Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-21 / 171. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPOMTi BIZOTTSA6ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. június 21. vasárnap • 30 fillér • XVII. évf., 171. szám Tettek kövessék a szót Kereken két hónapja, hogy hazánk fővárosában, a száz tornyú Prágában összeült az egységes földművesszövetkezetek VI. kongresszusa, de még frissen emlékezetünkben él a közel egy millió szövetkezeti tagot képviselő küldöttek ígérete: „A párt, az ország, a munkásosztály segítségét, a szövetkezetek Iránti bőkezűségét jó munkával viszonozzuk. Olyan mezőgazdasági termelést hozunk létre, amely nemcsak a formát, hanem a tartalmat tekintve is megfelel a nagyüzemi, szocialista mezőgazdasági termelés követelményeinek." Fölösleges volna most újból mindazt elismételni, papírra vetni, ami a kongresszuson történt. Csupán egyetlenegy mozzanatot szeretnénk kiragadni a sok közül. Emlékezzünk csak vissza! A kül'döttek egy milliós nagy család nevében megígérték a pártnak, az országnak, hogy hazánk felszabadulásának 20. esztendejét páratlan tettekkel köszöntik. Országraszóló versenyt hirdetnek a tervfeladatok maradéktalan teljesítéséért, sőt túlszárnyalásáért. Azt mondták, hogy a terv számukra törvény, teljesítését becsületbeli kötelességüknek tartják. Tiszteletre, megbecsülésre méltó ez a lángoló lelkesedés. Azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számára sem mindegy, mi történik ebben az országban, mennyi és milyen minőségű élelmiszer kerül az üzletekbe. Nem leszünk talán ünneprontók, ha mégis egy jó magyar szójárásra hivatkozunk: az ígéret szép sző... A többit pedig gondoljuk hozzá. Úgy ls mondhatnánk, a lelkesedés megbecsülendő dolog, de még nem minden; kevés az üdvösséghez, s csak akkor válik igazi értékké, ha a kimondott szót tettek követik. Mi legyen hát tovább? Ha erre a kérdésre akarunk válaszolni, mindenekelőtt a. falusi, illetve szövetkezeti pártszervezetek kommunistáihoz kell szólnunk. Elsősorban is tőlük várja az ország, hogy a szövetkezetesek lelkesedésének, a kimondott szónak tartalmat adjanak: a lángralobbanást, az ügy iránti felelősségérzet hatalmas erejét meghatározott cél elérésének szolgálatába állítsák. És most valaki feltehetné a kérdést: jó, jó, de hogyan csináljuk? Erre nehéz volna egyöntetű választ, valamennyi szövetkezetben elfogadható receptet adni. Egy dolgot azonban világosan kell látnunk: a párt vezető szerepének lényege, úgy is mondhatnánk művészete abban rejlik, hogy a kommunisták, esetleg az egyes pártszervezetek és -szervek a helyzet konkrét ismerete alapján megtalálják azt a fontos láncszemet, amelyen keresztül a lelkesedést tovább fejlesztik, minőségi változáson viszik keresztül, konkrét, valamennyiünk számára hasznos tettekre váltják. Röviden: ott és úgy nyúlnak a dolgokhoz, hogy szövetkezetükben a részleteredményeket a termelés színvonalának általános emelkedése kövesse. Nem árt, ha egy dologról külön is megemlékezünk. Általában az a tapasztalatunk, hogy az elvtársak a távlati tervekről, a legtöbb esetben nagyon is szépen beszélnek. Ez nem baj. A hiba ott kezdődnék, ha a kommunisták nem látnák előre a célt, mit akarnak elérni. Ám éppen úgy baj volna az is, ha csak a jövőt látnánk ^ háttérbe szorítanánk a jelent: hisz — képletesen szólva—a jelen az alapja a jövőnek. Ahhoz, hogy a tervekben körvonalazott jövő bizonyos határokon belül látható, kézzel fogható valósággá váljék, nem lehet csupán a jelen helyzet figyelembe vétele nélkül távlatokban beszélni. Mi tehát az a közös vonás, amely valamennyi falusi, illetve szövetkezeti pártszervezetre érvényes? Az, hogy a jövő körvonalazgatásán túl a pillanatnyilag megoldásra váró problémákat se tévesszék szem elől. Azzal kezdtük, hogy a szövetkezetek kongresszusán a küldöttek a tervfeladatok túlszárnyalására tettek ígéretet. Szándékuk komolyságához nem fér kétség. Nem árt azonban, ha a pártszervezetek az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek az adott szó teljesítésének. A versenyzés értékelését ne hagyják az esztendő végére, amikor az esetleges balsiker felhánytorgatása már úgyis eső után köpönyeg. Ha az ígéretet becsülettel teljesíteni akarják szövetkezeteseink, ennek a mindennapi, alaposan átgondolt, jól szervezett munka az ára. Hogy csak egy példát említsünk. Különösen Szlovákia délkeleti járásaiban csapadékban elég szegény volt a május, sőt a június sem bizonyult jobbnak. El lehetne-e ezek után képzelni a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítését anélkül, hogy a szövetkezetesek minden lehetőséget felhasználjanak az öntözésre? Bizonyára nem. A takarmány betakarítására azonban jobb időjárást kívánni sem lehetne. Ezzel természetesen a szükséges takarmányalap megteremtésének a lehetőségei még távolról sem merültek ki. Nem lehet közömbös senki számára, milyen lesz a második I kaszálás, vagy helyenként egyál- j talán kaszálnak-e másodszor, ha tovább tart a szárazság. Öntözéssel azonban részben helyettesíteni lehet az esőt. További fontos dolog, hogy emészthető fehérjében minél gazdagabb takarmányféleségeket takarítsunk be. A lehetőségeknek megfelelően a takarmányfélék hagyományos szárítását mellőzzük és ventillátorok alkalmazásával a légáramlásos szárítást helyezzük előnybe. A délmorvaországi kerület kommunistáinak, mezőgazdasági szakembereinek tapasztalata szerint ezzel egy csapásra két legyet ütnénk agyon. Olcsóbbá tennénk a takarmánytermelést és 3—4 százalékkal növelnénk az emészthető fehérje tartalmát. így a kerület szövetkezetesei egy hektárról 180 kilóval több emészthető fehérjét nyernek. Ez a mennyiség 3600 liter tej termeléséhez elég. Igen fontos, hogy már most gondoljunk az aratásra. Az előző esztendők azt bizonyítják, hogy ezen a téren is sok még a tenni való. Ogy véljük, ezt legjobban maguk a szövetkezetesek tudják. A szakemberek az utóbbi években az aratásnál a szemveszteséget hektáronként három mázsára becsülik. Ez egy olyan szövetkezetben, amely mondjuk 500 hektáron termel kalászosokat, 1500 mázsa szemveszteséget jelent. És mennyi akkor a veszteség országos méretben? És föltétlenül szükséges, elkerülhetetlen ez a veszteség? Távolról sem! Gondosan kijavított és karbantartott gépekkel és lelkiismeretes, jó kombájnosokkal a minimumra lehet csökkenteni. És ha ezt megtesszük, máris milüpkat ér 82 adott szó, Egy hétig Prága a pioníroké Holnap az ország kerületeiből különvonatokon, különjáratú autóbuszokkal több mint 8000 pionír érkezik Prágába. Az országos találkozóval egyidöben szervezik meg az ifjú turisták harmadik találkozóját, valamint a gyermekek művészi alkotöversenyének szemléjét. A pionírtalálkozón a baráti országok úttörőszervezetei küldöttségekkel képviseltetik magukat. A prágai iskolák pionírjai — az egész fővárossal együtt — szeretettel várják a hétfőn érkező vendégeket, s megmutatják nekik Prága nevezetességeit. A vidéki gyermekeket az iskolákban szállásolják el. A találkozó minden napján gazdog műsor várja a pionírokat. Hétfőn a főváros kerületeiben tábortüzek mellett ismerkednek meg a prágai pionírok vendégeikkel. Kedden a kerületi pionírküldöttségek megtekintik a főváros nevezetességeit, s találkoznak pártunk érdemes tagjaival. Szerdán honvédelmi játékon vesznek részt. Csütörtök a „szocializmus ifjú építőinek napja" lesz, amikor ellátogatnak a pionírok több üzembe. Pénteken kerül sor a művészi alkotókészség napjára. Ekkor a főváros vendégei megtekintik a prágai színházakat, ellátogatnak a barrandovi filmstúdióba, a rádióba és a televízióba, majd találkoznak kiváló íróinkkal és művészeinkkel. Szombaton nagyszabású sportversenyekre kerül sor. A pionírtalálkozó vasárnap a Vencel téren százezres pionírfelvonulással és délután a Július Fučík Kultúrparkban vidám műsorral ér véget. A találkozó alkalmából megrendezett nemzetközi könnyüatlétikai versenyeken részt vesznek a magyar, bolgár, lengyel, román, szovjet, az NDK-beli, valamint a finn úttörők. (som) Vörös zászló az Elektrosvitnek Veiké Meziríői egészen napjainkig állandó ivóvízhiánnyal küzdött. A község lakossága nagy örömmel fogadta nemrég a hírt, hogy több százezer koronás költséggel az állam a falunak 27 kilométer hosszú vízvezetéket épít. Képünkön: Épül a vízvezeték. (CTK felvétele) 150 éves az I. Brnói Gépgyár (CTK) — Karol Poláőek általános gépipari miniszter és Kymlik elvtárs, a KSZT képviselője tegnap az érsekújvári Elektrosvit üzem dolgozóinak az első negyedévi országos szocialista munkaverseny eredményeikért átadta a kormány és a KSZT vörös zászlaját. E vállalat dolgozói immár 17-edszer nyerték el a vörös zászlót. A vállalat 16 kollektívája elnyerte a szocialista munkabrigád címet. (CTK) — Az I. Brnói Gépgyár alapítása 150. évfordulójának ünnepségei tegnap az alkalmazottak ünnepi gyűlésével kezdődtek meg. Az ünnepi ülésen részt vett a kormány küldöttsége Josef Peši nehézgépipari miniszter vezetésével. A vendégek között voltak Bulgária és az NDK prágai nagykövetségeinek képviselői is. Az I. Brnói Gépgyár 150 éves történetéről Ladislav Simurda vállalati igazgató beszélt. Rámutatott, hogy a gyár mennyire járult hozzá a műszaki haladás fejlődéséhez. Már 1824ben megkezdték itt a gőzgépek ég századunk elején pedig a gőzturbinák gyártását. 1887-től a gyárban 10 236 gőzkazánt készítettek. Az I. Brnói Gépgyár dolgozói a politikai és szociális haladás első úttörői között voltak. Már 1905-ben a kilencórás munkanapért harcoltak. Josef Peši miniszter értékelte arz I. Brnói Gépgyár dolgozóinak, főként a háború utáni időszakban kifejtett erőfeszítését. A fasiszták által megsemmisített üzem gyors újjáépítése után az I. Brnói Gépgyár megkezdte a gőzturbinák szállítását a Szovjetunióba, Romániába, Bulgáriába, a Német Demokratikus Köztársaságba; és a kapitalista országokba is. Kedvezően fejlődnek o szovjet-dón kapcsolatok Szovjet—dán közös nyilatkozat Koppenhága (CTKT — Legújabban a feszültség bizonyos enyhülése észlelhető a nemzetközi életben és megvan a lehetőség arra, hogy a békés együttélés elve alapján kedvezőbben alakuljanak az egyes országok közötti kapcsolatok — hangsúlyozza a szovjet—dán közös nyilatkozat. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő és Krag dán miniszterelnök — akik szombaton aláírták a nyilatkozatot — kijelentették, hogy bár léteznek különböző társadalmi rendszerű országok, reális lehetőségek is léteznek a nemzetközi vitás kérdések békés, tárgyalások útján történő megoldására". A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a két tárgyaló fél nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amely a nemzetközi kérdések megvitatásának fóruma és jelentősen hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Ami a leszerelés kérdését illeti, a két kormányfő meggyőződését fejezte ki, hogy minél előbb végre kell hajtani a nemzetközi szervek által szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelést. A szovjet fél megértéssel vette tudomásul, hogy a dán kormány az ország területén mindeddig nem ffelyezett el, s a jövőben sem szándékszik elhelyežnľ atomfegyvereket. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjét kormány hajlandó mindent megtenni a béke megszilárdítására Észak-Európában, és ezért támogatja más orszá* gok e cél érdekében előterjesztett, megfontolt javaslatait. A két fél ismét hangsúlyozta azt ae elhatározását, hogy a jövőben is keresi a világbéke, 'különösen pedig az európai béke szilárdításához hozzájáruló megoldásokat. A tárgyaló felek (Folytatás a 2. oldalon): ARATOK Emlékszem, ilyenkor nyárelején még a jó öreg, mogorva nagyapám arca ls fel szokott derülni. Ki tudja mi teszi ezt? Talán az aranysárga gabonaszemek, a jól végzett munka gyümölcse? Pedig nehéz ám az aratás, a legnehezebb földművesmunka. Még arra is jól emlékszem, hogy ilyenkor nem találta helyét, úgy járt kelt naphosszat, mint egy megszállott. Elővette a kaszát, sokáig elnézegette, tapogatta, simogatta, ujjával kopogtatta a pengéjét, ki is próbálta. Új „kocskát" faragott a nyélbe, rekettyéből, az a legjobb, úgy tartotta. Egy jó fenőkőért pedig elment volna a világ végére is. Tudom, azt mondják, hol van már ez a világ. A kaszák felkerültek a padlásra, fenőkőért sem kell hét vármegyét bejárni. Gépek végzik az aratást. Ez igaz, ameddig igaz. Csakhát a géphez ember is kell. Mert a gép, az csak gép, akármilyen nagy teljesítményű & Nincsen szive, nincs leike, nem érez, nem panaszkodik, Ezért kell hozzáértő ember, akkor nem megy tönkre egy év alaft. Olyan ember, mint Šuška Dušan, a kosúti szövetkezet kombájnosa. Mindössze tizenkilenc éves, azért, nem félnek rábízni a kombájnt. — Ismerem én a Dusánt. Mellettem kezdett aratni. Nem kell félteni —, mondja Francisci János mechanizátor. Ami azt .illeti, nem is nagyon kel! félteni. Tavaly is első kombájnos volt. ŽM gépével 115 hektárt vágott le." Jutalom is járt volná neki, a CSISZ járási bizottsága által kihirdetett versenyben, csak épen megfeledkeztek róla. Ez lehet egy "kis figyelmeztetés is, hogy ha valamilyen mozgalmat elindítunk,' akkor következetesen törődjünk is vele. Dušan apja a múlt köztársaságban a Kysuca környékén még kaszával aratta a sovány gabonát. Az o esetében az alma tényleg nem esett messze a fájától. Hogy nem kaszával arat? Ugyan kérem, hol van már az a világ. Azért a gépével legalább úgy törődik, mint az egykoriak. Ért hozzS, nem hiába járta ki a galántai tanonciskolát. De nemcsak ért, szereti is a g|épet. Meg aztán három évig a mechanizátor mellett-jól elleste a kombájnvezetés fortélyéit. Azt mondja, hogy ha egy SZK-4 lenne, akárkivel kiállna versenyre. A košúti szövetkezetnek 200 hektár gabonája érik. Tóth Béla agronómus ' nem titkolja, hogy 8—10 nap alatt a magtárban szeretné látpL Ogy látszik, kívánsága teljesül, mert Šuška Dušan és a másik kombájnos, Bír6 Jőzsef fiatalos lelkesedés^ nem ismer lehetetlent.