Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-22 / 141. szám, péntek

Közvetlen, élő kapcsolat A néma gyermeknek az anyja sem érti szavát • Harcban a csöpögő vízcsapokkal • Egyre igényesebb a kereskedelem • Az elmélet és a gyakorlat egységéért Lenin a pártmunka egyik legfontosabb feladatának tartotta: megteremteni a párt és a tömegek eleven, állandó, szoros kapcsolatát. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek, mindenekelőtt azért, mert jól látta, hogy a párt — bármilyen kiválóan szervezett élcsapat is lesz — politikáját nem tudja megvalósítani a dolgozók széles tömegeinek aktív támogatása nélkül. Annyiszor hallottuk, annyiszor elmondtuk ezt az elvet, hogy keresve sem találnánk olyan kommunistát, aki nem tudna róla. Csakhogy a pártélet kérdéseivel kapcsolatban sok mindennel tisztában vagyunk már, és mégis előfordul, hogy gyakorlati munkánk és elméleti Ismereteink nincsenek összhangban. Néhány éve a myjavai Szlovák Armatúra üzemben is azt tapasztalhattuk, hogy nem teljes az együttműködés a pártszervek és a pártonkívüli dolgozók, sőt, még a pártbizottságok és a tagság között sem. Különösen abban mutatkozott ez meg, hogy a termelési problémákról nem tájékoztatták rendszeresen és kielégitően a dolgozókat. Anyaghiánnyal küzdött a gyár, de a munkások nem tudták, miért nincs elég nyersanyag. S ha aztán megjött, hajrába kezdtek. Ilyenkor aztán sok volt a selejt és a minőségileg gyöngébb termék. Növekedett az önköltség, meglazult a munkafegyelem. A munkaversenyben sok volt a formalizmus. A pártcsoportok gyengén működtek, a pártszervezetek ellenőrzési jogának gyakorlása nem párosult a problémák megoldását célzó széles körű aktivitással. Mindez (és a még fel nem soroltak) elsősorban a szervezési hibák következménye volt. A vezetők és funkcionáriusok nem mindig értékelték kellőképpen azt a lehetőséget, hogy a dolgozókban felébresszék és érvényesülni segítsék a problémák megoldása és a terv teljesítése iránt megnyilvánuló felelősségérzetüket. Nem szorgalmazták kellőképpen az együttműködést, holott nyilvánvaló, hogy a gyár, mint egész, jobb eredményekre lett volna képes. Mert elsősorban ls mi másra hivatott a párt és a tömegek közti kapcsolat, ha nem a közösségi érzés felkeltésére, élesztősére, erősítésére? De ahhoz, hogy ez a kapcsolat valóban Ilyen hatású legyen, kiprőbáltnak, szorosnak, fenntartás nélkülinek kell lennie. Manapság már azért állnak másként a dolgok, mert a gyár vezetői és funkcionáriusai időközben rájöttek e kapcsolat jelentőségére, meglátták, mi mindent hozhat, eredményezhet, ha valóban létezik, ha bizalomra épül, ha mindkét részről tudatos. És nemcsak ráébredtek erre, hanem élnek előnyeivel, eredményeivel is. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanunk, hogy ezt a változást nem utolsósorban az új körülmények kényszerltették ki. Milyenek? Először is a nyersanyag minőségének romlása, másodszor az anyagellátás egyre gyakoribb rendellenességei. Persze, mind a két jelenséget viszonylagosan kell értelmeznünk. Nem azért lett rosszab a nyersanyag minősége, mert a termelők felületesebben dolgoztak, hanem mert a minőséggel szemben is megnőttek az igények. A gyár például most olyan hibákért ls kap reklamáló leveleket, amelyeket régebben szóra sem tartottak érdemesnek. A nyersanyagellátás pedig azért igényel nagyob rendszerességet, mert a gyárnak évről évre növekednek a feladatai, s most nem napokon, hanem úgyszólván perceken múlik, teljesítik-e a tervet vagy sem. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a nyersanyagtermelők (a kladnói csőgyár, a Považská Bystrica-i gépgyár, a trnaval Kovosmalt, a bratislavai Matador) nem hibásak a fentiekért. Bizony hibásak, sőt egyedül ők a hibásak, de nem azért, mert rosszabbul dolgoznak, hanem mert nem fejlődtek az igényekkel párhuzamosan. A nyersanyag rossz minősége, a rendszertelen anyagellátás és a tervfeladatok növekedése tehát a myjavai gyárat is arra késztette, hogy mind jobban kihasználja a termelési lehetőségeket, az ún. rejtett tartalékokat. Mert ha későn érkezett meg a nyersanyag, vagy egy szállítmány a rossz minőség miatt visszaküldték, várniuk kellett; tétlenül, munka nélkül. És ha azután volt nyersanyag, éjjel-nappal dolgoztak. Rendszerint a hónap végére esett a felfokozott munkaidőszak Hogy ez az egészségtelen állapot milyen mértéket öltött, egy tavalyi statisztika kellőképpen bizonyltja. Az év folyamán, tehát mind a tizenkét hónap első dekádjában 80,9, a másodikban 95,5, a harmadikban 120,9 százalékra teljesítették a tervet. A hő végi hajrának csaknem felülmúlhatatlan példája ez. Fölösleges is feltenni a kérdést: lehetséges-e ilyen körülmények között a tervteljesítés, a pártszervezet és a vezetőség állandó, élő kapcsolata nélkül a dolgozók tömegeivel. Lehetséges-e a helyzet tüzetes Ismertetésén, az okok részletes magyarázatán alapuló politikai nevelőmunka nélkül? Nem lehetségesl Mert bár törvény a terv, teljesítéséhez nélkülözhetetlenek bizonyos feltételek. Nincs baj akkor, ha ezek a feltételek megvannak, de bonyodalmak születnek, ha hiányoznak. Ez utóbbi esetben a tervteljesítés csak bizonyos „többlettel" érhető el. A myjavai gyár kommunistái elő tudták teremteni ezt a többletet, ki tudták használni a rejtett tartalékokat. Hogyan? Ogy, hogy megtanultak beszélni az emberekkel. A bajok, problémák felől azonnal tájékoztatták a dolgozókat. Szűk körű megbeszéléseken, munkaértekezleteken, politikai tízperceken, taggyűléseken, nyilvános pártgyűléseken, rögtönzött üzemi értekezleteken magyarázzák meg az anyaghiány okát, s egyúttal megtárgyalják, hogyan hozzák be a lemaradást. Feljegyzik, ki mennyi „többletet" vállal, s ellenőrzik, állja-e a szavát. A tervteljesítéshez még ezen túl is hiányzó árut az adminisztratív és műszaki dolgozók segédletével készítik el. A hónap vége felé sokszor üresek az irodák, mert minden épkézláb ember termel. A kényszerhajrának tehát szervezett formát adnak. Minden munkás, csoport, műhely, részleg naponta pontosan ismeri feladatát és azt is, hogy előző nap mennyit termelt. A lemaradás természetesen fürgébb munkára serkent, a selejt nagyobb elővigyázotosságra, a gyenge minőség pontosabb munkára, a Jó eredmény pedig még Jobbra. Ez az első fontos motívum. A másik: azon túlmenően, hogy minden dolgozó tudja: (ha nincs) miért nincs nyersanyag, (ha van, de rossz) miért rossz, azt is tudni akarja: mit tesz a vezetőség azért, hogy legyen elegendő mennyiségű és jó minőségű. Ez a kérdés fő része. Ha a dolgozók azt tapasztalják, hogy a vezetőség minden tőle telhetőt elkövetett a zökkenésmentes anyagellátásért, kedvezőbben értelmezik a helyzetet, «megértik a számunkra objektív okokat és nem csappan meg a munkakedvük. Ennek szöges ellentéte következik be azonban akkor, ha azt veszik észre, hogy a vezetőség hibájából nincs nyersanyag. Ilyen esetben vajmi keveset használ a meggyőző szó, akár a vezetőség, akár a pártbizottság mondja is azt ki. A valóság leplezése helyett ekkor jobb tiszta vizet önteni a pohárba, mert a bevallott hiba kevésbé visszatetsző, mint a hazugság. A myjavai gyár vezetői és pártszervei ezt is tudják, s ha úgy adódik, nem kerülgetik a forró kását. Fontos még arról ls tájékoztatni a dolgozókat, milyen következményei lennének az esetleges tervhátraléknak. Másképen néznek a feladatokra, ha tudják, hogy teljesítésüktől néhány száz lakás átadása függ, mint akkor, ha erről sejtelmük sincs. Ez a szemléltető agitáció. Myjaván számos esetben éppen ennek a módszernek köszönhető a tervteljesítés. A fentlekből tehát az a tanulság, hogy minél közelebb állnak a kommunisták a dolgozók széles tömegeihez, annál jobban befolyásolhatják igyekezetüket az adott cél, ez esetben a tervteljesítés érdekében. „Csodákra képesek az emberek, ha tudják, mit miért tesznek, pontosabban: mit miért kell tenniük" — mondotta Štefan Mockovčiak, a vállalati pártbizottság alelnöke. Ján Belánsky gyárigazgató azonban arra figyelmeztet, hogy az éremnek másik oldala is van. A párt és a tömegek közötti kapcsolat fejlesztése, elmélyítése nemcsak az agitáciún és propagáción múlik, hanem a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak figyelembevételén is. Mert a termelés, a tervteljesités nem kizárólag a nyersanyagtól függ; ésszerűbb munkaszervezést, jobb munkaversenyt, következetesebb műszaki fejlesztést igényel. A dolgozók javaslatai többnyire ezt szolgálják. Ezért őket is meg kell hallgatni és ésszerű ötleteiket a gyakorlatban hasznosítani. Ján Belánský igazgató például személyesen végez véleménykutatást. Egy órával a reggeli műszakváltás előtt már a részlegeket Járja, s a dolgozókkal beszélget. Első kézből szerez tudomást a problémákról, a helyszínen méri fel az eredményeket, s közvetlenül a munkásoknak mondja el az őket érintő észrevételeit. Ján Hyrmajer, a vállalati pártbízottság elnöke is ezt a módszert követi. És nemcsak ő, hanem a pártbizottság, valamint a tlz alapszervezet valamennyi funkcionáriusa ls kötelességének tartja, hogy mindenkor megválaszolja a dolgozók kérdéseit, felvilágosítást nyújtson vagy problémákat segítsen megoldani. Ez a rugalmas, állandó kapcsolat bizalmat kelt az emberekben. Lehetővé teszi, hogy tisztán lássák a helyzetet, figyelmüket az égető problémákra összpontosítsák, észrevegyék és napirendre tűzzék a hibákat és eltávolításukhoz a legilletékesebbektől kérjenek segítséget. Ha tehát arra a kérdésre keressük a választ, hogy a myjavai Armatúra a kedvezőtlen feltételek ellenére miért teljesíthette tavaly és az idei első negyedévben is a tervet, ezt kell mondanunk: elsősorban azért, mert a kommunisták jói építették a párt és dolgozók közötti kapcsolatokat. Őszinte szóval, lelkiismeretes, fáradságos, de kifizetődő munkával megnyerték a többség bizalmát. Sok-sok fáradozásukba került például az, hogy a minőség tekintetében jelentős fordulatot értek el. Hadat üzentek a csöpögő vízcsapoknak. Kevesebb lett a reklamált áruk mennyisége és ugyanakkor, például tavaly, 10 000 korona selejttel gyártottak kevesebbet a megengedettnél, illetve a tervezettnél. Számos további adattal ls szemléltethetnénk az eredményt, de most nem is ez a fontos. Inkább az, hogy észrevegyük a módszert, amellyel a myjavai gyár kommunistái előteremtették ezt a „többletet", kihasználták a tartalékokat. Távolról sem akarjuk igazolni, védeni a hóvégi hajrákat. Ellenkezőleg. Mindent ei kell követni megelőzésükért. De ha már elkerülhetetlenek, érdemesebb céltudatosan, körültekintően, szervezetten végezni, ahogy azt a myjavaiak teszik. Szabó Géza Korszerűsítik a közlekedést (CTK) — A Közlekedésügyi és Táv összekjjitetésl Minisztérium hatáskörében jelenleg 90 építkezésen dolgoznak. A munkálatok elsősorban vasútvonalak villamosítására, kábelvezeté kek lerakására, legkorszerűbb biztosítóberendezések bevezetésére, hidak és'alagutak átépítésére stb. irányul nak. Ez évben harminc építkezés befejezését tervezik. Többek között még •ez idén átadják a forgalomnak a Va lašské Mezlŕíčí és Púchov, valamin' Ostrava—Kunčice—Český Téšin közöt ti villamosított vasútvonalat. A Csehszlovák Államvasutak jelen legi legnagyobb építkezése a csehszlo vák—szovjet határtól a Kelet-szlová kiai Vasműbe vezető szélesnyomtávú vasútvonal. Trnavában hetvenöt évvel ezelőtt kezdték meg a maláta gyártását, amelynek kiváló minősége hamarosan közismertté vált. A trnaval malátát ma is harmincnégy államba exportálják. A három évvel ezelőtt épült új üzemben a maláta gyártása a négyszeresére emelkedett. A trnaval Malátagyár hazánk legnagyobb ilyen üzeme. Képünkön Dana Kellnerová, az üzem fejlesztési munkahelyének dolgozója. (CTK f elv J Ä dolgozók előkészítése a Kelet-szlovákiai Vasmű legfontosabb problémája A kormány határozata értelmében 1963 végéig 3436 betanított dolgozóra volt szükség a Kelet-szlovákiai Vasműben. A valóságban 3384 dolgozó vett részt az átképzésben. A dolgozók számát illetően azonban teljesítettük a múlt évi előirányzatot, mert az energetikai és az öntödei szakaszok kérésére a betanításban résztvevő dolgozók tervezett számát 121gyel csökkentettük. Rövidesen üzembe helyezzük a legfontosabb kohászati berendezéseket. Ez azt a követelményt állítja elénk, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk a szükséges számú szakember kiképzésére. E feladat teljesítéséért felelős dolgozóknak a fő figyelmet az előkészítés minőségi színvonalának emelésére kell fordítaniuk. El kell érni, hogy minden egyes munkást abba a szakmába osszák be, amelynek elsajátítására szerződésileg kötelezte magát, s melyben meg ls szerezte a feltételezett minősítését. Szem előtt kell tartani a dolgozók politikai nevelését is. A vállalat vezetősége, a párt és a szakszervezet joggal elvárja, hogy a betanított dolgozók munkába lépésük után a Kelet-szlovákiai Vasmű szakképzett és politikailag is felkészült t&rzsgárdája lesznek. E dolgozók nevelése nagy követelményeket támaszt valamennyiünkkel szemben. Az év végéig 3715-re kell emelni a szakmát tanuló munkások számát. A toborzási osztály és az egyes részlegek megfelelő intézkedésekkel biztosították a kitűzött cél elérését. A toborzást végző dolgozóknak azonban sokkal körültekintőbben kell eljárniuk munkájuk során, hogy a legmegfelelőbb embereket válasszák ki, akiket aztán átképeznek. A dolgozók átképzésével kapcsolatban jelenleg három probléma merül fel: a tervezett létszám elérése, az átképzett dolgozók beosztása a tervezett munkakörbe, a szükséges elméleti felkészülés biztosítása. Az első probléma megoldása érdekében személyes beszélgetéseket kell folytatni az ostravai kohászati üzemekben dolgozó munkásokkal, hogy a szervezett toborzás keretében megnyerjük őket a szükséges szakma elsajátítására. Továbbra is nehézségek A dél-csehországi kerületben Zďákovnál épülő híd a világ legnagyobb függő hídja lesz. Elkészülte után felülmúlja a Niagara vízesés hídját is. Képünkön a betonalapzat látható, amelyen majd a 330 méter hosszú híd ível át az orlicei tavon. (CTK - B. Krejči felvétele) merülnek fel a dolgozók széthelyezése tekintetében a tervezett munkahelyekre. A múlt évben vállalatunk és az átképzést irányító vállalatok, elsősorban a VKGK párt- és •szakszervezetei segítségének köszönve jelentős javulást értünk el ezen a téren, azonban még mindig sok nehézséggel küzdünk. A VKGK vállalati pártbizottsága mellett külön bizottság létesült, amely azokkal a dolgozókkal törődik, akiket a Kelet-szlovákiai Vasmű részére képeznek ki. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az említett nehézségek megoldása olyan szerv beavatkozását kívánja meg, amely felül tud emelkedni a szűk látókörű vállalati vagy üzemrészlegi lokálpatriota érdekeken. Ilyen szerv a pártbizottság. A szakmát tanuló dolgozók számát Illetően a KSZV és az átképzést irányító vállalatok érdekei azonosak. Részünkre fontos, hogy kellő számú kitanult szakembert tudjunk biztosítani, az illető vállalatoknak pedig érdekük, hogy meglegyen a dolgozók tervezett létszáma. A munkások elhelyezése során azonban a két fél érdekei gyakran összeütközésbe kerülnek. Már pedig a tervezett munkahelyre való be< osztás lényegbevágó kérdés. Az átképzést irányító és végző vállalatokban az illetékes szervek általában megfelelően gondoskodnak a szakmát tanuló dolgozók elméleti oktatásáról. Ezt bizonyítja kiváló előmenetelük is. Kedvezőtlen Jelenség a munkaerőhullámzás. Ennek okai főként a hoszszú tanulási idő, a vállalatok és a dolgozók lakóhelye közötti nagy távolság, a foglalkozásból eredő betegségek, az, hogy nem gondoskodnak megfelelően a dolgozókról, esetleg helytelenül választották ki őket az illető szakmára. Bízunk abban, hogy a felmerülő problémák megoldását elősegíti a Kelet-szlovákiai Vasmű és az átképzést irányító vállalatok közös kötelezettségvállalása ls. Meggyőződésünk, hogy a jövőben elmélyül a szakmát tanuló dolgozókról való gondoskodás és elejét vesszük olyan helytelen esetek megismétlődésének, amilyen például nemrégen a čelákovicel TOS részéről történt. Az említett vállalat a 702/63. sz. kormányrendelet, az érvényes szerződés és a KSZV állásfoglalása semmibevevésével önkényesen elbocsátott 30 dolgozót, akiket a Kelet-szlovákiai Vasmű részére kellett volna kiképezniük. Ezzel szemben elismerően szólhatunk a trineci vasmű elvtársi segítségéről, ahol felvették a szóban forgó dolgozókat, s biztosítják elméleti és gyakorlati kiképzésük befejezését. Jozef Mráz, A KSZV. igazgatóhelyettese ÜJ SZÖ 6 * 1964. május 2%