Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-04 / 154. szám, csütörtök

Miamii od é mosoly Alig hihető, hogy Balázsfán, a dunaszerdahelyi járás egyik legkisebb községében, már 15 éves a szövetkezet. Pedig igy van. Egyidős ez a 403 hektáros szántőterületű közös gazdaság a felsőpantonyival. Csak éppen a hírneve nem nőtt olyanná. S hogy ennek mi az oka? — Eredményeink még mindig csak közepesek, ezért rólunk nem nagyon beszélnek — magyarázza Végh József elnök, de azt is hozzáteszi: — Pedig a közepes is jó eredmény. Az utóbbi megjegyzéssel könnyen egyetért az ember, különösen akkor, lia egyet-mást az objektív okokról ls tud. Nem is erre, hanem az elnök korábbi szavaira figyeltem fel. Igen, az bújt mélyebben a fülembe, hogy „... még mindig csak közepesek vagyunk". Eszerint nem mindig voltak i,közepesek", valahonnan messzebbről jutottak el idáig és megállás nélkül mennek tovább. Erre engedett következtetni az egyik legrégibb tag, Almássy Béla főkönyvelő szava is. — Innen a közepesről már lendületesebb a további út. Kicsit merésznek tartottam, de megkérdeztem. — És most már egyenesen az élvonal a cél? Mosoly mögé rejtett hallgatás volt a válasz. De az a mosoly bizakodó volt, • * • Sok minden történt a 15 év alatt. Kezdjük talán a kezdet kezdetén. Vagy még néhány évtizeddel az EFSZ megalakulása előtt. Balázsfa tulajdonképpen már nem tanya, de nem is egészen falu. Valamikor nagybirtok volt itt és természetesen rajta a major. A nagybirtokhoz tartozott a szeszfőző. Ez már magában is rányomta bélyegét a gazdálkodásra. A szeszfőzés és az állattenyésztés — ezek képezték a termelés fő ágait. Ehhez hozzátartozott a gyümölcs- és takarmánytermesztés. Az első világháború után a nagybirtok egy részét felosztották. Nem a helybeli cselédek, hanem a telepesek kaptak a földből. Nyitra, sőt Cadca környékéről jöttek ide az Aranykertbe szerencsét próbálni azok a „szerencsések", akikre a választás esett. Nos, a hektárnyi gyümölcsössel gazdagított porták szerencsés kezdetnek ígérkeztek. Legalábbis ahhoz viszonyítva szerencsésnek, hogy a „bennszülöttek" vagy a majorban dolgoztak, vagy a néhány hold föld „jövedelmén" kívül ott kerestek munkaalkalmat, ahol éppen akadt. Csallóközben bizony elég gyéren akadt még Idénymunka is. Elég egy pillantást vetni a 20—30 év előtti falu képére, hogy bepillantást nyerjünk a múltba. A keskeny porták, a kisablakos, földpadlós vályogházak sok mindent elárulnak. • • • A felszabadulás után már többen jutottak földhöz a nagybirtokból. Csak éppen a megfelelő alapok hiányában a gazdálkodás nem indulhatott valami nagy lendülettel. S mire megindult? A telepesek az aránylag nagy földterületre nem kaptak idénymunkást, a beadási kötelezettség is erősen rájuk nehezedett, s romlott a gazdálkodás szjnvonala is. 1949-ben szövetkeztek. — Ha megkapjuk a szeszgyárat, megalakítjuk az EFSZ-t — mondották. Megkapták. A szeszfőző mellett alakult szövetkezetben nem volt gond a beadással, jövedelem is akadt. Akkor még csak két helybeli lépett a közösbe, de nem soká tartott a különcködés. Erről ugyan nem sokat beszélnek, de megjegyzik, hogy volt baj buven. Egymást váltogatták az elnökök, a vezetők, vitáztak, veszekedtek, eleget. Nem olyan alapokkal kezdték ők a közöst, mint egy parasztfalu, ahol állatálományban, gazdasági felszerelésben nem volt hiány. Akiknek volt, azok kiváltságokat akartak, akik jóformán semmivel léptek be, azok természetesen megélhetési lehetőséget követeltek. Nem csoda, hogy a sok huzavona közben a termelésben nem remekeltek. Csak úgy mellesleg — a könyvelőn kívül az utóbbi évekig egyetlen szakembert sem nevelt ki a közös. A számok talán leghívebben bizonyílhatják a gazdálkodás „eredményességét". 1955-ben például megközelítőleg annyian dolgoztak a szövetkezetben, mint tavaly. Csak nem anynyi pénzen osztoztak. Akkor 248 ezer, tavaly 812 ezer koronán. Ez a „szerény" különbség legalább annyi magyarázatra szorul, hogy abban az időben inkább galambdúc, mint szilárd munkahely volt a szövetkezet. Egy másik adat: az alapító telepesek közül ma mindössze három család dolgozik a szövetkezetben. Ogy látszik, a többség elképzelése nem valósult meg. Egyébként Is, kis szövetkezetben kevés a funkció, mindenkinek nem juthatott. Közben a helybeli fiatalok hátat fordítottak a falunak. A szövetkezet még csak nem is gépesített, mondván, csak nem fogják még azt a csekély jövedelmet is gépekre „pazarolni". Van ugyan egy másik oldala is a dolognak. Amíg a traktorállomás végezte a gépi munkát, addig egynéhányan ugyan Balázsfáról is barátságot kötöttek a traktorokkal, a gépekkel, ám melyik fiatalt vonzotta volna az 5—7 koronás munkaegység, miután szövetkezeti tulajdonba kerültek a gépek is. A gépesítést tehát már eleve gátolta az, hogy nem volt kire bízni az értékes szövetkezeti vagyont, a drága gépeket. Talán nem felesleges megjegyezni, hogy a közös gazdálkodás megszilárdításának közvetve az is kerékkötője volt, hogy a falusi-pártszervezet tagjainak zöme nem dolgozott a szövetkezetben, sőt nem ls avatkozott a gazdálkodás fejlesztésének problémáiba. Néhány éve, különösen a kerületi átszervezés óta kádersegítséget kapott a szövetkezet. Hazajött Vígh József, Nagy József a szakiskola elvégzésével párhuzamosan átvette az agronómusi funkciót, s a zootechnikusi posztra Coker József személyében olyan szakember keriilt, akinek már az apja is évtizedekig dolgozott a birtok tehenészetében. Több traktoros is a szövetkezethez szegődött, mely néhány év alatt nagy változáson ment át. Jelenleg már 9 traktorjuk van, traktoros ennél is több. Termelési eredményeikkel már tavaly a 7. helyre kerültek a járás! ranglétrán, csupán a termelési költségek okoznak még gondot. De ezen a téren is tettek már „valamicskét" a javulás érdekében. Korszerűsítik az istállókat, jelénleg 45 hektárt tudnak már öntözni, de néhány éven belül már 290 hektár öntözését tervezik. Mit tegyek' még hozzá? ä szövetkezet tavaly és az idén is rendszeresen teljesíti eladási tervét. Most 12 korona előleget fizetnek, a munkaegység tervezett értéke 19 korona. A háztájit a munkaegység arányában adják, ez a fiataloknak kedvez. A munkaerő gyarapodása teremtette meg annak feltételeit, hogy 13-ról 21 hektárra bővítsék a gyümölcsöst. Ha sok év után is, de végre erősödik a közös gazdaság. Vagyonuk értéke hét és negyedmillió korona, csaknem ötszöröse, mint 1955-ben. Ezek után már érthető a bizakodó mosoly. HARASZTI GYULA A zsélyi szövetkezetben kiválóan dolgozik a dohánycsoport. Rég Mihály csoportvezető elégedett a munkával Eddig még minden évben túlteljesítették tervüket. (Ballá József felvétele) Céi$uk: szakkép iimmimiiiuiiiimmii ^ p Olinka Prillingerová Slovenské Pole-ból jár a nádszegi alapfokú is kólába. Szeret tanulnL Olinka amolyan törékeny, ma dárcsontú tizen négy esztendős lány, de az esze úgy fog, mint a borotva. Édesapja már nyugdíjas, nővére nemrég ment férjhez, így a háznál az ő gyönge vállát terheli az „ifjabbik gazdaaszszony" tisztsége. Persze, a főzés, mosás, varrás, takarítás oroszlánrésze az őszülő édesanya „hatáskörébe" tartozik. A kislány azonban örömmel segít mindenben, mert öccsének, a tizenhárom éves Frantlšeknek — mint az ilyen gyerkőcöknek általában — inkább a futballon jár az esze, semmit a ház körüli dolgokon. A Slovenské Pole-1 Állami Gazdaság szépen fejlődik. Az ottaniak számára ez az egyetlen munka, illetve megélhetési lehetőség. A fiatalok zöme a gazdaságban dolgozik, így érthető, ha Olinka is idekívánkozik. A kertészetben szeretne dolgozni, ahol évről-évre jelentős mennyiségű, jó minőségű zöldség tanúskodik a Slovenské Pole-i lányok szorgalmáról. De Olinka nem akar felkészületlenül munkába állni, mert úgy gondolja, — s ezt be is szeretné bizonyítani — hogy az eddiginél jóval nagyobb hozamokat érhetnének el a kertészetben. Olinka tehát úgy határozott, hogy a mezőgazdasági szakiskolában folytatja tanulmányait, ahol elsajátíthatja a kertészmesterség minden csínját-bínját. A Prillinger-lány osztálytársát, Vojtech Člčmant azonban már más fából faragták. Csupa-ideg, tüzes legényke, aki energiafölöslegét egyelőre futballrajongásával vezeti le. 0 ls Slovenské Pole-ból származik és traktorista szeretne lenni, mint 19 esztendős bátyja, Teodor, aki két évvel ezelőtt került kl a kövecsesi mezőgazdasági szakiskolából. Vagy mint legjobb barátja, Dezider Menhard, a mezőgazdasági szerezni szakiskola első évfolyamának tanulója. Mert amit ott tanulnak, az már valami! A két íičman-fiú jóformán az anyatejjel szívta magába a föld szeretetét. Apjuk emberemlékezet óta a mezőgazdaságban dol3, gozik — jelenleg a helyi állami gazdaság sertésetetője. Ogy mondják, a legjobbak egyike. Az apa is mindig arról ábrándozott, logy fiai traktorosok legyenek. Bizony, mezőgaziaságunknak sok ilyan emberre van szüksége, akik szeretik, és jó kedvvel végzik a munkát. Főleg fiatalokra, „belemenösekre" Vojtech čičman pedig pontosan ilyen rátermett gyerek. Bizonyára méltó követője lesz szüleinek. I. S. A CSALLÓKÖZ ARANYOSI SZÖVETKEZET zöidségkertészetének 17-tagú munkacsoportja tavaly 15 hektáron 730 000 korona értékű zöldséget termesztett. Az idén három hektárral kibővítették a zöldségeskertet, és a tavalyinál jóval több zöldséggel szeretnék megörvendeztetni a fogyasztókat. Képünkön: Osváth Erzsike, Vas Teri és Zsiíák Erzsike paprika-ültetéshez készülődik. (Sluka felvétele) kémia a mezőgazdaságban A vegyszeres gyomirtás MEZŐGAZDASÁGI TERMELESÜNK FEJLŐDÉSÉNEK, A NAGY ÉS ÁLLANDÓ TERMÉSEK ELÉRÉSÉNEK EGYIK LEGNAGYOBB AKADÁLYA A GYOM. JELENLEG HAZÁNKBAN A KÜLÖNFÉLE TERMESZTETT NÖVÉNYEK ÁLLOMÁNYAIBAN 15—30 SZÁZALÉKOS AZ ÉLGYOMOSODÁS, VAGYIS A VETÉSTERÜLET KÖZEL EGYHARMADÁT GYOM BORÍTJA. HIÁBA TENYÉSZTENEK KI NEMESlTÖINK NAGY HOZAMÜ FAJTÁKAT, HIÁBA FORDÍTUNK GONDOT A BŐSÉGES ES SZAKSZERŰ TRÁGYÁZÁSRA, a kultúrnövény a gyomos talajon csak közepes termést ad. Külföldi és hazai vizsgálatok egybehangzóan állapítják meg, hogy a mai fejlett termelési viszonyok között Is a gyom nagyobb kárt okoz a mezőgazdaságban, mint a kártevők és betegségek együttvéve. Érhető tehát, miért kell oly szívós és rendszeres harcot folytatnunk minden évben a termelés millió mázsáit fenyegető gyomnövények ellen. A gyomirtás eljárásai közül igen jelentős és hatásos a vegyszeres gyomirtás. A jói végrehajtott megelőzés (tiszta vetőmag, jől kezelt istállótrágya), a helyes talajművelés és jó vetésforgó alapjain nyugvó vegyszeres gyomirtás igen gyors és biztos eredményt ad. Mér a múlt század 80^as éveiben próbálkoztak a vegyszeres gyomirtással. Megfigyelték, hogy a bordói lével, vas- és rézgáliccal permetezett gyomok föld feletti részei leperzselődnek és elpusztulnak. Bár a próbálkozások sikerrel jártak, a vegyszerek drágasága miatt az eljárás mégsem terjedt el. A vegyszeres gyomirtás terén forradalmi változást hozott a hormonhatású dilórfenoxin — ecetsav felfedezése, mely a növényre permetezve a föld feletti részein kívül a gyökérzetet Is elpusztítja. Ma a hormonhatású herbicidek a leghatásosabb gyomirtó vegyületek a kalászos gabonák közti gyomirtásban. Ezek előnye a szelektív (válogató) hatás. Például a gabonafélékre fejlődésük kezdeti szakában permetezve serkentő hatású, ugyanakkor a gabonatáblák kétszikű gyomnövényeit elpusztítja. A szelektív hatás oka az, hogy a gabonafélék keskeny levelein a permetlé lepereg, míg a gyomnövények leveleinek érdes, nagy felszínén a permetcseppek megtapadnak, és a levelek pórusain át a növényi szövetbe hatolnak. A növények a hormonhatású vegyszerre kóros növekedéssel, torzulásokkal reagálnak, majd a tápanyagvezető szervek elpusztulásával beáll a gyom teljes kipusztulása. A tavaszi gabonáknál (tavaszi búza, árpa és zab) a gyomirtó szerek alkalmazása nagy óvatosságot igényel. Az érzékenyebb tavaszi vetéseknél, vagy kisebb elgyornosodás esetén célszerű a gyomirtőszerek mennyiségét csökkenteni. A gabonafélék vegy! gyomirtásánál feltétlenül tartsuk be a használati utasítást. Káros a vegyszer túladagolása, kisebb töménysége és a helytelen időpontban végzett gyomirtás. A permetezésre legmegfelelőbb a plusz 10 C fokon felüli hőmérséklet és a napfényes, csendes, száraz idő. Forró napsütésben, szélben, vagy nyirkos, nedves időben ne permetezzünk. A gyomirtás során vigyázzunk arra, hogy a hormonhatású (Dikotex, Agrion, Legunex, M és D) vegyszerekre különösen érzékeny kultúrákra — szőlő, gyümölcs, cukorrépa, komló — a permetlé ne kerüljön. Igen előnyös a repülőgéppel végzett permetezés mert teljesítménye a földi gépek teljesítményének sokszorosa. A szelektív gyomirtőszerek permetezésénél tartsuk szem előtt, hogy a finom ködszerű permetezés a leggazdaságosabb. A gabonavetéseken kívül egyre növekvő gyakorlati jelentősége van a kapás-, ipari- és gyepkultúrák vegyszeres gyomirtásának. A kérdés megoldása azonban sokkal nehezebb feladat elé állítja a kutatást, mind a gabonavetések esetében, mert itt főleg kétszikű növénykultúrák közül az egyszikű vagy más kétszikű gyomnövényeket kell kipusztítani. A kukorica vetések gyomtalanítására a kelés előtt Atrazin vagy Simazin készítmények szolgálnak, majd a 15—20 cm fejlettségű növényt Agrion, esetleg Dikotex vegyszerekkel permetezzük meg. Fontos, hogy a folyadék nagy cseppekben és mennyiségben kerüljön a permetezésre. A lent nem szabad permetezni csak ha már 5 cm-nél magasabb, da 22 cm-nél nem nagyobb. A borsó és hagymavetéseken kívül a magfüves és az elgyomosodott legelőkön is végezhető hatásos gyomirtás. Természetesen a vegyszeres gyomirtástól sem várhatunk azonnal tartós eredményt. Rendszeresen és kellő időben legalább 2—3 éven át kell végezni, hogy az évelő gyomok is kipusztuljanak. A vegyszeres gyomirtás — az agrotechnika mellett — a legkorszerűbb eszköz ahhoh, hogy a mezőgazdasági termelésünk növekedését akadályozó gyomokat visszaszorítsuk és a minimálisra csökkentsük. Így sok millió mázsa gabonával járulhatunk hozzá népünk kenyérgabonával és állatállományunk takarmánnyal való jobb ellátásához. Bartha Béla, okleveles gazda A növényi kártevők ^csalogatásának" legújabb módszerei Dr. Wolfdietrich Eichler német tanár, a kártevő rovarok és élősdiek elleni küzdelem lelkes harcosa, új alapra fektette a rovarirtás elméletét. Szerinte ugyanis az eddig használatos vegyszerek nem hozzák meg min* dig a kívánt eredményt, jóllehet új* ból felülvizsgálták az egyes inzekticídák (rovarirtó szerek) mérgező hatását. Néhány csípő rovar nőstényeit máris sikerült hangszóróval vagy hangosanbeszélővel — amely a hímek csalogató hangját utánozza — tömegesen kelepcébe csalni és elpusztítani. Hasonló módon lépre mennek a molyok és darazsak, amíg a malária-" terjesztő anopheles-szúnyogok és aa álomkórt előidéző cecelegyek bizonyos növényzet „vetésforgójának" al« kalmazása után menekülnek eszeveszetten más vidékre. így például a! Szovjetunióban sikerült a nálunk ls garázdálkodó kullancsokat, az encephalitis (agyállomány—gyulladás) rettegett vírusgazdáit „kullancsűzö" növényzet termesztésével megfutamítani, sőt egész földsávokat rovartalanítani. És ellenkezőleg, más rovarokra viszont felette bódító hatást gyakorol a mentágáz „Illata". Ha meggondoljuk, hogy hiteles kimutatások szerint a világ össznövényzetének kb 25 százaléka vész évenként kárba gyomnövények, rágcsálók és kártevő rovarok pusztítása révén, nagyra kell értékelnünk dr. Eichlen összefoglaló megállapításait. K. 8. Ül SZÖ 6 * 1964. június 4,