Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-20 / 170. szám, szombat

BEATLES ÉS A TÖBBIEK A beatles-ekről, ezekről a lármás dzsesszénekesekről sokat beszélnek. A beatles-divatőrületről korábban mi is beszámoltunk. Újabban Skandináviá­ban okoztak feltűnést, amikor a fővárosokban rendezett fellépésük után a rendőrség nehezen tudta visszatartani a beatles-eket megrohanó rajongó ifjúságot. Viktor Tvjordohlebov szov­jet geológus a Vorota-tó partja men­tén tartózkodott, amikor kutatócso­portjának tagjai hordó alakú testet pillantottak meg a tó közepén, mely­re az ő figyelmét is nyomban fel­hívták. Élményeiről naplójában a kö­vetkezőket jegyezte fel: „Magából az állatból nem sokat láttunk, de következtethettünk arra, hogy a víz óriási testet takar. Kétség­kívül ragadozó volt, méghozzá a vi­lág egyik legnagyobb ragadozója: ha­tártalan vadság, kegyetlenség áradt minden mozdulatából, egész lényé­ből." A geológusok ezután még sokáig figyelték a tavat, de a szörnyeteg töb­bé nem mutatkozott. A szemtanúk leírásaiból még nem vált nyilvánvalóvá, milyen lényről van szó. A közelmúltban egyre gyakrab­ban érkeztek jelentések ismeretlen vagy már régen kihaltnak vélt állat­fajták felfedezéséről. Indonézia egyik szigetén ragadozó ősgyíkot fedeztek fel. Egy 70 millió évvel ezelőtt ki­halt rojtosuszonyú tengeri ragadozó is felszínre került, néhányat fogtak is belőlük. Ezek a felfedezések számtalan tu­rista és természetkutató érdeklődését keltették fel. így Tvjordohlebov geo­lógus leírása is sok-sok embert csa­logatott a rejtélyes tó közelébe. 1962-ben a Szovjet Tudományos Aka­démia is indított egy expedíciót a Vorota-tó környékére. A tudományos expedíció tagjai a tó mélyén is vé­geztek megfigyeléseket, de az életnek semmi jelét sem tapasztalták. Egy verőfényes napon azután hatalmas kerek testet pillantottak meg a tó sima tükrén, minek nyomán magas hullámok keletkeztek. 1963-ban a ször­nyeteget ismét megfigyelték. Megje­lenését szívtépő sikoly kísérte. Titka azonban továbbra is megfejtetlen maradt, bár Viktor Tvjordohlebov nap­lójegyzete óta tíz év telt el. A jakutföldi szörnyeteget ugyan még nem sikerült besorolni az állat­tanba, annak ellenére elfogadható tu­dományos feltevések láttak már nap­világot, amelyek a régen kihalt hal­fajták eredetét is megmagyarázzák: A Szordongnoh-fennsík még nemré­gun is (a harmadkorban) tengerfe­nék volt. Az Ohotszki-tenger vize borította e vidéket. Később azonban a tengerfenék felemelkedett — ennek a változásnak nyomai a sósvízű tavak, amelyekben őstengeri állatok is meg­rekedtek. E tavak vize később meg­változott, de az állatok szervezete az új feltételekhez is alkalmazkodott. Skandináviában a beatles-imádók, Párizsban a „feketemellényesek" okoztak meleg napot a rendőrségnek. Bár a kettő nem ugyanaz — Párizs­ban a rendbontásnak kimondott huli­gán jellege volt, sőt egyes „fekete­mellényesek" horogkereszttel vonul­tak fel, — sok fiatal különös „ön­kifejezésében" a legvadabb dolgokra ragadtatja magát. Ugyancsak Párizs­ban egy LIttle Richard néven ismert rock and roll-énekes hangversenyén sok fiatal őrjöngési rohamot kapott, indiántáncot jártak a teremben stb. Sok olvasó kérdezhetné, mi az oka ennek a tömegőrületnek a fiatalság körében? Ne siessünk a magunk véleményé­vel, hadd válaszoljanak rá a nyugati szociológusok vagy pszichológusok. A legérdekesebb magyarázatot az egyik angol lapban az a Dids a'dta, aki annak idején szakértőként sze­repelt a nagy port felvert Profumo­botrányban. Nagyon óvatosan kerüli az elítélő kifejezéseket, s úgy nyilat­kozik a beatles- és egyéb kultuszok­ról, hogy a ilyesmi „új kulturális irányzat lehet az ifjúság körében, s a modern kor törvényszerű jelensége­ként nyilvánul meg. Az ifjúság elveti az idősebbek elképzeléseit, mint szen­timentalizmust.. . Tudat alatt úgy érzi, hogy a mai világban, amelyben győz az automatizálás és a technika, a beatles-imádat és a hozzá hasonló jelenségek elengedhetetlenül szüksé­gesek annak az ösztönszerű szük­ségletüknek kielégítésére, hogy va­lamiben különbözzenek a többi em­bertől". Dids jól tapogatózik. Ezek a külö­nös utakon járó fiatalok lényegében menekülnek az élettől, helyesebben a valóságtól, valamilyen ismeretlen, kimondhatatlan ideált kergetnek, mert társadalmuk nem adott nekik megfelelő, vonzó eszményt. Ezt a furcsa formában jelentkező boldog­ságvágyat árulja el erőltetett és ne­vetséges önkifejezésük. Míg a beatles és a többi „Irányzat" az ifjúság soraiban hódít, a felnőttek, akiket sokszor helytelenül konzerva­tívoknak bélyegeznek, aggódva fi­gyelik az esztelen tömegjelenségeket. Tiltakoznak ellene, radikális intéz­kedéseket követelnek, ám mégsem történik semmi. Sőt, a magára mo­solyt erőltető Home miniszterelnököt csakúgy megörökítette a fotoriporter, mint a komolykodó Wllsont, egy munkáspárti kormány leendő elnökét a beatlesek körében. Miért? Erre is rátapintanak egyes i.vugati szemle-i írók. Amíg a beatles- mozgalom csu­pán „esztétikai sikert" jelentett, a társadalom megengedhette magának, hogy ne vegyen róla tudomást. Most, amikor a beatlesek mögött a fiatal­ság óriási tábora áll, amikor a négy, énekes évi 250 millió font jövede-. lemre tesz szert, amikor a fiatalság körében népszerűbbek a vezető poli­tikusoknál, a társadalom vezetői kénytelenek — népszerűséget hajhász­va, esetleg választási tőkét kovácsol­va — leereszkedni hozzájuk, nyilvá­nosan mutatkozni társaságukban. Kortünet? Részben igen; egy sze­rencsétlen eszménytelen nemzedék vergődése, mert a polgári társada-: lom nem mutat neki életcélt. (Lf. 111111111111111111111111111111111111111111111111111 ARVAK KASTÉLYA Josephine Baker, a híres néger énekesnő, aki évekkel ezelőtt visz­szavonult pályájától, nemes példát mutatott: 11 különböző fajú és nemzetiségű árvagysreket adoptált, hogy így fejezze ki a nemzetek testvériségének gondolatát. A művésznő megvásárolta a franciaor­szági Milandes-kastélyt és itt telepedett le neveltjeivel. Eladósodott és már majdnem dobra került a kastély, amikor a francia televí­zióban fellépett Brigitte Bárdot, a világhírű filmsztár és felemelte szavát Baker érdekében. A közadakozás megmentette Josephine Ba­kert a csődtől. A képen: A művésznő és fogadott gyermekei. Halászlé hőpaíackban Győr megye négy határállomásán — Hegyeshalmon, Sopronban, Rajkán és medvei hídon nagy a turistaforga­lom. Itt utaznak át a csehszlovák és osztrák vendégek. Ezért úgy döntöt­tek, hogy a Balatonra vezető főút mentén az abdai tó partján többek között egy 350 személyes szállót, Fertődben vendéglőt és 45 személyes szállót építenek. Különböző új szol­gáltatásokat vezetnék itt be. Mivel a külföldi vendégeknek különösen ízlik a halászlé és a gulyás, hőpaíackban az útra is megvásárolhatják. „BIBORSZÍVŰ Az angol diákok körében na­gyon elterjedt a különféle serken­tőszerek használata, ami az első lépés a kábítószerek tartós élveze­te felé. Az Evening Standard ri­portsorozatban foglalkozik ezzel a káros jelenséggel. A narkotikumok árusításán nyerészkedő társaságok „bíborszív" védjeggyel különösen erős hatású szert hoztak forgalom­ba, s több ezer tablettát adtak el Oxford, Cambridge és más egye­temi városok diákjainak. A szociológiai kutatás megállapítot­ta, hogy az ilyen készítmények élve­zőinél rövidesen különféle halluciná­ciók, érzéki csalódások, s ami a leg­veszélyesebb, depressziós kedélyálla­potok lépnek fel, s ilyen hangulatban a fiatalok nemegyszer öngyilkosságot kísérelnek meg. A Daily Mail és más lapok erélyes intézkedéseket követel­nek a „bíbor szív" tabletták és más készítmények árusításának betiltására, mert az ifjúság romlását segítik elő. A polgári lapok egy dolgot azonban elhallgatnak: nem magyarázzák meg, miért menekül az ifjúság különféle kábítószerekhez, csakhogy elűzze „unalmát". Nem nagyon szellőztetik, miféle csalódások érik és teszik élef­únttá az ifjúságot az élet küszöbén. A haladó körök felfigyelve az aggasz­tó jelenségre, így fogalmazták meg véleményüket: Kábítószerek helyett inkább életcélt adjanak a fiataloknak. f Izvesztyija nyomán) EMBEREK 44 mihu n m unni hihihi !i in in hihihi in i m Tíz év© üldözik a szörnyeteget A Vorota-tó titka @ V. Tvjordohlebov geológus naplója • A rejtélyt a szovjet tudományos expedíció sem fedte fel • A sósvizű tavakban őstengeri lények rekedtek meg A Szordongnoh-fennsíkon, az Ingyigirka felső folyásánál a nép körében semmi jelét sem tapasztalták. Egy az a hír járja, hogy a Labinkir-tóban szörnyetag él. A víziszörny az verőfényes napon azután hatalmas egyiknek a kutyáját ragadta el, a másiknak rénszarvasát, s olyan nyomot kerek testet pillantottak meg a tó hagyott maga után mint egy csónak, ha partra vonszolják. Szemtanúk sima tükrén, minek nyomán magas is jelentkeztek, akik azt állították: puffadt halhoz hasonlít, és a hátán hullámok keletkeztek. 1963-ban a ször­szarv alakú uszonya van. nyeteget ismét megfigyelték. Megie­Ringo Stara és három társa, a nyugati ifjúság körében felkapott „beatles"­ek. Fényképezés EZER MÉTER MÉLYSÉGBEN A Tatár ASZS7.K-ban kidolgozták a mélyen fekvő kőolaj új fejtési módját. Nyolcvan fúra­tot végeztek, melyeket a föld alatt fognak le­fényképezni. A fényké­pezőgépet ezer méter állapítható a rétegek mélységbe süllyesztik, összetétele, és a szak­aitól a rendkívül nehéz emberek ebből a lelő­köriilmények között is hely nagyságára, a kő­kiváló fényképek ké- olaj mennyiségére tud­szíthetők. A fénykép nak következtetni, alapján pontosan meg­ZEN az utóbbi időben sokat töprengtem. Amikor kineveztek iskolaigazgatónak, egész egyszerűnek képzeltem mindent. Azóta jöttem rá, liogy naivság volt tőlem. Egy tanító tanítson, neveljen, de ha csak ezt csinálja, nem sok babér terem számára ... Kérem, tessék csak elképzelni a következő esetet. Városunkban hosszú éveken át két kö­zépiskola létezett két épületben, két igazgató­sággal. Nőtt a város, szaporodtak a gyerekek. Felépült a harmadik épület ts. Ekkor kaptam feladatul, dolgozzak ki egy javaslatot, hogyan lehelne a két iskolát három épületben a leg­célszerűbben elhelyezni. Mi mást tehettem, az épületek alaprajzait összehasonlítottam a két iskola osztályainak és növendékeinek a szá­mával A kettő közül a mi iskolánk a kisebb. De kényelmesen elférne a másik iskola jelen­legi épületében. Lenne szertár és tornaterem is. A másik iskola viszont nagy, tehát megkap­hatná az új épületet és a mi iskolánkat. Az új épületben lenne az alsó, a mi jelenlegi épüle­tünkben pedig a felső tagozat. Más megoldás nem lehetséges. így gondoltam én. Naiv lélek! Nagy volt a megrökönyödésem, amikor a bizottság kiszállt és elvetette javaslatomat, mondván, hogy egyik iskola sem károsítható meg. A két Iskola marad a helyén és az új épületet megosztják. Tiltakoztam. Teljesen értelmetlen, hogy a taní­tók mind a két iskolából átjárjanak az új is­kola tantermeiben elhelyezett diákokhoz. Az út tíz-tizenöt perc. A szemléltető eszközöket eső­ben, fagyban, sárban cipelhetik egyik épületből a másikba és nem marad idő az előkészítésre. Felesleges lótás-futás, fáradtság és drága időveszteség. Lehurrogtak. A közérdek nem veheti figye­lembe „egyes" tanítók kényelemszeretetét. Itt az ügyről van szó. Amúgyis kilátszik a lóláb, hiába is palástolom igazi szándékom agyafúrt érvekkel. Célom a szülők egymás ellen uszítú sa... — Hogyan? — kérdeztem álmélkodva. — Nagyon egyszerűen! — reccsent Král járá­Oj SZÖ 4 * 1964. június 2P­si képviselő hangja. — Ha az egyik iskola ta­nulóit helyezzük át az új épületbe, a másik iskola növendékeinek szülei joggal jelháborod­nak. S ez az ön célja! Kijártam én már a politikai fortélyok isko­láját. Ismerem az efféle fogásokat: az embert lerohanják, nagy . hirtelenében előráncigálnak valamiféle indokot, hogy lefegyverezhessék. A jó honpolgárnak torkán akad a szó, és meg­törik minden ellenállás, nehogy még ő ke­veredjen bajba. Nem, tisztelt bizottság, én ezen már túl vagyok. De ekkora biztonsággal állítani szemensze­dett hazugságot... Kis híján a képének sza­ladtam. Nem tisztsége akadályozott ebben, csak számba vettem a dolgokat. Az ember ne legyen eleve elfogult. Lehet, a jóakarat vezérit őt, az igazságszeretet diktálja gondolatait. El­végre ilyen tisztségben a döntés előtt minden eshetőséggel számolni kell. — Vannak pedagógiai elvek! — kardoskod tam. — Ezekről a szülők mindenkor meggyőz­hetők. — Ez viszont nem pedagógiai, hanem politi­kai kérdés! A szülők bujtogatása határozottan. Az Iskola elosztása azonban már nem kizárólag. Nem tu­dom mire gondolt. Elkészült a jegyzőkönyv. A bizottság döntése után megjegyzést tettek, hogy ezzel én nem értek egyet. A járási iskolaügyl előadó elém tolta az ívet és gúnyosan megkérdezte: — Igazgató elvtárs, mennyi a fizetése? Megmondtam. — Párttag? — Igen. — Akkor kötelessége bennünket támogatnia! Ezért fizetjük önti Eddig úgy gondoltam, hogy megdolgozom a fizetésemért. Azt se hittem volna, hogy a fi­zetést kimondottan Král elvtárstól, a járási iskolaügyi szakbizottság vezetőjétől kapom. Azt még kevésbé, hogy a fizetésemért köteles va­gyok olyasvalamit támogatni, amiről tudom, hogy nem jó és ellenkezik a meggyőződésem­mel. Még akkor is, ha Král elvtársnak más a véleménye. Társadalmi érdek — mondja ő. Távol áll tőlem a rosszmájúság, de meg kell mondanom, hogy a másik iskola igazgatója az iskola épületében négyszobás lakásban lakik, ingyen fűtéssel és világítással. Az úf épületben viszont kisebb lakása lenne... Csoda hát, ha kézzel-lábbal kapálódzik az ilyen megoldás el­len? Dehát a járást előadó a sarkára állhatna. Kötelessége is lenne! Igen ám, csakhogy a tár­sadalmi érdek szerteágazó valami. Es végtére is felfogás dolga. A másik Iskola igazgatója a helyi nemzett bizottság titkárának sógora. Král elvtársat is a mi városkánk jelölte és választotta be a járást nemzeti bizottságba. De itt a kerületi képviselő, Repkáné. Mit szól az esethez? Az ügy talán nem is érdekli őt. Akkor viszont miért' támogatja oly hevesen a já­rási képviselőt? Hogyne támogatná, mikor a tulajdon édes­testvére ... Repkáné, született Král Ilona. JC.Y OLVAD ÖSSZE a társadalom, a ke­•*• rületi, a járási, a helyi képviselő és az iskola igazgatójának érdeke. Mert nézzük csak mi történnék, ha mondjuk a helyi titkár nem támogatná az Igazgató elképzelését? Egysze­rűen lehetetlen. Az igazgatón keresztül meg­nyerheti sok száz szülő támogatását. Ez volt ! a fontos a választások előtt és fontos utána ís. Mert már most kell gondolni az elkövetkező választásokra. Hát a járási képviselő? Szükségszerűen tá­mogatja az igazgatót, a titkárt, mert őt is itt választották ... Es így tovább. A kör bonyolódik. Néha az egyén érdekét emelik társadalmi szintre, más­kor társadalmi helyzetüket használják ki egyé­ni érdekeik védelmére. S engem ingerült han­gon vonnak felelősségre, amiért nem támoga­tom legbensőbb „társadalmi érdekeiket'... Megértem haragjukat, de nem tehetem, őszin­tén mondom, nem lehetem. Engem nem jelöl­tek, nem ts választottak meg a nemzeti bi­zottságba — se helyibe, se járásiba. A sógo­rom egyszerű gépkocsivezető, és nem szorul a támogatásomra, viszont ő sincs olyan tiszt­ségben, hogy engem istápolhatna. Az öcsém tudományos dolgozó, keveset törődik „világi" dolgokkal, ami nem szorul bizonyításra. Elvég­re a bizottság tagjai se bizonygatták családi kapcsolataikat és elkötelezettségüket egymás­sal szemben. Tj^Z MIND nem érdekes. A legfontosabb kérdés vár megoldásra: hogyan osszuk meg a három épületet két iskola között. A ma­gam részéről minden „politikai" érvvel szem­ben a nevelés érdekét helyezném előtérbe és kitartanék eredeti álláspontom mellett. Csak azt nem tudom, köteles vagyok-e igazgatói fi­zetésemért másik épületbeli kartársam támo­gatnom, hogy tovább is megmaradjon négyszo­bás lakása. Es ugyanebből kifolyólag köteles­ségem-e mások rokoni kapcsolatainak támo­gatása. Vagy egyáltalán ellentmondhatok-e azoknak, akik a fizetésem fejében feltétel nél­kül bólogatást, megalázó szolgalelkűséget köve­telnek tőlem. Igazán nem tudom. Tisztára be­lezavarodtam. Már azt sem tudom, miért kapom a fize­tést ... ZSILKA LÁSZLQ Miért kapom a fizetést?

Next

/
Thumbnails
Contents