Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-30 / 149. szám, szombat

SZERGEJ MIHALKOV szovjet író: A v i z s g a — En tudok úgy beszélni, mint az emberekI — Hencegett a papagáj. — Ki sem állhatom a madárnyelvet! Többé egy madárszót sem hallotok tőlem! — 0, 6, lám a nagyokos! Csak emberi nyelven fog beszélni... Megveti a mi madárnyelvünket — nehezteltek a barázdabillegetők. — 0 emberi nyelven tud beszélni? — kérdezte csodálkozva a holló. — Hát ez derék dolog, de még nem jelenti azt, hogy mindenkinél okosabb! En is tudok néhány emberi szót, mégsem tartom magam bölcsnek! — Akkor hát beszéljen vele emberi nyelven — unszolták a barázdabillegetők. — Madárnyelven szóba sem áll velünk, győződjék meg róla! — Megpróbáljuk! — mondta a holló és arra az ágra szállt, amelyen nagy komolyan üldögélt a papagáj. — Jó napot! — mutatkozott be a holló tiszta csengésű emberi nyelven. — Holló vagyok! — Buta papagáj, buta papagáj! — felelte komolykodva a papagáj! Hallja, — kiáltottak fel elragadtatásukban a barázdabillegetők. — No, megbizonyosodott róla? — Igen! — válaszolta a holló —, teljesen egyetértek vele! Ĺ. L. fordítása IVAN HARALAMPIEV bolgár író: f Barátnők Mindenki dicséri Lalkát: — Nagyon rendes, jó kislány. De nyomban hozzáteszik: — Janka is jó. Lalka és Janka barátnők. Együtt tanulnak, együtt játszanak, még a szfnesceruzával is együtt rajzolgatják az emberkéket. Tegnap így szólt Lalka: — A világon a legjobban aiiyukámat szeretem. — Én is — mondta Janka. Mindketten hazamentek. Lalka már az ajtóból futott édesanyjához: — Nagyon szeretlek anyukám — ugrott a nyakába, — hadd adjak neked egy puszit. Anyukája takarításhoz látott, de Lalka mindenütt a sarkában volt, ott lábatlankodott körülötte: — Anyukám, te vagy a legjobb a világon. Anyukája hozzálátott az ebédfőzéshez, de Lalka nem tágított tőle: — Gyere, adok még egy puszit... Hamar kész lesz az ebéd? Janka is hazament, és köszönt: — Kezét csókolom! Ezután felvette a kötényét, hagymát vágott a levesbe, fel söpörte a szobát, eltörölte a tányérokat... Mindenki dicséri Lalkát: ' — Nagyon rendes, jó kislány. De nyomban hozzáteszik: — Janka is jó. Most döntsétek el ti, melyikük a rendesebb! DRAGAN LUKIČ jugoszláv író: Tolvajok Az éjjeliőr a falu utcáján sétált. Megpillantotta őt a medve, amelyik kirabolta a kaptárakból a mézet, és ezt gondolta: — Ez biztos engem keres. Gyorsan nyakába szedte a lábát. Meglátta őt a rókái amelyik ki akarta rabolni a tyúkólat, és alaposan megijedt.. — Ez biztos engem, keres, •'• Esznélkül menekült a tyúkólból. Meglátta őt a nyúl, amelyik a kertben falatozta a káposztát, és megrémült: — Ez biztos engem akar elkapni! Illa berek, nádak erek, már ott sem volt. Meglátta őt egy kutya, amelyik éppen egy sonkát csent. Azt hitte, hogy valami óriási, félelmetes lény. A kutya ijedtében minél messzebbre igyekezett a sonkával. Meglátta a kutyát a macska, amelyik egy darab kolbászt lopott el a konyhából. Azt hitte, hogy egyenesen feléje tart, ezért gyorsan elbújt az éléskamrában. Belebotlott az egérbe, amelyik éppen a szalonnába akart harapni. Amint megpillantotta a macskát, beugrott a szekrénybe, amelyben egy tolvaj rejtőzött. Megijedt a tolvaj is, és kiugrott az utcára. Éppen akkor ment arra az éjjeliőr. Meglátta a zsiványt, utánaeredt, és nyakoncsípte. Sz. B. fordítása A kancsó meg a víz AFRIKAI MESE Történt egyszer, hogy a kancsó perbe szállt a vízzel, mondván: — Minek vagy te egyáltalán a világon, hiszen senkinek semmi haszna belőled. A víz így védekezett: — Nem úgy van az, komám. Ha én nem lennék, rád se lenne szüksége az embereknek. Csakis az én kedvemért vásárolnak meg téged a fehér ember üzletében. Nagyon dühös lett erre a kancsó. Elhatározta, hogy bíróságra adja a dolgot. Ogy is tett. Hamarosan beidézték mindkettőjüket a bíró elé. Azt kérdi a bíró a kancsótól: — Kt kezdte a veszekedést, te. vagy a víz? — A kancsó kezdte! — vágott a szavába a víz. — Es miért civakodtatok? — kérdi tőle a bíró. — Azzal hencegett, hogy kettőnk közül csak ő van hasznára az embereknek. Erre azt mudtam: Ha én nem lennék, őt sem vennék meg az emberek! . A bíró alaposan megdorgálta a kancsót, amiért jogtalanul és igazságtalanul haszontalansággal vádolta a vizet. Mert valóban igaz, ha víz nem lenne, kancsó sem kellene. Igy van ez még ma is: Az emberek a víz miatt veszik a kancsót. Fordította: Vércse Miklós DÉNES GYÖRGY: Kukorékol a kakas Kukorékol a kakas: ébredjetek, keljetek, szól a fű közt a haris, cihelődik a nap is, kukurikú, felkelek én magam is. Dereng az ég alja már, nyújtózik a napsugár, lábujjhegyre áll s kacag, ezüstöt hint, aranyat. Kukurikú, emberek, ébredjetek, keljetek, friss a harmat, friss a szél, talpra, talpra, aki éli Kukurikú, felkel, aki nem henyél. 900 000 000 gyermek Nem ismerjük a világot! Valamit hallunk, valamit olvasunk, de ez semmiség. Mi a környezetünk szerint ítéljük meg az egész világot. Szemünk előtt baldog gyermekek élnek, míg az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentése szerint a világ 900 millió gyermeke küzül G00 millió nyomorban él, és sokan közülük éhen halnak. Forog elültünk a földgömb. Nagy területek tűnnek fel, melyeket mi szokásból egzotikusoknak nevezünk. A kapitalista sajtó kevésbé Cejlett országokként emlegeti őket, ahol 100 gyermek közül 46 tizenötödik életéve betöltése előtt hal meg. „Szerencsétlenség gyermeknek lenni" — írta néhány évvel ezelőtt az Ultima Hora brazíliai lap. Az Imprensa Popular napilap magyarázatot is fűz hozzá: Brazília elsősorban az éhinség miatt került a világon az első helyre a gyermekhalandóság terén. Néni isiqerjük.a világot j Eszembij villan az $ pillanat, amikor q nézőközönség hangosai) felsóhajt a filmvásznon látható sovány, kiéhezett kongói gyermekek láttán. F.zek a gyermekek azonban sakkal többen vannak, mint amennyit a filmszalag megörökített. Számuk óriási. A Dél-Afrikai Köztársaságban az iskolások közül többen még életükben nem ittak tejet és nem ettek húst. Egyszer naponta esznek kukoricát. A latin-amerikai országokban természetesnek veszik az anyák, hogy gyermekeiknek felét eltemetik, még mielőtt megtanulnának beszélni. De miért megyünk ilyen messze? Mi a helyzet Európában? Törökországra ugyanez érvényes. Spanyolországban tíz-tizenkétéves gyerekek dolgoznak a textil- és üveggyárakban, míg fiatalabb testvéreik koldulnak. Padsorok, előtte dobogó, a falon fekete tábla r . Milyen természetes ez nekünk. Másképp nem NINCS BENNE KÖSZÖNET S «-ŕ is tudjuk elképzelni gyermekeink életét. Bolíviában azonban 10 gyermek közül csak kettő jár iskolába. A chilei sajó szerint az országban félmillió gyermek nem járhat iskolába tanterem- és tanító hiány miatt. Milyen szép frázisa kat hirdettek a gyarmatosítók a civilizációról, a műveltségről! Elmentek és borzalmas helyzetet hagytak maguk után. Indiában a gyermekek 70 százaléka nem járhatott iskolába az angol uralom alatt. „Kutya 50, gyerek 20 dollár" — ezzel a címmel közül riportot japánról az egyik amerikai lap. Egy 10 éves japán lányka munkát kap az egyik gyárban. A szülők egy bizonyos összeget kapnak kézhez, de gyermeküket már nem láthatják viszont. A világon 900 millió gyermek él Kétharmaduk olyan körülmények között, amilyeneket mi el spn> tudunk,, képzelni. Nem ismer jijk jól a világot. Ne!m tudjuk, hogyan, milyen körülmények között él a gyermekek többsége. Pedig ők is barátjaink. A mi világunkat azonban ismerjük és ezért kívánjuk, hogy változtassák ilyenné az egész világot, hogy valamennyi gyermek, fehér, barna, sárga és feketebőrű jobb körülmények között élhesízléses könyvtartők hajtogatott drótból Nem lenne kedved megcsinálni? AZ AUTOMATÁK KORÁBAN Önarckép MIROSLAV HOLUB: Fiúk, mikor született Bonaparte Napóleon, kérdi a tanító. Ezer év előtt, modják a fiúk, Száz év előtt, mondják a fiúk. Múlt évben, mondják a fiúk. Senki se tudja. Fiúk, mit tett Bonaparte Napóleon, kérdi a tanító. Háborút nyert, mondják a fiúk. Háborút vesztett, modják a fiúk. Senki se tudja. Nálunk a hentes kutyáját Napóleonnak hívták, mondja František. A hentes verte, $ a kutya éhenhalt tavaly. Es a fiúk most mind szánják Napóleont. MONOSZLÖ1 M. DEZSŰ ford. GYt/mő rn/Wf f*7V4Wt Pillangószárnyon Gyerünk együtt, gyerekek, járjunk erdőt, hegyeket. Folyóparton, kert alatt lessünk rigómadarat. Hemperegjünk harmalun, szálljunk szelloszárnyakon pillangóval, madárral, papírfiilű szamárral. Csigabiga, léghajó: a sebesség mire jó? Pitypang, pitypang, bóbita, kapd el, fújd el, szélfia. Fuss utána, Eut a Nyár: ördügszekér merre jár? Árkon, bukron előre, megérkezik időre. Nincs motorja, kereke, keljünk versenyre vele! Viszi a szél, ilt a tél. szundikál a kapanyél, felébred a mostoha szánkó, sítalp, korcsolya. Éles a tél, mint a kés, köszörüljttk, ha kevés. Hegyezzünk szaz ceruzát, rajzoljunk egy iskolát, ablakába virágot, bukfencező diákot. Kertet, utcát, háztetőt, fákat, madáretetőt. Gurítsunk két hóliengert, csináljunk egy hóembert. Pléhfazékből kalapot, köszöntse majd a Napot. Egy ember, csak egy marad: a tél hamar elszalad. Szalad is már, nyúlbátan, hétországun. határon. Fussunk, leljünk nyomára, lába nyomán virágra. Hip, hopp, gyönge hóvirág, kizöldült a barkaág. Galagonya, törökméz, csipkebokor, ide nézz! Csipkebokor, gyerekek, csipkebogyó, egyetek. Egy tövis, két tövis akad itt rózsa is. A szabadságról álmodoznak HAZASZERETET A Mekong folyó deltájában száz és száz kiégett, lerombolt település tanúskodik a kegyetlen háborúról. Az amerikai napalmbombák, rakéták, helikopterek és tankol: azonban nem tudják elpusztítani a szabadságszerető népet. Hihetetlenül mostoha körülmények között dzsungelek mélyén, ingoványok, oiocsarak hozzáférhetetlen rejtekén, föld alat ti lyukakban élnek évek óta és vívják harcukat az embertelen túlerővel. Naponta ezer és ezer hőstett születik, amelyet nem jegyeznek fel krónikások. A nép hősiessége megdöbbenti az amerikaiakat, akik képtelenek megérteni a hazafiak kitartását, elszántságát. Egyik amerikai hírügynökség tudósítója jegyezte fel az alábbi esetet: Az amerikai felderítő repülők gyanús mozgást figyellek meg az egyik település környékén. Másnap a kormánycsapatok két zászlóaljjal és ütvén amerikai helikopterrel támadást intéztek a helység ellen. A lakosság szinte pillanatok alatt úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak két tehetetlen öreget találtak a feldúlt faluban, de azokból sem tudtak kiszedni semmit. A sikertelenségtől felbőszülve tankok tiporták le a még épen maradt bambüsZ-íláZikákat, " kunyhókat. De váratlanul partizánok bukkantak elő a falu különböző pontjain és kézigránát-záporl zúdítottak a támadókra. A meglepetés ezúttal is megtette a magáét: Öt tankot tönkretettek és vagy harminc kormány-katonát elpusztítottak. Mire az amerikai tanácsadók és a kormánycsapatok tisztjei észbekaptak, a partizánok nyomtalanul eltűntek. Csak egyet öltek meg közülük, a másiknak meg átlőtték a karját, és elfogták. .Nem lehetett több tizennégy évesnél. Sebéből ömlött a vér, kilátszott szétroncsolt karcsontja, arcát eltorzította a fájdalom, azonban meg sem mukkant. A legkegyetlenebb vallatás! módszerekkel próbálták szóra bírni, hogy árulja el társai rejtekhelyét, de minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. Egyetlen mondatot tudtak csak kiszedni belőle: — Ha nem ülnek meg és kiszabadulak, tovább fogok harcolni. Az amerikai tudósító érthetetlen megdöbbenéssel (eszi fel a kérdést: Honnan merítik ezek a partizánok, akik közül sokan még gyerekek, a hallatlan kitartást, hősiességet. Hiába, nem tudják megérteni, hogy mi is az az igazi szabadságszeretet, hazaszeretet. Csontig soványadott, apró termetű gyerek ül a fából ácsolt asztalnál. az angolai felszabadító hadsereg egyik egységének vezérkarán. Mint aki sose evett, kebelezi be sietve az eléje rakott ételeket. A körülötte ülő parancsnokok türelmesen várnak. Mikor már majdnem mindent eltüntetett az asztalról, leadta a jelentést: — Bongo bácsi azt üzeni, hogy újabb ezer portugál katona érkezett a fővárosba. Valószínű valamelyik nyugati támaszpontra helyezik át őket a napokban. A közeli országúton fognak áthaladni, jó lenne valami méltó fogadtatásban részesíteni őket. . . Meg aztán azt üzeni, hogy küldjetek embereket azonnal a főparancsnokságra aknákért. Ennyi az üzenet — fejezte be a gyerek. Egy vállpántos fiatalember odament hozzá, megsimogatta göndör haját és megkérdezte: — Nagyon elfáradtál? Harminc kilométer még egy felnőttnek is elég, nem egy tízéves gyereknek? — Nem is godoltam a fáradtságra, mert kétszer is feltartóztattak a portugál járőrök. — Mit mondtál nekik? — Hogy csodatevő fűért megyek a nagy varázslóhoz. Másodszor meg azt lódítottam, hogy a bátyámhoz megyek a szomszéd faluba. — Na, gyere, feküdj le, néhány napot pihenj, aztán majd hazamehetsz. — Nem lehet, holnap reggel indulok vissza, mert Bungo bácsi azt mondta, ha ezt a feladatot jól teljesítem, fontosabb megbízatást kapok. A gyereket lefektették a sarokban levő priccsre. Alig hunyta le a szemét, nyoonban elaludt. A partizánparancsnokságon pedig megindult egy újabb harci akció a gyarmatosítók ellen. Sz. B. £ m mmmí SZELLEMI ÖTTUSA Akik helyesen megfejtik alábbi kérdéseinket, azok között tíz szép könyvet sorsolunk ki: O POAHHE P Ú M <2 KtävocKomp) ÜETMKHEro HA (BETE KPAUÍE, hemPcakha W yplEPETb HCUKHO, fi tUHEHHTis POflHHí HE,Ibii DrniATAimiuft, KOTOPOM rHEUtCBOí HE tWAfí m i p m k •Q 1. Fordítsátok le a fenti három szovjet közmondást a hazáról. 3. Melyik szocialista ország pionírszervezetének jelvénye a fenti. 4. Melyik ázsiai szigetország hagyományos viseletébe öltözött ez a baloldali kislány? 2. EGY KIS TERMESZETRAJZ: Találjátok ki, milyen három fá- 5. Le tudjátok-e rajzolni egyetnak a levele? len vonással? 1964. május 30. * ÜJ SZÖ 15