Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-18 / 198. szám, szombat

O i a B i a i in I a BI H a D B • a BD O D sta FÉLIDŐ UTÁN S portnyelven szólva az amerikai elnökválasztási kampányban „lefújták a félidőt". A Köztársasági Párt San Franciscó-1 elnökjelölt-vá­lasztó kongresszusán nagy szótöbb­séggel Barry Goldwater szenátort, a hírhedt arizonai fajgyűlölő atompoli­tikust választották elnökjelöltté. A „második félidőben" ő méri össze, erejét a Demokrata Párt jelöltjével, s kettőjük közül az-egyik januárban be­vonul a washingtoni Fehér Házba, Az amerikai élet gyászos szimbóluma lett a Cow Palace, ahol a republiká­nusok elnökjelölt-választó konvenció-, ját tartották. A zajös külsőségek a delegátusok maskaraöltözete, a ren­geteg papírtrombita, a konfettieső stb. — most sem maradt el. A Jelö­lésért versengő politikusok és párt-, híveik egymást ócsárolva és becsmé­relve szónokoltak, de hát ez ls az amerikai élethez tartozik és nem vái dolják be egymást becsületsértésért. A világ közvéleménye már hóna­pok óta aggódva figyelte a tömegek körében nagyon népszerűtlen Gold­water szenátor előretörését. Goldwa­ter, aki ultrareakciós nézetei miatt „arizonat troglodiía", azaz barlangla­kó ősember hírében áll, mindig aluh maradt az előző elnökválasztásokon. Annyira szélsőséges reakciós nézetei­ben, hogy más reakciós politikusok Is elfordultak tőle és „Amerika első számú, közellenségének" bélyegezték. Goldwaternek különösen aktív szere-, pe volt a Kennedy elnök ellen foly-. tátott úszítóhadjáratban, s az elnök tragikus halála után lázas politikai tevékenységet fejtett ki, majd foko-: zatosan előretört. A Köztársasági Párt mérsékeltebb politikusai több kí^ sérletet tettek Barry megállítására­Rockefeller kormányzó visszavonult és Scranton pennsylvánlai kormány-, zó jelölését támogatta, ugyancsak le-, mondott hivataláról Cabot Lodge dél­vietnaml nagykövet és hazatért, hogy az „Állítsátok meg Goidwatert!" kam-: pány élére álljon, de hiába. Az 55 éves Goldwater kiütötte a nyeregből a nála kilenc évvel fiata­labb Scrantont és pillanatnyi örömmá­morban úszik. Milliómos, nagyiparos és szoros kapcsolatok fűzik a hadi­iparhoz. A háborúban a légierőknél szolgált, alezredesként ment nyugdíj-: ba, majd tartalékos tábornokká lép­tették elő. 1952 óta politizál, amióta szenátorrá választották. A hírhedt McCarthy szenátot lelkes támogató­ja volt, s ezért meggyűlöltette magát, Az amerikai ultrák nyílt pártfogója, Nagyon szomorú tény, hogy a repub­likánusok elnökjelölt választó kong­resszusán lényegében Goldwater po­litikáját fogadták el a párt hlvata-: los politikai alapjául. Ezt pedig a kö-. vetkező főbb pontok jellemzik. 1. Féktelen antikommuntzmus, 2._ falgyűlölet (Goldwater az egyes álla-: mok kormányaira bízza a polgár­jogi törvények végrehajtását, azaz szabad kezet ad a fajüldözőknek), 3. esztelen nukleáris politika (Goldwa? ter feljogosítaná az amerikai hadse­reg egyes parancsnokait, hogy saját belátásuk szerint döntsenek az atom­fegyver bevetéséről!, ami pillanatok alatt lángba boríthatná a világot, 4. Kuba elleni nyílt agresszív politika. Cinizmus vagy tehetetlenség? A New York Times Goldwater esé­lyeit latolgatva a napokban azt írta az arizonai szenátorról, hogy „ha fi-, lozófiája valósággá válna, ez az or-. szág és a világ katasztrófáját Jelen-, tené." A lap fejtegetéseiben megálla-: pítja, hogy Goldwater elriasztana min-, den értelmes politikust és politikájá-: val megsemmisítené az amerikai poll-: tika eddigi pozitívumait. A megállapítás találó, de hát akkor miért adták szavazataikat a republi­kánus küldöttek a „barlanglakó" Goldwaterre? Nincs ebben ellentmon­dás? De mennyire! Még a New York Post Is felháborodik a választási küz­delemben alulmarant Scranton kije­lentésén, hogy most szívvel-lélekkel támogatni fogja Goldwater győzelmét. Szóval kesereg saját vereségén, ugyanakkor buzgón támogatja az el­lenfél előbbre jutását? Nehéz megér­teni. . Zsák a foltját... Igen, nehéz megérteni, de van en­nek is magyarázata. Stan Opatowskl kommentátor ugyanis fényt vet a Scrantont követő mérsékeltek Igazi arcára. Azt írja, hogy eleve nem bíz­tak jelöltjük győzelmében, s ez szá­mukra nem is volt fontos. Egyszerűen „tiszták* akartak maradni, s látszó­lagos ellenzésükkel azt akarják elér­ni, hogy a Jövőben elháríthassák ma­gukról a felelősséget Goldwater poli­tikájának esetleges katasztrófális kö­vetkezményeiért. Goldwater eddigi győzelme a sze­nátor 3 millió dollárjába került. Ezt sem ő, sem a mögötte álló üzleti kö­rök nem érzik meg. Goldwater előre­törését ugyanis nem az egyszerű re­publikánusoknak köszönhette, hanem az amerikai nagytőke bizonyos körei­nek. Éspedig nem akármilyen körai­nek. Stuart Alsop Így jellemzi ezeket az embereket: „Goldwater lázadása — az új pénz lázadása a régi pénz a texasi Hult a Rockefeller féle Chase Manhattan Bank, a régi Iparállamok nagy »blznlsze« ellen" Ezért veszélyes a nevetséges közép­kori boszorkányüldözőkhöz, a barlang­lakó ősemberhez hasonlított szanátor politikája. Azok akarják őt szekerük­be fognt, akik a józan politika helyett mindent az atom romboló erejére épí­tenek, s akiknek gondolkodásra kép­telen „szilaj vadelefántra" van szük­ségük. Felmerül a kérdés: melyik útra tér az Egyesült Államok. Vajon a Fehér Házba is bevonul Goldwater? Az ame­rikai közvéleménykutatás adatai sze­rint a megkérdezettek háromnegyed része biztos benne, hogy a demokrata Johnson fog győzni és Goldwater nem nyeri el az elnöki hivatalt. A közvé­lemény szerint Goldwater előretörése a republikánusok egységének felbom­lására vall. Nem valószínű, de azt is rebesgetik, hogy formálisan is meg­történhet a szakadás. Ugyanakkor a Demokrata Párt hely­zete sem olyan egyszerű. Bár a jelek szerint az amerikai választók zöme Johnson mellett áll, a déli államok demokrata párti fajgyűlölői ls akti­vizálódtak, s az sincs kizárva, hogy majd kapcsolatot keresnek Goldwa­ter republikánus híveivel. Ugyanakkor az a lehetőség ls fennáll, hogy a mér­sékelt republikánusok és a jőzan de­mokraták közelednek egymáshoz. Nem bocsátkozhatunk találgatásokba. Az amerikai elnökválasztások ed­dig még mindig valamilyen meglepe­tést tartogattak. A lényeg: Nem mind­egy, ki kerül a Fehér Házba. Goldwa­ter előretörése pedig Joggal aggaszt­ja a világ népeit. LÖRINCZ LÁSZLÖ A Műszaki irodalom Központja PRÁGÁBAN, a belváros közepén, a Spálená utcában három esztendővel ezelőtt nyílt meg a Műszaki Iroda­lom Központja Azóta a könyves­boltból, olvasóte­remből, előadó- és kiállítási helyiség­ből álló Intézmény országos< hírnevei szerzett a műszaki Irodalom iránt ér­deklődők táborá­ban. — Napi hat­hétszáz ember for­dul meg a köny­vesboltban — tá­jékoztat Zdenék Kühnel és Karel Orna vezető — de a központ küldetése sokkal szélesebb körű, nem szorítkozik csupán az egy­szerű árusításra. Az olvasók klubjá­nak 42 000 tagját (ebből csupán 5000 a prágai) rendszeresen értesítjük a műszaki kiadóvállalat gondozásában megjelenő könyvekről. Az érdeklődé­si körüknek megfelelően kiválasz­tott évi három könyv megvásárlása után egyet ingyen kapnak. Egyéb­ként központunkban a cseh és szlo­vák szakirodalmon és folyóiratokon kívül kaphatók a szovjet, magyar, né­met, lengyel műszaki kiadóvállalatok termékei is. Az eladás formája ön­kiszolgálás, a vásárlók szabadon vá­logathatnak a kötetek között. Az olvasóteremben nagy a sürgés forgás, különösen a délutáni órák­ban. A hatszáz, többségében ritka, ke­resett példányokból összeállított kézi­könyvtár kötetei, valamint a szakfo­lyóiratok állandóan közkézen forog­nak az újdonságok Iránt érdeklődő technikusok és az olvasótermet nagy ; számban látogató főiskolások között, Az anyagot három napra ki ls köl­csönözhetik. Ha a helyszínen akarnak" dolgozni, az ügyes Íróasztaloknál za­vartalanul elmerülhetnek tanulmá­nyaikban. Igen népszerűek a Műszaki Iroda­lom Központjában rendezett kiállítá­sok, amelyek egyes külföldi kiadóvál­lalatok munkájáról vagy bizonyos szakkérdésekről adnak áttekintést. Hogy az eddig rendezett 22 kiállítás közül csak néhányat említsünk: A szovjet tudományos ás műszaki irodalom, Az automatizálás fejlődé­se, A matematikai és fizikai iroda­A bolgár műszaki irodalom kiállítása lom újdonságai stb. 'A kiállításokat előadások, beszélgetések, filmvetítő-, sek egészítik ki. Nagy sikert aratott Az UNESCO könyvei és folyóiratai című reprezentatív kiállítás, melyet a párizsi titkárság itt Járt szakerabe-! rel az eddig legjobban megrendezett UNESCO könyvkiállításnak tartanak, A közönséget nagyon érdeklik az Ilyen jellegű kiállítások, ezért ősztől állandó bemutató nyílik az UNESCÔ könyv, folyóirat- ós dokumentációi kiadványaiból. — Célunk, — mondja Zdenék Külij nel — hogy komplex szolgálatol nyújtsunk a technikusoknak, lehető­leg minden kérésüknek eleget té* gyünk. Előfordul például, hogy vala* kinek egy szakkönyvre van szükséget ami a könyvesboltokban nem kaphat tó. Megrendeli nálunk, és ha az or« szág bármelyik üzletfeben még vart raktáron, megküldetjük elmére a ke­resett könyvet, — Önműködő etető Az eddigi önműködő baromfiete­tőket csak száraz takarmány ada­golására lehetett használni. Michal Sepeš olyan önműködő etetőt szer­kesztett, amely egyaránt alkalmas nedves és száraz takarmánykeve­rék adagolására. Az etető fő részel az etetőasztal és a csúsztató vályú. Az etetőt villanymotor hajtja. El­készítése körülbelül 1500 koroná­ba kerül, alkalmazásával Jelentűs megtakarítás érhető el. O Štefan Tesár, zömök, tagba­szakadt huszonötéves férfi, munkás az alsóbrezányí nagy malomban, fáradt volt, nem aludta ki magát, s életében először tétovázott, bizonytalan­kodott, nem maga miatt, ha­nem a néhány partizán miatt, akik vele maradtak, meg a helyzet miatt, amelybe kerül­tek. — Mit lehet Itt tenni? kér­dezték egyfolytában az embe­rek, s mikor elhallgattak, a kérdés mintha ott függött vol­na fenyegetően minden fölött. — Elveszett dolog ez! A városban egyszer már zászlók lobogtak, volt, piros zászló sárga sarlóval és kala­páccsal és háromszínű lobogó kék háromszöggel, harangok szóltak örvendezve 6s a hely! híradó világgá harsogta a rég­óla suttogott németellenes Jel­szavakat: üsd-vágd! Halál a német megszállókra! Üsd-vágdl A városba benyomultak a né­met csapatok. A partizánok, akik énekszóval gyalog és sze­kéren jöttek, elfutottak a vá­rosból, Tesár négy závodí em­berre! maradt. Tesár ls závo­dí volt, rajta kívül még négyen voltak: Hladlk, Lánlk, Masöák és SlSka. Régóta Ismerte őket, de érezte, aligha blzhatik meg bennük, meg a két alsóbrezá­nylban és egy felsöbrezánylban, akik csatlakoztak a závodiak­hoz, amikor futottak a német katonák elől. A városban nyü­zsögtek a svábok, hamarosan te­le lesznek velük a falvak ls. Hova legyenek? Mihez kezdje­nek? Minden elveszett! Tesár csoportja már a városban er­re gondolt, egyfolytában gyö­törték őket ezek a gondolatok, bár jól tudták, hogy rossz do­log fegyvert fogni, de még rosszabb eldobni a fegyvert. Nyolcan voltak, fegyverük géppisztoly, kézigránátok, töl­tények, hátizsákjukban, kenyér, katonai konzervek, cigaretta. Tesár bal keze körmeit ha­rapdálta, Hladík, aki takarók­kal együtt lépett meg a kato­naságtól, egy darab keserű fűz­faforgácsot rágcsált, Šiška, az alsóbrezányí nagybirtok fiatal kovácsa arra gondolt, hogy ér­demes volna a svábokat meg­csiklandozni a géppisztolyok­kal, Masňák, az alsóbrezányí téglagyái gépósze menyasszo­nyára gondolt, aki valahol Nyitra mellett lakik, Lánlk pe­dig, egy fiatal legény, aki nem­rég érettségizett, legszíveseb­ben hazaszökött volna. Attól félt, hogy apja ellen vétett, amikor az ő pénzén elvégez­te a gimnáziumot és utána be­állt partizánnak. Rajtuk kívül még hárman voltak. Mentek, nem tudták hová, kora reggel sikerült elszökniük Felsőbrezányból, ahol három napig pajtákban bújkáltak, s most lassan ballagtak Závod felé. Mit !ehe t Itt tenni? — Érezte Tesár a hét álmatlan, fáradt, rosszul öltözött, nyűtt bakan­csos ember kérdését. Csak Hla­dík volt kivétel, aki a kaszár­nyában Jó ruhát, cipőt szerzett. Nem veszhet el, ami alig hogy elkezdődött. A szovjetek a Kár­pátokat ostromolják, Varsót, ro­hamozzák, nálunk a hegyek­ben tovább harcolnak a szov­jet partizánok, a felkelőkhöz özönlött férfiak; a katonaság — hogy lehetne elveszve mln­en? — Nincs mit tennü — kiál­tott Tesár hirtelen a hallgatag emberekre. Feléjük fordult, né­hány lépéssel elébük futott. Fe­kete szeme fölött megreme­gett busa, fekete szemöldöke. — Letérünk az útról, átvágunk a závodí határon, a grabócl er­dőben megpihenünk, aztán ne­kivágunk a porubai hegyeknek! Ott csatlakozunk a partizánok­hoz. Kisporubán túl, Kopecsni­Lázon van egy partlzánbrlgád. Nem tehetünk mást, ütni kell a svábokat, mert bitangságot cselekesznek. Szombat reggel volt, szep­tember második vasárnapja előtt. Tesár szaval után mind a nyolcan kedveszegetten, szót­lanul még vagy kétszáz lé­pést tettek az országúton, az­tán nekivágtak a földeknek. A závodí határban feketéllet­tek a felszántott tarlók, zölden világított a lucerna, sárgán a kukorica meg a cirok, barná­ra sárgult a krumpli 9Zára. A levegőben csendesen lebegett a szürkós, könnyű ősz! pára, boltosán hajolt fölébe az dg, s messze a láthatáron megder­medt hullámokként kéklettek a hegyek. A nyolc szótlan partizán le­lenézett a szürkésfehér ország­útra, óriási kígyóként tekergett, amelyet bármely pillanatban elönthet a szürkészöld német méreg. Az országút a városból Alsó­és Felsőbrezányba vitt, majd keresztülhaladt Závodon, a fa­lun túl kissé felfutott a hegy­oldalba, s mielőtt elveszett volna a lejtők ős az erdők kö­zött, még keresztülvágott Nagy­ás Kisporubán. A hegyeken, er­dőkön túl leereszkedett egy Nagy József rajza messzi völgybe, amelyről a tak, hogy ott van Kopecsnl­brezánylak, závodiak kis- és Láz, egy nyomorúságos falu, nagyporubiak csak annyit tud- ajjiely házait mintha szétszór­ta volna a völgy hosszában a hegyoldalban. Arrafelé csak nyomorúságos árpa terein. Negyvennégy aug-fcMusának vé­gén azt Is tudták, Tiogy a fa­luban partizánok vannak. Mindig élénk volt a forga­lom ezen az úton, de augusz­tus vége óta, amikor egész Zá­vodot felkavarta a suttogó hír, hogy Túrócszentmártonban el­intéztek tizenöt magas rangú német tisztet meg két generá­list, s hogy Besztercebányán kikiáltották a felkelést a né­metek ellen — azóta elcsen­desedett az országút, autók alig jártak; s azon a szombat reggelen, amikor Tesár az em­bereivel a závodi határban zöl­dellő berekhez közeledett, az út fölött porfelhő kerekedett, leszállt a fákra, bokrokra, ár­kokra és földekre: autókon és motorkerékpárokon Závodhoz közeledett a német katonaság. Tesár partizánjai dermedten nézték a sötétszürke autókat, amelyek eltűntek a závodi há­zak között. Jó, hogy hallgattak Tesárra! Tesár nem akar rosz­szat. Talán tudja, mit tesz. Ds ml lesz Závodban? Szorongva siettek a závodi határ közepéit hallgató grabócl erdőbe. — Závodban, — mondta Hla­dlk, és kiköpte a keserű fada­rabkát, kezdődik a tánc. Lánlk, a maturáns összerez­zent. Három német motorkerékpár és tizenegy autó — elejüket ferdén lemetszették, oldalról nézve olyanok voltak, mint va­lami apró ház — megállt Zá­vod közepén a templom, plé­bánia és iskola előtt, a nagy­vendéglő, a községháza és a tűzoltószertár előtt, a magas fekete oszlop alatt, amelyben a závodi tűzoltók gyakorlat öá tűzvész után a nedves fecs­kendőket szárítgatták. Az au­tókból sok német katona szállj ki, porosan és dühösen. (FOLYTATJUK* ül SZŐ 4 * 1964. július 18.

Next

/
Thumbnails
Contents