Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)
1964-05-01 / 121. szám, péntek
Vilá g proletárjai, egyesüljetek! UJSZfl Bratislava, 1964 május 1. péntek • 50 fillér e XVII, évf. 121. szám. ÖRÖK TAVA S Z ÜNNEPE Május a tavasz, a természet újjászületésének hónapja Kizöldülnek az erdők, virágba borulnak a rétek, s az életet a megújhodás öröme hatja át. Ez a természet legszebb megnyilatkozása, az ű] élet kibontakozása. Az emberiség életében Is Ilyen törvényszerű újjászületés gondolatától áthatva, Bastille bevételének századik, a dicsőséges I. Internacionálé megalakulásának huszonötödik évfordulóján, 1889-ben az európai szociáldemokrata pártok küldötteinek párizsi összejövetelén avatták a munkásosztály harcos ünnepévé a kibontakozó tavasz hónapjának — májusnak — első napját. A munkásszolidaritás, a proletár nemzetköziség napja, melyen minden évben az egész világon a munkásosztály harcos felvonulással tüntet az emberi jogokért, a munkásvédelem elismeréséért. A május elsejei tüntetéseket áthatotta az a meggyőződés, hogy a természetnek tör-i vényszerű újjáéledéséhez hasonlóan az emberiség életében is beköszönt a tavasz, az emberiség megújhodásának történelmi időszaka, amikor az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a háborúktól terhes életsort, a szabadság, a béke, a szocializmus örök tavasza váltja fel. Mintahogy a természetben a tavasz beköszöntésével végbemenő nagy forradalmi átalakulásnak sem állhatja semmi az útját, ugyanúgy az emberiség életében kibontakozó forradalmi megújhodásnak sem lehet gátat vetni. Az emberiség tavaszának beköszöntése, a társadalom újjászületése ugyanúgy törvényszerű mint a természetben a tavasz eljövetele. A munkások szívébe mélyen bevésődött a munkásszolidaritás ünnepnapjának jelen-i tősége, amely a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével újabb és mélyebb tartalommal gazdagodott. Ezért jelenti május 1. a burzsoázia számára a mind félelmetesebb harci megmozdulást, s ugyanak-í kor a munkásosztály számára a mind remény teljesebb jövőt, az emberiség újjászületésének ragyogó szimbólumát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal — az első május 1-ei tüntetésnek valamivel több mint negyed évszázada után — valóra vált az elnyomottak évezredes álma, beteljesedett a munkásszolidaritás, a proletár nemzetköziség eszméinek győzelme. A XX. század első éveiben Oroszországban elindult forradalmi vihar légáramlata eljutott a földkerekség legeldugottabb zugába is. Felrázta az embermilliókat az elnyomás tudatlanságából és harcra ösztökélte a hatalmat bitorlók elenyésző kisebbsége, a tőkések, az Imperialista gyarmatosítók ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól eltelt nem egész három évtized elegendő volt ahhoz, hogy újabb milliók zárkózzanak fel a szocializmus győzelmes zászlaja alá. A szocializmus, amelynek eljöttét Marx és Engels tudományosan megjövendölte, a szocializmus, amelynek nagyszerű építési tervét Lenin dolgozta kl, a Szovjetunión kívül is jó néhány országban valósággá vált. Az 1889. évi párizsi nemzetközi szocialista kongresszus után háromnegyed évszázaddal már több mint egy milliárd ember, az emberiség egyharmada az új, a szocialista társadalmat építi. Számukra valóban beköszöntött az emberiség tavasza: országaikban győzelemre vitték a szocializmust. A szocialista tábor élén a Szovjetunió — mint a szocializmus és kommunizmus építésének úttörője — már a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének útjára lépett. Számukra május 1. már nem a jogfosztottak, a nélkülözők és nyomorgók sorakozója, hanem az új, a felszabadult ember májusa. Az új társadalmat építő emberé, aki nemcsak a szocialista haza felvirágoztatását, hanem az egész emberiség nagy és igaz (Fnlvtoti* a 2. oldalon) MÁJUS
