Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-11 / 161. szám, csütörtök

Ny ári látogatás Alsóbodokon i. MIÖTA NEM LÁTTAM az alsőbodoki szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökét, rövidre nyírt haja deresebb lett, mozgását is lelassította az idő. — Nem tesz az semmit, fiam — szől csendesen. — Az a fontos, hogy utolsó találkozásunk óta Ismét tovább Jutottunk egy huszárlépéssel Befutottak a takarmányosok és egyenesen a hídmérlegre hajtottak, melyet Gyepes Béla kezel — Na fiúk, — pirongatja az Izmos legényeket —, most aztán kevesebbet raktatok. Alig nyomja meg a kilenc mázsát. — Hja, Béla bácsi, ne ls csodálkoz­íék. Az utolsó lucernánál nekünk már csak a gereblyézés jutott. A napbarnított fiatalok nem ma­gyarázkodtak tovább, mert Brath Vik­tor, a hetvenéves, szikár kazalmester a magasból rájuk pirított: — Mindenszentekkor majd kibeszél­hetitek magatokat. Húzassatok gyor­san az elevátorhoz, hadd fedjük be ezt a rakományt Rakományt? Dehogyis. Hiszen a ta­karmánykazal szabályos méreteivel, éles sarkaival Inkább egy formás épü­lethez hasonlít. A KAZALRAKÖ VIKTOR BÄCSI igazi mestere szakmájának. Még most is olyan szarvakat csavar, akár a mér­nöki felügyelet alatt készült orsók. Eddig még nem fordult elő. hogy a kazal, melyet irányított elferdült, vagy beázott volna. Mily nagy kár, hogy a fiatalabb nemzedék nem igyekszik ellesni a kazalrakás tudo­mányát. A rohamosan gyarapodó lucernaka­zal mellett Gyepes Boldizsár sokat mozgó csoportvezetővel váltottam né­hány szót az Idei takarmánytermésről. — Igazán nem lehet okunk panasz­ra. Csak lucernából eddig tizenkét vagon jó minőségű etetnivalót tárol­tunk. A huszonkét hektár bíborhere termését is ide hordjuk Számításom szerint hat vagonnál abból sem lesz kevesebb. — Mi a titka a jó termésnek? — Törődtünk a lucernásokkal, nem sajnáltuk a fejtrágyát. Egyébként szántóterületünk 23 százalékán ter­mesztünk évelő takarmányokat. Tavaly sem voltak takarmánygon­dok a szövetkezetben Ezenfelül a szomszédos állami gazdaságot több mint 60 000 "korona értékű teles-via­szos érésű silóval, szalmával segítet­ték ki. Az idei esztendő, úgy látszik, még több takarmánnyal kecsegtet. — Hát azt nem — vallja be őszin­tén. Minket Ilyen kérdésekkel nem lehet zavarba hozni. Csak éppen gon­dolkodom, mivel kezdjem. Vegyük ta­lán az állattenyésztést — Májust leszámítva eddig 28 000 koronát kaptunk az államtól prémiu­mok címén Naponta 400 liter tejet adunk el a közellátásnak, [elenleg 7,5 liter az átlagos napi tejhozam, s félévi beadási tervünket már április derekán teljesítettük — jól emlékszem, évekkel ezelőtt a háromliteres átlagot ls mint „szép eredményt" tartották nyilván Takar­mányunk van elegendő, ezenkívül mi­nek köszönhetik, hogy ilyen mérték­ben emelték a tejhozamot. — Ezelőtt nagyon rossz volt a te­hénállomány Az évek folyamán azon­ban sikerült a tbc-t és a Bang-féle betegséget leküzdenünk. Egészséges állománnyal rendelkezünk Többnyire saját tenyésztésű üszők beállításával frissítettük fel a tehénállományt. Igaz, hogy ez nagy anyagi megterhe­lést jelentett, de nem bántuk meg a befektetést, noha ez a munkaegységek értékének alakulását és az anyagi ér­dekeltséget is befolyásolta. Kevés helyen értették meg úgy a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésé­nek jelentőségét, mint éppen Alsóbo­dakon 1962-ben még csak 6,50 koro­na volt egy-egy munkaegység értéke, tavaly már 12 koronát fizettek, és a terven felül elért eredményekért 50 ezer koronát folyósítottak a tagoknak. Ha a sertéstenyésztésben és a ma­lacelválasztásban is javítanak, a pá­ratlanul jövedelmező állattenyésztés egyik legnagyobb büszkeségévé válik a szövetkezetnek. csak akkor értékelheti megfelelően, ha ismeri helyzetünket és tudja, líbn­nan Indultunk ... Az elnök hirtelen elhallgat, betes­sékel szűk irodájukba és előzékenyen kitárja előttem az egyik ajtót Alig hiszek a szememnek. Az író­asztal mellett előkelő helyen jelleg­zetes vándorzászló díszeleg. Rajta hímzett betűkkel: „A járás legjobb szövetkezeténekl" Az idei tervfeladatok kiváló telje­sítéséért kaptuk a járási termelési Igazgatóságtól — jegyzi fel Csinger elvtárs és nyomban felsorolja, milyen követelményeknek kellett eleget ten­niük, míg a zászló tulajdonába jutot­tak. Megragadva az alkalmat örömmel jegyeztem fel, hogy három nap alatt befejezték az árpavetést, idejében fel­javították az őszi gabonaneműeket, húsból 127 százalékra, tejből 180 szá­zalékre, tojásból majdnem 200 száza­lékra teljesítik feladatukat A kapás­növények sorközi megművelésével, a takarmánybetakarítással pedig meg­előzték a járás legjobb szövetkeze­teit s most felkészülve várják az ara­tást. Eredményeikre jogosan lehetnek büszkék. A versenyzászló átvételekor! 5000 korona prémiumot is kaptak a termelési igazgatóságtól. IV. III. KINT A HATÁRBAN, s bent a szö­vetkezet telepén eddig nem tapasztalt szorgalommal dolgoznak a szövetke­zetesek. Az igyekezet kézzelfogható tényeln kívül mind a tagság, mind a vezetőség magatartásában jókora büszkeséget is felfedezhet a látogató. Tudom, hogy egyéni korukban ls jó gazdálkodók hírében álltak a kör­nyéken. Ezért joggal lehettek büsz­kék eredményeikre. De most? Hiszen a valóban nagyüzemi gazdálkodás épí­tésének még csak a kezdeti eredmé­nyeinél tartanak. — Ez Igaz — válaszolja meglepőd­ve Csinger Rudolf, a szövetkezet el­nöke. A mi eredményeinket azonban ELŐSZÖR SZAVAZNAK Persze rossz nyelvek is vannak a faluban. Előszeretettel hangoztatják* hogy az eredményeket nem a hely­belieknek, hanem a szövetkezet ide­gen vezetőinek kell tulajdonítani. Az „idegen" elnevezésen a zootech­nikust, a könyvelőt, brigádvezetőt, a HNB irodavezetőjét értik. Ugyanúgy Korčeková Emma mérnök agronómus sem a falu szülötte. Am mindnyájan lelkesedéssel küzdenek a közös ügyért. A szövetkezet fellendüléséért rajtuk kívül mégis csak a tagságot illeti a dicséret. Természetesen a falusi pártszerve­zetnek, az újonnan megválasztott nemzeti bizottságnak el kell majd gondolkoznia a szakemberképzés kér­déseiről, hogy biztosítsa a szövetkezet további fejlődését. HA SAJÁT SORAIKBÓL kinevelik, kitaníttatják a megfelelő szakembere­ket, akkor Béla bácsi előzetes jóslata szerint valóban nagyot lép előre a közös gazdálkodás és vele együtt az egész község. Szombatb Ambrus A diószegi cukorgyár gazdasagában nagy súlyt fektetnek a takarmánytermesztés­re. javában folyik az évelők kaszálása, amely az idén nagyon jói fizet, néhol méteresre is megnőtt. Néhány nap múlva beérik a borsó is, ezért a traktorosak nyújtott műszakokban dolgoznak. A képen Szelle Béla, a gazdaság fiatal trakto­rosa. (Palágyi Lajos felvétele) KOMMENTÁRUNK: Hol van még faScarmányiartalék Betakarítás idején a jószág is bő­vebben kap takarmányt. „Van belőle elég" mondják az etetők. Senki sem sajnálja ilyenkor az állatoktól a lu­cernát, vagy a szénát. Csak az a baj, hogy akadnak szövetkezetek, ahol most térdig gázolnak a barmok a zöldtakarmányban. Ami pedig sok, az sok! Milyen jó lett volna a tél utóján az a takarmány, amely gondatlanság­ból ment tönkre. Az egyéni paraszt mindig gondolt a télre is. Még egy­egy elhullott szénát és szalmaszálat is felvett. Egyszóval jó beosztással etetett, még ha a lucernaföldje re­kordtermést adott is. Most sem szabadna másképpen. A takarékosság a jó beosztás csak hasznára válhat a közösnek. Még ak­kor sem pazarolhatják a takarmányt, ha jó a termés. Mert az idén aztán igazán nagy a termés De nem minde­nütt fizet oly gazdagon a föld, mint a nyugat-szlovákiai kerületben. Kö­zép- és Kelet-Szlovákiában, a nagy II. DALLOS BfiLA zootechnikussai az istállók körül hozott össze a vélet­len Éppen hogy leszállt motorkerék­párjáról máris futni akart tovább. Most neki is sok a munkája, minden lépése, perce pontosan kl van számít­va. Ennek ellenére megszólítom: ,,Mi­ben nyilvánul meg, amit Béla bácsi mondott, hogy a szövetkezet tovább Jutott egy huszárlépéssel?" — . . ? Nehezen szánja rá magát a válasz­ra. Talán zavarba hoztam volna a kérdéssel? Egy lépés as élet Hektáronként 30 korona megtakarítás A panyidaróci szövetkezetesek az elmúlt évben hektáronként 430 má­zsás átlagtermést takarítottak be cu­korrépából A kedvező időjáráson kí­vül ezt a sikert kétségkívül annak is köszönhették, hogy rendkívül nagy gondot fordítottak a növényápolásra. Az idén is jói gondozzák a cukor­répát, melyből 15 hektáron termel­nek. Már harmadszor sarabolják a nö­vényt A sarabolást Papp Mihály trak­toros és kisegítője Rózsa Bertalan végzi Az önköltséget is csökkentik. A traktorra szerelt hazai gyártmányú műtrágyaszóró berendezés lehetővé te­szi, hogy a sarabolást és a fejtrágyá­zást egyszerre végezzék így megta­karítanak két munkaerőt és egy trak­tort Ez hektáronként mintegy 30 ko­ronával csökkenti a cukorrépa ter­mesztésének önköltségét. -av­Segítenek a szövetkezetnek A Krišovská Lieskován és környé­kéo levő üzemek dolgozói vasárnapi brigádmunkával segítették a helyi EFSZ-t. A szövetkezet gépesített cso­portjával együtt betakarítottak 413 mázsa szárított lóherét, amivel na­gyon szép eredményt értek el. Jámbor Vilmos, Királyhelmec FIATALOK, VIDÁMAK, szenvedé­lyesek és álmodozók. Tizennyolc-, ti­zenkilenc évesek. Békében születtek. Nem tudják, mit jelent a háború vi­hara, csak a szülők, az idősebbek el­beszéléseiből, a filmvászonról ismerik, betűbe öntve olvastak róla. Azt szok­0 ták rájuk monda­ni, szerencsés em­berek. Szeretik a tánczenét, a jó könyvet, a mozit, a szép ruhát, a tűsar­kú cipőt, egyszó­val az életet. S va­jon lehet-e tőlük irigyelni, hogy ke­gyesebb hozzájuk, mint hozzánk volt? Szlovákia kü­Palmont Pista lönböző tájairól ve­rődtek itt össze a Tornaijai Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolában. Ez az egyet­len magyar tannyelvű könyvelőket képző mezőgazdasági iskola, ezért jönnek ide a Csallóközből, Bodrog­közből, Gömörből, Ipolyságról, min­denhonnan. Németh Aranka Nyárasd­ról jött, Dudok Kati és Zsabka Feri Karvárói, Palmot Pista Fügéről, a töb­biek mind-mind Szlovákia valamelyik távoli részéből. A tantermekbe, a folyosóra, s az internátusba az utóbbi időben vala­milyen furcsa hangulat költözött. Kö­zeledik az év vége, az utolsó évfo­lyam tanulói néhány nap múlva szét­szélednek, gazdagabban, tudással felvértezve. Elröpült a négy év, érettségi előtt állnak. — Ogy tűnik, mintha csak tegnap jöttem volna ide — mondja Palmont Pista. Ilyenkor nehéz őket szóra bírni. Tanulnak, drukkolnak, és még az írásbeli után sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek. Nincs teadélutá­nozás, végnélküll fürdőzés, s bizony sokszor a késő éjszaka ts a könyv fölött találja őket. Közben már a jövőről ábrándoz­nak, terveznek. Legtöbbjük megkap­ta az elhelyezést. Természetesen fa­lura. — Nem értem azokat, akik csak városban tudják elképzelni az éle­tüket. Ugyanazt megtalálhatjuk a fa­lun is, ha most néhol még nem is, néhány év múlva biztos — mondja a kis fitos Németh Aranka. Faluról származ­nak, parasztcsalád­ból, ott nevelked­tek fel, de kissé igényesebbek, töb­bet akarnak az élettől, mint az idősebbek. Egy kis kultúra, szórako­zás, meg egyéb vá­rosi kellék (így nevezték) falun is Németh Aranka elfér. Nem egy köz­ség példája bizo­nyítja, hogy ez ls lehetséges. — Szerintem sokminden máskép­pen lenne a falun, ha az emberek közvetlenebbek lennének egymáshoz, és ha az idősebbek igyekeznének jobban megérteni a fiatalok problé­máit — szögezte le Dudok Kati. — LASSAN MINDANNYIAN bele­melegednek a vitába, a többiek is kifejtik véleményüket. Egyrészt az idősebbeket, másrészt az ifjúsági szervezetet hibáztatják. Sőt egyene­sen ki is mondják; át kellene szer­vezni. A legtöbb helyen még for­málisan sem működik. így a fiatalok maguk könnyebben megtalálják ér­deklődésük kielégülését, s nem lel­kesednek a közös szervezeti mun­káért. — Nem tudom, de valami érdekes programot kellene kitűzni, ami a fia­talokat érdekelné, lekötné — árulja el véleményét Dudok Kati, akt a nyitrai mezőgazdasági főiskolára ké­szül. Rá tehát nem nagyon vonat­kozik a falurakerülés „veszélye". Am ki tudja. Az apja odahaza a karvai mezőgazdasági iskola igazgatója. Lehet, talán ő ts oda kerül tanul­mányai végeztével. Mindenesetre ér deklődik a falust ifjúság kérdése Iránt. Egyöntetű véleményük, hogy a CSISZ-szervezet tevékenysége lehet­ne inJcább olyan „műkedvelő"-féle va­lami. Dudok Kati — Olyan „kl mit szeret" alapon kellene csinálni — így mondták. S hogy mit sze­retnek? Mindent Közönyösséggel, cl § nizmussal nem le & het vádolni őket Cinikusak, ha ki kényszerítik belő lük, de alapjában véve érzékenyek jók. Közönyösek a fu­rájuk erőszakol t dolgok iránt, de •minden érdekli őket, ami köröt­tünk van. Madl­sont, twisztet táncolnak, szerelmesek is néha. Német Lehel, Karel Got, Matuška a bálványuk. Ranjonganak, Brigitte Bardotért, Lollobrigidáért, Mastroianníért. Hogy mit olvasnak? Mináčot, fevtusenkot, Német Lász­lót, Adyt, Maupassant, Zolát, Heming­wayt. Brigádra járnak. Olyan sokrétű érdeklődési körük, amilyen nyugta­lan a fiatal természetük. Ezt az egészséges nyugtalanságot viszik magukkal a falura. — Fel kell rázni a falust fiatalo­kat — mondja Palmont Pista. Hogy igaza van, ahhoz nem fér kétség. Es hát kire hárulna ez a fel­adat, ha nem a legalább középfokú iskolát végzett fiatalokra. Szerencsés emberek, azt tartják róluk. Az első háború utáni gene­ráció. Néhány nap múlva először lép­nek a választóur­nák elé. Hogy mi­lyen érzés először választani? A vál­lukat vonogatják, még nem tudják. 11 Jól esik, hogy em­berszámba veszik őket. Hány nemzet, hány fia, sohasem tudja meg, milyen érzés a választóur­nák előtt állni. SZERENCSÉS EMBEREK. Nem kér­deztem tőlük, de ha valaki megtenné helyettem, és megkérdezné tőlük, hogy kire, mire adják a szavazatu­kat, alighanem ezt válaszolnák: az életre, amely eiőttük áll. PALÄGYI LAJOS Zsabka Feri szárazság miatt gyengébb a takar­mánytermés. Szüksége van tehát az országnak minden szál szénára, lucer­nára. Tudják is ezt szövetkezeteink leg­többjében A határjáró ember jó ér­zéssel állapítja meg, mily gyorsan, annak rendje és módja szerint takarí­tották be sok helyütt a termést. Abarán (trebišovi járás) hat nagy ka­zal takarmányt Iégáramlásosan szárí­tottak. Ezzel a módszerrel úgyszólván veszteség nélkül hordták össze a jó­szág téli eledelét. Az ország minden csücskéből a takarmány sikeres beta­karításáról érkeznek jelentések. Örömmel veszi ezt az ember tudo­másul. A jó munka a dolgozó paraszt­ság választás előtti lelkesedését, szor­galmát bizonyítja. A sok, kazalba ra­kott tápdús takarmány meg egyik biztosítéka, hogy az átteleltetéssel (persze ott ahol nagy termés volt) kevesebb iesz a gond, mint az előző esztendőkben. Mindez szép dolog, an­nál bosszantóbb, hogy az országjáró ember az útszéli árkokban betakarí­tatianui látja a csaknem derékig érő finom szénát. Finom? Csak annak in­dult, de lassan már elöregszik. Meny­nyit beszélünk a takarmánybiztosítás­ról, a tavaszon is sok pénzt adtunk azért hogy külföldről hoztunk be ta­karmányt. Most meg tessék: veszni hagyjuk az árokparton. így van ez a Kelet-Szlovákia néhány járásában, a közép-szlovákiai járásokban (a zvole­ní járás fő útvonalát kivéve) és fgy van ez a Nyitra környéki utak men­tén is. Emlékszem, valamikor milyen sok pénzt adtak egynéhány négyzetméter­nyi árokpart lekaszálási jogáért. Min­den tavaszon elárverezték a falu ha­tári és fő útjainak útszéli kaszálóit. S nem valami olcsóért. Nos, mégis elkelt minden esztendőben az árok­part. Először lekaszálták, aztán jött a sarjú, majd lelegeltették. Ha sokba került is, azért a tehénnek májustól egészen késő őszig megvolt a napi eledele. S most, a legtöbb helyen veszni hagyják ezt a jó szénát. Pedig az egész országbn sok-sok széna te­rem az útszéli árkokban. A nyugat­szlovákiai kerületben csupán az út­igazgatóság csaknem 5000 kilométer hosszúságú útról gondoskodik. E hosz­szú út kétoldali árokpartján is ren­geteg széna terem. De csak terem, haszon nem sok van belőle, pedig több száz hektár földről van szó. Miért nem kaszálják? Nem tudjuk. Az állami útügyi alkalmazottak a múlt napokban a cseresznyeszedéssel baj­lódtak. A fűkaszálást későbbre halasz­tották. A késés viszont nagy kárt je­lent. Üdvös lenne, ha a termelési igazgatóságok vennék kezükbe ezt a fontos problémát. Ha a fű kaszálását nem győzik az útkaparók, másokat is be kellene vonni ebbe a munkába. Bizonyára szívesen vállalnák ezt a munkát s részben lekaszálnák az árokpart termését. Sok helyütt úgy vélik, s ezzel mi is egyetértünk, hogy ki kellene tűzni az árokpart lekaszálásának határide­jét. S ha addig az illetékesek nem takarítanák be az útmenti szénater­mést, a lakosságnak joga volna azt hazahordani. Egész biztosan sehol sem maradna lekaszálatlanul az árok­part. MÉRY FERENC Ű| SZÖ 6 * 1964- június 12,

Next

/
Thumbnails
Contents