Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-13 / 163. szám, szombat

r

elvírfadf Szent Mihály napja, A kelő nap sugarai beragyogták a megyét körülölelő hegyek csúcsát, s felszárították a harmatot, amely könnyű fátyollal vonta be a hegyeket-vöigyeket. A ködfátyol alól nem mindennapi látvány tárult a kíváncsiskodók szeme elé, A megyeszékhely körül sátrak százai tarkállottak. A sátrak előtt földbe szűrt zászlók jelezték, hol táboroznak a Po'Jöcky és hol a Besenyovszky párt embérel. Lassan megelevenedett sátrak környéke ls, álmos szemű nemesek néztek szembe a felkelő nap sugaraival, Előkerültek, s körbe-körbejártak fl kulacsok, poharak, amelyek az litóbbl napokban alig kerültek ki a pemesek kezéből. Időnként, hol itt, hol otf felharsant egy-egy „vivát Besenyovszky!" vagy „vivát Potocky!". Ilyenkor a cigány előkapta hegedűjét, és kurjongatás, élénkülő zsivaj töltötte be a I

evegőt. Aztán megragadták a zászlótat, és a menet több Irányból megindult a városka felé. A megyeháza előtt már felsorakoztak a hajdúk. Előttük a várnagy járpel hetykén, akit máshol porkolábi pak ls neveznek. A megyeháza ablakaiból kíváncsi hivatalnokok figyelik a gyülekező nemeseket és azt latolgatják, vajon melyik párt lesz a győztes. Pillantásuk hol a Besenyovszkyak soraira esik, akik kakastollat tűztek a süvegük mellé, hol pedig a Potocky pártiakra, akik fenyőágat viselnek a kalapjuk mellett. Lassan előszálllngóznak az előkelőbb urak is, •tillásan, panyókára vetett mentékÍ

en. Kalpagjukon fehér tollat lenget szél; mások viszont égnek meredő •íistollat tűztek fövegük mellé. Olda^ lukon meg-megcsörren a kard. Egyikük-másikuk meglátva saját pártjának híveit, odakiáltja: — tartsák magukat, nemesuraiul Maradjanak mindig együtt, ne veszítsek ^ egymástl De hol késik BesenyovssSy Mátyás uram? ö érti ennel? a módját! -«• Remélem, rövidesen itt lesz, kegyelmes uram — hangzott a válasz, kérdező úr eltűnik a megyeháza kapujában. A túlsó oldalról más urak tűntek fel, köztük az öreg Levický András. Ezek is éppolyan barátságosan üdvözölték és buzdngatták egymást, mint az előbb érkezettek. >— Tartsák magukat, nemesuraim! — Hml Nem kell minket félteni! — feleli Barlna. András úr egy ideig-szótlanul nézte 6 két párt soralt, majd halkan odasúgta Hikovics szolgabírónak; ján KaÜnöiak Tisztújítás cimü regényében a velejéig romlott neme* si világot ábrázolja, állítja -pellengérre és teszi nevetségessé. A szlovák irodalom klasszikusának könyvéből részletet közlünk, amely* ban az író az úri világ egyik választását írja le. JAN KALINČIAK: TISZTÚJÍTÁS — Rögvest Itt lesznek a leviceietf Is, velük együtt már legalább ezerháromszázán leszünk. Csak István végezze jól a rábízott feladatott Nincs hír felőle? — Mindjárt itt lesz ő ls Levickyvel együtt — felelte a szolgabíró, s azzal ö is eltűnt a megyeháza kapujában. Hirtelen megdördültek a- városka szélén felállított mozsarak. Durrogásukra az egybegyűltek megbolydultak, mint nyáron a hangyaboly, s kétoldalt felsorakoztak az üt mentén. Néhány perc múlva egy díszes hintó állt a menet élére. A bakon a megyei hajdfl ült a kocsis mellett, a hintó végében pedig két huszár állt. Négy, virágokkal és szalagokkal díszített, prüszkölő deres húzta a hintót, olyan kényesen emelték karcsú lábukat, mint a zergék. A hintóban gróf Gábori főispán ült. Jobbját aranyozott, drágakövekkel kirakott kardja markolatán nyugtat-, ta, bal kezében gyémántforgós kalpagját tartott. Mellette Besenyovszky Ádám alispán ült, fényes, csillogó öltözékben. A főispán hintóját egy másik hintó követte, ebben Potocky; János másodvicispán és grcf Zselinszky ült; majd sorra következtek a többi urak hintói. Ahogy a hintósor, a megyeháza elé kanyarodott, az addig izgatottan várakozó nemesek hamar két sorba rendeződtek, s harsány ,,Vivát Gábor! fősipán!" kiáltás reszkettette meg a levegőt. A főispán Jobbra-balra integetett, és barátságos mosollyal köszönt© meg a szívélyes fogadtatást. De alig ült el az éljenzés, az előbb még együtt vivátozó neme-, sek újból szétváltak, s két csoportba tömörültek, „Vivát Besenyovszky!", „Vivát Potocky!" hangzott a kiáltás a csoportokból. Azok, akiknek az üd* Ladislav Sitenský felvétele,, vözlés szólt, barátságosan Integette!} párthíveiknek, majd besiettek a megyeházába. De a tömeg az urak távozása után sem nyugodott. Alig tűntek el a hintók, Jasztrabszky megszólalt: — Hát nem szégyen, ahogy Ádám hízeleg a főispánnak? — Bizony, nagy szégyen — hagyta rá Lubina uram —, amikor a főispán hagyja, hogy a2 orránál fogva vezessék az Ilyenek. Persze, mindennek' ezek a kakastollas kakukfiőkák az okai. Nosza, üssük le fejükről a kalapot! — rázta meg dühösen az öklét a Besenyovszky a k felé. T

ermészetesen ezek sem hagytálc magukat, szó szót követett, szitkozódtak, fenyegették egymást, s a legszívesebben azon nyomban egymás torkának ugrottak volna. Közben a két alispán kijött a tér-re, ami alkalmat adott híveiknek arra, hogy megéljenezzék és vállukra emeljék vezéreiket, körbehordozva őket a téren. Ogy látszik, a Potockyak ezzel sem érték be, s a másik tábor, iránti megvetésüket nyilvánítandó, a zászlójc alatt érkező Levický famíliát; meglátva, vérszemet kaptak, s Mozdicky Márton uram felkiáltott: — Vesszen Ádám! — azzal nekiestek a Besenyovszkyaknak, lökdösték, taszigálták őket. Odafurakodtak Ádámhoz, s megpróbálták lerántani. Ez márt Ádám embereit is kihozta a béketűrésből, és ütlegelni kezdték a Potockypártiakat, azzal, ami éppen a kezülc ügyébe került. Zimonyics Antal uramnak a verekedés hevében sikerült Ádám kalpagja mellől letépni a kakastollat, és zsákmányával igyekezett visszajutni saját táborába. Alighogy a két alispán kievickélt valamiképp a verekedők gyűrűjéből, újabb lárma, dobpergés, kiáltozás za-i ja támadt. Komédiások vonultak fel állatsereglelükkel, hogy a megyeháza mögé csalogassák a közönséget a kis .térre, ahol a városi tanács engedélyével felverhették sátrukat. Leviczky Józsi úr odafurakodott' ä Medziborszkyak csoportjához — ezek valami isten háta mögötti falubői érkeztek a tisztújításra —, s elkezdte előttük utánozni a kis majmot. A köfcttlötte állóknak legalább úgy tetszett ez a tréfa, mint a komédiások Csillogó öltözéke. Valamelyikőjiik azonban észrevette Józsi úr kalapján a fenyőágat, s ezzel vége Is lett a jókedvrfek. Káripakodott Józsi úrra: — Takarodsz innen, te éhenkórász, hogy az ördög bújjon beléd! Pereputyoddal együtt eladtad a lelkedet!' — Isten látja a lelkemet, de én erről mit sem tudok — válaszolta nagy ártatlanul Józsi úr. — De ha azt hiszitek, hogy a Levickyek Potockyval tartanak, hát akkor nézzetek ide! — Letépte kalapjáról a fenyőágat, a földre dobta, és még rá is taposott. — Tán csak nem mondjuk fel a régi barátságot csak azért, mert én is a I.evicky szolgabíró famíliájához tartozom? Egyébként tl is tudjátok, hogy Levický szolgabíró a vicispán úr Jobb keze, miért ne tarthatnék hát én ls veletek? Ide azt a tollat! Ä

balga Medziborszkyak, abban az igyekezetükben, hogy legalább egy vokssal többet kapjon a pártjuk, egymással versengve nyomkodták kezébe a kakastollakát, s végül ls már annyi tolla volt, hogy aZzal tán a párnáját is megtömhette volna. Józsi úr azonban még ennyivel sem érte be, a komédiásokat kezdte dicsérni, mondván, milyen nagy kár, hogy a tisztújítás miatt nem nézhetik meg a cirkuszt, pecllg amióta világ a világ, ebben a megyében még nem volt ilyenl Igy aztán nem Gsoda, ha a Medziborszkyak mind gyakrabban és egyre növekvő kíváncsisággal nézegettek a megyeháza mögötti tér felé, ahol a komédiások az előadáshoz készülődtek; kivált, hogy a szavazás megkezdése még egyre húzódott. Egyszerre aztán Józsi úr, mintha csak elunta volna a. hosszú várakozást, odafordult a legközelebb álló Medziborszkyhoz: — Mit álldogálunk itt p^;y helyben, mint a szamarak? Gyerünk, nézzük meg inkább a komédiásokat;' majd szavazunk, ha ránk kerül a sor! A Medziborszky atyafiaknak sem kellett ezt kétszer mondani, Józsi úr vezetésével átvonultak a kis térre, sőt másokat ls magukkal sodortak. Itt aztán Józsi űr azon volt, hogy minél jobban lekösse figyelmüket, mutogatta nekik a majmokat, velük együtt nevetett a bohócok mókáin; az atyafiak pedig úgy belefeledkeztek a komédiások mutatványaiba, hogy, könnyük Is kicsordult a nagy nevetéstől, s csak azt sajnálták, hogy az asszonyok és a család otthon maradt tagjai nem láthatják ezeket a csuda dolgokat. A tisztújításról teljesen megfeledkeztek, már nem is gondoltak rá, főleg miután Józsi úr még bort is hozatott, és szaporán töltöi getni kezdte a poharakat, A megyeházán ezalatt a tisztikar; tisztelgő látogatást tett a főispánnál, majd az urak átvonultak a nagyterembe, s ott szép sorjában elhelyezkedtek, rang és kor szerint, egy hoszszú zöld asztalnál. Az alispán kinyittatta a terem ajtaját, s a terembe beözönlöttek a nemesek. Pár perc múlva belépett a főispán is. Barátságosan üdvözölte a megjelenteket, és elfoglalta a számára fenntartott elnöki széket. Az urak felugráltak helyükről, s dörgő „vivát!" kiáltással köszön^ tötték. A főispán még egyszer megköszönte a fogadtatást, s kezével csendre intve a vivátozókat, így szólt, — Tekintetes rendek! Nagyra becsült nemesurak! Immár három éve annak, hogy a tisztújítások megejtésói-e volt szerencsém összehívni önöket,. s hogy bizonyságot tettünk arról; valóban büszke főispánja lehetek a. vármegyének, mert itt sohasem történt rendbontás a választásokon, s mert minden nemes szent kötelességének tartotta, hogy a pártoktól függetlenül, lelkiismerete szerint szavazzon. A főispán szavalt mennydörgő „vivát!" fogadta. — Midőn ezt megállapítom — folytatta a főispán —, egyben szeretnék' kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy az a közfelfogás, amely a három évvel ezelőtti tisztújításon kegyelmeteket vezérelte, ma is él mindannyiunkban, s hogy megyénk érdemes nemessége, midőn, most a megye új tisztségviselőit megválasztja, csakis a' megye, önnön, valamint szeretett hazánk jövőjét és érdekeit tartja szem előtt. A főispán befejezte beszédét, meghajolt, az összegyűlt nemesek pedig hangos „vivát!" kiáltással fejezték ki egyetértésüket. Ezután a távozó megyei tisztikar megköszönte a nemesség bizalmát, kérve, hogy tartsa meg továbbra is jóindulatában. Majd megválasztották a szavazatösszeíró bizottságot. Ennek megtörténte után Ismét a főispán emelkedett szólásra: — Ogy vélem, urak, mindannyiunk megelégedésére cselekszem, amikor az első alispán tisztségére Besenyovszky Ádám, Potocky János és Zsellnszky gróf urakat ajánlom. U

jabb „vivát" volt a válasz. A három úr kivonult a teremből, s megkezdődött a szavazás. A nemesek lakóhelybe ss családjuk szerint egymás uíái? i£-ptok be a nagyterembe, s leadván szavazatid kat, egy másik ajtón át arra a hosszú folyosóra jutottak, amely egy zárt udvarrészbe torkollott. A szavazás, elején a Besenyovszkyra leadott sza* vázátok voltak többségben; Mátyás Dániel egyre vidámabb arccal jöttek' át a mellékterembe, ahol a három kandidátus várakozott'; súgtak valamit Ádám úrnak, amit ez bólogatva, derűs arccal fogadott. Ámde hétszáz szavazat leadása után rohamosan szaporodtak a Potockyra leadott szavazatok, s amikor már vagy nyolcszázadszor hangzott el Potocky neve, a két úr csendben beosont a mellékterembe, és odasúgták Ádám úrnak; — Nagy baj van, méltóságos uramj Potockynak már százzal több a szavazata, s a Besenyovszkyaknak, Kadicsoknak és Medziborszkyaknak pedig se hírük, se hamvuk. A szavazás már a végére járt. Amikor a szavazatokat összeszámolták^ kiderült, hogy Besenyovszky hétszáz, Potocky -ezerkétszáz szavazatot kapott. A főispán ekkor emelt hangon megszólalt: — Aki még nem adta le a voksát, Jelentkezzék! — De senki nem Jelentkezett. A főispán másodszor, majd harmadszor is megismételte a felhívást. Erre sem jelentkezett senki, jóllehet a bizottság tagjai még a pitvarba is bekukkantottak, és a megyeháza erkélyéről kinéztek a térre ls, de ott sem láttak senkit. Ekkor a fü«. ispán behívatta a három Jelöltet, kinyittatta a nagyterem ajtaját, és ünnepélyesen kihirdette a szavazás eredményét: — Én, mint a nemes Záhorie megya főispánja, hivatalomnál fogva, továb« bá az általam nagyrabecsült nemesség akaratából ezennel ünnepélyeset! kihirdetem, hogy ezerkétszáz szava* zattal hétszáz ellenében Potocky JáV nos urat választották meg nemes Zá» liorie vármegye első viclspánjának. E szavakra olyan lárma és kavarodás támadt a teremben, mintha csak! az ítéletnapját hirdették volna ki. Potocky uram, pártjának vezéreivel egyetemben, boldog és győzelemíttas pillantást vetett a teremben levőkre; ezzel szemben Besenyovszky Ádám hol vörös lett, hol elsápadt; arca néhány pillanat alatt a szivárvány valamennyi színét tükrözte. Párthívei pedig búsan lógatták az orrukat, mert immár előttük sem volt kétséges, hogy minden elveszett. A terem egyik sarkában egetverő hangon éljeneztek az urak: — Vivát Jankói Győzött Jankói A másik sarokban pedig Besenyovszky emberei ráncolták homlokukat, szemük villámokat szórt, öklüket rázták, aztán hangtalanul, nagy búsan elindultak hazafelé. Utánuk a Potoo kyak özönlöttek kifelé a teremből, de mielőtt még szétszéledtek volna, hangos követelésükre Potocky kiállt a megyeháza erkélyére, s onnan intege» tett örvendező és vivátozó híveinek. Ezután került sor a többi megyei tisztviselő megválasztására. D

e minek szaporítsam a szótfl A tisztújítás Ádám úr csúfosi vereségével végződött. Csaknem félholtan tették kocsiba; hazavitték Radošovcéba. Pártja felbomlott, hívei szétszéledtek. A .többiről kár szóin!... Fordította: Bobvos György Ű| SZÖ 10 * 1324. június 13,