra törekedett, hogy szép legyen. Megint érezte, hogy az új tanárt nem érinti a szépsége. A szemén látta. „Ne Játssz színházat, gyermekem" — mondják ezek a szemek. Ez dühíti Ritát. Nem, gondolja, nekem nem tetszik, akármit mond is Erika. Még angolul sem tud! Ekkor megrémült, mert a tanár megállt az 0 széke mellett, és elkérte az angol könyvét. Hát gondolatolvasó ez az ember? Tud az osztályban lezajlott beszélgetésről? Ügy látszik, valakinek eljárt a szája. De kinek?

Á Hisz még nem ls tsmer minket. Vajon észreveszi, hogy elpirultam? A tanár figyelt a füzete fölé hajló Ritát. De a lány nem tanul, csak firkál, kacskaringókat, köröket, zavaros mintákat rajzol kapkodva és értelmetlenül a füzetbe. Most nem törekszik arra, hogy szép legyen. Most nem. A férfi arca mozdulatlan. — Idefigyeli, kislányom, szeretnék mondani valamit — töri meg a csendet a tanár. — Tegnap kérdeztél tőlem valamit. Nem tudtam rá válaszolni, mert nem tudok angolul. Ez rossz, de nem szégyen. En már iskoláskoromban dolgoztam, és amit megtanultam, arra az éjszakáimból loptam el az időt. Még ma ls pótolom a nehéz élet okozta hiányokat^ Nem megy egyik napról a másikra. Rita rémülete egyre fokozódott, egyre mélyebben markolt a szivébe. Az én apámmal ts ez történt, gondolja és a ceruzáját rágja. Milyen buta voltam, hogy vizsgáztatni akartam azzal a kérdéssel. Nem tudja, hogy a tanár mindent látott: a szép pillantásait, rladaU mát, azt hogy ijedtében fülig pirult, és azt az ákom-bákomot a füzetében. Azt ts sejti, mi megy most végbe a lányban. Halk „köszönöm"-mel leteszi a könyvet és elmegy. Rita fürkészve néz utána gyorsan, hogy ne legyen feltűnő. A tanár nem tekint hátra. E s kl főn be másnap a tanárnővel együtt az angol órára? A kollégium Igazgatója. — Néééézd! — susogja Erika és oldalba lökt Ritát, aki szótlanul, mos* dulatlanul ül. Amikor a tanárnő a székre mutat, a férfi megköszönt. Hátul ül lá a padba, ahol két üres hely van. A tanárnő sokkal fiatalabb nála, de a férfi figyelmesen követi a magyarázatot. Rita hátrasandít. Látja, hogy a férfi velük együtt tanul, látja, ahogy némán mozog az ajka. Rita gondolkozás nélkül odalép hozzá, gyorsan leteszi eléje a tankönyvét. Egy pillanat alatt már visszaül a helyére. £

rika rámosolyog Ritára, bólint, és a saját könyvét, amelyet most már ketten használnak, csaknem egészen a szomszédnője elé tólja. Látja barátnője arcán a mosolyt és tudja, hogy az új Igazgató már Ritának ls tetszik. Mint ember. Es ezen senki sem fog kuncogni többé. (SZIRMAI MARIANNE fordításai Ü] SZÖ 8 * 1984 Július 18,