Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-16 / 166. szám, kedd

A népbiztos nem alkuszik Idejében és jó minőségben Nagy figyelmet az iskolák építésének Az iskolaépítésre államunk minden évben nagy összegeket fordít, hogy megteremtse a tanulás legjobb feltételeit Az elmúlt évben több száz úí kurszerű iskolát készítettek el építőipari dolgozóink, akik amellett, hogy a művelődés megfelelő körülményeit biztosítják, egyúttal városaink és falvaink arculatát is szebbé teszik. — „A törvény ml vagyunk", — piondotta keményen a forradalmi üzemi bizottság elnöke negyvenöt júniusában Tvarožek pénzügyi meghízottnak, amikor az a korlátozó törvényes előírásokat Idézte. Tudatosan megszegve a paragrafusokat, semmibevéve az előírások tilalomfáit, olyan akciót hajtott végre, amely több millió korona értéket mentett meg a köztársaságnak. Szluka Józsefnek, a preüovi Szlovák Tanácsköztársaság egykori belügyi népbiztosának az érdeme volt, hogy a kirabolt hazánk felszabadult dolgozóinak szánt UNRA-gabonát szállító hajó nem került Paksnál a Duna fenekére. Soha ezért méltató szót nem kapott, kellemetlensége azonban volt elég. A háború alatt ismertem meg, a Dunahajózásnál. Együtt szerveztük az Illegális pártsejtet, röpcédulákat adtunk kl és terjesztettünk. Akkor fedeztem fel ebben a nagyon, de nagyon szerény és csöndes emberben az izzig-vérig forradalmárt, a meg nom alkuvó népbiztost. Mindannyiunk .számára csak „Batykó" volt, akihez bármikor bizalommal fordulhattunk tanácsért, segítségért. Ogy vélem, kevés emberre Illenek jobban Bertolt Brecht szavai: „.. ha az asztalhoz ül, az elégedetlenség is helyet foglal... bárhová űzik is, nyomában a lázadás jár, ...s ha el is kergetik, a nyugtalanság mégis ott marad .. " Tizennégy éves korában már a ruttkai vasutasok illegális szociáldemokrata pártsejtjének a kolportőrje és néhány évvel későbben a pesti Ganzgyárban járja ki a forradalmi munkásosztály iskoláját. Azután kitör az első világháború. A balgák népünnepélynek vélik. Elegáns úri dámák közkatonák gomblyukait díszítik drága virágokkal. Zene szól, száll a dal... — Mire lehullanak a falevelek, itthon leszünk, mondogatták azok, akik soha sem tértek vissza szüleikhez, feleségükhöz... Szluka József, őfelsége katonája másképpen vélekedett. És amit gondolt, azt meg is mondta. Péterváradon került először hadbíróság elé. — A tüntető munkások testvéreink, és csatlakoznánk hozzájuk, — felelte főhadnagyának egyik kérdésére a ruttkai szlovák lakatos. A péterváradi börtönből Zágrábba, onnan átmeneti időre a frontra, majd büntetésből a plzeni Skoda-gyárba kerül. Ám itt sem nyugszik. — Nem a nagyobb karéj kenyér fontos, mondja az éhező plzeni munkásoknak — hanem a háború befejezése. Ne gyártsunk fegyvert más nemzetek munkásainak legyilkolására! A hatóságok ismét börtönnel felelnek. Ezúttal Prága és Bécs katcnafogdáit ismeri meg. Bécsből Szluka megszökik, tudja, milyen ítélet vár rá. Most már nem őfelsége katonája, hanem katonaszökevény, aki Budapest rengetegében bújik meg. Majd hazatér szülővárosába, Ruttkára. Ott barátjától, Tamás Gyulától, a volt orosz fogolytól szerez tudomást az oroszországi eseményekről, az eszerekről, a kadétokról, a mensevikekről és a bolsevistákról. Akkor zárja szívébe Lenint, aki mindmáig eszményképe. Az orosz példa vonzó, a ruttkai talaj pedig termékeny talaj. Ezerkilencszáztizennyolc október huszonhetedikén Ruttkán, ekkor még az Osztrák—Magyar Monarchia területén, megalakul a Munkástanács, KözépEurópa első munkáshatalma. A tanács lefegyverzi a karhatalmat, megszállja a vasutat, postát és a többi középületet, ellenőrzésébe veszi a kereskedelmet ... A ruttkai szovjet azonban tisztavirág életű volt. Nem is lehetett más! Ezerkilencszáztizennyolc október huszonnyolcadikán kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Az új állam hatalmi szervei, csendőrök és légináriusok rövidesen megjelentek Vrútkyban ís. Szétkergették a Munkástanácsot és Szluka József tanácstitkár ismét menekült, — Budapestre, az őszi rózsa forradalmának fővárosába. Nemsokára már a Visegrádi utca 15-ös számú házában találkozunk vele. A hetvenegyéves egykori népbiztos szívesen emlékezik arra a napra. — Elmentem a visegrádi utcai kommunista pártházba. A második emeleten elkapott két tengerész. Egyikük letépte a kabáthajtókámról a kalapácsos szocdem jelvényt, mire én őt arculvágtam. A nagy zajra két ember jött elő. Mint aztán megtudtam, Kun Béla volt az egyik, míg a másik egy ismerős ruttkai esztergályos, aki rögtön rám kiáltott: „Szervusz Jozso, mi a fenét lármázol?" Kun erre nagyon barátságosan elbeszélgetett velem, s én azonnal neki szegeztem a számomra oly roppantul fontos kérdést: — Hogyan akarják a magyar kommunisták a hatalom átvétele után megoldani a nemzetiségi kérdést. A magyar kommunisták vezére mosolyogva válaszolt: „Pontosan úgy, ahogyan az orosz bolsevisták! önrendelkezési jogot biztosítunk minden itt élő népnek. A szlovák dolgozók saját belátásuk szerint dönthetnek. Önálló államot alakíthatnak, élhetnek egy államban velünk is, de úgy vélem, hogy az önök számára legelfogadhatóbb megoldás egy közös, cseh és szlovák állam lenne. Egyet azonban mindenesetre megtehetne az elvtárs. Harmincezer szlovák dolgozó él Pesten, terjessze köztük a kommunizmus eszméjét. — Tizenkilenc januárjában má* meg is alakult az MKP szlovák szekciója. A Tanácsköztársaság megalakulása után a szekció azonnal, az intervenciós veszély első napjaiban felajánlotta segítségét Kun Bélának. Meg is szerveztük a szlovák vörös ezredet, amelybe számos dorogi cseh bányász, sok osztrák, meg orosz fogoly, no meg egy egész bosnyák ezred ís Jelentkezett. Az ezredből így teremtődött meg a nemzetközi brigád, amelynek én lettem a politikai megbízottja. A tűzkeresztségen a román fronton estek át. A brigádot aztán a füleki frontra küldték, ahol eredményesen harcolt a csehszlovák burzsoázia intervenciós csapatai ellen. Felszabadította Losoncot, Zvolent... Nagy volt a lelkesedés, tömegesen jelentkeztek az önkéntesek, és az átállt legionáriusok kiadták a jelszót: Irány Prága, megsegítjük a cseh dolgozókat! A felszabadított területen pedig Szluka József egyre-másra szervezte a falusi tanácsokat, szervezeteket. Június tizenötödikén sürgős táviratot kapott: azonnal jöjjön Eperjesre. Másnap kikiáltották a prešovi Szlovák Tanácsköztársaságot, amelynek a cseh Janoušek lett az elnöke, Szluka József pedig a belügyi népbiztosa. A dicső napok nem tartottak sokáig. Az antant-hatalmak ultimátuma, a szociáldemokraták árulása, a románok, csehek és szerbek támadása végül is a tapasztalatlan munkáshatalom bukásához vezetett. Az ellenforradalmi csőcselék vérfürdőt rendezett, és Szluka József, a belügyi népbiztos ezúttal Budapestről menekül. Lerongyolva, éhesen, garas nélkül. Losonc, Bratislava, Vrútky, Prága a bujdosó népbiztos útja. Prágában dolgozik egy ideig, de itt sincs nyugta. A volt népbiztos ugyanis nem alkuszik. Fgy népgyűlésen szembeszáll a Soukup igazságügyi miniszterrel, a csehszlovák Szociáldemokrata Párt egyik jobboldali vezetőjével. Szemébe vágja, hogy a szép szavak nem vetnek véget a lengyel „pánok" szovjetellenes agressziójának. — Ne gyártsunk fegyvert és lőszert, ne szállítsunk hadifelszerelést a fehér lengyeleknek, mondta Szluka a hallgatóság nagy helyeslése közepette. A gyűlés után azonban már haza sem ment szerény, nuslei lakására. Két titkosrendőr várt ott rá, elfogatási paranccsal. A volt népbiztos ismét menekül. Ezúttal Berlinben keresett menedéket. Nem talált. A politikai rendőrség letartóztatja, majd kiutasítja őt Németországból. Szluka Józsefet a meg nem alkuvó volt népbiztost, — akitől még ma is nagyon sokan tanulhatnák a proletár nemzetköziség ábécéjét — a forradalmárok Mekkája, a vörös Moszkva fogadja be... BARSI IMRE Országszerte napjainkban is sok száz iskola épül. Szlovákiában 1964ben a terv szerint 77 iskolát (872 tanteremmel) adnak át rendeltetésének. Ebből a nyugat-szlovákiai kerületre 28, a közép-szlovákiai kerületre 24, a kelet-szlovákiai kerületre pedig 25 iskola esik. Ugyanakkor az idén Szlovákiában 97 iskola építését kezdik meg, melyekben a következő évben 1165 tantermet kapnak a tanulók. Az Iskolák építési munkálatainak előrehaladását Szlovákiában rendszeresen figyelemmel kíséri az SZNT iskola és kulturális ügyi megbízotti hivatala. A legutóbbi ellenőrzés során megállapították, hogy számos helyen jó ütemben megy az építkezés, az építők becsülettel teljesítik feladataikat, s az iskola építésében áldozatkész segítséget nyújtanak a helyi szervek, a tanítók, a tanulók és a lakosság. Ezekben az esetekben megvan minden feltétele annak, hogy az iskolát a megszabott határidőre, vagy még előbb átadják rendeltetésének. Több esetben azonban hanyagság, nemtörődömség, szervezetlenség tapasztalható az építkezéseken, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az építkezés befejezésének határidejét nem tartják be, és a munkák színvonala sem éri el a kívánt minőséget. A nyugat-szlovákiai kerületben többek között Léván folynak kiterjedt építési munkálatok. A már átadott mezőgazdasági műszaki középiskolán és az Interná tuson kívül mezőgazdasági és ipari tanulók részére több mint 6 millió koronás beruházással külön-külön 9—9 tantermes iskola, és mintegy 240 tanuló számára 7 emeletes internátus épül. A tantermeket és a tornatermet terv szerint ez év szeptember l-ig kell átadni, a kazánházat és az internátust pedig 1964 decemberében. Minden feltétele megvan annak, hogy az építkezést kiváló minőségben végzik el és az iskolát határidő előtt adják át a rendeltetésének. Solcany elvtárs, az építkezés vezetője eddig már 3 iskolát épített, s az átadásnál mind a három megkapta a legjobb minőségért járó aranyérmet. Előreláthatólag így lesz ez ebben az esetben is. Az építkezés vezetősége és az iskolaigazgató között nagyon jó az együttműködés. Az iskola mindennap átlagosan 20 brigádossal segít az építkezésen. Nagyon fontos azonban, hogy a Magasépítő Vállalat nyítrai igazgatósága legkésőbb folyó év szeptember l-ig biztosítsa az építkezés számára a kazánház berendezését, máskülönben a tantermeket és a tornatermet hiába készítenék el idejében, nem lehetne őket használni. Galántán most készült el az ipariskola. Az építkezés vezetősége és az ipariskola között állandóan nagyon jó volt az együttműködés. Naponta átlag 20 tanuló segített az építőknek, orosz és a magyar tanácsuralom szövetségesét. A

Szlovák Tanácsköztársaságnak természetesen voltak gyenge pontjai, hibái és fogyatékosságai is. Nem egészen négy hétig állt fenn, s ezért nem szilárdulhatott meg ilyen rövid idő alatr nem terjedhetett ki nagyobb területre, nem szilárdíthatta meg hatalmi eszközeit. A szocialistakommunisták cseh és szlovák szekciója a szervezettség, az ideológiai fejlettség, az akcióképesség tekintetében ugyan meghaladta a szlovákiai munkásság és a baloldali csehszlovák szociáldemokrácia akkori szervezetének színvonalát, de nem volt lenini típusú párt. A parasztkérdésben, valamint a nacionalizmus hatásának lebecsülésében átvette a magyar kommunisták hibáit. Ezért a Szlovák Taná ^köztársaság kormánya nem tudta felhasználni a csehszlovák hadsereg vereségét, és a magyar vörös csapatok Jelenlétét a proletár uralom további területekre, esetleg egész Csehszlovákiára való kiterjesztésére. A vörös csapatok távozása után pedig nem volt reális lehetősége ahhoz, hogy megszervezze területének saját fegyveres erőkkel való védelmét. ) Ám ezt az eseményt nem szabad sem túlbecsülnünk, sem pedig lebecsülnünk, mert a Szlovákia területén létrejött tanácsuralom, a munkás-paraszt uralom, a szocialista Csehszlovákiára törekedett. Befolyásának megítélésénél nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tanácskormányzat Szlovákia területének csak egyharmada felett uralkodott, s e mozgalom részét képezte a kárpátukrajnai terület nagyobbik részén levő tanácshatalom is, — ahol már 1919. március 21-én megalakították — és hogy Szlovákia többi helyén a proletár uralom több mint három hónapon ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskolát idejében átadták rendeltetésének. Terv szerint júliusban kellene átadni az imelyi iskolát. Az idei terv 1 371 000 koronát irányoz elő 1964-re, ebből április végéig nem egészen félmillió korona értékű munkát végeztek el. A határidő betartása veszélyben forog. Tekintve azonban, hogy az építők nyújtott műszakban dolgoznak, megvan az előfeltétele annak, hogy az építést legalább szeptember l-ig bevégezzék, és a tanulók az új iskolában kezdhessék meg az új tanévet. A szőgyéni iskola építésében nagy segítséget nyújt Sztarovics elvtárs, a kilencéves iskola igazgatója, valamint a helyi nemzeti bizottság. Szívügyük az építkezés. Bednárik elvtárs, az építővezető és Furuglás elvtárs, a mester jól vezetik a munkát. Megvan a lehetőség arra, hogy ez év augusztusában határidőre és jó minőségben átadják az iskolát. Jó példaként említhetjük meg a majcichovl Iskolát is, melynek átadását ez év októberére tervezték. Az építkezési munkákat határidő előtt végzi el Klačan elvtárs vezetésével a 18 tagú komplexbrigád. Ennek köszönhetően az iskolát már szeptember l-ig átadják rendeltetésének. Itt is nagy segítséget nyújt az építőknek a helyi nemzeti bizottság és a kilencéves iskola. Az építkezésen szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kompi ex brigádok megszervezése az Iskolaépítkezéseken nagyon célszerű. A kelet szlovákiai kerületben, Bídovcén még 1962 májusában megkezdték egy iskola építését. Terv szerint a múlt évben kellett volna átadni, de úgy látszik, a bídovcei gyerekek még az év szeptemberében sem kezdhetik új iskolában az új tanévet. Erről az építkezésről méltán el lehet mondani: példája annak, ahogyan nem szabad építkezni. A munkafolyamatokat lényegében fordítva végzik. Csak most dolgoznak a műszaki hálózat és az utak elkészítésén. Esős időben meg sem lehet közelíteni az építkezést. Az építkezésen rossz az anyagellátás, nem ragaszkodnak a tervrajzokhoz és gyenge a munkaszervezés. A Magasépítő Vállalat košice üzemének vezetősége és pártszervezete végre rendet teremthetne ezen az építkezésen. Hasonló a helyzet a buzicai iskola körül. Az építkezés rendszertelenül folyik, a munkák minősége pedig kritikán aluli. Ezekre az esetekre felfigyelhetnének a járási szervek és intézkedéseket tehetnének a helyzet megjavítása érdekében. Egész társadalmunk érdeke, hogy az iskolaépítésre szánt anyagi eszközöket mindenütt célszerűen, rendeltetésüknek megfelelően használják fel, idejében és jó minőségben adják át a tanulóknak a művelődés új otthonait (S-H át tartott {Ligetfalu, a losonci járás déli része, Rimaszombat, Tornaija, Királyhelmec, Nagymihály stb.) Az 1919. évi tanácsuralom a proletár forradalom fontos iskolája volt. A szlovák nép a történelemben első ízben vett részt a proletár képviseleti szervek választásaiban, megtanulta a közügyek igazgatását, szocializáló intézkedések foganatosítását a tanácsokban és a direktóriumokban, a termelés és az elosztás ellenőrzését az üzemi tanácsokban. Marxista irodalmat, propagandaanyagokat, szlovák nyelvű kommunista sajtót kapott a kezébe. A tanácsuralom megszűnte után az 1919—1921-es években megfigyelhető ezeknek az eseményeknek a pozitív hatása a marxista balszárny pozícióinak megszilárdulásában Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában, s megfigyelhető a CSKP alapításának folyamán is. Ez elsősorban ideológiai hatás volt. A

csehszlovák burzsoázia tudta, hogy a nép politikai öntudatossága, amely az 1919. évi forradalmi események hatására fejlődött ki, nagy veszélyt jelent a kapitalista uralom szempontjából. Az öntudatosodás folyamatát azonban nem volt képes megállítani. Ezeknek az eseményeknek a hatása megnyilvánult a kommunisták és a tanácsok cseh és szlovák funkcionáriusainak, önkéntes dolgozóinak növekvő politikai aktivitásában, a vörös hadsereg volt katonáinak, a Magyarországról ide emigrált kommunisták megélénkülő tevékenységében. A tanácsuralom kevéssé ismert, sőt ismeretlen résztvevőinek százai és ezrei aktívan csatlakoztak a marxista balszárnyhoz, részt vettek a sztrájkmozgalmakban, internacionális állásfoglalásukkal megszilárdították a szlovák, magyar, ukrán és német nemzetiségű munkások egységét. E tevékenység eredménye volt m. A Szlovák Tanácsköztársaság 49. évfordulója H

azánk felszabadulásának közelgő 20. évfordulója alkalmából felelevenítjük dolgozó népünk forradalmi hagyományait, amelyek mindnyájunkat a CSKP XII. kongreszszusán kitűzött feladatok teljesítésére mozgósítanak. Ide tartoznak a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi hagyományai is. Az alábbiakban nem ismételjük meg e történelmi esemény lefolyását, sem pedig a Szlovák Tanácsköztársaság szerveinek működését, mert ez eléggé közismert. Csupán összefoglaljuk az 1919. évi forradalmi harcok jelentőségét, megjelöljük a Szlovák Tanácsköztársaság helyét történelmünkben, rámutatunk a munkásmozgalmunk fejlődésére gyakorolt hatására, s azokra a tapasztalatokra, amelyek számunkra ma ls időszerűek, tanulságosak. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság megalakulása fontos történelmi határkő volt a csehek és szlovákok történelmében. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a csehszlovák állam mindjárt keletkezése után bekapcsolódott az imperialista államok háború utáni rendszerébe. A köztársaság kormánya, amely a csehszlovák burzsoázia imperialista érdekeiért szállt síkra, a franciabarát szovjetellenes politika készséges kiszolgálója lett. A cseh és a szlovák nép azonban nem elégedett meg a köztársaság megalapításának tényével, folytatta harcát nemzeti demokratikus és szociális követelményeiért, s elégedetlenségét nyilvánította a tőkés renddel szembún. A csehszlovák burzsoázia e?éit igyekezett mielőob ÜJ S/f* * * W*' jí'níws 11 megszilárdítani államhatalmát. Míg tehát a csehszlovák burzsoázia a nemzetközi imperializmus szolgálatában gátolta a proletár forradalom terjedését, a csehszlovák és a magyar munkásosztály egy része arra törekedett, hogy a proletár forradalmat kiterjessze a Csehszlovák Köztársaság, és más közép-európai országok területére ís. A Szlovák Tanácsköztársaság ezzel összefüggésben jött létre. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása a forradalmi átalakulások logikus következménye volt. 1919. június 15-én a magyar vörös hadsereg által megszállt területen az államhatalom a helyi és járási tanácsok, illetve direktóriumok kezében volt. A dolgozók politikai hatalmát a vörös hadsereg, s a megalakuló szlovák, vörös hadsereg és vörös őrség első egységei biztosították. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása összhangban állott a dolgozók érdekeivel, a forradalmi helyzettel, amelyben a magyar vörös hadsereg jelenléte reális lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a szlovák nemzet leghaladóbb osztálya kezébe vegye az államhatalmat. Ugyanakkor tovább harcolt a népuralom megteremtéséért Csehszlovákia egész területén. A

Szlovák Tanácsköztársaság tehát kiinduló pont lett volna a csehszlovák tanácsköztársaság megteremtéséhez és nem jelentette a cseh és a szlovák dolgozó nép egységének megzavarását, nem állt ellentétben a csehek és a szlovákok egységes államának gondolatával. A Szlovák Tanácsköztársaság a csehszlovák proletanátusnak azt a törekvését fer Jezte ki, hogy az 1918. évi nemzeti és demokratikus forradalmat szocialista forradalommá fejlessze. Különös figyelmet érdemel az 1919. évi forradalmi harcok internacionális jellege. A Magyarországon élő cseh és szlovák munkások jelentős száma harcolt a magyar vörös hadseregben s az oroszokkal, lengyelekkel, osztrákokkal, románokkal és ukránokkai együtt ontották vérüket a nemzetkőzi brigádokban Érsekújváron, Losoncon stb. Szovjetoroszország segítségének nagy jelentősége volt. Az eperjesi deklaráció kimondja: „Az újonnan született Szlovák Tanácsköztársaság ter mészetes szövetségeseinek tartja győzelmes testvéreit: a szovjet—orosz és a magyar köztársaságot". A szovjet kormány erejéhez mérten mindent megtett, hogy segítse szövetségeseit. Ugyancsak nemzetközi szellemben rendeződtek a Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság közötti kapcsolatok. A magyar proletariátus internacionális kötelességének tett eleget, amikor támogatta a cseh és a szlovák munkásság magyarországi szervezetét, és a szlovák proletariátusnak segítséget nyújtott diktatúrájának megteremtésében. A Magyar Tanácsköztársaság a nemzetiségi kérdés helyes megoldására törekedve megszüntette a nemzeti elnyomást, biztosította a nemzetiségek egyenlőségét, és a kisebbségek jogait. A Szlovák Tanácsköztársasággal kapcsolatban abból a tényből 'niult ki, hogy Szlovákiában a dolgozók akaratából független proletár állam jött létre. Ezért elismerte mint az