Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-07 / 157. szám, vasárnap

FÓRUMA Szeretem a munkámat és az embereket U a visszagondolok Végh Géza zootechnikussal és nemzetgyűlési képviselőjelölttel való találkozásomra, beszélgetésünkre és a véleményekre, amelyeket róla hallottam, összbenyomásaimból az az értékes emberi tulajdonsága domborodik ki, melyet köznapi nyelven hűségnek nevezünk: értve alatta hűséget aj közös munka, a dolgozó ember, ésj egész társadalmi rendszerűnk Iráni Nem véletlen, hogy jellemzésénél a kö zös munka Iránti hűségére helyeztem a fő súlyt, meri fejlődésének gyö kerei Innen Indul nak ki és törvény szerűen Innen ágaznak szét széle eebb alapokon a tovább: állomásokig. Hiteles képet csak úgy adhatok fejlődéséről, ha gyermekkoráig nyúlok vissza. Apja Végh Pál öthektáros gazda volt, földjét feleségével együtt művelte meg. Később, amikor gyerekei — fia, meg a lánya — megnőttek, ez 6 segítségükkel szántott, vetett és aratott A Végh-csaiád életét szorgalom és fegyelem jellemezte, nehezen dolgoztak, és a háború előtti években a családfőnek egyetlen gondja az volt, hogyan növelje öthektárnyi földjét. Ez a törekvése azonban nem sikerült, mert elég nagy fáradságába került, hogy megússza a válság éveit és megtarthassa épen a vagyonát. Gyerekeinek mindössze annyit tudott biztosítani, hogy elvégezték a nyolc elemit. Többre nem futotta, noha Gésa kiváló tanuló volt. E nehéz kis családi életbe robbant bele a második világháború, amely a családot szétforgácsolta. Végh Pál, a családfő elpusztult, munkája gyümölcsét nem élvezhette többé. Géza fiának nagyobb szerencséje volt. Ű 1948 karácsonyán hazaérkezett. Hogy Géza miképp reagált a háború Szenvedéseire, azt mindennél fényesebben az igazolja, hogy 1952-ben, amikor szülőfalujában, Nagybalogon megalakult a szövetkezet, az elsők között lépett e szövetkezetbe. Arra a kérdésre, mit szólt elhatározásához az édesanyja?... Azt a választ kapom, hogy anyja tökéletesen megbízott benne, és egyetlen szó ellenvetés nélkül beállt a szövetkezetbe dolgozni. A 66 esztendős Végh Pálné ma is a szövetkezet tagja, van 20 ár háztáji földje és a többi taghoz hasonlóan, — előrehaladt kora ellenére — minden munkából kiveszi a részét. L

átogatásom napján, éppen répát egyelt, a fényes napsütéses határban ott hajlongott a többi asszony között és fáradhatatlanul tisztogatta a répasorokat. Ennek a vékony kis asszonykának szorgos mozdulatain látni lehetett, hogy élete szakadatlan munkában telt el. Amikor megszólítottam és megkérdeztem, jól érzi-e magát a szövetkezetben, rámemelte tiszta fényű tekintetét, s habozás nélkül válaszolta, hogy jól, mert ö világéletében mindig szívesen dolgozott. Arra a kérdésre, melyik munkát szereti a legjobban a szövetkezetben, a következőket válaszolja: — A dohánynál dolgozom a legszívesebben. — Tavaly hány munkaegysége volt? — Százhatvannyolc. Zömét a dohánynál dolgoztam le. — Hát panasza nincs? — De van, csak 280 korona ftyugidljat kapok. — De hiszen keres is valamit Azt hiszem, ennyi elég e megélhetéséhez. — Szó sincs róla, elég — válaszolja mosolyogva —, de négy unokára van, azoknak pedig sok minden kell, fagylalt, csokoládé, cukorka meg mindenféle ajándék. Otthon a szoknyámba kapaszkodnak és így húznak a boltba. — Hát ahhoz mit szól, hogy fiát a Nemzetgyűlésbe jelölték? — Őszintén örülök. Sohasem hittem, hogy ezt megérem. Kívánom, hogy ott is jól végezze a dolgát. Csakhogy most még kevesebbet fogom látni, mint eddig. — Majd kárpótolják az unokái. Udvariasan elköszönök tőle, és miközben nézem, figyelem a többi aszszony és lány szorgos munkáját a határban, jóleső érzéssel arra gondolok, mily szorgalmas, munkaszerető nép lakja Nagybalogot. De e jóleső érzést később lehangoltság követi. Megtudom, hogy ennek az 1500 lakosú, meglehetősen nagy községnek —, amelynek a járásban jó neve van, hisz szövetkezete kiváló eredményeket ér el — nincs sem rendes iskolája, se kultúrháza. A kilencéves iskola hét helyiségben kapott elhelyezést. A meglepő az, ogy a legújabb döntés szerint a szomszédos 450 lakosú Bátka kapja meg az új kilencéves iskolát. Nagybalog pedig továbbra is mostoha gyereke marad a járásnak. Ezt a bánásmódot pedig Nagybalog már azért sem érdemelte meg, mert lakossága az első Csehszlovákiában öntudatosan harcolt új társadalmi rendszerünkért, amit az is bizonyít, hogy Alsóbalogon — akkoriban Nagybalog ketté volt osztva — a községi választásokon a kisparasztok segítségével mindig sikerült kommunista bírót választani. A mikor minderről tudomást szerzek, a kérdések zuhatagával árasztom el Végh Gézát, aki 1962 januárjától a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét viseli. Végh Géza azonban nem jön zavarba. Ez a 40 ós néhány esztendős zootechnikus rendkívül higgadt, nyugodttermészetű ember, magatartása határozottságot, céltudatosságot árul el. — Igaz — mondja, — nincs megfelelő iskolánk, sőt az is igaz, hogy az egész probléma megoldása" körül zavar uralkodik, mert egy ízben már úgy volt, hogy kapunk új Iskolát, ki is mérték már a területet, aztán egyszerre elsüllyedt e terv. És most, amint hallottam, felbukkant Bátkán ... Azt is megmondhatom, hogy itt a községben harcos, viharos gyűlések zajlottak le a kérdés körül, és én remélem, éppen ezért, idővel ezt a kényes kérdést is megoldják majd. Az a nézetein, nincs ok a lehangoltságra. A község fejlődik, utcáit most hozzák rendbe és egy fürdő is most épül. Tehát történik azért valami... Ezenkívül a szövetkezet is fejlődik. Tavaly a növényi termékek beadását száz százalékra, az állati termékekét pedig jóval terven felül teljesítettük. Ami pedig az idei negyedévi tervteljesítést illeti, pontos adatokkal szolgálhatok. Marhahúsból kétszáznegyvenkilenc, sertéshúsból kétszáz mázsával, tejből tizennégyezer literrel, tojásból pedig huszonnyolcezer darabbal teljesítettük túl az eladást. — Szóval — folytatta —, ha látja a hibákat, látnia kell az eredményeket is. És meg kell mondanom, noha két esztendeje a nemzeti bizottság elnöke vagyok, fő figyelmemet a szövetkezet fejlődése kötötte le, mert ettől függ az egész község jóléte. Szövetkezetünk állatállományára fordítottam a legnagyobb gondot és örülök, hogy a szövetkezeti tagjaink és a vezetőség segítségével szép eredményeket tudunk felmutatni. Nekem egyébként az a néeetwm, azért jelöltok most nemzetgyűlési képviselőnek hogy elősegítsem a XII. p*rtkongress> szus határoztaínak megvalósítását, Nyilvánvaló, a párt ízt óhajtja, hogy a szaktudás szélesebb körben érvényesüljön. Ogy érzem, nekem most az a feladatom, hogy választási kör zetemben — amely mezőgazdasági jellegű — segítsem megvalósítani a párt célkitűzéseit. A felmerülő kérdéseken már sokét törtem a fejem, és az a vélemény alakult kl bennem: hazánkban a mezőgazdaság fejlődését csak úgy segíthetjük elő, ha odahatunk, hogy minden szövetkezet gondoskodjék szakemberének a neveléséről. A mi szövetkezetünk már megkezdte ezt a munkít. Az Idén öten tanulnak, az egyik a főiskolán, kettő a technikumban, kettő pedig a mezőgazdasági tanonciskolában folytatja tanulmányait. Ehhez a kérdéshez szorosan hozzátartozik az ifjúság lekötése a szövetkeaetben. OrseSgos probléma ez. Szerintem megoldani csak úgy lehet, ha az ifjúságnak munka után biztosítjuk a megfelelő szó rakozást. N

oha Végh Géza most, hogy járja választói körzetét kissé fáradt, egészen tűzbe jön, amikor az ifjúságról és a szakmai kérdésről beszél. De ez érthető. Példás magatartásával úgyszólván úttörő munkát végzett szülőfalujában. A mesteriskolát 1954— 1955-ben kitüntetéssel végezte el, majd 1960—61-ben a tornaijai technikumban kiváló eredménnyel tette le a szakérettségit. Szerzett tudását pedig a szövetkezet szolgálatába ál lította. Szeretik, tisztelik is a munkahelyén. Akivel beszéltem, dicsérőleg nyilatkozott munkásságáról. Amikor megkérdem, mit szűrt le eddigi munkásságából, szószerint a következőket válaszolja: — Eddigi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy az ember csak akkor fejlődhet, ha igényes önmagával szem ben. Csak akkor szolgálhatja érdem ben a szocializmust, ha állandóan tanul. ha egyre többet követel önmagától. Arra a kérdésre, hogyan za-jlottak le eddigi bemutatkozásai a választók előtt, mosolyogva így felel: — Ahol jártam, mindenütt igen szépen fogadtak. — Mostanában éjfél után virágcsokrokkal érkezik haza — szól közbe nevetve csinos, í>atal felesége. — Mindenütt a választók nagy érdeklődésével találkoztam — folytatja Végh elvtárs. — A kultúrterem, ahol bemutatkoztam, mindig zsúfolt volt. Igazi vendégszeretettel, szép színvonalas kulturális műsorral fogadtak, a pionírok pedig virággal árasztottak el. Bár a vitafelszólaiások többnyire gazdasági kérdések körül forogtak, én mindig úgy éreztem, hogy ünnepi légkör vesz körül. Mindezt talán azért éreztem, mert szeretem a munkámat és az embereket. SZABti BÉLA A dolgozok idei filmfesztiválja Mint minden jelentősebb kulturális rendezvényt, a dolgozók XV. filmfesztiválját is a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepségek keretében rendezik meg Szlovák i ában. A filmfesztivál országos megnyitója Banská Bystricán június 26 án lesz. Bratislavában a szabadtéri vármozlban június 27-én kezdődik a dolgozók filmfesztiválja, amelynek műsorán 10 film szerepel. A fesztivál mindegyik előadását egy-egy bratislavai üzem dolgozói patronálják. Az előadások megkezdése előtt művészegyüttesek lépnek fel. így például a „Foto Háber" című magyar film bemutatóját a fesztivál napjaiban vendégszereplő magyar dal- és táncegyüttes vezeti be. • tanító néni, holnap is megyünk hajókirándulásra?.. • A Variety cknű folyóirat érdekes statisztikát közölt az USA-ban és a Kanadában játszott külföldi filmekről. 1963-ban a fenti országokban 728 filmet mutattak be. A beléptidijakból 31 millió dollár jövedelemre tettek szert. Ebből az olasz filmekre csaknem 18 millió esik. • Yves Cousteau, a montecarlói óceánográfiai intézet Ismert vezetője elkészítette A csend világa című film folytatását. Az új mű, amely októberben kerül bemutatásra, a Vörös tengerben játszódik le, címe: Nap nélküli térség. • Shakespeare születésének 400. évfordulója alkalmából a hamburgi tengerészeti meteorológiai hivatal Shakespeare és az időjárás címmel tanulmányt adott ki. A könyv megállapítja, hogy Shakespeare drámáiban többnyire északi szél fújt, mintha a nagy drámaíró nem vett volna t-udomfet a kalett. fc nytiga* Métagt. z uiő KJ IS] V E LÓ M A gyermekek esztétikai neveléséről A NEVELÉSI FOLYAMAT egyik sz»rvesz része az esztétikai nevelés. Az értalml, politechnikai, erkölcsi és testneveléssel együtt járul hozzá a sxociaiista embertípus — a sokoldalúan fejlett ember kialakításához. Mi ls tulajdonképpen az esztétika? Tudományág, melynek tárgya a szép, a művészetek, művészeti alkotások és ezeknek viszonya a valósághoz. Ha tehát esztétikai nevelésről beszélünk, úgy a szép megismerését, értékelését és a szép kialakítására törekvő alkotó munkát értjük. A szép Iránti érdeklődés és a szép nyújtotta öröm megnyilvánul már a legfiatalabb korban. A gyermek örül a szép, csillogó labdának, játékszernek, később szívesen lapozgat képeskönyvekben és csodálja a bennük levő színes ábrákat És melyikben nem ébred fel a vágy, hogy maga ís hasonlót rajzoljon? Tehát már a gyermeki alkotásokban tanúi lehetünk az emberi nem értelmének és ízlésének. Az értelmet azonban, csakúgy, mint az ízlést, tovább kell fejleszteni: az értelmet az értelmi nevelés, az ízlést az esztétikai nevelés keretében. Az esztétikai nevelésnek az általános iskolákban kettős feladata van: 1. hogy megtanítsa a tanulókat a szép megértésére a művészi alkotásokban, a mindennapi szükséglet dolgaiban, a természetben és az emberek cselekedeteiben, 2. hogy a tanulókban kifejlessze az alkotó erőket, és őket a művészi alkotás minden ágában tevékenységre serkentse. Hogy a gyermek megtanulja értékelni a szépet és átélni azt a gyönyört, amit a szép nyújt, már az óvodától kezdve ismerkedik az irodalommal, képzőművészettel és zenei alkotásokkal — persze — felfogó képességéhez és lelki fejlettségéhez mérten. AZ ESZTÉTIKAI NEVELÉS nem korlátozódik néhány tantárgyra, hanem áthatja az iskola egész nevelési tevékenységét és oktató munkáját. A hatásos esztétikai nevelés egyik alapfeltétele, hogy az iskola és kör-nyéke a tanulóra minél kedvezőbben hasson. Az ízlést kíváujuk nevelni akkor is, amikor gondoskodunk az osztályok, folyosók és lépcsőházak feldíszítéséről és az iskola körüli rend fenntartásáról. A tetszetős, új iskolaépületek után csak az elismerés hangján szólhatunk a legújabban kiadott ún. definitív tankönyvekről, melyek ízléses, színes kivitelükkel nagyban hozzájárulnak tanulóink jó ízlésének kialakításához. A tankönyvek szerkesztésébe Ismert képzőművészek is bekapcsolódtak, s így az egyes tankönyvek úgyszólván művészeti értékekké váltak. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy iskoláinkban a tanulásnak ezek az optimális feltételei a múltban sohasem voltak meg. A tankönyvekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a legszebben illusztrált tankönyv is csak akkor hathat esztétikailag, ha nem tépett, gyűrött és piszkos. Különben az esztétikai hatás elmarad. A tanító és szülői ház együttes ráhatására van szükség, hogy a tanuló csak tiszta kézzel nyúljon a könyvhöz, hogy kímélje és értékelje azt. Ezen a helyen említem meg a tanulók füzeteit, írását ís. Sem a tanító, sem a szülő nem elégedhet meg azzal, hogy a gyermek elkészítette házi feladatát. Lényeges az is: hogyan? A csúnya, összecsapott írás rendszerint tele van hibával, rossz. A tanítónak és szülőnek egyaránt kötelessége törődni a gyermek külsejével is. A tanulónak ismernie kell az egészséges test tisztasága gondos ápolása és a tiszta ruha okozta örömet. Ebben a tekintetben nem lehetünk teljesen megelégedve. Míg tanulóink nagyobb része tisztán, megfésülködve és szépen felöltözve jár iskolába, vannak olyanok is, akik bizony kevésbé tisztán, elnyűtt és piszkos melegítőben, kócosan üldögélnek a helyükön. Ma a rendes ruha senki számára sem fényűzés, s itt elsősorban a szülőkhöz fordulunk segítségért A GYERMEKEK esztétikai neveléséhez nagyban hozzájárulnak az értékes ifjúsági és szépirodalmi művek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy tanulóink nagy része úgyszólván egyáltalán nem olvas, vagy ha igen, úgy csak az előirt, ún. ajánlott (régebben kötelező) olvasmányt. A Komáromi Alapfokú Kilencéves Iskolán végzett kérdőív-akció során kiderült, hogy a folyó iskolaévijen a tanulók kétharmada nem vásárolt egy könyvet sem, egyharmada csak az előírt könyveket olvasta el. Benedek Marcell „Az olvasás s)$uó«aAte" című kgnjwében szeretett mesterét Riedl Frigyest idézi, aki egyik egyetemi előadásán az irodalomtanár küldetését a következőkben jelölte meg: az irodalomtanárnak az a hivatása hogy megtanítsa növendékeit — olvasni.' A meghatározás pontos és találó, s ami belőle következik: tanítóink is irodalomtanáraink nem lehetnek munkájukkal megelégedve, ha tanulóik nem olvasnak. Ha azt kérdezzük tanulóinktól,, miért nem olvasnak, a válasz a lagtöbbször ugyanaz: a televízió érdekesebb és kényelmesebb. Felmerül a kérdés, hogy pótoHiatja-e a televízió a szépirodalmi művet, az olvasást? Semmiképpen sem. Egy irodalmi mű színpadi- vagy filmváltozata nem adhatja egészben azt, arait a mű olvasáskor ad. Az írd stílusát,. kifejezés- és gondolatbell gazdagságát és életfelfogását csak a mű olvasásakor ismerheti meg igazán az olvasó. Emellett az Irodalmi mű maradandóbb élményt nyújt az olvasó számára, mint a televízióban látott film vagy drámai mű. Meg kell említenünk azt is, hogy Iskolai könyvtáraink sok esetben nem rendelkeznek elegendő olyan művel, melyeket gyermekeink szívesen olvasnának. VAROSAINKBAN ídőről-időr® rendeznek különféle képzőművészeti kiállításokat. Ezek is nagyban hozzájárulhatnak az ifjúság esztétikai nevaléséhez. A mi társadalmunkban a művészeti alkotások nemcsak a „saakértő" számára születnek; arra kell törekednünk, hogy a beavatottak mögött ne a tanácstalan, tájékozatlan „laikus tömeg" csóválja a fejét, vonjon vállat, vagy nevessen. Nem nyugtathatjuk meg magunkat, hogy nálunk ez nincs így, mert gyakran vagyunk tanúi, hogyan vásárolják polgáraink takaros, modern otthonaikba botcsinálta „festők" festményförmedvényeit s ezzel egycsapásra semmivé teszik azt a hatást, melyet elegáns lakásuk s modern bútoruk a szemlélőben kivált. Az iskola színpada ls az esztétikai nevelés komoly tényezőjévé válhat, de csak abban az esetben, ha nagyobb nézőközönség elé csak jól begyakorolt, eszmeileg helyes és ízléses műsor kerül. Sohasem szabad lebecsülni a nézőközönséget, még akkor sem — avagy kiváltképpen akkor nem — ha gyermekek alkotják. Egyrészt már nekik ls megvannak az igényeik a kultúrműsorral szemben, hisz naponta látnak a televízióban nívós műsort, másrészt a műsorral neveljük a gyermekek ízlését ís. Filozófusok állítása szerint az ember tükörképe annak a környezetnek, amelyben felnőtt. A nap nagyobbik részét a gyermek a családi környezetben tölti, kora ifjúságától fogva Itt szerzi a legmélyebb benyomásokat. A szülőnek tehát arra kell törekednie, hogy gyermeke számára minden tekintetben kifogástalan környezetet teremtsen. A család legyen mindig a meghitt hangulat, a nyugalom é« a béke vára. A szülők beszéljenek egymással mindig szépen, udvariasan, legyenek egymás iránt megértők és előzékenyek. Gyermekeikkel szemben legyenek türelmesek s minden nap szakítsanak időt a velük való foglalkozásra. Gyermekeiket legkisebb koruktól fogva tanítsák a tisztaságra és rendre. A gyermeket ismertessük meg mindazzal, ami környezetében szép és jó. MEGEMLÍTEM a pionírszervezetet is, melynek keretében szintén formálni lehet és kell a tanulók szépérzékét. A szervezet egyik jelszava: ismerd meg hazádat! Utazások, barangolások keretében a pionír ismerkedjen meg szülőhelyének és hazájának szépségeivel és nevezetességeivel. Ne legyen olyan pionírral, amelynek évi munkatervében ott ne szerepelne kiállítási termek és múzeumok látogatása. Ezáltal a szervezet munkája is színesebb, érdekesebb lesz. Nagyon pozitívan kell értékelni azon pionírszervezetek munkáját ís, melyek tevékenyen bekapcsolódnak városuk vagy községük szépítésébe: fákat ültetnek ki, parkosítanak, virágágyakat létesítenek stb. Itt már nemcsak a szép megismeréséről, hanem a szép megteremtését követő alkotó munkáról beszélhetünk. Tehát sokoldalú neveléssel érjük el majd a célt: a sokoldalúan feljett embert. A nevelés komplexumában az esztétikai nevelés is egyenlőrangú társként szerepel, mert célunk nemcsak a szociális jólét, hanem a gazdag érzelmi és lelki élet. BENDA KÁCMAN 1884. június 7, * £jj SZÖ I