Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-31 / 150. szám, vasárnap

Hazánk (elszabadulása után pártunk nagy gondol fordított a dolgozó nép anyagi ás szellemi szükségleteinek kielégítésére. Fokozatosan kiépült a szocialista biztosítás új rendszere — egészen a díjtalan orvosi gondoskodásig. Befejeztük a falvak villamosítását és a telefonhálózat kiépítését. Eldicsekedhetünk azzal is, hogy világviszonylatban a dolgozóknak nálunk van a leghosszabb fizetett szabadsága, legkedvezményesebb az anyáról és a gyermekről való gondoskodás stb. Szocialista társadalmunk arra törekszik, hogy a lakosság életszínvonala elérje a lehető legmagasabb szintet. A szocializmus építésének korszakában az életszínvonal fejlesztését lényegében három fő irányban kell biztosítani: a nominális bér és a lakosság reális vásárlóképessége csak a nagy városokban nyújtanak emelésével növelni az egyéni szükségletet, a lakásépítkezéssel, vala- kórházi kezelést, hanem számos vlmint a társadalmi szükséglet növelésével. déki városban is, ahol ezelőtt llyes, . minek nyoma sem volt. így például A munkások és az alkalmazottak növekedett. A háztartások mosógép az ei

m

ijit öt év alatt hazánkban átlagos havi bére tavaly 1392 koronát és motorkerékpár-ellátásában meg- húsz kórház épült, ezenkívül számos tett ki — az ipari munkásoké 1470 előztük a legfejlettebb nyugati or- egészségügyi központot korszerűsíben ez az összeg már 8269 millió koronára emelkedett! Emellett óriási összegeket fordítunk az emberről való megelőző gondoskodásra !szülési Segély, gyógykezelés í'ürdőkben stb.) Nagy változások történtek a kórházi hálózat terén. A kórházak építésénél ma figyelembe veszik a helye® területi megoszlást, s így nemkorona volt — vagyis mintegy 80 szá- szagok átlagát, hűtőszekrény és szezalékkal magasabb, mint 1937-ben. mélygépkocsi-ellátottságban még leEzzel szemben az életfenntartási költ- maradtunk. ségek átlag alig 15 százalékkal emel- Az életszínvonal növekedésének kedtek. S ha a költségek alakulását második fő iránya a lakásépítkezés. összevetjük a fejlett nyugati országok adataival, kiderül, hogy míg például Franciaországban, Nyugat-NéHa e kérdést alaposabban elemezzük, láthatjuk, hogy a lakáskérdés megoldása világviszonylatban is igen metországban, Angliában, az Egyesült komoly problémát okoz. S annak elÁllamokban az életfenntartási költségek az utóbbi hat évben állandóan növekedtek — addig nálunk a költségek csökkentek. Csupán az utóbbi két évben mutatkozik némi növekedés, azonban még mindig az 1958-as szint alatt vagyunk. Ezt mutatja az alábbi táblázat is: tettünk. A következő számok bizonyítanak: ' C 1937-ben hazánk területén 43 288 kórházi ágy volt, ebből ezer lakosra 3,54 jutott 9 1963-ban már 109 541 kórházi ággyal rendelkeztünk s ezer lakosra 7,8 ágy jutott. Ország 1958 1963 Csehszlovákia NSZK Franciaország Nagy-Britannia USA 100 100 100 100 100 97 112 126 112 106 Az elmondottakból következik, hogy a munkások és alkalmazottak kb. 50 százalékkal több árut vásárolhattak, mint a háború előtt, mert míg az életfenntartási költségek 15 százalékkal, az átlagbérek 80 százalékkal növekedtek. Nagy lépést tettünk előre a napi kalóriafogyasztás terén. 1936-ban átlag 2545, 1962-ben pedig már 3134 kalóriát fogyasztottunk naponta. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy hazánk a táplálkozás kalóriaértékkel mért színvonalát tekintve már 1956-ban a világ egyik első helyére került. Jelenleg több kalóriát fogyasztunk, mint Belgium, az NSZK, Ausztria és Svédország — s körülbelül ugyanannyit, mint Svájc és az USA. Ugyanakkor nagymértékben megnövekedett az állattenyésztési eredetű élelmiszerek fogyasztása is. Például az egy lakosra eső húsfogyasztás az 1936. évi 34 kilogrammról 1962-ben 58,5 kilogrammra, a zsiradékfogyasztás — beleértve a növényi zsiradékot is — 14,1 kilogrammról 21,3 kilogrammra, a tojásfogyasztás 138-ról 179 darabra emelkedett. Alapvető élelmiszerfogyasztásunk magas szinten mozog, azonban összetételénél fogva nem a legkedvezőbb. Nálunk túlsúlyban van a gabonafogyasztás. A fejlettebb nyugati országokban a hús és a te] fogyasztás magasabb. Az élelmiszerek mellett nagy szerepe van az egyéni fogyasztás terén az ipari termékeknek. E téren különösen nagy előrehaladást tettünk a felszabadulás óta. így például a lábbelifogyasztás — ami hazánkban már a háború előtt is igen magas volt — a kétszeresére növekedett! Ilyen emelkedést a világon egy országban sem értek el. A háztartások villamosenergia- és gázfogyasztása hétszeresen RádtO minden, mosógép minden második, tv-készülék minden harmadik, hűtőszekrény minden ötödik háztartástan megtalálható. lenére, hogy a felszabadulás óta ez év elejéig több mint 800 ezer lakást építettünk fel — a lakáskérdést még nálunk nem sikerült megoldani. Pedig ha visszatekintünk az eltelt öt évre, a számok arról győznek meg bennünket, hogy a lakásépítkezés lényegesen meggyorsult: 1959—1962 között 312 ezer lakásegységet építettünk; ugyanakkor tavaly és tavalyelőtt évente 80—90 ezer új lakást adtunk át rendeltetésének. S az igények állandóan növekednek. A társadalmi szükséglet növeléséért hazánk szocialista építése folyamán valóban sokat tettünk. A szociális biztosítás terén például elértük a legfejlettebb országok színvonalát. A háború előtti szinthez viszonyítva lényegesen emelkedtek a nyugdíjak. A nyugdíjbiztosításra fordított öszszeg tavaly már meghaladta a tizennégy milliárd koronát. Ez háromszorosan több, mint az első burzsoá köztársaság idejében. A betegbiztosításra és a családi pótlékra fordított összeg — 1937-hez viszonyítva — 1961-ben tizenháromszorosára növekedett. Az idén Intézkedések történtek — a magas nyugdíjak progresszív megadóztatása mellett — az alacsony nyugdíjak emelésére, valamint a földművesek szociális biztosításának megjavítására is. Tizennyolcról huszonként hétre emeltük a

N szülési szabadságot, ilyen hosszú fizetett szülési szabadság nincs sehol a világon. Dolgozóink az idén is számos terméket kapnak díjmentesen — elsősorban orvosságot, tanszereket és más cikkeket csaknem négymilliárd korona értékben. Ingyen részesülünk nem termelési szolgáltatásokban is, főként az iskolarendszer és az egészségügy terén — mintegy 16 miliárd korona értékben. Ezenkívül dolgozóinknak 24,2 milliárd koronát fizetnek ki olyan jövedelem formájában, amely nem a munka szerinti elosztásból származik — vagyis nyugdíjak, szociális biztosítási járadékok, tanulmányi ösztöndíjak stb. formájában. Társadalmunk a lakosság anyagi életszínvonalának biztosításához 1964ben összesen 44 milliárd koronával járul hozzá. Társadalmunk nagy figyelmet szentel az egészségügy fejlesztésének. Az egészségügyi szolgáltatás színvonala állandóan emelkedik, az Intézmények berendezése és ellátása egyre korszerűbb. A legújabb technikát ezen a szakaszon is az ember szolgálatába állítjuk. Az állam tetemes összegeket fordít az egészségügy fejlesztésére. Szemléltetően mutatják ezt a következő adatok: • 1937-ben az egészségügyre mindössze 160 millió koronát juttattak a költségvetésből. • 1953-ban az egészségügyre már 4616 millió koronát fordítottunk, a mi egy lakosra átszámítva 360 koronát tett ki. • 1963-ban már 6641 millió koronát kapott az egészségügy, vagyis egy lakosra 476 korona jutott. • 1953-ban a betegsegélyző 3899 millió koronát fizetett ki — 1962Tehetünk Itt egy nemzetközi öszszehasonlítást: négy évvel ezelőtt egy korházi ágyra nálunk 100 lakos esett, ugyanakkor Angliában, az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Dániában stb. — 110, a Szovjetunióban 130, Romániában 140, Jugoszláviában 230, Spanyolországban 3101 Igen eredményes munkát végez a higiéniai és Járványvédelmi szolgálat. Behatóan foglalkozik a járványos betegségek megelőzésével. Tavaly például ötven százalékkal kevesebb tuberkulózisos megbetegedés fordult elő, mint 1953-ban. Még lényegesebb eredményeket értünk el a többi megbetegedéseknél, kevesebb a hastífusz stb. Figyelemreméltóak a gyermekbénulás megelőzése terén elért < « u%mm)fm • • • • • « • » • ••« *:• w'fm.lmM'm aVa.a a «.• • •••••• «• rfW'aa aa'a • • '«'*» aa. • a.

B •:»•«..« .y. « • • • aaa'asaaaaaaaa HH5I:: I: i fii: ŕ: ŕ::: ŕ::: A háború előtt csupán 15 — ma már 2173 üzemben van egészségügyi berendezés. eredményeink. 1960-óta egy gyermekbénulási eset sem fordult elö — s erről az egész világon elismeréssel beszélnek. Lényegesen csökkent a csecsemők és a gyermekek elhalálozásának száma is. Százezer 1—14 éves gyermek közül 1937-ben 701 gyermek halálozott el — 1962-ben már csak 114. Természetesen a megelégedésre nincs ok, s az egészségügy továbbra is azon fáradozik, hogy eltávolítsa a megbetegedések és elhalálozások okait. Az egészségügyi gondoskodás terén — hazai és külföldi viszonylatban egyaránt — jelentős helyet foglalnak el a gyógyfürdők. Fürdőink 108 gyógyintézettel rendelkeznek. Tavaly közel 300 ezer beteg részesült gyógykezelésben. A dolgozókról való egészségügyi gondoskodás nálunk díjmentes. Mindennapi közelségbe hozott távlatok Valamikor (elvétve még ma is) sok-sok ember úgy próbálkozott bekukkantai a jövőjébe, hogy jelkereste a környékbeli jövőbelátó hírességek valamelyikét, a könyvnyitót, a tenyérből olvasót, a csillagjóst, a bátrabbak a szellemidézőt stb. Miért ne? Azért ember az ember, hogy a többi tulajdonsága között kíváncsi ls legyen. De nem is erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy egy-egy ilyen közvetítővel történt jövőbe pillantás után a „páciensek" hónapokig, sőt a hiszékenyebbek évekig is a hallottak hatása alatt álltak (illetve éltek j és talán észre se vették, hogy valójában nem a véletlen, hanem saját maguk formálják sorsukat olyanná, amilyenről ' a „jós" beszélt. Mit ts mondhatott mást a megkérdezett jövőbe látó, mint az emberi híszékenységre támaszkodva az alapvető életigazságokat. Hiszen az ember hétköznapjaiban a szerencse, a csqpás, a jőbarát, az ellenség, a szerelmi boldogság, a csalódás, a viruló egészség, a hosszas betegség stb. életközelségben élnek egymáshoz. Ha állhatatosan kitart szándéka mellett —, visszhangzott csaknem minden esetben a jósoltató jülébe — sikere lesz. NEM SZÁNDÉKOM arról okoskodni, hogy hány és hány esetben váltak vagy nem váltak valóra a jóslatok, a hiedelmek. Az azonban aligha lehet vitás, hogy elsősorban az emberen, az ember akaratán múlik, hogy merre fordítja 3orsa szekerének rúdját. Egyébként is, az egész jósoltatási problémát csak azért vetettem fel, hogy eljussak írásom tárgyához, a tachovi járáshoz. Oda, ahol szüntelenül susognak a Šumava örökzöld fenyevesei, ahol a lankákon buján nő a fű, és csaknem 1000 méter tengerszínt feletti magasságban vermelik a burgonyát, az árpát, a zabot. Hogy mindjárt a lényegre térjek, a nyugat-csehországi kerületben levő ! tachovi járás nemzeti bizottságán és nem másodsorban a járás pártbizottságán is erőt vet a kíváncsiság és már meg is volt az alap, hogy jövőjüket, illetve a járás mezőgazdaságát és falufejlesztését Illetően ne a susogó fenyvesekhez, hanem Jövendőmondóhoz forduljanak. Csakhát ebben a modernizálódott világban a jóslás módját ls korszerűsítették. Ük ugyanis nem egy eldugott falu vaksi viskójában keresték a jövendőmondót, hanem egyenesen Prágában, a mezőgazdaság fejlesztésével tudományosan foglalkozó állami intézetbe. Azok meg ott (furcsa vagy nem) egyáltalán nem hivatkoztak a jövendőmondás ósdiságára, maradiságára, sőt örömmel vállalták a feladatot. Igaz, hogy a tenyérből olvasás, a kártyavetés, a csillagállás vizsgálata ! elmaradt, de történt valami más. Először ugyan csak azzal az ígérettel gazdagodva tértek haza a tachoviak, hogy a Jövendölés rövidesen elkövetkezik. Aztán a központból szakemberek jöttek, s a járásbeliekkel összefogva tengernyi adatot gyűjtöttek „halomba". Fent az intézetben folytatódott a munka. Még sokszor kellett ugyan keresni az öszeköttetést a járás vezetőivel és szakembereivel, amíg papírra került a „jövendölés" vázlata, de fő, hogy elkészült. Ha egyelőre nagyobbára még csak térképeken, rajzokon és számokban is, de már mutogatja arculatát a jövendő. DIMBES-DOMBOS, sőt hegyes vidék a tachovi járás. Ezt már az a szám is mutatja, hogy a járás mezőgazdasági földterületének 15 százaléka hegyvidéki. Természetes, hogy a hegycsúcsokhoz hegyoldalak, lejtők is tartoznak, szóval a hegyvidékinél sokkal több a hegyaljai körzethez tartozó terület. S a laposok? Igen, a víz is helyet keres magának. A Járás mezőgazdasági területének 85 százalékát korábban burgonyatermő, jobban mondva burgonya-árpa termő körzetnek nyilvánították. Ennek az egységesítésnek a fogyatékossága tulajdonképpen csak akkor mutatkozott meg, amikor kissé jobban részekre bontották — méghozzá a sokéves helyi tapasztalatok alapján — a termelési lehetőségeket. Kiderült, hogy bizony a globál még sok mindent rejt magában. Mert a több mint 100 mezőgazdasági „nagyüzemre" tagolt járásban csaknem minden gazdaság 20—25-féle növénykultúrát termelt, holott ideálisan alig 4—5 növényfajta termelésére van lehetőség. Ezt persze nem Járási méretben kell értenünk, hanem a termelési körzetekre osztott szakosítás szerint, Egyik körzetben jók a növendékállatok tenyésztésének feltételei, mert fehérjedús takarmányokban gazdag a vidék, másutt a burgonya és árpa a sertéstenyésztésnek kedveznek és így, tovább. Szóval a növénytermesztési körzetekkel párhuzamosan az állattenyésztést is szakosítják. Hegy- és határvidékről lévén sző, érthető, hogy a járásban a mezőgazdasági termelést és a falufejlesztést illetően sok mindent kellett figyelembe venni. Már a munkaerő szempontjából is. Még nem végrehajtott dologról van szó, de a terv az, hogy a járásban a száznál jóval több 300—600 hektáros mezőgazdasági üzemeket mindössze 26 üzemmé egyesítik, egyenként átlagosan 2537 ha mezőgazdasági földterülettel. S még ezt a huszonhat mezőgazdasági üzemet ls központilag fogják Irányítani az Egyesült Állami Gazdaságok Igazgatóságáról, HOGY MI KÖZE ennek a munkaerőproblémához? Valami csak van. A körzetesített és szakosított termelésben még itt a dombos hegyes vidéken is nagy szava van a gépesítésnek. A termelésben jóformán feleannyi dolgozóra lesz szükség, mint jelenleg. S ha mégis ennyi mezőgazdasági dolgozó marad a járásban, akkor sem történhet hiba. Hiszen a szakosítás következtében kertgazdálkodássá fejleszthetik a járás mezőgazdasági üzemeit, ami azt Jelentené, hogy a termelést kétszeresére növelik. Hogy csak néhány számot említsek, az 1960-as évhez viszonyítva (a közelmúltban akkor érték el a legszebb eredményeket) a járás mezőgazdasági üzemei az árutermelést az akkori 143 millió koronáról 1970-ben 279 millió koronára növelik. Az egy hektárra eső árutermelés pedig az 1960-as 2046 koronáról 1970-ben 4233 koronára növekszik. Ezek a számok már azt is elárulják, hogy a járásban nemcsak a termelés és a termelés gazdaságossága növekszik, hanem ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági dolgozók jövedelme, tehát életszínvonala ls. Mint említettem, 26 gazdasági egységre oszlik a járás. Még ez sem teljes kép az egyesítésről. A 26 üzemet is termelési körzetekbe osztják be, mindössze 8 termelési körzet létesül a járásban. És ez lesz a mezőgazdasági termelés szakosításának az alapja. Ezt a nyolc körzetet az éghajlati és főképp a talajviszonyok, de nem utolsósorban a tapasztalatok alapján alakították ki. Az egyes körzetekben kéthárom növénykultúra, és az állattenyésztés egy esetleg két szakasza képezi majd a termelés fő ágát, s ezeket csupán szükségszerűen egészítik ki az egyes vetemények, vagy az állattenyésztés egyik vagy másik szakasza. A baromfitenyésztés például (a nyolc közül) egy, a legkisebb körzetben összpontosul. A tervszerint a černošíni baromfikombinátban 100 000 tyúkot fognak nevelni, s a „tojásgyárat" kiegészíti a keltető, a csibenevelő (húsra és továbbtartásra egyaránt) és természetesen olyan fajtenyészet és egészségügyi szolgálat, aminek feltételeit csakis egy ilyen gigantikus üzem teremtheti meg. HASONLÓKÉPPEN (bár nem egy, hanem néhány üzemben) összpontosítják a tehéntartást, a hizlalást, a malac* és a borjúnevelést stb. Aligha lehet vitás, hogy a baromfitenyészethez hasonlóan a többi termelési szakaszon is lényegesen növelhetik majd a termelést és csökkenthetik az önköltségeket. Ám hagyjuk a számokat, nézzük inkább azt, hogy a termelés szakosításával párhuzamosan hogyan oldják majd meg a falufejlesztést. Tény, hogy éppen ezen a téren a legszűkmarkúbb a jövendőmondás. Az azonban már világos, hogy a kialakított huszonhat mezőgazdasági üzem, illetve nyolc termelési körzet törvényszerűen létrehozza a járásban a falufejlesztést ls. A nyolc körzet termelési központjait mezővárossá fejlesztik, kulturális és az életszínvonal emelését szolgáló egyéb központokkal, HOGY NE SZAPORÍTSUK A SZOT, a tachovi járásban tudományos alapra építették a jövendőmondást. S a legfontosabb az, hogy a járás mezőgazdasági dolgozói nem csupán hisznek a terv reálisságában, hanem minden erejükkel támogatják is megvalósítását. S a tachoviak példája már azért is tanulság számunkra, mert Szlovákia egynéhány hegyvidéki és hegyaljat járásában — a čadcai, trenčíni, zvolení, losonci stb. járásban is hasonló módon kell majd megoldanunk a mezőgazdasági termelés és a falufejlesztés problémáit, hogy 1970-ig mezőgazdaságunk valóban az Ipar színvonalára emelkedjék. HARASZTI GYULA ŰJ SZÓ 6 * 1964. május 30.