Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-07 / 127. szám, csütörtök

IDBBBIflQtep - • iHf >.UARDHN pu#wttT I-T Sm(J«nkrÄ»S Tt-vbuna ludn mj/Hf um HÜ . Tieto ».U, (rlr(nfk «co«r> tuwníi: u> riOARO \tyjs

DrLTSfHJAND 5V6NSIU OACSLAOrr £t Honit Die Presse * 1/IL W "1. LI -—

r — -— -JT

T

~ •••DflQSSQDDQJ PABLO NERUDA: A kínai vezetők és a személyi kultusz A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE Ogy tűnik, hogy a merev kínai belés külpolitika, s a kínai tévedések egyetlen forrásból, a személyi kultuszból erednek. Akik jártak Kínában, látták, hogy ott megismétlődik a sztálini időszak. Minden utcában, miden ajtón Mao Ce-tung arcképét látja az ember. Mao Ce-tung élő Buddhává változott. Elválasztják öt a néptől a körülette tolongó bürokraták, akik óhajainak megfelelően értelmezik a marxizmust és a jelenkort. A parasztok hajlonganak és letérdelnek a vezér arcképe előtt. Kommunizmus ez? Ez inkább nevetséges, elfogadhatatlan, misztikus vallási szertartás. A kínai személyi kultusz tragikus következményekre vezet, pedig már ezt hittük, hogy az ilyesmi sohasem ismétlődhet meg. Azok közül a kínai Írók közül, akiket személyesen Ismerek, nemrég eltűnt Ting Ĺing, a legkiválóbb regényírónő, a Kínai Írószövetség egyik vezetője. Száműzték egy népi kommunába, ahol tányért kellett mosogatnia és a padlón aludt. Azóta semmit sem hallani róla. Jól ismertem, mert ő volt annak a bizottságnak a vezetője, amely Ilja Erenburgot és engem fogadott, amikor Kínába utaztunk, hogy átadjuk Szung Csing-lingnek a Lenin Béke-díjat. Miért ítélték el Ting LInget? Azért, mert kiderítették, hogy 25 évvel ezelőtt szerelmi kapcsolata volt Csang Kaj-sek egyik hívével. Arról egy szó sem esett, hogy a nagy írónő gyermekét a hátán cipelve, fegyverrel a kezében, mezítláb a Kínai Kommunista Párt partizánosztagaival tartott Honantól egészen Nankingig. S hol van most Aj Csing? A Chilében ls jól ismert nagy kínai kommunista költőt, aki országunkban is járt, 50. születésnapom alkalmából, jobboldali nézetekkel vádolták, azért, mert tud franciául. Ezért és más nevetséges okból kifolyólag száműzték a Góbi-sivatagba és költeményeit más néven keli megjelentetnie. Más szóval erkölcsileg megsemmisítették. Az a kínai vezető, aki erről tájékoztatott engem, hűvösen mosolygott. Nekem nem volt kedvem mosolyogni. Mindamellett hiszem, hogy a Kínai Kommunista Pórt a jövőben kijavítja hibáit. Visszatérve a személyi kultuszra, mi kommunisták nem fogadjuk el a terrort. A személyi kultusz viszonyai között eltorzulnak a fogalmak, a kemény elnyomás elhomályosítja azokat az eszméket, amelyek épp azért születtek meg, hogy véget vessenek a tévelygésnek. Nos, három hónappal ezelőtt egy Ifjúsági csoport felkért engem, hogy írjak cikket egy Chilével szomszédos ország hősi halált halt fiatal költőjének emlékezetére. A 21 éves költő hazája irodaiménak és ifjúsági mozgalmának kiemelkedő egyénisége volt Elment a hegyekbe, hogy magányosan végrehajtsa a saját forradalmát. A magányos hőst hazája könyörtelen rendőrsége két hónap múlva megtalálta. Egy trópusi folyó közepén, éhesen, rongyosan ült egy lélekvesztőben. Nem volt nála fegyver, mégis szitává lőtték gépfegyverrel. Elküldtem a kért cikket, hogy elolvassa az ottani ifjúság, amely elvesztette az ország hajóját a jövőbe vezető fiatal kapitányai egyikét. A fájdalom és a harag fűtött. Fájt a veszteség és haragudtam azokra, akik galádul megölték a fiatal költőt, de azokra is, akik a hős tevékenységét, lázadó szellemét nem terelték Időben a helyes útra. Egész óceán választja el a latinamerikai szárazföldet Kína óriási területétől. Sokszor gondoltuk, hogy ez a távolság a közlekedési eszközök sebességének fokozódásával és az eszmei közösség növekedésével rövidülni fog. De ez nem történt meg. Chilében velem együtt ezren és ezren nap mint nap kapnak postán leveleket, brosúrákat stb. Mindnek azonos a tartalma: a kínalak fáradhatatlanul és dogmatikusan magyarázzák a maguk szerfelett problematikus igazságát. Az amerikai földrész fővárosaiban különféle szervezetek százai gyártják ezeket a vitairatokat, amelyek tele vannak súlyos tévedésekkel és előítéletekkel. A kínaiak mindenáron csalhatatlanságukat próbálják bizonyítani. Kénytelen voltam felemelni szavamat a szűnni nem akaró papíráradat ellen. Sok múlik az agitátorokon Látogatás egy példás központban A kelet-szlovákiai kerület székhelyén a választási előkészületek mostani időszakában a lakosság gyűléseken, beszélgetéseken ismerkedik a Nemzeti Front által a nemzeti bizottságokba és a felsőbb államhatalmi szervekbe javasolt jelöltekkel. Az összejövetelek szervezését, zavartalan lefolyását a városban 31 agitációs központ irányítja. Egy-egy központ 6—8 választókörzetet ölel fel. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy munkájukat felelősségteljesen végzik. A kerületi választási bizottság legutolsó jelentése szerint jól látogatott gyűlések, tartalmas előadások, kultúrfellépések folynak mindenütt. A városi pártbizottságon tudomást szereztem arról, hogy az agitációs központok megfelelnek küldetésüknek, hivatásuk magaslatán állanak. Hogy akadnak azonban a jónál még jobb agitációs központok is, azt KrecháC elvtárstól tudom meg. Ö az ugyanis, aki a választási agitáció eredményességéért felelős. Útmutatása nyomán Indultam el. Választásom az egyik nehéz körülmények között működő agitációs központra esett. Így jutottam el a belváros szívében létesült barátságos helyiségbe, amely kétségtelenül a legnagyobb és legtöbb választót számláló agitációs központ. Kétszáz férőhelyes, szépen feldíszített, célszerűen berendezett kultúrhelyiségbe léptem. Az itt-tartózkodók egy része könyveket, újságokat olvas. Többen sakkoznak, vagy egyéb társasjáték mellett beszélgetnek. Délután négy órától járnak ide a dolgozók, javarészt a városi kommunális vállalat alkalmazottjai. A védnökséget a vállalat pártszervezete látja el. A vezető kijelölésekor a szervezésben jártas, hozzáértő, régi párttagra: Vojnár Sarolta elvtársnőre esett a választás. Lelkiismeretesen végzi feladatát. Felelősségteljes munkájában az üzem párttagságán kivül a körzetben működő három iskola, a színház, fílmvállalat és az állami áruház, párt- és szakszervezete nyújt hathatós segítséget. • Hogyan hívják meg a lakosságot a gyűlésekre, rendezvényekre? Közel 100 agitátor áll rendelkezésünkre. A körzetünkben levő vállalatok ennyit adtak, mondja Vojnár elvtársnő. Megtudom, hogy előre megállapított heti terv — mondhatnám szétírás — alapján dolgoznak az agitációs központban. Az agitátorok ugyancsak hetente jönnek össze részletes megbeszélés céljából. Ilyenkor nemcsak a feladatokkal ismerkednek meg, hanem kicserélik a szerzett tapasztalatokat, felvilágosítást kérnek a szavazók által feltett kérdésekre. Az agitációs központban már befejezték a képviselők regisztrálását. A gyűlések nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Többször kicsinek bizonyult a terem. Ez a legjobb bizonyítéka az agitátorok lelkiismeretes munkájának. A fő súlyt mindig arra helyezték, hogy a választók megismerjék a jelölteket. Az összejövetelekre eljöttek a munkahelyekről a jelöltek munkatársai és megmondták, miért javasolják az illetőt képviselőnek a közigazgatási szervekbe. így aztán a választók minden esetben jóváhagyták a jelöléseket. Most a jelöltek és a választók beszélgetéseit készítik elő, május 9-ike és hazánk felszabadítása jelentőségéről. A fiatalság részére, amely most lép először a szavazóurnák elé, külön beszélgetést szerveznek. A körzetben jelölt bírák pedig megismertetik a választókkal a családvédelmi törvényt. Az agitkettősök előre ismertetik a gondjukra bízott házakban az előadások és gyűlések jelentőségét. Az agitációs központ elmélyítette kapcsolatát a lakossággal. Tanácsért, útbaigazításért jönnek ide az emberek. Gyakran bíráló észrevételüket is közlik, helyreigazítást remélve. A központ felelős vezetője ezeket az észrevételeket írásba foglalja. Amit egysdül, saját erejükből meg tudnak oldani, ezt elvégzik, ami pedig hatáskörükön kívül esik, azt az illetékes helyekre továbbítják A választ elküldik a panaszttevűknek vagy kérelmezőknek. Mózes Sándor Megjelent a Béke és Szocializmus A folyóirat vezércikke E. Burnellenek, a Belga Kommunista Párt elnökének A kommunisták felelősséggel tartoznak a népeknek című írása. Ismerteti a kommunista mozgalomnak az emberiség fejlődésében játszott szerepét és hangsúlyozza: a kommunistákra, akik a világ forradalmi, szocialista átalakításáért harcolnak, óriási felelősség hárul azért, hogy megtalálják e harc legjobb módszereit, és minden adott helyzetben gondosan számba vegyék az osztályerőviszonyokat. Burnelle elítéli a kínai vezetők tevékenységét, amely ellentétes a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalával, s e mozgalom kettészakítását célozza. R. Leroy, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára a francia testvérpárt küszöbönálló XVII. kongresszusáról ír. A cikk, mely a hatesztendős gauelleista uralom mérlegének is tekinthető, megállapítja, hogy Franciaországban veszély fenyegeti a demokratikus szabadságjogokat; a rendszer tekintélyuralmi jellege egyre erősödik, külpolitikája pedig több vonatkozásban a nemzetközi feszültség és a fegyverkezés fenntartására irányul. Azonban hosszú évek után először kialakulóban van, és egyre szervezettebb formát ölt a szocialisták és a kommunisták s általában a francia dolgozók akcióegysége. Ilyen helyzetben ül össze az FKP XVII. kongresszusa. O. Alba, a Panamai Népi Párt egyik vezetője, Panama harcol nemzeti szuverenitásáért című cikkében beszámol a panamai népnek a jenki imperializmus ellen vívott hősi harcáról. A nyugatnémet munkásmozgalom foglalkozik Erich Grückauf, a Német Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja A nyugatnémet szociáldemokrácia és a kommunisták című cikkében. A folyóirat az I. Internacionálé megalakulásának 100. évfordulójával kapcsolatban közli Marx és Engels egy eddig kiadatlan írását. A folyóirat áprilisi számában megkezdték a szocialista gazdasági világrendszer fejlődésének kérdéseivel foglalkozó prágai eszmecsere anyagának közlését. Az Időszerű kérdések fóruma közli S. Alvareznek, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága tagjának cikkét, mely a spanyol munkásmozgalom egységének kialakulásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. EMBER ÄZ EMBERES KÖZÖTT Álmodozók ezek az emberek! Rámutatnak egy darab földre: fű sárgállik és zöldell rajta, még egy keréknyom sem látható, és ők valamilyen épületről beszélnek, sőt látják is. Meg akarják győzni az embereket, hogy egy épületet kezdenek építeni. Rámutatnak egy több kilométer hosszú kopár sávra, és azt állítják, hogy salakmező áll előttük. így volt ez minden egyes épülettel, minden egyes új üzemrészleggel. Már akkor, amikor a mérnök teodolittal vizsgálta a terepet, amikor leszúrták az első karót, amikor a tervezők belerajzoltak a vörös-kék, zöld, sárga és fekete vonalak és görbék rengetegébe, ez épületek, utak és csatornák közé, amikor a mester ezzel fordult az első kotrógépkezelőhöz: Itt kezdd a munkát! Már akkor hídgyárnak, konyhának, rakodónak, raktárnak vagy kokszolónak nevezték ezt a helyet. Sokáig tartott, míg Karel Trójákban gyökeret vert ez a hit. Olyan sokat hallott a vasműről, hogy már szinte félt, elvész ebben a nagy üzemben. Megérkezett, körülnézett. — Az ördögbe, hisz nincs itt semmil Pusztaság. Itt-ott egy ember, gép, egy kikarózott terület, feltúrt föld... Mindenféleképpen elképzeltem az építkezést, csak így nem — mondja, és rágyújt egy újabb cigarettára. Elfelejtettem, hogy a nagy építkezéseket is meg kell egyszer kezdeni. S most, amikor a legrégibb dolgozókról beszélnek, engem is emlegetnek. Nem is hiszem, hogy már három éve itt dolgozom. Tróják alacsony, köpcös férfi. Sokat cigarettázik. Éles vonásai vannak, arcát barázdák szántják. Idősebbnek, tapasztaltabbnak látszik a valóságnál. Nagyon meglepett, hogy csak 24 éves. A sűrű sötét füstfelhő sápadttá teszi arcát. Ogy eregeti a füstkarikákat, mint a kikotort föld köbmétereit Nagyidától Bočiarig, Haniskotól Secáig. A köbmétereket már senki sem látja. Csak a valahová elhányt papírokra vetett számok őrzik, s ha élnek, akkor ls csak a kotrógépkezelők emlékezetében. A kotrógépkezelő munkájának eredménye csak pillanatokig látható. A kőművesek már jobban állnak. A szerelők ls. A kotrógépkezelők munkája olyan, mint az ácsoké. Kellemetlen érzés. A munka, mely örömet szerez, mely oly fontos és nélkülözhetetlen volt, mivel a következő munkák alapját jelentette, eltűnt. Beton került rá, szerkezetek, tetőzet. Nincs, eltűnt. És a többiek munkája, akik az ő munkájukra építettek, megmarad. Itt csillog, világít, az emberek megállnak, csodálják. Panaszkodott. Oldalt ültünk, és elmélkedtünk. Ez az építkezés is azt bizonyítja, hogy nincs hasznos és haszontalan, nincs kicsi és nagy munka. A munka csak jó és rossz lehet. De a fiatalember többet vár a munkától. Büszkélkedni akar vele, gyönyörködni benne, és egyszer évek múltán fölényesen kijelenteni: ezt a vasművet valamikor én építettem. Ismerek egy embert, aki nem dicséri munkájukat. Lukácsnak hívják. A nagyidai Lukács-bácsó. Nap mint nap a megmaradt kis legelőfoltokra hajtja a bárányokat. Tegnap még talált, itt egy kis zöldet, úgy örült neki, mint a bárányok. Ma is ugyanarra a helyre tart, előtte poroszkálnak az éhes bárányok, de fű nincs, csak a széttúrt, felásott föld. Hallottam, hogy káromkodott, egy Ismeretlen, láthatatlan és rendkívül erős valakit fenyegetett bunkós botjával. Olyan meglepetés érte, mint azt a szerencsétlen gólyát, amely mocsarához röpült, de az már nem volt ott. A bácsó megszokta a gémeskutat, az Hatót, a puha zamatos füvet, az akácfasort, mely felfogta az örökké fújó szelet és nyugodt bárányait. Csak a szél maradt meg. És az építkezés ellentétként ható látképe: kotrógépek, földgyaluk, daruk, a vontatott bejrupp és bárányok, melyek Ijedten bégetnek. Ha itt vannak ls, ha idők óta ez a kibérelt helyük, akkor ls hihetet lennek tűnnek előttem. Már a tizedik cigarettát szívjuk. Talán azért, mert egyedül vagyunk a szálláson. Hogy vidámabb legyen a hangulat, Tróják megismertet a kollektíva tagjaival. Rámutat az ágyakra és elmeséli, ki hol alszik. A hálótársak érdeklődési köréről nem kell külön beszélnie. Az ott balra, az ablak alatt bizonyára lelkes HESZ-tag. Valószínűleg ejtőernyős, ágya felett oklevél, érmek, újságból kivágott repülőgépek és ejtőernyősök. Ott Sedláček alszik, mutatja. Sokat olvas. Beiratkozott az ipariba. Nem tudom, hogy befejezi-e. Amióta váltott műszakban dolgozunk, nehéz a dolga. nyok nélkül nehezebb kulturáltan élni. így van ez az építkezésen is, ahol csak itt-ott látható lány. (Fontolóra kellene venni, hogy a jövő terveit a geológusoknak, a közgazdászoknak, az építészeknek, a tervezőknek és a szociológusoknak is meg kellene tárgyalni. Fel kellene hívni a figyelmet a fiúk és lányok kapcsolatára, az esténkénti borzalmas unalomra, a mulatságokra, ahol a fiúk többsége legfeljebb egy pohár sörrel táncolhat. Biztos, hogy kevesebb lenne a mulasztás, több lenne az állandó munkás.) Ügy nézett rám, mintha a gondolataimat olvasta volna. Ott az enyém, mutatott szemével a filmszínésznőkkel körülaggatott ágyára, és vállat vont. Erigádjáről kezdett beszélni. Megsárnapi műszak, az egész brigád. Valamiért nem akart róla beszélni, ügyetlenül kikerülte a nevét. — Végül is Sedlačekkai is beszélhet róla, vagy akár vele magával, ha hajlandó lesz. Holnap a hídépítők mellett dolgoznak majd, egy kék motorházas R-l-gyel. A szomszédjának valószínűleg, a lányok a gyengéi: Ágya körül gyönyörű színésznők, csak az a kérdés, me lylket válasszam, melyikkel menjek a HNB házasságkötő termébe. Akármennyire él ls a szoba, mégsem vidám. Valami hiányzik. Túlságosan szembeötlő a férfi-ízlés, hiányzik az asszonyi kéz nyoma. A férfi munkásszállók mind egyformák. Hiába, másképp néz ki a tűzhely, a bögrék, még a mustáros poharak is, az ágyak a házasok szobájában, mint a legényszálláson. A polgári életben leszoktunk a katonai rendről. Asszoemlltette azt a vasárnapot, melyen ledolgozták a hiányt, a legjobbak voltak, és egy tranzisztoros rádiót kaptak. Legalább egy kis zene tarkítsa az életüket. Beszélt segédjéről, Sedlačekról, csak Sedláček segédjéről nem emlékezett meg. Egyszer kifelejtette, máskor kikerülte, mint valami akadályt, szinte feltűnő volt már. Mikor kérdezősködni kezdtem felőle, azt mondta, hogy Idősebb, véletlenül került hozzájuk, hisz ők Ifjúsági brigád, de már eleget beszélt nekem, a fényképésztől megkapom a fényképeket, rajta van a tranzisztoros rádió, a vaKora reggel a hídgyár mellé helyezték át a kotrógépet. Nem volt fölösleges idejük beszélgetésre. Szép nap mutatkozott. Az új munkahelyen porhanyós volt az agyag, szinte olyan, mintha a kotrógép hatalmas kanalára teremtették volna. Én beszéljek segédemről? — csodálkozott Sedláček. Károly a brigádvezető. Jozef, gyere Ide egy percre —, hívta segédjét, bemutatta őt, majd közölte, hogy egy félórácskát ellesz nélküle. Félóra alatt Timko alig tudott valamit elmondani esetéről. Abba kellett hagynia, a kereset mégis csak előbbre való, mint a régi esetek, még akkor is, ha érdekesek. Megegyeztünk, hogy este találkozunk ... Az üzlet előtt vártam rá. Felsőláncban új épületben helyezték el a kocsmát és az üzletet, egy dombon a falu közepén. Jó kilátás nyílik innen minden oldalra. Lassan szürkül. A pásztorok hazafelé terelték a nyájat, a bárányok nyakán kolompok szóltak, megzavarva a csendes estét. Az emberek jó estét köszöntöttek, de az autóbusz még mindig nem jött meg. Kidugtam a fejem az autóból, köszöntem. Először nem ismert meg. Mikor kiléptem, és kezet nyújtottam, udvariasan mosolygott, de nem nagyon örült. Csak fejével intett, jó, találkozzunk, de bocsánatot kért, hogy először vacsorázni kell, mert még nem is ebédelt. Sokáig vacsorázott. Nagyon sokáig. Lehet, hogy ha az ember egyszerre ebédel és vacsorázik, akkor az sokáig tart. Közelebb mentünk az autóval, és a tüntetően alacsonv ház előtt álltunk meg. Az utolsó épületben lekik, legközelebb a magyar határhoz, mely csak néhány száz méÜJ SZÖ 4 * 1964. május 7.