Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-14 / 164. szám, vasárnap

Bertrand Russeíl a délkelet-ázsiai eseményekről London (CTK) — Bertrand Russel neves angol békeharcos élesen elítél­te az Egyesült Államok dél-vietnami agresszióját. Hangsúlyozta, hogy nincs ok a dél-vietnami Nemzeti Felszaba­dító Front és a vietnami demokra­tikus kormány javaslatának vissza­utasítására. Az Egyesült Államok ki akarja terjeszteni veszélyes háború­ját. Russel reményét fejezte ki, hogy a világközvélemény nem engedi meg, hogy a nép tovább szenvedjen Dél­kelet-Ázsiában. Ezt csakis a semle­gesség biztosításával lehet elérni. Ezen az úton csupán az Egyesült Államok politikája jelent akadályt és ez ellen ezért határozottan harcolni kell. Befejeződtek Erhard washingtoni tárgyalásai Washington fCTKj — Erhard bon­hi kancellár pénteken Rusk amerikai külügyminiszterrel, majd Johnson el­nökkel tárgyalt. Megbeszéléseiken Schröder nyugatnémet külügyminisz­ter is jelen volt. — Az Erhard—Johnson tárgyalá­sokról közleményt adtak kl. A köz­lemény hangoztatja ugyan a német és a nyugat-berlini kérdés békés és igazságos megoldásának szükségéi, de ugyanakkor kiemeli, hogy „Német­ország egyesüléséig" az Egyesült Ál­lamok kormánya a bonni kormányt tekintt a német nép egyedüli képvi­selőjének. A közlemény a szovjet­német barátsági szerződés aláírásá­val kapcsolatban megjegyzi, hogy ,a szövetségesek jogainak esetleges meg sértéséért" a felelősség a szovjet kormányra hárul. A közlemény egyik bekezdése meg­említi, hogy az amerikai elnök és a bonni kancellár fontosnak tartja a kelet-európai népek és a nyugat vi­szonyának javulását. A közlemény egyik pozitív megállapítása az a ki­tétel, hogy a háborús veszély csök­kentését célzó intézkedések Német­ország egyesülését szolgálják. Azt azonban nem említi, hogy az NSZK és az Egyesült Államok milyen konk­rét módon kíván hozzájárulni e cél eléréséhez. Johnson és Erhard ismét az Atlan­ti Szövetség erejének növelése és a NATO multilaterális atomerejének megteremtése mellet foglalt állást. JOHNSON elnök az utóbbi napok­ban másodszor írt De Gaulle francia elnöknek. Levelében valószínűen Dél­kelet-Ázsia problémáival foglalkozik, mely kérdésben Amerika és Fran­ciaország nézete nem azonos. (ČTK) A FRANCIA HADSEREG egységei június 20-án elhagyják Algériát. Csu­pán az Oran melletti Mers El Kebir tengeri- és légitámaszponton marad­nak még francia katonák, valamint azon a néhány támaszponton a Sza­harában, amelyeket Algéria az evia­ni egyezmény értelmében 5—15 évre átengedett Franciaországnak. (CTK) AZ EGYESÜLT ALLAMOKBAN tar­tózkodó román kormányküldöttség el­látogatott Dallasba. A nagyvállalatok képviselőivel időszerű gazdasági és kereskedelmi problémákról, valamint a nemzetközi együttműködésről tár­gyalt. (CTK) MAGYARORSZÁG és Kanada kép­viselői Ottawában a két ország kap­csolatainak rendezéséről tárgyaltak. Egyezményt Írtak alá a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és magyar kereskedelmi képviselet létesítéséről Montrealban. (CTK) VENEZUELA csatlakozik a latin­amerikai szabadkereskedelmi társu­láshoz, melynek eddig Argentína, Brazília, Chile, Columbia, Ecuador, Mexikó, Paraguay és Peru a tagjai. (CTK) NEW YORKBAN megkezdődtek a tárgyalások Panama és az USA vitás problémáiról, főleg a Panama-csator­na kérdéséről. (CTK) DONALD REID CABRAL, a domini­kai kormány-triumvirátus elnöke az egyetemi hallgatókat vádolja a San­to Domlngo-i katonai lőszerraktár felrobbantásával. A 92. sz. törvény értelmében hatálytalanították a fővá­ros egyetemének önkormányzatát és a rendőrség körülvette az egyetemet. A Lovvery észak-amerikai torpedó­romboló a dominikai partok felé tart, hogy szükség esetén beavatkozhas­sék. (CTK) ÉSZAK-MAROKKOBAN az algériai határ mentén a napokban összetűzés­re került sor marokkói csapatok és felfegyverzett bandák között (CTK) NIGÉRIÁBAN legfelsőbb szinten tárgyalások kezdődtek a munkások országos bérsztrájkjának befejezésé­ről. A kormány elsőfzben hívta meg tárgyalásokra a munkások képvise­lőit. (CTK) Tokió — az olimpiai játékok színhelye. A képen: a várost az olimpiai negyeddel és a sportlétesítményekkel összekötő függőút része. (CTK felvétele) nBTVÉMWKTOKaraLtTfeML AZ AUSZTRÁLIAI KOMMUNISTA PÁRT XX. KONGRESSZUSA Sydneyben megkezdődött az Auszt­ráliai Kommunista Párt XX. kongresz­szusa, amely jóváhagyja az új párt­programot, a szervezeti szabályzat módosítását és megválasztja az új vezetőséget. A kongresszus megvitat­ja a párt mezőgazdasági politikáját és a bennszülött lakosság Jogaiért folytatott küzdelem programját. Á kongresszusi beszámolót Shar­key, a párt főtitkára adta elő. Fog­lalkozott a bel- és külpolitikai hely­zettel, majd élesen elítélte a kínai vezetők szakadár politikáját. A MONGOL NÉPI FORRADALMI PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA Az Unen nyilvárfosságra hozta a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága decemberi plénumá­nak határozatát, amely megbélyegzi a marxista—leninista elvektől eltérő kínai vezetőket, akik nyíltan támad­ják a moszkvai nyilatkozatokban India Kommunista Pártjának országos tanácsa a párt egységéért Delhi (CTK) — India Kommunista Pártjának országos tanácsa határoza­tot tett közzé a párt egységéről. Fel­hívja az országos tanács 32 volt tag­ját, akiket kizártak a pártból, hogy hagyjanak fel egységbontó tevé­kenységükkel. A határozat hangsú­lyozza, amint bármelyikük is hajlandó alávetni magát az országos tanács határozatainak, hatálytalanítják az ellenük indított fegyelmi eljárást. Az országos tanács mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a párt megbontását. A határozat rámutat arra, hogy Nehru miniszterelnök ha­lála következtében keletkezett poli­tikai helyzetben India Kommunista Pártjának megosztása nagy csapást mérne a munkásosztályra és az egész demokratikus mozgalomra, és egy­úttal az Imperializmus és reakció malmára hajtaná a vizet. megjelölt irányvonalat. A Mongol Népi Forradalmi Párt határozottan elítéli az egységbontó politikát és a kinal vezetőknek azt a kísérletét, hogy antimarxista irányvonalukat rá­kényszerítsék a mongol pártra, s el­szakítsák a kommunista világmozga­lomtól és élcsapatától, az SZKP-től. A BELGA KOMMUNISTA PÁRT ELÍTÉLI SEEBOHMOT A Belga Kommunista Párt parla­menti csoportja levélben felszólítot­ta Spaak külügyminisztert és a kor­mányt, hogy mondjon véleményt See­bohm bonni miniszter revansista ki­jelentéseiről. A kommunista képvise­lők követelték továbbá, hogy Belgium utasítson vissza mindenféle beavat­kozást Dél-Vietnam belügyeibe és vonja ki pilótáit Kongóból. SZABADON BOCSÁTOTTÁK AZ ECUADORI KP TITKÁRÁT Az ecuadori katonai kormányzat szabadon bocsátotta Enrique Gil Gil­bertet, az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát. Ezt az intézkedést a demokratikus erők kényszerítették ki, amelyek további hazafiak, köztük Pedro Saad, a párt főtitkára kiszabadításáért küzdenek. Közlemény Walter Ulbricht SZOVJETUNIÓBELI LÁTOGATÁSÁRÓL Walter Ulbricht hazautazott Moszkvából Moszkva (Cl'K) Walter Ulbricht pénteken este a Kremlben rendezett fogadáson kijelentette, hogy a szov­jet—német barátsági szerződés bizto­sítja a két nép békéjét és hozzájá­rul az európai biztonság szavatolásá­hoz. Hangoztatta, hogyha ezt a szer­ződést mindenütt a békés együttélés szempontjából fogják kezelni, akkor végleg lezárulhat a háborús időszak és mindkét német állam aláírhatja a kölcsönösen ésszerű és jóakaratú szerződést. Walter Ulbricht tegnap reggel elbú­csúzott a szovjet fővárostól, és kísé­retével hazautazott Berlinbe. A vnukovői repülőtéren Nyikita Hruscsov és más szovjet vezetők, a közélet és a diplomáciai testület kép­viselői búcsúztatták a vendégeket. Nyikita Hruscsov és Walter Ulbricht rövid beszédet mondott. Hruscsov elvtárs hangoztatta, hogy elégedett a tárgyalások eredményeivel. Meg­állapította, hogy az SZKP és az NSZEP szilárdan védelmezi a mar­xista szempontokat és szigorúan ra­gaszkodik a kommunista világmozga­lomnak a moszkvai tanácskozásokon kidolgozott fő Irányvonalához. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek nagyra értékelik a Német Demokratikus Köztársaság ba­rátságát. Walter Ulbricht válaszában megkö­szönte a baráti fogadtatást és szíves vendéglátást. Kijelentette, hogy a né­met vendégek iránt mindenütt nagy bizalommal voltak, s meggyőződtek róla, hogy a német—szovjet barát­ságnak mély gyökerei vannak. Ulb­richt hangoztatta, hogy a német nép minden erejével küzdeni fog a világ­békéért. •ir A Szovjetunió és az NDK 1966 és 1970 között több mint száz korszerű vegyipari és kőolajvállalatot, illetve berendezést szállít egymásnak a pén­teken Moszkvában megkötött egyez­mény alapján. Tegnap Moszkvában közleményt ad­tak ki Walter Ulbricht szovjetunióbeli látogatásáról. A közlemény megálla­pítja, hogy a Szovjetunió és az NDK együttműködése elősegíti a szocialis­ta közösség egységének és erejének szilárdulását, meggyorsítja gazdasági fejlődésüket, és közelebb hozza a szo­cializmus győzelmét a kapitalizmus­sal folytatott gazdasági versenyben. Mindkét fél kifejezi rendületlen el­határozását, hogy növelni fogja a KGST szerepét a szocialista államok gazdasági kapcsolatainak fejlesztésé­ben és tökéletesítésében, a nemzetkö­zi szocialista munkamegosztás elmé­lyítésében, a termelés kölcsönösen előnyös szakosításában és kooperálá­sában. A közlemény a két ország eredmé­nyes kulturális, művészeti és tudo­mányos együttműködését is kiemeli. Részletesen elemezi a szovjet—német barátsági és együttműködési szerző­dés cikkelyeit. Mindkét fél szilárd meggyőződése, hogy a szerződés hoz­zájárul az európai nemzetközi helyzet javulásához és a világfeszültség eny­hüléséhez. Mindkét fél megvitatta á jelenlegi nemzetközi helyzetet és han­goztatja, hogy az erők világviszonya a szocializmusnak, a demokráciának és a békének kedvezően lényegesen megjavult. A moszkvai atomcsend­szerződés és más egyezmények meg­győzték a népeket, hogy a hideghá­ború éveiben felhalmozódott ideoló­giai ellentétek és nézeteltérések el­lenére nemzetközi egyezmények szü­lethetnek az égető problémákról, s mindenképpen megegyezésre kell törekedni. A közlemény ezután megállapítja, hogy az imperialista államok reakciós köreinek politikája a legnagyobb mértékben akadályozza a tartós bé­ke megteremtését. Ez a politika a nemzetközi feszültség fenntartására, további lázas fegyverkezésre, a nem" zeti felszabadító mozgalmak leveré­sére és katonaí-rendőruralmi rend­szerek bevezetésére irányul. A világ­béke szempontjából különösen vészé* lyes a nyugatnémet revansisták pölij tikája. Az NSZK az egyetlen európai ország, amely hivatalosan területi igényeket támaszt más országokkal szemben. A közlemény megállapítja! a biztonság érdekei megkívánnák a Bundeswehr létszámcsökkentésé^ fegyverzetének korlátozását és hadi-* iparának hatékony nemzetközi ellen* őrzését. A Szovjetunió és az NDK nem azonosítja az NSZK kormánykö­reinek jelenlegi politikáját a nyugat* német lakosság békeszerető rétegei* nek érdekeivel, követeléseivel és né* zeteivel. Mindkét fél szilárd meggyft* ződése, hogy a német békeszerződés megkötése a mai viszonyok között aj általános nemzetközi helyzet javulá­sát eredményező fordulatot jelentene* Mindkét fél elítéli a Kubával szem* ben érvényesített imperialista gazda* sági és politikai nyomást, és a jö* vőben is minden segítséget megadnak" Kubának. A Szovjetunió és az NDK szolidáris az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai népekkel és továbbra is támogatni fogja nemzeti felszaba* dltó mozgalmukat. Mindkét kormánýj elítéli a laoszi reakciós erők cselszö-i véseit, amelyek lehetővé teszik a kül* földi imperialisták beavatkozását. A Szovjetunió és az NDK ismét kčf* veteli a Kínai Népköztársaság törve* nyes ENSZ-jogainak gyors visszaáll!* tását. A közlemény megállapítja, hogy ál* landóan fejlődnek és szilárdulnak SZKP és az NSZEP kapcsolatai. Mind* két fél kijelenti, hogy tántoríthatat* lanul hű a kommunista világmozga* lom fő Irányvonalához, amelyet S testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozásán dolgoztak kl. Az utóbbi évek eseményei igazoltát; a moszkvai nyilatkozatok megállapt* tásainak és következtetéseinek he* lyességét. Mindkét párt elítéli a kí­nai vezetők egységbontó tevékenysé* gét, s hangoztatja, hogy védelmezni fogják a marxista-leninista elvetí tisztaságát. A világ tovább kételkedik Az amerikai sajtó aggodalommal állapítja meg, hogy az európai közvé­lemény nem hiszi el a hivatalos vizs­gálat feltevéseit, amelyek szerint Os­wald volt Kennedy elnök egyetlen gyilkosa. A Time című amerikai lap megállapítja, hogy az európaiak mil­lióinak az a meggyőződése: az elnök a déli fajgyűlölők, a reakciós tábor­nokok és a CIA kémszolgálat hármas összeesküvésének áldozata. Mivel a vizsgálat tovább folyik (a Warren­bizottság újra kihallgatta Oswald öz­vegyét stb.) megkíséreljük összefog­lalni, miért kételkedik a világközvé­lemény a hivatalos amerikai állás­pontban. Ruby lokáltulajdonos perének tár­gyalásán nagyon sok jogos kérdés nem hangzott el. Napokig folyt a vita, hogy Ruby Oswald agyonlövésé­nek pillanatában beszámítható lelki­állapotban volt-e vagy sem. (A vé­delem ugyanis mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa, Ruby abnormális lelkiállapotát). Még mindig nem de­rült fény azonban arra, hogy Ruby hogyan juthatott be a dallasi börtön­be, hogyan csempészte be a pisztolyt, amikor a rendőrség csak néhány ri­porternek adott belépési engedélyt és mindenkit megmotozott. Egyes lapok azt is megírták, hogy a gyilkosság napján Ruby ugyanolyan színű ruhát viselt, mint az FBI emberei. Még min­dig homály fedi Ruby és Oswald kap­csolatát. Már március elején hatalmas cím­mel közölte a New York-i Journal American, hogy a kormány és az FBI bizonyos egyezmény álapján együtt­működik a védelemmel. A lap majd­nem ugyanazt mondja, amit Oswald édesanyja állít, hogy fia a CIA ügy­nöke volt. Növeli a kétkedők számát az FBI azon állítása is, hogy Oswald és Ruby nem ismerte egymást, és a büntettet saját szakállára követte el. Az amerikai titkosszolgálat embe­rei nemrég „lejátszották" a gyilkos­ságot, de semmi újra nem jöttek rá, s csak a régi nótát fújják: Oswald volt a gyilkos, aki három lövést adott le a tankönyvraktár ablakából. A leg­utóbbi megállapítások szerint először Kennedyt, majd Connally kormányzót érte a golyó és az elnök csak ezután kapta a halálos fejlövést. • Ki ölte meg Tippit rendőrt? Tevékenykedik egy nem hivatalos vizsgáló bizottság is, és sokan egyé­nileg próbálnak fényt deríteni a gyil­kosságra. Ezek hozták nyilvánosságra azt a tény, hogy Kennedy meggyilko­lása előtt egy héttel Bemard Wiss­man. — (aki a gyilkosság napján Kennedy ellen uszító hirdetést közöl­tetett a Dallas News-ben) Tippit rend­őrrel tanácskozott, akit Oswald állí­tólag agyonlőtt. A beszélgetésen még egy személy vett részt, akit nem ne­veztek meg, de Rubyra céloznak. Tippit rendőr meggyilkolásának két szemtanúja volt: az egyik szerint a gyilkos alacsony, zömök, bozontos ember volt. Ez a leírás nem illik rá Oswaldra. Reynolds, a másik tanú a lövés pillanatában nézett ki az utcá­ra, s az ő vallomása nyomán tartóz­tatták le Oswaldot. Gyanús, hogy ezt a személyt is még januárban megöl­ték ... Meggyilkolása címén a rend­őrség letartóztatott egy férfit, aki ba­rátnője segítségével alibit bizonyított. De ez a barátnő sem élt sokáig, mert egy verekedésbe keveredett, letartóz­tatták és a börtönben „öngyilkos" lett. • Mark Lane folytatja a nyomozást Mark Lane, New York állam volt képviselője (a magánszemélyekből alakult vizsgáló bizottság egyik ve­zetője) magnetofonszalagról lejátszot­ta egy dallasi tanítónő vallomását, aki szemtanúja volt az elnök meg­gyilkolásának és kijelentette, hogy legalább négy lövést hallott az elnök autója előtti felüljáró irányából, s azt is látta, hogy valaki elfutott onnét. A hivatalos körök csak három lö­vésről tudnak, azok is hátulról jöt­tek, a raktárhelyiség felől. Az a kér­dés, hogy honnan származnak az au­tóban talált golyószilánkok, miután a hivatalosan elismert három golyót épségben megtalálták. Az is furcsa, hogy miért vitték Kennedy gépkocsi­ját olyan gyorsan a javítóba, holott az egyik legfontosabb bűnjel volt. Mark Lane a National Guardiannak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Oswald szerepe kiagyalt tör­ténet. Arról Is tudomása van, hogy a gyilkosság napján a raktárépület tetején (amelyikből állítólag Oswald lőtt) még egy fegyvert találtak. Lane elmondta azt is, hogy áprilíjf 29-én, mikor kilépett a lakásából, két ember szegődött mellé, bizonyos Os­walddal kapcsolatos bizonyítékok iránt érdeklődtek, amelyek állítólag eltűntek a titkos szolgálat kezéből. Tiltakozására a két ügynök felfedte kilétét és követelődzni kezdett. Lane erre a szemükbe vágta: „Semmiféle kérdésre nem válaszolok, ilyen bá­násmód csak egy rendőrállamban le­hetséges." • Újabb leleplezések Szinte bombarobbanásként hatott fi Naional Enguirer május 17-i számá­ban megjelent szenzációs leleplezés, amely szerint két hónappal az el­nökgyilkosság előtt Oswald volt az, aki Ruby felbérelésére rálőtt Walker tábornokra. Mivel azonban Ruby a Kuba elleni „felszabadító egységek­be" toborzott önkénteseket, az igaz­ságügyminisztérium és a CIA utasítot­ta a dallasi rendőrséget, hogy mind­két gyanúsítottat hagyják szabadlá­bon. Ezt bizonyítja az igazságügyminis2* ter Curry rendőrfőnöknek küldött le­vele. A lap megszólaltatott egy Biíl Lemart nevű férfit, aki elmondta, hogy Oswaldot 1963. november 21-én, a gyilkosság előestéjén látta Ruby bárjában. Ezek az adatok és további leleple­zések jogossá teszik a Time címá amerikai lap gyanúját: válóban na­gyon kevesen hiszik el, hogy Ken­nedy Oswald egyéni akciójának ál' dozata lett. LŐCSEI ZOLTÁN 1964. június 14, Ü ŰJ SZŰ 3

Next

/
Thumbnails
Contents