Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-04 / 154. szám, csütörtök

Az üzemi pártszervezete

k elnökei országos konferenciájának vitája ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, AZ SZLKP KB ELSŐ TITKÁRA Pártunk a XII. kongresszus után rendkívül intenzíven érvényesíti a határozatok életbe léptetését, emellett mind a pártszervezetek, mind a párttagok és a széles tömegek aktivitása egyre növekszik. Ennek Igazolására elég, ha áttanulmányozzuk a kongresszus 6ta eltelt másfél esztendő párthatározatait. Növekszik pártunk és annak szerves része — Szlovákia Kommunista Pártja aktivitása. A kongresszuson Szlovákia Kommunista Pártja is jelentős feladatokat kapott. És tudjuk, hogy pártunk és rendszerünk ellenségei állandóan azt figyelik, hol fedezhetnének fel munkánkban gyenge pontokat, hogy azután ezekből élősködhessenek. A szlovák nép gazdag tapasztalatokkal és fejlettséggel rendelkezik. Ebből egyértelműen következik az, hogy hű a szocializmus eszméihez, hű Csehszlovákia Kommunista Pártjához — a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz. Bátran kijelenthetjük, hogy a párt Szlovákiában is sokat tett a kongresszusi határozatok megvalósításáért. Ez a párttagok és a pártszervezetek összeforrottságát igazolja, és azt, hogy a párttagság szilárd egységben sorakozott fel a CSKP KB köré. Ez egyúttal a proletár nemzetköziséghez való hűséget is jelenti. Ma az egész párttevékenységre a formalizmus elleni harc jellemző. Az ellen harcolunk, ami a múltban sokszor akadályozta a pártmunka kibontakozását, akadályozta a helyzet konkrét ismeretét és a szervező munkát. Itt elsősorban a Szlovákiában elért legkiemelkedőbb eredményekre gondolok. A sikerek nemcsak örömöt okoznak az embernek, hanem egyúttal azt is jelentik, hogy a jövőben még az eddiginél is jobban fogunk dolgozni és minden erőnkkel a nagy mű fejlesztésén fáradozunk. Szlovákia ma már semmi tekintetben sem mondható elmaradott ország résznek. A társadalmi jelenségek egyetlen vonatkozásában sem emlékeztetnek már az első köztársaságbeli Szlovákiára, az akkori elmaradt országrészre. Szlovákia ipara az egész ország iparának jelentős részét teszi ki. Az országrész ipara — az első köztársaság iparához hasonlítva — tizenkét és félszeresére növekedett, 1948-hoz viszonyítva pedig hat és félszeresére. Szlovákiában ma a nemzeti jövedelem döntő többségét az ipar adja. Szlovákia iparának mennyiségbeli növekedésével szerkezeti felépítése ís megváltozott. Iparunk csaknem 30 százalékát ma már a korszerű gépipar képviseli, amelynek hatalmas távlatai vannak. Jelentősen megnövekedett a vegyipar és a kohóipar jelentősége. Az egy lakosra eső termelési intenzitás, amely 1948-ban a cseh országrészek termelési intenzitásának csak 39 százalékát érte el, jelentősen megnövekedett és ma már vetekszik, a cseh kerületek 1955-ben elért termelési intenzitásával. A forradalmi változások folyamán Szlovákia mezőgazdasági termelése és a mezőgazdasági termelés belterjessége is jelentősen növekedett. Ez a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtésével egyidőben történt. Mindamellett le kell szögezni, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében jelentős tartalékokkal rendelkezünk Különösen a hegyaljai és a hegyvidéki területekre gondolunk, ahol meg kell teremtenünk a szakosított termelést, ha a termelés belterjességét továbbra is növelni akarjuk. Szlovákia termelési színvonalának a cseh országrészek színvonalára való emelésével egyidejűleg, növekszik az egy lakosra eső fogyasztás is. Szlovákiában a társadalmi fogyasztás — különösen az egészségügyi és az iskola ügyi intézmények létesítésében — sokkal gyorsabban növekszik, mint a cseh kerületekben. A lakásalap megteremtésében is javult Szlovákia helyzete. 1946-tól mintegy 1200 000 szlovákiai lakos költözött űj lakásba. Ez azt jelenti, hogy napjainkban már csaknem minden harmadik szlQvákial lakos új lakásban lakik. Az iskolaügy fejlesztésével elértük, hogy Szlovákia közép- és főiskolát végzett dolgozók tekintetében semmiben sem marad el a cseh kerületek mögött. Szlovákia — hála a gyors és sokoldalú fejlődésnek — ma már az ország szilárd és fejlett gazdasági, kulturális és politikai láncszeme. Ez országrész alapvető problémáját ma már az egész ország problémái határozzák meg. Ez pedig a termelőerők sokoldalú és intenzív fejlesztése a XII. kongresszus határozatai szerint. Elsősorban a munkaerők fokozottabb kihasználásáról van szó. Szlovákia munkatartalékai az egész ország munkatartalékai növekedésének mintegy kétharmadát jelentik. Teljes egészében beigazolódott a CSKP KB irányvonalának helyessége, amely szerint a gazdasági színvonal l>eli különbség kiegyenlítése az egész ország gazdasági megszilárdulásához vezet. Az egységes központi irányítás megszilárdítása és elmélyítése népgazdaságunk fejlesztésének feltétele, függetlenül attól, köztársaságunk melyik részéről van szó, mert számunkra az országos szempontok a döntők. A jövőben is hasznos lesz, ha a miniszter elvtársak, mint például Peši elvtárs, Polaček elvtárs, Krejfií elvtárs, Cerný elvtárs, Pillér elvtárs és a többiek az SZLKP Központi Bizottságára, vagy a Szlovák Nemzeti Tanácsra is ellátogatnak, hogy velük együtt oldhassuk meg Szlovákia iparának problémáit. A Szlovák Nemzeti Tanács feladatainak megsokasodása elsősorban a közgazdasági munkaszakaszokat érinti. Ez az intézkedés egyúttal a központi irányítás megszilárdításának részét is képezi. A Szlovák Nemzeti Tanács, mint az államhatalmi szervek fontos láncszeme a jövőben jobban kiveszi majd részét a központi irányítás adta feladatok teljesítéséből. Ezzel kapcsolatban különösen a tartalékok mozgósítására és az eszközök jobb kihasználásának problémáira gondolunk. A XII. kongresszus határozatainak és irányelveinek teljesítését Szlovákiában élénk politikai tevékenység követte, melynek fő jellemzője a párt politikai aktivitásának növekedése. Nincs ma egy pártszervezet sem Szlovákiában, amely ne fejezte volna kl egyetértését a XII. kongresszus határozataival. Ugyanez vonatkozik a párt Központi Bizottsága kongresszus utáni határozataira is. A kongresszus lenini szelleme fokozatosan mind jobban áthatja a párt egész tevékenységét. A kommunisták és a pártonkivüliek viszonya tovább javul és szilárdul, továbbfejlődik a nézetek kicserélésének folyamata. Szlovákia kommunistáinak fejlettsége akkor is megmutatkozott, amikor a CSKP Központi Bizottsága rámutatott népgazdaságunk nehézségeire és hiányosságaira, és amikor a párt rámutatott a szocialista törvényesség megszegésének néhány példájára. Hogy pártunk a hibákat beismerte, az nem gyengeségünk, hanem ellenkezőleg, erőnk, Csehszlovákia Kommunista Pártja erejének jele. Pártunk átértékelte az SZLKP IX. kongresszusának néhány következtetését a pártvezetés ún. burzsoá nacionalista csoportjával kapcsolatban. A Központi Bizottság által elfogadott határozat, amely egyúttal a hibák helyrehozásának módját Is megmutatja, világosan kifejezi a nemzeteink közötti viszony továbbfejlesz tésének módját. Leszögezi a lenini munkamódszerek alkalmazásának fontosságát, amely megszilárdítja a nemzeteink közötti bizalmat. Szlovákia kommunistái egyetértettek a CSKP KB eljárásával, mert meggyőződtek róla, hogy egész pártunk következetesen kiküszöböli a múlt hibáit, mert meggyőződtek róla, hogy a CSKP KB szilárdan a lenini elvek platformján áll és egyúttal valamenynyi kommunistát a CSKP XII. kongresszusa határozatainak teljesítésére ösztönözi. Természetesen még nem morzsolód tak fel teljesen azok az erők sem, amelyek a múlt hibáinak kiküszöbölését a szocializmus elleni támadásokra használnák fel. Ezek az erők azonban a hibák eltávolításának Időszakában nem jelentkeztek, nem ls jelentkezhettek, mert tudják, hogy népünk és még Inkább a párt tagjai között nem találnának táptalajra Az SZLKP Központi Bizottsága elutasította és a jövőben is elutasítja egyesek meggondolatlan megnyilvánulásait Látnunk kell, hogy akármilyen ls egyesek elképzelése, a kétes értelmű kérdések felvetése, megvitatása objektíve árt a pártnak, gyengíti a pártot. Tudjuk, pártunknak milyen fontos az emberek nevelésének kérdése. Csak az emberekkel való türelmes munka hozhat állandó értékeket, csak ez szilárdítja meg pártunknak a tömegekre gyakorolt befolyását, ez vezet csak a lenini elvi megoldások szükségességének tudatos megértéséhez. A dolgok ilyen értelmezése azonban nem jelenti azt, hogy szemet hunyunk egyes kirohanások fölött. Azok ellen, akik bármely oknál fogva megsértik az alapszabályokat, vagy negatív álláspontot foglalnak el a Központi Bizottság határozataival szemben, a jövőben, ha kell, fegyelmi eljárást alkalmazunk. Ez szükséges rossz, és mi nem ebben látjuk a dolgok megoldásának nyitját. A jövőben több figyelmet kell szentelni a nevelőmunkának. Hiszen az új feladatok és az új helyzet a Központi Bizottságban minket is arra késztet, hogy átértékeltük az eddigi módszereket, és a vezetés eddigi hatékonyságát. A szocialista építés fel adatainak megoldásánál elsőrendű feladatunk a munkások, parasztok és a szocialista értelmiség egységének védelme, mert népünk erkölcsl-poiitl kai egységének ez a legfontosabb láncszeme. Mindennapi munkánkban következetesen látnunk kell az értei mlség döntő többsége — amely he lyesen értelmezi feladatait — és a maroknyi, Individualista beállítottságú értelmiség közötti különbséget. Az utóbbi csoport szívesen terjeszti a maga zavaros nézeteit. Az értelmiség helye és feladata nem azonos azzal a hellyel és azok kai a feladatokkal, amelyeket egyes szubjektivlsta, nagyzoló és liberalista értelmiségiek hangoztatnak. Értelmiségünk döntő többsége szilárdan a párt és a szocializmus — a CSKP XII kongresszusa — platformján áll. Közeledik a Szlovák Nemzeti Fel kelés 20. évfordulója, melynek ünnep ségei valamennyi munkahelyen már most élénk visszhangra találtak. Különösen a szocialista munkaverseny bontakozott ki, amelyet elsősorban a Žiar nad Hronom-l Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme kezdeményezett. Bizonyítja ez, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés öröke ma Is benne él népünk gondolatvilágában és ez az örökség ma is időszerű. Ez arra kötelez bennünket, hogy a felkelés forradalmi hagyományait tovább fejlesszük A Szlovák Nemzeti Felkelésben Szlovákia népe tömegesen felkelt a ludákszeparatista állam ellen, amely a német fasizmus védelmezője volt. Szlovákia népe vére hullatásával bizonyí totta be, hogy követeli a Csehszlovák Köztársaság felújítását, m.ert ebben látta a szociális és az osztályfelszabadulás biztosítékát. A Szlovák Nemzeti Felkelés kimagasló és meggyőző forradalmi tett volt, melynek keretében Szlovákia dolgozó népe egyértelműen bebizonyította, hogy a cseh néppel együtt, a közös csehszlovák államban, szociális szempontból Igazságos, nemzetileg szabad államban akar élni. A szocialista építés folyamán nemzeteink viszonya szocialista viszonnyá alakult. Egész társadalmunk minőségileg öj alapra épült. Ebből következik, hogy nemzeteink között egyre szorosabbá válnak az elvtársi kapcsolatok, hogy hazánkban egyre szilárdul népeink egysége, amely a proletár diktatúráért folyó harcban és a népgazdaság fejlesztési feladatok, valamint a kulturális feladatok teljesítése közepette született. VLADIMÍR KOUCKÝ ELVTÁRS, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA Felszólalásomban Novotný elvtársnak a párt Ideológiai munkájával kapcsolatban elhangzott beszámolójára akarok néhány vonatkozásban kitérni. Novotný elvtárs következtetései pártunk ideológiai és akcióegységének fontos irányelvei. A párt befolyásának alapját valamennyi kommunista tevékenység egyesítésében, a párthatározatok teljesítésében, a széles tömegekre és az ifjúságra gyakorolt nevelőmunkában látjuk. A párt egysége, természetesen, nem egy és mindenkorra érvényes állapotot jelent. A pártegység egy állandóan magasabb és magasabb színvonalú élő folyamat, állandó megújulás. Az egység az állandó nézetcserék és a nézetek találkozása és a munka kritikus értékelése, valamint a távlatok felelős értékelése közepette születik. És mindamellett ez nem önműködő és ösztönös folyamatot, hanem céltudatosan fejlesztett, a lenini elvek szellemében lefektetett pártalapszabályok alapján való tevékenységet jelent. Tudatosítanunk kell, hogy pártunk nem vitaklub, hanem a munkásosztály harcos élcsapta. Ha állandóan mindenről vitáznánk, az eszköz öncéllá válna, megfojtaná a tevékenységet és a problémák aktív megoldása helyett puszta szóharc keletkeznék. Meg kell itt említeni — a Központi Bizottság jogi bizottságában ls beszéltünk már erről, — hogy a személyi kultusz időszaka néhány problémájának elferdített magyarázata ls sok kárt okozott. A pártnak a hibák eltávolításáért folyó következetes harcát, mellyel az ötvenes évek elején előforduló törvénytelenségeket ostromoltuk, sokan túlságosan általánosították és szoros összefüggésbe hozták a ma itt-ott meglévő hibákkal. Mindezzel néhol anarchista hangulatot keltettek, amellyel az ifjúság egy részét is befolyásolták, különösen a szocialista államhoz és annak szerveihez való viszonyukban. Egyesek lassan már úgy képzelték el a múlt igazságtalanságai elleni harcot, hogy az ügyészségeket is meg kell szüntetni, a bíróságokat be kell zárni, a közbiztonsági szerveket pedig fel kell oszlatni. Mi sem könnyebb, mint kinyitni a palackot és a rossz szellemeket szahelyeken tavaly cselekedték, mond- ha egy-egy, a hivatalos állásponttól ván: engedjünk szabad folyást az eseményeknek, hadd tornyosuljanak a hullámok, majd csak kikristályosodik a helyzet. Ezek az emberek nem gondoltak arra, hogy az emberek, különösen az ifjúság az államhoz és az államhatalmi szervekhez, valamint népünk történelméhez való elromlott viszonyát helyes irányba tereljük. Sok gondot okozott például a CSKP KB-nak a kulturális folyóiratokkal foglalkozó határozatában már említett tevékenység is, melyek károsan hatottak a dolgozók nevelésére, állandó kételyt keltettek és a szocialista építéssel kapcsolatos minden értéket bagatelizáltak. Hogy egyesek hogyan értelmezték az ilyen tevékenységet, azt bizonyára saját tapasztalataikból önök is tudják. Olyan esetekkel Is találkoztunk, amikor egyesek azt állították, hogy nehéz fellépni némely helytelen jelenség ellen, amíg a Központi Bizottság nem foglalt állást. Ezek az egyének ma már azt állítják, hogy ma, a Központi Bizottság álláspontjának nyilvánosságra hozatala után már vissza kell vonniok a régebben megírt cikkeiket, mert ha most közölnék őket, úgy tűnnék, mintha állásfoglalásuk parancsra történnék. Ogy vélem, önök is egyet értenek velem, ha azt állítom, hogy ez nem komoly, pártos állásfoglalás, és hogy a mindenáron eredetiségre való törekvés, a párt nézetétől való elkülönülés valamennyi kommunista számára idegen kell, hogy legyen. Szerencsére a passzivitás e néhány megnyilvánulásával ellentétben az utóbbi időben egyre több aktív pártos kiállásnak lehetünk tanúi. A felszólalások, újságcikkek szerzői tevékenyen és elvhű nézőpontból tovább fejlesztik a párt álláspontját. A nyilvánosság körében Igen pozitív visszhangra találnak ezek a megnyilvánulások. A komoly problémák megoldását, természetesen többen többféleképpen képzelik el. Itt van például az ipar irányításának és a befektetések finanszírozásának kérdése, amelynek megoldásán éppen most dolgoznak szakembereink. Emlékszünk, a Rudé právo hasábjain hány különböző nézet találkozott ezzel kapcsolatban. Az alkotó tevékenységnek, melyet a badon engedni, mint ahogy, azt egyes párt vezet, természetesen ártanánk, ellenkező vélemény nyilvánítást betiltanánk csak azért, mert egyetlen, eddig érvényes elméletbe sem lehet beskatulyázni. (Ez természetesen nem azt Jelenti, hogy ne válaszoljunk a helytelen nézetekre.) Senki se lepődjön meg azonban, ha a vita folyamán az űj gondolatoknak is szabad teret engedünk. A dogmatikus félénkségnek, határozatlanságnak nincs helye ott, ahol nem megfellebbezhetetlen spekulációról van szó, hanem arról, hogy a népgazdaság javára érvényesítsük az új marxista ismereteket, melyek segítségével le tudjuk küzdeni a személyi kultusz időszakának dogmatikus közgazdasági következtetéseit. Ugyanez érvényes a művészeti-esztétikai kérdések tisztázásánál is, ahol mind az opportunista elvtelenség, mind a makacs szűkkeblűség károsan befolyásolhatja az alkotóerők kibontakozását. Itt is igyekeznünk kell, hogy egy-egy személyi nézet, vagy Ízlés ne váljék egyedül érvényes elvvé sem a nyilvánosság előtt, sem a pártéletben. Éppen ezért a publicisztika terén és a társadalomtudományokkal kapcsolatban több intézkedést valósltunk meg. Hisszük, hogy a helyzet megoldásában jelentősen segítségünkre lesz, ha például a „Kultúrna tvorba" című hetilapot pártfolyóirattá változtatjuk, melynek a párt álláspontja érvényesítéséért való harc lesz a feladata. További szerkesztőségi kollektívákat és társadalomtudományi munkahelyeket is meg akarunk erősíteni. Előkészítjük például a Központi Bizottságnak a rádió és a televízió tevékenységével kapcsolatos állásfoglalását. A Központi Bizottság titkársága az utóbbi időben több határozatot is hozott az ideológiai nevelőmunkával kapcsolatban. Megemlíthetjük itt a Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetével kapcsolatban hozott Intézkedéseket. Arról van szó, hogyan teljesítsük a decemberi plénumnak a társadalomtudományi munkahelyek kt építésével kapcsolatos határozatát. Ez egyúttal a szociológiai tudományos munkahelyek gazdaságos kiépítésé' '5 lehetővé teszi. A szociológiában és az irányításelméletben az Akadérr'5nak ma még sok gyenge pontja van Bizonyára valamennyiünk sz-hnára rokonszenvesek azok a művészek. akik igényes, ízléses dalok komponálásával és éneklésével szórakoztatnak bennünket Ez azonban nem azt jelenti, hogy afölött Is szemet kell hunynunk, ha egyes énekeseink körül tömjéneztetík magukat, pedig népszerűségük egyáltalán nem áll egyenes arányban repertoárjuk gazdagságával és emberi értékeikkel. Ezt, sajnos, a televízió- és rádió-adóállomások, valamint az üzemi klubok rendezői nem veszik figyelembe. A különféle helyi intézmények sokszor túlságosan is megfizetik ezeket a „művészeket". A képzőművészet terén ls aligha érthetünk egyet egyes művészek tevékenységével, akik egyoldalúan, eltorzítva ábrázolják a valóságot, mint például a prágai képkiállítások, melyek jobbára az absztrakt alkotások terjesztésére specializálják magukat. Ugyanez észrevehető a kulturális folyóiratoknál is. Fel kell itt tennünk a kérdést, felelősségérzettel bánnak-e az Illetékesek az anyagi eszközökkel, melyekkel a Képzőművészeti Szövetség és a Galéria rendelkezik. Az elvtársak legalább megpróbálkoztak-e a decemberi plénumból reájuk háruló kötelezettségek érvényrejuttatásával. A képzőművészek őszi kongresszusa előtt e problémákkal is foglalkozni kell, a Központi Bizottság ideológiai bizottságának májusi ülése is foglalkozott e kérdésekkel. Felelni szeretnék egyesek gyakori kérdésére: a kulturális folyóiratokkal kapcsolatos pártállásfoglalást nem lehet-e úgy értelmezni, mintha a mi alkotó művészíntelligenciánknak helytelen viszonya lenne a párthoz, a pártdokumentum vajon nem szül-e bizalmatlanságot? Az ilyen érvelések és kérdések kétségkívül indokolatlanok és helytelenek. Mindenki, aki pártunknak az alkotó értelmiséghez való viszonyát tanulmányozza, jól tudja, hogy a bírált cikkek zömét nem műj vészek, hanem a művészet „körül" ólálkodó egyének írták. Az írások tárgyköre csak hellyel-közzel érinti a művészeti problémákat. A cikkek többnyire társadalmi-politikai problémákkal foglalkoztak. Hogy az illető folyóiratok fejlécén a Csehszlovák vagy Szlovák Írószövetség neve szerepelt, még nem jelenti azt, hogy a cikkek szerzője ezzel a párt kritikája elleni immunitást szerzett. Ami magát a művészi alkotómunkát Illeti, mindenütt a párt nagyvonalúságának lehetünk tanúi. Ezt igazolja például az idei államdíjasok kiválasztása ís mind a filmművészet, mind az Irodalom terén. Emlékezzünk csak vissza a Novotný elvtárssal megtartott két legutóbbi művésztalálkozóra, ahol a zeneszerzők és a filmrendezők az alkotó problémákról a párt első titkárával beszélgettek. Meggyőződhettünk róla, hogy a párt őszintén és baráti módon támogatja a művészi alkotómunkával kapcsolatos minden véleménycserét. E találkozók minden résztvevője bizonyára elcsodálkozik, ha itt-ott a „bizalmatlanság légköréről" hall. Pártunk vezetőségéről ma már senkinek sem sikerül elhitetnie, hogy a művészeti kérdésekben szűkkeblű nézeteket vall. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezután — ami az alkotások pártosságát és a művészek társadalmi felelősségét jelenti — igénytelenek leszünk. Ugyanez érvényes a társadalmi hatásra és a művészeti színvonalra is. Ami az ifjú művészgenerációt és általában a fiatal művészeket illeti, érett szocialista művészeinkkel ma is közvetlen kapcsolatot tartunk fenn, hogy tekintélyükkel és alkotásukkal, valamint nyílt véleménynyilvánításukkal — Vlado MináChoz hasonlóan — harcoljanak a szocialista művészet továbbfejlesztéséért. Amit az imént a művészet képviselői elmére mondottam, az az egész értelmiséggel szembeni viszonyunkra is teljes egészében érvényes. Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy egyesek a némely publicisták helytelen nézetei elleni harc leple alatt az egész kulturális arcvonal ellen támadásokat Indítsanak. A munkásosztály legközvetlenebb érdekeivel szöges ellentétben állanánk, ha parlagon hevertetnénk az értelmiség tudását, ha pártunk nem gondoskodna a tudomány fejlesztése feltételeinek megteremtéséről. Nem árt, ha a pártnak ezt az elvi álláspontját újra hangsúlyozzuk. Azért mondom ezt, mert éppen önök, az üzemi pártbizottságok elnökei, politikai munkájuk során sokat tehetnek a műszaki értelmiség neveléséért. Azért is sokat tehetnek, hogy valamennyi dolgozó tudatosítsa: a tudományos dolgozók nélkül a műszaki haladás ma elképzelhetetlen, Koucký elvtárs beszédje befejező részében hangsúlyozta, hogy a XII. kongresszus határozatából reánk háruló feladatokat csak a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség közös igyekezetével tudjuk maradéktalanul megvalósítani. Űf SZÖ 4 * 1964- Június *•