Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-16 / 196. szám, csütörtök

Aralási képes híradó A'Csallóközben is teljes ütemben folyik az aratás. A szövetkezetek dolgozói isinél kisebb szemveszteséggel mielőbb raktárban akarják látni a gabonát. Az aratás mellett ä tarlóhántást és az őszi keverékek vetését is elvégzik. Képriportunk munka közben örökíti meg a Csallóköz mezőgazdasági dolgozóit. Az alistáli szövetkezetben is nagy a sürgés-forgás. A rendrakó gépek dolgozói versenyben állnak egymással, nemcsak a mennyiség, hanem a minőség terén is. Csölle József traktoros és Dórák Vince (felvételünkön) naponta 10—13 hektáron vágja le az aranysárga kalászt. Jaroslav Odvrátka kombájnos és Vladimír Bros a jifiíni gépii!'kezett a Csallóközbe, hogy segítsenek a betakarításban. ;**- - • ' - J A tanyi szövetkezetben az aratás mellett a jövő évi termés megalapozásáról sem feledkeznek meg. A szalma betakarítása után a tarlóhántást végzik. A jővő évi cukorrépa helyét a tarlóhántás előtt trágyalével öntözik meg. A szántást Majer Rudolf traktorista lánctalpas traktorral végzi. A komáromi határban Kapják István traktoros és Kis Sándor egy 18 hektáros parcellán megkezdte az őszi keverékek vetését. Németh J. felvételei JVfagy a sürgés-forgás a nagykéri » szövetkezet határában. Most minden erőt, gépet a gabona betakarítására összpontosítanak. Négy saját és két brigádos kombájn szünet nélkül csépeli a gabonát. Veres István csoportvezetőnek igen sok a gondja, hiszen az egyik géptől a másikhoz kell futkosnia. — Tudom, rengeteg ilyenkor a gond, hiszen 480 hektár gabona aratásának, csépelésének megszervezése komoly erőpróbát jelent. A termés azonban nagyon jó és ez némileg feledteti a munka nehezét. — A termésre nem panaszkodhatunk. Igaz, hogy kicsit összeszáradt a szem, de árpából így is 29—30 mázsás hozamra számítunk. A búza ugyancsak megadja a 29 mázsát, ami igen nagy ürömmel tölt el mindnyájunkat. Az idei aratás nehezebb, mint a múlt években volt. Lassabban haladnak a kombájnok, s bizony olykor-olykor az eső is keresztül húzza az emberek számítását. Azonban a szövetkezet a kieséseket behozza. A családtagok is bekapcsolódnak a munkákba. A gabonatisztítást például az asszonyok vállalták, akik két műszakban dolgoznak. A prémium is serkenti az embereket. Malý Ilonát, Krizsán Veronikát és a többieket azonban nemcsak a pénz, hanem a jó termés sarkallja nagyobb erőkifejtésre. Evekkel ezelőtt sok bajjal járt a szalma betakarítása. Ma szinte egyidőben történik az aratással. Bálint István és Száraz László csoportja csak a szalma lehúzásával és kazalba rakásával foglalkozik. — Milyen napi teljesítménnyel dolgoznak? — A két csoport naponta 32 hektárról hordja kazalba a szalmát — mondja nem kis büszkeséggel Veres elvtárs. Nagyon szép teljesítményt Bizonyára serkenti a csoport tagjait az anyagi érdekeltség, hiszen a szövetkezet a munkaegységeken kívül 20 korona prémiumot is fizet hektáronként a szalma lehúzásáért. Az aratómunkások saját kosztjukon dolgoznak. A szövetkezet frissítőket, sört, teát szállít a meleggel, porral és a dőlt gabonával birkózó derék aratóknak. Nemcsak aratáskor dolgoznak szorgalmasan. Féléves tervüket például minden mutatóban túlszárnyalták, s csaknem 350 000 koronával tetézték bevételi tervüket. A tejeladás tervét 15 000 literrel teljesítették túl. K

int a szérűn és a tarlón egyaránt nagy lelkesedéssel folyik a harc, amely — mint minden esetben — most is a közös gazdálkodás és az emberek győzelmével végződik. (th) KOMMENTÁRUNK: Két termést egy esztendőben Sok szövetkezeti tag és néhány agrunótnus is idegenkedik még a kettős termesztéstől. Miért? Az utóbbi években többször „ráfizettek" már erre a munkára. Vagy a szárazság miatt nem nőtt meg a másadnövény, vagy rosszul előkészített földbe vetették. Nos, az ebből következő sikertelenség olykor túlzott óvatosságra készteti a szövetkezeteket. Néha helyénvaló is az óvatosság, ám még a kevesebb csapadékot kapott vidéken is lehet jó másodnövényt termeszteni, ba a tudomány legújabb vívmányait alkalmazzák. Kétségtelen, a nagy szárazság „kiéli" a földet, s ha a tarlőnövényt nem vetjük el nyomban a kasza után, aligha várhatunk közepes termést. Döntő fontosságú tehát, hogy az elövetemény lekerülte után a tarlót azonnal leforgassuk, úgy, hogy a vetőmag porhanyós magágyba kerüljön. A szakember tanácsolja és a gyakorlat is bizonyítja, hogy: Akár a szántásnál, akár a vetésnél egy-két napi késedelem már tényleg kétségessé teszi a kettős termesztés sikerét. Éppen ezért az idén ott, ahol másodnövényt szándékoznak vetni — a korábbi évekhez viszonyítva, a vetés gyors elvégzése érdekében — a szalma gyors eltakarítására és természetesen a mielőbbi vetésre kell törekedni. Ez éppen az utóbbi évek legfájóbb pontja. A gabona aratását, cséplését jól meg tudjuk szervezni. De a szalma! Azzal mindig baj van. Sok helyütt hetekig rothad a tarlón. Az ilyen, késve betakarított földön már tényleg kockázattal jár a tarlónövény-termesztés. Ezek szerint nem mindig a természet „hibájá"-ból vész kárba a másodnövény termesztésére fordított munka és a vetőmag. A kettős termesztés sikerét több tényező befolyásolja: a termőhely klimatikus viszonyai, a talaj neme, fekvése, tápanyag-tartalma és nem utolsósorban az elövetemény lekerülésének időpontja. Tavaly helyenként az aratás idején az átlagosnál több csapadék hullott. Az idén? Országos eső volt a múlt héten. Mág a szárazság által legjobban sújtott kelet-szlovákiai kerületben is szomját oltotta a föld. Ez egy fontos biztosítéka az eredményes kettős termesztésnek. Dicséretreméltó az a kezdeményezés, hogy a közép- és kelet-szlovákiai kerületben az eredeti 16 ezer hektárnyi terület helyett 45 ezer hektáron termelnek másodnövényt. Az előre jelzések szerint a következő napokban is sok csapadék várható, így hát az eső nemcsak nehézséget okoz (késlelteti az aratást), hanem van egy páratlan előnye is: jót tesz a kapösnövények fejlődésének, kedvező feltételeket teremt a másodnövényvetésre. A csapadékdús föld tehát „elbírja" a két termést, s nem veszi ki túlságosan a zsírját. Főképpen ott nem kell attól félni, ahol a szárazság miatt gyengébb volt a termés, ám az utóbbi napokban sok eső esett. A rozsnyói járásban is részben fokozott kettős termesztéssel pótolják azt, amit a szárazság „elvett" tőlük. Csaknem 1400 hektár földet vetnek be tarlőnövénnyel. ötszáz hektáron már a szárazság miatt előzőleg kiszántott növények helyébe vetettek takarmánynövényt. Most még van rá mód, hogy a jószág téli eledelét feltöltsük. A talaj kibírja a két termést. A mezőgazdaság fejlesztéséről szőlő párt- és kormányhatározatok a mezőgazdasági termények menynyiségének növelését hangsúlyozzák. Ennek a feladatnak a mezőgazdaság csak úgy tud eleget tenni, ha bizonyos szempontok figyelembevételével és az adottságok jobb kihasználásával nagyobb mértékben tér rá a másodnövény-termesztésre. A kettőstermesztés tulajdonképpen kettős célt szolgál: általa meghoszszabbítható a zöldtakarmányok etetésének az ideje és biztosítható a zöld futószalag folytonossága. A zöldtrágyanövények termesztése a talajerővisszapótlásnak hathatós eszköze. Érdemes másodnöványt termeszteni, mert a területegységről egy év alatt ezáltal betakarított két termés adja a legnagyobb tömeget és tápértéket. Csak azt tanácsolhatjuk: Vessünk minél több másodnövényt. Ezzel kevesebb lesz az átteleltetési gund, és nagyobb hasznot hajt a jószág, ha egész télen bőven van eledel

e" (m.—f.j Rossz körülmények között elegendő takarmányt biztosítanak CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÁS CHOMÚTOV. Közepes nagyságú bányaváros. Nagy szénmedencék, villanytelepek, víztárolók, magas feszültségű villanyhálózat, utak, vízvezetékek, vízművek összpontosulnak itt, ezen az aránylag kis területen. Az ipari üzemek évente kb. 1600 hektár földet sajátítanak ki, méghozzá a legjobb minőségű, mezőgazdasági szempontból nagyon fontos termőföldet. Ezt a veszteséget fokozott rekultiválással, a hegyvidéki területek termővé tételével igyekeznek pótolni. Nehéz feladat a hegyeket, a szűzföldeket feltörni. A termőföld megcsappanása nem az egyedüli probléma a chomutovi járásban. Messzemenőleg érezhetőbb veszteség, és nagyobb nehézségeket okoz a csapadékhiány, mivel a chomutovi Járás nemcsak a Krušné Hory árnyékában fekszik, hanem a doupovt hegyek ts elfogják előle az esőt. Vannak olyan községek, ahol évente mindössze 250—300 mm a csapadék. Jellegzetes terület ez, amelyet sztyeppás területnek is mondhatnánk. A chomutovi járásban 36 000 hektár a szántóterület és 48 000 hektárt tesz kl a mezőgazdaságilag megművelhető föld, amely 24 EFSZ, 12 állami gazdaság és egy tangazdaság között oszlik meg. Tíz hektár területre esik egy dolgozó, amiből világosan látható, hogy a chomutovi Járás munkaerőhiányban szenved. Ennek oka: az ipari üzemek elvonják nemcsak a fiatalokat, de a Szakképzett mezőgazdasági dolgozókat is. Az átlagos életkor magas és a fiatal szakképzett munkaerő áramlása lassú, annak ellenére ls elégtelen, hogy a járásnak mezőgazdasági műszaki középiskolája van, sőt több mezőgazdasági tanoncIskola is működik. Itt tehát csak egy kiút lehetséges: a gépesítés, hogy a chomutovi járás is eredményesen megbirkózzon feladataival. Bárki gondolhatná: az itteni parasztember sorsa nem irigylésreméltó. A tények viszont mást mondanak. Még a múlt év februárjában hangzott el az a felhívás, amely elindította az Érsekújvár—

Chomútov közötti versenyt, amelybe további tíz járás kapcsolódott be. A chomutovi járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói sajátos lehetőségeikhez mérten javaslataikkal megmutatták az utat, hogyan akarják megszüntetni az aránytalanságot a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A járás mezőgazdasági üzemei célul tűzték ki, hogy a répatermő vidéken minden egyes mezőgazdasági üzem 80—120 mázsa silótakarmányt és 16—17 mázsa szénát termel egy szarvasmarhára. A burgonyatermő vidéken 60—80 mázsa sllótakarmány és 18 mázsa széna, a hegyes vidéken pedig legkevesebb 40 mázsa silótakarmány és 20 mázsa széna termelését Irányozták elő. Enynylt a felhívásból, amely a továbbiakban nyolc pontban elemzi a takar-, mányalap megoldásának lehetőségeit. A chomutovi Járásban az utóbbi időben az állattenyésztés számára nem tudtak biztosítani megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt, a télire való tárolásról nem is beszélve. Ezért a járás élenjáró mezőgazdasági üzemeinek dolgozói sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne e problémát megoldani, hogyan lehetne orvosolni a hibákat. A takarmányalap problémájának megoldását a kukorica termesztésében látták. Igaz, a járás területén még 1952-ben kezdtek kukoricát termeszteni, s tegyük mindjárt hozzá, hogy az első években aránylag nagy hektárhozamot sikerült elérniük. A kukorica termesztését azonban fékezte a betakarítás hiányos gép^esüése. Jelenleg a szántóterület 6—8 százalékán termesztenek kukoricát. A chomutovi járásban másodnövényként is termesztik, így a termőterületet gazdaságosan tudják kihasználni. A feltételek erre megvannak, mert a járás ^területének 7—8 százalékán őszi keveréket termesztenek és ez után, valamint a korai burgonya után is lehetséges — az ottani viszonyok között — a kukorica termesztése, mert területüknek nagy részét öntözni tudják. Miért idegenkedtek mégis a mezőgazdasági üzemek a kukorica termesztésétől? Az előző években egyes mezőgazdasági üzemeik csak azért termesztettek kukoricát, mert rákényszerítették őket. Hektárokban meghatározták a vetésterületét, de az illetékes mezőgazdasági üzemek nem fordítottak kellő gondot a kukoricaföld trágyázására, az ápolás agrotechnikai határidejének betartására. Ezért aztán a hektárhozamok is kicsik voltak. Amikor azonban látták, hogy a chomutovi Járás néhány mezőgazdasági üzeme a kukoricatermesztéssel bő takarmánykészletet biztosított, sok helyütt rájöttek, hogy a kukoricatermesztés kifizetődik, a kukoricát besorolták a fő termények közé. így sikerült a chomutovi járás mezőgazdasági üzemeinek olyan feltételeket teremteniük, amelyek elegendő takarmányalapot biztosítanak az állattenyésztés számára. A chomutoviak példáját Szlovákia sok olyan mezőgazdasági üzeme is követhetné, ahol — ha a termelés fokozására terelődik a szó — gyakran hivatkoznak a természet adta nehézségekre. Márpedig a chomutoviak példája világosan bizonyítja, hogy ahol nehezebbek is a feltételek, ott is lehet szép terméseredmfnyeket elérni,. ti. A. f|| SZÖ 4 * 19B4. lúlius 15.