Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-11 / 161. szám, csütörtök

A SZAKADÁRSÁG OKAIRÓL Ä te valaszod: ô KÖNNUNISTA LISTÁPÄ SZAVAZOL! A

Kínai Kommunista Párt és a világ kommunista pártjai közötti nézeteltérések már több éve foglalkoztatják a kommunista pártokat, sőt az egész világ közvéleményét. Az utóbbi időben a kínai kommunista vezetők annyira kiélezték ezeket a nézeteltéréseket, hogy veszélyeztetik a kommunista vllágmozgalom egységét. A nézeteltérések több igen fontos kérdést érintenek: a háború és békés együttélés, a kapitalizmussal való békés gazdasági verseny, a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a kapitalizmusból szocializmusba való átmenet útjának, a nemzeti felszabadító mozgalom feladatainak, a személyi kultusz és Jugoszlávia kérdését. Hogyan és miért került sor ezekre a nézeteltérésekre? Általában a kommunista pártok között is — a közös cél ellenére — támadhatnak eltérő nézetek, mert a kommunista pártok különböző társadalmi körülmények között működnek és harcolnak. Egyes kommunista pártok harci körülményeinek sajátosságaival és sokrétűségével együttjárhat, hogy különböző, és persze téves nézetek is kialakulnak a politikai harfc különféle kérdéseiben. Az Ilyen nézeteltérések azonban a kölcsönös tanácskozások és építő jellegű viták segítségével kiküszöbölhetők. Ha azonban a nézeteltérések a marxizmussal ellentétben álló elméleti és politikai programmá válnak, ez már veszélyt jelent a nemzetközi kommunista mozgalom számára. A Kínai Kommunista Párt részéről most ilyen helyzet alakult ki. Hogyan történhetett ez egy olyan párttal, mely marxista-leninista pártnak nevezi magát? Ismeretes, hogy az SZKP 1956-ban megtartott XX. kongresszusa, illetve a kongresszus megállapításai napjaink legégetőbb kérdéseiben új korszakot nyitottak a nemzetközi kommunista mozgalomban, és hozzájárultak a kommunista világmozgalom további fejlődéséhez a marxizmus—leninizmus alapján. Eredetileg a kínai pártvezetők is kedvező álláspontra helyezkedtek a XX. kongresszus megállapításaival szemben, s gyakran hangsúlyozták a kongresszus történelmi jelentőségét. Később azonban módosították eredeti álláspontjukat. A Kínai Népköztársaságban az első ötéves terv folyamán befejezték a termelési viszonyok szocialista átalakulását. Ebben az időszakban jelentős sikereket értek el az ipar, mezőgazdaság és más ágazatok fejlesztésében, azonban a gazdasági élet színvonala és a lakosság életszínvonala továbbra is alacsony ma.adt. A kínai vezetőknek nagyon lassúnak látszott a fejlődés eddigi üteme. Ezért különfélo jelszavakat tűztek ki, ós ezek segítségével akartak a gazdaság fejlesztésének meggyorsítására mozgósítani. A jelszavak így szóltak: „Nagy ugrást előre a népgazdaság fejlesztésére", „Három évig nehéz harc, tízezer évig jóléti". A

Kínai Népköztársaságban azonban akkor még nem voltak meg az előfeltételek az ilyen „nagy ugrásra", mely azért nem is járhatott eredménnyel. Eleinte ugyan néhány kedvező tünet mutatkozott a termelés növelésében, de egészben véve a „nagy ugrás" zűrzavart és fejetlenséget okozott az ország gazdasági életében, s következményeként számottevően megnövekedtek az aránytalanságok az egyes ágazatok között, valamint az ágazatokon belül. Mivel pedig néhány esztendő elteltével sem köszöntött be az ígért jólét, a munkásság tevékenysége is alábbhagyott. Mindez akadályozta Kína népgazdaságának további fejlődését és következményeként a könynyűipar nem tudta fedezni a lakosság szükségleteit még annyira sem, mint a „nagy ugrás" előtt. Az iparban szorgalmazott „nagy ugrással" egyidejűleg a mezőgazdaságban megindították a népi kommunák mozgalmát, mely lényegében a falunak a kommunizmusba való átmenetét jelentette volna. A kommunákba bevonták a falu egész mezőgazdasági lakosságát, és ily módon akarták emelni a mezőgazdasági termelést. Csakhogy nem voltak meg a kommunizmusba való átmenetnek sem anyagi, sem politikai feltételei, és ezért nem sikerült a mezőgazdasági termelést fejleszteni, sőt a mezőgazdaság még nehezebb helyzetbe jutott. Ezt a nehéz helyzetet még elmélyítették az 1959—1961 közötti esztendők természeti csapásai. Ily módon a mezőgazdasági termelés 1960-ban alacsonyabb volt, mint 1957-ben. Az elhamarkodott, nem megfontolt szándék, hogy Kína gazdasági elmaradottságát máról holnapra megszüntessék, végül is azt eredményezte, hogy az ország fejlődése nemhogy meggyorsult volna, hanem ellenkezőleg: a fejlődés üteme meglassult. Ez nem maradt hatás nélkül a kínai kommunista vezetőkre, és nyilván nagymértékben hozzájárult ahhoz a fordulathoz, mely a kínai vezetők nézeteiben bekövetkezett. Gazdasági nehézségeik és kísérleteik kudarcának hatása alatt úgy látták, hogy a kapitalizmus legyőzése a gazdasági versenyben nagy nehézségekbe ütközik, és ez előidézhette bennük azt a hiedelmet, hogy nem a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenynek {mert ez körülményes és hoszezadalmas), hanem a forradalom gyorsabb ütemének kell biztosítania a szocializmus győzelmét a világ valamennyi országában. Különösen Jellemző a kínai vezetőkre, hogy most Sztálin és a személyi kultusz védelmezőjének szerepére vállalkoztak. Pedig a Ronmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja 1956. április 7-i számában a személyi kultusszal kapcsolatban még ezt írta: „Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásain fontos helyet foglalt el a személyi kultusz elleni •harc kérdése. A kongresszus a legnagyobb határozottsággal feltárta azt a tényt, hogy a személyi kultusz elterjedt, és emiatt a Szovjetunióban hosszú időn át sok hiba történt. Az SZKP-nek az a bátor önbírálata, mely az elkövetett hibák feltárását elősegítette, arról tanúskodik, hogy a pártéletben magas fokon áll az elvhűség, s ez a marxizmus—leninizmus nagy erejét bizonyítja... Sztálin egyes kérdésekben nem tudta levonni a tanulságot a kisebb és átmeneti hibákból, nem tudta megakadályozni, hogy ezek az egész országot érintő súlyos hibákká fajuljanak, melyeket aztán hosszú ideig nem tették jóvá. Sztálin életének utolsó éveiben egyre inkább a személyi kultusz hatása alá került, megsértette a demokratikus centralizmus elvét a pártban, és megbontotta a kollektív vezetés rendjét. Mindez súlyos hibákat idézett elő." A Kínai Kommunista Párt 1956 szeptemberében megtartott VIII. kongresszusán is számos vezető helyeselte felszólalásában a személyi kultusz elleni harcot. Például a Kinai Kommunista Párt szervezeti szabályzatának módosításáról szóló beszámolóban a következő önbírálat hangzott el: „A személyi kultusznak, mint társadalmi jelenségnek hosszú a története, s nem mentes tőle pártunk és társadalmunk élete sem. Feladatunk, hogy határozottan folytassuk a Központi Bizottság álláspontjának megvalósítását, hogy így megfelelően megszilárdítsuk kapcsolatainkat a tömegekkel ..." D

e már a párt 1963. június 14-i levelében ezt olvashatjuk: „Az elmúlt néhány esztendő folyamán bizonyos személyek ... felvetették a „személyi kultusz elleni harc" kérdését, ami téves és ártalmas.., A „személyi kultusz elleni harc" kér^ désének felvetése a valóságban a ve-, zetők és a tömegek szembeállítását jelenti..." A kínai kommunista vezetőknek ez az álláspontja a személyi kultuszra vonatkozólag szoros kapcsolatban van azzal a körülménnyel, hogy Kínában továbbra ls megmaradt a személyi kultusz helytelen ideológiája és gyakorlata, főképp Mao Ce-tung személyét illetően. A kínai vezetők ezt nem ís tagadják, sőt tudatosan a tévedhetetlenség fénykoronájával veszik körül Mao Ce-tungot, akinek minden kijelentését úgy ünneplik, mint „nagy hozzájárulást a marxizmus kincsesházához". Ezt a helyzetet nagyon találóan jellemzi az egyik kínai vezető közelmúltban elhangzott kijer lentése: „Kína és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a forradalom és az alkotómunka csupán akkor győz, ha Mao Ce-tung eszméihez igazodik". F

elvetődik a kérdés: miként történhetett meg, hogy a kínai kommunista vezetők fontos kérdésekben vallott eredeti nézeteiket teljesen elvetették, és homlok-? egyenest ellenkező nézeteket kezdtek vallani és terjeszteni? Erre nézve némi felvilágosítást nyújthat a Kínai Kommunista Párt élete. Feltűnő, hogy a párt az elmúlt 35 év alatt csak két kongresszust tarr tott. Az utolsó, a VIII. kongresszus 1956-ban volt. Noha a kongresszuson megválasztott vezetőség megbízatási ideje csak 5 év, újabb kongresszust máig sem hívtak össze, és egyelőre semmi hír arról, hogy összehívnák az alapszabályzat értelmében már két éve esedékes kongresszust. Ugyanúgy járnak el, mint Sztálin annak idején. Az SZKP vezetősége már 1946 —1948-ban elhatározta a pártkongresszus összehívását, de Sztálin hatására a kongresszus csak 1952-ben ült össze, tehát alapszabályzatellenesen jóval a megbízatási idő után. Amint Sztálinnak, úgy a kínai vezetőknek is lehetővé vált, hogy Ilyen módon a párt politikájának önkényesen az illetékes szerv, vagyis a pártkongresszus közreműködése és beleegyezése nélkül új irányt szabjanak. Igy például a párt VIII. kongresszusa határozottan és egyhangúan jóváhagyta a moszkvai Nyilatkozatot és Békekiáltványt, a kínai vezetők ennek ellenére később állást foglaltak ellene, és ma is ragaszkodnak ehhez az állásfoglalásukhoz. Tehát a kínai kommunista vezetők pálfordulása az illetékes pártszerv jóváhagyása nélkül történt saját elhatározásuk alapján, ami annyira jellemző a személyi kultuszra. A

kínai vezetőknek azonban nem elég a helytelen nézeteikhez való ragaszkodás, hanem oly módon terjesztik azokat, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom ban szakadást idézzenek elő. A kína

! vezetők támogatják a kommunista pártokból kizárt elemeket, és helyes lik frakciók alakítását, valamennyi testvéri kommunista párt vezetősége ellen. Ily módon a kínai vezetők te vékenysége nem korlátozódik a szov jet—kínai nézeteltérésekre, hanerr valamennyi kommunista párt létérde keit érinti. Ezért célszerűnek és szük ségesnek mutatkozik a kommunista pártok képviselőinek értekezlete, me lyen megbeszélik a kínai vezetői helytelen nézetelvei és tevékenysé gével kapcsolatban a szükséges te endőket. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPÁI Á Vasmű kitüntetettje rel éppen őt küld- ^^^^SSbI^B ték külföldi szerelomunkára. Capko János a szomszédos Magyarországra került. Először Magyaróvárott dolgozott részlegvezető szerelőként az alumíniumfeldolgozó-üzem építkezésén, később Ajkán növelte a csehszlovák gépészeti szakemberek jó hírnevét, végül pedig ő lett a tiszapalkonyai szerelési részleg vezetője. Több mint hat évig dolgozott Magyarországon. Nyílt jelleméért, készségéért, elvtársi-baráti magatartásáért magyarországi munkatársai is őszintén megkedvelték. Feladatainak pontos, időbeni és példás szakismeretről tanúskodó elvégzéséért a Magyar Népköztársaság kormánya a Munkaérdemrenddel tüntette ki. Külföldi megbízatása 1958-ban lejárt. Hazajött és Katarínská Hutában vállalt állást az üveggyárban, ahol az épülő üzem szerelője lett. Munkacsoportjával két év múlva elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Később Svitre került, a Chemosvit üzembe. Itt a szerelési munkák folyamán nehézségek merültek fel. Ezér a kitűnő szakember hírében álló Cap ko Jánost bízták meg a nehéz fela datok megoldásával. Az ő érdeme hogy csoportja rövidesen megbirkó zott a nehézségekkel. Sviten, e rend kívül fontos kulcsüzemben a később évek során még számos felelősség teljes feladatot bíztak rá. A Královo Pole-i Gépgyár košice üzemcsoportjánk vezető szerelője, án pillanatnyilag a Kelet-szlovákiai Vas mű építkezésén kamatoztatja tapasz talatait, tudását. Lakásának vitrinjében számos elis merő oklevél mellett már eddig is ot ékeskedett a gépipari miniszter jel vénye, a „Szocialista Munka úttörője

1 kitüntetés is. Ezúttal Capko Jánost pártunk é kormányunk a Munkaérdemrendde tüntette ki! És Capko elvtárs ezt < kitüntetést ki is érdemeltel (ta rettél volna, akkor miért nem tanul tál? Apám sokáig munkanélküli volt, sokat nyomorogtunk akkor. Mi ért nem dolgozott a nagyapa? Ez a mai gyerek. Örüljünk, hogy nem ismeri, nem érti a régi világ fogalmait, nem élte azt az életet, új világban nőtt és nő fel. Mert azelőtt, a legnagyobb nélkülözést is vetése egy és háromnegyed milliárd koronára ľúg. A csendőrség, a rendőrség, a hivatalok, amelyek mind a népet szipolyozzák és azért vannak, hogy a népet elnyomják és fékentartsák, több mint félmilliárd koronát emészt fel. Erre került, de a munkanélkülieknek már levesre sem jutott. lönbség a régivel szemben, nem véletlen. Gyerekeink semmiben sem szenvednek hiányt, jól tápláltak. Megvan mindenük. Nem ismerik a nincs-t, a nélkülözést, a nyomort, a rongyos ruhát. Hol látni ma ágról szakadt, rongyos, éhező, mezítlábas gyereket? Sehol! Gyerekeink nem ismerték a régi világot, ők azt tudják, úgy nőttek fel, hogy megvan mindenük. Teljesen reménytelennek tűnő dolog a szülőknek az a szándéka, hogy gyerekével megértesse a múltat, a szülő gyerekkorát, életét. Ha azt mondjuk a gyereknek: nem egy ilyen ínségkonyhai levesosztást örökít meg 1934-ben. Megrázó erejű a látvány, pedig aki a felvételt készítette, kissé szépíteni és leplezni akart, mert ha figyelmesen megnézzük a képet, akkor észrevehetjük a „rendezést". Ugyanis a kép előterébe azok a gyerekek kerültek, akiken még viszonylag tisztességes ruha, sőt cipő is van. Ám hátrább? Mezítlábasok, rongyosak, kezükben valami edény. Várnak a levesre. A kommunista párt harcba szólított és szervezett a mérhetetlen szenvedés és nélkülözés ellen, a nyolakhattam jól, mert nem volt elég ennivalónk. Hogy-hogy nem volt, miért nem volt? Elzárták a kenyeret előlük? Miért kellett elzárni? ősszel és télen nem járhattunk iskolába, mert nem volt cipőnk. Hát miért nem vettetek? Nagyon szerettem volna tovább tanulni. Ha szemorgó és éhező védtelen gyermekek érdekében és nevében. Választási röplapjaiban leleplezve a burzsoázia korrupcióit, a népellenes államhatalmat, megmutatja a válságból kivezető utat. ötmillió ember nélkülöz, éhezik és szenved, ám ugyanakkor a hadügyminisztérium költségermekeink jól élnek. Szinte közhelynek számít már arról írni és beszélni, hogy a mai fiatalok testileg és szellemileg milyen fejlettek. Szépek, egészségesek. A gyerek-konfekció méreteit át kell számozni, mert már nem felelnek meg, a mai 10 és 12 éves gyermeknek nem olyan nagyságú ruha kell, mint azelőtt. Nagyobbra van szüksége. S ez a fejlettségbeli kümásképp tudta vállalni a fenőtt, ám a gyermeket sokszorta súlyosabban sújtotta a nyomor, a szenvedés. A gyerek, aki a nincstelenségbe, az éhségbe született bele. Aki ha kért, nincs volt a válasz. Tíz- és százezrével voltak az olyan gyerekek, akik nem ismerték az új ruhát, az új cipőt. A gazdasági válság súlyos esztendeiben, amikor oly elviselhetetlen nyomor szakadt a munkanélküliek nagy tömegeire, amikor ötmillió ember nem tudta, hogy holnap mit fog enni, a gyerekek tízezrei csak azon a híg levesen tengődtek, melyhez az ínségkonyhákon hozzájutottak. Az itt közolt kép is * Munkanélküli kíľ€ fOgSZ SZÜVaZflil CÍ. .< muflkan&kUitek ma dr. fcswrh ksWattewsto MM kapták. H»iory> -focfc troetata **««» B t Sáftíi rm»ií»ítt(fesrj» ItfcáSsyattetniítiwii Ä ttmd&rtH, nndönMwiWrtok ií.töUWti Ici-b* ťOOOOOOO „ IJtyflQtMOQ » !-i.>.<' UW . 6] SZÓ 4 * 19S4. június 11.