Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-07 / 127. szám, csütörtök

Képviselőjelölt a búzatábla szélén Korszerű sertéshizlaldát építenek • A „húsgyár" kapacitása: 30 ezer sertés • Tekintetbe veszik a helyi éghajlati- és talajviszonyokat • A csallóközi ember szereti a munkát: pontos, lelkiismeretes • Jó kollektívát öröm irányítani Á minap egy egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy a Nagymegyeri Állami Gazdaság vezetőjének nyomában futkároztam. A központban Üjmajor felé irányítottak, onnan — mire kiérkeztem — már el-^ ment. Be kellett járnom a széles nagy határt, míg Gyűrön végre összefutottunk. Vagy öt gazdasági udvart, pár farmot bejártam, míg kezet foghattam Fekete József elvtárssal. Hogy elmeséltem kacskaringós uta­zásomat a búzatábla szélében álló riportalanyomnak, az nevetve így zúdított: — Fújja kl magát az elvtárs! Váljék egészségére. Aztán elmondhatja, mi járatban van. Mit tagadjam, zavarba jöttem, pedig a magamfajta újságírónál ez már rit­kán fordul elő. De hát hogy rukkoljak ki mondanivalómmal. Mégsem törhe­tek rá így, egyszeriben, jöttömnek igazi okávall Nem mondhatom, leg­alább ls furcsa lenne: „Nézze elvtárs, szeretnék önnel megismerkedni, hisz a járás dolgozói a Nemzetgyűlésbe jelölték". Ahogy zavaromban néztem érdekes arcát, birkózónak is beillő termetét egyszeriben, mintha valami ördög szállt volna belém, megfiata­lítottam magamban az egész embert S ott állt előttem hóna alatt köny­vekkel, diákként, az iskola épfľete előtt... Megvan az indító kérdési Csattant fel bennem az öröm, s már kérdeztem is: — Nem volt valamikor komáromi diák, komáromi gimnazista Fekete József? — De bizony ott volt az alma ma­terem. Sok izgulás, diákcsínytevés, öröm és üröm otthona. — Ott ls érettségizett? — Nem, mert közvetlenül az érett­ségi előtt beleszólt életembe a hábo­rú... Negyvenöt januárjában a fiatalok többségének sorsára jutottam, a né­metek és cinkosaik, a nyilasok elhur­coltak Németországba. Nyolc hóna­pon át lágerlakó voltam, s mire visz­szaérkeztem, a komáromi gimnázium­ban már nem tanítottak. Megszűnt a magyar iskola. Elképzelhető a lelkiál­lapotom. Nyolc hónapon át azt a pil­lanatot vártam, hogy visszaülhessek a komáromi gimnázium nyolcadik osztályának padjába. Kénytelen vol­tam az érsekújvári gimnáziumhoz folyamodni, ahol engedélyt kaptam és rövidesen le is érettségiztem. Negyvenhatban. Apám olyan állapot­ban volt már, hogy nem tudta bizto­sítani további „diákutamat", így kény­telen voltam lemondani álmaimról, mert bizony én matematikát-fizikát szerettem volna tanulni. A természet­tudománynak ez a szaka volt álmaim netovábbja. De nem volt más kiút, kenyérkereset után kellett néznem. Így kerültem a Nagymegyerl Állami Gazdaságba. Hogy mi csalt ide? Hát az a tény, hogy édesapám majd egész életét itt dolgozta le. Itt különféle munkákban vettem részt, különféle funkciókat töltöttem be. 1955-ben pe­dig megbíztak ennek a hatalmas, több mint ezerötszáz munkaerőt fog­lalkoztató mezőgazdasági vállalatnak irányításával, vezetésével. Itt megakasztottam Fekete József elvtársat élete történetének mondá­sában, mert diákkorának arra az idő­szakára voltam kíváncsi, amikor nap nap után mint bejáró diák kétszer tette meg az utat, hajnalban és késő este, Nagymegyer és Komárom között. — Hát édesapám a diószegi cukor­gyár nagymegyeri részlegén volt ko­vács, — itt kéne kezdenem, ha éle­temnek erre a korszakára kíváncsi. A deputáton kívül, Jól emlékszem, ha­vonta harminc pengő jizetést kapott. Ebből a harminc pengőből — még ma is jól emlékszem — tizenegy pengő hatvan fillért ftzetett édesanyám a kedvezményes vasúti jegyemért. Ma­radt a családnak a tizennyolc pengő néhány fillér. Az meg, úgymond, só­ra, paprikára sem volt elég. így arra kényszerültem — a lelkiismeretem kényszerltett rá —, hogy már mint diák pénzkeresés után nézzek. A szün­idő mindkét hónapját átdolgoztam. A felsőbb osztályokban diákokat instruáltam, hármat-négyet, s az így keresett pénzből tartottam fenn rész­ben magamat, de még haza ls adtam. Fekete József életének ezt a reka­pitulációját azért tartottam szüksé­gesnek elmondani, hogy a mai fiatal­ságot, de a tegnapot oly könnyen fe­lejtő szülőket is emlékeztessem a ke­mény, harcos életre, amely még nem is olyan régen a fiatalság osztályré­sze volt. Szerényebbnek, kitartóbb­nak, a megpróbáltatásokat és a mun­kát vállalóbbnak kellett lenni. Az élet szűkmarkúságával kellett szem­be nézni. Tíz évvel az érettségi után, Fekete József már egy hatalmas me­zőgazdasági vállalat élén állt, s az azóta eltelt időszak a felettes szervek választását dicséri, hisz Fekete Jó­zsef, a Nagymegyerl Állami Gazda­ság Igazgatója az 1955 és 1964 közti időszakban kollektívájával figyelem­reméltó eredményeket ért el. De hall­gassuk csak meg, hogy az elért ered­ményekről, bár szerényen, de mégis jóérzéssel miként nyilatkozik most már maga a kérdezett. — Évente négyszáz vagon sertés­húst, öt mtllió liter tejet, 63—65 va­gon szarvasmarhát adunk a közellá­tásnak. A feladatainkat — bár igen jelentősek — a munka helyes meg­szervezésével, a gépek kihasználásá­val, a Jó munkaerkölcsnek köszön­hetően, nemcsak hogy esztendőről esztendőre teljesítjük, de túl ts szár­nyaljuk. így van ez az élet minden szakaszán. Törvényszerű, hogy az em­ber ha egy magaslatot elért, egy színvonalon átlépett, magasabb méta felé tör, magasabb feladatokat akar maga elé tűzni. így vagyunk mt is itt a gazdaságban. Nem elégszünk meg a tervfeladatok teljesítésével, igyek­szünk túlszárnyalni. Hisz a kollektíva haszna, sikere, java az egyénre is ki­hat. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy ez az állami gazdaság tíz önálló üzem­részlegből áll és több mint huszon­hat farm működik itt. A farmokon az utóbbi időben jelentős szakosítást hajtottak végre, és figyelmüket majd­nem százszázalékban a sertéstenyész­tésre összpontosították. — A közelmúltban egyenként érté­kelve a különböző termelési ágak eredményeit — folytatta Fekete Jó­zsef igazgató — arra a megállapításra Jutottunk, hogy lényeges mennyiségi­minőségi és pénzbeli különbségek mutatkoznak az egyes állattenyésztő farmjainknál. Ez a különbség elgon­dolkoztatott bennünket s úgy döntöt­tünk, hogy inkább azokat az állatfa­jokat fogjuk tenyészteni, amelyek gazdasági szempontból nagyobb hasz­nosságot biztosítanak. Természetesen ennek megállapításakor tekintettel voltunk az Itteni éghajlati és talajvi­szonyokra ls. Így jutottunk arra a meggyőződésre — és ez már kifeje­zést kapott távlati tervünkben is, hogy jelentős mértékben fokozzuk a sertés- és a szarvasmarhatenyésztést, ugyanakkor csökkentjük, illetve fel­számoljuk a juh- és szárnyastartást. A terv realizálását már megkezdtük. A feladatok teljesítését 1970-ig kell biztosítanunk. Vállalatunknak 8—8 és fél millió liter tejet kell majd termel­nie, 820 vagon sertést és 120 vagon szarvasmarhát. Ha az előbb említett számadatokat összehasonlítjuk ezzel a most közölt mennyiséggel, mindenki számára világos, hogy az ugrásszerű emelkedést nekünk sokoldalúan kell elősegítenünk. A vállalatot elsősor­ban a sertéshús előállítása érdekében szakosítjuk. Ez egy új, korszerű Ipari nagyhízlaldát követel. Az építkezést, minden valószínűség szerint, már hat­vanötben megkezdjük. Kapacitása harmincezer darab lesz. A hizlaldát magunknak kell ellátni választott malacokkal és az ehhez szükséges előhizlalt állománnyal. Ogy számlt­juk, hogy 5000—5500 anyasertése lesz Tanulóifjúságunk értékes segítsége A mezőgazdasági meliorációs épít­kezéseknél tavaly mintegy 40 mil­lió koronát nem merítettünk kl a költségvetésből. Ennek egyik oka az, hogy a meliorációs üzemek munka­erőhiánnyal küzdenek. Érthető tehát, hogy miért olyan értékes segítség a tanulóifjúság szervezett brlgádosai. Tavaly mintegy 6 millió munkaórát dolgoztak le a brlgádosok. Az Idén előzetes számítások szerint a melio­rációs építkezéseknél 10 000 főisko­lai hallgató és középiskolás dolgozik majd Szlovákiában. Lassan közeledik az Iskolaév vége, ezért már most Időszerű, hogy a brigádok előkészí­tésével foglalkozzunk. Feltétlenül szükséges, hogy az idén gondosabban szervezzük a brlgádosok munkáját mint tavaly. Előfordult ugyanis, hogy helyenként felkészületlenül várták őket, és hirtelenjében csak Időtöltő munkát biztosíthattak számukra. (Pl) vállalatunknak. Ennek érdekében fiaztatókat és előhizlaldákat kell lé­tesítenünk. A gyűri farm, amelyet néhány perc­cel ezelőtt láttunk, már e sertéste­nyésztés alapjait kívánja biztosítani, s amikor területére Fekete elvtárssal beléptünk, hirtelenében a következő kérdés futott kl a számon: Hogy ke­rül ilyen modern üzem messze az or­szágúttól, és mifajta gyártelep ez? Hát nem gyártelep volt — mondanom sem kell — hanem hazánk legmoder­nebb sertésfiaztató állomása, egymás mellett sorakozó épületekkel, széles betonutakkal, s a betonutak mentén zöld övezetekkel. — Igen, ez a holnap kezdete — kaptam a választ az állami gazdaság vezetőjétől. — Ez az egy farm hét­száz-nyolcszáz anyasertés otthonául szolgál. Az állatállományt azonban gyarapítani akarjuk ezerötszázra. Há­rom további ilyen farm felépítését vettük tervbe, Kisbélében, Jánostele­ken, illetve az ekecsi Madér-rétl részlegen. Nagy terveink vannak. A tervek keresztülviteléhez termé­szetesen emberek kellenek, akik az építés munkájában részt akarnak ven­ni, akik szebbé és jobbá akarják tenni a mezőgazdasági termelést. Nos, ez a mi vidékünk erre igen alkalmas hely. A Csallóközt ember nemcsak szereit a munkát, hanem pontos, lelkiisme­retes, és a jó újdonságért lelkesedni tudó munkásember. Az ilyen kollek­tívával a munka is Jól megy, a veze­tőnek is jobb a helyzete. Merészebbek lehetnek a tervek, az elképzelések, mert megvalósításukat biztosra ve­hetjük. Harminchat éves. De az ember nem később mint állatgondozó a szövet­Eddig tartottak Fekete József sza- gondolná ennyinek. Rakoncátlan kezet legjobb dolgozói közé küzdötte vai. Am mindehhez hadd tegyem még hajtincseit hiába próbálja a „mici- fel magát. hozzá, hogy éppen az a kollektíva, sapta" alá szórítani, de így is jól Ezekben az években lett Jó híre amelyről ily elismerő szavakkal be- í es t' J> dunaszerdahelyi Járás egyik a szöv €tkezetnek. A volt somorjai já­szélt a dunaszerdahplvi tárásban a ! eSI° b b szövetkezete, az Aranykalasz rásban aligha akadt ennél jobb sz ö. ľáľs'ztók elôuS jalasoíľ Feket: g**™ k° m^ xbr i8 á di ônal £ vetkezet. 1960-ban «: tagok nagy lettre T, , . ' ' ' . ... . :°l e- szántak magukat. Maguk közé hívták Józsefet, hogy a Nemzetgyűlésben Štefan Mihalik mindenütt ott van. a szomszé dos Nagymagyar és Vajas­képviselje Csallóköz dolgozó paraszt- A gépjavítóműhelyben, a gazdasági vatta s zövetkezeteseit, akiknek vala­ságának érdekeit. udvarban, ahol a tervek alapján oszt- hogy nem űgy men t ' a munka, n lj nt — Mi a véleménye Fekete elvtárs l a ki a traktorosok munkáját. Csak- Kellett volna. Stefán Mihalik ekkor a képviselői feladatáról? hogy ne aka dí on f€l a munka- mint traktoros dolgozott. És jól dol­— Jó kapocsnak kell lennie Erzé- Ez a rokonszenves fiatalember érti gozott. Csakhogy úgy érezte, más­kenu mindenre reaaáló kanocsnak a dolgá t" 194 8" ban m é8 Bratislavában képpen kellene a munkát megszer­Keny mmaenre reagaio Kapocsnak, soförködött egy évvel ké sőbb már a vezni. Nem is habozott sokáig. 1963­st-mn! n ft-tl f ni A m in rJ i ,-7 7-. « »-. A n «-»-> ?-»-,_ ^ A szepsi traktorállomás legjobb gépjavítói közé tartozik Kocár Béla, aki a traktorok főjavitását végzi. Képünkön egy Zetor-35-ös motorját javítja. (Berenhaut felvétele) Példamutató brigád ban megalakította a komplexbrigádot. A brigád az ő ke­ze alatt azóta is példásan végzi munkáját. Persze, azért sok problémával kell megbirkózniuk. Ha a szükség megkí­vánja egyénileg sem riad vissza a amely felfelé minden időben és min- cs anóközcsütörtöki traktorállomás den körülmények között jelzi a tö- dolgozója. A katonai szolgálat letel­megek kívánságát, véleményét, ugyan- te után, 1952-ben még ennél is töb­akkor felülről-lefelé viszi és terjeszti, bet akart, és beiratkozott a leleszi ha kell érvényre juttatja, az országos mezőgazdasági Iskolába, ahol egy érdekeket szolgáló határozatokat és esztendeig tanult. Kitüntetéssel vizs­javaslatokat. Tulajdonképpen - ez d ö" t o f^ulatállott ' , . be életében: az akkor még kicsiny, talán meresz hasonlat - hőmérő, alig 400 hektóros c9enke l szövetke­amelyre ha fent és lent néznek, úgy z etben vállalt munkát. „Itt mutatha­fent és lent tisztában vannak vele, tom meg csak igazán, mit tudok" — hányadán állnak. mondogatta a maga vigasztalására. —y—\— És Igaza volt. Előbb mint traktoros, feladatok megoldásától. Gyakran csak késő este hagyja el az irodát. Áldozatokat Is kell hoznunk, ha va­lamit el akarunk érni — mondogat­ja a feleségének, aki — noha érté­keli a férje munkáját — néha még­iscsak... Azért Stefan Mihálik szű­ken mért Idejéből mégis futja, hogy rendszeresen foglalkozzon három fiá­val. És ezek a kis család legboldo-" gabb percei közé tartoznak. Ha beszélgetünk a fiatal trakto­rossal, azonnal feltűnik mennyire jártas a mezőgazdaságban. Jelenleg legnagyobb gondja a tartalékok fel­kutatása és kihasználása a munka­termelékenység fokozása érdekében. J. Sluka ## A KET MŰSZAK JZ oromfekete hajú kinek dolgoznia kell. még csak annyiban ér ember. A Kong- En is csak dolgozom, zem, hogy Jobban van resszust Palota előcsar- ahogy korábban meg- mindenem, mint apám­nokában beszélgettem szoktam. Mások is dol- nak volt. De szórakoz vele. Sokan ültek ott a -1,znak, mégsem kerül- ni, ünneplőbe öltözni párnázott székeken, fo- tek ide — mondja és éppen úgy nincs időm, telekben. Mégis rá fi- egy szélesebb kézmoz- mint neicl sem volt. gy eltem. Mások cseveg- dulat kísértében kö- Ha nincs ez a kong­tek, vidáman tereferél- rüljáratja tekintetét az resszus, akkor talán tek, vagy éppen szak- előcsarnokban. Majd csak egy esküvőn, vagy mai dolgokról eszme- hozzáteszi: — Lehet, .emetésen szellőzhetett cserét folytattak. Ö, a hogy nekem csak az- volna rajtam ez a ru­fekete ember gondola- ért ennyire feltűnő a ha. Hát látja, ezért fog­taiba mélyedve ült. dolog, mert jóformán lalkoztat annyira az a Ugyan miféle gond- en'- életemet az istál- két műszak, amelyről Ja, baja lehet? — ez lóban vagy a legelőn még csak Itt hallottam motoszkált agyamban, töltöttem. Ilyen helyen először. Ha hazame­miközben melléje tele- még sohasem jártam. gyek, szólok is JÓs­pedtem. Megszólítot- — Es mt az a másik kának. Mert reggel tam. Hamisítatlan bod- gondot okozó dolog? négytől délig, az már rogközt magyarsággal Kissé nehezen szüle- igen. válaszolt. tik a válasz. De azért „ . -'Hogy mi a bajom? megszületik. H°l? V , Semmi. Őszintén mon- - Hát tudja, amikor , % * mľ dom. hogy semmi. Csak bottárkodtam, se pén- z. et k t" d" tt, e t % r a Z éppen gondolkodom, zem; se ruhám, se sza- l}j e n. na lt?™.: , Két dolgon. Bécs' szó- bad tdőm nem volt. Ak- d! zf s !} e l* u;., ts K m,~ ra nem tudom, kinek a kor a szabad idő nem ^nkoztk belőle a szó. jóvoltából kerültem Ide ts nagyon hiányzott, 10 szövetkezet a a kongresszusra, pedig úgy sem tudtam volna ™ m k- V a" P én z' van szeretném neki megkö- vele mit kezdeni. Pénz k e i nyJ r> ' o0ö a" v° n szönnl, hogy ezt ts meg ruha nélkül. Most, mind eJ}' ™! nt déd aL pá 7? megértem. De hogyan, hogy ezt se felejtsem c s? édk0ráb a?\ x,£ t s<i k ha nem tudom kinek? ki, van jól berendezett ®, z a, ^kötöttség - Ez az ember tele lakásom. Apám is egész látástól vakulásig. Nem van frázissal — gondo- életében dolgozott, nU° l c ° ra a paras zJ~ lom hirtelenében, de bt- mégsem futott el idáig, munka Igaz, mondták zonytalanná válok, ami- Pénzem ts van, elég tói t s' me l}f kJ s, e, n >° d° ]og kor az arcát nézem, keresek. Az asszony ® ^hallgató, hogy őszinte tekintete visz- mer mindig rászed, * 97 0~ r e, a mezőgazdaság szaszorítta a cinizmust, hogy veqyünk egy is ai színvonalára - Hogy kinek kö- újabb ruhát. Veszünk, emelkedl k K Nek e™ szönheti? — mondom, de felvenni már nincs " e m * :eso n> " a K - Btznnuára salát időm. ív eJ vagyok. Es ami munkájának. Hallgat egy darabig, lényegesebb, ­- Munka, munka. A rágta a szót. háro m gyermekem van. szövetkezetben minden- — En a szocializmust '(—ti) Kapa nélkül Az ország vegyipara egyre nagyobb arányú segítséget nyújt a mezőgaz­daságnak. Ebben az esztendőben ha­zánkban a tervek szerint több tízezer tonna legkülönfélébb gyomirtót kap­nak a szövetkezetek és az állami gazdaságok. Az opaval gépállomás traktorosai a közelmúltban például mér új mó­don vetették el az első száz hektár cukorrépát. Az egész területet gyom­és rovarirtó-szerekkel szórták be, és koptatott répamagot vetettek. A gép­állomások az újabb átszervezés után intenzívebben kiveszik részüket a mezőgazdaságnak nyújtott segítség­ből. Az észak-morvaországl kerület­ben például egy-egy vegyszerszóró­gép átlagosan 44 hektáron végezte el a növényápolási munkálatokat. (K) A KELET-CSEHORSZÁGI FAIPARI ÜZEM trutnovi részlege több mint öt­száz vagonnyi szerkezetet és berende­zést szállít 5 motel és 17 autocam­ping építéséhez KonopiStén, Karlovy Varyban, az Alacsony-Tátrában, Brnó­ban, Bratislavában és köztársaságunk más helyein. (JJ SZ Ô 6 * 1964. május 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents